Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-20 / 67. szám
4 KÉPÚJSÁG 1964. március 20., pititek Koleszovék... Brigádnézőben az Izzó gyöngyösi gyáregységénél Az öltözőkben és a szűk folyosón az izgatott készülődés hangzavara, de a figyelmeztető tábla csendet parancsol. Néhány perc múlva fél nyolc, kezdődik a próba. Utolsó simítás a parókán, egy kis festék még a szem fölé, gyorsan néhány szippantás a cigarettából, egy korty a gőzölgő feketéből, szendvicsre sajnos már nincs idő, színpadra, szólít az ügyelő hangja. Ö az előadás láthatatlan dirigense. Oldalt áll, a színpad és a vasajtó között, előtte mikrofon, szövegkönyv, néhány kapcsoló és egy magnetofon. Huszárosán hetyke bajuszától és negyvennyolcas mundérjától kissé elüt a fülére csatolt fejhallgató, de hát Kocsis László most két szerepet is alakít: főszerepe az ügyelés, az őr alakítása csupán epizódszerepnek számít. Pontosan fél nyolc az idő, most már az ügyelő a teljhatalmú úr. — Figyelem! A próbát megkezdjük! Gálfalvi, Ridegvárj', Baradlay, Baradlayné színpadra! Külső hanghoz felkészülni! — már mindenki a helyén van, de a színpad még sötét, csupán az ügyelői pult fölött világít egy gyenge fény. Teljes a csend, s az izgalom is. Az ügyelő most a kapcsolóhoz nyúl, felhangzik a jól ismeri gong, néhány másodperc szünet, majd forogni kezd a magnetofon tekercse, s először finoman, halkan, aztán egyre erőteljesebben felhangzik a romantikusan szárnyaló zene, közben halk suhogással felmegy a brokátfüggöny, kigyulladnak a reflektorok, s kezdetét veszi a kőszívű ember fiainak hősies küzdelme, s elindul Jókai regénybe álmodott romantikus történetének (színpadi változata. A szcenikus | A nézőtér széksorai üresen ásítoznak a sötétben. Ügy középtájon ég egy piciny lámpa, s fénye egy szövegkönyvet és egy mikrofonhoz simuló arcot világít meg. Ez Kovács Lajos őrhelye, innen adja suttogó utasításait a két világítótoronyba és a kapcsolótáblához. — Vigyázzatok, Ridegvárit lassan kísérni!...- Jó!... A kettes készüljön, Baradlayné lép színpadra!... Szűkítsük-a fényt!... (Imrüském, a hármas gép kivan, szünetben megjavítjuk ...) Kovács Marit fogjátok közre!... Lágyabb fényt kérek!... — s a két nézőtéri toronyból fénynyalábok pásztázzák a színpadot, megvilágítják, kiemelik az egyes szereplőket — pontosan követve a szcenikus utasításait. A színészek | Két jelenés vagy öltözködés közben vallanak szerepeikről röviden, szinte távirati stílusban: Baradlayné: Kovács Mária. — Ez a második Jókai-sze- repem. Az Aranyemberben Athalie-t játszottam. És ez a második anyaszerepem. A Hamletnek nincs igazában csak egy fiam volt, most három. Ügy szeretném eljátszani ezt a nagyszerű, hőslelkű asszonyt, hogy a közönség elhiggye nekem ezt a három gyereket és mindazt a nagyszerű cselekedetet, amelyet Baradlayné véghez visz 48—49 nehéz napjaiban... Ödön: Huszár László — Egyenesen a Stuart Mária Mortimer alakjából léptem első J ókai-szerepembe. Ödön lobogó, tüzes fiatalember, ö hasonlít az apjához, a kőszívű- höz, de azért mégis más, rendkívül érzelemgazdag hazaszeretet, aggodalom, csalódás, tenni akarás; egy karakter több oi- oldalát szeretném bemutatni _ Richard: Garay József — Széles sikálájú és izgalmas első Jákai-szerepem. Ebben csaknem mindent játszhat a színész. Van benne humor, drámai kitörés, szerelem, hősiesség, romantika, egyszóval: Jókai. Nagyon szeretem ezt a szerepet ... Jenő: Kauizhy Ervin — Bár a Banadlayak közöl ón vagyok a legfiatalabb, mégis ez a harmadik Jákai-szerepem. Győrben játszottam az Aranyember Krisatyán Tódo- rát, Szolnokon pedig Zichyt alakítottam a Kőszívűben.. Jenő szerepe nagyon érdekes. A „szelíd, lágyszívű” Jenőke semmit sem tesz, de mindent átél, nem hőstettekre alkalmas egyéniség, de amikor a családért, a hazáért tenni kell valamit, bátran áll Haynau elé... Rideghváry: Simon György, Jászai-díjas. — Az Argnyemberrel kezdtem a pályát, Timár Mihályt alakítottam. Játszottam már A kőszívű ember fiaiban is. Budapesten, a Petőfi Színházban, szegény Apáthy Imre rendezésében vittük sikerre. Ha . jól emlékszem, kétszázszor játszottuk. Én Tormándy főhadnagyot alakítottam. Rideghváry jellegzetes Jókai-figura. Az író még a névvel is jellemzi: rideg, számító, gyűlölködő, irányítani akarja a három gyermek sorsát, Baradlayné keresztezi terveit ... A rendező | Máriáss József, Jászai-díjas már nem állítja le a próbát, de a felvonás közti szünetekben javít, kiigazát, instrukciókat ad. — Gyerekek! Az Ottó behozatalát próbáljuk el gyorsan még egyszer. Nagyon döntő ez a jelenet. — És próbálják még egyszer, sőt kétszer, háromszor is, hogyan haljon meg Pallwitz Ottó. — A lövésiek sem jönnek pontosan, szerezzünk három karabélyt... s itt lehetnének már azok a bombák is... nézzük csak azt az ágjnít... — a színész az ágyúhoz lép, megnyom egy rejtett kapcsolót, s ebben a pillanatban láng és füst csap ki az ágyúcsőből, egyelőre még csendben, de ma este már, ha a bombák is itt lesznek, az igazához hasonló dörrenések kísérik az ' isaszegi csatát. Premier; ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (márkusz) JÖ KOLLEKTÍVÁNAK, szorgalmas kis együttesnek ismerik a Koleszov-brigádot, nemcsak a tmk-üzemben, hanem az egész pipishegyi gyárban is. Lelkiismeretes munkájukkal, műszak alatti és utáni személyes példamutatásokkal érdemelték ki a múlt év őszén a szocialista címet, s ezen keresztül szaktársaik, vezetőik elismerését... Büszke is rá ez a tizenegy ember! Legjobban talán a legfiatalabb: Várkonyi Zoli. Ö ugyan nem tagja még a brigádnak, de mert velük dolgozik, máris közéjük tartozónak vallja magát. — Esztergályostgnuló vagyok itt, igazán mondhatom, nagyon örülök, hogj' velük dolgozhatom ... Sokat látok, hallok tapasztalok náluk, sokat tanulok tőlük. Szeretnek, szívesen foglalkoznak vélem; nem túlzók, amikor azt állítom, hogy fél év alatt többet kaptam itt, mint eddig összesen, az ipariskolában ... Ha felszabadulok? Természetesen, én is brigádtag leszek Kolaszovéknál... Ahogy nézegetem a műhely egyik falán elhelyezett tablót, faliújságot, meg a brigádvezető, Tir Dezső által hamarjában előkerített kis naplót, amint figyelem munkájukat, köznapi szorgos igyekezetüket és beszélgetek egyikkel is, másikkal is: igazán érthető a tanulófiú vágyakozása! Nemcsak a brigádnapló dokumentálja hűen az eddigi eredményeket, élményeket, patronáló művezetőjük, L eitner György is rendre megerősíti valamennyit: — Vállalásaikat kivétel nélkül teljesítették az elmúlt évben. Jól dolgoztak, versenyt nyerték a „Tiszta műhely — rendes szerszám” mozgalomban, és ilyen-olyan formában ma is tanul mindenki... TÖKÖDNEK, SOKAT foglalkoznak a szakma fiataljaival, az utánpótlással. Féltékenység, irigység nélkül adják át fogásaikat, sokéves tapasztalataikat, titkaikat. Kaslik Gyula nemrég még ipari tanuló, esztergályos-növendék volt, itt, a brigádban tanulta ki második szakmáját, a köszörülést... Szép teljesítmény volt ez a fiatalembertől, de a többiek mégis kevesel- ték; a gyerekben fantáziát láttak, bizonyos fokú tehetséget, nem elégedtek hát meg ennyivel. Biztatták: jelentkezzen a gépipari technikumba, szerezzen magasabb képzettséget. Megérné ... Gyula azonban el- könnyelműsködte a dolgot, .miért, miért nem, távol maradt a felvételi vizsgától, Egy évébe került ez neki! A brigád nem nézhette ezt tétlenül, szigorúan felelősségre vonta a könnyelmű legénykét, aki később aztán már maga is belátta nagyfokú mulasztását, és ígéretet te'.t középiskolai tanulmányai idei megkezdésére... A brigád majd számon kéri! Jó szívvel, türelemmel, elvtársi segítséggel támogatják egymást a munkában, tanulásban és kinn a magánéletben is. Varga Zoltán, aki két éve, a brigád alakulásának idejében került ide, azelőtt más szakmában dolgozott, érthető, ha szokatlan volt neki az új munka, lassabban ment neki a kelleténél ... A brigád tagjai észrevették ezt, közbeléptek, támogatták, s végül is együttes akarattal áthidalták a kezdeti nehézségeket. Varga ma égjük legjobb esztergályosa a csoportnak! Jó kezű, ügyes szakember Kinyitandó New Yoric-ban az Amerikai Orvosok Szövetsége, arra az eshetőségre, hogy egy atomháborúban elpusztulhatnak az emberiség összes tudományos vívmányai, orvosi „idő-kapszulát” készített és ásott el mélyen a föld alá. Az elgondolás szerint ezt a gj’ógyszertani mintakollekciót, amely korunk legáltalánosabb és legjobb gyógyszereit tartalmazza, csak 100 év múlva szabad kinyitni. Az elmúlt három évtizedben mind ... Különös jellemzőjük, hogy többé-kevésbé univerzálisak, nemcsak saját gépükhöz, mesterségükhöz értenek, hanem ellesték, megtanulták egymásét is. Így lehetséges az, hogy például Menyhárt István is négy gépen dolgozik, és sok esetben egyszerre! Hát lehet ez? Én is feltettem a kérdést, mikor ezt hallottam, aztán meggyőződtem róla, s megértettem még sok mindent... Lapozok a brigádnaplóban. Az idén is szép tervek szerepelnek a bejegyzések között: a rendes feladatok elvégzésén kívül nagyfokú anyagtakarékosság, negyven óra társadalmi munka, speciális szakmai továbbképzés, az új profil, a félvezetőgyártás 'megismerésére —, hogy csak néhányat említsünk az érdekesebbek közül ... A különböző jutalmazások összegéből, újítások díjazásából kis tőkéje, saját kasszája van a brigádnak: közös rendezvények kiadásaira szokták fordítani. AZ IDÉN, NYAKON, megint csak ellátogatnak majd a lőrinci tóhoz — motorkerékpáron, személygépkocsikon —t hagyomány ez már náluk... „Haladó hagyomány” — mondják, s annyi mással együtt, ezt sem hagj’ják kihalni Koleszovék! (gyóni) : 2063-ban felfedezett 30 legfontosabb gyógyszer van benne. Egy más hasonló kapszulát* amelyet szintén csak 2063-ban szánnak kinjütásra, az amerikai General Dynamics cég töltötte meg, éspedig azokkal a tudományos és műszaki jóslatokkal, amelyek & száz év múlva bekövetkező állapotokról hangzottak el. A jóslatokat nem regényírók találták ki, hanem tudományos személyiségeik. KI VOLT OSWALD? Superman — egyenruhában A 17 éves Oswald önként jelentkezik a haditengerészethez, amelyről azt mondják, hogy legkeményebb fegyvernem az USA hadseregén belül. Meg akarja mutatni a világnak, milyen kemény fickó ő^ összeszorított fogakkal tűri a kiképzés minden nehézségét. Elöljárói meg vannak elégedve vele. Különösen a céllövészetből! tűnik ki. Rendszeresen léptetik elő, hamarosan megkapja az őrmesteri rangot. Most már ő is kap újoncokat, akikkel pontosan olyan keményen bánik, mint ahogy ő vele bántak. Miért legyen az újoncoknak jobb dolguk, mint néki volt — kérdezi önmagától. Többször- áthajózik a Csendes-óceánon. Hol Japánban, hol a Fülöp-szigeteken létesített támaszponton teljesít szolgálatot. Sem az egyiken, sem a másikon nem tartozik a meg. szálló katonaság a lakosság kedvencei közé. A japán kikötők kocsmáiban gyakran kerül sor verekedésre japán matrózok és amerikai tengerészgyalogosok között. Éppen ezért, nagyon sok szórakozóhely ajtajában tábla hirdeti: „OFF LIMITS (tilos a megszálló katonaság bármely fegyverneme számára).” De a berúgott katonák nem sokat törődnek a katonai rendőrség rendeletével. Részei gén rendszeresen betérnek a tiltott) mulatókba is. Oswald egyik este görbe napot rendez barátaival. A hosz- szú ivászat után a kikötőnegyed egyik tilos mulatójába tévednek. Bajtársai hamarosan verekedést provokálnak, perceken belül minden a feje tetején áll. Oswald azt veszi észre, hogy mellette verekedő baj társának vér önti él az arcát. Hirtelen kirántja revolverét és többször elsüti. Ebben a percben szélesre vágódik az ajtó, megérkezett a katonai rendőrség őrjárata. Oswaldot letartóztatják. A katonai bíróság engedély nélküli fegyverhasználatért visszaminősíti újoncnak. Már régen nem lelkesedik a hadseregért. Dallainnal való találkozása viszont fellelkesül. Ha egy ilyen befolyásos férfi törődik vele, biztos lesz belőle valami — próbálja magának bemagyarázhi a beszélgetés várható hatását. És Mr. Dal- lin megtartja szavát. Védence halomszámra kapja a brossurákat. Egész részleteket tanul meg belőle kívülről és bajtársai előtt újonnan szerzett tudásával henceg. A brosúrákat a CIA hidegháborús propagandával foglalkozó osztálya adja ki. Egyik napon egy ismeretlen jelentkezik nála, aki titokzatosan csak annyit árul el, Jim- nek hívják, ő lesz ezután az összekötő Oswald és Dallin között. Oswaldnak nagj-on imponál a határozott fellépésű Jimí akiről azt hiszi, hogy az amerikai kormány megbízottja. Nem sokat téved, hisz a CIA is az állam hivatalos szerve. „Jim”-től már feladatot is kap. Bizonyos személyeket kell az egységén belül megfigyelni és magatartásukról jelentést adni. Oswaldnak nagyon tetszik a feladat. A lefokozásával történt sérelmeket véli így helyrehozni. Eddig is arrogáns, fennhéjázó magatartása még elviselhetetlenebbé lesz. Merészsége odáig fajul, hogy az egyik napon közvetlen elöljáróját szamárnak és ökörnek nevezi. Oswald ismét katonai bíróság elé kerül. Ez alkalommal az ítélet rendkívül szigorú. Nem kívánatosnak minősítik a hadseregben, becstelenül elhagyta a zászlót és azonnali hatállyal leszerelik. »Utazzon turistaként Moszkvába" Azonnal jelentkezik Dallin egjrik összekötője, aki cinikusain megmagyarázza, milyen nehéz annak a sorsa, akit a hadsereg kényszerből szerel le és személyi okmányában ott áll a megjegyzés: nem kívánatos a véderőbén. Ennek ellenére az őt támogatók hajlandóak még egy utolsó lehetőséget biztosítani a számára. Nagy szolgálatot tenne hazájának, ha a Szovjetunióba utazna. Pénz bőségesen áll a rendelkezésére. Oswald sot mindenre elkészült, de ez az ajánlat az utolsó vércseppet is kikergette az arcából. Mit keresne ő, az elbocsátott katona, az egykori alkalmi munkás a Szovjetunióban. Dallin előadása, a rengeteg kiolvasott brosúra jut az eszébe. Ebbe a borzasztó országiba kellene utaznia? Hirtelen félelem fogta el. A vele szemben ülő njuigod- tan beszél tovább. Oswaldnak jelentést kellene tenni olyan dolgokról, amelyok „odaát” történnek és Amerika számára nagyon érdekesek. Majd a részleteket megtudja, hogyan kell viselkednie, hol kell jelentkeznie. Most csak feltétel nélküli beleegyezését adja. Oswald igent bólint. Kezdetben minden program szerint történik. 1959-ben Oswald turistaként Moszkvába érkezik. Jelentkezik az illetékes szovjet hatóságnál és a következő kijelentést teszi: „Megmondtam az amerikai konzulnak, torkig vagyok Amerikával! Odavágtam az útlevelemet is”. »Interm" a Hotel Berlinben A szovjet tisztviselő szeretné tudni, hogyan képzeli el Oswald a továbbiakat. A válasz naív és egyben követelőző: „Szeretném életem^ hátralevő részét itt leélni, egész normális körülmények között, értem alatta a házasságot, családi életet és ilyesmiket — ezenkívül szeretném rögtön megkap-' ni a szovjet állampolgárságot”. Azt a választ kapja, hogy utóbbi kérése alátámasztására nincs elég indoka. Engedélyezik egy időre a Szovjetunióban való tartózkodását, mindazokkal a jogokkal, amelyek egy külföldi állampolgárt megilletnek. Munkavállalási engedélyt is kap. Oswaldot nagyon meglepi a fogadás hűvössége, nem erre számított. Egyelőre nincs visz- szaút a számára. Még a Hotel Hét óra hosszat tartott a titokzatos beszélgetés a moszkvai Berlin szállóban. Berlinben lakik a turistacsoport többi tagjával együtt. Az egyik közös vacsora alkalmával hirtelen a következő kijelentést teszi: „A Szovjetunióban akarok maradni. Miért, szeretnék tudni? Az Egyesült Államokban ugyan jelenleg több villany- körtét és melegítőt gyártanak, mint a Szovjetunióban, de 20— 30 év múlva más lesz a helyzet. Szeretném hasznossá tenni magamat az elektrotechnika terén. Az egész emberiségnek akarok dolgozni, nem egy kapitalistának.” A szóáradat honfitársait hidegen hagyja. „Ez bolond — jegyzi meg valaki, és ezzé: mindenki feláll az asztaltól. Csak egy üzletember marad aki Moszkvában szeretne, kap csőlátókat kiépíteni. Megkérdezi Oswaldot. ért-e egyálta iában az elektrotechnikához? Oswald kitérő választ ad. (Folytatjuk) Premier előtt A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI
