Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-25 / 96. szám
4 NÉPÚJSÁG 1964. április 25., szombat ffi(rnfórum „A pénzcsináló” Tolnai Lajos múlt századi novellájáboi készült. Benesik Imre ültette át a film nyelvére. Egy kisember története, aki szélhámossága révén a legfelsőbb osztályokba, a „legelőkelőbb” társaságokba is bejut, s ott kitűnően beilleszkedik a „nagy korruptok” világába. Hálás a téma. a kis csirkefogó többnyire a közönség együttérzését is megnyeri,, és a kevésbé rokonszenves tetteit hajlandók vagyunk feledni, ha a gazdagokat, a hatalmasokat az orruknál fogva vezeti. A hamis ötkoronásokat gyártó Bányai eleinte csak a lakbérét szeretné kifizetni, s a nagyravágyó anyósa meg a mit sem sejtő családja kényszeríti, hogy tovább haladjon a pénz- csiná'lás útján. Kártyázik, lóversenyre jár, néha háborog, sőt egyszer kis híján rács mögé is kerül, de a film végén a millenneumi ünnepségen ő- feisége Ferencz József balján kap helyet. Bán Frigyes, a már szinte klasszikussá lett Talpalatnyi föld és még több kitűnő film rendezője, a Tolnai-novella alapján írt forgatókönyvből is olyan filmet készített, amely jelentős közöségsikerre tarthat igényt Milyen kitűnő az indítás! A millenneumi fényképek, a főszereplők szellemes bemutatása. Aztán olyan ötletekre gondolunk, mint az eleső, négyknajcáros szivar pályafutása, amely a pénzhamisító dohányos szelencéjéből — a perzsa sah nagybecsű ajándékának kinevezve — államtitkárokon, minisztereken, sőt, magán a királyi császáron, át visszajut Bányayhoz. Mindamellett a rendezés nem mindig gazdálkodik körültekintően a humoros és szatirikus ábrázolás lehetőségeivel; nem egy mozzanata régebbi, hasonló tárgyú filmek utánérzéseként hat; némely ötlete pedig, pl. az ostoba, bokacsattogtató detektív karikatúrája, vagy a pofozó rendőrtiszt szerepeltetése a könyebb megoldások jegyeit viseli magán. A színészek viszont egytől egyig jók. Pécsi Sándor ismét bebizonyította, hogy szinte minden műfajban otthonosan mozog, s ha kell, még egyetlen filmen belül is több arca van. Fáradt, amikor a család pénzt követel, riadt, amikor rádöbben tettére, szenvedélyes, amikor kártyázik, és fölényes, amikor a nagy szabású udvari bál előkelő vendégeit megtréfálja. Ö mindent elkövet, hogy Bányayt olyannak fogadjuk él, amilyen, sőt — annál jóval többet ad. Mellette elsősorban Gobbi Hilda remek Eger, 1964. tavasza... Tündérpart. A világért senkinek eszébe ne jusson arra sétálni! Életveszélyes. Miért? A Csíky Sándor utcából alig egy méter széles járda vezet fel a Tündérpartra. Ha autó vagy más jármű halad a lejtős úttesten, nincs más megoldás, falhoz szorul a gyalogos. De a fal olyan mint a roggyant dongájú hordó, közepén kitüremlik, minden pillanatban bekövetkezhet a baj. És akkor kit üt agyon a félmázsás kődarab? Sétáló fiatalokat, játszadozó gyerekeket, vagy munkába siető felnőtteket? Az Állami Pincegazdaság anyósfiguráját kell dicsérni. Mosolya, rezdülései, egyetlen szemvillanása mind külön tanulmányt érdemelne. Színes alakítás Ungvári Lászlóé is, és kisebb szerepében tetszett Békés Itala, Tompa Sándor, csupán a detektívet játszó Egri István rítt ki az együttesből. De túlzásaiért aligha őt terheli a felelősség, a forgató- könyv és a rendezés ítélte arra, hogy játéka ne lehessen hiteles. az öreg ház gazdája. Nem lenne vajon pénz az épület tatarozására? Nem hinnénk. Vagy nincs építőmunkás? A sürgősség, az életveszély parancsolja, hogy azonnali megoldást találjanak. A tatarozást semmiféle indokkal nem lehet halogatni. Érthetetlen,hogy eddig húzódott az ügy. Reméljük, nem késik el figyelmeztetésünk. Megjegyezzük még, hogy az épületre csatornát is kell szerelni. Ne csurogjon a járókelők nyakába az esővíz, és télen többé ne tegye veszélyes korcsolyapályává a lejtős, járdát F. L. Földes Tamás Kit üt agyon a fal? Tragikus körülmények között elhunyt Felföldi László, a színház tagja. A tehetséges művész már erősen meggyengült idegállapotban került a színházhoz, és egészségi állapota az utóbbi időben egyre romlott, míg végül idegei felmondták a szolgálatot — és többszöri kísérlet után — tegnap önkezével vetett véget életének. Az egri közönség „A nőuralom”, az „Aias” és „Stuart Mária”-ban nyújtott kitűnő alakításai után őrzi Felföldi Lászlót emlékezetében. ★ Bizonyára sokan vélekednek még ma is úgy, hogy a leg- könyebb, legkényelmesebb foglalkozás a színészé. Megtanulja a szöveget, felmegy e színpadra, játszik és learatja a sikert. Nos, nézzük meg, menynyit dolgozik egy nap a színház egyik fiatal művésze, például Huszár László. Mit ír elő a oróbatábla egy napra? Politechnikai oktatáson Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium tanulói politechnikai oktatás keretében legutóbb a hajtatóházba látogattak el, ahol Karnyicz Lászlóné vezetésével a salvia cierepe- zését tanulták. A tanulók: Gyegyák Mária, Bittner Márta és Major Etelka. (Foto: Kiss Béla.) Íme: szerda, 1964. április 22. 9. h. Táncpróba a táncteremben, 9.30 órakor énekóra az énekteremben, 10-14 óráig emlékpróba a színpadon. Mind. ez a „Csárdáskirálynő”-ből, amelyben Bónit alakítja. Délután: 17.30 órakor indulás Dédestapolcsényra, 19.30 órakor ugyanott előadás a Kőszívű ember fiai-ból. Hogy mikor érkezik haza? Az attól függ. De éjfél előtt nagyon ritkán. Ez a rideg munkaidőbeosztás. És mi van mögötte? Fárasztó fizikai és idegölő munka. Szabad időben: szereptanulás, önképzés, és ha jut idő, némi idő, némi szórakozás. így fest egy ifjú színész egyetlen átlagos hétköznapja. ★ Nem mindennapi .meghívásnak tesz eleget Vajay Erzsi. A művésznőt kairói magyar ismerősei hívták meg Egyiptomba és Vajay Erzsi boldogan tesz eleget a meghívásnak. Április 22-én repülőgépen utazott Kairóba, és két héten kérész- tűd fogja élvezni a „magyaregyiptomi” vendéglátást. ★ Budapesti vendégszereplésre készül a színház a Stuart Máriával. A tragikus körülmények között elhunyt Felföldi László szerepét, Kent grófját, Petóházy Miklós veszi át ★ A szervező irodában a nyári szabadtéri előadások előkészülete folyik. A színház tervbe vette, hogy tíznapos turnéra Nyíregyházára utazik, ahol a „Stuart Máriát”, a „Mária fő- hadnagy”-ot, „Az igazi”-t és a „Csárdáskirálynő”-t fogja bemutatni. Megyénkben szabadtéri előadásokat tervez a „Mária főhadnagyiból, és a „Csárdáskirálynő”-ből. ___________(—czy) Ch aplin és a gyerekek Charlie Chaplin önéletrajza október hó folyamán jelenik meg az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban egyszerre. A 75 éves világhírű művész elmondotta, hogy most néhány régi filmforgatókönyvét dolgozza át és bízik benne, hogy amennyiben forgatásra kerülnek, gyermekei is fellépnek bennük. VAftÁf* FCfttNC a 16. A csendes Akadémia utcán — déli ebédszünet idején — a tizenhetes számú előkelő sarokház előtt mellé lépett, a szemközti kisvendéglőre mutatott: — Menjünk be, igyunk valamit. S odabent alkalmas pillanatban átnyújtotta a stencilt: — Jól tedd el. Máskor az Elysee kávéház előtt várta, szemben az Országházzal. Ugyancsak ebédidőben. Munkahelyéről iott, valahonnan a közelből. Gépelt stencilt hozott újra. Ez jó volt, nem kellett kopogni a pestújhelyi házban. Ott még iridokoltnak látszott a legnagyobb óvatosság. Akadt szomszéd, aki tolakodóan ud- variaskodott Érdeklődött az új fészekrakók kilétéről, eg- zlsztenciájáróL — Cipész vagyok — adta meg a szükséges felvilágosítást Ku- rim&zky —, de nem önálló. Ziccre dolgozom, mestereknek. Ez a „ziccre” dolgozás azt jelentette, hogy egy-egy iparostól vagy kereskedőtől kapott munkát a cipész, a saját lakásán készítette él. Kötelességévé tették, hogy a munkát idejében és megfelelő minőségben szállítsa a mesternek. Kurimszky szolgálati viszonyainak ilyetén való ismertetésével ki akarta védeni a környékbeliek közeledését. El kellett zárkózniok, nehogy bárkinek eszébe jusson bekopogni hozzájuk sarkalással, talpfoltozással. Megtartották a „lakásavatást”. Nagyon szerény „családias” ünnepség volt ez. Cigi már egészen elszokott mindenféle társaságtól. Pista a léikére kötötte: most azután ameny- nyire csak lehet, kerüld a nyilvános összejöveteleket. Kurimszky jól tudta, az ilyen jellegű munka megköveteli a konspirativ előírások legszigorúbb betartását. A Bank utca huszonháromban a párt egy új nyomdája kezdi meg működését, s biztonságáért közvetlenül ők ketten felelősek. — A kedves felesége? — kérdezte ezekben a napokban az egyik barátkozó hajlandóságú szomszédasszony. — Olyan ritkán lehet látni ... — Ó, kézit csókolom, úgyszólván sosincs itthon — hárította el Kurimszky tapintatosan a közeledést. — Textilgyárba jár, ha éjszakás, nap- oal alszik, ha nappalos, korán lepihen. Nagyon igénybe veszi a munka. így ismertették életkörülményeiket a rokonsággal is, így lehetett megóvni magukat váratlan látogatóktól. De azért, hogy a „jó családi otthon” látszata meglegyen, bevitték a lakásba Piroska konyhabútorait Ha valakit mégis be kell engedni, itt kínálják majd hely- lyel. Lassanként kialakult a ziccre dolgozó cipész házi műhelye is: munkaasztalt vásároltak háromlábú székkel, kaptafát, néhány felsőrészt, dirib- darab bőrt, árt, csirizt, kalapácsot, faszeget — mindent, ami kellett Nem jött senki, de azért a munkaasztalt mindig ^melegen” kellett tartani, olyan rendetlenségben, mintha gazdája éppen akkor hagyta volna abba a munkát. És kalapálni kellett akkor is, ha nem csinált cipőt Sűrűn, hangosan, szabályosan. Sose tudhatja az ember... Lehet, hogy túlságosan jól sikerült a dolog, mert olykorolykor minden óvintézkedés ellenére is akadt kuncsaft. Az egyik bekopogott: — Mester úr, ha nem alkalmatlankodom, hoztam volna egy kis munkát. Ne folyjon a hóié a gyerek cipőjébe. Szabódni kellett, hogy máskor ne jöjjön, mert iparengedély híján baj lehet a dologból. De ezt az egy párat már meg kellett csinálni: elesettnek látszott a „megrendelő”. Sápadt, vézna férfi volt, ínség- munkából élő munkanélküli. — Készen van, de mást ne tessék hozni, mert feljelenthetnek az Ipartestületnél, nem szabad ipart űznöm. Csak segéd vagyok — magyarázkodott Kurimszky. — Mennyivel tartozom a javításért? — Semmivel, ez a kis hulladék bőr... semmi az egész. Naponta sokszor, sokáig kopogott a kalapács. Ha Piroska gépelt — stencilre írta a Pistától kapott szöveget —, a kalapács még sűrűbben, még hangosabban kopogott. Háztartásra se időből, se pénzből nem sok telt. A párt fizette a lakást, megvásárolta a felszerelést, küldte a papírt, a festéket. A párt szegény volt. Munkások filléreiből gyűlt össze minden pengő. Minden számított, a legkisebb kiadást is meg kellett gondolni. A pestújhelyi házikó új lakóinak éléskamrájában sose volt több két-három napra való élelemnél. Éjszakára vastag pokrócot erősítettek az ablakra. Kívülről ellenőrizték, nem látszik-e fény. Olykor reggelig folyt a a munka: sokszorosítottak. Lehúzták a „Kommunista” friss oldalait. Szétterítve száradtak a lapok, aztán gondosan összerakták az olvasható példányokat, elkészítették a csomagokat. Néha, amikor a téli nap sugarai betévedtek a kis ház udvarára, a „cipészék” háztája megélénkült: kitették száradni a gangra a frissen felcvikkelt cipőt, A lehúzott stencileket odabent elégették, a hamut péppé gyúrták, s éjszaka elásták a kertben. Ez sem volt elhanyagolható teendő, kiegészítette a „szerkesztőség és kiadóhivatal” megszokott munkarendjét. A liftes A Fémlemezi pafban fel-le járt a teherlift. Mióta az üzem hadimegrendelésen dolgozott, a személyforgalom is megélénkült. A liftesfiú, szabad perceiben elnézte: jól öltözött látogatók — köztük minisztériumi tisztviselők — jöttek-men- tek, szinte szünet nélkül nyílt és csukódott az igazgatóság ajtaja. Túli István a huszonöt éves liftes. Kitanult férfiszabó volt. De örült, hogyha már a szakmájában nem is, legalább itt dolgozhatott, kereshetett valamit. Azok, akiknek a véleménye a munkások között a legtöbbet számított, őt is a „rendes emberek” közé soroltéit. Azokat illették a jelzővel, akik nemcsak önmagukkal törődtek, hanem másokkal is. Ezen a hideg, havas január eleji délelőttön előkelő úr toppant a lift elé. Balázs Béla Hugó kormányfőtanácsos volt, a vállalat főnöke. — Vigyen fel, fiam — szólt kurtán. Túli fürge mozdulattal nyitotta ki előtte a lift ajtaját. Nem volt valami fényes, tükrös alkotmány ez a felvonó, de arra a célra megfelelt, hogy kímélje a felfelé igyekvők szivét. Az „öreg” — így emlegették egymás között a munkások — szuszogott. A liftes még sose látta ilyen közelről. Máskor a lépcsőn ment fél, szemben a főbejárattal. — Mi újság, fiam? — kérdezte, éppen csak hogy szóljon valamit. — Nincs semmi különös, vezérigazgató úr — válaszolta Túli. — Dolgozgatunk, csak hát... — Valami bajod van? — Köszönöm az érdeklődését, vezérigazgató úr, nincs semmi bajom. — Akkor miért lógatod az orrod? A liftes végignézett az oposz- szum-bundás, keménykalapos úron. Tekintete megpihent habfehér selyem salján. Mit mondjon? Aztán gondolt egyet- Ki mondom én, ha kíváncsi rá... — Kevés a pénz, méltóságos uram. A testes férfi arca elborult Először, mintha szólni alkart volna, de úgy látszik, meggondolta: végigmérte Tuti Pistát, köhintett, nem válaszolt. Amikor a fiú kinyitotta előtte a liftajtót és illően köszönt, fej- biccentésre se méltatta. Tuti azért nem felejtette el ezt a találkozást, mert néhány nappal később újra meglátta Balázst a gyárban. Éppen a portán volt dolga, amikor belépett a kapun. Szívesen invitálta volna a lifthez, de a hatalmas úr keresztülnézett rajta, akárha üvegből lett volna. Felszegte a fejét, elmert mellette, gyalog vágott' neki a lépcsőnek. Törd ki a nyakad — gondolta Tuti. Elfogta a nyugtalanság: sose jó, ha a vezér haragszik valakire. Ettől kezdve, ha ő volt szolgálatban, az igazgató sose lépett a liftbe. Mások is felfigyeltek erre: — Ha Tuti a szolgálatos — mondta a portás — az öreg gyalog kapaszkodik fel az emeletre. Balázs gyakoribb látogatásainak különleges oka volt. Tanácskozásokat folytatott Lacházi üzemigazgatóval: mennyit lehetne lecsípni a munkabérekből ? (Folytatjuk) v A FÉNZCSINÁLÓ U| magyar filmvígjáték
