Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-28 / 98. szám

1964. április 28., kedd NÉPÚJSÁG 3 A hegyvidéki termelőszövetkezetek gazdálkodásának hely­zetéről és lehetőségeiről előző számunkban cikksorozatot kezdtünk. Mai számunkban továbbra is a bükkszentmártonl Rákóczi Termelőszövetkezetben tapasztaltakról számolunk be. Inkább kecskét tartanék A tehenészet Binéth volt földbirtokos kudarcát igyek­szik bizonyítani. Az új istálló­ban, — amelybe becsorgott az eső, s télen keresztül-kasul járt a jeges szél — kecsiketőgyű TEGI-marhák nyámnyognak a takarmányon. — örülünk, hogy egyáltalán megmaradtak — mozdítja odább lábával az állatgondozó a lustán heverő tehenet. — Valahonnan az Alföldről hozták — teszi hozzá az elnök. — Istállóaott marhák voltak. Amikor kicsaptuk a legelőre, azt se tudtak hogyan kell a fűvet leharapni. S hogy még teljesebb legyen a meeeziről ideszármazott te­henek kálváriája, télen még az is előfordult, hogy csákánnyal szétvert, jeges rópaszeletekkel traktálták őket. Csoda, hogy egyáltalán túlélték ezt a „gon­dosságot’'. Most itt vannak „véglegesítve” három literes fejési átlaggal, s durva számí­tás szerint majd tíz forintba kerül a tsz-nek minden liter tej, amit ezektől kifejnek. S ebből mégsem azt a következ­tetésit vonják le, hogy meg kell keresni a lehetőségét az önkölt­ség csökkentésének, (esetleg a tehenek kicserélésének árán is,) hanem — mint az elnök félig tréfásan, félig komolyan mon­dotta — az is megoldás lenne — ha a tejet olyan áron' adhat­nák el, mint a... a pálinkát. Liktor k. János állattenyésztő, amikor szóba került az ala­csony tejhozam, még annak a gondolatától is irtózott, hogy az ő Istállójában helyet kapna olyan szarvasmarha, amely három litert ad naponta. Dudán Jóska bácsi, aki e szomorú TEGI-marhák éjjeli pihenését vigyázza, így toldja meg az előtte szólók véleményét. — Akkor inkább én is kecs­két tartanék, mintsem ezeket. De a közösben megtűrik, etetik, „gondozzák”, még M tudja meddig, talán arra várva, hogy egyszer majd olyan drága lesz a tej litere, mint a pálin­káé. Jövedelmük egyik fontos forrását jelenti már ma is az igénytelen, hegyi legelőkhöz szokott juhok tenyésztése, de mennyivel nagyobb haszonnal járna ez is, ha nem hullana el minden harmadik bárány (az elmúlt évben is 114 pusztult el) tetemes kárt okozva a remé­nyeknek és pénztárcáknak. Az anyakocáikkal sem volt több „szerencséjük”: 50 malac veszett el meddőség miatt. A baromfinál — mert kísérletkép­pen tavaly 4 ezer darabot nevel­tek — szintén a dögkútnak „termeltek” magas, 8 százaiéi«» elhuUási aránnyal, „kifogyott. a csirketáp... és bár 14 má­zsával több takarmányt etet­tünk meg, mint szabad lett volna, a csirkék egymást ették éhségükben" olvassuk a jegy­zőkönyvből. Az elnök bólint. — így volt, nincs ezen mit tagadni. Ezek után úgy tűnt; nemcsak a balszerencsének tudható be a dől gok ilyetén alakulása. Mintha a hozzá nem értés, a gondatlanság is részt kapott volna az elmúlt évi veszteség­lista alakításából. Siratják az Ó-herket A valóság színei tehát mesz- feeállnak a rózsás árnyala­toktól Büfckszentmártonban, bár a közösség tagjai szorgal­masak, különösen az asszonyok, akik a viszonylag gyenge kere­set mellett is hűségesen kitar­tanak. De úgy látszik, annyira beleivódott az itteni emberek­be a régi gazdálkodási mód­szerekhez való konok ragasz­kodás, hogy majd valahányan ellene fordulnának annak, aki merészen nekivágna felhasz­nálni a nagyüzem adta lehető­ségeket, aki pénzhozó, hasz­nos, idevaló új növény- és ál­latfajtákat ajánlana, vagy ép­pen az egyesülést valamelyik szomszédos tsz-szel. Odáig már eljutottak, abban egyetértenek; így, ezzel a szűk, régi termelési elvekkel nem lehet sokkal töb- bet kihozni a földiből. Szabó Miklós, a tanács vb-elnöke 27— 30 forintra saccolja az így elér­hető munkaegység-részesedést. A tsz-beliek sem derűlátóbbak. A boldogulás kulcsa tehát még ott hever a dombok, ré­tek, legelők földölében. A bükkszentmártonlak még nem szántók rá magukat, hogy a modem agro- és Zootechniken alapuló nagyüzemi gazdálko­dással, a helyi "adottságok fel­használásával kicsikarják a földtől ezt a kulcsot. Miben látják akikor a bol­dogulás lehetőségét? Az istállók környékén is, az útparton pihenő, háztáji földet osztó munkacsapatnál is erről érdeklődtünk. íme a válaszok: — Ha az Ö-berket el nem veszik erdőnek, másképp len­ne itt minden — sóhajtja Sí­pos b. Lajos vezetőségi tag. (Kis területről van itt szó — néhány tucatnyi hold legelőről) — Az is jó lenne, ha az álla­mi területből, vagy más falu határából kapnánk vagy 200 hold legelőt. Több állatot tart­hatnánk akkor. — Vagy ha ugaron hagyhat­nánk a föld egy részét. (Ez az elnök vesszőparipája, s ne­hezen lehet meggyőzni affelől. hogy a talajerő visszapótlásá­nak ettől modernebb, eredmé­nyesebb módszerei is vannak már manapság.) — Lehetne fajlibákat is te­nyészteni, — bátorkodtak köz­be életrevaló Ötlettel az asszo­nyok is, mintegy elterelve a be­szélgetés irányát a mindent az államtól váró férfiszónoklatok­tól. Hiszen itt még azért sem nyújtják ki á kezüket, amit az állam tálcán kínál.. Most is minden bizonnyal elveszik a rét víztelenítésére kapott 32 000 forint is, mert nem fognak a kétszeres hasznot hajtó tpun kához. (Folytatjuk) Kovács Endre Gazdag hét vége a színpadokon EGERBEN szombaton dél­után a városi ta­nács dísztermében került sor a Hámán Kató kulturális szemle keretében rendezett általános iskolai kórusok bemutatójára, amelyen Eger minden is­kolája megjelent. A szakzsüri méltányosan ítélkezett. Különválasztotta a zenéi általános iskola kórusát. Az I. sz. általános iskola ze­nei tagozatának kórusa és ze­nekara aranyérmet nyert Mos- kovszky Vincéné, illetve Nagy Miklós tanár vezénylésével. A normál tagozatú iskolák szemléjén a zsűri döntése alapján a következőképpen alakult az eredmény: Aranyoklevelet és plakettet nyertek: I. számú általános is­kola normál tagozatának kóru­sa Auer Gyuláné vezénylésé­vel. A tanárképző főiskola gyakorló iskolájának kórusa Pogány Ferencné és Pataki Ilona vezénylésével. Ezüstoklevelet kapott az V. számú Általános Iskola kórusa Olasz Istvánná vezénylésével. Bronzoklevelet a IV. számú Általános Iskola kórusa Szabó Sándomé vezénylésével. A többi iskola emléklapot kapott. Vasárnap délelőtt az úttörő­házban a kisdobosok vers és mesemondó versenyén Egef is­koláiból a 18 legjobb gyűlt össze, hogy prózában és vers­ben összemérje tudását. A zsű­ri döntése alapján a legjobb eredményt a következők érték el: Csépányi Eva I. számú Ál­talános Iskola zenei tagozat, Varga István II. sz. iskola, Tompos Zsuzsa, Nagy László és Nagy Erzsébet III. iskola, Alföldi Péter IV. iskola, Sza- tonlai Szilvia VII. iskola, Bé­res Irma VIII. Iskola, Albach Mária X. iskola. Délután három órakor a vá­rosi tanács dísztermében meg­kezdődött a felnőtt kiszes kó­rusok szemléje. Igazi, hamisítatlanul értékes hangversenyt kapott a nagy­számú közönség, így a zsűri döntése sem volt könnyű. Túr- csányi Emil, a győri zeneisko­la igazgatója, Lénán Elek a Népművelési Intézet osztály­vezetője, Cser Gusztáv zene­szerző .kemény” zsürizők, aki­N\\\\\\\\ W két általában „nem hatnak meg” az objektív körülmé­nyek, s kizárólag a teljesít­ményt veszik figyelembe. Eszerint az eredmény a követ­kező: Aranyérmet nyertek: Gárdonyi Gimnázium énekka­ra Szepesi György vezetésével. A Tanárképző főiskola leány­kara Tar Lőrinc vezetésével, a Pedagógus Szakszervezet ének­kara Auer Gyula vezetésével és a zeneiskola és a Gárdonyi Gimnázium zenekara Farkas István vezénylésével. Ezüstoklevelet kapott: a Szi­lágyi Gimnázium és a Dobó Gimnázium egyesített énekka­ra Dienes Tiborné vezénylésé­vel, a Tanárképző Főiskola kamarakórusa Csikós Andor vezénylésével, a KlSZÖV-kó- rus Nyíri József és Huszthy Zoltán vezénylésével, és a Szi­lágyi Erzsébet Leánygimnázi­um nagy énekkara Dienes Ti- bomé vezénylésével. Bronzoklevelei kapott a Szi­lágyi Erzsébet Gimnázium Il/A osztályának kamarakórusa Wendrei Éva vezénylésével és a Szilágyi Gimnázium kamara­kórusa Dienes Tiborné vezény­lésével. Színvonalas Shákespeare-es- tet rendeztek szombaton este Egerben a Tanárképző Főisko­la történelem—magyar szaká­nak I. éves hallgatói. Egész munkásságából ízelítőt nyújtó műsorukkal, melyet Bállner Károly és Balsai Lajos főisko­lai hallgatók rendeztek Nagy Sándor tanár irányításával «— nem kis feladatot vállaltak a fiatal tanárjelöltek. Ki kefll emelni az együttes munkájából Kakody Kláta szép versmondását és HereZeg Éva Júlia, illetve Ballner Ká­roly Antonius jelenetét. A korhű zenei aláfestést szintén az évfolyam oldotta meg kamarakórusával és Tö­rök Ágnes zon gorák Ígéretével. A szólókat Kormos Ildikó és Kovács Zsuzsa énekelték. .* A\\\\\\\\\\\\\Yői Füzesabonyban) “°mes­FSfcCNC 18. — Beke Zoli is — sóhajtott Papp Feri. Látszott, csali ki­csinyenként értette meg a csa­pás jelentőségét Leszakadt egy tető, sok barátjukat földre súj­totta, a zuhanás szele őket is megcsapta. Még szállt a por, nem látni, nem tudni, ki meny­nyire sérült, ők -maguk is épek-e, vagy,,. — És nem i9 a Pálma az egyedüli — folytatta Vince. — A Kőris utcában is volt egy helyiség, onnan is sok embert elvittek. Még nem ismerem a teljes névsort — mondta. — Annyi bizonyos, hogy sokan voltak. Elvitték Máté Jóska építőmunkást is, a szakszerve­zeti ellenzék egyik legjobb emberét. Többen a Mosonyi ut­cai toloncházban vannak, a legborzalmasabb tetves éhez- tetőben... Másra terelte a szót. — Mit tudtok a fémlemez- ez a véleménye — szólt heve- — szakította félbe Vince Fe- iparbell fejesek megbeszélé- sen Vince —, hanem az, hogy rit. seiről? elő kell készíteni a sztrájkot — Akkor hát mi legyen? Röpiratok a gyárban Feri összeszedte magát. — Csak annyi szivárgott ki — mondta —, hogy minden­képpen keresztül akarják haj­szolni a bércsökkentést. — Azt beszélik, tíz százalé­kot akarnak lecsípni — egészí­tette ki Túli. — Nem lep meg — mondta Vince. — Mindenütt ilyesmire készülnek a vasas szakmában. Ügy látszik, általános irányzat a bérletörés. Gondolják, aki­nek nem tetszik, fel is út, le is út. Van facér mUnkás elég... Ha jól következtetek, a tegna­pi lebukás is összefüggésben van ezzel. Meg akarnak félem­líteni bennünket. — Talán megszagolták, hogy Sztrájk készül — mondta Feri. — Akkor pedig régen figyel­hették a Pálma kávéházat, meg a másik helyet is — vé­lekedett Túli. — Ha nincs sztrájkhangulat, talán még vártak volna egy ideig. Bár az is lehet, hogy később még töb­ben kerültök volna ; a kezük közé. — Az elképzelhető. — Szerdán beszéltünk Türk főbizalmival — mondta Vincé­nek Papp Feri. — Badanti, Betyák és én. Felkértük, adja tudtára Balázs igazgatónak, ha hozzá mernek nyúlni a bérek­hez, megnézhetik magúkat a hadimegrendeléseikkel. De a főbizalmi nem lelkesedett túl­ságosan. Sötétebben látja a helyzetet, mint mi. Csillapított bennünket. Azt mondta, oda­bent a szakszervezeti központ­ban az a vélemény, hogy „gazember az is, aki a mai időben sztrájkra gondol”. — A vasas ellenzéknek nem velődési ház tánccsoportja, színjátszói és a földművesszö­vetkezet énekkara is fellépett. Bolgár Istvánnak, a Képes Üjság főszerkesztő helyettesé­nek megnyitója után a lap munkatársai a szerkesztőség munkájáról számoltak be. A műsorban felléptek Pápai Erzsi a Nemzeti Színház tagja. Mar­ian bűvész, s közreműködtek Gerd Sándor grafikus művész, Púmczél Lajos író és Sipos Gyu­la költő. A rendezvény során nyitot­ták meg a Képes Újság fotó­kiállításét, s itt jutalmazták és értékelték a helyi foto amatő­rök kiállítását is. Első-1 lett Gyöngyösi János, II. Várhegyi Ferenc, III. Koczka István, IV. Németh Benedek, V. Sziklai János. Nagy érdeklődésre tar­tott számot Trojan Marian Jó­zsef grafikus művész kiállítása is. HATVANBAN a Fegyveres HATVANBAN Er6k Klub_ jában a Szocialista kultúráért jelvénnyel kitüntetett Irodalmi Színpad, a művelődési ház énekkara és a zeneiskola mű­vésztanárai adtak műsort Mu­zsikáló évszakok címmel. Az irodalomban és zenében je­lentkező tavaszt, nyárt idéz­ték Kárpáti Ili, Kanyó Gábor és dr. Ripka Kálmán az Irodal­mi Színpad tagjai, Hamvas El­la, Békefi Júlia, Velős» Zsuzsa, Radnóti Tibor, Bordás György művésztanárok szólószámai, s az ifjúsági vonószenekar Rad­nóti Tibor, valamint az ének­kar Bőze Tibor vezénylésével. A műsornak teltház közönség tapsolt a negyedik gyöngyösi GYÖNGYÖSÖN te került sor a község lakossá­ga ég a Képes Üjság szerkesz­tőségének találkozására. A lap munkatársai neves fővárosi művészek közreműködésével „Különkiadás” címen rendez­ték meg műsorukat, amelynek keretében a füzesabonyi mű­színjátszó hét előadás-soroza­tának első bemutatója vasár­nap este zajlott le a Városi mű­velődési házban. Az Egyesült Izzó KISZ-színjátszói Blazek: Karácsonyi vőlegény című mai tárgyú, szellemes, fordulatos művét vitték színpadra. A főbb szerepeket Kovalcsik Zsuzsa, Szeri Éva, Bódi János, Kovács Zsuzsa, Lenkei Károly, Bartók András, Csik György ét Bikádi Zsuzsa alakította. A színművet betanította Magyar László. a Fémlemezben is. Nem en­gedjük birka módjára terelni a munkásokat. — Mire gondolsz? — kér­dezte Túli. — Arra, hogy a Magdolná­ban nem dönthetik el, mennyi zsírt hagyjon még kisajtolni magából a proli. — Türk azt) mondja, együtt­érez vei Unit, de jelenleg.., — Más a vérmérsékletünk — A legjobb volna — felel­te Vince —, ha ti ketten csi­nálnátok meg a felhívást. Is­meritek a gyárat, tudjátok, mit akarnák a munkások. — Mi? — csodálkozott Feri. — Tóni százszor jobban érti. — Majd ő is elolvassa — nyugtatta meg Vince. — De rá most máshol lesz szükség. Betegállományban lesz egy rö­vid ideig. Láthatjátok, milyen fontos szerep vár rátok... A déli harangszóVal egy idő­ben ért véget a megbeszélé­sük. Túli és Papp Feri az utasí­tás szerint megfogalmazták a felhívást. Ezt a címet adták neki: „Ne engedjünk csökken­teni a bérünkből!” Kedden este készült el a végleges szöveg. A címet meg­változtatták. így hangzott: „Ne engedjük csökkenteni a bérün­ket!” Szerdán, munka után, a Me­xikói és az Erzsébet királyné út találkozásánál a grund mel­lett összefutottak Badanti Tó- nival. Tízperces megbeszélést tartott a pártsejt. Tóni nem 'időzhetett, nem szabadott is­merősökbe -ütköznie. Szemébe húzta a sapkáját Egy-két változtatásban megál­lapodtak, aztán Túli zsebre tet­te a ceruzával teleírt papírt Badanti neki mondta meg, hol, mikor, kinek kell majd átad­nia. ... Csütörtökön este a meg­jelölt időben egy barna hajú lány sietett valahová a város­ligeti tónál a Vajdahunyad vá­ra mögött. Lakatos Éva volt, az összekötő. Túli megállította Jelszóval. A lány átvette a két- tenyémi kéziratot. Túli — ahogy előzőleg figyelmeztették rá — már ment is tovább. Szombaton, sötétedés után — fél hatkor — ugyanott talál­koztak. Éva csomagot vett ki a táskájából és odaadta Túlinak. Kétszáz röpirat volt a cso­magban. Elég kevés, okosan Veil vele gazdálkodni — állapí­totta meg Feri hétfőn. Kedden reggel, munkakezdés előtt néhány perc állt rendel­kezésükre. Ügy helyezték el a felhívás egy-egy példányát a munkapadok mellé, a szerszá- rnos ládákba, hogy a műszak indulásakor mindenki észreve* gye. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom