Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

1964. március 15., vasárnap NBPÜJSÜO » Fejre állt cs város Százezren után milliónál pocsékolnak ? A Vencel téri fogadalom 25 évvel ezelőtt özönlötték el Hitler hadai Csehszlovákiát Egerben először a Sándor Imre utca betonburkolátát szedték fel, aztán folytatják a Széchenyi utcában. A fő ut­cán ismét leállították a for­galmat, két méter mély és jó széles árkot ásnak, mennydör- géses robajjal működik a kompresszor, betongyűrűk so­rakoznak a járdán és magas földtorlaszok éktelenkednek a keskeny utcában. A Széchenyi utcán ezt tették tavaly is, csak altkor az úttest másik felét szedték fel. Előbb gázvezetékek, most pedig az esővízcsatoma miatt túrják fel az utat. Az, emberék seho­gyan sem értik, hogy miért nem lehetett ezt egyszerre el­végezni. Így sokkal többe ke­rül és sokkal tovább tart a bosszúság. Alig fejezték be a Széchenyi utca burkolatának helyreállítását, máris bohtjäk a másik oldalt, most aztán tönkremegy az is, amit az ősz­szel megcsináltak, s új utat kell építeni. Hallottunk olyan érvelést, hogy a gázvezetéket és az új csatornázást egyszerre nem le­hetett megépíteni, műszakilag nem tudták megoldani, nincs elég hely arra és pénz sem volt rá. A másik verzió sze­rint csak a gázvezeték építése során jöttek rá, hogy a csa­tornarendszer tönkrement, sür­gősen cserélni kell, de nem tudták egyszerre csinálni, mert nem akadt kivitelező vállalat és nem volt munkaerő. viselte, a vezetők alig tudnak á kezdeményezésekről és főleg keveset, vagy éppen semmit sem tettek a sürgős feladatok megvalósítására. A posta pél­dául a miskolci igazgatóságra küldte a tanácskozás jegyző­könyvét, s azóta onnan valasz sem érkezett. A városi tanács felhívta a vízműveket, hogy május 1-ig vizsgálja felül a város vízve­zetékrendszerét, főleg azokban az utcákban, ahová gázt ve­zetnek, az ÉMASZ-tól pedig az 1965—66-os rekonstrukciós ter­vet kérte, hogy ennek alapján majd egyeztessék a munkákat és elkerülhessék a korábbi visszásságokat, a tetemes ká­rokat, A szándék jó, de a megvalósítás elakadt, mert a kezdet kezdetén fejtetőre állí­tották. Mi úgy gondoljuk, a tanács­nak ismernie kell a város fej­lesztési tervét, tudnia kell, hogy hová akar gázt bevezet­ni, hol kell az esővízcsatornát kicserélni. Ezek a munkák jár­nak a legnagyobb bontással, ehhez Igazodjék a többiek munkája, tehát a városi ta­nács ütemezze a közműcserét és fejlesztést. Ha egyszer — de csak egyszer —1 felbontanak egy útszakaszt, ott hozzák rendbe az összes közműveket, jó pór évre előre gondolkoz­zanak és szabályrendelettel tiltsák meg az örökös bontást Annál is inkább, mert az idén és ä következő években több­szörösére növekszenek a fel­adatok, így milliók forognak kockán. A februári tanácskozás csu­pán egy volt a sok közül. A kívánságok és a kellő hang­súly nélkül megfogalmazott feladatok a feledés homályá­ba merülnek. Határozott prog­ram és céltudatos ütemezés nélkül a vízművek hozzá sem kezdett a felülvizsgálathoz, az ÉMÁS2 és a posta következő évi tervei a várostól idegen síneken futnak. Erélyes és sür­gős intézkedésre van szükség, Hogy az ésszerűség és a köz­érdek érvényesüljön. Az elmúlt évberi 182 ezer forintba került a Széchenyi ut­ca burkolatának helyreállítá­sa, 179 ezer forintba a Rác­hegy utca és a Lenin Úton becslés Szerint is elpocsékol­tak vagy 300 ezer forintot. Egy kilométeres útszakasz kö­rülbelül egymillió forintba ke­rül. Számítsuk még ehhez azt a sok bosszúságot és kért, amit a felesleges, illetve két­szeres bontás a lakosságnak okoz, akkor úgy Véljük, joggal sürgethetjük a kooperációt, aZ ésszerű és tervszerű munkát. Vagy hivatkozzunk inkább arra, hogy a társadalmi tu­lajdon szándékos rongálását a törvény bünteti? Dr. Fazekas László • • • A Heves megyei MÉSZÖV lett az első a Csongrád megyével kötött párosversenyben Nincs még két éve, hogy Eger város tanácsa tetemes költséggel parkosította a Le­nin utat De nem sokáig gyö­nyörködhettünk benne, mert előbb a kőszegélyek építésé­vel, aztán a gázvezetékkel tet­ték tönkre az új parkot. Göd­rök, dombok éktelenkednek ott és nincs még minden la­kásba bekötve a gáz, tehál további rontás-bontás várható. A Klapka utcában a szállo­dától a fürdőig tavaly gázt ve­zettek, aztán villanyt és a na­pokban kezdték meg a vízve­zeték árkának ásását. A Rácz- hegy utcában előbb utat épí­tettek, aztán felszedték a bur­kolatot, mert szennyvízcsator­nát raktak le. A városi tanács építési és közlekedési osztálya február elején tervegyeztető, koordi­náló tanácskozásira hívta össze az érintett vállalatokat. Nem vették komolyan ezt a meg­beszélést. Több vállalatot csu­pán a műszaki ügyintéző kép­Négy évvel ezélőtt megyénk MESZÖV-vezetői verseny- szerződést kötöttek Csongrád megyével, amelyben a föld- művesszövetkezetí politikai és gazdasági munka megjavításá­val a versenyidőszak végére a saját erőből történő gazdál­kodást tűzték ki óéiul. A két versenytárs félévenként érté­keli az élért eredményeket és pontozással dönti él a helye­zéseket. A napokban Szegeden ke­rült sor az 1983. évi eredmé­nyek értékelésére, amelyet a két megye érdekelt szakveze­tői végeztek el A 26 verseny- pontból álló szerződés érté­kelése alapján megyénk 10 feltételben volt jobb verseny­társánál és az éves verseny­ben 51 pontot ért el. Csongrád megyének mindössze 42 pontot sikerült megszereznie. A He­ves megyeiek ezzel már má­sodszor hódítják el az első he­lyet versenytársuktól. Megyénk különösen a tagszervezés és részjegybefizetés terén ért el kiemelkedő eredményt, jó eredmény született az árufor­galom növekedésében, de le­maradás mutatkozik az áru­készletek forgási sebességénél. Jobbnak bizonyult a verseny­társ a vendéglátóipar! és ezen belül a sajátkészítésű ételfor­galom növekedésében és a lel­tárhiányok csökkentésében. Az egyik kép, amely a hu­szonöt év előtti tragikus ese­ményre emlékezteti az utókort, két férfit ábrázol: von Neurath bárót, az új helytartót, a hitlerista diplomaták fehér haj tokás díszegyenruhájában és a nyitott autóban mellette ülő, magába roskadt cilinderes öregurat, Hácha doktort, a le- igázott Cseh-Morvaország ná­ciktól kinevezett, majd kivég­zett elnökét. A másik kép az események szenvedő hősét, a népet ábrázolja, Prága lakói­nak egyik csoportját, ahogy a Vencel tér járdáiról öklöt ráz­va, sírva, vagy gyűlölettől égő szemekkel nézi a bevonuló páncélosokat, az SS-kÜlöhít- mények félelmetes menetoszlo­pait. Berlinben még alá sem írták ..a védnökségi kérelem” hírhedt jegyzőkönyvét, amikor Keiner náci tábornok hadse- regesoportja már bevonult Ost- ravába. A csehszlovák bur­zsoázia árulása már megfosz­totta az országot az esélyes védekezés lehetőségeitől. A Saar-vidéken kezdődött Hitler hódításának sorozata, Ausztria megszállásával az Anschluss-szál folytatódott, az­tán a Szudétaföld került sor­ra. Korábban 1938 őszén a müncheni négyhatalmi szerző­dés után még lett volna mód a fegyveres ellenállásra. Cseh- litarizmus elnyelte csaknem az Szlovákiában működtek Kö- egész európai kontinenst, lété- zép-Európa legjobb fegyver- ben fenyegette Angliát, kinyúj- gyárai és a hadsereg eléje ak- tóttá csápjait a többi világrész kor még nem sokbah maradt felé, hogy az „uralkodásra ter­el a német hadseregétől. A rhett magasabb rendű faj” igá- kommunisták Abesszínia népé- jába hajtsa az egész emberisé­nek ellenállására, a spanyol get. E tervek megvalósításának köztársaságiak példájára hl- módszereiből ma már köny*- vatkoztak, de Benes és társai tárakra való írott dokumentum a kapitulációt választották, és döbbenetes erejű muzeális Amikor a köztársaság határai anyag tanúskodik. Benesék meghátrálása miatt A negyedszázados évforduló mán- sorra leomlottak, Hitler nemcsak visszapillantásra ad naik tűnő perc telt el, míg végre a magasba húzó bombá­zógépek jellegzetesen monoton hangját hozta a szél. — ők azok, — szólt Ljülko. Az ejtőernyős egység pa­rancsnoka bólintott. A repülőgépek búgása erő­södött Ljulkóék bekapcsolták a zseblámpáikat. Mély fede­zékekből jeleztek a gépeknek, úgyhogy o*ak felülről, a leve­gőből lehetett látni a fénye­ket. A fényvonal a szovjet csapategység elhelyezkedését mutatta a repülőknek. A bombázóknak az a fő fel­adatuk, hogy megsemmisítsék a repülőtér összeköttetését a külvilággal: a telefonvezeté­keket, meg a rádióadó helyisé­geket, amelyek biztos helyen, a föld alatt vannak, s csak telitalálattal sebezhetők. De hát hol keressék a célt, ha fentről nézve az egész kör­nyék egybefolyó koromfekete tenger? Mégis megtalálták a célpon­tot. Két rakéta röppent a ma­gasba. A repülőtértől távo­labb, két egymással szemben levő helyről lőtték fel őket. Ívelt pályát írtak le a repülő­tér felett. A bombázógépek pilótái Izgalommal követték az egymás felé haladó két kis fénycsík útját. Ahol keresz­tezték egymást, azon a helyen volt a repülő ér rádióközpont­ja. A pilóták bemérték a megadott pontot, világító légi­gyertyát engedtek fölé, majd egy sorozat nagyméretű bom­bát dobtak rá. A bombázók ezenkívül más objektumok, egveb-k közöl* a repülőteret védő 1 1 ’ -'iherű ágyúk és gépnu:' -fészkek ellen is in­téztek támadást. Az egyik gépből, magasan fent, színes rakétát lőttek ki. Ez azt Jelezte, hogy a bombá­zók befejezték az akciót, s el­hagyják a környék légi terét. Az ejtőernyősök félugrál­nak a fedezékből, s roham­mal indultak a repülőtér felé. HUSZONHETEDIK FEJEZET 1. A karlslustei Abwehr rádió­központjának ügyeletese — egy idősebb, vaskeresztet vi­selő Feldwebel — hirtelen felugrott az asztal mellől, le­kapta a fejéről a fülhallga­tót, s hanyatt-homlok kirohant a szobából. Még a készüléket is elfelejtette kikapcsolni. Mint a megszállott, futott vé­gig a folyosón, s a lépcsőn ket­tesével szaladt felfelé. Egy rántással feltépte az Abwehr vezetőjének az ajtaját, s min­den bejelentés nélkül valóság­gal bezuhant a szobába ... Az asztal mellett ülő Oberst csodálkozva nézett rá. A Feld­webel — zihálva, szinte kap­kodva a levegő után — asztal­ra tette annak a rádiójelen- tésnek a szövegét, amelyet Torpnák sikerült leadnia. Az Oberst átfutotta a papírt. — Szeretném kiegészíteni... — A Feldwebel egyik lábáról a másikra állt. — Torp Sturm- führer hangjából azt éreztem, mintha valaki akadályozta vol­na a jelentéstételben. Mintha dulakodott volna valakivel. S aztán, egyszer csak vége, be sem fejezte a mondatot. — Tehát az a véleménye, hogy akadályozták őt? — Igen, Oberst úr. — Orosz kémele... — dör- mőgte magában elgondolkozva a főnök. Aztán felállt, s köz­ben vállat rántott. — Na, és ha orosz kémek is! Hát mit tehetnek? Legfeljebb hárman- négyen lehetnek. Upitz Grup­penführemek viszont több tu­cat embere van. — Ügy látszik, volt óka rá Torp Sturmführemek, hogy ezt jelentse. Ügy beszélt, hogy szinte halálfélelem volt a hangjában. Ezt én jól éreztem, Oberst ÚT! — Rendben van, menjen vissza a szolgálati helyére. Ál­landóan figyelje az étert! A Feldweber összecsapta a bokáját, s kiszaladt a szobá­ból. Az Oberst a falitérképhez ment, s megkereste rajta azt az erdőt, amelyben a rejtek­hely volt. A teherautó-konvoj tehát — próbálta magában fel­mérni a helyzetet — két óra­kor Indult el a titkos iratok­kal. Most két óra és tizenki­lenc perc van. Feltételezhető, hogy ez idő alatt körülbelül tíz kilométernyi utat tehettek meg a kocsik. Az Oberst meg­jelölte azt a helyet, ahol a te­herautó-karavánnak számítása szerint ebben a pillanatban ha­ladnia kell. A körmével egy x-et tett arra a pontra. De mi­féle veszedelem fenyegethette a kocsikat? ... Megszólalt a telefon. A lég­védelmi parancsnokság közöl­te: támadást intéztek a schwarzenzei repülőtér ellen. Előbb az ellenséges repülők bombáztak, most pedig vala­miféle gyalogos egység roha­mozza a repülőteret. A jelen­tést a repülőtér közeiében el­helyezkedő légelhárító tüzér­ség rádióján adták le. A tü­zérséget megsemmisítette a bombatalálat, de a rádióleadó épségben maradt, mert a Mál­lásoktól messze, álcázott helyen működik. Az Oberst ledobta a kagylót a készülék villájára, s meg­nyomta a jelzőcsengő gomb­ját. Ebben a pillanatban is­mét megszólalt a telefon. A légvédelmi parancsnokság stábjának ügyeletese jelentet­te, hogy a schwarzenzei repü­lőtér felett újból megjelentek az ellenség gépei, a kifutópá­lyákról mozgó fényjeleket lát­ni, mintha leszálló gépeket akarnának fogadni. Most már támadják a tüzérségi rádióle­adó körletét is ... Ezeknél a szavaknál elnémult a tüzérek leadója. Az Abwehr vezetője falfe­hér lett. Mindent világosan látott. Hiszen a repülőtér azon az úton feküdt, ahol a teher­autó-konvoj haladt, 15 kilo­méternyire a rejtekhelytől. Az arghívdokumen/turnokat szál­lító teherautók éppenséggel oda tartanak. 2. A repülőtérre, amelyet az ejtőernyősök aránylag könnyű­szerrel foglaltak el — egymás után szálltak le a szovjet te­herszállító repülőgépek. A le­szállásra várakozó gépek a közelben köröztek. Magasan az égen, vörös csillagos vadász­gépek cirkáltak. A repülőtér környékét vigyázták. Ez idő alatt a többi bombá- zógépcsoport a Karlsluste kö­rül elhelyezkedő, csaknem va­lamennyi, többé-kevésbé na­gyobb város és helyőrség ka­tonai objektuma ellen táma­dást intézett, hogy lekösse a Messerschmidteket és a Hein- keleket, s megzavarja a tájé­kozódásban a fasiszta légelhá­rítás irányítóit. Szovjet légi­támadás érte ezen az éjjelen egyebek között Berlin, Ham­burg, Lüneburg, Schwehring, Oranienburg és más városok különböző objektumait. (.Folytatjuk.) hadai elözönlötték Cseh-Mor­Vaország földjét. A gőgös, vi- iághódításra készülő német militarizmus bandavezére egyetlen mondatban foglalta össze győzelmi jelentését: Csehszlovákia halott, nincs többé! A prágaiak elindultak gyász­szalagos koszorúikkal a Vencel téri szoborhoz, hogy a szent­ként tisztelt honalapító emlék­műve előtt néma főhajtással juttassák kifejezésre fogadal­mukat: Nem nyugszanak bele hazájuk leigázásába, életük fel­áldozásával i® küzdenek sza­badságáért! S hogy e fogadalom mennyi­re elszánt volt és igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a huszonöt évvel ezelőtti március tizenötödike egyben kezdete lett annak a hat éven át tartó szabadságharcnak, amelyben mintegy háromszáz­hatvanezer hazafi ontotta vé­rét, áldozta életét. A szovjetellenes gyűlölettől elvakult nyugati kormányok azt hitték, ha jóváhagyják, sőt támogatják a hitleristáit keleti irányba indult rablóhadjáratát, kielégíthetik a német militartz- mus farkasétvágyát, megszaba­dulnak attól a veszélytől is, amelyet a szocialista forrada­lom szelleme, a Szovjetunió je­lent számukra. Hogy ez a szá­mítás mennyire becstelen és alávaló volt, arról az emberi­ség örök időkre meggyőződött a további fejleményekből, a második világháború történeté­ből: a fékevesztett germán mi­alkalmat, hanem összehasan- lítsára is. A Német. Szövetségi Köztársaság jelenlegi kormá­nyának nemrég közzétett be­számolója újabb válasz azok­nak, akik békés illúziókban ringatják magukat a nyugat­német revansisték szándékait illetően, azoknak, akik hajla­mosak rá, hogy elhiggyék: a joviális külsejű Erhard kancel­lár és társainak politikája a korábbi Adenauer-rezsimmel szemben valamiféle „megszelí- dülési folyamat” kezdete. Rá­cáfol erre, hogy legfrissebb nyilatkozatukban újra megta­lálható a régi szöveg, a „német kérdés megoldásának” követe­lése. Lehet, hogy a hang ma még kevésbé útszéli és nem oly fenyegetően rikácsoló, mint amilyen Göbbelsé vélt, de a cél azonos: fegyvert — még­hozzá atomfegyvert — a Wehr­macht helyett ezúttal a Bun­deswehr kezébe. A nyugatné­met kormány ma Európa egyetlen olyan kormánya, amely nem hajlandó elismerni a békeszerződés által megálla­pított határokat, újra „törté­nelmi jogaira” hivatkozik. A népeknek nem szabad sze­met hunyniuk e figyelmeztető jelek láttán. Emberek milliói­nak szenvedését és pusztulását el lehetett volna kerülni, ha a világ huszonöt évvel ezelőtt másképpen reagál a német mi- litarizmus kihívására. Ma sen­ki sem lehet közömbös: a béke és a demokrácia erői elég ha­talmasak, hogy a hódítók jog­utódainak kísérleteit meghiú­sítsák. Vadász Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom