Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-11 / 84. szám

4 NÉPÜJSAG 1964. április 11., szombat Budapesti levél a színházakról és — „környékéről99 Rövid tíz nap alatt volt sze­rencsém megtekinteni a Ma- dáchban Tabi László legújabb vígjátékát (Most majd elválik), az Egyetemi Színpadon ősz Ferenc vezényletével a duna­újvárosi Ostor Együttes friss műsorát (Elvonókúra) és a Fő­városi Nagycirkuszban a Ta­vaszi parádét. Ez a kis kultúrkirándulás, úgy érzem, hasznos volt, gaz­dagabb lettem néhány tapasz­talattal, impresszióval. Azt a néhány gondolatot pedig, me­lyet bennem a látottak szül­tek, elmondom a kedves olva­sónak. Természetesen szabá­lyos kritikákról szó sem lehet, mert — minek? Jót nevettem Tabiról, illetve vígjátékáról már majd minden lapban el­mondták a kollégák (Tabi kol­légái is), kellő tisztelettel és tapintattal ugyan, de félreért­hetetlenül elmarasztaló véle­ményüket. Igazságtalanok vol­tak egy kissé. Majdnem min­den írás azzal kezdődött, de legalábbis azzal végződött, hogy a „Pardon- egy percre” írója utolérhetetlen könnyed­séggel és eleganciával írja és csinálja ezt a rovatot, tolla ebben á műfajban utánozha­tatlan és nagy, és... És a Most majd elválik azért nem ilyen szellemes, itt, ebben Ta­bi humora nem sziporkázik, legalábbis három óra hosszát nem. Szóval, hogy Tabi igazi ^asztala” a rövid lélegzetű hu­mor. A színpadi vígjátékában sok a sablon. Gyakori az olcsó megoldás. És temérdek a gyen­ge bemondás, írták a kollé­gák. Nagyon örülök, hogy el­olvastam ezeket a kritikákat Jól „megfertőzve” ültem be a színházba és éppen ezért kel­lemesen csalódtam, a három órát végignevettem, volt, ahol szívből kacagtam. A darabot jónak tartom, eredeti, jó alapötlet, igazán sok szellemesség, sziporkázás, nagyszerű, játékos kedvű szí­nészek (Tolnay Klári, Pécsi Sándor), s igazán csak elvétve, az egészet tekintve, csak ici­pici elcsúszás, rutin, no, és igen, olcsó megoldások. Házas­sági vígjáték, mai házasságról szól, sok kedves intimitás, ci- vódás, unalom, hamu alatti szerelem, mely már lassan ki- hunyóban és egy különös „sza­badság”, melyet állami rende­letre kap a férj is meg a fele­ség is, lefújja az érzelmekről a hamut, újra izzik a parázs, lángol a féltékenység, és — ez esetben — szülő anyja a sze­relem; Fantasztikus ötlet ez a kor­mányrendelet, de Tabi1 hihe­tővé, teszi, mert a színpad vi- j lágának mindent elhiszünk, ha , azt jól és ügyesen csinálják. Különben is a humor, a vi­dámság nagyon nagy dolog, azt mondanám, életelixír, per­sze, azért itt is számon szok­tunk kérni bizonyos dolgokat. Mégis ki jövet a színházból, az a kaján gondolatom támadt, hogy a kritikusok ezzel a Tabi- vígjátékkal úgy jártak, mint az egyszeri ember, aki a sö­tétben veszítette el a pénzét, de a legközelebbi lámpa alá ment keresni, mert ott világos volt. Nincs vígjátékunk, se vígjátékírónk nagyon (jellem­ző, Latabárt évek óta nem lát­ni a mozivásznon és a tv-ből is kifelejtették, még szilvesz­terkor is). Legjobbjaink Gali­leiről, II. Józsefről írnak drá­mát, jobbik esetben Kossuth- ról és Görgeyről. Tabi szerkesztői, újságírói munkája mellett is rendületle­nül ír, sőt, most talán ő ír egyedül vígjátékot, szerintem jó és színvonalas vígjátékokat, miért rajta verjük el a port, az adós írók helyett. A eir! üstben A Fővárosi Nagycirkusz új műsora, A tavaszi parádé, jó szórakozást ígér, s valóban a magyar és szovjet artisták mindent megtesznek értünk, a kedvünkért. Hármas szaltót ugranak, harminc méter ma­gasban a trapézon, egyszerre négy hangszeren játszanak és egy ragyogó szépségű, egzoti­kus megjelenésű mulatt lány szemünk láttára együtt fürdik a krokodilokkal egy 5x10 mé­teres akváriumban. Szóval, szellemes bohócok, okos ku­tyák, vakmerő artisták, bor­zalmas vadállatok, gazella­mozgású, nagyon szép fehér és fekete lányok — és Németh Lehel. Nem, nem énekel, il­letve ... Németh Lehel, az ismert táncdalénekes, harmadmagával bejön a porondra és ő az — Untermann. Egy könnyű kis vékony, de nagyon ügyes férfi szaltót vet és Németh Lehel elkapja őt. Azután ez az ügyes férfi egy libikókaszerű hinta végére áll, a másik végére a magasból egy vaskos nő ugrik: a könnyű férfitest repül, két csavart szál tó a levegőben! Bravó! De jaj: némi kis malőr, mert Németh Lehel rosszul kapja el őt. Gyenge ehhez a produkcióhoz, összecsuklik egy kissé a férfi alatt. Azután Né­meth Lehel két fémlétrát tart, a nő, akinek fején fejállásban helyezkedik az artista, a lét­rán felmászik és, igen, közben Németh Lehel énekel. Karinthy legcsodálatosabb novellája, a „Cirkusz”, egy naiv fiatalemberről szól, aki hegedűjével jelentkezik a cir­kuszigazgatónál. Kinevetik és megmagyarázzák neki a cir­kusz lényegét. Az ifjú kény­telen magát nagy erőszakkal és sok szenvedéssel artistának átképezni, hogy a porondra léphessen. A nagy napon tarka trikóban kimegy a közönség elé, létrát, székeket, asztalt, kockát, rudat állít egymás te­tejébe, felkúszik rájuk és ami­kor az elismerő rémület szo­rítja össze a szíveket, kinyitja trikóját, előveszi oda rejtett hegedűjét és eljátssza végre a dalt, amit olyan régen szere­tett volna elpanaszolni és amiért az egész cirkuszt át­szenvedte. Csakhogy Németh Lehelt évek óta szívesen meg­hallgatták e cirkusz nélkül is, ráadásul ő nem is törte ma­gát és nem is tanulta meg ezt a leckét, szemben Karinthy egész más világban és egész más előjellel indult fiatal­emberével. Persze, a harc a kenyérért ma sem szégyen, de a ka­lácsért már egy kicsit szemér­mesebben illik. Ex is jó mulatság volt A dunaújvárosi Ostor Együt­tes hároméves fennállását Pes­ten ünnepelte, egész precizen: a pesti közönséggel együtt ün­nepelte a főváros Egyetemi Színpadán. Az Ostor Együttes többé-kevésbé .ismert, hiszen eddig kétszer szerepeltek a rádióban és háromszor a tv- ben. Űj műsoruk címe: Az el- <* *1* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> vonókúra. Alapötlete, hogy mint az alkohol ellen az ante- tillal, úgy egyéb emberi szen­vedélyek ellen is fel lehet lépni, kiépítve a szervezetben az ellenhatást. Na, ilyen ellen­hatást keltő számokból áll a műsor. Az eddigi kritikák főleg a műsor második részét dicsér­ték. Teljes joggal. Ez a rósz egy történelmi sorozatból áll. Első száma a Mit fizetnek cí­mű jelenetsor. ötlete, mi lett volna, ha a világtörténelem nagy sorsfordulóinak szerep­lői a döntő elhatározás előtt azzal törődtek volna, hogy mit fizetnek nekik ezért. Á két matróz, amelyik, a Téli Palota ostromára indul, elmegy egy maszek munkát elvállalni. Ko­lumbusz sétahajójáratot indít, Archimédesz műanyagkisipa­ros lesz, az első majom nem száll le a fáról, de nem is száll­hatna le, mert ha ez így törté­nik, altkor ők sincsenek, hi­szen annyi esze már egy egy­sejtűnek is van, hogy megkér­dezze, hogy mit fizetnek, így tehát nem osztódik. A másik történelmi jelenetsorban azt bizonyítják, hogy egyes csa­ládok ma újra megismétlik azt, amit a történelem már produ­kált. (Honfoglalás: Beköltöz­nek és kiszekalják a -főbérlőt. Állattenyésztés kora: disznót hizlalnák a fürdőszobában. Kalandozások kora: IBUSZ- utazások. Tatárjárás: tataroz­zák a lakást. Bálványimádás: OTP, stb.) Az Ostor Együttes műsora végéig szellemes, mulattató és egyeben tanítói Az együttes rendezője ősz Ferenc, akit a megyében Herbst Ferenc néven ismertek, mint a lap humoris­táját. (Nevét németből szó szerinti fordításban magyaro­sította.) Ősz erőssége, hogy al­katánál fogva az élet mélyebb kérdései, a politikai és a napi politikai kérdésék félé fordul Van szeme meglátni az igaz­ságot, van bátorsága, hogy a lényegre törjön és humorosan élcelődve mondja el komoly vélemélyét, komoly, égető nagy dolgokról. És van tehetsége ahhoz, hogy szellemesen, ele­ven humorral nézze és írja az életet. Fiatalember, 30 éves, sok mindent kellett levetkőz­nie az utóbbi években, minde­nekelőtt modorosságát és ez sikerült néki. Megszabadult jó néhány tartalmi és formai sal­langtól, és most könnyedén, szabadabban szárnyal. Munkája, elismerése a pesti közönség tapsa. (S. A.) VADÁÉI FCfttNC a • • • j. eii cl aiiuiit ereszkedik, süllyed, összeér. Megcsavarja a kereket. A prés szétnyílik, emelkedik. A műhelyben fojtogató szal­miákszesz-szag terjeng. A nyi­tott ajtó mögött kisebb helyi­ségben asszonyok olajos kan­nákat színeznek, a sarokasz­talnál pákával forrasztanak. Mitévő legyen? — töri a fe­jét Feri. — Ilyen helyre el­menni? Még sohase volt iparosak társaságában. Nincs is olyan ruhája, amelyik oda megfelel. Kinevetnék az elegáns ficsúrok, kinéznék maguk közül, ha lát­nák olcsó konfekció öltönyé­ben ... Mit szól Badantá Tóni? Be­ké Zoli már azért is elítélné, hogy ilyesmi egyáltalán meg­fordulhatott a fejében. Iparos Dalárda... Polgárok. Szép is volna... Lehet, hogy Tónival se jár­na különbül. Ha megkérdezné tőle, illik-e elmenni, talán meg is haragudna. De az ígéretet már nem le­hetett visszavonni, rosszul esne Ilonkának. Talán Tóni nem is haragud­na... Az lesz a legjobb — dönti el —, ha megkérdezem tőle. A Pálma kávéház A szokatlanul kemény fagy és a véle érkezett heves, du­nai szél pirosra csípte a Váci úti járókelők arcát. Az embe­rek fázósan nyitottak be az ötvenegy es házban a Pálma kávéház tölgyfa ajtaján, jól- esőn melengették gémberedett ujjaikat a töredezett kályha virágmintás csempéin. Bajki János jó félórával ko­rábban érkezett a megbeszélt időpontnál. Monorról jött. Tagbaszakadt ember volt, negyven felé járt. Vöröses szőke bajusza, egészséges szí­nű, kerék parasztiképéről ma­gabiztosság sugárzott. Amikor benyitott a hátsó helyiségbe, négy-öt ünneplő ruhába öltözött fiút és lányt pillantott meg az ablak mel­lett. Ahogy közelebb ment, hal­lotta, arról beszélgettek, nem bánnák, ha ma kissé hama­rabb fejeződne be a tanulás, mint máskor, szeretnék elérni a farsangi bálon a nyitó csár­dást. Tjmm Kétezer tonna olaj — n e(f if edmilliés meqJakaríiáj A KISZ-kongresszusra készülnek megyénk fiataljai kisebb hibák sem kerülhetik el figyelmüket, azonnal javí­táshoz látnak, hogy a folyama­tos üzemelést biztosíthassák. Négy ifjúsági szocialista bri­gád dolgozik a gyárban és a fiatalok példát akarnak fhu- tatni. A 12 fős szénkihordó brigád vállalta, hogy 200 ezer forinttal csökkenti a kocsiál­lást. Fegyelmezetten, gyorsan ürítik a vagonokat, hogy ne ácsorogjanak rakott kocsik a gyárban, hanem késedelem nélkül forduljanak. Fiatalok az építkezéseken Soha még annyi lakás át­adását nem tervezték Eger­ben, mint az idén. Nem köny- nyű az építők munkája, nagy feladatok várnak a komplex brigádokra. Az egri főépítés­vezetőségen a Bagi- és a Se­res-brigád készülődik. Ho­gyan, mint lehetnének ütőké­pesebbek, hogyan szervezzék a munkát, hogy zökkenők és kényszerszünetek nélkül folya­matosan haladjanak. Erre ké- resik most a választ és a kongresszusi verseny során tettekkel, önmagukért beszélő eredményekkel akarnak bizo­nyítani. Most elhatározások, vállalá­sok születnek. A fiatalok sza­vukat és az írásba foglalt fel­ajánláshoz aláírásukat adják. Kiss Gabiéknak, Berecz Albi- néknak, Nagy Istvánéknak és Marton Lászlóéknak, valamint a többieknek, akik most kap­csolódnak be a nemes vetélke­désbe. úgy kell dolgozniuk, hogy adott szavukat valóra váltsák, a párt előtt tett válla­lásokat maradéktalanul telje­sítsék. (...ács) Alighogy megjelent a KISZ- kongresszus összehívásáról szó­ló határozat, megyénk ipari üzemeiben pezsgőbb lett az élet. Ez év végén tartják ^ kong­resszust, de előtte a * fiatalok megyei értekezleten adnak szá­mot a pártnak, hogy az 1960. november 27-i megyei kül­döttértekezlet határozatait ho­gyan hajtották végre. A kongresszusi felkészülés időszakában újult erővel és erős elhatározással újabb mim. kavállalásokat tesznek a fiata­lok. Nem látványos, látszat- eredményekre törekszenek, ha­nem olyan feladatokat vállal­nak, amelyek elvégzéséhez rendelkezésre állnak a feltéte­lek és a fiataloknak van hoz­zá erejük, képességük. Az egercsehi 99 A gyöngyösi XII-es aknából és Egercsehiből érkezett az el­ső üzenet. A termelési tervet túlteljesítik és balesetmentes munkát végeznek, ezt fogad­ták a bányászfiatalok. Eger­esemben Kiss József brigádja az ifjúsági szocialista brigád címért kezdte meg a munkát és 99 fiatal kapcsolódott be a KISZ által kezdeményezett if­júsági munkaversenybe. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat munkásai az év elején fogadták, hogy az idén terven félül 2000 tonna olajat adnak. A fiatalok ebből 500 tonnát vállaltak magukra, s így a kongresszusi felajánlásuk ér­téke féhniljlió forint. De le­het-e számokkal és forinttal rhémi azt, hogy az olajbányá­szat fiataljai balesetmentesen akarnak dolgozni, megszünte­tik az igazolatlan hiányzást és újabb erőfeszítéseket tesznek a szakmai és az általános mű­veltség növelésére. A Mátravidéki Fémművek fiataljai elhatározták, hogy az eddiginél jobban vigyáznak a minőségre, munkaidő után fel­kutatják a félredobott, de még hasznosítható anyagot és al­katrészeket. A Bélapátfalvi Cement- és Mészműben ötletes javaslatok születtek, öreg az üzem, ép­pen azért nagy szükség van a fiatalok lendületére, segítségé­re. Műszakkezdéseknél a kar­bantartók lelkiismeretesen el­lenőrzik a gépegységeket. A A színházi évad egyik leg­nagyobb sikere Jókai—Földes A kőszívű ember fiai című ro­mantikus drámája. A darabot ez ideig mintegy hatezren néz­ték meg. Külön említésre mél­tó, hogy a hatezer nézőből két­ezren vidékről jöttek megnézni az előadást, az általános és kö­zépiskolai látogatók száma pe­dig meghaladja az ezerötszá­zat. ★ Telt ház előtt tartotta meg második előadását a színház tegnap este Gyöngyösön, az Az igazi című zenés vígjátékból. A darabot ma este ifjúsági elő­adásban mutatják be. Legkö­zelebb április 17-én A kőszívű ember fiaiból lesz bemutató Gyöngyösön. ★ Már a főpróba előtti „össz- próbákat” tartja Ladna László rendező a színház soron kö­vetkező bemutatójából, a Po­tyautas című zenés vígjáték­itól, amelyet április 17-én, pén­teken este mutatnak be. Dévai vígjátékához Nádas Gábor, az ismert slágerszerző komponált hangulatos zenét, s így Ma­gyarországon zenés változat­ban arat országszerte nagy si­kert a darab. * Sík Ferenc rendezd az évad utolsó bemutatóját, a Csárdás­királynőt. A szereposztást ma hozták nyilvánosságra a szín­ház próbatábláján. íme né­hány név a szereposztásból: Szilvia: Lehoczki Éva, Cecília: Márffy Vera m. v„ a Miskolci Nemzeti Színház primadonná­ja, Stázi: Fontos Magda. A férfi főszerepeket Bencze Ist­ván, Csapó János, Herédg Gyula és Huszár László játszr szák. Jelentős szerepet kap a színház több vezető művésze. A főszereplőket népes ének-és tánckar egészíti ki. A díszlete­ket Forrai Gábor Erkel-díjas, az Állami Operaház vezető szcenikusa tervezi vendégként, * Megkezdte az előkészülete­ket a színház Tóth. Miklós Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékából is, amély a jövő évadban kerül a közönség elé. A darabot az Állami Dé­ryné Színház mutatta be első ízben és jelenleg is nagy si­kerrel játssza. (—czy) Rajtuk kívül csak egy isme­rős fiatalember volt a szobá­ban: Béke Zoli. Bajkai tudta róla: őt sose lehet megelőzni a szokásos keddi és pénteki összejövetelen. A kályha mel­letti asztalnál ült, a Népszavát böngészte. — Szervusz, professzorom — hajolt fölé Bajkai. — Mi újság a nagypolitikában? Zolit nem áldotta meg a sors túlságosan nagy humor­érzékkel. , összeráncolt hom­lokkal válaszolta. — Emlékszel, mit ígért a kormány? Azt, hogy télennem lesz kilakoltatás. És mi a vé­ge a nagy fogadkozásnak? Nézd — bökött az újságra —, naponta hetven családot pa­kolnak ki az utcára, A szük­séglakások zsúfoltak. Apró gyerekek fagynak meg az éj­szakában. Te, mit gondolsz, János, mi lesz ennek a vége! — Világforradalom — mond­ta Bajkai. — Ez olyan vilá­gos, mint a kétszer kettő. — Elkomorodott. — Vidéken sem jobb. De addig kell még egy kicsit brusztolni. A megyében tízezreknek kellene segély. De hiába járt küldöttség Károlyi Gyulánál, a vén csibész a füle botját se mozgatja. Zoli tudott a küldöttségjá­rásról. Benne volt a Népszavá­ban. Sejtette: Bajkainak bizo­nyosan van valami köze a do­loghoz. Preszly Elemér Pest megyei főispánhoz készültek deputációba a szociáldemokra­ták. A földnélküliek családonként tíz kiló gabonát kaptak ha­vonta a megyétől. Ez volt a „segély”. Egy napi ínségmun­kát kellett végezni érte. Meny­nyi kenyeret lehet ebből süt­ni? Jó krumplisán legfeljebb tizenhárom kilót. Negyven de­ka jut belőle naponta egy csa­ládnak, fejenként átlag tíz de­ka. No, meg egy vöröshagyma. Baj kai viszi faluról falura a lázadás szellemét, ő választott ki két megbízottat a küldött­ségbe. Azzal kezdődött, hogy né­hány nappal előbb Bajkait ta­lálkozóra hívta egy ismeretlen ember. Nem ment volna el, ha az üzenethozó nem lett volna régi, kipróbált ismerőse. Ab­ban megbízott. Pontos sze­mélyleírást kapott tőle egy bi­zonyos Gabiről. Gabi azon a szombat estén pontosan fél nyolckor Színházi Élet-et tartott a kezében a Körútnak tartó villamos Borá­ros téri járdaszigetén. A szikár, jó megjelenésű, kissé sápadt, harmincöt körüli férfi fekete télikabátot viselt. Bajkainak kellett megszólítani. — Bocsánat, ismerősnek tet­szik lenni Budapesten? — Csak itt, Pesten nőttem fel. — Jó, akkor menjünk a So­roksári út felé. , — Menjünk — egyezett bele az idegen, aki Kőbányáról jött, ott lakott a Család utca ötven­háromban. Ettől kezdve már főleg ő beszélt. —> Mik a kilátások? Az ak­cióval, persze ... Monorról ta­lán nem, de Pilisről, Irsáról lehetne valaki a küldöttség­ben. Megoldható? Jól van ... Harcos, bátor emberek legye­nek, de fegyelmezettek. Az ér­ződjék a fellépésükből, hogy — Petőfit idézve — még kér a nép, most adjatok, néki... Ki­mondatlanul is érződjék a le­vegőben, ha ott lesznek a mi embereink. A Soroksári úton elhallga­tott. — Ennyi volt a közölniva­lóm. A párt részéről így kép- zeljiik él részvételünket az éhségakcióban. A közvetlen cél, hogy kenyeret szerezzünk a nyomorgó falusiaknak. Bajkain volt a sor, hogy el­mondja, mit tapasztalt jártá- ban-kél tóben. Hai-tang, fáj a feje Csaknem két órát töltöttek az utcán. Ki kellett lépni} mert hideg volt. Jó hosszú utat tettek meg. Ott váltak el, ahol találkoztak, a hatos megállójánál. Gabi elment, s Bajkai akkor még nem is sejtette: az isme­retlen, akivel találkozott, Sal- lai Imre volt. Propper Sándor és Szeder Ferenc képviselők vezették a főispánhoz bejelentett népes csoportot. A szociáldemokra­ták nem akarták, hogy tovább csökkenjen befolyásuk Pest környékén. Hetekig ostromol­ták Preszlyt, míg nagy nehe­zen kötélnek állt, vállalkozott rá, hogy felvezeti a küldöttsé­get a miniszterelnökhöz. A fő­ispán kénytelen-kelletlen el­mondta Károlyi Gyulának: a Pest megyei hatóságok félmil­lió pengőt fizettek be a kor­mány pénztárába az ínségak­cióra, de a vármegye ennek csak egy töredékét kapta visz- sza a rászorulók segélyezésére. Bajkai megropogtatta a hosz- szú utazástól megfáradt dere­kát, amikor a küldöttség ta­pasztalatait elmondta Zolinak. — De ezt hagyjuk most — legyintett. — Hol a barátod a Fémlemeziparból? ( Folytat juttf

Next

/
Oldalképek
Tartalom