Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

Lapunk tegnapi számában közöltük Csabai Mihály or­szággyűlési képviselő referátumát, amelyet a hegyvidéki ter­melőszövetkezetek gazdálkodási problémáiról mondott el az országgyűlés legutóbbi ülésszakán. Ezúttal Losonczi Pál föld­művelésügyi miniszter válaszának adunk helyt, amelyet Csa­bai Mihály felszólalásával kapcsolatban irt. Los&ncsi Pál földművelésügyi miniszter válasza kák mind nagyobb mértékben történő elvégzésére is. A jelenlegi magas termelési önköltség részbeni ellensúlyo­zására ugyanakkor javasoljuk az e területeken működő gyen­ge termelőszövetkezeteknek, hogy a saját gépesítés helyett inkább vegyék igénybe a gép­állomások munkáját, hiszen a hegyes, szik- vagy homokterü­leteken működő gyenge ter­melőszövetkezetek a gépi mun. kák után negyven százalékos kedvezményt kapnak. A képviselő elvtárs a mező- gazdasági költségvetés tárgya­lása során a hegyvidéki ter­melőszövetkezetek gazdálkodá­sával kapcsolatban elmondot­ta, hogy e termelőszövetkeze­tekben — éppen a kedvezőtlen természeti adottságok követ­keztében — igen magas az egyes növényféleségek terme­tenyésztés fokozását. Azokon a lejtős területeken, ahol a tele­pítés és üzemeltetés még vi­szonylag gazdaságosan meg­oldható, igyekszünk a nagy­üzemi szőlő- és gyümölcstele- pitések fokozására is. Emel­lett — lehetőségeinkhez képest — gondot fordítunk a talaj­javítás és talajvédelmi mun­Ezzel az állam által biztosí­tott kedvezménnyel az érintett termelőszövetkezetekben je­lentősen csökkenthető az igen magas termelési költség, s ez­által fokozható a tagok jöve­delemrészesedésének kedve: zőbb alakulása is. Losonczi Pál, földművelésügyi miniszter Tizennyolc újítás országos elterjesztésre Az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének közgazdasági titkár­sága és műszaki osztálya szé­les körű vizsgálatot tartott. Felkutatták azokat a nemré­giben benyújtott újításokat, amelyeknek országos elterjesz­tése különösen sók segítséget adhat az építőipar munkájá­hoz. Sok száz javaslatból vá­lasztották ki a tizennyolc leg­fontosabb újítást. Az országos tapasztalatcseré­re ajánlott gyűjteményben az első helyen javasolták Vízhá­nyó Kálmán újítását, az osztá­lyozott kaviccsal dolgozó köz­ponti betonüzemet. Elsősorban az építkezések munkaerő-gond­jait enyhíti ez az üzem, mert napi 100 köbméter beton elő­állításával és a munkahelyek központi kiszolgálásával legke­vesebb 10-12 munkást mente­sít a betonkeveréstől. Csaknem valamennyi aján­lott újítás egy, vagy több mun­kafolyamat gépesítését, egysze- rűsítését segíti. Többek között új módszert javasolnak a vas­beton elemek gyártására, a földkiemelés gépesítésére, és a parketta csiszolására. Egysze­rű, de nagyon ötletes szerszá­mot ajánlanak a különösen sok gondot és bosszúságot okozó termofor-kémények javítására is. Eddig általában ki kellett bontani a hibás kéményt Az új módszerrel viszont „gumi- vakondokot” engednék le a ké­ménybe, amelyben majd ez a szerszám végzi el a javítást, mert tisztítja és habarccsal el­tömi a füst járat repedéseit léd) önköltsége, ugyanakkor alacsonyak a hozamok és e kö­rülmények kedvezőtlenül érez­tetik hatásukat a jövedelme­zőségnél, valamint károsan be-' folyásolják a tagak jövedelem­Hogyan használják fel a műszaki fejlesztési alapot? Történelmi nap A mai napon - Csehszlorá kia felszabadulásának napján — sokan elzarándokolnak a bratislawai hősi emlékműhöz, hogy kegyelettel adózzanak azoknak a szovjet, csehszlovák hősöknek, akik életük feláldo­zásával járultak hozzá a fel- szabadulás napjának eljötté­hez, akik hosszú, nehéz har­cokban verték ki, kényszeritet- ték megadásra a területrabló német csapatokat, akik még a győzelem napján is makacsul harcoltak Csehszlovákia föld­jén. A bratislawaiak, miként a többi csehszlovák városok és falvak lakói, a nagy véráldoza­tok által kivívott szabadságot és függetlenséget jól kamatoz­tatva. egymás utóm érik el si­kereiket szocialista hazájuk felvirágoztatásában. Az ország felszabadulásának évfordulóján, ezen a történelmi napon, a német fasizmus fölött aratott győzelmet ünnepelve, Európa népeivel mi is sok si­kert kívánunk a baráti Cseh­szlovák népnek nagy müve, a szocializmus sikeres felépítésé­hez. Foto: Kovács részesedésének alakulását is. Felszólalásával egyetértve, kö­zölhetem, hogy e probléma megoldása érdekében már ed­dig is több irányú intézkedést tettünk. így például e terüle­tek vetés-szerkezetét — a nép- gazdasági terv keretei között — fokozatosan úgy kívánjuk ki- alakítani, hogy az mindjobban megfeleljen a talajvédelem ésszerű, a termelés növelését és gazdaságosságát figyelembe vevő követelményeknek. Ezért ajánljuk e területeken az évelő pillangósok és őszi kalászosok vetésterületének növelését, a takarmánybázis növelésével egyidejűleg a szarvasmarha­A két nap között, amit Atká­ra« töltöttem, élteit még két hónap. Az első látogatásom időpontja február közepén volt, a másodiké április végére esett. Mindkét alkalommal a kíváncsiság vitt ki Atkáira. Azt szerettem volna megtudni, hogyan élnek, gondolkoznak az atkáriak, közülük is főként a kommunisták érdekeltek. Mert azért az ő vállukon mégis ki­csit nagyobb a felelősség. Ar­ra a közéi ötven párttagra az egész falu figyel. Vajon mit tanulhatnak tőlük? iVebés a szó Február közepén a járási pártbizottság végrehajtó bizott­sága tartott kint Atkáron kibő­vített ülést. Miért? „A tömeg- és társadalmi szervek nem kapták meg a szükséges pártirányítást, s vég­ső soron, a pártszervezet kép­telenné vált a község egész po­litikai életének átfogására és irányítására.” Ez volt a legsú­lyosabb megállapítás. Másik: „ ... mintegy 10-12 ezer mun­kaegység mögött nincs telje­sítmény.” És még egyet a sor­ból: „... az atkári Új Élet Tsz nagyobb gazdasági eredmé­nyek elérésére, magasabb jö­vedelem biztosítására képes, hogy ezt nem sikerült elérni- ök, elsősorban a munka szeri- vezettensége, a vezetésen belü­li nézeteltérések eredményez­ték”. Aztán a „vita” úgy indult, hogy sehogy. Az atkáriak hall­gattak. Megkezdődött a „szó- cséplés”. De csak addig, amíg Juhász József, főállattenyésztő meg nem unta a dolgot, és őszintén el nem mondta a vé­leményét. — Az Itt a baj, hogy Alka­ton három éve meghalt a bí- tálat. Meg aztán, sokan van­Hó forintba került A felülvizsgálat mulasztáso­kat is felfedezett, a hiányos­ságokra is ráirányította a fi­gyelmet. A legnagyobb hibá­nak azrt találták, hogy az inté­zetek és a vállalati laborató­riumok kutatási terveit nem egyeztették eléggé össze, nem összpontosították az egy téma­körhöz tartozó kutatásokat, másrészt vontatottan, nehezen alkalmazták a gyakorlatban a kísérletek eredményeit. Ezek­nek a hibáknak a megszünteté­sére a Nehézipari Minisztérium műszaki főosztálya az idén ki­dolgozza az egységes műszaki- fejlesztési tervrendszert, meg­teremti a központi kutatási té­mán yilvántartást. Országos második helyezésért 30 000 forint jutalmat osztottak ki a petófibányai fiataloknak Mint arról már beszámol­tunk, a Mátraalji Szénbányá­szati Tröszt fiataljai a Nehéz­ipari Minisztérium és a KISZ Központi Bizottságának érté­kelése alapján, országos má­sodik helyezést értek el a bal­esetek megelőzése a bányászat­Két nap Atkáron Méghalt a bírálat vagy csak sxendereg? Hol vannak az „okosak“? — Tavaszi megújulás nak az „okosok”. Van néhány elnök-jelölt is. A tsz vezetésé­ben sincs egyetértés. Amit az elnök mond, félóra múlva másként mondja a párttikár és fordítva. Nehezen indult a szó, de az­tán megélénkült a tanácskozás. Mindenki .kiöntötte a lelkét”. Végül született néhány hatá­rozat a bajok orvoslására. Hetenként „fejmosás* Eltelt két hónap. Motozott bennem a kíváncsiság: mi lett a határozatok eredménye? Mi van a „halott” bírálattal? Bizony, fordult egyet a ke­rék Atkáron. A „halottról” is kiderült, hogy nincs semmi ba­ja, csak szendergett, és egy kis tavaszi friss levegő újra életerőssé tette. Használt a jó tanács. Ma már hetenként egy­szer hivatalosan is „fejmosást” tartanak. Itt aztán mindenki „kipakol”. Az, elnök a brigád­vezetőnek és fordítva is, ha szükséges. De ha az események alakulása úgy kívánja, nem várnak a hét végére, elmond­ják a véleményüket „hivata­los” dátum nélkül is. No, jó, jó: de van-e fogantja a nagy őszinteségnek? Ért be­lőle, akinek kell? És nincs ha­rag utána? Elnézően mosolyognak gya­nakvásomon. — Ugyan, ha még mindig Itt tartanánk! Megtanultuk, hogy nem megy másként. Ha takar­gatjuk egymás hibáit, semmi­re se megyünk. A tanulópénz­ért elég nagy árat fizettünk eddig. Scheffer Géza tsz-elnök ha­tározotton bólint, ö is így tart­ja. Nincs ellenvetése a kimon­dott „közvéleménnyel” szem­ben. Egy példa a sok közül Akkor történt, amikor a magrépát dugványozták. Az egyik tsz-tag csak úgy „isten nevében” végezte a munkát. A brigádvezető nézte egy dara­big, hátha ő látja rosszul. Em­berünk azonban nyugodtan mímelte a munkát továbbra is. Teltek a percek, aztán a bri­gádvezető megúnta a dolgot. — Emberek, jöjjenek csak ide egy kicsikét! Azt hitték, megint valami kisgyűlés lesz, nem nagyon siettek a mozgással. Látják ám, hogy a brigádvezető köny- nyedén kipöcköld a magrépát a földből. — Hijnye, a mindenségit! — kiáltotta el magát az egyik tsz-tag. — Micsoda munka ez? — Ki csinálta ezt a csúfsá­got? — így a másik. — Ha mi tudunk becsülettel dolgozni, tudjon más is! — hallatszott a következő véle­mény. A „tettes” rövid idő alatt ki­derült. Volt mit hallgatnia. Ahogy szokás mondani: „le­szedték róla a keresztvizet”. ban mozgalomban és ezzel el­nyerték a rendező szervek ok­levélét, a vele járó 30 000 fo­rint jutalommal együtt. A jutalomnak, az eredmény­nek a megünneplésére gyűltek össze csütörtök délelőtt a tröszt fiataljai, műszaki vezetői a bányatelep kultúrházában, ahol ismertették az 1963-as év ered­ményeit és kiosztották a jutal­makat. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Halász Tibor, a tröszt igazgatója, Ursitz Jó­zsef tröszti főmérnök, Szabó Imre mérnök, a KISZ-vb ter­melési felelőse, Kovács János, a Heves megyei KISZ-bizottság ifjúmunkás felelőse, Vadász Jó­zsef, a tröszti pártbizottság titkára és Balogh János, a KISZ-vb titkára. A megnyitó után Szabó Im­re tartotta meg az értékelő előadást és ismertette a fia­talok 1964. évi vállalásait a bányászat gépesítéséért, a bal­esetek megelőzéséért indított versenymozgalomban. A fiatalok jó munkáját kö­szönte meg a főmérnök és a pártbizottság titkára, majd a megyei KISZ-bizottság okleve­lének és a legjobb munkát végzett négy fiatal külföldi ju- talom-üdülőjegyénék az átadá­sa következett. A jutalomként kapott össze­get a brigádoknak osztották szét, és az összegből 10 000 fo­rintot tartalékoltak külföldi ju­talomüdülésre, amelyet, a ter­vek szerint, csoportos cseh­szlovákiai utazásra használnak majd fel. A tanácskozás részvevői ez­után egyhangúan elfogadták az 1964. éves mozgalom felté­teleit és utána baráti beszél­getésen vettek részt a kultúr- ház különtermében. (—ács) 3 1964. május 9„ szombat A tanulság régi igazsághoz vezet: a vezetők példamutatása a jó közszellem forrása. Felmondtak a fejősök Az sem mindennapi történet amd a fejősöknél esett meg. Ügy kezdődött, hogy egyik társukat sérelem érte. Erre négyen „fetlmandtaik” — talán betyárbecsületből. Tiltakozásul a „kivételezési” miatt. Ilyen még nem volt, vártak hát néhány napot. ' Az egyik növénytermesztő brigád veze­tője fogta el a főáUattenyész- tot, 6 sürgette, hogy intézzék el a fejősök ügyét. — Azt viszel, akit akarsz a brigádomból! — mondta. No, lám, egy évvel ezelőtt még csak „szükséges rossz”- nak tartották az állattenyész­tést, most meg az „ellenlábas’ növénytermesztők vannak úgy oda...! Felvettek két embert a nö­vénytermesztők közül. Erre a fejősök közül kettő visszavonta a felmondását, majd egy nap­pal később a másik kettő is meggondolta magát. — Mondják azt a többiek, hogy megbolondultunk — va- kargatta a fejét a „megtért” ember —, de azért ne lökjetek el magatoktól minket! így esett a dolog, amiből is­mét az derül ki, hogy az atká­nak most már egymásra is vi­gyáznak. „48-as9* párttagok Erről is beszélni kell: a párt- szervezetről. Mert csakúgyar igaz: ha a fejlődésben nerr akarnak megállni, a pártszer­vezet „ügyét” is rendbe keli hozni. Ahogy az atfcáriak mondják: vannak még közöt­tük „48-as” párttagok, akik hát — hogy is mondjam .. .7 No, inkább erre is egy példát! A tanácselnökhöz nyitott be égy napon feldúlt arccal, fel­háborodtam egy ember. Kifa­kadt. — Minek vagyok én kommu­nista, ha még a busz sem vett fel?! Csakugyan: miért is párttag az ilyen ember? Közel ötvem párttag közül négy—öt a „hangadói”, akik fő­ként a „jogokat” emlegetik szívesen. De most már legalább harmincán mindig kiállnak a közösség érdeke meülett és nem is titkolják el a véleményüket. Mégis arra van szükség Atká- ron, hogy tovább építsék a pár­tot. Neveljék a becsületes, szorgalmas embereket tagje­löltekké. A ható erőket tovább kell öszpomtosítaniok. Egy évvel ezelőtt még min­denki „maga” volt a tsz-ben Atkára»: így mondták nekem. És ma? Azt hiszem, a példák önma­gukért beszélnek. Az idei ta­vasz nemcsak a természetet újította meg Atkáron, hanem az emberek gondolkodásmód­ját, felelősségét is — egymá­sért, önmagukért. Egy a fontos: gondoljanak arra, a zsenge palalántát is óv­ni kell, ápolni kell, hogy szár­ba szökkenjen és bő termést hozzon. Így van ez a természet legnagyszerűbb, de legbonyo­lultabb teremtményénél — az ambernél is. * G. Molnár Ferenc pénzből tartották fenn a kuta­tóintézeteket, a vállalati kuta­tólaboratóriumokat, fedezték az egyetemi tanszékeknek adott kutatási megbízások költségeit Kísérleti félüzemeket építet­tek belőile, s futotta mintapél­dány-gyártmányok előállításá­ra is. A műszaki fejlesztési alap­ból fenntartott kutatóintézetek közül a Gyóigyszeripari Ku­tató Intézet munkája volt a legeredményesebb: 1959—1962- ben 43 kutatásit fejezett be és adott át a gyógyszergyárak­nak. Ezeknek a kutatásoknak eredményeként előállított gyógyszerkészítmények terme­lési értéke 554,5 millió forint volt. Ezzel szemben az intézet fenntartása ez idő alatt 81 mil­A pénzügyminiszter rende­leté öt éve ad módot az ipar­nak, hogy termékei értékesítés­ből származó bevételének bi­zonyos hányadából műszaki- fejlesztési alapot képezzen, s az új gyártmányok, gyártási módszerek kísérleteit ne az önköltség terhére, hanem ebből a külön pénzforrásból finan­szírozza. A Nehézipari Minisztérium felülvizsgálta, hogyan használ­ták fel eddig a műszaki fej- I lesztésá alapot a leggyorsabb fejlesztésre kiszemelt ágazatá­ban, a vegyiparban. A vizsgá­lat megállapította, hogy a vegyipar a rendelkezésére álló műszaki fejlesztési alap több százmillió forintos összegei évről évre nőnek. Ebből a ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom