Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-04 / 53. szám

2 »EPC39 AG 1964. március 4., „Barnák” talárban Leleplezett miniszterek és mundérban és tábornokok aláírták az 1964 évi magyar—török árucsereiorgaími jegyzőkönyvet A napokban jelentetett meg a müncheni List-Verlag egy könyvet, amelyben a német szellemi élet 35 kiválósága vall arról, hogy a náci időkben vál­lalt emigrációból miért nem tért meg hazájába, s miért nem él ma sem Nyugat-Német- országban. A könyvet az teszi számunkra érdekessé, hogy meglátjuk belőle, miként véle­kednek németek németekről. A gyűjteményből az derül ki, hogy a náci múlt árnyéka len­gi be a szövetségi köztársaság politikai színpadának legrejtet­tebb zugát is, sőt a társadalmi ranglétra legfelső emeletein is megtalálhatók e múlt képvise­lői. Írók, festők, zenészek, filo­zófusok mondják el gondolatai­kat, látogatásaik alkalmával szerzett kínos élményeiket, amelyek mind azt a végső ta­nulságot tartalmazzák, amelyét a. nyugatnémet közélet leg­frissebb — a Krüger-ügy, a Héyde-botrány, stb. — esemé­nyed is alátámasztanak, hogy tudniillik a múlt sűrű tenyé­szetben van jelen az NSZK- ban. Az Egyesült Államokban élő Kurt Piuthus többször is hazalátogatott, s tapasztalatait abban a keserű megállapítás­ba» foglalja össze, hogy a diák­ság ma is bajtársi szövetségek­ben tömörül, s sörmámorában ugyanolyan zavdros és vad esz­méket forral, mint a két hábo­rú között, hogy ma a Soldaten­zeitung mérgezi a lelkeket, mi­ként annak ideién a Völkischer Beobachter meg az Angriff, hogy mind nyíltabban bont zászlót a neonácizmus, amely csak abban különbözik „klasz- szlkus” ősétől, hogy most a fe­kete szín mögé búvik, de vi­szont bírák és tábornokok, rendőrtisztek és miniszterek a szószólói. Piuthus és több tu- catnvi társa ezért nem tud a szövetségi köztársaságban élni. Uiabb bizonyítékok S az élet mintha csak illuszt­rálni kívánná a kötet szerzői­nek lesújtó véleményét, ontja az újabb és újabb bizonyítéko­kat Alig két hete, hogy kibu­kott a bonni kormányból egy miniszter. Krügerről kiderült, hogy múltjában „barna foltok” éktelenkednek. Valójában ezek az általa kiontott vér nyomai. Rábizanyult, hogy többszörö|S tömeggyilkos, mint Hitler várbírója, sok-sok ember halá­láért terheli felelősség. Erhard kancellár nem sokat habozott; elejtette miniszterét, bár ő ■ maga kérte fel, hogy vállaljon tárcát kabinetjében. Krügert azért menesztették, mert kompromittáló lett az egész kormányra nézve, kivált, hogy nem ő az első áttelepült- ügyi miniszter, akiről hasonló disznóságok derültek ki. Egv rosszmájú zsurnaliszta meg is jegyezte; Bonn urainak nincs szerencséjük az áttelepültügyi miniszterekkel. Ez az újságíró azonban kissé megszépítette a helyzetet: a nyugatnémet állam vezető po­zícióiban ugyanis nagyon gya­koriak a pettyes, foltos embe­rek. Sot, mint az NDK-ban hite­les adatok alapján kimutatták, egy valóságos titkos belső ka­binet működik az NSZK-ban, amelynek tagjai között ott ta­láljuk a látható kormány né­hány miniszterén kívül a ha­talmon levő CDU—CSU legbe­folyásosabb politikusait és az áttelepültek különböző szövet­ségeinek vezéralakjait, de va­lamennyinek van „múltja”. Eb­ben az úgynevezett „koordiná­ciós bizottságban”, amely Adenauer kancellárságának utolsó időszakában alakult a politikai vonal folyamatossá­gának biztosítása céljából, Von Brentano. Oberländer, Strauss és B arzel, volt miniszterek, Jaeger, a szövetségi gyűlés al- elnöke, Májonica, a CDU—CSU parlamenti frakció külügyi bi­zottságának elnöke, Krone, Seebohm és vön Hassel, aktív miniszterek, s tagja volt a bi­zottságnak Krüger is. Ez a csu­pa ismert nevekből álló társa­ság a légteákciósabb eszmékét képviseli, s olyan hatalma van, hogy befolyása alatt tartja az egész kormány!. A várbírók megértő ítéletei Krüger, az úti. áttélepült- szervezetekét és bajtársi szö­vetségeket képviselte a kor­mányban. Ezek a szervezetek több millió olya» embert tö­mörítenék, akikben olthatatlan revans-vágy él az NSZK szom­szédaival szemben, s a legva- dabbul követelik a régi biro­dalmi határokat, az „elveszett” Szudéta-vidék, Pomeránia, stb. visszahódítását. Az NSZK a vi­lág egyetlen állama, amely nem is egy, hanem két minisz­tériumot tart fenn e revansista célok szolgálatában. Az áttele­pültügyi, valamint az össz- németügyi minisztérium nem teljes adatok szerint tavaly 400 millió Dm-et fordított a hábo­rúra, idegen területek meghó­dítására, uszító szervezetek támogatására. Ezeknek a szervezeteknek és az általuk terjesztett métely­nek a veszélyét különösen megnöveli, hogy a hadsereg tá­bornoki és tisztikarában a leg­messzebbmenő támogatásra és együttérzésre találnak, a tá­bornokoknak több, mint a fele, a tisztikarnak pedig 38 száza­léka való az ún. „elcsatolt te­rületekről”. Azok a fiatalok, akik az iskolákból a kellő szel­lemi előkészítés után (gondol­junk csak a Hitlert mentegető, a német nép „szent” antikom- miunista háborúját dicsőítő tankönyvekre) tényleges szol­gálatra bevonulnak, ilyen tisz­tek kezei közé kerülnék. Bár a hivatalos propaganda fennen hirdeti, hogy a Bundeswehr nem vette át a Wehrmacht- rossz hagyományait, a kegyet­len, embertelen kiképzés, a porosz drill változatlan tovább­élésének drámai bizonyítékai (emlékezzünk az újonchalál miatt biróság elé citált nágoldi kiképzőtisztekre) arra figyel­meztetnek, hogy a nyugatné­met háderőt nagyonis tudato­san készítik fel ugyanannak a szerepnek a betöltésére, ame­lyet annak idején a Wehr- machttal játszattak el. Más kérdés persze, hogy eb­ben a nágoldi perben rendkí­vül megértőén ítélkeztek, amin Magyar aluniíniuinedénv tízmillió külföldi háztartásban Jön a gömbedény, a kétfogásos kukta és a pehelykönnyű teafőző A magyar gyártmányú alu­míniumedények az utóbbi években nagy nemzetközi si­kereket arattak. Jelenleg 21 ország vásárolja az alumínium­gyár mintegy 420 féle főzőedé­nyét, tea- és kávéfőzőjét. Az elmúlt öt évben hozzávetőlege­sen mintegy tízmillió külföldi háziasszony vásárolt magyar alumíniumedényt, s az ex­port tovább növekszik. Az idén például 138 millió forint érté­kű árut készít exportra az álu- miniumgyár. Legutóbb Dánia részére mü- anyagfogantyúval ellátott, ra­gyogóan fényes, pehelykönnyű sípoló teafőzőket rendeltek. Új­donság a gömbedény, vagyis az öblösen kiképzett lábas, fa­ltok és teafőző is. Továbbra is készül a gyár fő slágere, a 2 és fél, a 4 és a hat literes kukta­család, amely rövidesen új tag. . gal szaporodik. Külföldön is, itthon is olyan kuktát szeret­nének vásárolni a háziasszo­nyok, amelybe nem „ömleszt­ve”, hanem apró edényekbe adagolva helyezhetik el az étel alapanyagát, ilymódom egyet­len kuktafazékban egyidejűleg 2, esetleg 3 fogást is meg le­het főzni. Az újfajta kukta zá­rását úgy oldották meg, hogy a fazék nyílása sokkal na­gyobb, mint az eddigieké, így kisebb edényeket könnyűszer­rel el tudnak helyezni a kukta­fazékban. A mintapéldány már élkészült, móst szervezik meg a sorozatgyártást. A Magyar Népköztársaság és a Török Köztársaság delegációi 1964. február 19. és március 3. között Budapesten kereskedel­mi tárgyalásokat folytattak az 1964. évi árucsereforgalmi meg­állapodás megkötéséről. A kedden aláírt jegyzőkönyv az elmúlt évihez viszonyítva a két ország árUcseZeforgalmánalt mintegy 20 százalékos növelé­sét irányozza elő. Magyaror­szág többek között különféle vegyipari cikkeket, gyógysze­reket, szerszámgépeket, mű­szereket, elektfomós* gépeket, fényképészeti anyagokat, ke­rékpárt és motorkerékpárt, híradástechnikai berendezése­ket, továbbá hengerelt árut szállít Törökországnak ahon­nan dohányt, déligyümölcsöt, gyapotot, gyapjút, cserzőanya­gokat, bőröket, takarmányfé­léket, rezet és más árukat kap. A megállapodást magyar részről Baczoni Jenő külkeres­kedelmi minisztérhelyettes, tö­rök részről Mazlum Ataman kereskedelmi államtitkár írta alá. £HÍͰͣ KALEIDOSZKÓP ACÓRA: nem is lehet csodálkozni, hj- szen a bírói kar ma is tele van Hitler egykori várbíróival (a jogszolgáltatás több mint ezer aktív tisztviselőjéről tudjuk; hogy vérbírák voltak). Ennek a helyzetnek a veszélyességét egy Hertetich nevű würtzburgi orvos legújabb könyve tárja elénk. Herterich doktor saját városának náci bírói karóval hadakozván, „Újra masírozni fognak” c. kötetében ázt fejtegeti, hogy a harmadik birodalom véres ter­rorjának jogi alapjait jóval Hitler hatalomra jutása előtt lérákták a bajor bírák, amikor „megbosszulták” az 1919-es ta­nácsköztársaságot. A Bundeswehr és a bírói kar fertőzőttségi fokától sémimben sem marad él a rendőrség. A kancellár biztonsági szolgála­tának á Vezetőjéről alig pár hete dérült ki, hogy súlyos fasiszta bűnök terhelik a lelki- ismeretét Peters tanácsos azon ban a Vizsgálati fogságban fel­akasztottá magát, akárcsak né­hány nappal később dr. Heydé, Az, ami a Mississippi állam­beli Madison grófságban tör­ténik ezekben a napokban, jel­lemző módon szimbolizálja az amerikai déli államok „de­mokráciáját”. Kenton városban a faji megkülönböztetés meg­szüntetéséért küzdő mozgalom segítségével a néger lakosság megpróbál feliratkozni a vá­lasztásokban való részvételre. A helyi hatóságok azonban mindent elkövetnek ennek megakadályozására, annak el­lenére, hogy a négerek a lakos­ságnak több mint 70 százalé­kát alkotják. A New York Times helyszí­nen járt tudósítója szerint hét­főn, az összeíró bizottság iro­dája előtt felsorakozott 310 né­ger közül csupán hetet enged­tek a bizottság elé. Ez azon­ban még mindig nem jelenti, hogy felkerülnek a választók akinek körülbelül százezer em­ber meggyilkolásáért kellett volna a bírák elé állnia. Ez az Örvös volt a végrehajtója az ún. Gnadentod, azaz „könyö- rülethalál” akciónak, amelynek során betegeket és munkakép­teleneket végeztek ki tízezer­szám. Három bűntársa közül az egyik pár órával Heyde ön­gyilkossága előtt rejtélyes kö­rülmények között kizuhant az emeletről és meghalt, a mási­kat a közelmúltban külföldre szöktették, s csak a legjelen­téktelenebb ellen folyik a per. dé a rendőrség ő érté sem tud kezeskedni. A különböző náci bűpügyek vádlottainak rejté­lyes halálesetei kapcsán égy nemzetközi SS-szervezetet em­leget a világsajtó. Ez az Odes­sa fedőnevű szervezet olyan emberekkel dolgozik, niint a hírhedt Skorzcny. dé kapcso­latai vannak a jelek szerint á legmagasabb körökben is. Mindezeknek á tényéknek áz ismeretében tette fel a kér­dést Hans Kühner, s á válászt önntága adta még azzal, hogy tépélődéseit á „nem tudók áz NSZK-báU élni” Című kötet szerkesztőjének rendelkezésére bocsátotta, Zala Tamás listájára. Először le kell fizet­niük a választási adót és vizs­gázniuk kell az alkotmány ér­telmezéséből. A tudósító beval­lása szerint azonban ezen a vizsgán a négerek számára sokkal magasabb a mérce, mint a fehéreknek. A törvény alkalmazása Mis­sissippiben nem magától a törvénytől, hanem a serifftói függ. Bár a legutóbbi adatokat a hatóságok eltitkolták, annyi ismeretes, hogy két évvel ez­előtt ezen a vidékem a fehér lakosság 97 százalékával szem­ben a négereknek csupán 1,1 százalékát vették fel a vá­lasztási listára. A New York Times beismeri, hogy a Missis­sippi állambeli négerek helyze­téi az nem sokat változtat, ha a kongresszus elfogadja a polgári jogokról szóló törvény- javaslatot. , A gháhai fővárosban hétfőn kőzőá nyilatkozatot ádták ki Nkrumah ghanai és Eric Wil­liams Trinidad-Tógbago-i mi­niszterelnök tanácskozásairól. A tanácskozások áóíán meg­vizsgálták, milyen intézkedé­seket léhetné ténmi áz apart­heid megszüntetésére. Megvi­tatták a Kárib-tehgef térsége és Afrika közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésének kérdé­seit, az afrikai politikai hely­zetet és más kérdéseket is. LONDON: A német náci halál táborok életben maradt foglyainak és hozzátartozóinak londoni nagy­gyűlése egyhangú határozattal felhívta N yuga t-N émetorszá­got és parlamentjét, teljesítsék végre a náci-rendszer áldoza­tainak és hátramaradott hozzá­tartozóinak kártérítésére vo­natkozó erkölcsi és jogi köte­lezettségüket. ADDISZ ABEBA: , Az ENSZ afrikai gazdasági bizottsága (ECA) Addisz Abe- bában befejezte hatodik ülés­szakát. A küldöttek határoza­tot fogadtak el, az afrikai gaz­daságfejlesztési és tervezési in­tézetről. Megtárgyalták továb­bá a Szaharán keresztül vezető vasútvonal építésére tett ja­vaslatot AMMAN: Öeíejéződött a Jordán fólyó vizének felhas zhálááára ala­kult arab különbizottság ülése. Az arab ligá képviselője beje­lentette, hogy a négy részvevő arab ország megbízottai jóvá­hagyták az eáétiegós izraeli ag­resszió elleni intézkedésék ter­vét és a Jordán felhasználásá­nak arab programját. Április 7-én Damaszkuszban lesz a kö. Vetkező ülés. GENF: Kedden a genfi Nemzetek Palotájában megnyílt áz Egésa- ségügyi Világszervezet 17. közgyűlése, amelyen 119 állam képviselői vesznek részt, ROMA: Ügy tudják, hogy álnéven Milánóban tartózkodik Jacques Soustielle, az OAS egyik hír­hedt vezére, akit — mint már jelentettük —- kiutasítottak Svájcból. PÁRIZS: A francia rádió és televízió műszaki és szellemi dolgozói hétfőn az esti híradó közvetí­tése előtt hirtelen sztrájkba léptek. Az igazgatóság félórás késéssel hírekből és filmből ál­ló rövid rögtönzött pótműsort közvetített & televízióban, né­hány sztrájktörő segítségévei. Amerikai demokrácia — csak fehéreknek Előbb adófizetés és vizsga, aztán a voks tMSZMV: Hamarosan meghoztak a Berlinből érkezett rejtjeles je­lentést is: Seifert visszatért a német fővárosba. — És Upitz? — kérdezte Li- kov tábornok a tiszttől, aki je­lentést tett a berlini rádió- gramról. — Felhívom a figyel­mét, hogy ez áz ember igen érdekel bennünket. — Még nem tudták megálla­pítani ... Nézze meg ezt is, tábornok elvtárs. Egy másik rádiógramot adott át Likovnak a tiszt. Ebben a jelentésben az állt, hogy a napokban, — Nyugat­ról Kelet felé tartva — a kül­földi kémek egy nagyobb cso­portja lépte át a francia-né­met határt. Ma két másik, ha­sonló csoport követte őket. A nőmet tábori csendőrség őrjá­ratainak sikerült elfogniok né­hány ügynököt. Az a gyanú, hogy valamilyen különös fel­adatra készülődnek az átdo­bott kémek. — Ugyanahhoz az ügynök­séghez tartozik, amelyikhez Thedder —■ mondta csöndesen Likov. A tábornok felemélte az ál- lantbiztonsági hivatal vezető­jéhez szóló közvetlen telefon kagylóját, s engedélyt kért tő­le, hogy bemehessen hozzá. Az állambiztonsági hivatal vezetője figyelemmel tanul­mányozta a dokumentumokat, amelyeket Likov vitt be hoz­zá. — Bátor terv, — szólalt meg végül. — Bátor és kockázatos. De hát más megoldás nincs. Igazuk van. Elvben én máris mellette vagyok. Likov megkönnyebbülten só­hajtott fel. — De... az akció méretei olyanok, hógy speciális enge­délyt kéül kérnünk. Készüljön V neműm, mm Fordította; Szathmári Gábor XL. — Repülővel hozzunk el on­nan ekkora terhet? — Ribin összeráncolta a homlokát. — Csaknem háromszáz láda és mindegyik legalább tizenöt pu- dot nyom, sőt, egyik-másik még ennél is súlyosabb! — Igen, Oreszt Ivanovies, csaknem száz tonnáról van szó! , — És ezt a hatalmas súlyt repülővel kellene elhozni? — Javasoljon egyéb megol­dást! — Hm ... Nehéz ügy. — Olvashatta: Kerimov utalt a másik variációra is. Megszerezni és ott) elrejteni az iratokat. Mondjuk, elsüllyeszt­jük az Elbában. Nem kell fél­ni, leforrasztott fémládákban vannak a dokumentumok. Be­leegyezik maga ebbe a megol­dásba? Aha, ügye, hogy nem. S természetesen igaza is van. A háborúnak, ahogy a móstani helyzetből megítélhetjük, nem egy és nem is két hónap múl­va lesz vége. Addig pedig még nagyon sok minden történheti — De hát olyan hallatlanul bonyolult feladat... Meg kel­lene mozgatnunk több mint félszáz repülőgépet! Behívták Csisztov ezredest is. Néhány perc múlva megje­lent a tábornok szobájában, elolvasta a Karlslusteból jött jelentést, s amikor végzett ve­le, Likovra emelte fiatalos te­kintetét. — Talpraesett ember ez a Kerimov, tábornok elvtárs, — mondta lelkesen Csisztov. — Tiszta, Világos fejű fickó. Én, ha véleményt kémek tőlem, fenntartás nélkül támogatom Aszker elképzeléseit. Megszólalt a telefon. Az egyik társosztályról közölték: az a férfi, aki iránt Likov tá­bornok érdeklődött, ma Dun- querque-be utazott repülőgé­pen. Egy óra múlva pedig ott átszállt egy másik gépre, s folytatta az útját. Fredd Thedderről volt szó. fel, Szergej Szergejevics. Ma­ga ennek a csoportnak a veze­tője, tehát magának kell majd referálnia. — Még ma kellene. Hatalma« munka áll előttünk, az idő pe­dig már nagyon szorít ben­nünket. — Igen, igaza van. Még írta kell... ' Likov tábornok és a felette­se késő este ért vissza az ál­la mbiztonsági hivatalba. De­rűsek voltak. Elfogadták a tervüket. — Ma jelentkeznek Ásijké- rék? — kérdezte az állambiz­tonsági hivatal vezetője. *— Igen. — Likov áz órájára nézett. — ötven perc múlva. — Közöljék velük a Thed­derről kapott hírt is. És mondjanak nekik valami meg­nyugtatót. Hiszen tudja, ■mennyire izgulhatnák most... — Hát hogyne... — És tiltsa meg nekik, hogy Valamit is csináljanak addig, amíg idehaza nem biztosítottunk mindén szükséges feltételt a sikeres munkához. Addig ne moccanjanak. Várai és várni, pihenni és erőt gyűjteni. — Egyelőre ez a feladatuk. — Értettem. — Egy érdekes, új hírt sze­retnék elmondani még magá­nak, hogy annak idején majd ne érje készületlenül... Vég­leges döntés született: a há­ború után bíróság előtt vonják felelősségre a legfőbb fasiszta háborús bűnösöket. Hitlerről, Göringről, Himmlerrő', GSb- belsről, Ribbentroppról, Kruppíól, Schachtról és né­hány más személyről van ed­dig Szó. —- Értem. — A bírósági táfgyaláéhós víszónli dokumentumok keile«

Next

/
Oldalképek
Tartalom