Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
6 NÉPÚJSÁG 1964. március 15., vásárnál» 3000 kilométer A Nap és a Föld a jégsivatagon át Mirnijben, a szovjet délisarki obszervatóriumnál két menetrendszerű „IL—18-as” repülőgép szállt le. A Moszkvában felszállt gépek 25 000 kilométeres utat tettek meg, útvonaluk Indián, Burmán, Indonézián, Ausztrálián, Új Zélandon át vezetett.«. Mint ismeretes, az első Moszkva— Mimij utat 1961-ben tették meg. A repülőgépek, amelyeket az Aeroflot neves pilótái — Alekszandr Poljakov, a Szocialista Munka Hőse és Mihail Sztupisin, a Szovjetunió Hőse — vezettek, a kilencedik szovjet déli-sarki expedíció hetven tagját szállították a jégfödte kontinensre. Az expedíció vezetője Mihail Sa> mov, az ismert sarkkutató. Az expedíció másik része az „OB" és az „Esztonyija” nevű hajókon indult útnak a Délisarkra. A hatodik világrészen végzett újabb kutatások terveiben szerepelnek a nyugodt nap nemzetközi éve programjának megfelelő komplex kutatások. A sarkkutatók szán- talpas traktorokon indulnak a Vasztok állomásról a „megközelíthetetlen” sarkon át annak a hatalmas, eddig felderítetlen „fehér foltnak” a középpontjába, amely a Déli mágneses-sark, a Maud királyné-föld és az Enderby- föld között terűi el. A tudósok 3000 kilométeres utat tesznek meg a jégsivatagon át, útjuk végcélja az Alasejev- öbölben levő „Mologyozsnaj a” állomás. A szovjet kutatók francia kollégáikkal együtt a sarktól kiindulva az Indiai-óceán partja mentén az Antarktisz jégtakarójának mozgási sebességét és deformálódását rizs- ják a déli-sarki tengereket, gálják. A geológusok és ge- Képünkön: A. Poljakov, B. orgráfusok folytatják munká- Majorov, M. Sztupisin és I. jukat az Enderby-földön, az Ljahovics repülők, a transz- oceanográfusok pedig az „OB” kontinentális repülőút részve- Diesel-hajó fedélzetéről kutat- vői. '•'."»M'*-:-" '•.■.»"'■jWi-SS?-,..- ----> Er őmű a víz alatt Ez az erőmű merőben szokatlan. Már első látásra is, de szerkezetét tekintve is, épülete nem a gát fölött van, hanem részben abban, részben a vízlevezető berendezések alatt A gépterembe lépve pedig nem látni a szokásos generátorokat Itt csupán a különböző irányító berendezések és műszerek kaptak helyet A generátor a turbinával együtt — a víz alatt helyezkedik eL Ez a vízierőmű még nem létezik, de hamarosan felépül a Sékszana folyón, Cserepovec város közelében. A folyó a Belo- je-tavat és a Ribinsziki-víztáro- lót köti’ össze. Az itt alkalmazott horizontális hidrogenerá- torodcat Leningrádban, részben a vasműben, részben az Elektroszila Gyárban készítették. járó kiadások tekintetében rendkívül gazdaságos. A vertikális turbinák helyett a horizontálisak alkalmazása révén egyszerűbbé vélik az építmények viz alá kerülő részének az elhelyezése, csökken az alapozás mélysége; következésképpen a föld- és betonozási munka is. Ugyanakkor a horizontális turbina áteresztő képessége és teljesítménye 15— 20 százalékkal nagyobb, mint az azonos átmérőjű vertikális turbináé. Horizontális turbinákat állítanak fel a most épülő kievi vízierőműiben is, amely a Dnyeperen épült vízierőműrendszer hatodik tagja lesz. Rovarok a rovarok ellen Az új generátor turbinájának átmérője öt és fél méter. A turbinának négy lapátja van. Ezek helyzete a működés közben automatikusan változik meg, a terheléstől és a víznyomástól függően. Az új generátorokat széles körben fogják alkalmazni a sík vidékek folyóin. Szinte pótolhatatlanok ugyanis az olyan kis nyomással működő erőműveiknél, ahol a turbinákról időnkint át kell térni a szivattyúzásra, és megfordítva. A cserepoveci erőműben négy gépegység működik majd; ezek mindegyike 20 ezer kilowattos lesz. A leningrádi tervezők több mérnöki és gazdasági feladatot igen szerencsésen oldottak meg. A hasonló teljesítményű vízierőművekhez képest a horizontális gépegységekkel működő erőmű jobb műszaki-gazdasági indexeket tud felmutatni. Ez az erőmű mind a beruházások, mind az üzemeléssel A kertészek megfigyelték, hogy ahol a parányi trichog- ramma nevű légy megtelepszik, onnan eltűnik a gyümölcsösök kártevője, az almamoly, amelyet mindenki ismer, akinek valaha is férges alma került a kezébe. A tri- chogramma arról nevezetes, hogy elpusztítja az almamoly petéit. A tudósok ezt a tulajdonságát használták ki, amikor kidolgozták a növényi kártevők elleni harc biológiai módszerét. Az idén nyáron a Lett Biológiai Intézet egyik laboratóriumában kitenyésztett két kilogramm trichog- ramma mintegy ezerötszáz hektár gyümölcsöst mentett meg az almamolytól. Az élő „szerből” egy csipetnyi elegendő ahhoz, hogy hét hektár területű gyümölcsöst megtisztítson a kártevőktől. A képen jobbra: a trichog- ramma, 40-szeres nagyításban. I Qfvl január elsején kez- 1 -/u±* dődött a nyugodt nap nemzetközi éve, amelynek során tanulmányozzák a napfolttevékenység és a bolygónkon lezajló fizikai folyamatok közötti kapcsolatokat. A tudósofe megállapították, hogy a Nap különböző idősza- kokban különbözőképpen viselkedik, egy vagy másfél évig viszonylagos nyugalom honol rajta, kevés a napfolt is, aztán a napfoltok száma növekedni kezd és négy év leforgása alatt eléri a maximumot, majd ismét csökkenő tendencia kezdődik. Ezek a ciklusok nagyjából 11 évenként ismétlődnek meg. A törvényszerűség okai egyelőre még ismeretlenek. Az azonban megállapítást nyert, hogy a napfolttevékenység ciklusaival sok olyan földi jelenség is kapcsolatos, mint például a mágneses viharok, a sarkifény-jelenségek és az időjárás változásai. A Napnak bolygónkra gyakorolt hatásával alaposan meg kell ismerkednünk. Meg kell taműnunfc alkalmazkodni a Nap heves forrongásaihoz, a napfoltok, napfáklyáik, gázkitörések és kifényesedések következményeihez, amelyekhez olyan szorosan kapcsolódik életünk. Ilyen Alapvizsgálat” mintája volt a nemzetközi geofizikai év, amelyet nem véletlenül időzítettek 1957—1959-re. Abban az időszakiban a napfolttevékenység rendkívül aktív volt Azok az adatok, amelyeket Jakutföldén és a perui Kordille- rákban, a Déli-sarkvidéken és Capri szigetén, a nemzetközi geofizikai év munkáiban részt vevő mind a 67 országban gyűjtöttek össze, még hosszú éveken át alapját képezik a Földön lezajló fizikai jelenségek tudományos magyarázatának. A Föld—Nap közötti kapa csolatok kérdéseiben sok minden tisztázódott. De bármennyire értékesek is az új adatok, a valóságot csak összehasonlítás útján ismerjük meg. A nemzetközi geofizikai év a rendkívül erős napfolttevékenység időszaka volt, ezért annak érdekében, hogy teljesebb következtetéseket vonhassunk le, tudnunk kell, mi megy végbe akkor, amikor a Nap nyugodtább állapotban van. Ha a Nap megnyugszik, ritkábbak lesznek az Északi- és a Déli -sarkvidéken a sarkifény- jelenségék, csökken az iránytűt kitérítő és a rádiókapcsolatokat zavaró mágneses és ionoszférikus viharok száma, csökken a röntgen- és az ibolyántúli sugárzás, gyengül a Napról érkező töltött részecskék sugárzápora, megváltoznak a magaslégköri viszonyok és velük együtt részben az időjárás is, s megváltozik a Föld azon sugárzási övezeteinek elhelyezkedése, amelyeket a nemzetközi geofizikai év idején a szovjet és amerikai tudósok fedeztek fel. Ezek a jelenségek nem ismernek országhatárokat, és csak akkor ismerhetjük meg őket, ha egész bolygónk a geofizikusok laboratóriumává válik. A nemzetközi geofizikai év folyamán megvalósított, válóban alkotó együttműködéstől fellelkesített tudósok az egész világon élénk visszhangot váltott ki a nyugodt nap nemzetközi évéről szóló felhívás. Már több mint 60 ország jelentette be, hogy részt kíván venni a tudományos tények megszerzéséért folytatott új hadjáratban. A Szovjetunióban a nyu- godt nap nemzetközi évével kapcsolatos kutatásokba sok ezer szakembert vonnak be. A Nap megfigyelését a különleges megfigyelő állomások széles hálózata bonyolítja le. Az Usszuri folyó partján fekvő távol-keleti Obszervatórium csillagászai veszik át a megfigyelők „stafétabotját” tokáéi kollégáiktól, s adják át Irkutszík, Alma-Ata és Taskent geofizikusainak, csillagászainak. Azután Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország és az Észak-Kaukázus tudósai lépnek ,.akcióba”. Ezzel egyidejűleg munkához lát a „napszolgálat és a földszolgálat” a Krímben, a Moszkva melletti Krasznaja Prahában és a sarkkörön túl, Murmanszk környékén. Végül Pulkovo, Kijev és Lvov csillagászai „átadják” a Napot postdami, pilseni, küblim, wroclawi, Pic du Midi-i és greenwichi kollégáik kezébe. Az Atlanti-óceánon túl a washingtoni Smithsonian Intézet, a mexikói Trarizintla, a Colorado államban levő Boulder, a kanadai ottawai obszervatórium teleszkópjai várják a Napot... j\/t indezeket a megfigyelé■LTJ- seket nem szétszórtan, hanem egységes, előzetesen kidolgozott terv alapján folytatják majd, hasonló módszerekkel és azonos eszközökkel, hogy a kapott adatok összeha- sonlíthaták legyenek. S mint ahogy az a nemzetközi geofizikai év idején is történt, a megszerzett adatokat „közös kalapba dobják”, két világ- központba továbbítják, amelyek közül az egyik az Egyesült Államokban, a másik a Szovjetunióban van. Innen bármely ország tudósa hozzájuthat a Föld és a Nap kölcsönhatásával kapcsolatos adatokhoz. Találmányok — felfedezések — hipotézisek A napvezetékek A Nap által kibocsátott sugarakat, akárcsak az elektromosságot, vezetékeken lehet továbbítani. Különleges rendszert dolgozott ki erre a célra V. Vejnberg (Leningrád), a műszaki tudományok doktora és D. Szattarov alma-atai aspiráns. Elgondolásuk szerint finom üvegfonalakból sodort kábel segítségével továbbítanák a napsugarakat. Képátvitelre már aránylag régen használnak • ilyen kábeleket. A századmillimétemyi átmérőjű üvegfonalat burokba helyezik. A fonál egyik végére eső napsugár az üvegszálak között több milliószor visszaverődve halad tovább és a vezeték másik végén jön ki. Az üveg jelenlegi átlátszósága mellett egyenlőre csak 50 méteres távolságra lehet így átvezetni a napsugarakat. Ha a vonalak vastagságát majd a milliméter ezredrészeivel tudjuk kifejezni, akkor a fény nagy része kilép a fonalakból és szétterjed a köztük lévő üres térben. Az elnyelés ilyen módon jelentősen csökken, az átvitel távolsága pedig növekszik. A fényvezetéket sokféleképpen lehet felhasználni: épületek világítására, fűtésére, forrasztására, olvasztására, hegesztésére. Erre a célra elegendő felállítani a gyár tetőzetén egy parabolikus tükröt, amely a fénykábel végéhez összpontosítja a sugarakat. A belső helyiségbe vezetett kábelköteg megoszlik: a fonalak egy része világításra és fűtésre, másik része a termelési műveletek végzésére szolgáló sugárzást vezeti. Különösen hasznos a fényvezeték a rádióiparban. Hiszen a sugarak koncentrálásával légüres térben, a rádiólámpa belsejében is tudunk forrasztani. Az orvostudományban az új találmányt feltételezhetően operációknál lehetne hasznosítani.
