Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

( 4 \ NÉPÜJSÁO 1964. április 22., szerdft nI „A POTYAUTAS" Zenes komédia as egri Gárdonyi Gésa Ssínhásban Chopintől Jevtusenkóig . ... a népek barátságáért ........ A szerzők és a színház jó­voltából három vidám órát töltöttünk az He de France fedélzetén s míg e nem létező hajó szelte az óceán hullámait, hallgattuk a zenét, figyeltük a táncot s jóízűt nevettünk a helyzetek adta komikumon. Igazságtalanok lennénk, ha most a kellemesen eltöltött há­rom óra után a mélyebben szántó szatírát, vagy a jelle­mekből fakadó humort kérnénk számon Jacques Dévaitól, a komédia írójától. A Potyautas nem akar több lenni egy köny- nyed vígjátéknál, de az író ezt nagyon ügyesen csinálja. Dévai oly sok franciásan szel­lemes poénnal szerelte fel ezt a cseppet sem új történetet, hogy az, modem dzsessz-mu- zsikával fűszerezve, méltán arat síikért a magyar színpado­kon. Maga a történet nagyon is egyszerű, sőt talán még kevés­nek is látszik egy egész estét betöltő komédiához. Egy bájos francia kislány nagy remé­nyekkel indul a luxushaj ón Amerika felé S míg az előke­lő kabinban karrierről, dúsgaz­dag férjről álmodozik, kiderül, hogy az ágya alatt egy potya­utas — egy kedvesen szemte­len fiatalember — lapít, aki pénz híján ezt az utat válasz­totta, hogy elkísérje milliomos szerelmét s a házasság révén ő is megszerezzen minden gaz­dagságot a megcsodált Ameri­kától. Csakhát Amerika sem adja olyan könnyen kincseit s a hosszú úton a fiataloknak van idejük a csalódáshoz, sőt még egy újabb szerelemhez is. Bár a fiú és a lány egy kabinban szelik át az óceánt, komédiáról lévén szó nem „történik” kö­zöttük semmi, a kedvesen mu­latságos veszekedéseken kívül. Ez az a műfaj, amire azt szokták mondaná: ebbe minden belefér. Így könnyen válhat ebből vaskos bohózat, de szel­lemes komédia is. Ez utóbbihoz kifinomult éraék, és kellő mér­téktartás kell. Ügy látszik Laczina László, az egri előadás rendezője, mindkét tulajdon­sággal rendelkezik s így sike­rült neki a jobbik, a művészibb utat járnia. Megfelelő ritmust diktált az előadásnak s a jól előkészített poénok ültek, rob­bantak. A rendezés külön ér­deme, hogy bár nem hah gsú­lyozta túl, de azért kiemelte a komédia határozottan mai, po­zitív tartalmát. Különösen tet­szett az első rész fináléja s szellemes volt az előadás vég­jelenete is. Raoult, a potyautast Dégi István Jászai-díjas, a debrece­ni Csokonai Színház művésze alakította. Nem a vendégnek kijáró tisztelet, hanem az őszinte elismerés diktálja e so­rokat: tehetséges színészt is­mert meg és nagyszerű alakí­tást látott az egri közönség. Raoul ja bő humorérzékkel, sok ötlettel megrajzolt figura. Dégi jó érzékkel, ügyesen vált a komédiából az ironikus, majd a komolyabb jelenetekre s ha mindehhez hozzáadjuk beszé­des arcjátékát, kitűnő ritmus­érzékét, táncszámait: elisme­réssel nyugtázhatjuk alakítá­sát Külön dicséret a sokat­mondó fináléért, az Amerika- számért. Bálint György számtalan ap­ró részletre kiterjedő erede­ti figurát állított elénk a bo­londos amerikai alakjában. Remekbe szabott karikatúrája az előadás egyik erőssége. Martinet, a fiatal francia kis­lányt Kopetty Lia alakította. Nagyon kedves, bájos egyéni­ség a színpadon, fekete paró­kája külön érdekességet köl­csönzött arcának. Lényegében tetszett a játéka, bár szerep- felfogásával vitáznánk is: mint­ha a kelleténél kissé komo­lyabb húrokat pengetne, he­lyenként nem oldódik fel a ko­média forgatagában. Láttuk már operettben, s vígjátékban is, azt is tudjuk — a műsorfü­zetben nyilatkozta — hogy a próza felé vágyik. Ez az elő­adás is bizonyság, hogy megje­lenése, egyénisége, kedves hangja a zenés, vígjátéki sze­repekre predesztinálja. Barbarát, a milliomos ame­rikai lányt, Mártha Edit ját­szotta. Eddigi szerepei alapján hangját dicsértük, most meg kell említenünk karikírozó készségét is. Kanalas László, Fekete Alajos, és Bencze István rövidebb szerepeikben jó alakítást nyúj­tottak, s kiérdemelték a tap­sot a csinos, kedves stewarde- sek: Zéman Vilma, Kóródy Il­dikó, Bukucs Edit, Kondor Klári, Nagy Zsuzsa és Tolnai Katalin, valamint Bán Brigit­ta és Láczay Zoltán is. Máthé Klára fordítása meg­őrizte a szöveg franciás szelle­mességét, pikantériáját, Szenes Iván versei paródiába hajló poénekkel szolgálták az elő­adás sikerét Dévai komédiájához Nádas Gábor komponált jó ritmusú, modern zenét. A twistek, a madisonok, cserlsztonok, han­gulatos slágerszámok, nagy le­hetőségeket adtak a színészek­nek tánckészségük bemutatá­sára. Ök éltek is véle. A pat­togó ritmusokat Somos István vezénylésével hangulatosan tolmácsolta a zenekar. Somoss Zsuzsa táncai ügyesek, kifeje- zőek. A díszleteket és jelmezeket az egri Kalmár Ka-talin főisko­lai hallgató tervezte. Ez első nagyobb színházi munkája. Színpadképe jó lehetőséget adott á színészi játéknak, öt­letes volt a hajót ábrázoló elő­függöny, ügyes és hangulatos a kabin és a háttér is. Igaz, kissé „igazi” volt ez a kabin, nem ártott volna még több meseszerűség. A jelmezek sok­színűsége, eleganciája, egyéni ötletei tetszettek. A közönség ezúttal szórakoz­ni ment az egri színházba — nem csalódott. De jól szóra­koztak a színészek is. Ez is az írót dicséri. Márkusz László AZ EGRI SZILAGYI Erzsé­bet Leánygimnázium és a Do­bó István Gimnázium fiataljai vasárnap és hétfőn közösen rendeztek műsoros estet a Gár­donyi Géza Gimnázium dísz­termében. Tizenöt nemzet da­lai, versei, zerieszámai, táncai váltogatva felelgettek egymás­nak a népek testvériségéről és barátságáról. A műsort három dallal a két intézet vegyeskórusa nyitotta meg, Dienes Tiborné vezény­lete mellett. Bárdos Dana­danáját Koczár Tavaszi dala, majd Borgulja Hálaéneke kö­vette. Említésre méltó a két gimnázium összefogásából lét­rejött énekkar fegyelmezett és hangulatos éneklése. Jevtusenko versét (Az ame­rikai csalogány) Ráduly Margit szavalta. A fiatal szovjet költő amerikai útiélményét, az alka­lomszülte hangulatot tágítja ki a barátság szózatává. Bodnár Zita német , dalai után Juhász Csaba mondta el Csanádi Já­nos Atomkort próbatételét. Chopin Asz-dúr Impromptu- ját Vendrei Éva játszotta. A lányok fátyoltánca, a Dobó Gimnázium végzős diákjainak tánczeneszáma mellett kedé­lyes világot fedeztetett fel hallgatóival Verebélyi György, aki Branislav Nusics életrajzi regényrészletét mondotta el. A lányok kamarakórusa Vendrei Éva vezénylete mel­lett francia népdalokat éne­kelt. Geresi János Seitz Violin- koncertjével keltett jó hatást. A BOLGÁR NÉPKÖLTÉS­NEK a második világháború­ban keletkezett egyik balladai mélységű darabját szavalta Bá­csik István. Lendvainé Eper­jessel Katalin svéd dalokat énekelt svédül és magyarul. A távoli észak számunkra egzo­tikus dallamvilágát érett, kel­lemes hangon szólaltatta meg a Szilágyi Gimnázium volt nö­vendéke. A mikepércsi csárdást a lá­nyok és fiúk tánckara mutatta be nagy sikerrel. A betanítás munkájáért fel kell jegyez­nünk Cservenyák János tanár nevét. A Dobó Gimnázium énekka­ra — Dienes Tibomé vezetésé­Az egri várban (Foto: Selmeczy) vei — néger spirituálékat adott elő. Juhász Ákos Patrice Lu- mumbának, Kongó mártír­halált halt miniszterelnökének egyik megrendítő szózatszerű versét szavalta el. A „Szen­vedtél, fekete testvér” haza­szeretetről és egy sokat szen­vedett nép szabadságvágyáról vallott fennkölt szavakkal. Musszorgszkij Gopak-ját lendületesen játszotta Nagy Mária. A lányok népviseletbe öltözött kamarakórusa orosz népdalokat adott elő. Graffjódi Zuzsa orosz népi táncot mutatott be. Nicolas Guillén versét Jókai István mondotta el. Gönczi Zsuzsa, a Szilágyi Gimnázium volt nö­vendéke, a Bartók Béla Zene- művészeti Iskola növendéke Balakirev (Álmomban hallga­tom) és Sosztakovics (Csilla- gocskák) egy-egy alkotását fi- gyelemreméltóan szólaltatta meg. A Dobó Gimnázium III/C osztályának táncszámai mel­lett a Szilágyi Gimnázium leá­nyainak ajaki tánca és a Do­bós-fiúk gén csapé ti verbunkja hozott sikert. Lengyel Judit, a Bartók Bé­la Zeneművészeti Iskola nö­vendéke olasz népdalokat éne­kelt. A fiatal énekesnő lírai szopránját érzelmi telítettség jellemzi. Jevtusenko Akar-e Moszkva háborút? című költeményét Szojácsek Anna szavalta. Az egyes számok zongora- kíséretét Vendrei Éva, Nagy Mária, Brozman Ildikó, Vértes Ákos látták él, míg Varga Márta harmonikán kísérte az orosz népdalokat A MŰSOR MEGGYŐZŐ, művészi tanulsága: a népek barátsága a béke gondolatán és az emberek közötti megér­tésen épül. Dalban, zenében, versben, táncban a békére vá­gyó, a jövőt építő-óhajtó em­berek szólaltak meg ezen az estén. S még valami: az ifjúság hite és varázsa: a művészet, a népek fiatalsága, hite és vará­zsa: Chopintől Jevtusenkóig (fia.) VADAfZ FSfiCNC a 13. Bonyhádi Károlyt és a kórus néhány más tagját már ismer­ték. — Bolsik vagytok valameny- nyien — ordítottak rájuk —, tudjuk jól, a kórus csak fedő­szerv. Belelátunk a kártyátok­ba. Ezeket a „feketéket” elkülö­nítették, rendőri felügyelet alatt álltak, nem lett volna szabad semmiféle egyesületet, vagy csoportosulást látogat­niuk. Kórusbeli szereplésükkel — ha egyéb ezúttal nem is bizo­nyult rájuk — megértették a rendőri felügyelet előírásait. A „házi maccs” megszegéséért büntetés járt: néhány hetes őrizetre bent fogták őket a Mo- sonyi utcában. A többieket — az élsó vendégeket — nyilván­tartásba vették, felkartotékoz- ták. Ezek közé tartozott Ku- rimszky is. Bátran viselkedett, a vallatás nem törte meg Glotz Béla tudta ezt, mert ak­kor éppen ő is odabent volt a jergliben és figyelemmel kísér­te az ifik erőpróbáját. Ezért hozta össze Garaival Kurimsz- ky Sándort. Cigi augusztus harmadikén szabadult a toloncházból. Túl voltak az elsejei háborúellenes napon, nélkülük is fellobbant a főváros több pontján a tüntetés: Le a háborús készülődéssel! Éljen a ifjúmunkások nem­zetközi összefogása, a fasizmus és a háború ellen! Elhangzott néhány jelszó, a csoportok szétoszlottak, a ren­dőrség ezután már nem látta szükségesnek, hogy bent tartsa a „gyanúsakat”. De neveik be­kerülték a K-betűvel jelölt kartotékokra, A központi sajtós Glotz Béla útmutatása sze­rint Újpesten, a Tavasz utca Rákospalota felőli végén kel­lett Ciginek Pistára várakoznia. Glotz elmondta Pistának, mi­lyen Cigi külseje. Pista harminc körüli, jól öl­tözött, vállas férfi volt. Ku- rimszkynál fél fejjél alacso­nyabb. Jávor-bajszú, szemüve­ges. Amolyan értelmiségi kiné­zésű. Szemügyire vette Cigit, _s megállította: „Nem tudja vé­letlenül, merre van a hetven- hatos ház?” „Naplemente”—felélte a fiú. Ez ugyan elég groteszkül hangzott, de a kérdezőt meg­nyugtat. Mosolyogva nyújtott kezet. Elindultak az István út irányába. — Sándor — kezdte minden különösebb bevezető nélkül Pista — rád esett a választás, fontos munkával akarunk megbízni. Nem könnyű és nem veszélytelen... — Nem baj — mondta Kű­ri mszky, hiszen tudta, hogy valami" ilyesmiről lesz szó —■ halljam, mit kell csinálni. De Pista nem akarta a köze­pén kezdeni. — A statáriumot ellenünk hozták, azt tudod — szólt hal­kan. — Tudom. — No, akkor azt is tudod, hogy most nem babra megy a játék... A mindig vidám, mozgékony Cigi nagyon komolynak, eltö­kéltnek látszott Süvített a szél, kabátja gallérját féltűr­ve lépdelt Pista mellett. Az kalapban volt, ő hajadonfőtt. Sokan menték el mellettük, befordultak egy csendesebb, sá­ros mellékutcába, ahol zavar­talanul beszélgethették. — Mondd, csak folytasd. — Memél-e vállalkozni a központi sajtós tisztségének el­látására? — kérdezte Pista, miközben lelassította lépteit, a fiúra függesztette tekintetét Garai sokáig tevékenykedett a német pártban. Betűszedő volt a hivatalos foglalkozása. Nyomdában dolgozott, de azért Berlinben is a pártszervezés volt a fő működési területe. Néhány éve vált meg a Kom­munisták Németországi Párt­jától, mert itthon is szükség volt szervezőkészségére, tapasz­talataira. Kezdetben a párt egyik nyomdáját vezette, az­tán lebukott, ült másfél esz­tendőt. Szabadulásától kezdve illegálisan élt Azok, akikkel kapcsolatot tartott, így ismer­ték: „Pista”. — Miből áll az? — kérdezte rövid hallgatás után Cigi. — Most egyelőre csak any- nyiból, hogy te kapod kézhez az anyagot, elosztod, elviszed azoknak az elvtársáknák, akik egy-egy területért felelősek. Ez nem kevés gonddal jár, nagy körültekintés kell hozzá.! — Persze, persze. Gondolkozott: Nem mérés dolga, egyszerűen kell, tehát úgy liehet felfogni, hogy utasí­tás — döntötte el magában. — Ha a párt alkalmasnak tart erre a munkára, az megtisztel­tetés. Csak akkor volna köte­lességem kitérni, ha magam is úgy erezném, nem leszek rá képes. De ha a párt kéri, min­den erőfeszítésre hajlandó az ember... — Persze — ismételte. — Ha egyszer csinálni kell, vál­lalom. Beszélgették még egy ideig, főleg a megbízatással össze­függő tennivalókról. Ügy vál­tak él, hogy Pista kijelölte a következő találkozás idejét és helyét Elosztóhelyek Néhány nappal később Cigi Dinda Bélához ment Rákospa­lotára, aki az Imre utca ötven­ötben lakott. Dinda is cipész volt, az apja is. Az öreg egy tenyérnyi foltozóműhelyben kínlódott, Béla pedig hol gyár­ban, hol mesternél dolgozott, aszerint hogy milyen volt az „időjárás”. Dinda négy évvel volt idősebb Kurimszkynál. Ez idő tájt éppen gyárba járt de otthon a lakásán is fuserál- gatott. A felesége ismerősöknek varrt. Dindának is volt már dolga a rendőrséggel, de nem volt egészen fekete. A „bolsi-gya- núsaik” kategóriájába tarto­zott, a bőrösöknél a baloldaliak közé Saroltáik. Lakásán időről időre illegális szemináriumot tartott a rákospalotai körzeti bizottság. Kurimszky is tagja volt Andrásfi Gyula cipész­segéd volt a bizottság titkára. Akkoriban, már hónapok óta József Attila vezette a szemi­náriumot Ha a politikai „idő­járás” különösen kedvezőtlen volt, átmenetileg apja kis kó- cerája volt Dinda menedék­helye. Harmadnap este Oláh Sán­dorhoz, a „Fecske kerület” saj- tóelosztójához vezetett Cigi út­ja. A Fecske kerület — ilyen néven nem volt feljegyezve semmilyen térképre, e megje­lölést csak az illegális mozga­lomban ismerték, azt jelentet­te: Ferencváros, Csepel, Kis­pest, Erzsébetfalva. Ezután egy szőke lánnyal találkozott Kurimszky a Tele­fongyár közelében, a Hungária úton. Mindegyiküknél ottha­gyott egy-egy csomagot, melyet úgy vitt magával a kabátja alatt — a hóna alá szorítva —, hogy útközben minden ideg­szálával figyelt, feltűnés nél­kül szemügyre vett mindenkit, közel és távol, előtte és mö­götte, nehogy elkapják a szál­lítmánnyal. A monoriaknak Vecsésre kel­lett kivinni az anyagot. Krumplival fedte be egy háti­zsákban. Egy kiskocsmában várt rá Bajkai János megbí­zottja. Minden alkalommal szárny­ra kelt a párt üzenete. Elju­tott a gyárakba, a szakszerve­zeti helyiségekbe, a természet- barátokhoz, a nyomorgók le­vesosztóiba, az inségkony- hákra, a munkásak hajlékaiba, a tanonciskolákba, leventefog- lal'kozások alkalmával a gya­korlótérre, olykor még a ta­nyákra is. „A statárium nem szünteti meg a válságot — állapította meg az ifj ú munkásoknak szánt egyik röpirat. — Egymás után zárnak be a gyárak. A Gazdasági Gépgyár, a Nagy és Róna autóikarosszériagyár le­állt, a Dräsche téglagyár majd­nem minden munkását elbocsá­totta. Száz meg száz munkás lett újra munkanélkülivé. A Gazdasági Gépgyárban alig pár tanoncot szabadítottak fél, a többit egyszerűen az utcára szórták. Az eddig eltöltött éve­ket most elveszítik, de mit tö­rődnék ezzel a tőkések ... Voltak nehezebb vállalko­zások is. Néhányszor Budán, a Fillér utcában egy nyúlánk, szőke kárpitos segéddel, Tömpe Istvánnal találkozott Kurimsz­ky. Ö volt a felső kapcsolata. Nyolc-tízkilós pakkokat vett át tőle. A központi apparátus anyaga volt, szokatlanul nagy kincs. A „Kommunista” és a „Pártmunka” sokszorosított példányain kívül akadt benne külföldön nyomott „Űj Már­cius”, sőt, moszkvai „Sarló és Kalapács” is. Ezeket a csoma­gokat is Dindáékhoz vitte, ott bontották szét kisebb köte­geltre. Megkönnyítette Kurimszky helyzetét, hogy a rendőrségen még nem nagyon ismerték. A július—augusztusi toloncházi közjátéknál az ő személyének nem tulajdonítottak különö­sebb jelentőséget. Kartotékján egyelőre neki is csak az első rovatot töltötték ki: „Kommu­nista-gyanús”. Ilyen volt Andrásfi Gyula, vele egykorú cipészsegéd nyilvántartási lapja is, Pákoz- di Ferencé, a fiatal költőé, és a többieké, a huszonegynéhány szavalókórus-tagé. De azért Kurimszky feltéte­lezte: egy-két detektív bizo­nyosan emlékszik az arcára. Az elővigyázatosság sose árt (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom