Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-17 / 64. szám

2 NÉPŰJSÁG 1964. március 11., tedd A ígM iürilcistöttség hazaérkezett Bukarestbe Hruscsov Ga*ruhán meghesaéléseket folytatott a küidüuség tagjaival A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának; küldöttsé­ge hétfőn a kora délutáni órákban hazaérkezett Buka­restbe. A küldöttséget Ion Ghe- orghe Maurer vezette, tagjai Emil Bodnaras, Nicolae Ceau- sescu és Chivu Stolca voltak. Mint ismeretes, a küldöttség tárgyalásokat folytatott Pe­kingiben a Kínai Kommunista Párt, Phenjanban a Koreai Munkapárt Központi Bizottsá­gának képviselőivel. A küldöttség hazaérkezése­kor a repülőtéren megjelent a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának valamennyi tag­ja és póttagja, Gheorghiu-Dej, a Központi Bizottság első tit­kára vezetésével. ★ Vasárnap és hétfőn Gagrá- ban, Ngikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára megbeszélést foly­tatott a Román Munkáspárt küldöttségével, amely Ion Ghe- orghe Maurer, a Politikai Bi­zottság tagja vezetésével Pe­ringben és Phenjanban járt. A megbeszélésem szovjet részről Anasztasz Mikojan, Vaszílij Mzsavanadze és Jurij Andro­pov, román részről Emil Bod- naras, Nicolae Ceauseseu és Chivu Stoica vett részt. A két párt képviselőd véle­ményt cseréltek közös érdekű kérdésekről. A marxizmus— leninlzmus, a proletár nemzet­köziség elvi alapján különös fi­gyelmet szenteltek a szocialis­ta országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egysége és összeforrottsá- ga megszilárdításáért vívott harc kérdéseinek. A találkozó a testvéri barátság szívélyes légkörében zajlott le. ★ A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának Ion Ghe- orghe Maurer vezette küldött­sége elhagyva a Szovjetuniót, a különrepülőgép fedélzetéről táviratot küldött JMyikita Hrus- csovnak. A táviratban szívé­lyesen üdvözllk Hruscsovot és az SZKP Központi Bizottságát és sok sikert kívánnak a szov­jet népnek a munkájához és a kommunizmus építéséért ví­vott harcához. A nyugatnémet kancellár engedelmesen halad az elődje által kitaposott úton Erhard beszéde a CDV hannoveri kongresszusán A CDU hannoveri kongresz. szusán hétfőn Erhard kancel­lár hosszabb beszámolót tar­tott a kül- és belpolitikai hely­zetről. Külpolitikai fejtegeté­sei arról tanúskodnak, hogy Erhard — Adenauemek vasár­napi beszédében kiadott jelsza­vát követve, — engedelmesen halad az elődje által kitaposott úton. A kancellár nem vetett fel egyetlen új elgondolást vagy eszmét sem, mely alkal­mas lenne a nemzetközi prob­lémák megoldásának megköze­lítésére és a nemzetközi légkör •megenyhítésére, ellenkezőleg, még számos vonatkozásban tizemmel láthatóan magáévá tette a CDU szélső jobboldalá­nak merev, enyhülésellenes ál­láspontját. A nyugati politikát Illetően Erhard leszögezte, hogy a bon­ni politikának sarkköve to­pábbra is a NATO, valamint a Franciaországgal kötött együtt­működés marad, s Bonn az Egyesült Államokkal épp olyan ja barátságot akar, mint Fran­ciaországgal, (Megfigyelők kö­rében feltűnést keltett, hogy Johnson nyilatkozata kul- és belpolitikai kérdésekről Erhard — korábbi megnyilat­kozásaival ellentétben — most meg sem említette Angliát.) A német kérdésben Erhard ’smét félreérthetetlenül kifeje­zésre juttatta, hogy a bonni po­litika központi törekvése to, vábbra is az NDK bekebele­zése marad. „Nincs két német állam” — hangoztatta, majd ki­jelentette, hogy kormánya „vi­lágosan a nem-et állítja szem­be mindazokkal”, akik a nyu­gati szövetségen belül egyes kérdésekben kompromisszu­mos megoldásokra töreksze­nek, s azt hangoztatta, hogy egy ilyen politika „beláthatat­lan, de mindenesetre tragikus következményekkel járna”. Erhard bejelentette, hogy kormánya nemrégiben előter­jesztette elképzeléseit szövetsé­geseinél a német kérdésben ki­fejtendő „új kezdeményezés" érdekében. Ezek a bonni el­képzelések — mint a kancellár szavaiból kiderült — túlnyomó- részt a bonni politika régi tézi­seit tartalmazzák. Erhard sze­rint ugyanis minden új kezde­ményezésnek a következő négy alapelven kell nyugodni: 1. A négy nagyhatalom annak ide­jén kötelezte magát a német egység helyreállítására 2. A német kérdéssel kapcsolatos nyugati politika alapja ne egy „ideiglenes megoldás” legyen, hanem a „teljes újraegyesítés” — természetesen Bonn szájaize szerint. 3. A leszerelés és az európai biztonság kérdéseit össze kell kötni az újraegyesí­téssel. 4. Keresni kell az uta­kat és módokat „a Német­ország megosztottsága által elő­idézett emberi nehézségek” át­hidalására. Ez utóbbi ponttal kapcsolat­ban Erhard kitért a berlini lá­togatási engedélyek ügyére is. Azt mondotta, az a felfogása, hogy tovább kell folytatni az ezzel kapcsolatos megbeszélé­sekét, ugyanakkor azonban vi- lágsan értésre adta, hogy Bonn továbbra Is saját feltételeinek elfogadásától teszi függővé a megállapodást. Így azt köve­telte, hogy „egész Németor­szágban állítsák ismét helyre a teljes mozgási szabadságot”. Egy szóval sem válaszolt azon­ban Abusch-nak arra a javas­latára, amelyet az NDK mi­niszterelnök-helyettese egy nyugatnémet lapnak adott nyi­latkozatában tett nemrégiben, hogy tudniillik ezt a kérdést az NDK és az NSZK kormányai­nak képviselői között folyta­tandó hivatalos tárgyalásokon rendezzék. Erhard továbbá megígérte: „Folytatjuk erőfeszítéseinket, hogy mi is hozzájáruljunk szö­vetségeseinknek ama fáradozá­saihoz, amelyek arra irányul­nak, hogy enyhülés jöjjön lét­re a Szovjetunióhoz és más kelet-európai népekhez fűződő viszonyunkban.” A kancellár ugyanakkor azt is értésre adta, hogy a nyugat­német kormány továbbra sem hajlandó elismerni az Odera- Neisse-határt és miközben til­takozott a revansizmus vádja ellen, nem átallotta „kommu­nista imperializmussal” vádol­ni a szocialista országokat. Erhard részletesen foglalko­zott a nyugat-európai együtt­működés problémáival is. Hangsúlyozta: a bonni kor­mány kitart ama célja mel­lett, hogy a Közös Piacon túl­menően létrehozzák a nyugat­európai országok politikai egy­ségét is, mert egy ilyen „közös politikai akarat által egyesített Európa világpolitikai felelősség hordozására is képes”. Elismer­te azonban, hogy ennek az egy­ségnek az ügye pillanatnyilag nem a legjobban áll és „nem Od okot túlzott reményekre”. A közös piaci problémákkal foglalkozva, Erhard kijelentet­te, hogy a közös gabonaár kér­dőében megvédik majd a nyu­gatnémet parasztság érdekeit, majd azt hangoztatta, hogy a Kennedy-menetről folytatandó tárgyalások „az atlanti társas­viszony próbakövét jelentik és komoly próba elé állítják az európai gazdasági közösséget Azt hangoztatta, hogy a nyu­gati világ „létét vagy nem lé­tét döntheti majd el”, vajon megszilárdulnak-e vagy pedig meglazulnak a kapcsolatok Amerika és Nyugat-Európa között Erhard beszéde belpolitikai részében elsősorban gazdaság­politikai problémákkal foglal­kozott, s komoly aggodalmát hangoztatta „a lappangó inflá­ciós folyamat” miatt. Elutasította a szociális ki­adások növelésére irányuló kö­veteléseket, mondván, hogy „takarékoskodni kell”. Fegyveres erőink készülnek az április 4-i díszszemlére A Magyar Népköztársaság fegyveres erői április 4-én, ha­zán I? felszabadulásának 19. év­fordulóján díszszemlét tarta­nak, A felvonuló egységek már készülnék, hogy az április 4-i díszszemlén, . felszabadulásunk évfordulójához méltóan juttas­sák kifejezésre fegyveres erő­ink erejét, egységét és fegyel­mét. Közzétették a LEMP KB l| . kongresszusának téziseit A LEMP Központi Bizottsá­gának IS. teljes ülésén megvi­tatták és elfogadták a LEMP 1964. június lS-re összehívott IV. kongresszusának téziseit. A tézisek ismertetik a népi Len­gyelország fejlődésének - kétév- tizodes eredményeit, az ország új ötéves népgazdasági tervé­nek Irányelveit ég a párt fel­adatait. BOGON AD ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZET Boconádon most nyíló büfé­falatozója részére szakkép­zett italboltvezetőt keres, aki a főzésben is jártas. Erkölcsi bizonyít­vány és működési bizonyít­vány szükséges. Keresünk segédmunkásokat április 6-án beinduló ásatási munkákhoz. Nyugdíjast is alkalmazunk. Építésvezetőség, Eger, Vármúzeum Fordította: Szalbmárí Gábor tőket. Éppen akkor csap­tak rájuk, amikor egy zuhanó- repülés után felfelé hilztak. A négy közül nyomban harckép­telenné vált egy. Parázs légicsata keletkezett ott fenn a magasban. A gépek hol eltűntek áz éj Sötétjében, hol meg ismét előbukkantak. Színes lámpáik ilyenkor meg­megcsillantak a hold gyér fé­nyében. Tűzcsíkok cikáztak az égen. Valahol a felhők között egyszer csak egy vöröslő go rnolyag keletkezett. A követke. ző pillanatban — mintha csak tűzijáték lenne — ezer apró fénycsóva pattant ki belőle... Kigyulladt és felrobbant a le­vegőben egy gép. Megérkeztek a tartalék Mes- serschmidtek is. Néhány perc múlva már tizenkét német va­dászgép ellen kellett felven­niük a harcot, a szovjet repü­lőknek. Tizenkét gép. Nem nagy szám. Berlin és Ham­burg légvédelmi egységei mindössze ennyit tudtak nél­külözni. Az ő légiterükben is nagyszámú szovjet bombázó­kötelék tartózkodott. Kelet felől viszont mind újabb vö­rös csillagos vadászgép-csoport húzott Karlsluste irányába, hogy felváltsák azokat a repü­lőket, amelyeknek már fogytán volt a lőszerük, s benzinjük is csak annyi maradt, amennyi a Visszafelé tartó útra szükséges. Fent, a felhők között, szü­net nélkül folyt az öldöklő lé- giküzdelem. De lent a repülő­téren sem állt meg a munka, egy másodpercre sem. A sú­lyos teherrel megrakott szál­lítógépek egymás után emel­kedtek a magasba. Valamennyi gép Aszker feje felett repült el. Az úttesten feküdt az őrnagy, nem mesz- sae a két kocsitól, ott, ahol Vé­get ért a Torppal folytatott viaskódása. Aszker hallotta, amint felvijjogtak a magasban a német vadászrepülők. Azón- hal felismerte őket a motor jellegzetesen éles. apró meg­szakításokkal búgó hangjá­ról. Miért vannak itt ezek a vadászgépek? Csak nem jöttek rá a repülőtér elfoglalására? Úgy látszik, mégis így van. A repülőtér felől a távolság el­lenére is tisztán hallotta a lég­védelmi géppuskák fojtott kelepélését, majd egy lángok­ban álló, nagytestű repülőgép húzott el felette, a föld felé tartva... Aszker felnyögött Sajgó fájdalmat érzett az egész tes­tében. A halántékát dörzsölte a kezével, hátha alább hagy í uz éktelen zúgás a fejében. Kétszer is megpróbált felállni, de mind a két alkalommal olyan elviselhetetlen, pokoli fájdalom hasított az összeron­312 dallasi esküdt nem nyilatkozik Az angolszász törvénykezés furcsaságait ismerő megfigye­lőket is alaposan meghöikiken- tette az a komédia, ami az es­küdtszéki verdikt után lezaj­lott Dallasban, Belli ügyvéd Jack Ruby halálos ítéletének kihirdetése után keresetlen szavakkal szidalmazta a bírót és az esküdteket. Núliány perc­cel később Brown bíró viszont számos újságíró előtt pompás embernek, remek ügyvédnek nevezte Bellit. A következő fél­órában már Belli ragyogó bí­rónak nevezte Brown-t. Brown bíró pedig szarvasvadászatra hívta meg az ügyvédet. Oswald gyilkosának ügyvédei perrendtartási tévedések miatt nyújtják be az első fellebbezést a texasi legfelső bírósághoz. Ennek elintézési ideje normá­lis körülmények között három hónap. Minthogy azonban a bí­róság a nyári hónapokban szü­netet tart, a három hónapos türelmi időből lehet több is. Hacsak — vélekednek Dallas­ban — az esküdtszékhez ha­sonló váratlan gyorsasággal nem születik meg Austinban is a halálos ítéletet jóváhagyó végzés. A 12 esküdt elvonult a világ zajától. Állítólag megállapod­tak egymás között, nem nyilat­koznak, mi történt a dallasi bűnügyi bíróság elkülönített tanácskozótermében. csőit lábába, hogy azonnal eszméletét vesztette. Most ismét kinyitotta a sze­mét. Nézte a sötét eget. Hall- gatózott. Csend volt körös-kö­rül. Nagy nehezen felhúzta a mellére a földön elterült kar­ját, amelyre az órája volt csa­tolva. Felemelte a fejét, hogy lássa a számlapot. De az óra nem működött, összetört. Az erőlködés kimerítette. Egy ideig mozdulatlanul fe­küdt. Zihált a melle. Aztán elfordította a fejét, fény de­rengett. Közeledett a hajnal. Mennyi lehet most az idő? Négy óra? A jelek szerint négy körül járhat. Tehát mindjárt vége az akciónak.. ­Néhány percig még pihent. Ez az átkozott gyengeség... Attól az egy combsebtől lenne áz egész? Aszker mozdítani próbálta a beteg lábát. De a láb nem engedelmeskedett). Megmerevedett. Aszker felvet­te a földről Torp kését, amely ott hevert mellette. Felvágta vele a nadrág szárát, s meg­nézte a sebet. Hosszú, mély vágást, kapott. A dulakodás közben alaposan összeron *30- lódott a seb széle. Egyhamar nem gyógyul be. Aztán meg­érintette kezével a sebet, amelyből rnég mindig erőtel­jesen szivárgott a vér. Aszker azonnal megértette: valami na­gyobb véredényt vághatott el Torp kése. Sok vért Vesztett, azért . érzi ilyen gyengének magát. Övatos-an, hogy ne tegyen egyetlen felesleges mozdulatot sem, amely gyöngítheti, le­csatolta a nadrágszíjgt, aztán jiggyel-bajjal körultekerté a combján, a seb felett, majd a szíj alá dugta a kés nyelét, S néhányat csavart rajta, hog* gyökeréig nyúljunk, «— mon­dotta. Az elnök a továbbiakban hangoztatta, hogy a polgárjo­gokról szóló törvény elfogadá­sa jelenleg a kongresszus előtt álló legfontosabb feladat. „A négereket száz évvel ezelőtt felszabadították bilincseikből, de nem szabadították meg a bőrszín miatt adódó problé­máktól és a még most is ta­pasztalható vak fanatizmustól. Mindent el akarok követni, hogy a polgárjogokról szóló törvényt elfogadják" — jelen­tette ki Johnson. Az elnök „üres sajtófecse- gósnek” minősítette azokat a híreket, hogy Robert Kennedy igazságügy-miniszter és közte éles viták lennének. Hozzáfűz­te azonban, ha őszinte akar lenni, akkor meg kell monda­nia, a mostani időpont nem alkalmas arra, hogy kampányt folytassanak a Demokrata Párt alelnökjelöltségi tisztéért. vezetést. „Most teljesen mds világban élünk — mondotta. — Az országok saját maguk akar­ják kidolgozni politikájukat.” Az elnök célzott arra, hogy időről időre „lehangoló inci­densek” történnek és az Egye­sült Államoknak ezzel kapcso­latban komoly problémákkal kell megküzdenie. Sokszor „nem értenek meg bennünket, sőt, elferdítik álláspontunkat”. Johnson televízióinterjúja so­rán érintette a francia—ame­rikai kapcsolatok kérdését is. Elismerte, hogy a két ország kormánya között számos kér­désben nézeteltérés van. Ismét kijelentette, az Egyesült Álla­mok helyteleníti, hogy Francia- ország diplomáciai kapcsolato­kat létesített a Kínai Népköz­társasággal. Ugyanakkor kife­jezte reményét, hogy a Kínai Népköztársaság elismerése nem vezet „Kína ENSZ-felvételé- hez”. A kubai kérdésre térve az elnök hangoztatta, vannak az Egyesült Államokban olya­nok, akik „nagyon gyors akció­kat” sürgetnek, például azt kö. vételik, hogy az Egyesült Ál­lamok tengerészcsapatokat dobjon partra Kubában. John­son ezzel kapcsolatban azt han­goztatta, hogy az Egyesült Ál­lamoknak „olyan politikát kell folytatnia, amely fenntartja méltóságát és tekintélyét, de ugyanakkor tartalmazza a szük­séges intézkedéseket is.” Az Egyesült Államok és Pa­nama kapcsolataira térve az el­nök kijelentette, a washingto­ni kormány nem egyezik abba bélé, hogy előfeltételek alapján folytassanak tárgyalásokat a Panama-csatornával kapcsola­tos új szerződésről Johnson ezután arról beszélt, szükség van arra, hogy az Egyesült Államok kiterjedt se­gélyben részesítse a külföldi kormányokat, hiszen ez „meg­felel az Egyesült Államiak ér­dekeinek.” Belpolitikai kérdésekről szól­va kijelentette, hogy kormá­nya „harcot vív” a szegénység és a tudatlanság ellen. Arra törekszünk, hogy a problémák Johnson amerikai elnök in­terjút adott három televíziós társaságnak abból az alkalom­ból, hogy száz napja tölti be az Egyesült Államok elnöki tisztét. Az elnök hangsúlyozta, kormányának mindenekelőtt erőfeszítéseket kell tennie a béke megvalósítására és „min­dent él keli követnie, hogy rendezni lehessen a világon fellelhető nézeteltéréseket." Johnson ugyanakkor leszö­gezte, hogy az Egyesült Álla­moknak e cél megvalósítása érdekében „fenn kell tartania erejét és haialmáf’. A dél-vietnami helyzetről szólva az elnök kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak ott problémái vannak." A Sai gomból visszatért McNama­ra hadügyminiszter „terjedel­mes beszámolót” terjesztett elő és ezt a nemzetbiztonsági ta­nács a jövő héten vitatja meg. Johnson hangoztatta, az Egye­sült Államok arra törekszik, hogy a mostani dél-vietnami kormány támogatására „meg­tel elő és hatékony terveket” dolgozzon ki. Az elnököt felkérték, ma­gyarázza meg a Los Angeles­ben elhangzott beszédének azt a részét, amelyet célzásként lehet értelmezni arra, hogy az Egyesült Államok kiterjeszt­heti a háborút Dél-Vietnamról Észak-Vietnamra. „Nem, én so­hasem tettem ilyen célzást” —- mondotta az elnök. Johnson Hozzáfűzte, az Egyesült Álla­moknak eltökélt szándéka, hogy Délkelet-Ázsiában marad és e térségben minden támoga­tást megad szövetségeseinek. Johnsontól megkérdezték, milyen módon képzeli el az Egyesült Államok szerepét az új világban, abban a világban, amelyben kihívásokat tesznek az Egyesült Államok vezető szerepével szemben. Az elnök kénytelen volt elismerni, hogy a helyzet jelentősen megválto­zott, és elmúltak már azok az idők, amikor az Egyesült Álla­moktól függő országok feltét­lenül elfogadták az amerikai U. Amint a soron következő te­herszállító repülőgép földet ért, s a betomkifutópálya vé­géig gurult, egy-kettőre meg­telt a repülőgép belseje a ha­talmas értékű ládákkal. Utána azonnal levegőbe emelkedett a gép. öt-hat szállítógép egy rajt képezett, — a levegőben várták meg egymást, amíg mindegyik megtelik —, s va­dászgépek kíséretében Kelet felé indultak. , Két ilyen gépcsoport már el­ment. A harmadik is a leve­gőbe emelkedett és éppen ké­szülődött, hogy rátérjen a meg­adott irányra, amikor négy német vadászrepülő támadta meg őket. A fasisztáknak csak­hamar sikerült félgyújtaniok egy szovjet teherszállító gépet, amely néhány perc múlva füs­tölögni kezdeti, s egyre lejjebb ereszkedett. A szovjet vadász- repülők azonban azonnal észre­vették a támadó Meeserschinid-

Next

/
Oldalképek
Tartalom