Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-18 / 90. szám
4 NßPÜJSAG 1964. április 18., szombat Dicsérni keil ezt az új magyar filmet. Ranódy László filmrendező Huszty Tamás forgatókönyvét vitte íi-mlre. Illés György operatőr kitűnő képei elevenítenek meg egy elsüly- lyedt világot: mint Atlantisznak. ennek is szükségszerűen el kellett süllyednie. Farkas Ferenc szerzett ehhez a filmhez zenét. Sorolhatom a kitűnő színészeket is, akik sorra őszintén, a dzsentry-világból nagyon is jól ismert figurákat, jellemeket perdítenek elénk a múltból iderendezett maszk- bálban. De mindezek megett és mindezeken felül fényes „árnyékként” nehezedik erre a filmre Kosztolányi Dezső nagyszerű prózája, regényének fülledt levegője, kisvárosának, Sárszegnek sok-sok rozoga sorsa. A befelé kunkorodó lelkű és jellemű emberek között idegenként él és húzódik vissza az élettől a nyugdíjazott levéltáros, a nevére, a predicatumra oly furcsán felnéző múlt-váj- káló, reménytelen életű Vaj- kay Ákos. Felesége, akit mindig „anyának” szólít, csendesen rebbenő párja ennek a tenni nem szándékozó, a kérdésekkel szembenézni nem akaró férfinek: gyengéd anyasággal veszi körül a lányát is, ezt a csúnyácska, mindhármuknak keresztet jelentő teremtést is, akit szigetszerű családi házukban is és a világ felé is egyszerűen, személytelenül Pacsirtának neveznék. Vajkayék többszabás, verandás, kertes családi kúriájában a gerle is olyan rab már, hogy a nyitott kalitkáiból sem repül él. Tehetetlen szeretetben szelíden zsarnokoskodnak egymás felett apa, lánya és a senkinek sem kellő csúnyácska, vénülő Pacsirta. Pacsirta elutazik egy hétre. Bevallás nélkül is fel- léjegzik az idős házaspár. Ki akarnak tömi saját rabságukból, bevallatlan tragédiájukat —, hogy lányukat egy életen át szégyelniök kell pártája és csúnyasága miatt — le akarják vetni. De nem lehet A fájdalmas sors a bőrüknél is jobban övék. Vajkayék színházba mennek, onnan a főispán invitálására a kaszinóba már csak Ákos megy — ez így szokás dzsentriéknél. Itt folyik a párducok híres mulatozása, széles gesztusé nagyképűségekkel, hóbortokkal, sok itallal és gerinctörő kártyázással. Csak egy részlet Kosztolányitól: „Ott ültek Dóba meg egy zömök úr, nyerst- selyem ruhában, Kárász István, a Dani apja, az ezerholdas, kinek kopaszra nyírt feje szerecsenfeketére égett a nyári naptól. Csak a negyedik maradt még ülve, Ladányi László, Sárszeg szabad királyi városának 48-as függetlenségi képviselője, aki deres, rövidre nyesett szakállávai, busa szemöldökével Zrínyi Miklósra emlékeztetett.” Folyik a kártya, durran a "pezsgő és vegyül a búza az ocsuval. De a soksok keserves nyűgölődés, kicsinyesség és gyávaság után feltör Vajkayból a lázadás a ful- lasztó rabság ellen: a bordélyban — rossz viccnek vélik a kaszinó urai! — vőlegényt fizet a „lányoknak” és belső marcangolástól kijózanodva havallomasok zavarában megnyugszanak, megjön Pacsirta, akit szavak nélkül átkoznak és szavakkal, mozdulatokkal kell szeretniük. Ranódy László nem lett hűtlen Kosztolányi lélekbúvár módszeréhez. A rendezőnek sikerült az író világát, a regényben kiterített sárszegi térképet úgy bejárnia, hogy mindenütt a költő-regényíró személyes élményével gazdagodunk. Szürke rabság itt mindenki élete: a főispán éppúgy rabja a szépasszonyoknak és a társadalomnak, mint a törvényszéki bíró, annak panaszkodó, férfizabáló felesége, vagy az ezerholdas kopasz, vagy a nagyszájú, műveletlen Füzes Feri, a főhadnagy, vagy a mindig részeg latin tanár, vagy a színésznőt kitartó bankigazgató: befelé kukorodik a lelkűk. „Ez a madár megszokta a kalitkát és szereti” — mondja Kosztolányi ítéletül a sárszegi urakról is. Ranódy erőltetés nélkül, természetes mozgásukban vonultatja fel ezt a vidéki dzsentriarzenált, a jellemeknek ezt a remek csomóbafonódását. Az erkölcsi közöny szuszog ebben a remekül megírt és megfilmesített történetben, a lélek gyávasága és nyomora horkol. Még ha előkelőnek hallatszik is ez a szuszogás és horkolás részegen, az éjszakában, akkor is visszataszító. E film kapcsán figyeltünk fel arra, mennyi kitűnő művészt nem foglalkoztattak eléggé az utóbbi években filmeseink. Egy tucat kiérett alakítás élén látjuk játszani Paper Antalt, Tolnay Klárit, Darvas Ivánt, Bessenyei Ferencet, Bara Margitot, Kiss Ferencet, Greguss Zoltánt, Latinovics Zoltánt. Nagy Anna sikerrel debütált a Pacsirta címszerepében. Ranódy László filmjét értékes és maradandó alkotásnak tartjuk, mert Kosztolányi művészi metszésű korképét a kisregény nívóján fogalmazta át filmre. A film után újból el kell olvasni a Pacsirtát. (farkas) Ha váratott is magára a jó idő, végre mégiscsak megjött — tavaszodik ... És mint ahogy ez már vele jár, szívesebben tartózkodunk a szabadban, több időt engedünk a sétára az utcán, parkokban. Az idegenek is megindultak, jönnék egyre, keresik, élvezik a szépet. A megyeszékhely .kisgazdája” a Városgondozási Vállalat az idén sem akar lemaradni, újabb, frisebb ötletekkel, elképzelésekkel kíván előrukkolni, megnyerni az egriek és vendégeik tetszését. Nem lesz könnyű dolga... A belváros össze-vissza van túrva a jelenleg folyó csatornázások miatt, más helyeken viszont a korábbi építkezések maradványai nehezítik a munkát. Erejéből telhetőén azonban mégis megpróbál elfogadhatóbb, tetszetősebb külsőt adni az utcáknak, parkoknak, te- reknek. Hogyan? A Városgondozási Vállalat, Ünnepélyes társulati ülésen jelentette be dr. Csicsai József, a megyei tanács művelődési osztály vezetője, hogy a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága közös megállapodása értelmében Giricz Mátyást, a színház eddigi főrendezőjét nevezték ki a színház igazgatójává. A főrendezői teendőket is ő látja el. ★ Mindig örömmel halljuk, hogy a Gárdonyi Géza Színház művészeit más színházhoz hívják vendégnek és munkájukkal nemcsak maguknak, hanem a színháznak is elismerést szereznek. Legutóbb Kelemen Máriát, a színház táncosnőjét a miskolci Nemzeti Színház hívta meg, hogy a Marica grófnő táncainak koreográfiáját megtervezze és betanítsa, örömmel olvastuk a miskolci előadás kritikáját az Észak-magyaror- szágban, amely hosszasan méltatja és nagy elismeréssel ír Kelemen Márta munkájáról. a korábbiaknál lényegesen nagyobb gondot fordít ebben az évben a „takarításra”: „teljes” kapacitással működteti a két Kuka szemétgyűjtő autót, s a szemétszállításba bevont terület megnövekedésének arányában, a tavalyi 440 Kuka-edény mellé, az idei tavaszon újabb 560 darabot oszt szét a lakóházak között... A 40 utcaseprő már folyamatosan, nyolc óra hosszát dolgozik, a belvárosban pedig két műszakban — egész napon át. Április 20 és 30 között pedig igazi, szezon eleji nagytakarításra kerül sor a belváros utcáin: cirokseprők- kél tisztítják meg az úttestet, a járdát, utána pedig felmossák az egészet... Az idén, végre kezdetét veszi a hosszú időn keresztül meglehetősen elhanyagolt parkok felújítása is, s valószínű, hogy sor kerül a Népkert rekonstrukciói ára. Most még, alig látható valami a parkosítási munkákból: a kedvezőtlen időjárás nagyon 'Nemcsak a krónikás, de gondolom, valamennyi egri színház és színészkedvelő örömmel és némi büszkeséggel fedez fel egy-egy jól ismert arcot a mozi vásznán, vagy a televízió képernyőjén. Legutóbb például Szilágyi István fiatal művészünket láttuk szívesen a televízióban, a Tenkes kapitánya labanc őrmestereként. Most újabb jelentős filmszerepet kapott a Szelistyeá asszohyok-ban. A Mikszáth-regényből írt filmet Makk Károly rendezi. Tegnap este mutatta be a színház Da vei—Nádas Potyautas című zenés vígjátékát. A premier közönségje meleg tapssal fogadta a darab főszerepében vendégként fellépő Dégi Valahogy úgy vagyunk vele: alig érdekel bennünket, hogy milyen összeget kell fedhaszvisszavetette a vállalat dolgozóit. Eddig lényegében, alig két hét jutott a kertészeknek a jó időből, csak a legszükségesebb munkáig jutottak el; tavalyi gaztól, avartól tisztították meg a parkokat, s a központi helyeket hozták rendbe felszabadulásunk ünnepére... Jelenleg fásítanák, s amikor tiszta, kedvező az idő — ültetik már a virágokat is. 400 ezret szeretnének... Három fázisban majd: tavasszal, nyáron és ősszel. Ebben az évben aligha növekszik a korábbi parkosított terület, inkább a régieket csinosítják tovább, a fő útvonalakét, közterekét, s a lakótelepekét. Persze, sor kerülhet új parkok építésére, akkor is, ha idáig nem kapott megrendelést a vállalat a városi tanácstól, hiszen, mint hírlik: nem kevesebb mint 700 ezer forintot tar. talékolnak erre ,a célra az idén... tey—*y) István Jászai-dijast, a debreceni Csokonai Színház tehetséges fiatal művészét. A sikerből kivette részét Kopetty Lia, Kanalas László, Bálint György, Fekete Alajos, Mártha Edith és a darab többi szereplője is. Sikeresen vizsgázott jelmez- és díszlettervezői minőségben az egri származású Kalmár Katalin, az Iparművészeti Főiskola hallgatója is. ★ A sikeres egri előadás-sorozat után Gyöngyösön is színre kerül A kőszívű ember fiai. Első ízben ma este, majd ezt követően április 24-én és 25-én láthatják a gyöngyösiek Jókai romantikus drámáját. nosítására. Természetesnek tartjuk, hogy a városi tanács a költségvetésből százezereket biztosítson parkosításra. Ahány ember, annyiféleképpen veszi tudomásul az új létesítményt: van aki örül neki, van aki egy vállrándítással, közönnyel elintézi és vannak... Nos, vannak, akik azzal „szórakoznak”, hogy az élősövényen járnak át, a facsemetéket erőgyakorlatokra használják fel, azaz: élvezik a pusztítást. És nemcsak a gyerekek köréből kerülnek ki ezek az érthetetlen viselkedésű emberek. Gyöngyösön, a déli városrészben már az elmúlt ősszel megkezdték a parkosítást. Mi lett a kiültetett csemeték jó részének a sorsa? Hányán hajtottak át kocsival, autóval a kihúzott drótkerítésen? Hány gyerekre szóltak rá a szülők és a felnőttek, akik „játékból” tönkretették a parkot? Amíg csak a puszta parlag volt meg a mai parkok helyén, sokan vádolták nemtörődömséggel a városi tanácsot De ha már kész van, ha annyi pénzt és munkát áldoztunk rá — nem kellene legalább egy kicsit jobban megbecsülnünk? A százezreket a lakosság érdekében költjük a város szépítésére. Nem „illik” közönynyel nézni azokat, akik nem óvják, hanem pusztítják a köz vagyonát, mégha az csak virág, dísznövény vagy facsemete csupán. (g. mól—) za tenfereg. Felesége, „anya”, meg álmatlanul melléroskad egy hajnali beszélgetésre, ösz- szetörten. S amikor az őszinte A szebb Egerért. . . Újabb Kuka-edények — Felmossák a várost — 400 ezer virág a parkokban A lakosságért—a lakosság közönyével? nálni a város szépítésére, csiV4t>Á$i FKfiCNC SL 10 10. Miért nem adta tudtomra egy szóval sem ... ? Legalább egyetlen pillantással miért nem adta tanú jelét, hogy szíve, sebben táncol velem, mint vele? — töprengett. — Béla . . . Béla... a Béla volt hibás. Béla? A lány hallgatott, nem folytatta. Neki mindent szabad, mert... Feri törte a fejét: mit akart még mondani? Miért hiszi ez a Laky, hogy neki mindent szabad? Ilonkát elkérték. Ferinek nem volt kedve mással táncolni, csak nézte a lányt, ahogy a fiúk kézről kézre adták. Borúsra fordult a hangulata. Eh, sehogy sincs ez jól. Miért kellett idejönnöm? Percről percre szerencsétlenebbnek érezte magát. Már arra gondolt, elköszön Kaszá- séktól, s talán nem is csak egy estére. Szavakkal nem tudta volna kifejezni, hogyan és miért, de érezte, elrontotta ezt az egész dolgot. Szép volt, de ezentúl már nem lesz, nem lehet ez a barátság — szerelem? — olyan felhőtlen, olyan tiszta, mint amilyen volt. Nem lehet olyan, mint Ilonka szeme. ★ Állt, nézett maga elé, mereven, amíg csak össze nem mosódott minden, a lámpák, a táncosok,- az asztalok, a dob és a hegedű. Akkor hallotta a nevét. Ügy tűnt, súgta valaki. Képzelődött? — Feri! Egy szempár nézett rá Mosolygott, meleg bátorítással. Szinte hívta: mondanék valamit. Kati táncolt el mellette. A kis Kati nézett rá. Felkérte. — Jól kikészítették azt az utálatos alakot? — kérdezte minden bevezetés nélkül. Ez a hang, ez igen, ez tetszett Ferinek. Valósággal felvillanyozta. Ügy érezte: friss fuvallat csapott a terembe, hogy az előbb semmi kellemetlen nem történt. Elvégre: előfordul fiúk között... Felszabadultan válaszolt: — Olyan ruhát kapott, hogy nem teszi a többi közé az apja kirakatába. Kati elégedetten nevetett. Feri örült: így lehet szót érteni, így legalább megtudják — Ilonka is, az édesanyja is —, hogy ő sem maradt adós. Kati majd elmondja nekik. Elmondja, nem mondja? Mindegy. Feri csodálkozott magán: valahogy azt érezte, már nem is érdekli túlságosan, nem is fontos neki, hogy Kati mindezt elmondja. Az a fontos, hogy ő maga tudja, Kati tudja. — Min gondolkodik? Nem érzi itt jól magát? A lány — kiérződött a hangjából — nem azért kérdezte, hogy megtörje a csendet, hogy elindítsa a beszélgetést. Várta a feleletet. — De jól. Csak... • Nem tudta, mit mondjon, megvonta a vállát. Kati elengedte a folytatást. — Miért nem kért fél többször? — Látom, van társasága — mondta Feri. — Jobban örülnék, ha maga kéme. — Tréfál? A lány durcásan, játékosan ráncolta a homlokát. — Mondja ki bátran, azt tartja, hogy hozzám csak gyerekek valók. — Nem, dehogy. Nevettek. Feri észre sem vette: nyomott hangulata eltűnt, mint az ablaküvegre lehelt pára. Amikor elkérték tőle Katit, újra Ilonkával táncolt. Aztán, amikor csak tehette, újra és újra Katival. Már vége felé járt a bál. Feri arra gondolt: bárcsak most kezdődne. Mi történt vélem? — nyugtalankodott. De ez a nyugtalanság egy cseppet sem volt kellemetlen. Csodálkozott, hogy egy órával előbb haza akart menni. Milyen jó, Hogy nem hamarkod- ta el... Bárcsak most kezdődne a bál. Hazakísérte Kaszásékat. Keveset beszélték és semmi érdekeset. Ilonka kimért volt, hallgatag. Feri tudta: ezúttal nem Ilonkát, hanem Katit kísérte haza. Vili Killián Gyuri pontos volt és előrelátó. Hét órában állapították meg a találkozó időpontját, fél órával előbb ott volt a Liget téren, hogy a három tér közötti utcákban teljes bizonyossággal meggyőződjék róla: nem követik-e. Elindult a Szent László tér felé, bement az elhagyatottabb Halom utcába, a Füzér, majd a Cserkesz utcába. A Martinovics téren kellett találkozniuk. Még maradt tíz perce. Hevesen vert a szíve. Huszonöt éves kora ellenére már régen nem volt újonc az ilyen dolgokban. Erről alig tudott valaki is. Hozzátartozói örültek, hogy itthon van, egy évig nélkülözték a keresetét. Nekik azt mondta, Svájcban volt — onnan küldetett hozzájuk egy ismerős útján előre megírt leveleket. Ez az esetleges rendőri cenzúra megtévesztésére is jó volt. Most — úgy látszik — újra lesz munkája az Egyesült Izzóban, Igaz, csak segédmunkásnak vették fel, de az is megteszi... Lassan ment, figyelt. Ez a találkozó — érezte — fontosabb minden eddiginél. Nagy kockázatot vállalt Sallai Imre, hogy vele az utcán találkozik. De ha így találja jónak ... Megtisztelő a bizalma. Bizonyára tudja, ő a legmesz- szebbmenőkig elővigyázatos, nem hoz rá bajt. Még egy próbát tett: sietve fordult be újra az egyik sötét utcába, száz lépésnyire megállt, behúzódott egy ház tövébe. Figyelt. Teltek a percek, semmi sem mozdult, nem jött senki. Széles volt az utca, jól látszott a sarok. Ott se járt senki. Nem követték. Kerülővel olyan utcákon ment át, amelyeken ezen az estén még nem járt, sietett a Martinovics térre. Ismertetőjel, jelszó — igen, minden az utasításnak megfelelően történt. — Vili — ez volt most az illegális neve, így szólítata Sallai —, rendben van minden? — Azt hiszem — felelte Killián. — Mert éppen> erről akarok beszélni. A biztonságról... örülök, hogy megismertelek. Gyula üdvözöl Becsből. Hallottam, hogy jól megálltad a helyedet odakint az egyéves iskolán. Tetszett odakint? — Nagyon. A küzdelem, az önfeláldozó odaadás, ahogy szembefordulnak mindennel, ami visszafelé húzza őket. Nagyszerű nép ... — Igen — mondta Sallai. — A mi népünk is nagyra hivatott, jobb sorsra érdemes. Most itthon kell felhasználnod, amit tanultál... Igyekszünk majd úgy dolgozni, hogy kevesebb legyen a lebukás. Igaz? Killián bólintott: — Kell — mondta. — Megengedhetetlen az a könnyelműség, amely lábraka- pott az elvtársak körében — folytatta Sallai. — Visszafogta a hangját: — Mintha nem is lennének rendkívüli állapotok. Ügy beszélt, mintha már legalább fél órája lettek volna együtt. Megszokta, hogy a közepén kezdje, a legfontosabbnál, s ne vesztegesse az időt holmi felesleges bevezetéssel. — Egyre több a letartóztatás — erősítette meg Killián. — Azért, mert hiányzik az elővigyázatosság. — Sallai kissé bosszúsnak látszott. — A szervezetekbe spiclik és provokátorok fészkelik be magukat. Keresik a párt szívét, hogy oda irányítsák a döfést. — Nyilvánvaló — mondta Killián. Sallai megállt, hátranézett. Azt mondjátok, ez a negyedév lesz a KIMSZ rohamnegyede — kezdte kis idő múltán. — Megkétszerezitek a tagok számát. Jól van, ez reális terv, a párt helyesli. De napról napra nő a veszély, ha nem vigyázunk jobban. Nehéz az illegalitás Killián a nagy hidegben sem hordott kalapot. Feltúrt gallérral baktatott Sallai mellett. Sallain szürke kalap volt. Homlokába húzta a karimáját. Killián elnézte a szikár, halk- szavú férfit, ahogy itt-ott arcára hullott a lámpák fénye, sá- padtnak látszott. Bamakeretes szemüveget viselt, feltehetően azért, hogy megváltozzék külseje. Nyírott baiúsza komollyá tette az arcát, de így is fiatalnak látszott. Már tizenkilencben- a forradalom leginkább ostromolt barikádján csatázott. Az ellenség rettegéssel nézett arra az erődre, amelyben Korvin Ottóval és a többiekkel a forradalom belső rendjén őrködött. (Folytatjuk.) PACSIRTA Magyar isim
