Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-03 / 78. szám

4 NÉPÚJSÁG 1964. április 3., péntek orü'm Ú] Gilgames Gilgames sok-sok bölcses­séggel megírt ó-babilon eposz hőse: le akarta győzni a ha­lált. A film Gilgamese fiatal néprajztudós, akivel az orvos közli, közel a halál, ha... Solymár József lírai hangu­latokkal teli és szenvedélyes emberszeretetet sugárzó írásá­ból készült a forgatókönyv. (András Ida és Solymár József mtmkája) és ezt a ma is élő, a halállal szembeszegülni aka­ró és tudó hősiességet fogal­mazza meg. Sok-sok vékony­pénzű forgatókönyv és gyen­gébb magyar film után igé­nyes írói alkotás jutott film­szalagra. A kórházban idegekre menő és hitet felőrlő napok, órák, percek következnek egymásra. Operálnak és röntgeneznék, látogatókat fogadnak. Minden­ki tudja, hogy ez a kórház már nem a további földönélés előszobája — a többség szá­mára. Ez az az állapot, amely­ben a gyötrelem, a halál közel­ségének kétségbeejtő tuda­ta — nem hiszem, hogy ezt a közelséget végérvényesen meg lehetne szokni! — fintorokat szül, dühös mozdulatokat, és apatikus mozdulatlanságot. Az egészséges orvosban a gyógyí- fcaniakarás, és a lelkiismeret— néha a szerelem érzése is lá­zad a másik korai halála el­len. Tudásának és emberségé­nek véges erői mögött az élet­ben való bizakodást, a hitet keresi betegei számára is. Azt akarja, hogy ez a rákhalál el­leni heroikus lázadás akiknél csak lehetséges, bekövetkez­zék. Dávid, a tehetséges fiatal tudós a makacsok, a kitartók fajtájából való. Megérdemli értéke és emberi méltósága szerint is, hogy őszintén be­széljenek vele. A fiatal gép- írónő-szépasszony is szeretne élni, annyira nagyon? akarja a boldogságot. A kórháznak eb­ben a fojtott levegőjében egy­másra soroló halottak között győzelmet arat a hősies aka­rás, az életért való harc, a boldogság utáni vágyás. A babiloni eposz hosszú és izgalmas versezet, a film is az. A képek beszélnék, a zene igyekszik érzékeltetni a lelki­állapotok hullámzását. Nincs sodró esemény, nem is lehet, hiszen a gyógyítás mechaniká­ja, a súlytalan mindennapok lebegése élet és halál között a téma, és a sors mindenki szá­mára. A szöveg csak annyira játszik itt szerepet, amennyire MAGYAR FILM a kép, a mozdulat, a zene szükségessé teszi a gondok és gondolatok közlését. A győze­lem mámora is szófián, mert búcsúzással, reménykedéssel és visszaszorított kétkedésekkel fogózik össze. Szemes Mihály, a film ren­dezője nehéz témát, csaknem külső történések nélküli belső küzdelmet, a lélek és az ideg- rendszer fárasztó viaskodását örökítette meg; egy nehéz sakkparti históriáját, amely­ben a többség elhull és csak kevesen maradnak állva a árnyék játéka magyarázóén beleszólnak a lelkiállapotok hullámzásába. Izgalmas az, ahogyan a hősök arcában fel­kutatja egyéniségüket, szenve­délyeiket, hitüket és kifosz- tottságukat Darvas Iván alakítja a fiatal néprajztudóst. Korábbi filmje­iben az eleven arcú, jó kedélyű és a harsányabb hatásokat sem megvető művészt ismertük benne. Most márványszerűen mozdulatlan arcából az érett művész átélése sugárzik. Ta­lán ez a film vontatott tusako­Tudományos ülésszakot rendezett az Egri Tanárképző Főiskola (Tudósi tónktól):) Az Egri Tanárképző Főisko­la szerdán, fennállásának 15- ik évfordulója alkalmából tu­dományos ülésszakot rendezett a fegyveres erők klubjában. A széles érdeklődéssel kísért ülésszakon megjelent a Műve­lődésügyi Minisztérium képvi­seletében Bőlló Bertalan és Nábrádi István, Bíró József, az MSZMP Heves megyei Pártbizottságának első titká­ra, Nagy László, az MSZMP Központi Bizottsága tudomá­nyos osztályának munkatársa, a megyei és városi tanács képviselői. A társ- főiskolák részéről Márk Bertáján, a Pé­csi Tanárképző Főiskola igaz­gatója, Nagy István, a Szege­di Tanárképző Főiskola igaz­gatóhelyettese, Lovász Tibor, a Budapesti Gyógypedagógiai Főiskola igazgatója és három munkatársa vettek részt, míg a Magyar Tudományos Aka­démia képviseletében dr. Bar- ta Lajos, a Gyermeklélektani Intézet igazgatója, dr. Zibolen Endre, a Felsőoktatási Mód­szertani Bizottság titkára és Faludi Ferenc, a bizottság munkatársa jelent meg az ülészakon. Két külföldi ven­dége is volt a főiskolának: az táblán. A párbeszédekben is a félelemmel és félelemben önmagára maradt embert szó­laltatja meg. A lelkiállapot kifejezésére sokszor hozza pre­mier plánban hősei arcát, mintha a szemükkel, az arcuk egy-egy vonaglásával jelezné a belső gyötrődés és a remény­kedés váltólázát. Nincsenek ki­térői, csak a sorsok lényegére fordítja a felvevőgépet: Jéna anyagbeszerző a lexikonnal, Nyíri Jani egyenruhás kisem­bere farkas-étvágyával, a fő­mérnök befejezett munkájá­val, Saoboszlai bácsi a kitöl­tetlen lottó-szelvényével ugyanazt a gondot, válságot fejezi ki, mint amit Dávid, vagy Lilla átéL És mégis mind a maga módján, másként. Hegyi Barnabás nagyszerű operatőri munkát végzett. Éles kontrasztjai, a fény és dások sorozata lenne, ha nem jelenne meg sokszor a vásznon ilyen közelről és ilyen leplezet­len nyíltsággal ez az arc. Dómján Edit Lillája, az élni vágyó gépírómé, akit magához emel az új Gilgames, a nép­rajztudós. Pécsi Sándor Aradi doktor alakjában a magányos férfit, a gyógyítás lélikiismiere- tes hősét mintázza meg Dallos Szilvia a kórházi nővért ját­szotta. Kitűnően. Ascher Osz­kár, Gázon Gyula, Házy Erzsé­bet, Kiss Ferenc, Rajz János, Sinkovits Imre és Szabó Ernő egy-egy jelenet erejéig gazda­gították a kórház steril atmosz­féráját egyéniségükkel és játé­kukkal. Ez a film siker, mert az em­ber hite és akaratereje, győ­zelme vagy bukása megrendítő, főként akkor, ha azt művészi fokon ábrázolják. FARKAS ANDRÁS Tengeri kígyó — kazánból Kerül-e pont a négy éve húzódó ügy végére ? Változás a rádióműsorban A Kossuth rádió műsora áp­rilis 3-án a következőképpen változik: 17.05: ötórai tea, 17.52: műsorismertetés, 17.55: hírek, sport, időjárásjelentés, 18.00: „19 esztendeje. sdíszelőadás közvetítése a Magyar Állami Operaházból, hazánk felszaba­dulásának évfordulója alkal­mából. Kb. 20.00: hírek, idő­járásjelentés. A továbbiakban a műsor változatlan. (MTI) Senki sem gondolta volna, hogy ilyen sokáig elhúzódik a kazánok ügye. Még 1960. szep­tember 12-én elment a megyei tanács tervosztályához az igénylés: a gyöngyösi Lenin úti lakóház részére kért a Vá­rosi Tanács Ingatlankezelő Vál­lalata két Marabu típusú ka­zánt, hogy a központi fűtést üzemeltetni tudja. A régi kazá­nok teljesen tönkrementek, ja­vításuk sikertelen, mert csak ideiglenes megoldást hoz, illet­ve: nehezen vállalják a javí­tást, mert régi, elavult típusú kazánokról van szó, amiket már nem gyártanak. Az Országos Tervhivatalban Takács György megígérte a személyes beszélgetéskor, hogy a kazánokat biztosítja, ha a megyei tanács tervosztálya az igénylést kedvező javaslattal sürgősen benyújtja. Ekkor kezdődött. összesen tizennégy esetben ment jelzés Gyögyösről a me­gyei tanács tervosztályához a kazánok ügyében, az utolsó ké­rő levél keltezésén 1964. már­cius 2-ai időpontot találunk; Kazán azonban még a mai na­pig sincs. Sőt: a helyzet annyi­ban romlott, hogy most már a Posta téri, központi fűtésre be­rendezett lakóházak kazánjai is felmondták a szolgálatot. Félszáz család didergett az el­múlt télen is ezekben az épü­letekben, mert még kályhákat sem lehet beállítani a lakások­ba, mivel kéményt annak ide­jén nem építettek be ezekbe a házakba. A rossz, elavult, fol­tozgatott kazánok „segítségé­vel” 15 fóiknál magasabb hő­mérsékletet egyszer sem sike­rült biztosítani a félszáz csa­lád részére. Most már évek óta. Van ennek az ügynek még egy része, amit a teljesség ked­véért el kell mondanunk. A szállító vállalat a két Ma­rabu típusú kazán biztosítását 1961. augusztus 1-re igazolta vissza. Egy héttel a határidő előtt jött meg az értesítés az ingatlankezelő vállalathoz, hogy a megyei tanács tervosztálya a kazánokat Egerbe diszponálta át A vállalat érdeklődésére a június 17-i levélben érkezett meg a tervosztálytól az elutasí­tó válasz. Azóta a vállalat szinte az egész országot bejárta, hogy legalább a szétrepedezett ka­zántagok helyébe tudjon hasz­nálhatót szerezni, de eredmény télén maradt minden kísérlete. A megyei tanács tervosztá­lyához fordultunk a kazánok ügyében a kérdésünkkel. Hor­tobágyi István osztályvezető­helyettestől a következő választ kaptuk: — A gyöngyösi kazánokkal kapcsolatban régi félreértést sikerült tisztáznunk a napok­ban. Kiderült, hogy nem ka­zántagokra van szükség, ha­nem teljes kazánokra. Egyéb­ként a felterjesztett igénylé­sünket az Országos Tervhivatal évek óta elutasította; Most az a helyzet, hogy a pótkeret­igényt elküldtük, a hiányzó ka­zánok egyrészét a meglévő ke­retből tudjuk majd biztosítani, a többit a pótkeretből. Előre láthatólag csak harmadik ne­gyedév végére érkeznek meg Gyöngyösre a kazánok. Ha minden jól megy, a kö­vetkező télen már nem kell fagyoskodnia Gyöngyösön az ötven családnak; (g. molnár) erfurti Pädagogisches Institut részéről dr. Glocke és prof. Habel. Az ülésszakot (témája „A főiskolai gyakorlatok és szemi­náriumok szerepe és jelentő­sége az oktató nevelő munká­ban”) dr. Szántó Imre, az Eg­ri Tanárképző főiskola igazga­tója nyitotta meg. Bevezetőjében többi között a következőket mondotta: — A szocializmus építésé­nek jelenlegi szakaszában fo­kozott mértékben kell töre­kednünk a cselekvő, az alko­tásra képes, az életben helyt­állni tudó szakemberek kép­zésére; fokozott mértékben szükség van a szocialista gon­dolkodású és magatartású em­bereknek tömeges mértékben való kiművelésére; a szocialis­ta munkamorál, a közösség­ért való felelősség kialakítá­sára. Mindez előtérbe helyezi azokat a módszereket, ame­lyek az értelem kiművelése mellett) a gyakorlat, a tevé­kenység útján kívánja megkö­zelíteni nevelési célkitűzésein­ké*. A főiskola tanárai közül dr. Somos Lajos, dr. Bakos József és dr. Berencz János, vala­mint az erfurti Pädagogi­sches Institut képviseletében prof. Habel tartottak a téma­körrel kapcsolatos bevezető előadásokat. A korreferátumok sorozatát dr. Szokodi József nyitotta meg, majd dr. Csicsai József„ dr. Glocke {NDK, Erfurt), Ko­csis Károly, Sípos István. Ab- karovics Endre, Nagy Ferenc szóltak hozzá a gyakorlat és a társadalmi igény szempontjá­ból az ülésszak vezérgondola­tához. Blaskó János gyakorlati be­mutatót tartott a csendélefi rajzok előkészítésért. A délutáni ülésszakon So­mos János, Ködöböcz József, (Sárospatak), Bély Miklós. Szűcs László, dr. Bende Sán­dor, Vágás Endre, dr. Bihary József, dr. Udvarhelyi Károly, Rezessy László, dr. Futó Jó­zsef, dr. Pócs Tamás, dr. Istók Barnabás, Mikus László, An­nám Ferenc és dr. Mátrai — Márkus — Szabó-féle korrefe­rátumok hangzottak eL A tudományos ülésszak befe­jeztével dr. Bakos József, a főiskola tudományos bizottsá­gának elnöke, összefoglalót tartott. Az ülésszak vendégei részére a főiskola művészeti szakkörei műsoros estet ren­dezett, amelyen a főiskola le­ánykara, kamarakórusa, tánc- csoportja és irodalmi színpa­da adott nívós műsort. Így történt, hogy aznap este ért háttal állva válaszolt: úgy hét óra felé, amikor Tar- — Mi történne? Az, amit honyás a malomból hazaérke- üzentél. Tarhonyás Vendel zsugori ember hírében áUt faluszer- te. Zsugoriságához következe­tesen hű maradt akkor is, ami­dőn a falu termelőszövetkeze­ti község lett. Ám ettől kezdve fukar természeté már nemcsak szűkebb családját, hanem cim­boráit, fogatos társait is foglal­koztatta. — Meg kéne leckéztetni egy­szer ezt a Tarhonyást — for­dult társaihoz egy alkalommal Kábái, a fogatos brigád veze­tője. — Csak azt nem tudom, hogyan? A minap aztám maga Tarho­nyás akaratlanul is megadta az ötletet saját megleckéztetésé- hez. Este volt, kifogás után, s míg a lovak a jászol mellett az illatos lucernát ropogtatták, a fogatosok az istálló közepén cigarettázva diskuráltak. Poli­tikáról. időjárásról, valamint a háztáji hízók étvágyáról, súly- gyarapodásáról. A beszélgetés­be Tarhonyás is bekapcsoló­dott. Dicsekvőleg közölte, hogy az ő disznaja már meghaladja a két mázsát, de még mindig úgy eszik, hogy alig győzi ta­karmánnyal. Hanem az öt gá­csér, amelyet négy hete löm az asszony, az már kész! Kivált a gyűrűsnyakú hízott meg nagy­ra, nem akar sokat mondani, de testvérek között is megvan négy kilói — n/vívCÍI' a löÜöiLUpi TUDÓIUL­podon ehetünk majd jó kacsa­pörköltet — jegyezte meg a többiek felé kacsintva Kábái. — Megvan már annak a he­lye — tért ki a provokálás élői Tarhonyás, s már bánta, ami­ért említést tett a hízott gácsé­rokról. — Van rá öt liter borom, hogy megkóstolom a gácsérjai­dat! — jelentette ki tenyerét fogadásra nyújtva Kábái. — Nos, ezt már magam is szeretném látni — ment bele a játékba Tarhonyás. Óvatosságból, amint hazaér­kezett, első dolga volt a gácsé­rok megtekintése, majd miután meggyőződött róla, hogy meg­vannak valamennyien, fogta s a baromfiólból áthordta őket a szerszámos kamrába. Rájuk zárta az ajtót, majd Marost, a téglavörös színű kuvaszt köz­vetlenül az ajtó elé kötötte — őrnek. — Ügy hallom, lopják a ka­csákat — magyarázkodott oda­bent asszonyának —, ezért be­zártam őket a kamrába, — s átnyújtotta neki a kulcsokat. A fogadásról azonban hallgatott, s ez okozta vesztét. Másnap ugyanis, miközben a tagok őröltetni való búzájával a ceg­lédi malomba járt, Kábái ko­moly ábrázattál állított be Tarh onyásékhoz. — Üzenetet hoztam — mond­ta az asszonynak. — Kitől? — kérdezte Tarho- nyésné. — Vendeltől. — Csak nem történt vele va­lami baj? — Baj nincs, ellenben azt mondta, tegyem meg, ugorjak át a biciklvel, oszt mondjam meg, hogy az öt gácsérból hár­mat vágjon le vacsorára, mert az elnök, meg a fogatosok jön­nek estére névnapot köszönte­ni. Az asszony jámbor, de kétel­kedő tekintettel nézett Kábái­ra, majd így szólt: — Ezt az este is megmond­hatta volna. Aztán meg nem szokott az én uram névnapot tartani. — Ez már nem rám tartozik — indult az ajtó felé Kábái. — Én az üzenetet átadtam. Hopp! — csapott hirtelen homlokára —, majd elfelejtettem, hogy még azt is mondta, a gyűrűs­nyakú gácsér feltétlenül közte legyen a három kacsának! Ez már hatott. Ha Kábái a gyűrűsnyakú létezéséről is tud. akkor igaz lehet a dolog: Kábái csakugyan beszélt az em­berrel. — Nem bánom — mondta nagyot sóhajtva. És mindjárt hozzáfogott a vacsorafőzés elő­késztéséhez. (Csont István illusztrációja) zett, otthon már terített asztal, — Én? Kitől? Mit? porcelántányér, s a tűzhelyen — Azt, hogy vacsorára vág- illatozó finom kacsapörkölt fo- jak le három kacsát. Meg azt, gadta. hogy közöttük legyen a gyű­— Hőst itt meg mi történik? rűsnyakú is. Az asszony egy cseréptálból — a gyűrűsnyakút is levág- eppen a galuskát szaggatta, ez- tad? — Le hét. De most nem érek rá diskurálni, inkább gyere, oszt! tartsd azt a tésztaszűrőt a vödör fölé, mert: mindjárt jön­nek a vendégek, és még seho­gyan se állok a vacsorával. Tarhonyás a fejéhez kapott. — Vendégek? Ki hívott ide vendégeket? Már éppen egy kacskaringós káromkodásba kezdett, amikor kintről kutyaugatás, majd láb- csoszogás hallattszott, s a konyhaajtón Kertész Dani, az elnök, Kábái a brigádvezetó meg vagy öt tsz-fogatos „Sok boldog Vendel estéjét’ köszönt­ve lépett be. Valamennyien egy-egy üveg bort szorongattak a hónuk alatt, amit mindjárt az asztal közepére tettek. — Gondoltuk, elkel egy kis itóka a kacsapörkölt mellé — mondta Kábái, miközben or egyik széken kényelmesen el­helyezkedett. Követték példáját a többiek is, csak a hirtelenében házi­gazdává előlépett Tarhonyá állt az ajtóban, mint akit fejbe­vertek. — Nyertél Kábái! — nyögte ki végül verejtékezve. Majr hirtelen az asszonyra ordított: — Tálalj, Juli! A szemtanúk véleménye sze­rint Tarhonyás ezen az estért három púpozott tányér kacsa­pörköltet fogyasztott el, majr ügy éjfél körül, amikor a utolsó pohár bort is kiöntött a poharakba, átölelte Kábáii megcsókolta, és azt követőé az összes jelenlévőket meghír ta disznótorra. ARI KÁLMAM

Next

/
Oldalképek
Tartalom