Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-28 / 98. szám

1964. április 28., kedd

NÉPÚJSÁG

3

A hegyvidéki termelőszövetkezetek gazdálkodásának helyzetéről és lehetőségeiről előző számunkban cikksorozatot kezdtünk. Mai számunkban továbbra is a bükkszentmártonl Rákóczi Termelőszövetkezetben tapasztaltakról számolunk be.

Inkább kecskét tartanék

A tehenészet Binéth volt földbirtokos kudarcát igyekszik bizonyítani. Az új istállóban, — amelybe becsorgott az eső, s télen keresztül-kasul járt a jeges szél — kecsiketőgyű TEGI-marhák nyámnyognak a takarmányon.

— örülünk, hogy egyáltalán megmaradtak — mozdítja odább lábával az állatgondozó a lustán heverő tehenet.

— Valahonnan az Alföldről hozták — teszi hozzá az elnök.

— Istállóaott marhák voltak. Amikor kicsaptuk a legelőre, azt se tudtak hogyan kell a fűvet leharapni.

S hogy még teljesebb legyen a meeeziről ideszármazott tehenek kálváriája, télen még az is előfordult, hogy csákánnyal szétvert, jeges rópaszeletekkel traktálták őket. Csoda, hogy egyáltalán túlélték ezt a „gondosságot’'. Most itt vannak „véglegesítve” három literes fejési átlaggal, s durva számítás szerint majd tíz forintba kerül a tsz-nek minden liter tej, amit ezektől kifejnek. S ebből mégsem azt a következtetésit vonják le, hogy meg kell keresni a lehetőségét az önköltség csökkentésének, (esetleg a tehenek kicserélésének árán is,) hanem — mint az elnök félig tréfásan, félig komolyan mondotta — az is megoldás lenne

— ha a tejet olyan áron' adhatnák el, mint a... a pálinkát. Liktor k. János állattenyésztő, amikor szóba került az alacsony tejhozam, még annak a gondolatától is irtózott, hogy az ő Istállójában helyet kapna olyan szarvasmarha, amely három litert ad naponta. Dudán Jóska bácsi, aki e szomorú TEGI-marhák éjjeli pihenését vigyázza, így toldja meg az előtte szólók véleményét.

— Akkor inkább én is kecskét tartanék, mintsem ezeket. De a közösben megtűrik, etetik, „gondozzák”, még M tudja meddig, talán arra várva, hogy egyszer majd olyan drága lesz a tej litere, mint a pálinkáé.

Jövedelmük egyik fontos forrását jelenti már ma is az igénytelen, hegyi legelőkhöz szokott juhok tenyésztése, de mennyivel nagyobb haszonnal járna ez is, ha nem hullana el minden harmadik bárány (az elmúlt évben is 114 pusztult el) tetemes kárt okozva a reményeknek és pénztárcáknak.

Az anyakocáikkal sem volt több „szerencséjük”: 50 malac veszett el meddőség miatt. A baromfinál — mert kísérletképpen tavaly 4 ezer darabot neveltek — szintén a dögkútnak „termeltek” magas, 8 százaiéi«» elhuUási aránnyal, „kifogyott. a csirketáp... és bár 14 mázsával több takarmányt etettünk meg, mint szabad lett volna, a csirkék egymást ették éhségükben" olvassuk a jegyzőkönyvből.

Az elnök bólint.

— így volt, nincs ezen mit tagadni.

Ezek után úgy tűnt; nemcsak a balszerencsének tudható be a dől gok ilyetén alakulása. Mintha a hozzá nem értés, a gondatlanság is részt kapott volna az elmúlt évi veszteséglista alakításából.

Siratják az Ó-herket

A valóság színei tehát mesz- feeállnak a rózsás árnyalatoktól Büfckszentmártonban, bár a közösség tagjai szorgalmasak, különösen az asszonyok, akik a viszonylag gyenge kereset mellett is hűségesen kitartanak. De úgy látszik, annyira beleivódott az itteni emberekbe a régi gazdálkodási módszerekhez való konok ragaszkodás, hogy majd valahányan ellene fordulnának annak, aki merészen nekivágna felhasználni a nagyüzem adta lehetőségeket, aki pénzhozó, hasznos, idevaló új növény- és állatfajtákat ajánlana, vagy éppen az egyesülést valamelyik szomszédos tsz-szel. Odáig már eljutottak, abban egyetértenek; így, ezzel a szűk, régi termelési elvekkel nem lehet sokkal töb- bet kihozni a földiből. Szabó Miklós, a tanács vb-elnöke 27— 30 forintra saccolja az így elérhető munkaegység-részesedést. A tsz-beliek sem derűlátóbbak.

A boldogulás kulcsa tehát még ott hever a dombok, rétek, legelők földölében. A bükkszentmártonlak még nem szántók rá magukat, hogy a modem agro- és Zootechniken alapuló nagyüzemi gazdálkodással, a helyi "adottságok felhasználásával kicsikarják a földtől ezt a kulcsot.

Miben látják akikor a boldogulás lehetőségét?

Az istállók környékén is, az útparton pihenő, háztáji földet osztó munkacsapatnál is erről érdeklődtünk.

íme a válaszok:

— Ha az Ö-berket el nem veszik erdőnek, másképp lenne itt minden — sóhajtja Sípos b. Lajos vezetőségi tag. (Kis területről van itt szó — néhány tucatnyi hold legelőről)

— Az is jó lenne, ha az állami területből, vagy más falu határából kapnánk vagy 200 hold legelőt. Több állatot tarthatnánk akkor.

— Vagy ha ugaron hagyhatnánk a föld egy részét. (Ez az elnök vesszőparipája, s nehezen lehet meggyőzni affelől. hogy a talajerő visszapótlásának ettől modernebb, eredményesebb módszerei is vannak már manapság.)

— Lehetne fajlibákat is tenyészteni, — bátorkodtak közbe életrevaló Ötlettel az asszonyok is, mintegy elterelve a beszélgetés irányát a mindent az államtól váró férfiszónoklatoktól. Hiszen itt még azért sem nyújtják ki á kezüket, amit az állam tálcán kínál.. Most is minden bizonnyal elveszik a rét víztelenítésére kapott 32 000 forint is, mert nem fognak a kétszeres hasznot hajtó tpun kához.

(Folytatjuk)

Kovács Endre

Gazdag hét vége

a színpadokon

EGERBEN

szombaton délután a városi tanács dísztermében került sor a Hámán Kató kulturális szemle keretében rendezett általános iskolai kórusok bemutatójára, amelyen Eger minden iskolája megjelent.

A szakzsüri méltányosan ítélkezett. Különválasztotta a zenéi általános iskola kórusát. Az I. sz. általános iskola zenei tagozatának kórusa és zenekara aranyérmet nyert Mos- kovszky Vincéné, illetve Nagy Miklós tanár vezénylésével.

A normál tagozatú iskolák szemléjén a zsűri döntése alapján a következőképpen alakult az eredmény:

Aranyoklevelet és plakettet nyertek: I. számú általános iskola normál tagozatának kórusa Auer Gyuláné vezénylésével. A tanárképző főiskola gyakorló iskolájának kórusa Pogány Ferencné és Pataki Ilona vezénylésével.

Ezüstoklevelet kapott az V. számú Általános Iskola kórusa Olasz Istvánná vezénylésével.

Bronzoklevelet a IV. számú Általános Iskola kórusa Szabó Sándomé vezénylésével.

A többi iskola emléklapot kapott.

Vasárnap délelőtt az úttörőházban a kisdobosok vers és mesemondó versenyén Egef iskoláiból a 18 legjobb gyűlt össze, hogy prózában és versben összemérje tudását. A zsűri döntése alapján a legjobb eredményt a következők érték el: Csépányi Eva I. számú Általános Iskola zenei tagozat, Varga István II. sz. iskola, Tompos Zsuzsa, Nagy László és Nagy Erzsébet III. iskola, Alföldi Péter IV. iskola, Sza- tonlai Szilvia VII. iskola, Béres Irma VIII. Iskola, Albach Mária X. iskola.

Délután három órakor a városi tanács dísztermében megkezdődött a felnőtt kiszes kórusok szemléje.

Igazi, hamisítatlanul értékes hangversenyt kapott a nagyszámú közönség, így a zsűri döntése sem volt könnyű. Túr- csányi Emil, a győri zeneiskola igazgatója, Lénán Elek a Népművelési Intézet osztályvezetője, Cser Gusztáv zeneszerző .kemény” zsürizők, akiN\\\\\\\\ W

két általában „nem hatnak meg” az objektív körülmények, s kizárólag a teljesítményt veszik figyelembe. Eszerint az eredmény a következő: Aranyérmet nyertek:

Gárdonyi Gimnázium énekkara Szepesi György vezetésével. A Tanárképző főiskola leánykara Tar Lőrinc vezetésével, a Pedagógus Szakszervezet énekkara Auer Gyula vezetésével és a zeneiskola és a Gárdonyi Gimnázium zenekara Farkas István vezénylésével.

Ezüstoklevelet kapott: a Szilágyi Gimnázium és a Dobó Gimnázium egyesített énekkara Dienes Tiborné vezénylésével, a Tanárképző Főiskola kamarakórusa Csikós Andor vezénylésével, a KlSZÖV-kó- rus Nyíri József és Huszthy Zoltán vezénylésével, és a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium nagy énekkara Dienes Ti- bomé vezénylésével.

Bronzoklevelei kapott a Szilágyi Erzsébet Gimnázium Il/A osztályának kamarakórusa Wendrei Éva vezénylésével és a Szilágyi Gimnázium kamarakórusa Dienes Tiborné vezénylésével.

Színvonalas Shákespeare-es- tet rendeztek szombaton este Egerben a Tanárképző Főiskola történelem—magyar szakának I. éves hallgatói. Egész munkásságából ízelítőt nyújtó műsorukkal, melyet Bállner Károly és Balsai Lajos főiskolai hallgatók rendeztek Nagy Sándor tanár irányításával «— nem kis feladatot vállaltak a fiatal tanárjelöltek.

Ki kefll emelni az együttes munkájából Kakody Kláta szép versmondását és HereZeg Éva Júlia, illetve Ballner Károly Antonius jelenetét.

A korhű zenei aláfestést szintén az évfolyam oldotta meg kamarakórusával és Török Ágnes zon gorák Ígéretével. A szólókat Kormos Ildikó és Kovács Zsuzsa énekelték.

.* A\\\\\\\\\\\\\Yői

Füzesabonyban) “°mesFSfcCNC

18.

— Beke Zoli is — sóhajtott Papp Feri. Látszott, csali kicsinyenként értette meg a csapás jelentőségét Leszakadt egy tető, sok barátjukat földre sújtotta, a zuhanás szele őket is megcsapta. Még szállt a por, nem látni, nem tudni, ki menynyire sérült, ők -maguk is épek-e, vagy,,.

— És nem i9 a Pálma az egyedüli — folytatta Vince. — A Kőris utcában is volt egy helyiség, onnan is sok embert elvittek. Még nem ismerem a teljes névsort — mondta. — Annyi bizonyos, hogy sokan voltak. Elvitték Máté Jóska építőmunkást is, a szakszervezeti ellenzék egyik legjobb emberét. Többen a Mosonyi utcai toloncházban vannak, a legborzalmasabb tetves éhez- tetőben...

Másra terelte a szót.

— Mit tudtok a fémlemez- ez a véleménye — szólt heve- — szakította félbe Vince Fe- iparbell fejesek megbeszélé- sen Vince —, hanem az, hogy rit.

seiről? elő kell készíteni a sztrájkot — Akkor hát mi legyen?

Röpiratok a gyárban

Feri összeszedte magát.

— Csak annyi szivárgott ki — mondta —, hogy mindenképpen keresztül akarják hajszolni a bércsökkentést.

— Azt beszélik, tíz százalékot akarnak lecsípni — egészítette ki Túli.

— Nem lep meg — mondta Vince. — Mindenütt ilyesmire készülnek a vasas szakmában.

Ügy látszik, általános irányzat a bérletörés. Gondolják, akinek nem tetszik, fel is út, le is út. Van facér mUnkás elég...

Ha jól következtetek, a tegnapi lebukás is összefüggésben van ezzel. Meg akarnak félemlíteni bennünket.

— Talán megszagolták, hogy Sztrájk készül — mondta Feri.

— Akkor pedig régen figyelhették a Pálma kávéházat, meg a másik helyet is — vélekedett Túli. — Ha nincs sztrájkhangulat, talán még vártak volna egy ideig. Bár az is lehet, hogy később még többen kerültök volna ; a kezük közé.

— Az elképzelhető.

— Szerdán beszéltünk Türk főbizalmival — mondta Vincének Papp Feri. — Badanti,

Betyák és én. Felkértük, adja tudtára Balázs igazgatónak, ha hozzá mernek nyúlni a bérekhez, megnézhetik magúkat a hadimegrendeléseikkel. De a főbizalmi nem lelkesedett túlságosan. Sötétebben látja a helyzetet, mint mi. Csillapított bennünket. Azt mondta, odabent a szakszervezeti központban az a vélemény, hogy „gazember az is, aki a mai időben sztrájkra gondol”.

— A vasas ellenzéknek nem

velődési ház tánccsoportja, színjátszói és a földművesszövetkezet énekkara is fellépett.

Bolgár Istvánnak, a Képes Üjság főszerkesztő helyettesének megnyitója után a lap munkatársai a szerkesztőség munkájáról számoltak be. A műsorban felléptek Pápai Erzsi a Nemzeti Színház tagja. Marian bűvész, s közreműködtek Gerd Sándor grafikus művész, Púmczél Lajos író és Sipos Gyula költő.

A rendezvény során nyitották meg a Képes Újság fotókiállításét, s itt jutalmazták és értékelték a helyi foto amatőrök kiállítását is. Első-1 lett Gyöngyösi János, II. Várhegyi Ferenc, III. Koczka István, IV. Németh Benedek, V. Sziklai János. Nagy érdeklődésre tartott számot Trojan Marian József grafikus művész kiállítása is.

HATVANBAN a Fegyveres HATVANBAN Er6k Klub_

jában a Szocialista kultúráért jelvénnyel kitüntetett Irodalmi Színpad, a művelődési ház énekkara és a zeneiskola művésztanárai adtak műsort Muzsikáló évszakok címmel. Az irodalomban és zenében jelentkező tavaszt, nyárt idézték Kárpáti Ili, Kanyó Gábor és dr. Ripka Kálmán az Irodalmi Színpad tagjai, Hamvas Ella, Békefi Júlia, Velős» Zsuzsa, Radnóti Tibor, Bordás György művésztanárok szólószámai, s az ifjúsági vonószenekar Radnóti Tibor, valamint az énekkar Bőze Tibor vezénylésével. A műsornak teltház közönség tapsolt

a negyedik

gyöngyösi

GYÖNGYÖSÖN

te került sor a község lakossága ég a Képes Üjság szerkesztőségének találkozására. A lap munkatársai neves fővárosi művészek közreműködésével „Különkiadás” címen rendezték meg műsorukat, amelynek keretében a füzesabonyi műszínjátszó hét előadás-sorozatának első bemutatója vasárnap este zajlott le a Városi művelődési házban. Az Egyesült Izzó KISZ-színjátszói Blazek: Karácsonyi vőlegény című mai tárgyú, szellemes, fordulatos művét vitték színpadra.

A főbb szerepeket Kovalcsik Zsuzsa, Szeri Éva, Bódi János, Kovács Zsuzsa, Lenkei Károly, Bartók András, Csik György ét Bikádi Zsuzsa alakította. A színművet betanította Magyar László.

a Fémlemezben is. Nem engedjük birka módjára terelni a munkásokat.

— Mire gondolsz? — kérdezte Túli.

— Arra, hogy a Magdolnában nem dönthetik el, mennyi zsírt hagyjon még kisajtolni magából a proli.

— Türk azt) mondja, együttérez vei Unit, de jelenleg..,

— Más a vérmérsékletünk

— A legjobb volna — felelte Vince —, ha ti ketten csinálnátok meg a felhívást. Ismeritek a gyárat, tudjátok, mit akarnák a munkások.

— Mi? — csodálkozott Feri. — Tóni százszor jobban érti.

— Majd ő is elolvassa — nyugtatta meg Vince. — De rá most máshol lesz szükség. Betegállományban lesz egy rövid ideig. Láthatjátok, milyen

fontos szerep vár rátok...

A déli harangszóVal egy időben ért véget a megbeszélésük.

Túli és Papp Feri az utasítás szerint megfogalmazták a felhívást. Ezt a címet adták neki: „Ne engedjünk csökkenteni a bérünkből!”

Kedden este készült el a végleges szöveg. A címet megváltoztatták. így hangzott: „Ne engedjük csökkenteni a bérünket!”

Szerdán, munka után, a Mexikói és az Erzsébet királyné út találkozásánál a grund mellett összefutottak Badanti Tó- nival. Tízperces megbeszélést tartott a pártsejt. Tóni nem 'időzhetett, nem szabadott ismerősökbe -ütköznie.

Szemébe húzta a sapkáját Egy-két változtatásban megállapodtak, aztán Túli zsebre tette a ceruzával teleírt papírt Badanti neki mondta meg, hol, mikor, kinek kell majd átadnia.

... Csütörtökön este a megjelölt időben egy barna hajú lány sietett valahová a városligeti tónál a Vajdahunyad vára mögött. Lakatos Éva volt, az összekötő. Túli megállította Jelszóval. A lány átvette a két- tenyémi kéziratot. Túli — ahogy előzőleg figyelmeztették rá — már ment is tovább.

Szombaton, sötétedés után — fél hatkor — ugyanott találkoztak. Éva csomagot vett ki a táskájából és odaadta Túlinak.

Kétszáz röpirat volt a csomagban. Elég kevés, okosan Veil vele gazdálkodni — állapította meg Feri hétfőn.

Kedden reggel, munkakezdés előtt néhány perc állt rendelkezésükre. Ügy helyezték el a felhívás egy-egy példányát a munkapadok mellé, a szerszá- rnos ládákba, hogy a műszak indulásakor mindenki észreve* gye.

(Folytatjuk)