Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
2 WEPÜJSAG 1964. április 4., szombat Népünk és nemzetünk történelmi sorsfordüláia: április 4 Díssii nnepség Egerben basánk felszabadulásának 19• évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottsága a megyei és városi tanács, a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága és az MSZBT megyei elnöksége tegnap este hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendezett Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Az elnökségben helyet foglaltak Biró József, a megyei pártbizottság első titkára, Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Kácsör Jánosné, az egri városi pártbizottság első titkára, Dorkó József, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, Csuhaj Ferenc, a megyei tanács elnöke, Furucz János, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Libertiny Sándor, a megyei rendőrkapitányság vezetője, a végrehajtó bizottság tagjai; Trezsenyik Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára, Papp János, a Népújság főszerkesztőjét id. Németh Tibor, a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 40-es számú, egri gyárának igazgatója, Varga Ferenc, Eger város tanácsának elnöke, dr. Csemik József, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Horváth Nándomé, a Nőtanács megyei titkára, Havéllánt Ferenc, a MÉSZÖV elnöke, Pupics Péter, az MSZBT megyei titkára, dr. Fülöp Andor, a megyei bíróság elnöke, dr. Gyulai László megyei főügyész, dr. Szántó Imre, az Egri Tanárképző Főiskola igazgatója, dr. Bakos József, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke, Zábráczki Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka, Szabó Géza alezredes és Cseh István, az egri Bobó Tsz elnöke. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Varga Ferenc, Eger város tanácsának elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Dorkó József elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. Dorkó elvtárs ünnepi beszéde ségeit — hogy miért kell mindig a múltat felhánytor- gatni, miért kell a múltra emlékeztetni? E kérdésre így válaszolunk; azért, hogy jobban megértsük a mát, hogy megértsük ami ma van, nem jött magától. Hogy jobban megértsük azt a nagyarányú fejlődést, melyet az elmúlt 19 esztendő alatt elértünk. Emlékeztetni kell a múltra azért is, hogy ne felejtsük el soha, hogy azok az urak, akik akkor a tengernyi szenvedést a dolgozó nép nyakába zúdították, s akik a magyar nép felelősségrevonásától nyugatra szöktek az imperialistákkal együtt Jelentős változások történtek a dolgozók egészségvédelmének, szociális ellátottságának, egész népünk életszínvonalának fejlődésében is. Soha annyian nem élvezték a társadalom biztosításából fakadó előnyöket, az ingyenes orvosi, kórházi kezelést, a gyógyszerjuttatást, mint ma. A dolgozók tízezrei indulnak minden évben a Balaton, a Mátra, és az ország legszebb üdülőibe, nincsenek kenyérgondok, a dől. gőzök jól öltözködnek, s van idejük és pénzük a szórakozásra, művelődésre is. Az egyre növekvő életszínvonal, az orvosok és egészség- ügyi dolgozók munkája eredményeképpen az elmúlt 19 év alatt mintegy 10 évvel emelkedett az átlagos életkor. Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás óta eltelt minden két év egy évvel hosszabbította meg az emberek életét. Mind ez a változás és fejlődés azért következhetett be, mert iparunk is jelentősen fejlődött: termelése ma mintegy ötszöröse a felszabadulás előttinek. A mi megyénk is, amely a felszabadulás előtt mezőgazdasági megye volt, most rohamosan fejlődő iparral rendelkezik. Nagyon jelentős változások történtek a mezőgazdaságban is. A legjelentősebb az a változás, hogy a dolgozó parasztságnak a felvilágosító és szervező munka hatására a szövetkezeti utat választotta. Tisztelt ünnepi gyűlés! Kedves elvtársnőkl Kedves elvtársak! Üjabb dolgos és harcos év után ismét itt az a nap, amikor legnagyobb nemzeti ünnepünket, hazánk felszabadulásának tizenkilencedik évfordulóját ünnepelhetjük. Április negyediké azért legnagyobb nemzeti ünnepünk, mert egész népünk és nemzetünk történelmi sorsfordulóját jelenti. Tizenkilenc évvel ezelőtt a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregének felszabadító harca eredményeként az ország egész területe felszabadult a fasiszta rabság, elnyomás és kizsákmányolás alól. Az ország területének megtisztítása a fasiszta megszállóktól és hazai cinkosaiktól azt jelentette, hogy népünk, az or- szág, szabaddá és függetlenné vált Hogy vége a háborúnak és az oly sók szenvedést okozó horthysta kizsákmányoló rendszernek, hogy megteremtődött a legfontosabb feltétele annak, hogy meginduljon a munka és a harc az igazi néphatalom kivívásáért, az ország újjáépítéséért, a boldog szocialista társadalom felépítéséért. A magyar nép a kommunisták vezetésével, a Szovjetunió önzetlen, baráti segítségével ezt a munkát és ezt a harcot elindította. Mindnyájan, akik itt vagyunk, Jód tudjuk, hogy e munka és harc nem volt könnyű. A kommunisták és az egész nép előtt óriási nehézségek tornyosultak. El kellett takarítani a romokat, meg kellett indítani a termelést, le kellett küzdeni az inflációt, gondoskodni kellett ruháról, élelemről, be kellett gyógyítani a szívekben ejtett háborús sebeket, s hozzá kellett fogni a szocializmus építéséhez. Most 19 év után elmondhatjuk, hogy a magyar nép pártunk vezetésével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével sikeresen leküzdötte az eléje tornyosuló nehézségeket. Az ország újjáépítése során megvalósítottuk a szilárd munkáshatalmat, a termelés és a kultúra nagy arányú fejlesztésével együtt, kialakítottuk a szocialista termelési viszonyokat, s most a szocializmus alapjainak lerakása után a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk. Április 4-én azonban nem- teak arra a papra gondolunk, amikor az ország területe teljesen megtisztult, a fasiszta elnyomóktól és megszállóktól, hanem gondolunk azokra a körülményekre is, ahogyan az ország felszabadult Gondolunk azokra a hőg szovjet katonákra, akiket a háború után hiába várt haza a család, az apa, az anya, a feleség, a gyermék, mert a legdrágábbat, életüket adták a magyar föld, a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért Gondolunk azokra a legjobb magyar hazafiakra, a kommunista és nem kommunista mártírokra, akik a horthy korszak sötét éveiben életüket nem kímélve küzdöttek az elnyomás, a kizsákmányolás, a jogfoSztottsóg ellen, a háború ellen, akiket a horthy fasiszták koncentrációs táborokba zártak, vagy vesztőhelyre vittek. De gondolunk ilyenkor a dolgozó magyar nép akkori sorsára is. Arra a sorsra, amikor a dolgozó ember nem nyithatta ki a száját, mert alázatosan szolgálnia kellett urát. Arra az időszakra, amikor könyörögnie kellett a munkáért, a kenyérért. Arra a sorsra, amikor nem tanulhatott, mert él volt zárva előtte a művelődéshez vezető út. Gondolunk ebben az ünnepi órában arra a rabló, hódító igazságtalan háborúra is, amelybe a rendszer urai, a nép akarata ellenére belekényszerítették a nemzetet. A háborúra, amely a tőkések és földbirtokosak érdekeiért folyt, s amely csak fokozta a magyar nép szenvedését. Nincs talán egyetlen olyan család sem az országban, akiknek valamelyik hozzátartozója ne maradt volna oda, vagy ne sebesült volna meg a háborúban. A tengernyi vér, és pótolhatatlan emberi veszteség mellet a háború óriási anyagi károkat is okozott az országnak. Megbénult az ipar, a közlekedés, mert felszerelésük jelentős részét a hitleri fasiszták nyugatra szállították. Nagy veszteség érte a mezőgazdaságot is, hiszen az állatállománynak mintegy felét szállították nyugatra. Ezek után természetes, hogy a magyar nép torkig volt az elnyomással, a kizsákmányolással, a háborúval, s leke- sedéssel várta a felszabadulás napját. Mondják egyesek — főleg akik nem élték át a Horthy- rendszer és a háború szörnyűma is arról szövögetnek terveket, hogyan tudnák visszaállítani a dolgozó nép nyakába a gyűlölt kizsákmányoló rendszert. Egyesek azt is mondják, hogy azok az eredmények, melyeket a felszabadulás óta elértünk, magától értődő, a fejlődés eredményei. Bizonyos változás, bizonyos fejlődés az eltelt 19 év alatt minden országban bekövetkezett. Olyan arányú fejlődés és változás azonban, amilyen nálunk és a többi szocialista országban kimutatható, egyetlen kapitalista országban sem következett be. Amíg a kapitalista világ ipari termelésének évi növekedése 3-5 százalékra tehető, addig a szocialista országok ipartermelése 10-12 százalékkal növekszik évente. A szocialista fejlődés eredményeként az elmúlt 19 év alatt nálunk is megváltozott az ország társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális helyzete. Kialakulóban és fejlődőben van a szocialista nemzeti egység. Megvalósult és erős a szövetkezeti parasztsággal, az egész dolgozó néppel szövetséges munkásosztály hatalma, s fejlődésünk affelé irányul, hogy ez a hatalom egyre inkább az egész nép hatalmává váljon. Az egész népgazdaságunkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, s mind az országról, mind a rriegyéről elmondhatjuk, hogy soha nem tanultak, s művelődtek annyian, mint napjainkban. A mezőgazdaság szocialista átszervezését úgy oldottuk meg, hogy az átszervezéssel egyidő- ben nem csökkent, hanem egyik-másik termékféleségből növekedett a termelés és az áirutermelés. Megyénk mező- gazdaságának termelése 1963- ban 10,8 százalékkal, a felvásárlás pedig 17 százalékkal volt nagyobb, mint 1961-ben. Jelentős a fejlődés a mező- gazdaság anyagi, műszaki bázisának megteremtésében is. Megyénk traktorállománya pl. az 1961. évi 1242 darabról 1732 darabra emelkedett, a műtrágya felhasználás pedig ugyanez idő alatt az évi 24 000 tonnáról 40 000 tonnára növekedett. A termelés és árutermelés növekedésével együtt emelkedett a termelőszövetkezeti tagok jövedelme is. Az egy munkaegységre eső érték 1961- ben 31,80 forintról 1963-ban 37,— forintra növekedett. Kedves elvtársak! Nem azért, hogy rontsuk az ünnep hangulatát, de nálunk az a szokás, hogy amikor nagy és elvitathatatlan eredményeinkről beszélünk, akkor szólunk gondjainkról, bajainkról, — a hiányosságokról is. Gondjaink között nagyon jelentős, hogy nagy még a lakáshiány, kevés a sertéshús, hogy nem minden továbbtanulni akaró fiatalt tudnak felvenni a főiskolákra és egyetemekre, hogy kevés a tanterem és a kollégiumi, óvodai, bölcsödet férőhely, hogy nem mindenhol intézik el gyorsan és jól a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Természetesen olyan gondok és bajok ezek. amelyek elkeserítik a dolgozók egy részét. A hiányosságokon azonban csak úgy tudunk segíteni, ha mindenki a maga területén még jobban, még eredményesebben dolgozik és tevékenykedik. Elvtársak! Felszabadulásunk 19. évfordulóját szerte a világon együtt ünnepli velünk, az egész haladó emberiség. Különös örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy az egész magyar nép vendégeként hazánkba látogatott a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség, hogy velünk együtt ünnepeljék április negyedikét. A barátok találkozása mindig örömet jelent, de még nagyobb öröm, amikor legnagyobb nemzeti ünnepünkön olyan nagy nép vezetőit tudhatjuk magunk között, amely népünk felszabadításáért a legnagyobb áldozatokat adta. A Hruscsov élvtárs vezette párt- ég kormányküldöttség Kádár János elvtárs meghívására azért látogatott hozzánk, hogy viszonozza a mi párt- és kormányküldöttségünk tavaly nyári szovjetunióbeli látogatását, s hogy folytathassák pártunk és kormányunk vezetőivel azt az eszemecserét, amelyet akkor abba hagytak. Hruscsov elvtárs legutoljára pártunk VII. kongresszusán járt Magyarországon. Akkor azt mondta: „őszinte szívvel kívánjuk pártjuknak, az egész magyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi feladatainak megoldásában, a szocializmus építésének befejezésében”. Most Hruscsov elvtárs, a szovjet párt- és kormányküldöttség meggyőződhet arról, hogy azokat a célkitűzéseket, amelyeket pártunk VII. kongresszusa kidolgozott, főbb vonalaiban teljesítettük. Meggyorsult a szocializmus építése és ahogy pártunk VIII. kongresszusa megállapította; befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, a szocializmus teljes felépítésének korszakába léptünk. Jelenleg már második ötéves tervünk negyedik évének teljesítésén munkálkodunk, s nincs messze az az idő, amikor megoldjuk a Magyar Népköz- társaság történelmi feladatát, befejezzük a szocializmus felépítését. Hruscsov élvtárs a VII. kongresszusunkon azt is mondta, hogy; „ahogy a művésznek néha el kell tüntetnie a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében ragyoghasson. ugyan úgy nekünk is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus— leninizmus igazi arculatát”. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, tanulva az idősebb testvér alkotó munkájának tapasztalataiból, szintén ezt az utat járta és járja. Szívós, kétfrontos harcban leküzdöttük mind a revizionizmus, mind a személyi kultusz torzításait, s a magyar sajátosságnak legjobban megfelelő marxista—leninista politikát folytatva, biztosítottuk, hogy az alkotó marxizmus—leninizmus legyőzhetetlen eszméi még több ember szívét meghódítsa. „Az önök pártja elvhű. marxista—leninista politikájával kivívta a magyar nép mélységes bizalmát és szeretetéd’ — mondotta Hruscsov elvtárs. Pártunk azóta is következetesen és töretlenül folytatja marxista-leninista politikáját. Mindig arra törekedett és a jövőben is arra törekszik, hogy a kapcsolat a párt és a dolgozó nép között szilárduljon és fejlődjön. Pártunk politikájának helyességét az élet igazolta. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolata ma szilárd. A dolgozók megértik és helyeslik pártunk politikáját, s egyre aktívabban kapcsolódnak be e politika gyakorlati végrehajtásába. Mi bízunk abban, hogy Hruscsov elvtárs, a szovjet párt- és kőrmányküldöttség, a dolgozókkal való találkozások során közvetlenül is meggyőződnek arról, hogy pártunk helyesen hasznosítja azokat a tanulságokat, melyeket saját harcainak történetéből, a nagy testvérpárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja harcának történetéből, de az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetéből merített. Meggyőződnek arról is, hogy e tanulságok figyelembevételével kidolgozott helyes marxista—leninista politika alapján tovább szilárdult a párt és a dolgozók kapcsolata, s ami a legfőbb, a legfontosabb, tovább szilárdult a két párt, a két nép örök és megbonthatatlan barátsága. Bízunk abban is, hogy azok a tárgyalások, amelyek most a két párt és kormány képviselői között folynak, ezt a barátságot csak tovább mélyítik a magyar és szovjet nép, de az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom javára és hasznára. Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Felszabadulásunk 19. évfordulóját úgy ünnepelhetjük legméltóbban, ha még következe- tesebben ragaszkodunk pártunk helyes marxista—leninista politikájához. Ahhoz a politikáihoz, amelynek helyességét az elmúlt évek tapasztalatai alapján minden területen igazolt az élet, s amelynek alapján oly jelentős eredményeket értünk él a szocializmus építésében, a Magyar Népköztársaság tekintélyének növelésében. Ez a politika minden tekintetben az SZKP XX. kongresszusa, a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezletén kidolgozott elveket követi, s a szocializmus teljes felépítésére, a nép élet- színvonalának emelésére, a szocialista nemzeti egység kialakítására, hazánk függetlenségének megvédésére, a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság ápolására a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szilárdítására, s a népek békéjének megvédésére irányul. Éljen április 4, népünk legnagyobb nemzeti ünnepe! Éljen és viruljon az örök megbonthatatlan magyar— szovjet barátság! Éljen a vilc,nbéke! ★ A díszünnepség második részében az Egri Gárdonyi Géza Színház művészei adtak műsort.
