Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-04 / 102. szám

us — majális (Folytatás az 1. oldalról) Az esős idő ellenére is csak­nem minden községben vidám majálisok, kultúr- és sportmű­sorok egészítették ki a nap dél­utáni programját, az , ünnep másnapján szombaton pedig mindenhol munkába álltak a szövetkezeti dolgozók, s a ked­vező időjárással együtt ők is fokozott szorgalommal, igye­kezettel végezték a tavaszi ve­tési és növényápolási munká­kat. Cs. í. Hevesen már április 30-án este ünnep­lőbe öltözött a község és annak lakossága. Az esti órákban fáklyás felvonulással, az út­törők pedig hatalmas tábor­tűzzel köszöntötték ünnepel­ték a 20. szabad május else­jét. Másnap délelőtt tovább foly­tatódott az ünnepségsorozat. Nyolc óra után néhány perccel már több százan gyülekeztek a napsütötte tereken, fellobogó­zott utcáikon, s aztán rendezett 'rákban elindultak a gyüle- -•’ési helyre: a magas aká­meneteltek a járás és község vezetői is, de ott volt Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Barna András, a járási pártbizottság titkára, Magyar István, a járási tanács elnöke és Hevér Lajos országgyűlési képviselő, a gépállomás igaz­gatója is. A felvonulók a Fő térre igye­keztek, ahoi a május elsejei nagygyűlésre került sor. Az ünnepi beszédet Tamás László, a megyei pártbizottság titkára tartotta. A szónok bevezetőjén ben a 20. szabad május elseje mutatójára, versenyére, Az eg­rieket az Egri Vasas fiatal úszószakosztálya képviselte a járási versenyen. Az úszóver­seny után vízilabda-méi'kőzés következett, amelyen - a heve­siek két, az egriek és a hatva­niak egy-egy csapattal szere­pelték. ★ A hevesi járásban a járási székhelyen kívül minden köz­ségben megünnepelték a mun­kásosztály nagy ünnepét. Ezen a napom Komlón és Tiszanánán felvonulást is rendeztek a helybeliek. Recsken. .. A bányászzenekar és a köz­ségi tanács hangos híradójának pattogó ritmusa zenéjében éb­redtek az első májusi reggelen a recskiek. Az ünnepi díszbe öltözött ut­onjfrT^ TOPÁZ ŰR Angol film Csuhaj Ferenc, a Heves megyei Tanács VB-elnöke, Hatvanban vett részt a május 1-i seregszemlén. cokkal, fenyőfákkal borított • 'sártérre. A felvonulás 10 óra után jhány perccel kezdődött. A enetet úttörőruhás lányok, úk, általános iskolások és he­• esi gimnazisták nyitották meg, majd pedig a község üze­leinek, hivatalainak, gazdasá­ginak. szövetkezeteinek dol- ozói következtek. A felnőttek nájus elsejei felvonulását a rási tanács dolgozóinak cso- ortja kezdte, majd a Hevesi órház, földművesszövetkezet, sz, vasútállomás, a két ter- - előszövetkezet, az állami gaz- isági. s a gépállomás dolgozók ■ -oportjai folytatták a sort. •ibb mint 8 ezer ember vonult < x utcákon transzparensekkel, ~ 'Silókkal, virágokkal feldí­szítve, ünneplőibe öltözve, éne­kelve. Végig, az 1 km-es útsza­kaszon, zúgott a taps, — így adtak tetszésüknek kifejezést azok, akik a járda mellől, utak mentéről figyelték a felvonu­lókat. A felvonulók között ott jelentőségét méltatta, majd arról szólt, milyen tradíciók fűződnek' a proletariátus törté­netében ehhez az ünnephez. Régmúlt idők történetét idéz­te, azókat a harcokat, ame­lyekben a magyar munkásság kivívta a munka ünnepének szabad ünneplését. — Május elseje ma már a béke ünnepe is — mondotta —, s magasztos gondolatának va­lamennyiünket át kell hatnia... Az ünnepi beszéd az I^iter- nacionálé hangjaival ért véget. Délután kultúr- és sport- bemutató volt az ünnep mű­során. Délután került sor lab­darúgó-mérkőzésre és a hevesi, hatvani és az egri' úszók be­cák, terek / emberekkel teltek meg akik a 9 órakor kezdődő felvonulásra gyülekeztek a Bá­nyász Kultúrotthon előtt. A felvonuláson helyett kapott az ércbánya, kőbánya és taps fo­gadta a népviseletben, munka-' eszközeikkel felvonuló Kékesi Gyopár Termelőszövetkezet dolgozóit, úttörőket, sportoló­kat. A sporttelepen felállított dísztribünről a falu és a járás vezetői köszöntötték a nóta­szóval érkező felvonulókat, majd Holló Endre, a megyei pártbizottság munkatársa mon­dott ünnepi beszédet, amely után rövid kultúrműsor és egész napos sportvetélkedő kö­vetkezett. Az esti órákban vidám tánc- mulatságot rendezett a nőta­nács a kultúrotthonban. (—ács!) Kíváncsi voltam Marcel Pag­nol nagy sikerű és értékes da­rabjának, a Topáznak, angol filmrevitelére. Annál inkább, mert a címszerepet Peter Sellers játszotta és a rendezést is ö vállalta. Az angolba oltott és filmre vitt francia Topáz azonban csalódást okozott. Topáz egy kisváros magán­iskolájában tanárkodik. Gacso- san jár, sarkára lép, elnyűtt ruhájában és pusztíthatatlan ideál-imádatában a téllka hát­ról is lemond — a könyv ked­véért. Körülötte mindenki és mindep végletesen korlátolt. Az igazgató 'illemhely-illatú jelle­mével, Ernestine ipenészvirág- szerű csillogásával, a bárónő felháborító ostobaságával, még tanár barátja, Tamise is korlá­tolt, ahogyan szerelemre ok- tatja-bátorítja Topázt, aki semmivel sem becstelenebb az átlag tanárnál. Ebből a mindent egybevetve j — levendula-illatú környezet­ből emeli ki Topázt a szeren­cse, a szélhámosság, a pénz kö­rüli tánc. Suzy és Castel Benac vezérigazgatót faragnak az el- csapott tanárból, alá először becsületesen akarja csinálni azt, amit becsületesen végezni lehetetlen. Mikor rájön, hogy a nagy csalók rendszerint na­gyobb intelligencia és szelle­messég nélkül intézik ügyeiket, ő „újít”: gazdája módszereit kifinomítja és intelligenciájá­val fölébe kerekedik mesteré­nek. Mire Tamise-zal ismét ta­lálkozik egy szándékolt vélet­len kapcsán, már tudja mon­dani: most veszi a boldogságot. Pénzért veszi. Peter Sellers, a rendező jó szándékkal, de a főszereplő személyét illetően túlzott sze­rénységgel fogott munkához. A darab játéka és szellemes iró­niája akkor igazi, ha a főhős változása érzékletes. Topáz a klasszikus ideálokért, mint be­csületesség, megbízhatóság, jel­lem, felelősség, rajong. Ahol tanít, a falakon magas eszményekről szóló felíratok ékeskednek, míg őt magát a gyerekek kinevetik, igazgatója meg kidobja. Amikor Suzy és Benac — a két félvilági szél­hámos — között eldobja esz­ményeit a pénzért, a' nagyvilá­gi élet miatt olyan változás történik, amit a film — éppen aprólékosan dolgozó kamera­munkájával — ragyogóan meg­örökíthetett volna. Itt, éppen ebben a nagyon merész váltásban, ebben a sorsfordulós hajtűkanyarban kellett volna Topáz grimaszait, belső vívódásának megannyi jelét képpé sűrítenie a rende­zőnek; nemcsak azért, hogy a lélektani hitelességet szolgálja, hanem azért is, mert a kisem­ber megkísértésének és nagy­vaddá válásának néhány ra­gyogó pillanatát írta meg Mar­cel Pagnol a Topáz-ban. Joggal vártuk, hogy a film többet ad majd^mint a francia színpadi játék, a film lehetőségei és Pe­ter Sellers miatt. A színpad ki- rétéi mindenütt látszottak, a színpadi dramaturgia határain túl nem merészkedett a rende­ző Peter Sellers: elfogadta a színpadi jeleneteket" anélkül, hogy a színpadi mozgás és be­széd helyére képszerűt tett vol. na. így ebben a játékban min­den szereplő önmaga illusztrá­ciójává szürkült. Elsősorban Topáz úr, aki a színdarabban csak félszeg tanár, itt gúnyoló­dás! céltábla is. Nem hisszük el, hogy a tegnapi rajongó, aki álomszerűén szép ideálokért hevült, hogy tud ma nyakig ül­ni a pénzért a korrupcióban, együtt a társadalom fenevad» jaival. Ha Peter Sellers, a ren­dező egyenlő értékű lett volna Peter Sellersszel, a színésszel, nem okozott volna ezzel a vál­lalkozásával csalódást nekünk sem, akik pesti színpadról is ismerhetjük Marcel Pagnol ki­tűnő és méltán híres alkotását. Persze, mondhatják: színda­rabot nehéz filmre vinni. Nem szükséges, de ha már viszik, akkor a mondanivaló is váljon filmmé, ne csak fényképezett színpaddá. Mint ebben az eset­ben jórészt. Peter Sellers mellett Nadia Gray-t, Herbert Lom-ot, Billie Whitelaw-ot és Michael Gaugh-ot kell megemlítenünk mint jó színészeket bátortalan rendező kezében, John Wilcox operatőri munkája kitűnő. farkas) A 14 GS Írországok könnyűiparában is megkezdődött a gyártás-szakosítás A KGST-orsaág'ok között az ipari alapanyagok gyártásában és a gépiparban kialakult szé­les körű együttműködést foko­zatosan követi a könnyűipar­ban létrejövő munkamegosztás is. A gyártás-szakosításra a közelmúltban Csehszlovákia és hazánk könnyűipara kötötte meg az első megállapodást, amelynek alapján a magyar kereskedelmet a csehszlovák ipar látja majd el tornacipő- félékkel. Hazánkban jelenleg a martfűi Tisza Cipőgyárban ké­szülnek tornacipők, gyártásu­kat azonban már ez évben is lényegesen csökkentik, 1966- ban pedig teljesen megszün­tetik. Ugyanakkor új technológiá­val teljesen új termék, a vul­kanizált és fröccsöntött cipők készítését vezetik be. A magyar könnyűipar har­madik ötéves tervének és táv­lati tervének kialakításánál már számolnak azokkal a lehe­tőségekkel, amelyeket a gyár­tás-szakosítás nyújt majd. A szakosítás főként a valameny- nyi országban kis mennyiség­ben készülő termékeket érinti. Iparún^ számára nagy je­lentőséggel bír, hogy bizonyos^ papírféleségek, csomagolóanya­gok teljes ellátását mind Cseh­szlovákia, mind hatónk szá­mára a Sturovóban közösen építendő papírgyár létrehozá­sával oldhatjuk meg. A magyar és a csehszlovák könnyűipar képviselői tárgyalásokat foly­tatnak több termék, köztük a munkaruha-gyártás szakosítá­sáról Is. Az NDK-val néhány termék, gyártásában kialakít­ható munkamegosztásról szin­tén elvi megállapodás jött lét­re. A bolgár párt- és kor­mányküldöttség látogatása al­kalmával felmerült az a gon­dolat, hogy a magyar' és bol­gár pamutipar is szorosabb együttműködést alakíthat ki. A gyártás-szakosítás lehetőségéről kölcsönösen most tájékozód­nak az ipar képviselői. A KGST könnyűipari állan­dó bizottságának a divatcik­kek gyártásával kapcsolatosan az az álláspontja, hogy min­den országnak saját magának kell gondoskodnia a lakosság divatcikk-ellátásáról. A lakos­ság jobb ellátásához azonban hozzájárul az árucsere és a már kialakult és tovább szé­lesedő választék-csere. A di­vatcikkek gyártásánál viszont hagyományos a tapasztalatcse­re, s ennek jól bevált módszere az évenként sorra kerülő divat- kongresszus, ahol a ruházati cikkeket gyártó iparágak kol­lekciókat, modellrajzokat cse­rélnek és átadják egymásnak a technológiák fejlesztésében el­ért eredményeiket is. Válaszol az AKÖV Miért nincs helyi járat ék taxi éjszaka? „Élüzem csillag alatt” című cikkünkben szóvá tettük, hogy az éjfél után beérkező vonal­hoz nincs helyijárat, és az VAKFCfiKNC a kai védekeztek a sűrű, havas esőtől. Az üzletekben pattogott a tűz a kályhákban. A szegé­nyek csak akkor érezték a boltok melegét, ha ajtónyitás­kor egy pillanatra odaálltak a küszöbhöz. Mogyoróssy, Stern­berg és a többi Rákóczi úti hangszerkereskedő üzletéből muzsika szűrődött az utcára, Az egyik lemezről — ez kivált­képp kelendő volt — Sebő Miktes énekelt: Nagysád, ma­fia csi-csi-csinos... Ezekben a percekben várat­lanul megbolydult a Körút. Már előbb is több volt a járó­kelő, mint amennyi ilyenkor lenni szokott. De most, hirte­len, mintha egy láthatatlan jelre történt volna, a tömeg összetorlódott. Munkát! Kenyeret! 'A látszólag céltalanul lődör­gők és a dolgukra sietők egy bolyban kavarogtak. Mintha egy óriási seprő, vagy gereb­lye terelte volna össze őket, már zúgtak, harsogtak, csak úgy remegtek a kirakatüvegek. — Munkát, kenyeret! Izgatott emberek verődtek újabb csoportokba, gyülekez­tek a Rákóczi tértől az Okto­gonig. Égő szemű, sápadt arcú munkanélküliek rongyos sere­ge árasztotta el az Erzsébet körutat. Fások jöttek Népszín­ház utcai helyiségükből, bőrö­sök a Dob utcából, mintakészí­tők a lipótvárosi Ipoly utcá­ból. A szakszervezeti otthonok­ban sokan gyülekeztek — kí- vüállók is — ezen a napon. Nőttön nőtt az áradat, csö­römpöltek a bezúzott kirakat­üvegek. — Le az éhség-diktatúrával! Hirtelen, mint vasszilánkot a mágnes, valami megfogha­tatlan erő, összerántotta a sod­ródó csoportokat. Százan, két­százan, ezren gyülekeztek csa­tarendbe. Aztán újra meg­lazultak az osztagok, az embe­rek szétszóródtak, hogy távo­labb újra és újra összegyűlje­nek: — Munkát! Kenyeret! A Nemzeti Színháznál már feketéllett az úttest a Dohány utca felé tartó tömegtől. A New York Kávéház üvegkira­katai mögött ijedten felugrál­tak a vendégek. Többségük nem tudott uralkodni a kíván­csiságán, kilesett az utcára. Egy délceg fiatal férfi izga­tottan kérdezte kínosan fe­szengő társaságától: — Weis ist los? Jan Kiepura volt, a híres operaénekes. Ezen a napon készült bemutatkozni a Ma­gyar Királyi Operaházban Massenet Manon-jának szere­pében. Elhúzta a száját: — Pilsudszky országában, otthon, a szeretett Varsóban is gyakori az ilyesmi — mondta. Dübörgés hallatszott, kék rendőrkocsik érkeztek a Keleti felől. — A kor — mondta elgon­dolkozva az énekes —, amely az ember legközvetlenebb szükségleteit sem biztosítja, nem alkalmas arra sem, hogy reneszánszt teremtsen a mű­vészetben. Melyet sóhajtott. Kísérői ud­variasan elhívták az ablaktól, lekísérték a kávéház utcaszint alatti részébe, a „mélyvízbe”. Katit elfogják Badanti és Papp Feri is ott voltak a tüntetésen. Ott volt Ferivel Kati is. Éppen azokban a percekben váltak el: A fiú el akarta kísérni, de a kislány azt mondta, maga megy. Időt sem adott Ferinek az elhatá­rozásra: — Ne félj —1 mondta —, semmi bajom se lesz, átvágok valamelyik keresztutcán, délre otthon vagyok. Feri nyugtalanul nézett utá­na. Nyújtogatta a nyakát, nem akadt-e fenn a kislány a nagy zűrzavarban. Már bánta, hogy elhívta. Este említette neki: — Reggel bem megyünk munkába, készül valami. — Nem hitte maga sem, hogy ilyen nagy megmozdulás kere­kedik. Kati kérlelte: — Vigyél magaddal... Sze­retnék ott lenni veled. Hiábavaló volt a fáradozás, hogy lebeszélje. Meg kellett ígérnie: reggel megvárja, együtt jönnek be a városba, — Te, Tóni — kérdezte Feri nyugtalanul —, csak nem lesz valami baja? — Ne félj — nyugtatta Ba­danti —, már messze jár. „Nem kell nekünk moslék­konyha, „Csak segély, vagy rendes munka!” — kiáltották ütemesen a tün­tető fiatalok. „Pusztuljon az éhség­diktatúra!” „Le a statáriummal!” Hír járt szájról szájra: a Rá­kóczi úton már verekszenek. Bezúzódott a Meister ruhabolt, a Miklós Beái, a Beregi, a Hauer-cukrászda, meg a Met­ropol-kirakat. Az egyik detek­tívet ölben vitték a rendőrök a Rókusba. Riadalom, harsány nevetés viharzott az Emke-sarkon. Egy szakasz lovasrendőr közele­dett a Népszínház utcából, de mielőtt elértek volna a Kör­útra, lovaik ágaskodni kezdtek és úgy rúgkapáltak, hogy töb­ben kibillentek a nyeregből. Az állatkert elefántja vonult az úttesten, a közeledő rend­őrcsapat láttán harciasán fel­emelte az orrmányát. A meg­vadult lovak már gazdátlanul vágtattak. Még nagyobb lett a zűrzavar. A rendőrök két­ségbeesetten szaladgáltak: egyikük másikuk erősen bice­gett. A lovak megtorpantak, útjukat állták a járművek, a járókelők. Aztán némelyik irányt változtatott, eltűnt a gazdája elől. Riadóautón érkező gyalogos rendőrök és pórul járt lovasok dühödten vetették magukat a tüntetők közé. Villogott a kard hideg vasa. Hátracsavarták az- emberek kezét, ráncigálták, taszigálták őket. Kaszás Kati a Gichner sző­nyeg- és paplanüzlet előtt ment. Egy idősebb embert úgy talált el a kardlap, hogy vérző nyakkal összeesett. A kislány megtorpant. A kard­lapozó rendőr fújtatva elro­hant mellette, otthagyta leka­szabolt áldozatát. Egy kapu alól szaladtak ki érte. Bevon­szolták. (Folytatjuk) egyetlen taxi is mindössze egyszer fordult. Észrevételeink­re a 4-es számú AKÖV-től a következő választ kaptuk: „Eger vasútállomásra a 0.51 órakor érkező vonattól vállala­tunk nem közlekedtet helyi já­ratot, mert erre eddig szükség nem volt. Budapesten és más vidéki városokban is 0 órától 4 óráig szünetel az autóbusz­közlekedés. A városban két taxigépko­csi látja el az éjszakai szolgá­latét és ezek közül az egyiké panaszolt esetben is ott volt a vasútállomáson. A másik taxi egyéb fuvar miatt nem ment ki a vasútállomásra. Megítélésünk szerint az em­lített esetben vállalatunk ré­széről mulasztás.nem történt.’’ ★ írásunkat azzal a reménnyel közöltük, hogy az illetékes szervek felülvizsgálják azt az igényt, hogy szükséges-e, lchel- séges-e helyijáratot biztosítani az éjfél utáni vonathoz, s mi­lyen lehetőségei vannak helyi­járat híján több taxival meg­oldani az utasok elszállítását? E kérést — az AKÖV vála­sza után — most újból megis­mételjük .. MSPOSSÍG 3 1964. május 4., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom