Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

RABINDRANATH TAGORE.

cÁngaiáxj,

— Honnan jöttem? kérdezte édesanyját a gyermek.

— Hol szedtél fel engem ?

Az anya kehiére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:

— Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy.

Jelen voltál játékaim babáiban és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan.

Házunk istenségében is téged tiszteltünk.

Éltél reménységeimben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is.

Otthonunk hallhatatlan órzőszelleme táplált emberöltők óta.

■ Leánykoromban, ágiikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő biborfénye napkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett

Arcodba nézek és megfoghatatlan érzés tölt el:

Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél.

Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítalak erősen.

Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

Boldog Balázs fordítása

bennem.

DARÁZS ENDRE:

Tüzekből született

Tiizekből született Májusnak rózsája,

A színe acélkék,

Hamuszürke szára,

A kamu belepte.

Befogta a rozsda.

De a tűz esője Szép tisztára mosta.

A ml virágunk nem Tej-arcú kertészek Babusgatták — ott ndtt,

Hol minden kiégett.

Vasporos udvaron.

Fekete vidéken*

Hogy május napjára Kabátunkon égjen.

Ha kell, akkor szépség,

Ha kell, szúrófegyver,

Hogy rohamra indult Vele milljó ember,

Volt, mikor vöröslőit,

A vérünk színétől,

Most már kék, mint acél.

Ég színétől szépttL

FORGÁCS KAROLT:

Verssorok verőfényben

Télikabát helyett

új ízű fények köpenyébe burkolom magam, mégsem fázom, mert fűt a ragyogás, elkábítarnak a játékok:

a kitárt ablaktáblák úgy dobják vissza az égnek

a nap sugarakból font üvegkévéit,

mint a világító torony reflektorai a fényjeleket:

a park ágyaiban — első városi virágok —

az árvácskák tarka szirmainak bársonya

tekintetével végigsimogatja a diáklányok

lábán a nylonharisnyákat,

s erős igyekezettel gyűjtik a mézet

a zümmögő méhek szívókéinak;

a gesztenyefák ágai még nem mozdultak meg,

de a rájuk hulló fénytől

már borzongó lázadás zajlik a szívük alatt.

A földek új színt sugároznak, mint a fiatal anyák arcának bőre, a rétek rozsdatakaróin átfúrták magukat az aranyzöld fűszálak és apró kardpengéiken harmat ezüstöz, a felhőktől kéklő sugarak villódzásaitól úgy pislognak a füvek harmat szemei mint tenger hullámain a ringatózó fények.

Ó, sugarak, ragyogjatok, bimbók pattanjatok, bogarak mozduljatok, magvak, feküdjetek a földbe és csírázzatok,

összeszorított ajkak: nyíljatok, mosolyogjatok,

bandukoló emberek: gyorsítsátok lépteiteket,

haragvók: béküljetek,

fáradt öregek: frissüljetek,

fiatalok: fussatok,

öleljétek meg egymást

és a tavaszt

'UX

kárpótol mindenért — mondja' Uracs, aki lassan maga is belefáradt már, hogy a közöny! falát ledöntse.

Fehérre meszelt ház. A kony-' haasztalnál idős férfi aprópénzt * számol. Selben János. Gyenge f már a hallása, de hangja ke-' mény. Fehér, ősz haja van ‘ csontos kiálló arca, szája körül ' arisztokratikus keserűség. Mint' Cserkaszov Don Quijotet el. \ képzeltető rajza, éppolyan. <

— Nagy sérelmem nekem — J mondja —, hogy Bajza emlék- \ könyvének nyoma veszett. J

Arany, Vörösmarty, Széchenyi, beírása volt abban a könyvben, 5 amit szülőházában őrizett, s \ még magam is láttam <

A front már közeledett a fa- < luhoz, mikor saját maga vittel fel a könyvet a községházára s \ átadta az akkori főjegyzőnek,' hogy a hatóság vigyázzon rá, [ mert az a könyv a falu címere. < Mikor a főjegyző családostól* a szovjet csapatok elől mene-, külve elhagyta a falut, aztán' visszatért, kérdezősködött nála? a könyvről; azt a választ kapta. < hogy még megvan, de többéj már nem látta, nem tudja ho-« vá veszett. Rakita Simon bácsi' is emlékszik a könyvre. (— A < negyedik oldalon vers is volt.' amit Vörösmarty írt. ..) ök \ ketten, mutatós, jóképű legé-< nyék. bejáratosak voltak a Baj-J za-házba, amit akkoriban, a«; 20-as években egy Reich Mondj* nevű zsidó kereskedő lakott, egyik kacér szépségű leányá-j nak, Saroltának tették a szé-, pet. Bajzáról beszél: „szép, esi-' nos gyerek volt. császár-szakái-' lal” — régi öregektől tudja, Ga-\ ras Ferkó bácsitól, akinek ap-^ ja még Bajzáéknál szolgált <

A BAJZA-HÄZAT két peda-c gógus család lakja. Uracs, aj Bajza-ügy megszállottja meséli,« kárba ment eddig minden fá-i radozása. hogy eredeti állapotá-J ha állítsák vissza a Bajza-há-\ zat, az irodalmi szenthelvet.S Beutazott Egerbe, az Országos« Műemlék Felüwelő^ég éoftés-J vezetőségéhez is. de ott azt? mondták; az épület nem szere-? pel a műemléklistán. eszerintj helyreállítása lehetetlen. (Lehe-? tetlen azért is, mert most lakó-5 épület!) <

A falu vezetőiben él valami-J féle szándék, hogy mentsék a? hagyományt. Irodalmi emlék-s múzeumot kellene berendezni a3 B ajza-házban! összegyűjthet-? nék ide mindazt az emléket amiS Bajza Józseffel kapcsolatos:« Bajza műveit, kéziratait sj mindazt a könyvet, újságcik-? két, tanulmányt, amit a falui nagy fiáról eddig írtak. ?

Nincs későn, hogy szocialista? kultúrpolitikánk megyei veze-c tői, irodalmi hagyományainkat! még nem eléggé becsülő ill été-? késéi mulasztásukat felismerve,? cselekedjenek. Költő-esztéta fi-? ára méltó módon kell emlékez-? zék a hallgatásra némított mát-5 rai táj. s

Pataky Dezső 5

tak arról a vb-tagok, hogy üdvös lenne megszervezni még az idén az általános iskola végzésével egyszerre a mezőgazda- sági szakmunkásképzést is.

EMBEREKET KÉRDEZGETEK az utcán, Bajzáról annyit tudnak, hogy a faluban született, verseket írt és a tsz-t is róla nevezték el. Van, aki a versekről semmit se tud.

A községi könyvtárba azért kértem bebocsátást, hogy a Bajza-kötetek kartonjait megnézzem, van-e aki kiváncsi a munkáira és szabad idejéből áldoz arra, hogy olvassa azokat. Bevallom, csalódtam, mert a feltételezett két—három név helyett 25 fiatal nevét számoltam össze a hat kötet forton- ján. Tíz év alatt ez a huszonöt olvasó is eredményi!) Tíz éve, 1954. január 31-e óta fellelhetők a faluban Bajza József munkái; mikor születésének 150. évfordulóját ünnepelték, akkor kanták az adományt, előtte hírből se nagyon tudták, hogy léteznek ilyen könyvek. A falu lakóinak egyébként 16 százaléka olvas rendszeresen — ez 6,2 százalékkal kevesebb a tavalyinál! — de bíznak abban, hogy az idén kialakított korszerű, olvasótermes szabadpolcos könyvtár nemcsak a régi tagokat hódítja vissza, de újakkal is gyarapítja az olvasótábort. Remélhetőleg így lesz, mert szó, ami szó, a most még két szekrénybe zsúfolt, ömlesztett kétezerhánomszáTnyi könyvvel verebet könnyebb fogni, mint új olvasót

A falu határában minden föld hajdan a Szűcsi-család tulajdona volt innen a község nevének eredete is. később sorra váltot+ák egymást a Ráló- czyak, Perén yi, Földváryak; legtovább a Földváryak maradtak meg. akiknek őse még Mária Teréziától nyerte adományként a birtokot. Az úiabb- kari birtokosok sorában Balá- zsovics, Orosz. Köti és Dadányi családok mellett a Baiza-csa- ládot is említik a birtoklevelek. Ahogy kicserélődött s egybemosódott a társadalom, a földek is úgy olvadtak széles táblákba? a termelőszövetkezet szeles tábláivá.

A TSZ FRISS, EMELETES, pirostéglás épülete ott emelkedik átellenben az iskolával. Ideiglenesen rendezték be irodáknak; durva, kavicsos beton a lépcső s az irodák „padlója” is ilyen, egyszer vakolták a falakat, szükség volt már a helyre, a finomítást, díszítést későbbre hagyták, nyers lakályossága így is megnyerő. Két agronómust találok a legbelső szobában, egyikük éppen ebédjét melegíti alumíniumedényben. Csodálkoznak, meglepődnek, mikor szövetkezetük'névadójáról kérdezem őket.

■* Költő volt vagy mi ... ?

*- Igen, verseket írkálgatott.

— Iff született ebben a faluban *.,

Több semmit nem tudnak ró-5 la, nem ismerik. Idegen nekikj az irodalom egyébként is. í

Ballagunk az utcán s eszem-« be jut egy Bajza-vers négy so-' ra: <

Igazságtalan hozzá a falujB.«

„Egy új Olympián *

Ne kívánj pályabért: j

A legszebb koszorút

Nyerted küzdésidért". *

Koszorút Bajza 1954-ben* születésének másfélszázados j évfordulóján kapott. A koszorúi virágai elhervadtak.

Az utókor, a mi korunk igaz-* ságtalan hozzá. <

BAJZÁT SZÁMON tartja,

az irodalomtörténet — Szűcsi-' bon kevesen ismerik. Véletlen ?< Nem tanítják az általánosban,« csak emlegetik a gimnáziumok-J ban, s a szűcsi könyvtárban' összes munkáinak hat kötete^ szinte vadonatúj, nem ment« tönkre a sok forgatásban. Első' rendszeres kritikai közlönyünk,* a Kritikai Lapok megindítója,« az Athenaeum kritikai mellék-, lapjának, a Flgyelmez6nek\ szerkesztője, Kossuth Hirlapjá-i nak vezetője, a Nemzeti Szín-J ház legelső igazgatója, a költő- < nek is jelentékeny, az idilli* hangú, érzelmes almanach-líra, megteremtője — Bajza József« érdemtelenül elfeledett. És szó-J morú, hogy éppen szülőfaluié-« ban tapasztal közönyt, érdekte-j lenaéeet az ember.

— Él a faluban egy öreg, az*

;;... ki e helyt észrevételeit elmondja, a legbékeszere- tőbb emberek, egyikének vallja magát; . . . nem azért szólal fel tehát itt is, mintha ... viadalra volna kedve, hanem egyedül azért, hogy egy hasznos szándékot észrevételeivel támogatva elő- segéljen. Ennélfogva reményit, hogy barátságos s jó szívből eredt szavai, ha talán akaratja ellen s emberi gyarlóságból néhol élesebbek volnának is, nem fognak epét fakasztani

(Bajza)

Szűcsi '

A MATRA déli lába alatt meghúzódó, a műutaktól távol eső alig több mint kétezer lelket számláló község. Négy irányból is — Gyöngyösről, Hortról, Hatvanból s a szomszédos Apcról — megközelíthető. Az ember kedvére válogathat a rosszabbnál rosszabb, kavicsos bekötő utak között. Mondják az öregek, hogy ezekben a szélcsendes völgyekben télen is megőrzi lombját az erdő, nem hullatják el száraz levelüket a fák. Csak tavasszal, ha az új rügyek regimentje kihajt az ágakon.

A hegyi falucska az idővel együtt folyton változik, új házak kapaszkodnak a domboldalon s a régiek is sorban friss vakolatruhát kapnak. Ez nem ugyanaz a pannó, amit a költő-esztéta láthatott. Mégis, mintha csak tegnap lett volna, hogy Bajza Mihály uram, több vármegye táblabírája, a Föld- váry-birtok gazdatisztje, majd ura, szekémyi könyvvel meg három fiával — Mihállyal, Antallal és Józseffel — búcsút se intve, áthajtatott Orosziba; a három kisebb Bajza gyerek — Lőrinc, János meg Zsófia — maradtaik anyjukkal, Bornemissza Johannával, Szűcsiben. Milyen kegyetlen-tiszteletlen az idő, megkoptatja, . elmossa a fejfákra, sírkövekre vésett betűket is, a feledés porát hinti hajdan élt emberek nevére, tetteire. Bajza Józsefnek nem árthatott az enyészet semmit, neve s élete keményen összeforrott literatúránk történetével. Az ő nevével kapott helyet irodalmunkban a Mátra vidék b a dombok-ölelte falu: Szűcsi.

Hogy itt Látta meg a napvilágot, innen indult el útja az irodalom halhatatlanságába, hogy sokszor tért meg ide pihenni szenvedések után, támadások elől, erőt gyűjteni az irodalom respublikájának vé- delmezéséhez, a tehetségtelenek, úri dilettánsok, eímes-ran- gos an ti talentumok elleni harchoz — utca, úttörőcsapat, iskola, termelőszövetkezet jelzi. Mindezek azonban csak külsőségek, mint testen a ruha takarhatnak csúfságot, szeplővagy máj foltokat. A költő—író igazi megbecsülése munkássága szellemi ápolásával kezdődik.

Mennyire ismerik a mai szűcsiek Bajza Józsefet, mennyire őrzik rájuk is testált művelnek értékeit? Mit tudnák egyáltalában falujuk nagy szülöttéről?

„Egy ember mi csekély, de ezer tud róla beszélni,

Mint hata, mennyit tett,

Hete mi hasznú vala.”

Ezer tudna róla beszélni?! Túl szép lenne, ha igaz lenne! Ám százan sincsenek, akik legalább annyit tudnának felőle, mint az általános gimnáziumok II, osztályos tankönyve, pedig az tizenöt mondatnál többet alig „tud” az első magyar kritikusról. E sorok írójának tan- könyvóben 1954-ben még három oldalt szenteltek neki, s két versét is lenyomtatták, az 1834-ben irt Apotheosís-t és az 1849-as Fohászkodás-t. Kevesen g keveset tudnak Bajza Józsefről. Az iskolásokat nem számítom — Uracs István, iskolaigazgató olyan ember, aki legtöbbet áldoz Bajza emlékének. s szenvedélyes megszállottként próWlja éleire támasztani emlékét — úttörőcsapatuk a szűcsi literátor nevét viseli s próba- követélmény, hogy névadójukról tudjanak.

Szép számmal akadnak olyanok, akik napi munkájuk után beülnek a szűk padokba, hogy pótolják az elmulasztottakat s megszerezzék az általános iskolai vé3zettséaet, Negyvenhármán tanulnak a különböző osztályokban, bányászok és tsz- tagok: inán tövá^bkénzésre járnak harminckettőn s a tanács április 13-1 ülésén tárgyalHűtlenség faluja