Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-21 / 92. szám

\ 2 WEPÜJSÄG 1964. április 21., kedd Ä Pravda vezércikke' a szocialista országok párt­ós kormányküldöttségeinek találkozóiáról A Pravda hétfői száma „Egy­ség és összeforrottság" címmel vezércikkben foglalkozik a szocialista párt- és kormány- küldöttségek legutóbbi látoga­tásainak jelentőségével. Nagy jelentőségű volt a szov­jet párt- és kormányküldött­ségnek Hruscsov elvtárs veze­tésével Magyarországon tett látogatása, amely még jobban megszilárdította a szovjet—ma­gyar barátságot, a szocializmust és kommunizmust építő szovjet és magyar nép szoros együtt­működését Ez a látogatás kidomborította a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt nézeteinek azo­nosságát, amit a szovjet—ma­gyar közös nyilatkozat is kife­jezésre juttatott előmozdította a szocialista országok össze- forrottságának fokozását. A vezércikk a továbbiakban hangsúlyozza, hogy az egység és az összeforrottság ékes meg­nyilvánulása volt a Novotny, illetve Todor Zsivkov elvtárs vezette csehszlovák, illetve bolgár párt- és kormánykül­döttség, Gomulka, Cyrankle- ivícz, Kádár János, Walter Ulbricht, Ion Gheorghe Mau­rer, Chivu Stoica és J. Ceden- bal elvtársak részvétele azokon az ünnepségeken, amelyeket Hruscsov 70. születésnapja al­kalmából tartottak, A szocialista országok párt­jai és kormányai közötti talál­kozók és tanácskozások, állan­dó eszmecserék különösen fon­tosak és hasznosak a mai vi- szonyok között, amikor a kína vezetők szakadárakciói követ­keztében komoly nehézségei támadtak a kommunista világ mozgalomban — írja a továb­biakban a Pravda vezércikke Az Alger Répuhlician ezentúl az FLN lapja Bear Bumaza, az AFLN kongresszusának elnöke, nem­zetgazdasági miniszter vasár­nap este tájékoztatta a sajtó képviselőit az FLN kongresz- szusának zárt ülésén hozott döntéséről. Mint mondotta a lap igazgatótanácsa Ben. Bellá­val, a köztársaság elnökével a politikai bizottság főtitkárával folytatott tanácskozások után úgy döntött, hogy hivatalos javaslatot terjeszt elő, legyen Alger Républicain az FLN lap­ja. A javaslatot Benn Bella és az FLN politikai bizottsága magáévá tette. Az FLN kongresszusának el­nöksége bejelentette, hogy a tanácskozások — az előzetes programmal ellentétben — hétfőn nem érnek véget, és a keddi napon mindenképpen folytatódnak. A kongresszus hétfőn reggel Besir Bumaza el­nökletével folytatta immár ötödik napja tartó ülését. majd hangsúlyozza: — A szocialista * országok marxista-leninista testvér­pártjai nyilatkozataikban ki­fejezésre juttatják, hogy teljes mértékben támogatják az SZKP és Hruscsov elvtárs ve­zette lenini központi bizottsága politikáját, kidomborítják, hogy egyetértenek az SZKP XX. és XXII. kongresszusának irány­vonalával, nagyra értékelik az SZKP programját. A testvér­pártok leszögezik hűségüket az 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatokban kifejtett el­vekhez. Ugyanakkor elutasít­ják a kínai vezetők antileni- nista álláspontját. Ötezer életért — öt év A braunschweigi bíróság hétfőn hirdetett ítéletet öt volt SS-tiszt bűnperében, akik meg­szállt területeken több mint 5000 embert mészároltattak le a háború alatt. Bár az állam­ügyész vádbeszédében súlyos büntetés kiszabását javasolta, a bíróáág lényegesen enyhébb büntetéseket mért ki. Két vád­lottat öt—öt évi, két vádlottat négy—négy évi fegyházra ítélt, az ötödik vádlottat pedig fel­mentette. A bíróság elnöke az ítélet indokolásában arra hivatko­zott, hogy „csaknem megold­hatatlan feladat előtt állt”, mi­vel a vádlottak „tulajdonkép­pen derék emberek”, akiket csak az akkori viszonyok tet­tek bűnösökké. Tisztelgés — golyósxóróval Az UPI amerikai hírügynök­ségtől kaptuk a képet, amely ugyan eredetileg egy protokoll- látogatásról készült, mégis be­illik helyzetképnek is. A UPI szövege egyszerű. Röviden és velősen közli a tényt, hogy Dean Rusk, amerikai külügy­miniszter szombaton látogatást tett Saigon külvárosban a Co- gide papírgyárban. A felvétel abban a pillanatban készült, amikor Mr. Rusk, elvonult a díszőrség előtt. Eddig a szöveg. És most néz­zünk a képre. A rádioteleíoto az éter nyugtalan hullámain érkezett, a feltétel ezért nem a legélesebb. ‘Mégis jól látható, hogy a díszőrség — golyószó­rókkal tiszteleg az amerikai külügyminiszternek. Talán félreértettük a UPI-t? Nem, az eredeti szöveg félre­érthetetlenül díszőrségről be­szél: „honor guardis” — hang­zik az angol nyelvű képaláírás. Pedig a vak is látja, hogy itt inkább őrségről, mint dísz­ről van szó. Ügy látszik, a dél- vietnami amerikai illetékesek a kellemest igyekeznek össze­kötni a hasznossal. Mert, hogy hasznos kezde­ményezés az ilyen golyószórós díszőrség Dél-Vietnamban, ah­hoz nem férhet kétség. Hiszen nem sokkal azelőtt, hogy Dean Rusk a Cogido pa­pírgyárba érkezett, még a sai- goni külügyminisztérium felé haladtában, alig néhány épü- lettömbnyire tőle bomba rob­bant az utcán. Igaz, nem Mr. Rusknak szánták a bombát, ha­nem egy amerikai csapalszállí. tó gépkocsinak. De hát ez kínos epizód azért jól szemlél­tette, hogyan érez a lakosság a dél-vietnami diktatúrát fenn­tartó amerikaiak iránt. És Dean Rusk külügyminisz­ter — szintén amerikai. A tőrök kisebbség továbbra is Ciprus kettéosztását követeli Makariosz ciprusi elnök fel­ajánlotta Gyani tábornoknak, a ciprusi ENSZ-csapatok pa­rancsnokának, hogy Nicosiá­ban és más helyeken eltávolít­tatja az erődítéseket, ennek fejében viszont az ENSZ-nek szavatolnia kell, hogy újabb összetűzésekre nem kerül sor. A javaslatot Gyani tábornok elfogadta és most a ciprusi tö­rök kisebbség vezetőivel is igyekszik elfogadtatni. Az ENSZ szóvivőjének köz­lése szerint, a megállapodás értelmében, Nicosiában három négyzetkilométernyi „semleges” övezetet létesítenek, s ebben az övezetben az ENSZ-katonaság tartja fenn a rendet. Az ENSZ feladata, hogy bármilyen harc kiújülása esetében beavatkoz­zék, ha kell fegyvert is hasz­náljon. Az erődítések és a tü- zelőállások közül csak néhá­nyat hagynak meg, ezeket megszállja az ENSZ-katonaság. Vasárnap három repülő­gépen 200 ír katona érkezett a szigetre, hogy csatlakozzék az ENSZ-haderőkhöz, részt ve­gyen a rend fenntartásában. Ugyanakkor Famagusta kikö­tőjében a svéd ENSZ-katona­ság részére páncélautók és fegyverek érkeztek.. Tuomioja finn diplomata, aki az ENSZ közvetítője a szem­ben álló felek viszályában, va­sárnap Ankarában befejezte kétnapos tárgyalásait a török kormánytisztviselőkkel és re­pülőgépen Nicosiába utazott. Tuomioja hétfőn felkeresi Ma­kariosz elnököt. Ankarából történt elutazása előtt újság­íróknak kijelentette, „igen nagy veszély” támad, ha nem sike­rül gyorsan megtalálni a cip­rusi probléma megoldását, mert a szemben álló felek ál­láspontja között „hatalmas sza­kadék tátongT. A ciprusi török kisebbség vasárnap megjelent közlönyé­ben ismét az a régi követelés olvasható, hogy a ciprusi pro­bléma egyetlen megoldásaként osszák ketté a szigetet. A köz­löny első oldalon ismerteti az ankarai rádió kommentárját, amely szerint a sziget felosz­tása már meg is kezdődött. A demarkációs vonal megvonása — török álláspont szerint — „döntés Ciprus kettéosztására”, a „zöld vonalat” úgy kell te­kinteni, mint Törökország ha­tárát Shakespeare-est Hatvanban Méltó keretek között, lelkes közönség részvételével ünne­pelte meg a Hatvani Irodalmi Színpad a halhatatlan dráma- köíltő születésének 400. évfor­dulóját. A műsor első felében a királydrámák és vígjátékolt kora elevenedett meg a kime­ríthetetlen Shakespeare-i iro­dalom anyagának — talán egy kicsit sokat is markoló — szí­nes citálasával, s a szemelvé­nyek bemutatásával. Az első idézett mű — a III. Richard — Gloszter monológja. Dr. Ripp­lea Kálmán átfűtött tolmácsolá­sában magával ragadta az ün­nepségnek is beillő irodalmi est részvevőit. Igen hangulatos volt a mo­dern eszközökkel színpadra ál­lított Szentivánéji álom-rész­let — a mesteremberek közjá­téka. A finom, de annál hatá­sosabb eszközökkel komédiázó Kanyó Gábor, Pokorny Aurél I és Szalmási György, valamint szereplőtársaik, Czegka Vil­mos, Forgó László és Szigeti Ferenc, méltán nyerték el a közönség tetszését. A műsor második részét 4 szonett nyitotta meg Czegka Miklós, dr. Rippka Kálmán tol­mácsolásában, majd a tragé­diák kora zárta a műsort. Ebben a részben tolmácsolta nagy sikerrel Szívós József Ju­lius Caesar egyik legnagyobb monológját — Antonius beszé­dét Caesar fölött. Gömöry Aranka Shakespea- re-portréja az ünnepélyes Sha- kespeare-díszletben sokban se­gítette a műsor hangulatának fokozását. A műsort Kanyó Gábor és Szívós József rendezte, közre­működött még Kárpáti Ili — aki a Makrancos hölgy Kata­linját alakította ügyesen. A műsort Taksás Imre szer­kesztette. ENC 12. Landler Jenő, ez a melegszí­vű, nagyszerű forradalmár a körülötte összegyűlt pártem- berekkel sok mindent más­képpen látott — egyet-mást jobban is —, mint Kun Béla. De Kun — a Tanácsköztársa­ság lelke — külföldön is az a láng maradt, ami itthon volt: lobogó, messzire fénylő tűz- íorrás. Magával ragadott min­denkit, aki a közelébe került, mert Magyarországért élt, mert szüntelen figyelemmel, odaadással csüngött népének életén. Tiszta ember, nyílt, pu­ritán és kemény. Sallai *— nem titkolta — jóllehet mindig odaadással dolgozott Landler mellett a pártért, raiongásig szereti Kunt. tűzbe menne érte. t meggyőződése, hogy mielőbb véget kell vetni a széthúzás­nak. A párt csak egységesen képes rá, hogy megnyerje an­nak a sok ezer munkásnak, sze­gényparasztnak, intellektuel- nek a bizalmát, akire szüksége van. Ezért kockáztatta a sza­badságát és az életét, amikor huszonnyolcban Budapestre jött. Akkor az Orczy úton, a negyvenkettes számú házban működött a nyomda és őt Halmos Pálnak ismerték az elvtársak. Háy Mihály dolgo­zott vele és Garai Károly. Ké­sőbb, amikor lejárt a megbí­zatása és huszonkilencben új­ra külföldre ment, Háy és Garai folytatták a munkát. Le­buktak: másfél-másfél évre ítélték őket... Killián mindkettőjüket ismer­te: a börtönben találkozott ve­lük. Azóta kiszabadultak, pil­lanatnyilag semmit sem tudott róluk. Igaza van Gabinak — gon­doltam — nehéz, nagyon ne­héz illegalitásban élni. Az ő helyzete ekkoriban va­lamiféle fél illegalitás volt. Egyetmást tudott már róla a rendőrség, de nem túlságosan sokat. Ahogy egymás között mondták — még nem volt egészen fekete. A harmincas május elsejei lebukásakor nem nagyon volt ellene bizonyítók. Amikor kiengedték, egy évre Becsbe ment. Ott sok tapasz­talatot gyűjtött, óvatosabb lett, visszatérése óta még megfon­toltabban dolgozott. A gyár­ban és a vasas szakszervezet­ben sem tétlen, de eddig még se itt, se ott nem volt baja. — Akkor hát megértettük egymást — mondta Sallai és lelassította lépteit, búcsúzni készült. — Az Ifjú Proletár legközelebbi számában nyoma­tékosan felhívjuk a figyelmet a konspiráció« előírások szigo­rúbb betartására, hogy elkerül­jük a fölösleges áldozatokat. A pártépítő szervező munkában láthat napvilágot... Ami a to­vábbiakat illeti, majd üzenek. Minden világos? — Értelek Gabi, így lesz. El­kísérjelek? — Nem, egyedül megyek. — Vigyázz. — Te is. A százszázalékosok Még ősszel történt, a statárium kihirdetése előtt: is érvényesítjük ezeket a szem­pontokat. Minél több munkás­levelet gyűjtsünk össze és kö­zöljük a pártsajtóban, mert a teljes igazság csak illegálisan vában találkozott vele, hogy igazából Garai Kirschner Ká- rolynak hívták. Eredetileg ma­tematikatanár és nyomdász, akkor már a Szovjetunióban megjelent egyik német nyelvű képeslap szerkesztője volt. Pista jóval többet tudott Ci­giről. Nemcsak a nevét, azt s tudta, hogy ügyes, bátor, leler menyes. Glotz Béla cipészse­géd hívta rá a figyelmét. Glotz régóta ismerte Sanyi munká­ját. Szaktársa volt, becsülte, s úgy tartotta számon, mint az illegális munka egyik erős tar­talékát. Glotz és Kurinszky még har­minc júliusában kerültek szo­rosabb kapcsolatba, amikor az augusztus elsejei háború elle­nes napra készülték. A szer­vezés egyik góca a 100 százalé­kos szavalókórus helyisége volt Újpesten, a József utca és a Jókai utca sarkán. Sok mun­kásfiatal járt oda, működésü­ket a 100 % című baloldali folyóiratot szerkesztő írók, új­ságírók — Gergely Sándor, Nagy Lajos, Agárdi Ferenc Ge- reblyés László és mások — segítették. Tamás Aladár, a fő- szerkesztő is gyakran felkeres­te őket. Pesten, a hatodik ke­rületi Ó utca négy szám alatt, a harmadik emeleti tízes lakás­ban működött a szerkesztőség. A fokozódó rendőrségi üldözés következtében a lap ekkor él­te végnapjait. Persze, a verstanuláson kívül sok egyéb dologgal is foglalkoz­tak a szavalókórusban. Ter­jesztették, kézről kézre adtál? Taraszov-Rodinov Csokoládé című könyvét. Párizsban jelent meg, magyarul. Katona Fedor néven Karikás Frigyes fordí­totta. Majakovszkijt, Ilja Eh- renburgot, Gladkovot, Vera imuener orvasiaK. ismst liia- eser „A 902-esek” című regé­nye is nagyon népszerű volt Akadtak aztán jó náhényan. akik az olvasáson, kultúrmun- kán kívül, fontos pártszervező és propagandamunkát végez­tek. Akkor harmincban, azon az emlékezetes júliusi napon tör­tént: néhányon, akik az ille­gális párt soraiban dolgoztak, elosztották egymás között a há­borúellenes tüntetésre szóló röpiratokat, s azzal, hogy dol­guk' vJh, nem vehetnek részt a próbán, elhagyták a helyiséget. A kórus együtt maradt, tanult. Pákózdy Ferenc versét gya­korolták: Mélykar: Mint szüntelenül feltörő forrásból kiáltások sza­kadnak fel belőlünk Magaskar: Szánkról visz­hangzik a munkanélküliek jel­szava: Férfi szóló: Munkát, kenye­ret! Mélykar: Munkát, kenyeret! Magaskar: Éhező gyermekek és kizsákmányolt asszonyok sikolya szakad fel torkunkról, Női kar: éhezünk! Mélykar: Béresek és kubiku­sok fáradt hangját dobjuk ki magunkból. Női kar: Nem bírjuk tovább! Mélykar: Robotoló munkások lázadó, énekét daloljuk: Női kar: Elég volt! Röpcédula, vagy más vesze­delmes dolog nem maradt a helyiségben. Megérkezett a rendőrség. Nagy feltűnés közepette, mint­egy harminc kórustagot vitt el a „meseautö” a toloncház­ba. A detetktívek egyenként vet­ték őket „kezelésbe”. (Folytatjuk.) Kurinszky Sándort fontos ta­lálkozóra hívták Pistával. Ak­ikor még ő maga se tudta, ki­csoda ez a „Pista”, öt évvel ké­sőbb tudta meg, amikor Moszk. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom