Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-15 / 112. szám

ünnep, kulturális romokon Vásárnyitás előtt... TIZEDIK évfordulóját ün­nepli az idén a füzesabonyi já­rási művelődési ház. örömmel indultunk el, hogy életéről, eredményeiről beszámoljunk, de sajnos, a látottak egyáltalán nem igazolták várakozásunkat. Sőt... ! Fejes András igazgató meg­lehetősen kedvetlenül fogadott. Érthető. Nem kellemes vendég az újságíró olyan helyen, ahol a- kulturális programot csak részben, vagy egyáltalán nem teljesítették. Hosszasan beszél­gettünk. A fiatal művészeti elő­adó, Lacsni Béla, bár nem mondja, de szemmel láthatóan osztja véleményünket: a műve­lődési ház munikája nem feíel meg a követelményeknek. Eredményei látszateredmények. Tetszetőseik, de felszínesek. Ha megemlítem például, hogy a jubileumi ünnepi előadást telt ház előtt tartották: szépen hangzik. Jó szervező munkára enged következtetni. A szép­séghiba mindössze annyi, hogy a műsor főszereplője, Kabos László, a közkedvelt komikus volt Mennyivel szebb lett vol­na, ha’saját erőből adnak kul­túrműsort, ugyanilyen érdek­lődés mellett. Hároméves ezüstkalászos gaz­datanfolyam is indult a köz­ségben 30 hallgatóval. Két év után abbamaradt. Ismeretter­jesztő előadásokat is tartottak, de a; választott előadási anyag nyilván nem volt minden eset­ben megfelelően érdekes, mert gyakran k ukori camorzsol ássál kellett összekötni az oktatást, amely egyben munkaegységet is jelent a részvevőknek. A MUNKATERVIJÉN szere­pelt az alapfokú ismeretek tan­folyama is. A faluban 200 az írástudatlanok száma, közülük 30-an szeretnének tanulni. A művelődési ház mindenképpen biztosíthatott volna helyiséget részükre, a tanfolyamot mégis nyárra halasztották* amikor ezek a többségükben alkalmi munkáival foglalkozó emberek nem érnek rá tanulni. Nem támogatták megfelelően a járás többi községeinek mű­velődési házait sem. Egyes ki­sebb községek kultúrotfhona sok esetben jobb munkát vég­zett mint a funkciójánál fogva irányításra, példamutatásra hí­vatott járási, például Poroszló. Fejes András igazgató fiatal ember. Tele kellene lennie am­bícióval* tervekkel, sajnos, az ellenkezőt kell mondanunk ró­la. Valós, vagy valótlan egyéni sérelmeivel foglalkozik, mun­káját, úgy érzi, nem támogat­ják, inkább gátolják. Helyzete bizonytalan. Munkáját tőle tel­hetőén, véleménye szerint el­látja. Az emberek közömbös­ségére, az egyén: agitáció hiá­nyára hivatkozik. Két évvel ezelőtt állását felmondták, fel­lebbezése után azonban vissza­helyezték. Családi körülmé­nyeit, erkölcsi életét és gyakori italozását kifogásolták. A fel­mondás érdekessége mindössze annyi, hogy amint a szemlélő jogosan várná, nem fegyelmik és figyelmeztetések, de jutal­mak és dicséretek előzték meg. Császár István, a járási ta­nács népművelési előadója sincs megelégedve a végzett munká­val. Nem tartja alkalmasnak Fejes Andrást vezetésre. — Rövidesen le fogják válta­ni — mondja. VARHEGYI FERENC, az iskola igazgatója is tele van panasszal — Azt kell mondanom, rósz szabb a kulturális élet, mint a művelődési ház megépülése előtt. Volt tánccsoportjuk, szét- zülesztetrték. Erősítőt vettek 14 000 forintért, ami elromlott. Fizikaszakos tanár vagyok, vizsgázott rádióamatőr, meg­javítanám, de holnapok óta a szobámban áll. Nem képesek az 50 forint ér­tékű alkatrészt megvenni. Ezért nem volt erősítő sem április 4-éra, sem május 1-én. Én ad­tam az iskolából 12 diákot, hogy legyein tánccsoport. Az iskola és a község zeneikarát Bofcond István, Egerben lakó zenekarvezető szervezte és tart­ja össze. Csinálnám én boldo­gan a kul túrmunkát, de nincs rá több időm. Pedig, ha Sziklai János bácsi és én' nem csináljuk, nemigen történik itt semmi. Sok ideje persze neki sincs erre, hiszen a Petőfi Ter­melőszövetkezet növényter­mesztési brigádvezetője. Amit lehet megtesz. Nem hiúságból mondom, de eredményeinket aztán saját statisztikájába könyveli ei a művelődési ház. Szabó Sándor, a járási párt- bizottság munkatársa, hasonló­an vélekedik. — Figyelmeztettük eleget. Talán egy emberrel szemben sem tanúsítottak annyi jó in­dulatot, mint ahogyan mi bán­tunk Fejes Andrással. Nem a olyan régen igéretett tett, hogy megváltozik. Nem tette. Pedig nem volt mindig ilyen. Mikor idekerült Petőfibányáról, ahol hasonló funkciót látott el, még rendesen végezte feladatát. ILLETÉKES SZAKVEZE­TŐÉ foglalkoznak a füzesabo­nyi járási művelődési ház ügyével. Nem kívánom védeni Fejes Andrást, hiszen a hallot­tak alapján nem is tudnám, körülményei mellett azonban mégsem mehetek el szó nélkül. Hibát követett el, ez nem vitás, de nem hibásak-e ugyanúgy fölöttes vezetői is, akik ahe­lyett, hogy az első botlásnál figyelmeztették, mebüntették volna, jóindulatúan szemet hunytak, és csak több év után 1962 végén kiáltottak megálljt, amikor a művelődési házban uralkodó állapotok már nyil­vánvalóan tűrhetetlenné vál­tak. És azóta ismét eltelt két esztendő, de érdemleges intéz­kedés nem történt. Mátéffy Zoltán Minden a legnagyobb rend­ben — már csak apró simítá- sokat végeznek, parkosítanak, csinosítják a Városligetben a Budapesti Nemzetközi Vásár területét. Ezt gondolná és vall­juk be őszintén, jogosan, a gya­nútlan látogató, a „civil”, ahogy a vásárépítők, rendezők nevezik az érdeklődő publiku­mot. Pedig milyen meglepetten néznének a csodálkozástól, ha most, pár órával a kapuk ki­tárása előtt, végigsétálhatná­nak a pavilonok között. Sokan mondanák: „Hisz ez kész per­zsa-vásár”. Olyan, mint egy felbolygatott hangya boly. Sok száz ember szögei, fúr, fest, próbababát öltöztet. Virá­got ültet, világosításit szerel. Mindenütt állványok. A te­reken hirdetőoszlopok várakoz­nak tömött sorokban, hogy szorgos kezek a legmegfelelőbb helyekre állítsák őket. Első lá­tásra mintha fejetlenség lenne itt az úr. És aki alaposabban körülnéz, láthatja, hogy min­denki szervezetten, az utasítá­sok szerint dolgozik. És amikor a látogató, a „ci­vil” néző 15-én belép az ismert hatalmas kapukon, már min­dent a legnagyobb rendben ta­lál. Akkorra már egy gombos­tű sem lehet rossz helyen. A látogatók elözönlik a vásárt Ki­ki keresi a számára legérdeke­sebbet. Nehéz dolguk lesz az idén, annyi biztos. Hisz cűy sok a látnivaló, hogy csak győzzék! A háziasszonyok bizonyára elsősorban a könnyűipari pa­vilon után érdeklődnek. De ez érthető is. Számos új textil­áru, divatos, modem vonalú cipő, szőrmeáru várja az ér­deklődőket. Többen az illeté­kesek közül arról nyilatkoztak, hogy ezúttal nem kell megelé­gedni csupán a „nézéssel”, mert a vásár után valóban sok új divatcikk kapható lesz . az üzletekben. ., Világkiállítás 1964” Képünk a New Yorkban megrendezett világkiállításon készült, rádéját és a nagyszerű tűzijátékot ábrázolja. A szökőkutak pa- (UPl-f elvétel) VADA|t FISCNC a 32. Mi lesz ebből ? Fürst Sándor is szót kért. Felhozta, hogy vidéken növek­szik a nyugtalanság. Pécsett, Salgótarjánban, Oroszlányon harcra készülnek a bányászok, Szabolcsból, Hajdú megyéből, ■ Viharsarokból az agrárprole­tárok elkeseredett megmozdu­lásairól érkeznek hírek: a csendőrök vérük, kínozzák a lázongó parasztokat. 4 XiPUJSAG 1964. május 15., péntek —- Ki kell járnunk vidékre — mondta —, nem hagyhatjuk magukra az embereket, amikor szükségük van ránk. — Mennél? — lökte oldalba Badanti Papp Ferit — Tréfálsz — felelte — tu­dod, hogy más munkát kaptam. — Honnan tudnám? — uta­sította rendre BadanfL — Persze, nem tudhatod. De éppen ő — mutatott Fürst Sán­dorra —, a számtantanár adta a megbízást. — Nem ismerem — súgta Badanti —, ne mondd tovább, rám nem tartozik. Se a nevét, se a címét ne tudd ennek az elvtársnak. Ha tudod, felejted el... — Ne haragudj. — Szó sincs róla, csak vigyáz­nunk kell rá. És maguníkra is. — Értem. Egy kicsit megint összezavar­ták Ferit az utóbbi napok. Ilon­kát Laky Bélával látta egyik este a Murányi utcában, össze­bújva mentek. Sötét volt, ők nem vették észre. Állt és né­zett utálniuk az utca túlsó olda­láról. Ilonka hazafelé tartott a Cipőboltból. Nyilván ott várt rá Láky a kirakat előtt. Tulaj­donképpen semmi meglepő nem voilt ebben, csak valahogy nem akart szembenézni ezzel a dologgal. Most eszébe jutott: amikor Kaszáséknál járt és a család nyilvánossága előtt tár­gyalták Kati és az ő ügyét, Ilonka arcán fölényes mosoly bújkáit. Akkor nem tulajdoní­tott ennek különösebb jelentő­séget. Jóhiszemű voltaim — gondolta —, csak a mosolyt lát­tam. Azt hittem, jóindulatot 'fejez ki, talán egy kicsit önvé­delem is, mintha azt mondaná: Én engedtelek át, ha akarom, megtarthattalak volna. Milyen naiv és ostoba olykor az ember —* korholta magát Feri. Most, hogy együtt látta azzal a ... rájött: fölényes, igen, valósággal lenéző volt az a mosoly... Vadonatúj bordó selyem- pongyola ... És a piros köves aranygyűrű az ujján. Akkor — érthetetlen' — nem is gondolt rá! Honnan, kitől? Volt-e régebben is, vagy sem? Igaz sokkal nagyobb volt ak­kor a nyugtalansága Kati 'mi­att, semhogy ezzel törődött vol­na. Megállt a Murányi utcai sö­tét szögletben. Lesújtotta a fel­ismerés: Ilonkának nem volt gyűrűje, semmi kétség, ezt Laky Béla ajándékozta neki ... Laky bejáratos Kaszásékhoz, Kati is beszél vele. De hiszen ez kétségbeejtő... A Kazinczy utca sarkán el­köszönt Badantitól. Gondolkoz­va ment haza, hatalmába ke­rítette a nyugtalanság: járhat-e egy családhoz az undorító, pökhendi Laky Bélával? Együtt? Mi lesz ebből? Amiről te álmodozol Másnap a Stefánia úton ta­lálkozott Katival. — Ma nagyon komolyan aka­rok beszélni veled — tört rá minden1 bevezetés nélkül. — Miről? — lepődött meg a lány. Szokatlanul idegennek, hivatalosnak érezte Feri hang­ját. — Eddig is komolyan be­széltél velem. — Most másról van szó. Ne sértődj meg, nagyon összekeve­redett körülöttünk minden. — Micsoda? — ijedt meg Kati. — Hát ez az egész. Te és én, és a szüleid, és a te rendőrségi dolgod, meg... — Te nem tehetsz róla. — Nem, de mégis. Én vitte­lek oda, nélkülem nem kerül­hettél volna ilyen kellemetlen helyzetbe. — Nem baj, legalább hoz­zád is közelebb kerültem. Feri érezte, hogy kedvesség­gel kellene viszonozni a lány szavait, mégis ez bukott ki be­lőle: — Ki tudja? Katinak rossztdesett. — Én tudom — mondta és könnyes lett a szeme. — Apád fél, hogy kellemet­lensége lesz. — Miért lenne? Attól te ne tarts, könnyen segít magán. Ha kell, elzavar hazulról, de miattam nem kockáztat sem­mit. Ismerem én ... Ferit meglepte a lány éles hangja. Így sose beszélt. — A szüléidnél kell marad­nod — mondta hideg tárgyila­gossággal. — Nélkülem megle­hetsz, de rájuk szükséged van. A lány elnémult. Amikor új­ra megszólalt, remegett a hang­ja: — Nem hiszel nekem? Ha hívnál, akárhová, veled men­nék. Feri elérzékenyült. Miért kel­lett ez? Hiszen tulajdonkép­pen mást akart mondani. — Hová mennénk, drágám — kérdezte nevetve. Megállt, két tenyere közé fogta a lány arcát. Nézte és kínosan mo­solygott. Legszívesebben azt mondta volna: tréfáltam, meg­ijesztettelek. De a torkát köszö­rülte és újra komor ábrázatot öltött: — Tisztába kell tennünk min­dent. — Nem értelek. Miről be­szélsz? — Hajlottad, mit mondott a múltkor édesapád? Érvényesü­lés, biztos kenyér... behúzott nyakkal élni, neki ez az esz­ménye. Ez a tanácsa is. Én ezt nem fogadom el. — Mondtad már. Meg tu­dom is. Hiszen ismerlek, örü­lök neki. Csalódtam volna, ha a békesség kedvéért ráhagyod. — Nem akartam vitatkozni. — De azért megmondtad. Anyámnak is. Büszke voltam rád. — Mit mondtak? — Kik? — A szüleid. — Leszidtak, amikor elmen­tél. — Engem? — Dehogyis. Engem. A ma­ma csacsiságokat beszélt. — Miket? — Ah, — legyintett Kati —, mondtam, csacsiságokat. — Hadd halljam. — Minek? Nevetségesek. — Akkor is. — De igazán ... — Mondd csak. — Hát, hogy szép vagyok, megcsinálhatnám a szerencsé­met. Hogy veled nem enged, mert te sose fogsz boldogulni. Az sose lesz, amiről te álmodo­zol. Apám kontrázott hozzá. — No látod ... — Tán igazat adsz nekik? Most a lány emelte fel a hangját: — Azt hiszed, tálán megijed­tem tőlük? — Mit mondtál? — Mit? Hogy fütyülök a sze­rencsére. Hogy mindig a szí­vem után megyek, egész éle­temben, akárhogyan lesz is... — Ezt mondtad? — Igen. {Folytatjuk) Valamennyi nemzet Máfiítója elhozta a háztartási kisgépeit, országuk divatos ruházati cik­keit. Az indiai pavilonban külön­legesen szép népművészeti re­mekeket mutatnak be, és a bőráruk is bizonyára nagy ér­deklődésre számíthatnak. AM megéhezik, feltétlenül látogas­sa meg az immár hagyomá­nyossá vált főzési bemutatót. Érdemes felkeresni a gázmű­vek 37-es számú pavilonját, mert a főzési tanácsadást kós­tolás követi! Szándékosan írtuk utoljára, hisz ide már akkor érdemes jönni, amikor kissé elfáradt a sok nézésben a vásár vándora. A francia pavilon tartogatja talán a legtöbb izgalmat a nők számára. Parfümök, illatfelhők, szépí- lőszer csodák özöne leselkedik a kedves asszonyokra, lányok­ra és a férjék, udvarlók pénz­tárcáira, hisz ezek a készítmé­nyek szinte valamennyi kap­hatók lesznek rövidesen az il- 1 a tszerbol tokban. I A sétában megfáradt látoga­tókat sok-sok bfifc, híres éttermek várják. A Mátyás Pince hal- különlegességeivél, a Balaton Étterem, a Kulacs bizonyára az idén is sok vendéget vonz majd. A főszakácsok már „fe­nik a fakanalat”. Senki se tá­vozhat éhesen tőlük. És a „csemege”, a különle­gesség, az indonéz vendéglő lesz. Keleti ételek várják, és itt a férfiak figyeljenek, az in­donéz népi zenére egzotikus táncosnők szórakoztatják az érdeklődőket. És mindez a li­get legszebb részén, a Város­ligeti tó festőd szigetén. Már sorakoznak kecses vo­nalaikkal a sztárok: Mercede­sek, Simcák, BMV-k, a Ms 601-as Trabant, az NDK leg­újabb gyártmánya. Modem vo­nalával, új karosszériájával, s nem utolsósorban 23 lóerős motorjával hamarosan kedvelt típussá válhat hazánkban is. De ha már a gépeknél va­gyunk, el ne felejtsünk meg­állni a sok új mezőgazdasági gép mellett. Itt mutatkozik be a „mindentudó univerzális szovjet óriáskombájn”. De, sorolhatnánk tovább, hogy mit érdemes megnézni, egy egész újság is kevés lenne, hisz nem említettük a nehéz­ipar pavilon gépóriásait, a bol­gár népművészeti alkotásokat, a játékkiállítást, a japán mű­szereket és így folytathatnánk. AM eljön, személyesen is láthatja az érdekességeket, de aM nem tud ellátogatni a vá­sárba, ne búsuljon, mert a Budapesti Nemzetközi Vásár legérdekesebb eseményeiről be­számolunk kedves olvasóink­nak. Regős István Uj parkírozóhely épül Egerben Két hatalmas „Redzer” keve­rőgép dohog, készíti az aszfal­tot péntek óta az egri, volt ha­laspiac helyén. A téren még csak néhány napja szorgoskodnak a városi tanács útkarbantartó üzemé­nek dolgozói, de eddigi mun­kájukból is sejthető, látható már: új színfolttal gazdagodik rövidesen a megyeszékhely. — Űj autóparkoló helyet épí­tünk itt, — mondotta Freytag László, csoportvezető főmér­nök — személygépkocsik szá­mára ... Külön hangsúlyozzuk ezt, mert más jármű nem ve­heti majd igénybe. A teher­autók csak a húselosztó elé áll­hatnak, a négy méter széles bejáró úton, s csakis rakodási szándékkal! — A mintegy 350 ezer forintos költségű munka során 1282 négyzetméternyi területet aszfaltozunk le az autók számára. Az építkezés érdekessége, hogy a beálló parcellákat nem keramitkoc- kákkal, vagy festett csíkozás­sal jelöljük M, hanem újszerű technológiai eljárással, az asz­faltba hengerelt, őrölt porce­lántörmelékkel. Az új parkíro- zóheJy, természetesen modern fénycsővilágítást is kap, bejá­rata a Gerl Mátyás utcából lesz, s szeretnénk, ha a jövő hét végére teljesen elkésaHr BC...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom