Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-30 / 100. szám

4 NfiPÜJSAO 1964. április 30., csütörtök # Elüzem a Miskolci Postaigazgatóság Heves megye középiskolásainak szayalóyersenye ÁPRILIS 28-ÄN zajlott le a megyei középiskolák legjobb vers- és prózamondóinak ha­gyományos seregszemléje. Ez­úttal az egri Gárdonyi Gimná­ziumban került megrendezés­re, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, a KISZ megyei bizottsága és a megyei könyv­tár közös gondozásában. 32 versenyző adott egymásnak ta­lálkozót: a középiskolások mel­lett jólesett látnunk Gyöngyös és Hatvan ipari tanulóit a ver­senyzők között, s új színt je­lentett, hogy most kapcsolód­tak be először a „falusi” gim­náziumok (Füzesabony, Heves, Selyp) a megyei szavalóver­senybe. Az előkészítések során a ver­senyzők olyan irányítást kap­tak, hogy lehetőleg a legújabb • kor magyar líráját, vagy pró­Gyarapodik a könyvtári tagok «zárna a gyöngyösi Xll-es aknánál A gyöngyösi XII-es aknánál kiosztották a József Attila ol- jelvényeit azak- a fiataloknak, akik a moz- keretében egy év alatt Bzépdrodalmi művet olvastak él. Az oivasámozgalom népsze­rűségére jellemző, hogy csupán az aranyfokozatot 43-an nyer­ték éL Jelenleg több mint 200 olva­sója van az üzemi szakszerve­zeti bizottság könyvtárának. Ám ahogy Bakos Lászlóné könyvtáros elmondja, ez a lét­szám ebben az évben majd­nem a duplájára emelkedik majd, mert az üzem 22 szocia­lista brigádjának a vállalásá­ban értékes helyet foglal él bi­zonyos számú szépirodalmi ma elolvasása. De a KISZ-vezetőség is ha­tározatot hozott —, hogy 1964- bem az üzemnél dolgozó vala­mennyi fiatal tagja lesz a könyvtárnak. Könyvekben nem lesz hiány, mert 1700 kötetes könyvtár várja a művelődni vágyó bányászokat (—laczák—) As utolsó simítások as előcsarnokban Közeleg a több millió forinios költséggel felújítóid egri Gárdonyi Géza Színház átadás sának határideje. Reméljük, nem, lesz újabb „határidő-módosítás”. Képünkön a színház világos, modem előcsarnoka. (Foto: Kiss Béla) záját szólaltassak meg. így is történt. Szívesen hallgattuk Baranyi Ferenc, Váczi Mihály, Garat Gábor, Jobbágy Károly és má­sok, új témákat megszólaltató művészi alkotásait. De hadd tegyünk egy megjegyzést: múltra emlékezésünk, — és itt most elsősorban a fasizmus borzalmaira gondolunk — min­den időkben figyelmeztető kö­telességünk marad ezután is, de a választott versek témáit illetően az volt az érzésünk: túltengett a tragikus, a teme­tői hangulat. Pedig jelenünk­ben van már elég verőfény és jövőnek szóló biztatás ahhoz, hogy ezekre is felfigyeljünk. Van okunk az életvidámságru és különösen van oka ma az ifjúságnak. — A témaválasz­tásban megnyilatkozó hangula­ti egyoldalúság nem egy vers­mondónál éreztette hátrányát. Amire a felnőtt visszaemléke­zik, a fiatalság számára már sokszor nem élményanyag: él­ménnyé tenni azt versmondás közben — nem könnyű feladat. — Ezt a komorságig feszült hangulatot szerencsésen és pél­damutatóan törték meg a Gár­donyi Gimnázium szavaiéi. A versenyzők általában jó felkészültséget mutattak: 12 arany, 8 ezüst fokozatú kitün­tetés került kiosztásra, de a többi versenyző is megérde­melten részesült bronz fokozat­ban, vagy dicséretben. Aranyérmet nyertek: Bukta László (Dobó Gimnázium, Eger), Deli Mária (Gárdonyi Gimná­zium, Eger), Kiss Angéla (köz­gazdasági technikum, Eger), Kiss Anna (Gyöngyös), Juhász Csaba (Dobó Gimnázium, Eger). Köles József (Bajza Gimnázi­um, Hatvan), Molnár Ágnes (Vak Bottyán Gimnázium, Gyöngyös), Nagy Edit (közgaz­dasági technikum, Eger), Rá- duly Margit (Szilágyi Gimnázi­um, Eger), Rosszik Erzsébet (Gárdonyi Gimnázium, Eger), Szabó Erzsébet (Gárdonyi Gim­názium, Eger), Udvarhelyi Má­ria (Vak Bottyán Gimnázium, Gyöngyös). A középiskolások szavaló­versenye valóban a szép ma­gyar szó ünnepe volt. — Sok fáradságot jelentő előkészítésé­ért, kifogástalan lebonyolításá­ért elsősorban Szabó Gábor megyei szakfelügyelőt illett di­cséret. Abkarovits Endre Helytelen pedagógia Vonaton utaztam a napok­ban. A velem szemben lévő ülésen fiatal házaspár ült egy négy év körüli, kék szemű, angyalarcú, rakoncátlan kis ördöggel. A fiúcska nyűgös volt. minden kérdését újabb és újabb miért követte. Minden baja volt, ami csak egy hajna' - ban felköltött kis emberkének lehet: éhes vagyok, szomjas vagyok, — hangzott a véget nem érő panaszok sorozata. A szülők, amit tudtak, orvosol­tak, nyugtatták a kicsit, aztán mikor minden érvük elfogyott, suttogó hangon, szigorú arcot vágva megfenyegette a mama a kis legényt. — Gyurika, ha nem nyug­hatsz, odaadlak a cigánynak. Szólni, vitatkozni a vonaton lem lett volna semmi értel­' :ne ... — De kedves ismeretlen j anyuka! j Biztos vagyok abban, ha vé­giggondolta volna fenyegeté­sét, nem mondja ki. Higgye el, nem más ez önben, mint egy régi gyermekkori élmény vissz­hangja. Talán önt is így fe­nyegették, mikor rossz volt. Csak hogy azóta eltelt egy-két évtized. A gyermekkori be­nyomások azonban rendkívül tartósak, mélyek, különösen ha a szülőktől kapjuk őket, ezért gondolja meg jól, mielőtt vala­melyik gyermekkori élményét átadja kisfiának, mert mi sze­retnénk, ha a következő gene­ráció csak könyvekből, a törté­nelem lapjairól ismerné a faj­üldözés sötét, középkori szoká­sát. Ha mindenáron ragaszkodik az ijesztéshez (bár ezt nem he­lyeslem), akkor már inkább a mumus, vagy a gonosz boszor­ka még mindig sokkal kevésbé veszélyes, mint a fajelmélet akár legkisebb csírája. My, Korábban kezdi 1 műsorát májns I-én a televízió A Magyar Televízió május elsejei, pénteki műsorát a ki­adott programtól eltérően 7.55 óra helyett 7.45 órakor kezdi. Ekkortól közvetítik Moszkvá­ból a Szovjetunió fegyveres erőinek díszszemléjét. MDAtt rifiCNC a 20. Pedig nagyon szeretett ba­rátkozni, akkor volt a leg­boldogabb, ha kitárulkozhatott az emberek előtt, s azok is őszinték voltak hozzá. Moszk­vában, Hamburger Jenő laká­sán sokszor éjszakákon át be­szélgetett a házigazdávál, Karikás Fricivel és egy-két más, szivéhez közelálló ember­rel. Vele volt Pallós Margit is, az élettársa. Ezeken a moszk­vai beszélgetéseken sose mu­lasztották el, hogy rágyújtsa­nak valamelyik magyar nótá­ra. Csak hangfogóval persze, hogy a szomszédokat ne zavar­ják. Kicsinyek voltak még a moszkvai lakások, eléggé zsú­foltak, nagy tapintattal kellett viselkedniük az embereiknek egymás iránt Budapesten idegen, ellensé­ges világ vette körül Sallait Egyszer mégis elment Luká- csékhoz a Család utca ötbe. A fiatal költőt és feleségét Fürst révén ismerte. Kedves, rokon­szenves emberek voltak. Jól­esett velük elbszélgetni iroda­lomról, művészetekről. Ritkán adódott ilyen alkalom az illegalitás nehéz körülményei között. De kellett ez is, mint a friss levegő, mint a fény. . Sallai újra elhúzta a füg­gönyt A nagykapu mellett keskeny, üveges boltajtó mö­gött képkeretező szorgoskodott Ritkán nyomta le megrendelő a kilincset, későn nyitott, ko­rán zárt. Kihalt volt a Thék Endre utca, havas eső szitált. Még egy látogatást tett Sal­lai az előző napokban: elment Szabó Ferenchez, a zeneszer­zőhöz. Ö valóban az volt: zene­szerző. Fürst Sándor is ott volt. Egy egész estén át József At­tiláról beszélgettek: milyen ember ez a furcsa, fiatal köl­tő, sok-sok ellentmondásos megnyilatkozásával. Voltak, akik dicsérték, akadtak, akik rosszat beszéltek rá. Salíainak az volt a véleménye: Attila igazi művész, jó elvtárs, a mun­kásosztály költője. Szilárdan eltökélte, hogy megvédi őt azoktól, akik bizalmatlanok voltak iránta, akik szektás ri­degséggel elfordultak tőle, ha­mis, rágalmazó szólamokkal akarták elleplezni, hogy „a tér­déig sem értek”. Ezt Sallai mondta, nagyon találóan. Ezen a megbeszéljen hatá­rozták el: pártmegbízatást ad­nak József Attilának, indítson új irodalmi lapot, mert Mad- zsarék Társadalmi Szemlé-je nem pótolja az űrt, ami a 100 százalék megszűnése óta tá­tong. Ez a lap — Madzsaré — jellegénél fogva nem közölhe­tett verset, elbeszélést, novel­lát, a „Forrás” pedig egymaga nem volt képes kielégíteni a szocialista irodalomra szom­jazó munkások — különösen a fiatalok — igényét. Sallai beszélt a költővel. A szemináriumokat szépen leépí­ted, átadod másnak — mondta neki. — A szerkesztői munka­körre nincs nálad rátermet­tebb, ez most fontosabb min­den másnál. Elhatározták: az új lap cí­me: Front lesz. Attila a megbeszélést követő hetekben lázas lelkesedéssel látott munkához, gyűjtötte az első szám anyagát Illyés Gyu­lától, Nagy Lajostól, dr. Schön­stem Sándortól, Gereblyés Lászlótól, Kodolányi Jánostól kapott kéziratot. Az első szám­ba zászlónak szánta a Munká­sok című versét ... ígyen készül a világ, ahol a munkásság majd a sötét gyárra, világítón kitűri zászlaját. Ez volt a vers első változa­tának befejezése. Attila később átírta, mert a Front első ki­nyomott számaira lecsapott a rendőrség, elkészült példányait a nyomdából egyenesen a Zrí­nyi utcai főkapitányság pincé­jébe szállította. Fürst Sándor arra készült, hogy hamarosan elutasrik. Berlinbe hívták. Ügy volt, hogy előreláthatólag május else­jére jön vissza. De Budapesten volt már — ezekben a napok­ban érkezett — Frid. Az illegális munka nem is­mert szentimentalizmust. De Sallai nem titkolta meghatott örömét, hogy újra találkozhat, együtt dolgozhat majd Kari­kással. öt esztendővel idősebb volt nála ez az erőteljes, szé­les váliú vasas, magyaros baju­szával, izmos váltóival, dús hajfürtjeivel. Olyan volt akár egy földgömböt tartó Atlasz. Karikás megérkezik Míg Sallai Bécsiben, Moszk­vában, Pokrovszkban dolgozott, Karikás Párizsban élt Virágh Ferenc néven. Szoros kapcso­latot tartott, rendszeresen tár­gyalt a „gróffal” — Károlyi Mihállyal —, akit levelezésük­ben — nehogy bajba keverjék — Galambos néven emlegettek. Karikás Látós Gábor néven bérelt szobát a Lónyay utca ötvennyolcban az ötödik eme­let hármas számú lakásban Ziehn Alfrédné tanítónőnél. A Thék Endre utcában min­dig ebéd után láttak munkához. Koszpemé már ismerte a szo­kásukat. Amikor leszedte az edényt az asztalról, Gabi és Gyuri bezárkóztak, iratok fölé hajoltak, írtak. Máskor elmerül­tek papír és levélkötegek ta­nulmányozásába. Ilyenkor vi­gyázni kellet, hogy senki ne zavarja őket. Ezúttal nem kezdtek munká­hoz. Vártak valakit. Gabi jó előre megmondta, ha megérke­zik, kopog és azt mondja „Sán­dor küldött”. Kopogtak. Koszpor Lajos nyitott ajtót. Ö érkezett, akire vártak. Nagy volt az öröm. Ga- binak is, az érkezőnek is köny- nyes lett a szeme, ölelkeztek, hátba veregették egymást. Bécsben találkoztak utoljá­ra, a Westbanhofon és előző­leg egy alkalommal a Mettro- pol kávéházban. Az újonann érkezettet Tibi­nek szólították. Forradás lát­szott a homlokán, kardvágás nyoma. Nem lehetett tudni, hogy hol szerezte, itthon-e a harminckilences dandár élén, vagy odakint, amikor Kolcsák és Vrangel ellen verekedett. Szerszámlakatos, iparszervező. író és újságíró volt egy sze­mélyben Karikás. Most azért jött, hogy átvegye Fürst mun­káját. Sebtében asztalhoz ültették, még nem ebédéit. Kosepemé látta, ízlett néki az ebéd. — Frissen jobb volt, mint újra melegítve —, mentegető­zött. De Tibi megnyugtatta: — Soha rosszabbat! Még ketten érkeztek késő délután: Pista — Garai Ká­roly —, és Bajki János, a vö­rösesszőke, tagbaszakadt mo nori földmunkás. Éjszakába nyúló megbeszé­lés kezdődött. Pista az appará­tusról tájékoztatta a titkársá­got. Munkába kezdett néhány új nyomda. Az egyik jól el- konspirált lakásban, Pestújhe­lyen. Remélhetőleg hosszú életű lesz. A terjesztéshez is új emberék csatlakoztak. — Csepelen — mondotta —, Csúkróné lakásán, a Templom téren és Sebestyén Géza sza­bómesternél a Ferenc utca ti­zenöt alatt van röplap előállí­tására alkalmas írógép, papír­anyag és sokszorosító. Jó ter­jesztőgárda vár megbízatásra: Csapó László géplakatos, Szi­geti Lajos fonó, Gál Béla la­katos ... — Budán a második kerü­letben a Görgey Artur utca húszban Kopacsek Margit var­rónőnél állítjuk elő a „Kom­munista” egy részét — szá­molt be Pista. — Tőle Peszta- lics Emmi viszi él, egy fiatal munkásnő a hatodik kerület­be. Ö a Petneházy utca tizen­nyolc bében, a földszint tizen­háromban lakik. Glotz, Kál­mán, Hajdókné, a kalocsai Ruzsinkó Mihály és mások a terjesztők. Fürst Sándor vette át a szót. — Az Eötvös kollégiumban egy diákcsoporttal tartunk kapcsolatot — mondta. — A két Oszkó testvér. Aladár és Gyula tartozik közéjük, Olt Károly, Mód Péter és többen. De veszteségeink is vannak. Terjesztés közben nemrég le­bukott néhány fiatal elvtárs. Ágoston Imre nyomdász, Ká­dár János műszerész, Fenákel Böjti János kocsifényező, Far­kas József géplakatos, Kiszeli Lajos mintaasztalos. Sorolhat­nám. Aztán itt varrnak újab­ban a tömeges lefogások. A Hársfa utcai tornászok és a szavalókórus tagjai, a Pálma kávéházi szeminárium hallga­tói. És egy sor kisdiák, gimna­zisták a Barcsay utcából, a Mester utcai Fáy reálgimná­ziumból, a Thököly úti építő­ipari iskolából, a Mester utcai és az Eötvös utcai középisko­lákból. akiket a Kőris utcából a bőripari munkások testedző köréből vittek éL... — Erősíteni kell a konspi- rációs fegyelmet — jegyezte meg Salai. — Nem győzöm is­mételni. És az eddiginél is jobban szemmel kell tartani azokat a frakciósokat, külön­féle kétes alakokat, akiket a rendőrség a nyakunkra küld, beépít a szervezetekbe, hogy kézrekerítsék a legjobb ifjú­munkásokat. A végén Bajkai mondott tá­jékoztatót a munkanélküliek közötti hangulatról. (Folytatjuk) \ Heves megyei postások a kitüntetettek, jutalmazottak között (Tudósítónktól.) Két napja a Miskolci Posta- igazgatóság — amelyhez He­ves megye is tartozik — az élüzem büszke címét viseli. Több száz részvevő előtt a miskolci 1-es számú postahi­vatal kultúrtermében, a Bor­sod megyei és a miskolci párt­ós társadalmi szervek vezetői előtt Horn Dezső, a közleke­dés és postaügyi miniszter el­ső helyettese nyújtotta át Andrásy Aladárnak, a Miskol­ci Postaigazgatóság vezetőjé­nek a kiérdemelt, megtisztelő kitüntetést. Horn Dezső beszédében hang­súlyozta: az összes postás, dolgozók, intézmények, szer­vek nem rekordra törő, de lel­kiismeretes, szorgalmas mun­kájának, a vezetés hatékony­ságának, a politikai szervekkel való jó együttműködésnek eredménye az élüzem cím el­nyerése. Az elmúlt évben 158 postahivatal 1600 dolgozója vett részt a szocialista , mun­kaversenyben és 11 hivatal a kiváló címet nyerte él. 1963- ban 132 dolgozó érte el a ki­váló szintet, 49 brigád verse­nyez a szocialista címért. Je lentős eredményt hozott az if­júság közötti mozgalom, i szakma ifjú mestere címért — 136 fiatal vizsgázott eredmé nyesen. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az igazgatósás 103,4 százalékra teljesített« forgalmi tervét, önköltség mutatója pedig 99,6 százalékrí alakult. A feladatok hangsúlyozás: után a miniszterhelyettes kife jezte elismerését a postaigaz gatóság minden egyes doigo zójának, majd annak a rémé nyénak adott kifejezést, hog3 az igazgatóság a jövőben is eredményesen birkózik meg • megnövekedett feladatokkal. A politikai és tánsadalm szervek képviselőinek köszön tése után került sor a kitünte tések, a soron kívüli előlépte tésék és a jutalmak átadására- A Heves megyei postások kö­- zül Szedmák Sándor vámos- i györki hivatalvezető A posta- kiváló dolgozója kitüntetés­- ben, Báiint Tibomé, az egri t 1-es számú postahivatal, Lég- ; rádi János egri központos mó- ; szerész soron kívüli előlépte- i tésben, Tóvári József, az egri i műszaki fenntartási üzem ve­zetője; a hatvani fenntartási i üzem, Pártos Ferenc, az egri- 1-es számú posta hivatalveze­- tője, valamint helyettese, dr.- Baranyi Károly, Koczka Antal- gyöngyösi hivatalvezető és Do- t bős Károly hivatalvezető-he- 3 lyettes, Kővári Géza hatvani a hivatalvezető és helyettese Parádi László, Kállai László i füzesabonyi, Mayer József hat­- vani, Szendrei Géza hevesi- Kelemen János káli és Koron­- di Antal recski hivatalvezetők . pénzjutalomban részesültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom