Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

1964. március 29., vas*-”f>p Rírojsío A tavaszi megújhodás zöld színe mellett szerte Európá­ban — s mindegyre a világ más részein is — új, szimboli­kus színek tűnnek fel. E szí­neket — a fekete-fehéret — azok a békeharcosok válasz­tották jelképül, akik 1958-ban, először mintegy félezren, Col­lins angol kanonok vezetésé­vel elindultak az aldermastoni atomkutató intézettől, hogy három nap alatt Londonba jussanak, útközben hirdetve a béke megőrzésének gondolatát, követelve az atomfegyver- mentes élet lehetőségét. Az első húsvéti békemene­ten 500 ember vett részt Ang­liában, s azóta fekete-fehér jelvényük feltűnik Európa út­jain, repülőgépein, hajóin, francia, német, dán, osztrák nemzetiségű, különböző politi­kai és vallási nézeteket valló emberek kezében. A béke megőrzésének gondolata, az atomfegyverek elleni tiltako­zás hamar átterjedt Európára és valóságos tavaszi áradat­ként feszül szembe a háború, a fegyverkezés emberpusztító elveivel. Most, húsvétkor is megren­dezik hagyományos felvonulá­saikat az atomfegyverkezés el­lenfelei NyugateNémetország- ban húsz menetoszlop indul útnak, hogy nagygyűléseken tiltakozzon az atomfegyverke­nés ellen, követelje a közép- európai atomfegyver-mentes övezet megvalósítását Angliá­ban is az atomellenes húsvét előkészítése folyik, tüntetések­re, tiltakozó megmozdulások­ra, nagygyűlésekre hívják azo­kat, alak szavukat akarják hallatni ax atamfagyverkezéa eöen a elítélik az amerikai tá­maszpontok fenntartását hazá­jukban. ▲ béke megőrzésének akara­ta most, húsvét napjaiban új­ból áthullámzik egész Nyu- gat-Európán és a békeün nép­ségek egész sorozata bizonyítja majd, miként vélekednek az emberek a nukleáris fegyver­kezésről, az újabb világégés előkészítőiről. Békemenetté rendezik soraikat azok a jóér­zésé dánok, akik a nyugatné­met határra vonulva a zárt sorompókon is átjuttatják jel­szavaikat: „Ne adjatok atom­fegyvert Nyugat-Németonszág. nak! Békét akarunk!” Görögországban Marathon és Athén között jelölték ki út­vonalát a nukleáris borzalmak ellen tüntetők húsvéti meneté­nek, az osztrákok Mödlingből indulnak Bécs felé, Norvégiá­ban a háborús uszítáknak ne­met Málták menete három oszlopban akar eljutni a fő vá­rnába, a dánok, svédek, sváj­ciak, nyuga (németiek a háború Tudományos ülésszab a főiskolán Április 2-án dr. Szántó Imre főiskolai igazgató megnyitója után megkezdődik Egerben á tanárképző főiskola tudomá­nyos ülésszaka. Témája: A fő­iskolai gyakorlatok és szemi­náriumok szerepe és jelentő­sége. Ezzel kapcsolatban hang­zanak el majd előadások, kor- referátumok a főiskola tanszé­kének vezetői és tanárai ré­széről. Az ülésszak befejezése után a főiskola művészeti szakkö­reinek bemutatója zárja a na­pot. Április 4—5—8-án ismét nagy események színhelye lesz a ta­nárképző főiskola, mert a Kul­turális Szemle országos bizott­ságának megbízásából az Egri Tanárképző Főiskola KISZ- bizottsága, a megyei és városi művelődésügyi szervek rende­zésében ezeken a napokon ke­rül sor a felsőoktatási intézmé­nyek legjobb művészeti cso­portjainak és szólistáinak be­mutatójára. A fesztiválon 19 felsőoktatási intézmény vesz részt az ország minden részé­ből és a fővárosból. Férjnek lenni állandó lelklismeretfurdalást je­lent . .. * Aki állandóan részvé­tet koldul, csak az una­lom garasait kapja. * minden apa tökéletes a gyermek szemében. Vajon miért? Mert: gyermek. A szerelmet ne-n lehet könyvből megtanulni, s mégis mennyi könyv jelent meg a szerelem­ről ... Az öregedő férfi sze­relme: nosztalgia a múlt iránt. Az öregedő nőé: naiv, de bátor előre­tekintés. * Olyan ostoba, hogy es­küszik rá: 15U-ben a Fenerbahcse győzte le a Lajos csapatkapitány vezette magyar váloga­tottat. * Aki állandóan elmúlt érdemeire hivatkozik, annak ugyancsak üres a jelene ... (-6) K. GÁBOR TIZENÖT éves barna, csendes szavú fiú. Pest ről került a gyöngyösi kollé­giumba. A 4+2-es szakközép­iskola I. osztályos tanulója. Mechanikai műszerésznek ké­szül. Állami gondozott. Hogy került ide? Egyetlen szó a magyarázat: betegség. Édesanyja 1982-ben került sza­natóriumba, egy tüdőszűrésen derült ki, hogy tbc-s. Az apja még előbb megbetegedett. A két gyerek ott maradt volna magára, ha nincsenek a roko­nok. De a rokonoknál sem volt könnyű a helyzetük: Gábor só­gora nehezen viselte el a kény­szerű vendégséget. Amíg éde»­anyja a szanatóriumban volt, édesapja elhagyhatta a kórhá­zat Hazamehetett. Hová? Az egy-szoba albérletbe. Egyetlen szobájuk volt négyüknek. A másik, kisebb szobát, akkor vették vissza a főbérlőék, ami­kor az anyáról kiderült, hogy tbc-s. A lehetetlen helyzetből csak egyetlen kiutat találtak a szü­lők: kérték a két gyerek álla­mi gondozásba vételét. Ezt kívánta a gyerekek ér­deke. Édesanyjuk egy évig volt szanatóriumban, meet már dol­gozik újból, elárusító. De kí­mélnie kell magát A négytagú család aok munkát ad, ha nem vigyáz magára, az alattomos betegség ismét veszélyeztet­heti az éleiét. Ez K Gábor rövid törté­nete. — Nine* okom panaszkodni — mondja a szemembe nézve —, mindent megkapok: ruhát tankönyvet, kollégiumi ellá­tást, még zsebpénzt is, havonta harminc forintot. Megértem én, hogy ez volt a legjobb meg­oldás. Mondtam édesanyám­nak, neki is ax lesz a legjobb, ha a szakközépiskola elvégzé­séig állami gondozott mara­dok. Ha már megerősödött any- nyira, hogy az otthoni munkát minden veszély nélkül tudja végeani, a kis húgomat vigyék haza. ö még csak tizenegy éves. Édesanya nélkül... neki sokkal nehezebb. Nekem sem könnyű. De be kell látnom, hogy. s: Ha eszembe jutnak a szüleim, gyorsan másra gondo­lok. Hiába, a szülői ház, az otthon, i,! Nagyon szeretjük egymást, de nem tehetünk ró­la, hogy így alakult a sorsunk. Mielőtt megállnánk egy perc­re Gábor történeténél, ismer­kedjünk még meg Gy. Mártá­val. ö is állami gondozott, szintén ennek a kollégiumnak a lakója. Ipari tanuló, most másodéves. Életének alakulása annyiban egyezik meg Gáboréval, hogy náluk is a betegség szórta szét a családot. Illetve. . — Apám nagyon sokat ivott, amióta beteg lett. Teljesen megváltozott. Valamikor kiló­számra hozta haza a cukrot, mert jól keresett, kovács a Er»(lmén?C5«ii ■érv a iüsesetbosi Sefejeződtek a mezőgazda­sági szakoktatások a füzesabo­nyi járásban. Legnépszerűbbek voltak a tss-akadémlák, amely­ből kilenc működött, közel 300 részvevővel. Sikerrel fejeződött be a? ötnapos tanfolyam }s, amelyet a tsz-elnökök, agronó- musok, brigádvezetők, könyve­lők, állattenyésztők részére » Saabod a meghívót! ? (Kndrődi litván rajta) Az áprilisi hegyekre újzöld lombsátort vont a koratavasz. A hallá­sok, lápák salyemfüvei között mosolyogva ké­kellett az ibolya. Bent a hegyalatti faluban tisztára söpört udva­rok, fehérre meszelt házikók, kertek, illato­zó, üde-fehér jácintok köszöntötték húsvét másodnapját a locsol- kodás — vagy ahogy a Bükk vidékén mond­ják — az öntözködés idejét Április dicséretére legyen mondva, e na­pon kellemes napsütés volt. Elmaradt a boru­lás, az eső, s a szél. Hej, hogyan örül­tünk mi ennek kiesiny gyerekek! Már ágyunk­ból az ablakon át kém­leltük a bontakozó időt, s alig vártuk, hogy el­induljunk loasolkodnj. Éz reggel tájban meg is történt, nehogy el­száradjanak a csepp virágok, azaz a kicsiny leányok. Parányi csiz­máink oly fényesek voltak, hogy bukfencei is hányhatott volna rajtuk a napsugár, ha éppen kedve tartja. 7úúwéti kaland Féltő aggodalom­mal szorongattuk Jobb kezünkben rózsavízzel teli fél litere« üvegün­ket (Bizony nem kölni­vel, meg parfümmel lo- csolkodtunk, mint a mai gyerekek!) Persze, a véreikét is mormoltuk magunk­ban: „Én Ws kertészlegény vagyok öntözködni járogatok. Meglocsolak minden leányt Ha ád érte piros to­jást*\ AZ öm tönködért a szomszéd- éa rokon- lányokon kezdtük. Ezek után azonban minden kislány »orra jött akár járt iskolába, akár nem. Szaporodott; a piros tojás, ée egyre virágo­sabb lett a kedvünk. Ennek pedig az volt az oka, hogy gok he­lyütt adtak egy pohár- ka bort is. Mákos és diós kfüácsot természe­tesen mindenütt kap­tunk- Sonkát csak a tehetősebbek adtak. Dói tájban eszembe jutott, hogy az egyik rokon nagylányt a fel­végen Tolja« Pirikét még nem locsoltam meg. Ennek pedig, ha törik, ha szakad, eleget kell tenni, mert majd megszid érte édes­anyám, — Gyerekek — nzól- tam cimboráimhoz, Gyurkához éa Zsigá­hoz, — Pirikét meg kell öntözni. — He, he, he — ne­vetett caú fon dánosán Zsiga. — Jókor mon­dod, hiszen mér alig van rózsa vized . Ijedtem néztem az üvegre... Hát bizony, abban már kevés veit. — Egyet sem búsulj — legyintett bölcsen Gyurka. Van a malom- tóban elég víz, megme- rítjük abban. Meghökkentem, és furcsán néztem rá, Ba­rátom azonban meg­magyarázta, hogy az tiszta víz, és a mara­dék rózsavíz még meg­kfbátonodott, majd én következtem, Utána öntöaíködm kellett. Nagy ívben emel­tem a magasba rózsa­vizes üvegemet, és amúgy tstenigazában moglcoioltam Pirikét. — ©lég lesz már! — szólt a leány hango­san, és köziben jóízűen kacagott. Én, persze, nem hagytam annyiben. Ha már húsvét, hát Je­gyen húsvét — gon­doltam. Es amikor a fél üveg­gel kilocsoltam, rette­netes meglepetés ért. Az üveg szájára kötött rongydarab leesett s a víasugárban ezüst «eí- nű, pompás kts halacs­ka repült a lány nyaka felé, Piriké nagyot rikol­tott majd kirohant a szobából. Lajos bá­tyám rosszallóan csó­válta meg a fejét mert világosan látta, hogy patakvízzel locsolunk. Bizony, szégyelltek a dolgot, és én nem te­hettem mást. mint ki­lencéves fejemmel »ír­va fakadtam. Balogh Béni 1 áldozatainak emlékműve előtt- tisztelegnek, s emelik magasra ? transzparenseiket, amelyek el­- ítélik a vérontást, a tömeg­- pusztító fegyverek alkalmazá.- sát. S a tiltakozás hulláma át­• lépi a földrészek határát. Az " új-zélandiak a Wellington! " parlamentnek nyújtották át 1 háborúellenes tiltakozásaikat, ' Ausztráliában „sugár békemt- 1 net” indul Sydney-be. Azt 1 szemléltetve, hogy mekkora > pusztítást okozhatnak a nük- ' leáris fegyverek, különböző irányból, s akkora távolságból- gyalogoltak a fővárosba, amely . területet egy hidrogénbomba . tudna elpusztítani. Húsvét napján, amely im­máron a nemzetközi tiltakozá­> sok és békemenetek napjává : vált, tüntetésekre számítanak . Japántól Nyugat-Német őrs zá- , gig, New Yorktól Londonig, s ez a tömegméretűvé érett al­- dermastoni elhatározás alkal- : mat és lehetőséget, nyújt arra, . hogy a más-más nézetű, vallá­sé emberek a béke megőrzé­sének gondolatában egymásra ' találjanak. • Amikor az angliai menetelók ' sorába lépett Howlett Johnson, a 90 éves volt centerbury érsek, ' ebben a menetben látta Mano­■ lisz Glezosa-t, a görög nép hő­• sót, a nácizmus elleni harc ■ egyik kimagasló alakját S amikor lord Bertrand Russel, I az angliai Százaik Bizottságá­■ nak 87 éves vezetője vállalta a ■ börtönt féleségével együtt i mert részese volt a bókeme­• netnek, együtt haladt Michael ; Craft—tál, az Ifjúsági nemzet­• közi a tomles zerelési konferen­■ da elnökével, afci látva e sok • felekezetű, de az atomhalál ol- : ítélésében eggyé vált menete- i lő sokaságot így kiáltott fel: „Most több reménnyel tütako­■ zunk.” A békemeneteit részvevői járják Európa, s a világ cxrszág- . útjait. S hiába ellenük az eró- , szak, a „menetelé« tilalom”, hiába az agg angol tudós bör­tönbe vetése, a nyugat-német ; határ elszánt őrizete a béke ,felforgató” híveitől, s az 55 ! angol bókeharcos feltartóztatá­sa a nyugat-német repülőtéren, a békemenetek célhoz érnek, az üldöztetés, a börtön dacéra is. A világ egyházi vezetőinek, tudósainak, művészeinek újabb és újabb csoportjaival találkcw- haitonk a békemenot soraiban A* idén is köztük lesz Collina kanonok, a múdeária leszerelé­sért küzdő kampány elnöke, Niemöller lelkész, az Egyházak Világtanácsa ótnökaégémek tag­ja, Baade professzor ssociál- damoJcrata képviselő. Erleb Kästner író, a más közéleti sze­mélyiségek, teológusok, pro­fesszorok; püspökök, háztaaz­: szonyok, munkások és ami kü- . lön örvendetes, sok-sok fiatal, • akik nem akarnak csalatkozni a tavaszi reményekben, hogy e . világméretű megmozdulások, az egész földkerekséget beháló­zó békeakarat egyszer teljes győzelmet arat. Ezeket a remé­nyeket öntötte mondatokba a . kommunista- és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozata: „El­érkezett az az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszorokazon kísérletét, hogy világháborút robbantsanak ki. A szocialista világtábor, a nem­zetközi munkásosztály, a nem­zeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valameny- nyi ország és az összes béke- szerető erők közös erőfeszíté­sével el lehet hárítani a világ­háborút." E gondolat megvalósulásá­nak reményében és tudatában igazítják egymáshoz lépteiket a húsvéti békéménél részvevői, szállnak szemben az erőszakkal, a háborús pszichózissal, a béke és az atomfegyverkezés eltiltá­sának hívei, s válaszolnak a kétkedőknek, cinikusoknak, el­lenségeknek, Collins kanonok szavaival, amellyel az őt pro­vokáló gúnyolódásra válaszolt, mikor azt kérdezték tőle: pap létére miért nem a templom­ban tölti a húsvétot, miért a békemenetben ? „Amit mi a húsvéti ünnepek alatt tettünk, az éppen olyan fontos volt, mint a templomi imádság.“ S e nemzetközi méretű, béke- óhajtó menethez szolidaritá­sunkkal, békeakaratunkkal, na­pi tetteinkkel, a szocializmus építésével csatlakoznak hazáink fiai ta, akik világnézeti, vagy vallási meggyőződésük különb­sége ellenére is egyetértenek abban a világ népeivel, hogy a béke tavaszi reményeit valóra kell váltani az emberiségnek. Kovács Endre Tavaszi remények Az élet perifériáján...? Két fiatal — két családi tragédia mestersége, öten voltunk test­vérek. Megértésben éltünk. Az­tán a betegség...! Apám el­durvult. A veszekedés napiren­den volt. Még anyámra is ke­zet emelt. Engem egyszer el­kezdett fojtogatni. Szörnyű volt Azt hiszem, apám nem szeretett engem. Én sem szere­tem őt Szegény anyám, őt na­gyon sajnálom, ö is megbete­gedett Idegösszeroppanást ka­pott Minket az öt gyereket különböző intézetekben helyez­tek el. Megvan mindenünk, de ... otthon más volt mégis. GY. MÁRTA MÁR tiasn- nyolc éves. Megfontoltabb a beszéde is. A felnőtt« komoly­ság szinte természetes nála. A tekintetében levő szomorúság azonban nem függ össze tizen­nyolc évével, mint ahogy Ki Gábor esetében sem. Mindket­tőjüknél mélyebbről fakad A kollégiumban, de sehol sem kerülnek hátrányos hely­zetbe amiatt, hogy ők állami gondozottak. Talán még egy kicsit jobban is törődnek ve­lük. mint társaikkal. Mindenki érzi körülöttük, hogy szinte szomjazzák a szíves szót, a sze­retet legkisebb megnyilvánulá­sát is. De hogyan lehetne fe­ledtetni velük a tragédiát, ami családi életükben bekövetke­zett? Betegség. Mindenképpen szörnyű, megrendítő és rész­vétre késztető. A két fiatal esetében azonban a betegség két esalád szétzilálásához ve­zetett. Gáboréknál még meg­maradt a szeretet, Mártáéknál viszont az apa durvasága ezt a köteléket, ezt a vigaszt is meg­semmisítette. A gyerekek a társadalom gondoskodását érzik. Ezért há­lásak ij. Mégsem boldogok. Az életükben bekövetkezett törés okozta fájdalmat ugyan enyhíti az összefogott segítőkészség, de ennek a sebnek a begyógyulása még hosszú időt igényel. És hányán vannak még ma is hoz­zájuk hasonló fiatalok, akik­nek életébe durván beleavat­kozott a betegség! És a többiek? Az egyéb ok­ból elesettek? MÉG NEM LEHETÜNK elé­gedettek önmagunkkal, még van tennivalónk! G, Molnár Ferenc ltok a téli oktatások yi járásban szerveztek a tél folyamán, de eredményesek voltak 3Z ifjú­sági szakmunkásképző tanfo­lyamok is, Sokat segítettek az oktatás lebonyolításában a Qödöilöi Igrártudamányi Egyetem ta­nárai és a Kompolti Kísérleti Intézet szakemberei. fend a színét. így történt, hogy ki­ürült üvegünket fel­töltettük a tóból. Le­gényéé hetykeséggel, hangos köszön téiwel ér­keztünk meg Piriékhez. Lajos bátyám, a nagy­lány apja, nevetve fo­gadott — No, üljetek le kis- logények — szólott. — Piriké most öltözkö­dik. várjatok egy ki­csit Mi szót fogadva {Bi­tünk le hárman a ka­ros lócára. De nem sokáig kel­lett várakoznunk, mert Piriké hamarosan elő­került, Hófehér se­lyemruha volt rajta, hosszú, szőke haja két ágba fontán pihent váfflain. — Szervusztok, gye­rekek — csilingelt örömmel —, hát el- gyöttetók? Nem szóltunk rá semmit, csak egymást lökdöttük, hogy ki kezdje előbb a ver­set... Végre Zsiga ne-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom