Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
Félek a közömbösségtől Megyénk építőiparának szocialista lirigadveüuirii tanácskoztak. Elhangzott a hos/amo- to és variam, hogy a hrjgádve- zetok kárnak szót. Hiszen vélemény- és tapasztalatpseréra j'' -tek össze, azért, Hogy az elmúlt évek tapasztalataiból leszűrjék a tanulságot és együtt keressék a tovább vezető ipát, PŐJeg a kőművesek, öcsök, kubikusok és gépkezelők kérdéseit, észrevételeit és javaslatait vártam. Azoknak az embereknek a véleményére lettem volna kíváncsi, akiknek munkájától függ, bogy teljesíti-e idei tervét az építőipar. Év végére felépülnek-e a lakások, amelyeket annyira várnak Egerben, Gyöngyösön és a megye más részén is, a termelőszövetkezetekben őszre lesz-e helye a jószágoknak és a terménynek? Emberi gyarlóságról és meghökkentő szabálytalanságokról szóltak a felnémet! fűrészüzem küldöttei, őszinteségről és öntudatról tettek tanúbizonyságot azok, akik a recski kőbánya- szék, a selypi és a bélapátfalvi cementgyár munkásai netőmesteri munkákkal nincs nagyobb baj, de nőm gvoKiU « saoltjpofi muHkouut. Számtalanszor megtörténik, hogy először vakolnak, azután jön a gáz- és a villanyszerelő és elcsúfítja, tönkreteszi azt, amit előtte már megcsináltak; A szakiparra) kelj valamit tep- pi — sürgette Bogi József brigádvezető. Qe hogyan is haladna jobban a munka, amikor hétfő délután érkeznek gz építkezésre és fsUtortqk délután mar nem látják a munkahelyen a szerelőket és a különböző szakipari részlegeket. Kevés az ellenőrzés, de az érdeklődés is hiányos, az öntudatra meg nem számíthatunk mégpedig, ha a hrigádvezetők és a művezetők jobban összefognák az embereket, sokkal jobban haladna a munka. Húsz ember közül — akik a magasépítők közül százakat képviseltek a tanácskozáson — vében emelték fel szavukat De miért hallgatnak a magasépítők? Pedig mintegy húszán voltak jelen a tanácskozáson. Az építkezésekről jöttek, onnan, ahol a legtöbb baj van és ahová a legtöbb segítség kellene. Nem látnak, kiutat, vagy o közömbösség vágta el a vita fonalát? lemé telten elhangzott a tanácskozás elnökének biztatása: tárjuk fel az építőipar problémáit, jó szándékkal, közös erőfeszítéssel keressük a megoldást. Mondják meg a szocialista brigádvezetők, hogy mi athadályozza a gyorsabb és eredményesebb munkát? Mit tudnak és mit akarnak tenni, hogy a tervezett lakások az idén valóban felépüljenek és kevesebb hibával adják át azokat, mint az előzőekét? A kérdésre kérdéssel válásáéit Szél Lajos vasbetonszerelő. Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál kik nyerték el a szocialista brigád címet1 Kik tették felajánlást és milyen eredményt értek el? Aztán a felszólaló hozzátette, hogy az 6 brigádjuk évekkel ezelőtt nagy célkitűzésekkel indult, de a vezetőség nem sok gondot fordított rájuk. Megtörténik, hogy a brigádnak egyszerre három építkezésen is kell dolgoznia, máskor meg nem tudnak munkát adni nekik. Ezért időközönként emelik, vagy éppen csökkentik a brigád létszámát, nem tudnak összeszokni az emberek. Kedvezőtlenek a tanulás feltételei és az élért eredményeket sem hasznosítják — hangzott közel száz fültanú előtt a vád. A falak felhúzásával, az épíesak költőnek volt véleménye ? A többiek nem akarták, vagy talán nem merték szóyá tempi, hogy Gyöngyösön és Egerben van-e elegendő blokkelem az építkezéseken? Ha Egerben van elegendő építőanyag, akkor miért hagyták abba a két- műszakos munkát? Hiányos, rossz volt a műszaki előkészítés, vagy a két műszak teljesítményének elszámolásától féltek? Május közepén tartunk, elmúlt évi lemaradását sem hozta még be építőiparunk. És ha ebben az évben a tavalyinál mintegy 35 millióval többet teljesítene az ÉM. Heves megye} Állami Építőipari Vállalat, akkor sem valósulna meg mindaz, amire sziilcfiég és anyagi lehetőség is van. Május közepére fordítjuk a naptárt, mégsem tűnik fel az építkezések első számú parancsnokainak, hogy az állami építőipari vállalat alig kezdett hozzá idei munkáihoz? Tudják-e azt a munkások, hogy május első napjaiban még egyetlen termelőszövetkezeti építkezésre sem kötött szerződést a vállalat? Mikor és hogyan fogják elvégezni az idei munkákat, ha gyökeres és sürgős változás nem történik építkezéseinken? Az előkészítésig tervezési és a különböző adminisztratív huzavonákért nem felelősek a munkások. De a tényeket ia- memiök kell, hogy sürgethessék a megoldást. Mert nem mondhatunk le a lakásokról, az Iskolákról és a tsz-majorokról sem- Nem. ma- radhot la az építőipar, mert az megyénk, fejlődését gátolná. Hűk lemaradással és nagy feladattal kell megküzdeni az Idén építőipari munkásainknak. Bírják-e, sikeriil-e vajon? Mi ßß elsp teendő? Nem félistened, emberek,., A tanácskozás bizonyítja, hogy először a közömbösséget kell legyőzni. A bélapátfalvi cementgyárban is ezt tették, ennek köszönhetik a alkart — mondtak a tanácskozáson a felszólalók: A vezetők szót értettek a legjobb mnnkásokkai. Egyre többször megosztották velük a gondot és lépésről lépésre haladtak elpre a mupká- ban. és gz emberek magatartásának formálásában ÍS- Sík- ki József égető brigádja olyan problémát oldott meg, amire az iparág vezetői is azt mondták, bogy import nőikül nem fog menni. Mikó Gábor, Papik Iinre, Mező Sándor és Berec Tibor brigádjában ma már olyan emberek dolgoznak, hogy bíztatás nélkül, önként érdeklődnek, ha bajt észlelnek a gyárban és szabad idejükben is a megoldást keresik. Tavaly a vállalt 2,5 milliós megtakarítás helyett 4.5 milliót értek el. Néhány éve még hihetetlennek tűnt volna, de az idén 815 ember közül 450-500 rendszeresen tanul Bélapátfalván legyőzték a közömbösséget, életerős lett a szocialista brigád-mozgalom és jut idő, hogy örömet szerezzenek a mónoebéli gyermekotthon kicsinyeinek és a műszakiak, munkások együttes erőfeszítésével megvalósítják a műszaki fejlesztés céljait. Mindehhez — Bélapátfalván és az építkezéseken is — nem félistenek, csak emberek kellenek. A magasépítő vállalatnál a Hajdú-, a Seres- és a Bagi-bri- gádok, a tanácsi építőipari vállalatnál a Baranyai-, Mlinkó- és Zsebe-brigádok már többszőr bizonyították, hogy megállják a helyüket Küzdjék le önmaguk közömbösségét, akkor lesz erejük, hogy mások magatartásán is változtassanak. A huszonnegyedik órához értlünk, de ha mindennap egyre többen akarják, akkor építőipari munkásaink sikerrel oldják meg Idei feladataikat. Dr, Fazekas László CIGARETTASjEÜNET 4 huligán különös ismertetőjele az olyqn szűk nadrág volt, amelyet felvenni: Vágy lepennf, lábfej nélkül volt a legegyszerűbb. Kicsivel később mindpn valamire való férfi, aki egy kissp lépést óhajtott tartani a divat fejlődésével, ,.kissé'1 men- csövesítette a nadrágját s tette ezt mindaddig, amíg a szocialista ipar jóvoltából a ésőnadrágbói éppen elegendő készlét állt a nagyérdemű férfitársadalom rendelkezésére. Bt tői a perctgl kezdve rajzolókat, újságírókat a legnagyobb tanácstalanság fogta el, — hogyan és miképpen jellemezzék azokat, akik nem jellemzőek, a mai ifjúságra. s ekkor és most mag jelent a bő szárú nanrág, a trapéznadráq, amely térdig szűkül, onnan tágyl és alul harang- formában borul a most már szögletes prrú cipőre. ff úrrá. meg vagyunk mentvei Égy ideig... I—ő) QySngyösön és Hatvanban bélcegyűlésehkel zárult a leszerelési hónap nagy hatású és színvonalas ban és tenuelősaövetfceoBtefc beszédet, köszön tve május 9-ét, ben gyűléseken, csoportos be- a hitleri fásizmus felett aratott szigeteseken, találkozókon tet- győzelem napját. A sikeres tek hitet értelmiségek, mua- hékerendezvényt a Hatvani kasok és parasztok bakeakara- Irodalmi Színpad tagjainak és tukról. A hatvani és gyöngyösi a város úttörőinek kultúrmű- békegyűlésekkal befejeződött a sora zárta. magyar békemozgalom lesaeÁprilis 9-e óta a megye vá- relésd hónapjának esemény»* fosaiban és falvaiban gyárak- rozate Heves megyében is. Csoda öt napig A leszerelési hónap utolsó napja az eddigieknél is mozf almasabb, gazdagabb volt. lájus 8-án, pénteken este i órakor Gyöngyösön került sor lefkeis békemegmozdulásra. Több mint 350 részvevő előtt Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott beszédet, hangoztatva a béke, az általános és teljes leszerelés, a tárgyalások politikája melletti kiállásunkat. Hatvanban, pénteken, már a déli órákba megérkezett Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, akit a városi és járási párt- és HNF-vessetők fogadtak. Délután négy órakor Szatmári Nagy Imre a hatvani értelmiségiek részére tartott élménybeszámolót finnországi útjáról, majd a baráti beszélgetés után a város és a járás vezetőivel látogatást tett a Lenin Termelőszövetkezetben. A Vörösmarty Művelődési Ház zsúfolásig megtelt már este 7 óra előtt, több mint 500-an gyűltek össze. Dr. Bartos Imrének, a Hazafias Népfront hatvani váróéi bizottsága titkárának megnyitója után Szatmári Nagy Imre tartott Gyöngyösön a csoda nem a szokásos három napig tartott, hanem két nappal túlhaladta azt. Történt, hogy az Egri úton és a sportpálya környékén fehérre festett, piros hegyű karókat szúrtak le a földbe, az út két oldalára telepített szőlők védelmére. Mert Gyöngyösön a rózsák helyett szőlő díszük majd az út mentén. Sokan úgy gondolták, a karók nem maradnak meg a helyükön 24 óránál tovább. Hiszen vannak gyűjtő szenvedélyű és erős emberek Gyöngyösön, akiknek bizonyára „szemet szúrnak” majd a karók. 4 csoda azonban bekövetkezett. Méghozzá nem három, hanem öt napig tartott. Csak ezután tűntek el az első karók a helyükről. igaz, egyikük csak a következő ház faláig vándorolt. Miért? Ki a megmondhatója? , Hogy kidöntiic a betonba ágyazott, vascsövekre szerelt hulladékgyűjtő ládácskákat, hogy derékba törik a fiatal facsemetéket, hogy felborítgatják é* elhurcolják a piaci árusító asztalokat, az már nem „újság” Gyöngyösön; de most a karókat is „kezdik unni” néhányon- Jó lenne megmagyarázni ezeknek a „játékos kedvű” embereknek, hogy a város védelme közös ügy. De az sem ártana, ha a szemtanúk nem tanúsítanának közömbösséget az értelmetlen pusztítással szemben. A közvélemény ereje nagy erő. Ennek kialakítására kell törekednünk. (Sípos J.) Gyermekek a Léthe partjain A gyerek, akit állami gondo- zásra utal a rendőrség, köny- nyeit nyelve, cigarettázik. A gyerek 17 éves és nagy kést fogott az apjára. A fiatal rendőrtiszt két ujjal kopog az írógépen, — nem kihallgatás ez: közös megegyezéssel, ma találkozott az ifjúságvédelemmel foglalkozó rendőrtiszt itt, Hatvanban, és a „kiöregedett” ifjúság egyik képviselője. Tipikus eset — morfondírozom magamban, várva és engedélyt kapva, hogy végighallgassam a jegyzőkönyv- készítés, beszélgetéssel kísért műveletét, amelyen ott van a tanács hivatalos képviselője, sőt annak az általános iskolának igazgatója is, ahová ez a férfit játszó szipogó gyerek járt annak idején. De nincs „tipikus” eset. Nagyon is szigorú családi körülmények között, értelmiségi családban nevelt gyerekről van szó, — akit a szigor nevelt el. Neki soha semmit nem volt szabad mást tennie, csinálnia, gondolnia, mint amit a szülők engedélyeztek; porosz precizitással kellett kora reggeltől a lefekvésig végigmenetelnie a napi programot éveken keresztül, mígnem, szinte fékezhetetlenül, kitört belőle az önállóság vágya. A csendes, szerény, jól tanuló gyerek négy tantárgyból megbukik, megszökik a kollégiumból, kést fog az apjára, dolgozni, vagy inkább „élni” akar, — s mindezt teszi a szigorral, de nem az- életre nevelt és megtorzított lélek nekikeseredett vadságával. A rendőrtiszt hátradől a széken és úgy néz a „srác” után, akit 18 éves koráig, a szülők kérésére és a szülők helyett most már az állam nevel. G gyet, talán nem későn és kö- zös erővel véglegesen meg lehet menteni saját maga és a holnap számára, — egyet azok közül, akiknek élete a hivatalos „nyelv” szerint veszélyeztetve van. S ez még a könnyű eset. Itt még egy belső és rosszul értelmezett forradalom sün- disznó-állásait kell csak értő és óvatos ujjakkal lebontani, itt nincs erkölcsi fertőzöttség, itt nincs lélek- gyalázás, itt egy jó szándékú, de mélységesen hibás akció reakciójáról van csak szó. — A kétszázból csak tízet — mint egy jelszó, úgy hangzik a kesernyés invitálás, hogy a kétszázból csak tíz gyereket, mindössze két családot nézzünk meg és ne is a járásban, hanem csak itt. Hatvanban, a fővárostól hatvan kilométerre, 1964-ben. A kétszer kétméteres szobában két rozoga faágy, egy sublót és egy tűzhely fér csak el. Meg egy kopott, keret nélküli szentkép a vizes falon. A szent megadóan hajtja le a fejét, mint alti igazán nem tehet semmiről, benne már csak részvét és a tehetetlenség van. Itt már ő sem képes csodákra. Ebben a kamrában él Sz. István feleségével és három gyerekével, amelyből kettő nemrég jött vissza a tbc-szanatóriumból. A legnagyobb sincs ötéves! — Miért akarják elvenni tőlem a gyermekeimet? Hogy nincs ruhájuk? Nézzék! Meg cipőjük? Ide nézzenek! — rángatja a sublótfiókot, s húzogat elő dobozt, három pár gyerekcipővel az ágy alól, Sz. István most józan és lassan már két hónapja nem dolgozik. Aki nem dolgozik, attól nem lehet levonni semmit: a gyerekekért fizetendő összeget sem az állami gondozásba vételért. Lehet, hogy ha józan, szereti a gyerekeket, de ha iszik.,. Éjszaka menekül az asszony a szomszédokbas ★ „Kedves Rádió! Egy szomorú édesanya fordul magukhoz, segítsenek rajtam minél előbb, míg három gyermekemmel el nem patkotok.., Kedves Rádió, képzeljék el, hogy a három fiúgyermekem milyen rettegésben van éjjel-nappal, mert az apjuk a családját űzi állandóan ...” A levél kelt 1964. február I 8-án. És egy hónap múlva, amikor a biróság ítéletet akar hozni Sz. István ügyében, aki.., — ... el tudom én tartani őket, kérem, volt olyan, hogy kétezret megkerestem .. i ... szinte az utolsó fillérig elitta keresetét, akinek gyermekei éheztek és kettő tbc-fertózést kapott, akkor az anya visszavonta á feljelentést, amit a rádióhoz írt levelével egy időben tett. Ez volt a második feljelentés, amit tett, és amit az utolsó pillanatban visszavont. A bíróság annyit tehetett, hogy figyelmeztette Sz. Istvánt, a tanács pedig újra állami gondozásba veszi a három gyermeket, akiket nem is olyan régen adtak vissza a szülőknek a remény és bizalom jegyében. FTgy látszik, nincs remény és ^ nincs bizalom se már. Sz. István nem több, mint harminckét éves, a felesége még a harmincat sem érte el. Fiatal emberek, s a férfi sorsa, akinek a munkakönyvében egy szemernyi hely nincs már, beteljesedni látszik. De hogyan, miért lett ilyen? —- A szülők! És azt nem akarjuk, hogy az unokák is bűnhődjenek a szülők, nagyszülők vétkéért... — ez az álláspont, hogy megmentsék azokat azoktól, akiket mór szinte nem lehet megmenteni a becsületes emberi élet számára. Az ajtóban visszatántorodom. A szag leírtiatatlan. A nyomor Horthy- Magyarországának Mária Valéria- telepe. Itt Is két ágy, de még asztal sem. Az egyik ágyon — dehogyis ágy az, a nyomor és az undor nyo- szolyája - egy ötévesforma, égő szemű, csicsergő kislány ingerel nevetésre egy nyolchónapos csecsemőt, D-ék hetedik gyerekét. A fehérre meszelt fal vastagon mocskos, az ablak zárva, bár kinn illatot bontanak a tiszta harmattá orgonák. A falon egy szög, — ez az egyik szekrény, rajta hegedű, fekete ruha, fehér nylon-ing... És a férfi itt sem dolgozik. Csak alkalmi munkát végez, ha végez. Ha keres, keres harminc, jó, ha negyven forintot, — a Búzavirág söntése tudja, hogy igazán nem egyedül issza meg, hanem segit benne az asszony is. Ha a tanács kiutal segélyt, — a Búzavirág söntése tudja, hogy amíg a pénz és mindkettőjük torka, meg az alkalmi cimboráké bírja, addig folyik befelé az ital. A koszos tűzhelyben olyan a hamu, mintha kőkorszaki lelet lenne.,, A hét gyerek. Mi lesz belőlük, mi lehet így belőlük? Sz. Ist- vánék még fiatalok. Előbb azt írtam, hogy se remény, se bizalom, — mert ott, náluk, akkor azt éreztem. De mit érezzék itt, ahol asszony is, ember is az ötödik évtizedben tapos már, ahol a nincs kézzelfoghatóvá vált: az emberi üresség vastag és már megbonthatatlan páncéljává, amelyen lehetetlen keresztülhatolni? Két nagyobbacska gyerek ténfereg most be az ajtón: nézem az arcukat, s szes- retném látni a tüdejüket..; és féltem a jövőjüket.,. Emberek, sorsok, tragédiák, —- s a fiatal rendőrtiszt mesél, magyaráz, terveket kovácsol, intézkedik, jegyzőkönyveket gépel, a tanács megbízottja ingajáratban van, hogy ösa- szeíogva segítsenek egymáson és nekik. Mert itt — bármilyen furcsán hangzik — nem az ital a bűnös. Az ital itt csak tünet, felületi jelenség, amelyet vagy lehet vagy nem lehet elvonókúrával gyógyítani. Itt a múltban megnyomorított lelkek botladoznak céltalanul, helyüket nem találva, itt a betegség egy rettenetes kor méhéhen fogant, amely — mint a radioaktivitás — a Stron- ciupi 90, évek után kezd rombolni. Mit tehet Ilyenkor a „gyógyítani” akaró? Megpróbálja lokalizálni a bajt, s megelőzni a gyermekek fertőzését. Tíz- és százezer, millió gyermek él ebben az országban, mi ehhez képest az a néhány száz, vagy ezer? Boldogság a milliókat nézni és a fájdalom az egyetlenegyet is. S itt egy rendőrtiszt, egy tanácsi előadó egymagában nagyon keveset tehet. Gyermekotthon kell a veszélyeztetett gyermekek számára és szigorú társadalmi ellenőrzés, szavak, amelyek meggyőzni próbálnak és tettek, amelyek, ha szükségesek, büntetnek is. |V[ incs tipikus- eset. csak emberi, *- gyermeki sorsok vannak. Gyermekek, akik élve átjuthatnak a Léthe vizén, — a lelki halóiba. Óvjuk meg őket! Gyurkó Géza
