Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
1964. április 4.. szombat ffPCJSÄG t gondoskodjon a vezetőség munkaalkalomról, A tagság szorgalmához a vezetők megbátorodása járult, és a jövedelem így évről évre nőtt. Most már 31,48 forintot fizettek egy munkaegységre, ami az ilyen mostoha talajon igen tisztes eredménynek számít. S ezt a szintet nem célnak, csak kiindulási alapnak tekintik. Üjabb istállókat akarnak építeni, mert az állattenyésztést jövedelmező forrásnak tekintik. De nemcsak ezt Molnár Ferenc főkönyvelő belelapoz a tervekbe. — Megkétszereződik a mákterület Ez sok pénzt hozott tavaly is. Aprómagfogást 60 holdra terveztünk... Kísérletképpen uborkamagot is termesztünk az idén. Málna is lesz húsz holdon, később gyümölcsös, 150 holdnyi területen. — Van ennek a földnek bukszája, csak ki kell ' nyitni — bizonygatja Böza Nándor szövetkezeti tag, aki 15 holdat dolgozott korábban ebből a határból. S a buksza nyitját akarják mindenképp megtalálni. Nekivágtak a baromfinevelésnek, pulykát is tartanak, 200 holdon pedig villanypásztoros mintalegélőt alakítanak ki, fejlesztik a juhászatot, gépesítenek s itt, ahol eladásra egy szál zöldséget, egy kiló gyümölcsöt sem termeltek, a belterjes gazdálkodás máris biztató eredményeket produkált Ha így folytatják bátor gazdálkodásukat Arana földje nemsokáig őrzi fukaron rögei között a közösséget boldogító is merik összehasonlítani hajdan volt és mai sorsukat, az Ózdig gyaloglást a kényelmes busszal, a létbizonytalanságot a meglehetős keresettel. A falubeliek anyagi gyarapodását bizonyítandók elsorolták, hogy a 283 lakásból száznál több az új épület, s ehhez vizsgázták az általános iskolái VII. osztályából. Mind férfiak. A már őszhajú Szele Sándor, a kitűnőre felelt Ferenc István, az osztály Benjáminja, a fiatal Ferenc Gábor, s a többiek a tanulás iránti közöny jégtörői lettek Arana földjén. Mert jövőre — így ért be a jó példa vetése — az asz- szonyok is beülnek már az iskolapadba, az öreg diákok feleségei, akiket annakidején papi engedéllyel, 11 éves korukban kivettek az iskolából, hogy summásnak mehessenek. Ez a falu, évtizedek alatt egyetlen kiművelt emberfőt adott az országnak, az egy Papp Pongrác „gépmémököt”, most Boza István és Sipos Imre tucatjával számolhatja a szárnyra eresztett, tanult földieket, amíg a tanácsülés meg nem kezdődik. — Hát nézzük. A Borosék gyereke gépészmérnök Hatvanban. — Pelle Béla az egri főiskolán tanít. A munkás a) neve b) törzsszáma e) szakmája Brigád- munka' hely, neve Teljesített Összes műszak Te ljes kereset 1 2 3 4 53 6 1.768 90 Ferenc Miklós 11. 53/a 6 655 90 53/b 3 343 94 összesen 2.768 74 Mai bányászkereset, tizenöt műszakra. a falu párttátkánnője, Bárdos Antalné még hozzátette: ■—•• Aranyost emeletes falunak nevezik az emberek, mert újabban alagsor nélkül alig építenek lakásokat. A motorkerékpárok számát nem is tudják, csak úgy ötven körül becsülik, a tévé, autó nem újdonság már itt sem.. És az is természetes, hogy a falu takaréfcbetétállománya rövidesen eléri az egymillió forintot. A boltos sem néz fur- csálkodva a narancsot, befőttet vásárló asszonyokra, akik számára egykoron legfőképp csak sót, élesztőt, ecetet mértek itt hitelbe a fizetésig, a summásrész kiadásáig. A falu lakói tehát rendezett anyagi körülmények között élS akik a falu új értelmiségét alkotják majd: Sípos Rozika, aki a középiskola után Szőlészeti-Borászati Főiskolára akar menni, Simon Gyuri, aki az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba adta be felvételi kérelmét (Foto: Kiss Béla) bukszát, amelyért az elődök hiába mentek el a világ végére is a zsúfolt summásvona- tokon. Igaz, élvándorlók, máshová munkábajárók most is jócskán vannak. 175-en ülnek munkás- és bányászautókra, a hivatalokba igyekvők pedig a napi buszjáratokra, hogy megélhetésüket, szakmájuknak, kedvüknek megfelelő módon biztosítsák. De a bányászok, gyári munkások, nem nék. De vajon mennyire változott a szellemi élet, gyarapodott-e oly mértékben kul- túrkincsük, gondolatviláguk, mint a kamrák polca és a pénztárcák rekesze? — Felnőtt ember létemre szégyellem... de megkönnyeztem az öregek vizsgáját, — restelkedik Bárdosné, mikor a tanácsházán találkoztunk. .— Aranyoson ilyen még nem volt... hogy valaki munkája mellett iskolapadban üljön, — mondja tovább. Ét most 21-en — Ferenc Sike Gábor is pedagógus lett. — Boza Ernő gépállomási igazgató. — A minisztériumba pedig Ferencz D. János került. — Cseh Endre most doktorál... — Hát az a fiú, a katonai akadémián? Valóban Ferencz Pista tanul ott — Szele Kálmán meg az orvosin ... Sorolják... sorolják s a technikusokra már nem is jut idő, mert kezdődik a gyűlés. Arana földjéről a századforduló óta egészen a felszabadulásig egyetlen tanult ember került ki. S most ontja a ta- nulnivágyó fiatalokat. Hossá Rózsika hét társával középiskolába jár, Szele Vilmos szintén hetedmagával ipari képesítést akar szerezni. Az iskola egyszerre szűk lett s még a nevelői lakásba is „átterjedt”. Rögtönzött közvélemény kutatást tartunk a végzősöknél. A 23 nyolcadikosból 20 akar tovább tanulni. Ferencz K. Béla és két társa ipari tanulónak jelentkezett. Balogh Anna, Hossá Elvira gimnáziumba készül ... Ha ez így megy tovább külön iskolabuszt kell beállítani. De az érdeklődés nemcsak a továbbtanulás iránt mutatkozik. Az egykori levente otthon fundamentumán épült kultúrházban a kocsma hatása alól vonják él a férfiakat, a különböző népes rendezvények, a mozi, s időnként a környékbeli kultúrcs tiportok előadásai. Most pedig klubszobát akarnak berendezni, gyarapítani a könyvtárat, mert az olvasók — a rendszeresek 135-en vannak — igénylik az újabb, szépirodalmi és mezőgazdasági szakkönyveket, a folyóiratokat, amelyekből 202 példány hordja a híreket a faluba, a nagyszámú rádió és tv közreműködésével. — Kinyílt a falu szeme — így fogalmazták meg ezt az új jelenséget az aranyosiak bizonygatva, hogy ez a látniaka- rás nemcsak a kulturális, de a politikai—társadalmi életre is vonatkozik. S példaként említették, hogy választói jogukkal élve egyedül a megyében itt szavaztak le két tanácstag-jelöltet a legutóbbi választáson, s hogy a téli tanfolyamoktól kezdve a tanácsülésekig, a brigád összejövetelektől az évfordulókra rendezett díszünnepségekig a fokozottabb érdeklődés jellemző. Ilyen változások történtek Arana földjén alig két évtized történelmileg rövid idej« alatt. Kovács Endre Ahol a Mátra és a Bükk-hegy- ség bércei között lankává szelídül a táj — Arana földjén —, a mai Hevesaranyos határában egykoron — úgy tiudják a XIII. században — rác asz- szony telepedett le gyermekeivel, akikből a nehéz élet érdes embereket faragott. Később e tulajdonságukról „vad rácoknak” nevezték őket s a környéken még ma is így emlékeznek a hevesaranyosiák- ról. Ezen a tájon élnek utódaik majdnem ezren e lankák- dombok tövében. Amelynek sovány termőtalaja évtizedeken át vándorbotot adott az aranyosiak kezébe, akik summádnak, cselédnek, napszámosnak, favágónak, bányásznak és a „nagy leszámolásig” gyári munkásnak szegődtek el, menekültek Arana mostoha földjéről és más vidék humuszából szerették volna biztosítani mindennapi kenyerüket. Az aranyosi sommás fogalom volt szerte az országban. A fiúk, lányok 11—13 éves korukban írták alá az első szerződést, és Szent György nap körül élindult a falu népe Baranyába, Tolnába, Zemplénbe, Biharba, bárókhoz, bérlőkhöz, ahol versenyt kapáltak aratták a más falubeli summásokkal. A sum- más-gazdák, ispánok botja és az aranyosiakba belénevelt „vad- rác” virtus nem tűrt kíméletet; szakadásig hajtotta még a gyerekeket is. — Harangodon arattunk* ahol Anti öcsém szedte a markot apám után. Tizenegyéves múlt akkor... S a rend végén sokszor úgy locsolták fel, mert elájult a hőségtől, a munkától. De végig dolgozta a nyarat — Boros Béláné így eleveníti fél a summás élet sanyarú epizódjait Aztán magáról beszél. — Én „késő kezdtem”, már 14 éves voltaim, amikor először szegődtem el Kaposvárra két hónapos snmmásnak. Aztán volt úgy is, hogy egy évben háromszor is szegődtünk s daloltuk szomorúan az állomásokon: „fekete gőzös vigyél vissza a hazámba...” Havonta 14,50 pengőt kaptunk a munkáinkért. Ügy gondoltuk, hogy az itthoni cibereleves után a sum- másságnál |najd jól tartanak bennünket és tudja, hogy fogadtak bennünket Szajolba? Kihajtották a marhát az istállóból, új aljazót tettek... az lett a szállásunk. Az „étrendet” nóta is megörökítette. Sárga vagyok, mint a nyárfa levele. Megsárgított Székely Ernő kenyere. Lencseleves, döglött ökör jár a számunkra, Ne csodálja, ha elvagyunk sárgulva. És a sanyarúság talaján egymás után születtek a sum- más-balladák, a lányról, aki s verejtékét báró Harkányi János uradalma itta be, s pecsét bizonyítja ... Eleget tett szerződésének. S itt meg is szakadnak a bejegyzések, mert a fiatal summás ... meghalt. Rozsdás kondérba főztek nekik és térdig érő vízben dolgoztatták őket. Az apja kocsin hozta haza, s elporladt a tragikusan elhunyt Ferencz Ágostonnal, ifjú Kovács Ferenccel és a többi környékbeli fiatallal együtt, akik abból a rozsdás kondorból ettek. volt. S melléjük a statisztikai kimutatás szemérmesen „őstermelőnek” titulálta a falu lakosságának jelentős részét; a két és félszáznyi cselédet és summást is. Arana földjén így zajlott az élet, amelyet a lakodalmak, keresztelők múló, örömös pillanatai tették emlékezetessé és a Gyöngyöst) okréta elnevezésű tánccsoport sikerei, amelyet Budapesten, Hamburgban, Angliában is ismertek, tapsoltak. És ha már a kultúránál, a szellemi állapotoknál —«ni Akár fejfájára is írhatták volna Tengely Joachim fiatal summáinak ezt a bejegyzést, amely azt tanúsítja, hogy a kötelezettségének eleget tett, de az embertelen munkakörülmények életét követelték. Boros Balázsné s lánytársai számára a népi tánc jelentette a legfőbb szórakozást. Általuk lett híres a hevesaranyosi Gyöngyösbokréta. t nevűk, tragédiájuk, mert újabb megrázó eseteket produkált a summásélet. De nemcsak a summásélet. Akikre a bányász-sors jutott azoknak sem az élet) vidámabb oldala lett osztályrészük. Borosné férje tízéves korában már éjjel-nappal szivattyúzta a vizet a viliói aknában s az aranyosi fiatalok egymásután vesztették életüket a kezdetleges, egészségtelen munkakörülményekkel megáldott környékbeli bátarturrk, meg kell említeni az igazság kedvéért, hogy volt, aki „karriert” tudott csinálni ezekben az időkben is, hiszéri egy útkaparó fia, Papp Pongrác — egyetlen ember a faluból — ki tudott tömi a sum- másvilágból és a századforduló után. „gépmérnök” lett, ahogy most emlegetik az idősebbek. S ezzel aztán ki is merültek a falu régi nevezetességei, de annál jobban kínálja a megismerést Arana földjének jelene. Az első benyomások nagyon kiábrándítóak. Cipőt lehúzó sár fogad, amerre csak jár az ember. A tanácsházát jószerével meg se lehet közelíteni. Régebben „cséklyével” lábalták át az ilyen útszakaszokat, gólyalábszerű faalkalmatossággal. De most? — Utat akarunk építeni, erre tartalékoljuk minden pénzünket — nyugtat meg Ficze- re Sándor vb-elnök, az új tanácsháza meleg irodájában, mikor a feneketlen sárról esik szó. — Világosság már van, most az út következik — magyarázza sorrend fontosságát, bár a világosság sem jutott még el mindenhová. A cigány tanácstagok az imént sürgették a villanyt, mások meg a közvilágítás javítását. De legfontosabb az út. Elvenni a falut a sár hatalmától. A tsz is türelmetlenül sürgeti a tanyához szolgáló bekötő út építését. Ügy hírlik az is meg lesz az idén, vagy jövőre. Akkor aztán nemcsak képletesen, de a szó valódi értelmében is kiválik Hevesaranyos a sárba ragadt falvak sorából. A képletes kiválás már megtörtént. Nagy változást hozott, hogy a falu határát az Űj Élet Termelőszövetkezet tagsága műveli, hogy a közös gazdaság munkát, megélhetési lehetőséget nyújtott az egykori summások, cselédek, kisbirtokosok százainak. A „vad- rác”-virtus, amely egykor a bárók, bérlők javait gazdagította, most valósággal csodákat tesz a közös gazdaság felvirágzásában. A vezetőséget majd szétszedik, a meredek domboldalakon végzendő verejtékezhető munkáért. Az iskola előtt kérő szóval állított meg Sípos Bálint idős, falábú ember, hogy járjak közbe a vezetőségnél, hadd dolgozhasson ő is a közösben, mert nem akarja hátralevő éveit tétlenségre kárhoztatva tölteni. Más esetekben az asszonyok tették szóvá: télen is dnlgmni akarnak a közösben, Az ismerősök, rokonok emlékei, egy-egy dal, ballada maradt meg belőlük, amit a summáslányok énekeltek a cukorrépa- és kukoricatáblákon. Aztán feledésbe ment a beleesett a cséplőgép dobjába, az asszonyról, akibe gyomirtó vasat vágott az intéző, megszégyenült summás-lányokról, gép által leszabott félkarú legényekről. Előttem sárgult . munkaigazolvány. Tengely Joachim 13 éves korú summás könyve, Ikinek munkája eredményét, nyákban. Arana földjéről menekült, aki tudott. Oda nem vezetett vasút, nem működött posta, sem távíró... villany sem égett és a 295 törpebirtokos mindössze 246 hold földön „gazdálkodott”, a többi a káptalané én mám birtokosotoé A falu lakói sorsának jobbrafordulását dokumentálják ezek a számok, amelyek Boros m. Imre szövetkezeti tagkönyvéből valók.
