Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-23 / 145. szám
Mi tartja még ezt a házat* Ránézni is veszélyes. Behorpadt tetején twistet járnak a cserepek, az egykori deszka- kerítés már csak árnyéka önmagának. Valamikor a városszéli ócskavastelepeket vette körül ilyen szél járta, foghíjas deszk&fal, ami fölöslegessé tette a kapu használatát. Emléknek is rossz ez a ház. A ház, amely Gyöngyösön a Gorkij utca 44-es számot viseli. Mellette a 42-es kívülről még csak mutat valahogy. A lakások azonban... De erről majd később. Mindkét ház magántulajdon. Három testvéré, akik közül az egyik jóval túl a kilencvenedik életévén, itt lakik. Magánosán tengeti eseménytelen életét. Í#>1 kiül az udvarra és csak néz maga elé, mintha révedező tekintete a múltat kutatná, hol bent a rokkant bútorok között mered maga elé őlbeejtett kézzel. És körülötte pusztul, elenyészik minden feltartóztathatatlanul. Csákány-bajusz és a többiek A 44-es ház főbérlője özv. Dolniczky Józsefné. Idős asz- szony, 480 forint nyugdíjat kap. Egyik albérlője, ahogy mondja: az öreg Kelemen 350 forintért kap nála szállást és kosztot. Itt lakik még Csákánybajusz, Szőrös Pista, Viktor, Dorek, és talán nem is teljes a sor. Nehéz lenne kinyomozni, hogy albérlők ' vagy ágyra járók-e. Ahogy a szomszédok mondják, Viktor a disznóólban alszik két kutya társaságában. A lakás szörnyű. Ki tudja, mikor takarították utoljára. Nehéz szag üli meg a kajla bútorokat. öreg ágyneműk „szellőznek” mindenfelé. A mestergerendás mennyezet valósággal ráhajlik a hátunkra. Villanásnyi időre lehet csak bekukkantani a helyiségekbe, aztán gyorsan ki a friss levegőre. A háziasszony ott ül le az eresz alatt, előtte hagy halom száraz kenyér. Gyűjti? Minek? Disznója csak két évvel ezelőtt volt. Földje? — Kint a temetőben — mondja kesernyés humorral. Gyanakodva, szúrós tekintettel nézeget. Vajon mit akarVikior és a többiek hatok itt? Miért érdekelnek a lakói? Ital és veszekedés — Mit fizetnek az albérlői? — Mit? Semmit! Mit fizetnének? Nekik sincs pénzük. — Akkor minek tűri meg őket? — Hová menjenek? Az utcára? Nincs ezeknek a nyomorultaknak senkijük. Két hónapja már egy fillért sem kaptam tőlük. És akkor a Hegedűs még be is piszkol az ágyba. Kidobtam. Majd estére visszajön tökrészegen. — Hányán laknak itt magánál? — Négyen. — És Viktor? — Ö csak néha bevetődik. — Hogy vannak meg egymással? — Hogy? Egyszer juj, másszor jaj! Lehet ezekkel másként? Beisznak és ordítanak. Alig esznek valamit, csak isznak. Ingyen előadás: cinikusan ezt mondhatnánk. Elég gyakran megrendezik ezt az „élénk vitát” özv. Dolmiczkyné albérlői. A környékből a lakók kiállnak a járdára, az asszonyok a háttérben maradnak, csak a férfiak jönnek közelebb és hallgatják a sikoltozást, a káromkodást, a verekedést. Viktor két napja nem evett Éppen a zilált külsejű „háziasszony nevét jegyzem le, de kénytelen vagyok csak saját elképzelésem szerint egymás után írni a betűket, mert a hatvan éven felüli, köpcös, idős asszony nem tudja megmondani, hogyan kell leírni a nevét: „Hát csak írom a betűket, ha néha alá kell írnom a nevem. Mit tudom én, hogy cz-vél és y-nal keH-e?’’ — amikor alacsony, szikár, pirospozsgás arcú, idősebb férfi áll oda mellénk. — Ő a Viktor — mutat rá Dolniczkyné. A siltes sapka lényegesen billeg félszemére húzva, de alóla kikandikálnak az ősz hajszálak. Űj ismerősünk bemutatkozásul káromkodik. — Mi a baj? — Egész nap güriztem, aztán odalöktek tíz forintot. Mint a kutyának. — Hol dolgozik? — Hol* itt, hol ott. — Segédmunkás? — Ugyan! Lehányom a sódert vagy a piacon pakolok. Már két napja nem ettem, csak ittam. Mi az a tíz forint? Egy féldeci reggel, utána két pohár sör, és már nincs is egy fillérem se. A bort azt önfenék belém, akárhová megyek. Nyúl a száraz kenyérhalom felé, megfog néhány kőkemény „serclit”. — Nincs közöttük puha — inti le a háziasszony. Ügy érzem, Viktornak azért nem lehet minden szavát fenntartás nélkül fogadni. Egy házzal odébb A másik házban a házigazdán kívül még négy család lakik. Csak a homlokzata jó a háznak. Belül elnyűtt minden. A tető beázik, a becsurgó víz térképet rajzol a mennyezetre. A padló fölött egy méterig sa- létromos a fal, omlik a vakolat, amit papírral, szőnyeggel takarnak el a lakók. Szabó János ötödmagával lakik egyszoba-konyhás lakásában. A szoba tágas, de az ablakot csak annak csúfolják. Buda Imrééknek még rosszabb a lakásuk. De az szinte elképzelhetetlen, hogy milyen körülmények között él nyolcad magával a tenyérnyi konyhában és az alig nagyobb szobában özv. Szűcs Bertalanná. Az ajtóval szemben egy szekrény áll a falnál, máshol mindenütt ágy. Az egyik veje azért hagyta ott őket, mert nem tudta elviselni a zsúfoltságot. A lakók már fordultak mindenkihez, hogy segítsenek rajtuk. Három gazdája is van a háznak, de egyik sem költ rá egy fillért sem. Illetve: az egyikük garázzsá alakította át a 44-es számú ház utcai végét. Erre volt pénze és az autóra. Hogy a lakók milyen körülmények között élnek, az már más dolog. Ennyit a két ház lakóiról. És most nézzünk szét otthon, magunk körül. Érdemes. G. Molnár Ferenc Csütörtökön éjszaka | másfél órára árnyékba borul a Hold Egy beszélgetés margójára A Teljes holdfogyatkozás lesz j csütörtökre virradó éjszaka. A*í föld árnyéka 0 óra 09 perckor^ fekszik rá a telihold keleti pe-ij remére. Ezután az árnyék to í vább nyomul Nyugat felé, ag Holdnak mind nagyobb felülete g sötétedik el és ölt magára vö-^ röses fátyolt. Egy óra 15 perc- ^ kor már az utolsó keskeny csík ^ beolvad ebbe a vörös foltba. Tulajdonképpen ekkor követ- g kezik el a teljes holdfogyatko- g zás, amely 2 óra 56 percig tart. £ Ekkor ismét először a hold| ábrázatának keleti pereme vi-^ lágosodik ki, ezután az árnyak j mind tovább vonul vissza, és 4 ^ óra 03 perckor már újból ag teljes hold-tányér majd felettünk. A teljes holdfogyatkozás ^ eléggé ritka jelenség. Nálunk-: már évek óta nem volt megfi-^ gyelhető és újabb ismétlődésre | a közeljövőben sem számitha- ^ tunk. í _________________ ragyogg — Unatkozom. Nincs egy vasam sem. Mi a fenét csináljunk? Két fiatal fiú ment előttem szombaton az utcán. Jó külsejű, jól öltözött, egészséges1 tizennyolc év körüli fiatalemberek. Szerettem volna megszólítani őket és beszélgetni az unalomról. Szerettem volna megmondani nekik, hogy manapság nem sok alkalma van az embernek az unatkozásra. A múzeumok, könyvtárak, a különféle kiállítások, az ismeretterjesztő tanfolyamok, rendezvények, amelyek bárkinek rendelkezésére álinak még akkor is, ha „nincs egy vasa sem” kizárják az unalmat életünkből, ha mi is úgy akarjuk. Nem kívánok ebből a beszélgetés-foszlányból kiindulva a két fiú felfogására vonatkozóan következtetést levonni. Nem szándékom megírni a manapság annyira divatos elmefuttatások ezer- egyedikét, a fiatalságról, amely „nem is tudja milyen jó dolga van”. Húsz év távlatára visszatekintve ugyanis emlékszem még, velem is előfordult, hogy unatkoztam. Igaz: én tényleg nem mehettem sehová, még a Margitszigetre sem, ha nem volt egy vasain nem, hiszen ott is belépődíjat kellett fizetni. Emlékszem egy ilyen „unalmas” szombat délutánon ",jutott eszembe megszámlálni, hány hétvége is van egy ember életében. Ezt a régen feledésbe merült gondolatot is felidézte bennem, az önkénytelenül ellopott néhány szó. Akkori számításomnál még 50 éves átlagkort vettem figyelembe. Jelenleg, hogy azóta eltelt éveimet pótoljam, 70 esztendővel számolok, és még így is gyalázatosa« kevésnek találom, azt a kb, háromezer- hétszáz hét végét, melynek felét már jól — rosszul eltöl- töttem. Sajnálom azokat a lehetőségeket, amelyeket elmulasztottam. Még csak 18 évesek. Sok víkend áll előttük. Szórakoztató, pihentető, kellemes órák, ha élnek a lehetőségekkel. Ennyit mondtam volna séta közben a két fiúnak — ha megszólítottam volna őket — azon az unalmas szombati délutánon... — my — Lesz bánya Visoníán! Jóváhagyták a külszíni lejtés távlati terveit .. Milyen bánya lesz az, ahol már évele óta turkálnak a löld alatt vízben, sárban? Talán abba is hagyják az egészet ... mert baj van a tervekkel ...” — suttogják itt is, ott is, sokszor gúnyos, kárörvendő találgatással a környékbeliek, ha beszédtémaként felvetődik a visontai külfejtés... No de mi is igaz hát a szóbeszédből ...? — a legilletéke- sebbeknél, Pribula Nándor üzamvezetőnél és Goda Miklós főmérnöknél kerestük a választ: — A jövőről? Egyelőre maradjunk inkább csak a mánáL A Gazdasági Bizottság véglegesen jóváhagyta a terveket — újságolja az üzemvezető. A főmérnök már az előkészületi munkákról nyilatkozik, kezével az ablak felé mutatva magyarázza: — A kotrógépek próbaüzemeinek ... Július elsejére előkészülünk a kitakarításhoz, augusztusban pedig a jelenlegi gépparkunknak megfelelő tel- jes kapacitással megkezdjük a tényleges munkálatokat. Két ég fél év alatt közel 7 millió köbméter földet mozgatunk meg... A nyitóárok teljes elkészültéig pedig huszonhárommilliót! Ebbe azonban már az új gépek is besegítenek ... még nincsenek itt, csupán 1965 végén kezdjük el szállítani az NDK-bóL Körülbelül 1968 végére lesz talán kész a nyitóárok. Ez már a termelés kezdetét jelentene? — 1968-ban 400 ezer tonna szenet kell adnunk az erőmű első gépegységeihez — veszi át újra a szót az üzemvezető. — Az addig beruházott összeg is óriási: 1 milliárd 400 millió forint körül... És mikor indulnak teljes erővel? — 1972-ben már évi 4 millió kétszázezer tonna szenet kell 1 érméin ünk az addigra felépülő, 600 megawattos erőmű részére. „Jól értesült” emberek beszélgetnek a másik témáról is, hangoztatják lépten-nyomon, hogy véglegesen leállt a 3-as műút melletti déli akna építése. Pedig milliókba került...! — Annyiban van igaza ennek a szállongó mende-mon- dáriak, hogy az akna fejlesztését egyelőre valóban leállítottuk. Azért, mert nincs szükségünk ott a vágathajtásra válaszolja a legilletéke- febb, Goda főmérnök. Fontosabb most a víztelenítés, a hidrológiai megfigyelés. Három év múlva jön el a szerepe csupán, amikor bekapcsoljuk majd a műúttól délre fekvő széntelep, az úgynevezett Visonta II. szűkebb víztelenítésébe! És ha már szó esik a déli aknáról, említsük meg a néhány száz méternyivel odébb épülő, Nagyúttól ágazó saárny- vasutat is. — Szeretnénk, ha jövő szeptemberre készen lenne — mondja a főmérnök. — Már a nagy gépeink ideezállítása miatt is, no, meg az erőmű építkezését is elkezdik. Több ezer tonna súly mozgatásáról lesz szó, amelyeknél a költségek, vasút nélkül milliókat emészthetnének föl... Vannak problémák a vasútépítésnél? — Mégpedig nem is akármilyenek ...! A töltéshez 220 ezer köbméter anyag hiányzik... Végeznek ugyan talajmechanikai vizsgálatokat az anyag- szerzéssel kapcsolatban... sok szempontot kell figyelembe venni... a költségek miatt nem közömbös, hogy ezt a hatalmas földmennyiséget milyen távolságról szállítják majd. A felsorolt munkák milyen létszámot igényelnék? — A jelenlegi létszámot még ebben az évben 300 fővel emeljük — válaszolja Pribula Nándor üzemvezető. Laczik János OÓtitfcyfadteí’S!s MŰKÉI® (8) — Legkedvesebb olvasmányom — mutatta fel a csodálatos kiállítású nyomdaipari, terméket. — Csak dedikáltatni szeretném a szerzővel. Ezért villamosoztam át Budáról. Ennyit biztosan megtesz egy tisztelőjének. — Tessék ideadni — nyúlt a könyv után a titkárnő. — Foglaljon helyet, beviszem. Emiatt talán nem haragszik meg. — És indult a szentélybe vezető, párnázott ajtó felé. — Egy pillanatra — állította meg Ijedten a látogató. — Ha lehetne... ha Gálfi úr lenne szíves ezzel a golyóstollal írni be a nevét... Pilspöklüa színű a tintája... Ez a kedvenc színem. A titkárnő vállat vont, áttette a tollat, és besietett főnökéhez. — Milyen bogaras némelyik vénember — gondolta magában. A magára hagyott látogató körülnézett a titkárságon. Figyelme a fali hirdetőtábla egyik plakátján akadt meg. „Mindazon kartársak, akik a Magyarország—Kleindorf válogatott labdarúgó-mérkőzés szerda délutáni televíziós közvetítését a nagy tanácsteremben meg akarják nézni, jelznl- j< (i bizalmiaknál. A kieső másfél órát még aznap le kell csúsztatniuk. Szakszervezeti bizottság”. III. Hókai Felicián alig várta, hogy végre hazatérjen. Nem reagált Muki szeretetteljes farkcsóválásaira, hanem ledobta magáról a kabátot és izgatottan sietett be a szobába. — Minden azon múlik — mormogta —, hogy nem érintette-e meg előbb az a női Cerberus. Ha így történt, akkor hiába dobtam ki tizenhat forintot. Ennyit kért ugyanis az antikvárius Gálfi eredetileg 120 forintos, nemrég megjelent remekművéért. Az öregúr egy csipesszel finoman kiemelt a golyóstoll nyotnórúdjának végéből egy kurta, opálfényű lamellát. Behelyezte a Mukátorba, és kapcsolt. Hosszú állú, szemüveges férfi jelent meg a képernyőn. Megnyerő mosollyal magyarázott valamit fejetlenül is nagy érdeklődést mutató hallgatóinak. — Nemcsak az enyém — mondotta —, mindnyájunk közös érdeke, hogy megfeszített munkával sikerült végre elérnünk... — Príma! — dörzsölte össze kezét vidáman az öregúr, és a kapcsolót ismét a nulla-jelzéshez csavarta. — Lépvesszőn a jómadár! TIZEDIK FEJEZET Akusttlkai bevehető után — általános helyset jelentés A tudomány megállapítása szerint a hatig olyan mechanikai rezgés, amelyet az emberi fül érzékelhet. A tudományos megállapítás szerint — továbbá — a hang terjedési sebessége annak a. közegnek anyagi minőségétől, hőmérsékletétől függ, amelyen áthalad. Valamint a nyomástól. A tudomány megállapítása szerint — mindezek alapján — száraz levegőben, nulla Celsius fok mellett, 760 higanymilliméter nyomás esetén, a hang 332 métert tesz meg másodpercenként. A tudomány fentebbi megállapítása — kizárólag a tudomány iránti őszinte tisztelet tart vissza attól, hogy erősebb kifejezést használjunk — egy nagy marhaság! Mert a hangok terjedelmes csoportjának, a beszédhangoknak sebességét ugyan milyen mértékben befolyásolja az áteresztő közeg? Vagy a hőmérséklet? Vagy a légnyomás? Semmilyen mértékben! Az emberi hangok terjedési sebessége — ez gyakorlatilag, empirikus eljárással bármikor kimutatható — egyetlen körülménytől függ. Attól, hogy miről van szó. Egy értekezleten elhangzó termelési utasítás például lassabban jut el az érdekeltekhez, mintha csiga-postás vinné. Ezzel szemben, ha az emberi hang olyan hírt■ tartalmaz, amelynek érdekessége maximális, megalapozottsága minimális, és ezen felül még kárörömre is módot nyújt, — ilyen feltételek közrejátszása esetén az emberi hang terjedési sebessége fitymáló mosollyal szárnyalja túl akár a fényét is. Hasonló akusztikai jelenség ízben jelentkezett újólag az Ismeretlen. Máir az elsővel frenetikus hatást ért el. Azon a gyászos emlékű szerdai napon történt, amikor a ragyogó technikával, lelkesen és harcos felfogásban küzdő magyar labdarúgó válogatott, balszerencsés körülmények között 5:1 arányú vereséggel vonult le a pályáról. A kleindor- fi együttes ugyanis tartalékosán állt ki. Tulajdonképpen kézilabdacsapat volt és csak a helyszínen derült ki, hogy focizniuk kell. A mérkőzést előkészítő levélváltás során valami fordítási hiba csúszhatott be. Mindez — érthető módon — keresztülhúzta a honi szakvezetők előzetes taktikai és stratégiai elgondolásait, megzavarvolt tapasztalható a Muká- torral kapcsolatban. Bár adásait közvetlenül csak néhányan élvezhették, másnap már tudott róluk az egész főváros. Történetünk kezdete óta öt ta és felidegesítette a mieinket, akadályozta a harmonikus csapatmunka kibontakozását... De most nem erről, hanem a Mukátorról van szó, és az események megérdemlik a részletes taglalást. A Műanyagipari Minisztériumban dolgozókat — lelkiviláguk alapján — két csoportba sorolhatjuk: nyuszik és oroszlánok. A nyuszik jelentkeztek a bizalmiaknál, hogy meg szeretnék nézni a televíziós közvetítést és vállalják a csúsztatást. Ilyen nyuszi körülbelül harminc akadt. A fentmaradó háromszáz oroszlán beírta az eltávozási könyvbe, hogy kimegy helyszíni szemlére, kooperációs értekezletre, műszaki ellenőrzésre, terv-vitára, próbaüzemeltetésre, $tb. — és kiment a Népstadionba. Mert az oroszlánnak, nemcsak látnia kell, hanem ordítania is. A nagy tanácsteremben a nyuszik között a minisztérium néhány vezetője is helyet foglalt a televíziós készülék előtt. Többnyire ők is oroszlánok voltak, de közismert oroszlánok, nem mutatkozhattak kora délután a lelátón. E két főcsoporton kívül akadt még néhány aszkéta. Ezek változatlan odaadással ez idő alatt is munkahelyeiken tartották a frontot, dolgoztak szobáikban. Köztük az első helyen: doktor Gálfi Zoltán, a kötelességtudás mintaképe. Mi maradjunk a nagy tanácsteremben és innen figyeljük a tévé közvetítését. A bíró sípszava után azonnal a mieink ragadták magukhoz a kezdeményezést, és a második percben szögletet értek el. A beívelést a. tizenhatoson belül egy nyurga klein- dorfi hátvéd kézzel csípte el, és a földhöz ütögetve a labdát, rohamra indult a magyar kapu ellen. Hiába, a szokás hatalma ... (Folytatjuk) Száz év árnyékában
