Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-28 / 74. szám

4 NÉPÚJSÁG 1964. március 28„ szombat orum Láng as utcákon Az angol filmek művészei gyakran és néha meglepő őszinteséggel forgalmaznak meg égetően mai problémákat — közönségüknek. Nem is elégszenek meg akármilyen válasszal, ha egyszer felvetik az angolok számára kényes kérdéseket. London egyik munkásnegye­dében él a szorgalmas és ener­gikus asztalos-munkás, Jacko Palmer feleségével, tanítónővé nevelkedett lányával, Kathie- vel és az apai nagyapával. Jacko szakszervezeti vezető is: sókat dolgozik a közért és ezért nem veszi észre, hogy felesége a húszonnégy évi házasság alatt szürke házibútorrá válto­zott. Nincs itt és nem is lehet lázadás. A családi egyensúly mégis megbomlik, a vihar ki­törhet ebben a szürkeségben és egyhangúságban is: Kathie né­ger tanító felesége akar lenni. Az anya — mi így monda­nánk — az eset kapcsán akti­vizálódik. Minden Idegszálával beleveti magát a küzdelembe, hogy legyőzze lányának a né­ger fiú iránti szerelmét Még férjét Jacko t is zsarolja érzel­mileg célja elérése érdekében. Három nagyszerű párbeszéd keretében az egész néger­kérdés — anélkül, hogy a poli­tika hangja egyetlenegyszer is megszólalna — reflektorfénybe kerül, sok-sok emberi miértjé­vel. Kathie és szerelme győz, de a néző megtud valamit Azt hogy milyen heroikus nagyság kell a modem Angliá­ban egy vegyesházassághoz — négerek és fehérek között A filmben a vitát az utcai verekedés magyarázza és old­ja fel: a londoni huligánok a tradicionális utcai szórakozást megzavarva belekötnek a né­gerekbe és kis híján halálos áldozat is kerül a goromba ci- vódásból. Roy Baker rendező a kerű­Augol tilmdrauia lök kizárásával tör a filmben a drámai cél felé. Minden filmkockával vallja: nagyon nehéz az emberekből kitörölni a beléjük ivódott előítéleteket és az évek alatt felgyülemlett keserűséget. Ezekből tevődnek össze a robbanó pillanatok, amikor nem lehet kiszámítani a robbanás irányát és erejét sem. John Mills szuggesztív hatá­sú szakszervezeti vezetőt for­mál Jacko Palmer asztalos alakjából. Feleségét Brenda de Banzie alakítja hitelesen. Sylvia Syms rokonszenves a tanítónő szerepében. A kitűnő színészek közül fel kell jegyez­nünk Earl Cameron, Ann Lynn, Johnny Sekka és Will- fried Brambell nevét. A szink­ron hangjai Egri Istvánnál, Kállai Ferencnél, Békés Ritá­nál és Kőmíves Sándornál jól azonosultak a megszólaltatott hősöík egyéniségével. 3+2 Szovjet vígjáték Derűs és gondtalan világba visz a szovjet vígjáték. Szín­tér: a tengerpart, vakációzó fürdővendégeivel. A strand homokján sok ezer ember für­dik a vízben, a napban és a nyaralásban. Ebből a nagy- nagy együttesből kivon a ren­dező a magányra vágyás háló­jával három nőgyűlölő aggle­gényt, két ugyancsak jó barát­ságban levő fiatal szépséget — az egyik filmszínésznő, a má­sik oroszlánszelidítő — és ez­zel a három—plusz—kettes ka­mara-társulattal elszórakoztat bennünket — másfél órán ke­resztül. A három férfi — a tudós fi­zikus, a nőkben csalódott állat­orvos és a fiatal diplomata — lépremennek a két feltűnően csinos és céltudatos nő csel- vetésednek. Ebben a nyári ka­landban az az érdekes, hogy nem történik semmi komoly. A fizikus ponyvát olvas, az állat­orvos nyergeli a tengert, a dip­lomata trükkökkel és évődéssel szórakoztatja két barátját, míg a két nő mindent jól össze nem zavar, csak azért, hogy aztán minden rendbe jöhessen. Olyan ez a friss és hatásos öt­TAVASZI SZÁNTÁS 4 , kft tr m * — 'S9 m vif 'w/ ™ y ^ ^ ■# 0 f V r * * ,0 » (Gerő Sándor rajza) letekre épült játék, mint egy jól fényképezett nyári táj, amit anzixnak küldenek. Mind az öt szereplő ilyen mosolygós anzix-arc, körülfonva sok ze­nével és a varázslatosan szép tengerrel. Sokszor az az érzé­sünk, hogy a vígjáték igazi fő­szereplője az ezerarcú tenger. A filmet H. Oganiszjan ren­dezte. A vademberekként ma­gányba telepített — mégha oly szép és vonzó is az a magány 1 — emberekkel, azoknak egy­másközti viszonyával, évődé- seivel, kibontakozó szerelmé­vel nem a mindennapok jó­kedélyét játszatja előttünk, hanem úgy mutatja be hőseit, mint akik tízegynéhány napig lebegnek a gondtalan pihenés és a tenger hullámain. Ha a nyaralás komfortját kevésbé hangsúlyozza a rendező, bizo­nyára több lehetősége marad az olyan pillanatok leírására, mint a vihar előtti este, ami­kor a csendesedő tengerparti hangulatban felhangzik a „Ve- csemyi zvon...” („Az est­harang ..hangulatos kóru­sa. A szőke filmszínésznőt N. Kusztyinszkaja játszotta. A sex appeal es filmcsillag ked­ves mosolyú bakfissá válik a bókóló diplomata mellett és elveszti (de meg is nyeri ez­által!) a diplomácia szerelmi csatáját.) Zóját, az állatszeli- dítőnőt Natalja Fatyejeva ala­kította. A két lány közül ő a zárkózottabb, de ravaszabb is. Bár a fizikus mordsága ingerli a hódításra, a fináléban anyá­sán elfogadja az állatorvos közeledését. Meg kell említe­nünk a három vadembert: A. Mironovot. J. Zsurilcovot és G. Nílovot. S hogy a filmet úgy nézzük, mint egy jól sikerült nyaralási albumot, arról V. SumszJdj ki­tűnő képed gondoskodnak. (farkas) A vegyiparban megtagadják az üzembe helyezési engedélyt, ha hiányos a munkásvédelem A Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének központi vezető­sége pénteki ülésén Bükkösy István osztályvezető beszámo­lója alapján megvitatta a vegy­ipari üzemek munkásvédelmi és baleseti helyzetét. A beszámoló megállapította, hogy a vegyipari dolgozók munkakörülményei tavaly to­vább javultak. A javulás fő­leg az új gyárakban, üzemekben a nehéz fizikai munka könnyí­tése, az egészségre ártalmas vegyi anyagok zárt rendszer­ben való feldolgozása, az anyagmozgatás biztonságosabbá tétele s a kiterjesztett baleseti oktatás eredményeként jelent­kezett. Voltak esetek, amikor a szakszervezet nem járult hozzá az üzembe helyezéshez, mert a beruházók nem teljesí­tették a munkásvédelmi beren­dezésekre vonatkozó ígéretei­ket, a jövőben is így járnak el, és megtagadják az üzembe helyezési engedélyt, ha az új üzemben hiányos a munkás- védelem, A szakszervezet több mint 9000 munkásvédelmi és társadalmi felügyelőt, munkás- védelmi őrt, aktivistát oktatott ki az óvórendszabályokra. Az idén is indítottak tanfolyamod;. Felhívja a beszámoló a közpon­ti vezetőség figyelmét az ápri­lis 1-én életbe lépő új munkás- védelmi törvényerejű rendelet­re, amely a munkásvédelem irányítását, fejlesztését, szabá­lyozását a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsára bízza. A kenyérliszt védelmében Mindenki által ismeretes, hogy az elmúlt esztendőben több ok miatt országosan kevés búza termett. Ennek következtében külföldről, tengerentúlról kellett kenyér- gabonát behozni drága valu­táért, hogy a jelentkező igé­nyeket kielégíthessük, bizto­sítsuk a friss kenyeret min­den család asztalára. Az állam tehát, mint ezt tapasztaltuk is — nehéz erő­feszítések után megoldotta az ország kenyérgabona-ellá­tását. Minden városban, min­den községben lehet kapni kenyeret, finom- és kenyér­lisztet olcsó áron. Ám mint minden lehetőségnek, így a> megfelelő kenyér- és ttsztel- látásnák is megvannak a maga vámszedői. A minap Szentdomonkoson, Tarnále- leszen, Bükkszenterzsébeten és Fedémesen jártam. Az említett községekben min­dennap 100—120 ember to­long az üzletek előtt; sorba állnak kenyérlisztért, 10—20 kg-os tételekben hordják azt haza, s mint kiderült: a ser­tésekkel etetik fel, korpa he­lyett használják az asszo­nyok. Naponta négy község­ből négy mázsányi kenyér­liszt kerül a sertések elé, száz községből 100 mázsa és így tovább, gyakorlatilag a nehéz valutáért vásárolt ke- nyémekválót az állatok eszik meg. Nincs szándékunkban eme íráson belül különböző szá­mításokat végezni arra vo~ natlcozóan, hogy népgazdasá­gi szempontból milyen káro­kat okoznak ezek a felelőt­len, meggondolatlan embe­rek — ismerik ezt ők is —, csupán az illetékesek figyel­mét szeretnénk felhívni a legszigorúbb intézkedések megtételére. Mert mégiscsak tűrhetetlen ez az állapot a megye falvaiban, községei­ben. Tűrhetetlen, hogy vala­mennyiünk betevő falatját, amelyet az állam olcsó áron biztosit a lakosságnak, egye­sek állatok etetésére hasz­nálják fel. Beszélgettem az egyik asz- szonykával, aki „véres” tola­kodás után sem jutott aznap kenyérliszthez. Megtudtam tőle, hogy a háztájijában két kocsira való kukoricája és több mázsa burgonyája ter­mett, de a termelőszövetlte- zetből is kapott teljesített munlcaegységeire terményt, úgyhogy nem okoz különö­sebb gondot állatának neve­lése. Hogy mégis kenyérlisz­tet vásárol, azért teszi, mert olcsó és korpa helyett nagy­szerűen fel lehet használni... A javaslat két intézkedés valamelyikének megtételét sürgeti. Vagy megszüntetik a kenyérliszt árusítását azok­ban a községekben, ahol ke­nyeret is árulnak korlátlan mennyiségben, vagy pedig a községi tanácsokat teszik fe­lelőssé az árusításra kerülő liszt helyes felhasználásáért. S ez utóbbi lenne a helye­sebb! Hiszen a községi taná­csok is tudnak erről — is­merik a vámszedőket —, de eddig szó nélkül hagyták, nem intézkedtek a kenyér­liszt védelmében. — f. i. — „Dolgozom, élek mint annyian mások... a SZEGÉNY KISLÁNY! Meny­nyi dolga van! A nővére tejár Egerbe a gimnáziumba, ő meg s. lelkem, főz, takarít, kijár a határba, most is, a húsvéti ünnepek előtt lám-lám meny­nyi dolga van! Ella nyugodtan hallgatja a matematika óra előadását, Margitka meg már süti a zserbót... Szóval ez a látszat. Készü­lődik húsvétra az egerbocsi Berecz család, a két lány va­lóban nagyon ellentétes felfo­gású, egyikük gimnazista, má­sikuk nem sokra tartja a ta­nulást és otthon segít, amit csak tud, amit csak elvárnak tőle. Két esztendeje maradt ki az iskolából, nővére már harmadikos gimnazista. El is mondtuk neki, hogy valami­képpen távol áll az igazság­tól, hogy míg ő dolgozik, nő­vére már csak a készre jön! — Hogyne! — kedvesen, pa- lócosan nyújtja a szód. — Sín inkább dolgozom, mint tanul­jak! Elég volt az általános is­kolában! Elli meg nem is a készre jön, segít ha csak le­het, de én inkább elmosoga­tok, mint megírjam a lecké­jét! Aranyos kis szöszke lány, fejét bekeretezi a kendő, arc- cát megaranyozza az igyeke­zet, hogy a Locsolkodók előtt ne valljon szégyent a zserbó- *ai. — Azt kérdezték az élőbb, hegy mi lesz húsvét hétfőn? Hát... locsolkodás. Nekem még nincs udvarlóm, de Ellár nak van. Hús vét hétfőn nagy locsolkodás lesz itt! — Mondják már, kedves! Csak nem akarnak valami rosszat írni? — az idős nagy­mama aggodalmasan, de még mindig védelmezőn áll a kis- unókája mellé. — Jó lányok ezek, csak kétfélék. Margitunk olyan dögös fajta, EHi meg szereti azt a sok könyvet! Egy lány annyi könyvvel... ? EBBEN A PILLANATBAN lép te az édesanya. — Borzasztó ez a bolt! Ha az ember valamit vásárolni akar, akkor egy fél napra el­búcsúzhat a családjától. Mire kivárom, megöregszem!... Hát, tudják, ahol két lány van, ott nagyon sokba van a húsvét! Két ruha, két pár ci­pő, a nagyobbnak báli ruha, meg a sok kalács, sütemény, _a presszóból kell már így is hozni a krémeset, meg a tor­tát Ki kínlódik már *ztsA3 Kimostunk, kivasaltunk Mar­gitkámmal, mert nagypénte­ken már nem lóghat ruha a szárítón. Így tartják a régi öregek. A fonott hátiból egymás után kerülnek elő a bolti „kincsek”. Rum, konyak, mál­na, zsír, sütőpor, ecet... — Kétszáz forintból ötöd hoztam vissza. De ez még csak az eleje! Húsz kiló lisztet fel­sütöttem csak kenyérnek. Még jön a „gyiós”, mákos, diós tás­ka, keksz, mert a vőnefc való azt szereti, azt se tudom, mát találnak ki még ezek a lá­nyok. De egyszerre több nem fért a szatyorba. — A sonka, tojás, sült, rán­tott hús, káposzta, töltelék, fa­sí rázott várja már a holnapi locsalkodókat — leltároz a nagymama. — Más volt az én időmben. Nem sokat sütöt­tünk, csak egyfélét, a legénye­ket akkor még -nem nagyon érdekelte, hogy mit esznek. Abban telt kedvük, hogy mi­nél többször öltözzünk át, mert csak a kwtnái locsoltak. A nevem: Holczer Alfréd... Huszonnyolc éves vagyok, s tizenegyedik éve dolgozom a szakmában, haj­lok nap nap után az eszter­gagép fölé, né­zem a sebesen forgó tokmányt, a kés alatt for­málódó fémet, a pattogó, fénylő csigákká sod­ródó forgácsokat... Csepelen kezdtem, aztán Kőbánya, Kecs­kemét után jöttem ide, a pipis- hegyi gyárba. Szeretem gépemet, mestersé­gemet, a Szerszámüzemet, és végső soron ezt az egész, erdő­höz simuló gyárat. Különben nem maradtam volna itt, nem raktam volna fészket Gyön­gyösön. A gyár is szeret engsem... Munkámat értékelik, megbe­csülnek érte: kétszeres kiváló Hej, de sokat vizes voltam én is...! — öreg, kicsit merev ujjait szinte imádkozva kul­csólja össze, idézi a múltat. Rég volt, talán igaz sem volt... — No, Hamupipőke? Nem jobb volna, ha a készre jönne maga is haza? — kérdezem Margitkát — Nem! Nemcsak a szám­tan valami, zserbót sütni is tudni kell! És nagyon szere­tem az itthoni munkát Alig várom, hogy jöjjön a tavasz és kimehessek a határba. De a húsvét majdcsak meghozza a változást... A MESZELÉS KÉSZEN VAN, a sültek, főttek, édesek és sósak már ott sorakoznak a hatalmas új ház kis konyhá­jában és várják a vendégsere­get, a pénzes kicsiket, a boros legényeket, s a süteményes ud­varlókat. A két leány sötétkék kompléja ott lóg a szekrény­ben, Ella báli ruhája zenére és partnerra vár... Húsvét van, kicsit korán, kicsit zordul közelített, de megjött, s holnap a legények, férjek, édesapák és nagyapák a „kötelező” lo­csolás után felkerekednek, hogy meglátogassák mindazo­kat, akiknek további „él nem hervadása” az olcsó, vagy drá­ga kölnitől függ ... (ádámi dolgozó vagyok, s a szaktársak bizalmából vezetőségi tag a KISZ-ben, a szakszervezetben. A gyár küldött külföldi juta­lomüdülésre is, meg az ottho­nomat is tőle kaptam! A hónapos szobák után bi­zony jólesett a komfortos la­kás. .. Amikor az asszonnyal össze­kerültünk, az albérletnél és a rajtunk levőnél, úgyszólván egyebünk sem volt... Azóta vettünk egyet s mást... Van már szép bútorunk, s laká­sunkból nem hiányzik a gáz­tűzhely, mosógép, rádió és tele­vízió sem! S a pénzt nem örö­költük, nem nyertük, hanem forintonként raktuk össze... Sokat éppen nem keresünk: az asszonnyal együtt három és fél ezret Hárman élünk belő­le, mert — majd elfelejtettem mondani — van egy aranyos kis „srácom” is! Mit csinálok szabad időm­ben, munka után? A „ház” körül mindig akad valami apróbb tennivaló, ha meg annyira ráérek, olvasga­tok, tv-t nézek, a gyerekkel foglalkozom... Szezonban meg, ha jó idő van, ki-kimegyek a gyári csapat focimeccsére, vagy megnézem a Honvéd öklözőit Ez a két csapat érdekéi csak, nekik szurkolok ... Szoktam farigcsálni is. Nem régóta csinálom még, most inkább csak afféle szóra­kozás. hasznos időtöltés. Igaz, rendszeresen vásárol tőlem a Háziipari Szövetkezet, de kü­lönösebb művészi törekvéseim még nincsenek... Nem álmo­dozom arról, hogy a népművé­szet mestere legyek, nem taga­dom, azért egy kis pénzt csak szeretnék összehozni ebből is. Annyit, amiből futná a család­dal egy IBUSZ-útra Bécsbe... Mert, a „fusi” pénzt erre szán­tam. A többit, másra: egyelőre hűtőszekrényre, porszívóra gyűjtünk. Most még csak az általános iskolám, meg a szakmám van meg... A mai világban, tu­dom, ugyancsak kevés már ez! Szerettem volna továbbtanulni, a technikummal többször is próbálkoztam, de eddig még nem sikerült egy alkalommal, sem megkapaszkodnom... A tanuláshoz nyugalom, rende­zett körülmények kellenek. Majd később nekilódulok újra, ha a gyerek is nagyobb lesz, és a lakás tágasabb három ember számára. Majd csak akkor, de okvetlenül:.. Mit is mondhatnék még? Nem tudok egyelőre mast, többet... Ez az életem. Nincs benne semmi érdekesebb, sem­mi különösebb: dolgozom, élek én is, mint annyian mások a fiatalok közül ebben az or­szágban ... (gy—gyt Megkezdődik az ország ritka fémkincsének módszeres felkutatása A föld mélyében rejlő ritka- I férnek — a germánium, a cir­kon, a berillium, a lítium, a niob. a molibdén, a ritka föld­fémek stb. — nálunk eddig in- jkább csak más nyersanyag- ;kutatások melléktermékeiként 1 kerültek napvilágra. Jelentősé­gük azonban szinte napról^ nap­ra növekszik, s ezért nálunk is meg kell kezdeni a céltuda­tos kutatást. Munkájuk első részét, a tu­lajdonképpeni felkészülést most fejezték be. Kidolgozták azo­kat a gyors és pontos eljáráso­kat — az optikai és a röntgen- í színképelemzésnek. valamint laz elődúsításnak legalkalma­sabb módszereit — amely éle­ttel a kütönboaö kőzetminták­ban akkor is megtalálhatják a ritkafémeket, vagy a jelenlé­tükre utaló nyomelemekét, ha ezek csupán tízezred-százalék- nyi arányban vannak jelen. A mintavételre, a laborató­riumi vizsgálatokra és az ered­mények értékelésére kidolgo­zott módszereiket sikeresen ki is próbálták már az ország há­rom különböző földtani típus­ba sorolható területén. A mód­szereket a jövőben még tovább fejlesztik, de ezzel párhuza­mosan már az idén meg is kez­dik a konkrét kutatómunkát a Velencei-hegységben. Ez lesz hazánkban az első céltudatos, kifejezetten a ritkafémek meg­keresésére irányuló kutat«». 'SZ „Önkéntes” Hamupipőke

Next

/
Oldalképek
Tartalom