Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-29 / 124. szám
I között gombás tenyészet, virít a békanyál színű moha. Az ágy dunnahuzata egy évet se bir ki, lehet eldobni; a szalmazsák vizes, kaparni lehet róla a vastag nyirkot; a falat díszítő szőnyeg cafatokban málik szét, a párnák penészednek. Az öttagú lakáseloszitó bizottság szerint, ,,a lakás kis tatarozással lakhatóvá tehető”. Kitűnő szakvélemény! (?) Harmincnyolc esztendőt hűséggel letöltött a kőbánya teraszain az 55 éves Bársony Károly. A bánya tette rokkanttá is. „Télen csak sziszeg a lábára’” És hány telet bir még ki? Mert törvényre, „jog”-ra hivatkozni ebben az esetben nem emberséges. Egy jogot kell csak, hogy figyelembe vegyenek, a 38 esztendő jogát; 38 tisztességes munkás esztendő után nem a kérés teljesítését kell húzni, halasztani, már kérés nélkül is segítem kellett volna — korábban. Oka volt, hogy a felkínált lakást nem fogadta el Bársony Károly, más árat fizetett ő, hogy rosszízű játékot ne űzhessenek vele. „A visszautasítással minden további igényét elvesztette!” Csak ennyit érne 38 év? Mi az akkor, amit többre „taksálnak” Bélapátfalván ?! Pataky Dezső Több évtizedes jogszabályokat vált fel az új postatörvény A postatörvény sok paragrafusa idejét múlta, elavult, nem felel meg a mai élet követelményeinek. Az új törvény- tervezet már elkészült, azt a Minisztertanács is jóváhagyta. Mi a jelentősége, milyen változásokat tartalmaz az új törvénytervezet? Á kérdésekre dr. Búza Mártonne, a posta vezérigazgató-helyettese adott tájékoztatást. A postáról és. a távközlésről szóló új szabályzat egységbe foglalja az évtizedek során kialakult elveket, amelyek részben különböző miniszteri utasításokban, részben csak a postai szabályzatokban találhatók. Biztosítja, hogy csak olyan műsorvevő készülékek kerülhetnek forgalomba, amelyek a műszaki követelményeknek megfelelnek, ugyanakkor szabályozza a vételt zavaró nagyfrekvenciás gépek, berendezések üzembe állítását, működését. Az új törvény elvileg kimondja. hogy az állami, a szövetkezeti és a társadalmi szervek —, ha ennek szükségessége felmerül — kötelesek a küldeményeket a postától átvenni és azokat a címzetteknek átadni. A kisebbség, ha fogcsikorgatva is, de kénytelen fejet hajtani a többség akarata előtt. Az országon végigsöprő. szinte elementáris erejű felhá- borodási láz, amely a Fecske cigaretta ügyében tört ki, s amely nemre, korra és vallási nézetre váló különbség nélkül egységes frontba tömörítetté a Fecskét szívó tömegeinket, — a ki- semmizettség áldatlan helyzetét teremtette meg a számomra. Megszoktam a Totót. Ezt a filteres Kos- , suthot. amelyet ízlésesen csomagolnak, nem éppen olcsón adnak, de állítólag egészségesebb, mint durva csomagolású ih- letője. Megszoktam, de minek?! A kisebbség kénytelen, ha nem szívesen is, de alávetnie magát afecské- sek rettenetes hadrendű akaratának és tu- doniásul venni, hogy a filter-gépen Fecske készül a Totó helyett is. Ámbátor: a rendkívül olcsó Velence helyett egy kis Totót nem lehetne gyártani? (—&> Felkiáltójel eh a falon Senki ne higgye, hogy a címben szereplő felkiáltójelek valami absztrakt, vagy esetleg egzisztenciálista díszítésként kerültek a fáira az Egercsehi-bányatelep presz- szójába. Nem. A felkiáltójeleket különböző táblákra festették, mégpedig egy-egy tiltó, vagy felszólító monda* után. A gyanútlan vendég — aki szórakozni, vagy néhány percre pihenni tér be a kávé, a sör, a fagylalt, vagy egy szelet sütemény mellé, igencsak kapkodhatja a fejét. Táblák a falon. Szövegük tömör, egyszerű, mint valami vezényszó. Ha megszólalnának, talán még a bokánkat is összeütnénk ijedtünkben. Kalapban és sapkában ülni tilos! — harsogja az egtjik tábla — Dalolás, lármázás tilos! — folytatódik a tiltó szózat. Egy másik tábla közli, hogy: Tizennyolc éven aluliakat szeszes itallal nem szolgálunk ki! — míg egy másik felirat így tájékoztat: 18 éven aluliak nyolc óra után nem tartózkodhatnak a helyiségben! — De a sornak még mindig nincs vége. Ügyeljünk a tisztaságra! — ordít egy felirat, majd utána csendesebb kijelentő mondái következik: Csak ülővendéget szolgálunk ki. S mire mindezt végigolvassa az ember, fináléként csattan a szigorú parancs: Szórakozz kulturáltan! Táblák a falon, amelyek figyelmeztetnek, tiltanak, parancsolnak. És nemcsak Egercsehiben. Nem egy szórakozóhelyen találkozunk ilyen, vagy ehhez hasonló feliratokkal: Konyha, idegeneknek belépni tilos! Kutyát a helyiségbe behozni tilos! Tánc közben lekérni hatóságilag tilos! Sőt még ilyen is akad az italboltokban: Földre köpni tilos! Rossz pedagógia, elmúlt idők itt maradt szelleme ‘tolakszik elő a figyelmeztető táblákról. És a bizalmatlanság. Nem, nem eltúlzott következtetés' ez, igenis a bizalmatlanságot jelképezik a táblák, bizalmatlanságot az emberek fejlődésében, kultúrájában. Sőt! Tovább megyünk, mint vendég kikérjük magunknak, hogy figyelmeztessenek a kulturált magatartás alapvető követelményeire. Még egy tábla se vágja az ember szemébe, hogy ez, meg az tilos, viselkedj így, vagy úgy. Még akkor se, ha egyesek nem tartják be a rendet. Aki már többet ivott a kelleténél úgysem olvassa a táblát, s nyugodtan lármázik — ha hagyják, ha engedik. A táblák intelmeit pedig elsősorban a szórakozóhelyek vezetői, alkalmazottai tartsák be — minden felirat nélkül. Es legyen rend és akkor majd a vendégek is ügyelnek a tisztaságra, ne szolgáljanak ki ittas embereket, és akkor majd nem dalolnak, nem lármáznak a vendégek. És ha valaki megfeledkezik magáról, figyelmeztessék jó szóval, de ha kell, határozottan. De tábla nélkül! A földre köpni, vagy kutyát presszóba vinni ugyanis még akkor sem illik, akkor sem szabad, ha nem lóg „hatósági” figyelmeztetés a falon. A kulturált szórakozást pedig bízzuk a vendégekre. Tudnak ök már viselkedni, figyelmeztető táblák nélkül is. Igaz is, szép festményeket, művészi alkotásokat nem láttam a falon az egercsehi presszóban, de még olvasni való újságot vagy folyóiratokat sem az asztalon. Nem lehetne a táblák helyett ...? (márkusz) PÁSZTORÖRA (Endrödi István rajza) \ DITOTÍ Brazíliai úti jegyzetek íi. Csodálatos élményekben vj’t és van részem. Eddig is rengeteg érdekeset láttam, de itt Rio de Janeiróban eltöltött napjaim minden előzőt felülmúlnak. Ez a nagy, hárommilliónál több lakosú város az élet szépségének és csúnyaságának jelképe lehet. A gazdagság és a nyomor olyan keverékét látni itt, amihez fogható az egész világon nincs. A város kellős közepén húzódik át a Szent Antal-hegy, amit itt Morro Santo Antonietták neveznek. Távolról, vagy magasból, a repülőgép fedélzetéről úgy néznek ki az ide telepített apró házacskák, mint egy szép színes festmény. Közelről azonban elszomorító a 1964. május 29., péntek kép. A Morro Santo Antoniót még lámpák sem szegélyezik. Rothadó szemétdombok között visz az út fel a favélákhoz. Fa- veláknak hívják ezeket a kicsi épületeket, amelyeknek rendszerint nincsen külön konyhájuk, csupán egyetlen helyiségből állnak. Ebben éli le életét a gyakran tucatnyi lérszámú család. Bár a gyerekek eléggé hamar nősülnék, de rendszerint az asszonyt szüleik favelájába viszik. Brazíliában rengeteg a munkanélküli, a lakbérek eléggé magasak. Otthoni fogalmak szerint lakás szegény emberik számára csak vágyálom lehet. Ha nincsen valakinek szakmája és dolgozik, nem keres többet havonta, mint 28—30 dollárnak mesfelelő brazil pénzt. Egy komolyabb lakás bére viszont legalább ötven dollár. E7t a sók gyermekes családapák nem tudják megfizetni, összefog hát a rokonság és feléníti saját tulajdonú faveláját. Sárból tapasztott kunyhók ezek, amelyeknek deszkából, kiegyengetett konzerves dobozból csinálnak tetőt Nagy köveket raknak a tetőre, hogy a szél el ne vigye. A .gnódosabbak”- szappanosládákból és egyéb deszfkahulladékból tákolják össze otthonukat. Egy a lényeg csupán. A favelának huszonnégy óra alatt el kell készülnie. A törvények szerint ugyanis azt a házat nem lehet lebontani, amelyet egy napon belül felépítenek. S ha már a törvénynél tantok, az is érdekes és igazi, amiről otthon is sokat hallunk, hogy Brazíliában nincsen faji megkülönböztetés. A néger, az indián, a kreol ugyanolyan jogokait élvez, mint bármelyik fehér emlber. Papíron! Ha valaki feketének nevezi a négert, vagy rézbőrűnek az indiánt, megbüntetik. Valamennyi luxushotel ajtaja kitárul bárki előtt — ha pénztárcája tömött. A fehér ember ugyanúgy nem mehet a copacabanai nemzetközi szállodába, mint a néger, ha földhözragadt szegénylegény. A favelák lakói, a fave- lakók között azonban csak nagyon ritkán találni fehér embert, éppúgy, mint a felhőkarcolók lakói között négert. Az Alto de Boa Vista nyári palotáinak tulajdonosai között is csak elvétve akad színes bőrű. Az egyenjogúság tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy az éhező nyomorultnak jogában áll bárhol felfordulni, legyen az fehér, vagy néger. Rio de Janeiro tengeri fürdőhely. Negyven kilométer hosz- szú partja, fövénye különösen alkalmas a fürdőzésre.. Harminc strand található a városban, amelyek közül a leghíresebb a Copacaban és az Ipane- ma. Éppen ez a két híresség a színhelye az egyszerű rioi polIHPI wm A „cukorsüveg” a Rio de Janeiro-i öbölben gárok, a cariokák szilveszteri mulatozásának, a macumbának. A rabszolgákkal együtt hozták be ezt a pogány szertartást is Brazíliába. A rabszolgaságnak már vége, de a hagyományt tisztelik és a macumbát minden év végén meg is tartják Mi is tulajdonképpen a ma- cumba? Százezrek vonulnak a strandokra és ott kisebb-na- gyobb csoportokba verődve férfiak és nők az afrikai őserdőkből ideszármazott dobok ritmusára vonaglanak, ugrálnak, hadonásznak. egészen az önkívületig. Persze, nemcsak az ősi ritmusok segítik át a macum- bázókat a kábulatba. Sokat segít ebben a nyakló nélkül vedelt cukomádpálin- ka, a pinga- és a vastag szivarok füstje is. Isznak és szivaroznák fiatalok, öregek, nők, férfiak egyaránt. A pálinka és a szivarfüst förtelmes bűzt áraszt. A tánc és mulatozás közben kakas-, vagy bárányáldozatot mutatnak be az isteneknek, akiktől a földi nyomorúságtól való felszabadulást remélik. Nemhiába! Ha véglegesen nem is tudják lerázni nyomorúságos életük igáját, de legalább egy éjszakára, az új esztendőbe átmenet idejére szabadnak, boldognak, megelégedettnek érzik magukat. (Folytatjuk) tort vásárolnak, de teljesen feleslegesen: közlik velük, hogy nem a megürült két szoba- konyhás lakást kapják. Mikor behívatják műszákból az idős, rokkant bányászt az irodába, már kész tényeket tárnak eléje: a megürült két szoba-kony- hás lakásba beköltözött S. M. harmadmagával, neki ott van az, ami S. M-nek nem volt megfelelő, egy szoba-konyhás, úgynevezett „leválasztott” lakás. Ezt nem fogadta el s utasította vissza Bársony Károly. Életkörülményei alapvetően nem sokban változtak volna, mint abban a lakásban, ahonnét évek óta menekülni, szabadulni próbál. „A fiatalok az önálló életet szeretik.. — S. M. is, Bársony Károly is, harmadmagával számíthatja a családját, mi az hát, ami mégis különbséget tesz a két család között? Vitányi Imre, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára nem mond semmit, se jót, se rosszat. — S. M. helyi születésű? — Igen. — Van háza a szüleinék? — Igen. — Milyen az a ház? — Két szoba meg konyha. — Hányán lakják? — Az édesanyja... egyedül. (Most már muszáj beszélni, elzárkózni nem lehet.) — ... A fiatalok modern házasságot akarnak. Szeretik az önálló életet, összevesznek az anyóssal, apóssal, a szülőkkel. Lakást kémek a gyártól, sokan. — És kapnak? — Én az ilyeneknek' egynek se adnék!.... Sas Kálmán, a gyári párt- szervezet titkára, nem ad határozott választ, mi a véleménye az olyan döntésről, amely nem egy S. M.-nek már lakást ítélt. Inkább magyarázza a rossz bizonyítványt. Mégis a legmegértőbb, javasolja: őszszel adjanak megfelelő lakást Bársonyéknak; ne kelljen még egy telet kihúznioki! 38 esztendő joga Tomácos ház, ámbitus. Bent a „szobában” omladékos vakolat. Terjedelmes részeken látszanak az épület bordái, a lemeztelenített kövek. A kövek Kezdjük a végén ... Május 13-án vizsgálat zajlott le á Bélapátfalvi Cement- és Mészműben: Bársony Károly lakáspanaszát vizsgálták meg az ÉM. Cement- és Mészipari Országos Vállalat panaszirodája képviselőjének jelenlétében. A vizsgálatról jegyzőkönyv készült; négyen aláírták, az ötödik kézjegy, Bársony Károlyé hiányzik a papírlapról. Miért tagadta meg az idős, 55 éves kőbányász az aláírást? Előbb idézzünk a .jegyzőkönyvből: „a gyár öttagú lakáselosztó bizottsága 1963. szeptember 2-án kelt határozatában kimondja, hogy Bársony Károly egyszoba-lconyhás lakásban lakik, mely lakás kis tatarozással lakhatóvá tehető, ezért a lakáskiutalást nem ja-, vasolja... Ennek ellenére Za- na Károly gyárigazgató, a lakáselosztó bizottság utólagos jóváhagyásával a panaszos részére egy szoba-konyhás-elő- : szabás lakást kiutalt... Ezt a lakást Bársony Károly nem fogadta el... hogy az ő igé- , nye nagyobb lakás”. Az egyiknek jó, másiknak nem?! Slussz! Vége! További apel- lációnak nincs helye, mondhatná bárki; a kiutalt lakás visszautasításával elveszett minden további igény. Csakhogy ... a jegyzőkönyv „kissé” hiányos, a valósághoz képest szegényesen színtelen. Mi a hiteles történet? A gyárigazgató megígéri az idős kőbányásznak, hogy lakásügyét megfelelően rendezik. ] Az ígiéret nem elégíti ki, leve- j let ír az ÉM. Cement- és Mész- < ipari Országos Vállalat vezér- ■ igazgatójának; a panaszt ki- 1 vizsgálják, 1964. január 13-án válasz érkezik a vezérigazgatótól: „indokolt, hogy lakást kapjon”. Most már nincs ok az idegeskedésre, ha üresedés lesz, az ő igényét elégítik ki elsőnek. Februárban megürül egy két szoba-konyhás, fürdőszobás lakás. örül a férfi, 1960-ban baleset érte a kőbányában, jobb combja eltörött, sokáig feküdt kórházban, a láb azóta is nagyon érzékeny az időjárás változásaira, most majd az állandó fürösztés, amit az orvos szigorúan javasol, segít rajta, örül az asz- szony: hazakerülhet 20 éves beteg fia, aki egészségi okok- ; ból kénytelen távol élni a csa- : iádtól, vizes, hideg lakásban : szerezte tüdejének baját. Bú- : Mennyit ér 38 év?
