Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-07 / 56. szám

1964. március szombat KIPOISAO Korszerűt, gyorsan, jó minőségben A magyar ipar fejlődésének kulcsproblémája: a gyártmá­nyok korszerűségének növe­lése. E feladat időszerűségét és jelentőségét két tényező is kellőképp kiemeli. Az egyik: a technika példátlanul gyors ütemű fejlődése. Ennek hatá­sára az ipar termelési szerke­zete állandóan változik, mert az új és korszerű gyártmányok kiszorítják a régebbieket. A gőzmozdony például a külföl­di piacokon már nem áru­cikk, mert kiszorította a Die­sel. és a villanymozdony, sőt, azok nyomában már ott van a gázturbinás mozdony. A másik ok, amely a világ­szerte tapasztalható műszaki­technikai fejlődés mellett bennünket is ipartermékeink állandó és gyorsabb ütemű korszerűsítésére sarkall: a magyar ipar gyártmányainak kb. egyharmadát külföldön — a szocialista és a kapitalista országokban —- értékesíti. S minthogy az exportcikkek árát döntő mértékben befolyásolja a korszerűségük, nyilvánvaló, hogy a gyártmányfejlesztés és korszerű sites eredményessége népgazdasági szinten nemcsak az exportból származó bevétel nagyságát, hanem a nemzeti jövedelmet is tevőlegesen ala­kítja. A korszerűség és a gaz­dasági eredmény szoros össze­függését jól példázzák az új gyógyszerek világpiaci árai: a doramhenlkol 1—1 kg-ja 5 érvvel ezelőtt 280 dollár volt, ma már csak 18 dollár. Tör­vényszerű Jelenség, hogy az iparcikkek újdonság jellege, korszerűsége az árban ti kife­jezésre jut, aki „korán kei”, s idejében gyártja a korszerű terméket, többet kap érte, mint a fejlesztésben két-há- rom évet késein gyárak és or­szágok. Az utóbbi érvekben olyan gazdasági mechanizmusokat igyekeztünk kialakítani — pl. műszaki fejlesztési alap, ered­ményszabályzó árkiegészítés —, amelyek „zöld utat” nyi­tottak a gyártmányok korsze­rűsítéséhez és gyón bevezeté­séhez. Kétségtelen, hogy a magyar Iparnak vannak igen korszerű termékei, azonban a gyártmánystruktúra egészet te­kintve a korszerűsítés üteme és mérete nem tartott lépést a követelményekkel. Ennek leg­kézenfekvőbb oka, hogy a ma­gyar ipar túlságosan sokféle terméket gyárt, s valamennyi­nek a korszerűsítését nem győzzük sem szellemi, sem anyagi erővkl. Ezért nagyon elevenbe vágó probléma a szo­cialista országok közötti ter­melési szakosítás fejlesztése. A korszerűsítés minden ne­hézsége, lassúsága azonban nem írható kizárólag a széles gyártmányskála rovására. A korszerűsít« végeredményét, az új termék műszaki színvo­nalát jelentős mértékben be­folyásolja a fejlesztés és a be­vezetés időtartama, gyorsasá­ga, vagy lassúsága. A gyárt­mánykorszerűsítés e két fázi­sa a magyar gépiparban átlag 3—4 esztendőt vesz igénybe, a bonyolultabb termékeknél — pl. mikrohullámú berendezé­sek — 8—7 esztendőt. Ennyi idő múltén az új termékek jelentős része legfeljebb az előállító vállalat számára lesz „új” gyártmány. (Mire pl. 1963-ra megszületett nálunk egy huszonnyolc csatornás mikrohullámú berendezés, ad­digra a korszerűség mércéje a csatomaszámban 100-ra emel­kedett.) A gyártmánykorszerűsítés lassú ütemét tükrözi a gép­iparban az egy, illetve két éve termelt cikkek részaránya. 1859-ben például a késztermé­kek csaknem 30 százalékát az X—2 éves gyártmányok alkot­ták, 1962-ben viszont csupán 23,2 százalékát; a gyártmány­szerkezet tehát fiatalodás he­lyett öregedett. S a következ­mény: 1963-ban a gépipar tear- melésének növekedése — ren­deléshiány miatt — alig ha­ladta meg az egész ipar fejlő­dési ütemét, kivitele pedig mindössze 0,9 százalékkal múlta felül az 1962. évit. Az ipartermékek korszerűsé­ge ma már nemcsak a külkeres­kedelem és az ország deviza- bevételére hat ki, hanem az egyes iparágak is vállalatok termelési lehetőségeit is meg­határozza. S ebből komolyan le kell vonni a tanulságot. A gyártmánykorszerűsítés mére­tének és ütemének nem kielé­gítő volta ugyanis szorosan ösz- szefügg azzal, hogy az ipar- vállalatokat a múltban gazda­sági tényezők — például a szük­séglet — alig késztették ko­moly erőfeszítésekre. A szórvá­nyosan jelentkező rendelés­hiányt kooperáció-vállalással és az irányító szerveik segítsé­gével „eltüntették”, s a kor­szerűtlenség gazdasági követ­kezményeit a vállalatok a nép­gazdaságra hárították. Ez többé nem megy. A nép­gazdaság egyetlen rosszul dol­gozó iparágat, iparvállalatot sem húz ki a bajból; a terme­lés fejlesztésének lehetőségét kizárólag korszerű — itthon és külföldön egyaránt keresett — gvártmányokkal lehet megala­pozni. A korszerűsítés alapvető feladata változatlanul: minél több új — az elavultakat ki­szorító — korszerű gyártmány bevezetése és meglévő termé­kek folyamatos, az Igényeknek megfelelő fejlesztése. A súly- csökkentés, a teljesítménynöve­lés, a konstrukció kisebb mó­dosítása, a megrendelők spe­ciális kívánságainak — pl. fes­tés, kikészítés, stb. — kielégí­tése is javíthatja a különféle ipartermékek értékesítési lehe­tőségeit. Az előbbiekhez hason­lóan « jó minőség Is fontos összetevője a korszerűségnek. Mert iparcikkéink Jeelentős ré­sze a rajzasztalon és prototípus­ként még korszerű, műszaki paraméterei ldelégítőek. ám a gyártás apró hibái fokról fokra csökkentik a végtermék kor­szerűségét. Az ipar átsBerveaéae sok területen növelte az új ipar­vállalatok jogkörét és felelős­ségét Különösképp nagy a fe­lelősségük és feladatuk a gyárt­mányok korszerűsítéséért. A szervezet minőségi változását mindenekelőtt a korszerűsítés terén kell — ugyancsak minő­ségi — változásnak követnie. Garamvftlgyi István Példátlan küzdelem Példátlan viz alatti küzde­lem zajlott le a Ladoga-tóban egy ember és egy fóka között. Az állat akkor támadta meg Anatolij TampoljszkiJ „béka- embert”, amikor a tó mélyén kutatott. TampoljszkiJ víz alat­ti fegyverrel megsebesítette a fókát, s még Jobban felbőszí­tette. Mihail Gutyanev, egy má­sik „békaember”, TamnoljszkiJ segítségére sietett. A vadászok ügyesen kikerülték az állat éles fogalt, s végül egy jól irányzott késszúrással leterítették a fó­kát Űj jövőt terveznek Szihalmon Egyesült a kél sxöietkezet — Több cukorrépát, upróniagot termelnek — Éj premizálási rendszert dolgoztak ki Cj TAVASZ KÜSZÖBÉN, új utakon indul útnak Szihalom községben a termelőszövetke­zeti mozgalom. Ezt az új utat maguk a termelőszövetkezeti dolgozók választották, amikor a község két termelőszövetke­zete — a Kossuth és a Petőfi — kimondta az egyesülést, és Rimamente Termelőszövetke­zet néven működik tovább. Nagy szükség volt már az egyesítésre — mondják a köz­ség vezetői, hiszen mindkét szövetkezet külön-külön elég gyenge gazdasági eredménnyel dolgozott. Nem volt megfelelő szakvezetés, évről évre sok terméskiesésük volt kenyérga­bonából és kapásokból egy­aránt Mi a biztosítéka annak, hogy ebben a községben is megoldást nyernek a problémák, hogyan fog rendes kerékvágásba ke­rülni a termelőszövetkezeti mozgalom ügye Szihalmon az egyesülés után? Erről a kérdésről beszélge­tünk Kovács Béla tsz-elnökkel, aki az új szövetkezet életéről, terveiről beszél. — Az egyesüléssel egy veze­tés alá került a négyezer hol­das szí halmi határ. A két volt termelőszövetkezetből össze­vontunk 16 erőgépet, ezenkívül az idén még hat új erőgépet vásárolunk, méghozzá olyano­kat, amelyek a kötött talajú földjeinken is jól megállják a helyüket. Sikerült megolda­nunk a szakvezetés kérdését is, miután Kelecsényi György, a Füzesabonyi Állami Gazdaság nagy tapasztalatokkal rendel­kező főagronómusa a szövetke­zetünkbe jött. A munkák el­végzéséhez 600 termelőszövet­kezeti tag és mintegy 100 be­segítő családtag szorgalmára, dolgos két kezére, szaktudására számíthatunk. A SZÖVETKEZET ÚJ veze­tősége az egyesülés után azon­nal összeült, és a jövőről tár­gyalt. Elkészült már az idei termelési terv, amelyből itt van néhány adat: Közel 1400 holdra növelik a kenyérgabo­na vetésterületét, amelynek fe­le nagyhozamú búza-fajta lesz. A helyi adottságoknak megfe­lelően nagyobb gondot fordí­tanak az ipari növények ter­mesztésére, s így többek kö­zött 140 hold cukorrépát, 4Ö hold export salátamagot ter­melnék, és az NDK részére 90 hold vöröshere magfogására szerződtek le. Jobban kihasználják majd a helyi adottságokat és a Rima patakból öntözőgépük segítsé­gével locsolják majd a lucer­na- és cukorrépa-táblákat. A tervek az állattenyésztés fejlesztéséről is beszélnek. Számszerűség és minőség te­kintetében is tovább fejlesztik a tehénállományt, lecserélik az anyakoca-állományt fehér hús­sertésekkel. Most épül és ha­marosan átadásra kerül a 10 ezer férőhelyes csibenevelő, amelyben az idén két turnus­ban 20 ezer csibét kívánnak felnevelni. Tovább növelik a pulyka-törzsállományt és a nyáron 1600 napos-pulykát ne­velnek fel. Még az idén befeje­zik a 100 férőhelyes szarvas- marha-istáiló felépítését, és megfelelő környezetben tud­ás majd elhelyezni a tehén- állományt. Munkához látott a szövetke­zet vezetősége, megszervezték már a négy növénytermesztési brigádot, 20 munkacsapattal, éa az állattenyésztési brigádok, munkacsapatok is ellátják már feladatukat. Megbeszélték a tagsággal az idei terveket, s kidolgozták az új premizálási rendszer félté­teleit. Előkészítették már a ve­tőmagvakat a tavaszi vetések­re, az erőgépek túlnyomó több­sége ís kijavítva várja a tava­szi munkák kezdetét. Meg­kezdték az őszi vetések tava­szi ápolását, s amint az idő engedte, néhány nap alatt több mint 400 holdon, szórták ki a műtrágyát. JÓL TELELTEK az őszi ve­tések, és dús kalászokat, jó ter­mést ígérnek. A Rimamente Tsz vezetői és tagsága szorgal­mával és igyekezetével fogja valóra váltani a jövő gazdag ígéreteit és a közös gazdaság szép terveit. Császár István S 54-es cementet kezdtek gyártani Bélapátfalván A Bélikő még fehér sapkát visel, vastag hó és jégpáncél borítja a kőbánya felső szintjét. Téli álmát alussza az erdő, de a cementgyárban nem várhat­ják tétlenül a tavaszt. Tegnap homokot hordtak, előkészítet­ték az S 54-es cement gyártá­sát. Különleges, cement az S 54- es, az új feladat a makacs tél próbára teszi most a bélapát- falviakat. A diósgyőri Vasgyár, a Lenin Kohászati Művek és az ország több mélyépítő vállala­ta sürgeti, várja már az aktív vizeknek, főleg a szulfátoknak ellenálló S 54-es cementet. Most kezdik és a következő 40—50 nap alatt 17 ezer tonnát gyártanak Bélapátfalván. Hor­váth Jenő főmérnök és Sólyom László, a műszaki osztály veze­tője azt szeretnék, hogy minél kisebb kieséssel, „meleg üzem­mel” állhatnának át az 500-as cement gyártásáról az S 54-es termelésére. Félezer tonna kitekert jelent naponta, ha le­áll az üzem. A hét közepén még 40—50 centis fagyokat Jelentettek, töb­ben azt mondták, hogy a med­dőtől nem tudják lefedni a bá­nyát. De palát kell adni a gyárnak és tegnap kiküldték a dózert a homokbányába. Erős gép és tapasztalt vezető birkó­zik a faggyal és a meddővel. Az előkészületek során derék munkát végeztek Berec Béla irányításával a térüzem mun­kásai és Sas Kálmán vezetésé­vel a javítóműhely embered. Sürgősen egy billenőcsillét és csuzdát kellett megcsinálni, felszerelni, de a rtnfuzaberen­dezés és a kisvasúti sín is sür­gős volt, hogy a klmkerred, a rakodással és a szállítással ne legyen fennakadás. Az emberek között, a gépek körül minden rendben lenne, de a szén miatt nagyon aggód­nak a Bélapátfalvi Cement­gyárban. Az utolsó kupacokat kapargatják, hogy valahogy addig kitartson, míg Oroszűán­— Vigyázz! Követnék! Az esernyő»! Néhány pillanat múlva a te­lefonfülkéhez ért a kemény­kai após Is. Ügyet sem vetett a fülkében álló, s élénken gesz­tikuláló, beszélő férfire. A következő sarkom Aszker ts bement egy telefonfülkébe. Tantuszt dugott a készülékbe, s utána Stireva számát tár­csázta. — Halló! — hallatszott a kagylóban Stireva hangja. — Üdvözlöm, — mondta Aszker. — Legyen szíve* kér­je meg a férjét, hogy jöjjön értem egy taxival. Húsz perc múlva várom őt nálam. S ezzel be is fejezte a be­szélgetést, helyére akasztotta a kagylót A ,májam” azt jelentette, hogy a Berliner Platz 15-ben, mert miután értesült róla, hogy figyelik, nem indulhatott más­hová, csak oda, hiszen Aupel is egyenesen hazament volna az állomásról. De a Berliner Platz 15-ben való huzamosabb tartózkodás is veszélyes lett volna. Nem tudni, milyen kapcsolatai vol­tak Aupeinek ebben a város­ban. Percev őrnagy tudta, hogy ilyen körülmények között ho­vá telefonálhatott Aszker. El­kísérte őt egészen Aupel házá­ig. Miután meggyőződött róla, hogy az esemyős férfi a közel­ben lesben állva várakozik és egyáltalán nem készülődik to­vább menni, egy telefonfülke keresésére indult. Vagy három háztömbbel Odébb, egy keresztutcában akadt telefonfülkére. Felhívta Stirevát, s az átadta neki Asz­ker üzenetét. A többi már könnyen ment. Percev taxit szerzett, egy kis Welg az utca végén időzött ve­le, s amikor látta, hogy a kö­zelben nincs más kocsi, a 15- ös számú ház elé hajtatott Aszker az ajtó mögött várta. Amint fékezett a taxi, az ut­cára lépett, s beült a kocsiba. Az autó elindult Percev szétnézett a téren. A kemény­kalapos ember az úttest felé szaladt, esernyőjével hadonász­va próbálkozott megállítani egy mellette elhaladó teher­autót 4. A szakadék, ahonnan Ljulko jelzéseket adott az ejtőernyő­söknek, elég mély volt. Ala­csony, de meglehetősen sűrű erdő nőtte be körös-körül. Az ejtőernyősök többsége a kijelölt helyen ért földet Né- hányan a szakadéktól kissé tá­volabb ereszkedtek le, de gyor­san tájékozódtak Ők is, s rö­vid idő múlva már valameny- nyien a gyülekező helyen vol­tak. Örökét állítottak, utána el­lenőrizték a fegyvereiket — a kézi golyószórókat a tankel­hárító fegyvereket, — majd megkeresték a teherszállító ej­tőernyőket s kipakolták a ké­zigránáttel és lőszerrel telt lá­dákat. Az ejtőernyős egység pa­rancsnoka — egy magas, szi­kár, napbarnított arcú, vilá­gos. szinte áttetsző szemű al­ezredes — és Ljulko százados térkép fölé hajolt. A báréi fel­adatot — a repülőtér elfog­lalását — jól ismerte az alez­redes. Már néhány nappal ez­előtt, amikor az egység még csak készülődött erre az akció­ra, alaposan áttanulmányozott mindent a térképen, s most ampán néhány apróbb részlet- kérdést kellett tisztáznia. Az alezredes magához ké­rette a küldöncöt. Az abban a pillanatban ott is termett. — A szakasz párán «írnokokat, a fel déri tőparancsnokot és az orvost hozzám! Amíg a kért személyek egy­begyűltek, az egység parancs­noka és Ljulko néhány lépés­sel távolabb mentek. Oda, ahol a rádiósok ütöttek tanyát. A leadókat már beállították. Az alezredes egy papírszeletet adott át nekik. Néhány szám állt rajta. Rejtjeles közlemény .arról, hogy az egység sikeresen földet ért, s készülnek a fel­adat teljesítésére. Miután leadták a közle­ményt, nem kapcsolták ki a2 adó-vevő-állomást. Minden pil­lanatban készen kellett állnia, hogy felfogja a Lákov tábornok rádióleadójárói érkező Jelzése­ket Az eligazítás, amelyet a saa- kaszparawcsnokok kaptak, rö­vid volt: az egység csak akkor kezd akcióba, ha erre speciá­lis parancs érkezik. Addig pe­dig a legszigorúbb harci ké­szültségben kell állniok, min­den pillanatban készen a beve­tésire. Szigorú fegyelem — ez a legfontosabb. Mert ha az ellenség korábban megsejt va­lamit mint kellene, kudarcba fullad az egész akció, pusztu­lás vár az egységre. Az egyet­len, amit szabad: tanulmányoz­ni a szakadékhoz vezető utekat, hogy szükség esetén megszer­vezhessék a védelmet. 5. Adolf Torpot balszerencse- sorozat kísérte az úton. Előbb a hátsó kerék dafektje tartóz­tatta fel, aztán meg a gyújtó- gyertyát kellett kicserélnie. Amikor végre elkészült a vá­ratlan hibák kijavításával, maximális sebességgel rohant a motorkerékpárral, hogy vala­mit behozzon az elveszett idő­ből. Telj« sebességgel szágul­dott az országút lakott helye­ken átvezető szakaszain is. így történt, hogy a város szélén majdnem összeütközött egy szembe jövő kerékpárossal. Az illető, aki é-nen az egyik ke­resztutcából fordult ki, csak nagy lélekjelenlétéivel tudta elkerülni a baleseteit. Percev őrnagy ment a kerék­páron. Amikor Torp az Abwehr épülete előtt fékezett, s a járdaszegélyhez támasztotta motorkerékpárját, Paval Per­cev már elhagyta az Elbán át­ívelő híd melletti, az útelága­zásnál levő erdőt, s a Ham­burg felé vezető országúton kerekezett Torp nem vesztegette az időt. Azonnal a városba indult. Egész nap, késő estig rótta az utcákat. Benézett az áruházak­ba, az éttermeikbe és a kis­kocsmákba, sétált a parkokban, játszótereiken. A ráérő ember benyomását keltette. Az lát­szott róla, mintha az égvilá­gon siemmd sem érdekelné. A valóságban azonban Torp min­denkit vizslaszemekkel fürké­szett), aki valamelyest is hason­lított Aszkerre. Torp nem valami rózsás hangulatban volt. Nagyon jól tudta, micsoda munkát jelent csali így találomra, minden­féle terv és pontos adatok nélkül dolgozni. Ha csak vala­mi nagy szerencséje nem lesz, nem számíthat sikerre, ö pe­dig nincs hozzászokva, hogy} ilyen körülmények között dől- j gozzék. Ez az egész helyzet,! amelybe most belekényszerült, nyugtalanná, idegessé tette. Ennek ellenére igyekezett lel­kiismeretesen végrehajtani Updtz parancsát (Folytatjuk.) Bent a gyárban már megőröl- ról és Feleőgalláról befut az tek vagy 100 köbméter iszapot, ígért szállítmány. De az utóbbi ma kezdik a kiégetést és ha- napokban javult a vagonellá- csak valami rendkívüli akadály tás, ezért reménykednek és a nem lép közbe, Bélapátfalván bélapátfalviak határidőre ígé- hótfőtől kezdve üzemszerűen rik a 17 ezer tonna S 54-es gyártják az S 54-es cementet, cementet. Jelentés a földekről Befejezte a tavaszi árpa vetését a dormándi Béke Tsz - Az éjszakai fagyok hátráltatják a munkát Egy héttel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy a dormándi termelőszövetkezet — a megye termelőszövetkezetei közül el­sőiként — hozzáfogott a tava­szi árpa vetéséhez. A termelő- szövetkezetben minden napot kihasználtak, hogy időben földbe kerüljön a vetőmag, s a gépek jó kihasználásával elér­ték: tegnap elvetették a tava­szi árpát, összesen 110 holdon került földbe a mag. Megelevenedett a határ, a megye legnagyobb termelőszö­vetkezetében. Sarudon is öt lo­vas fogat és egy traktorvonta- tású vetőgép már ez ideig 50 hold mákot vetett el, a másik táblán három erőgép kezdte meg a tavaszi árpa vetését. Hozzáfogtak a salátamag ve­téséhez. amelyből 150 holdat kell elvetni és a borsóhoz, amelyből 450 hold a tavaszi vetésterv. A megye legnagyobb termelőszövetkezetében 22 erő­gép és 26 lovas fogat lát a ve­téshez, hogy a tavaszra előirt 3750 holdon időben földbe ke­rüljön a mag. Jól haladnak az egyéb ta­vaszi munkák is a füzesabonyi járás területén. A járási tanács mezőgazdasági osztály főagro- nómusának tájékoztatása sze­rint a füzesabonyi járás ter­melőszövetkezetei ez ideig 11 070 holdon végezték el a fejtrágyázást, a kenyérgabona 10 570 holdon, az összes vetés 80 százalékán kapott műtrá­gyát. Megkezdték a simítózást, az őszi szántásokból 1840 hol­don simítózták a talajt. A ga­bona fejtrágyázása mellett mű­trágyát kapnak a legelők. Ed­dig 266 hold legelőterületet műtrágyaztak. Félezer négyzet­méternyi területen kiültették a korai zöldségféléket, salátá­ból 94 holdon került földbe a mag. A tegnap esti jelentések sze­rint 18 hold borsó, 165 hold mák és mintegy félezer hold tavaszi árpa vetését fejezték be a füzesabonyi járás terme­lőszövetkezetei. 7* e.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom