Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-18 / 65. szám
2 NÉPÜJSAG 1964. március 18., szerte Termelékenység és életszínvonal mennyiünket figyelmeztetnek, hogy a termelékenység emelésében adósak vagyunk még a szilárd és céltudatos elhatározással, és mindenekelőtt sok konkrét intézkedéssel. Ináé, a rideg tények a második ötéves terv első három évének Ipari statisztikájából. (Ha az előző évet száz százaléknak vesszük, következőképp alakultak a fontosabb mutatók.) 'ermelékenys. Létszám 104,6 103,5 103,3 103,5 102,9 103,6 A szaikmunkás-gondok enyhítéséhez tulajdonképpen még külön beruházásra sincs szükség, ha felszámolják, vagy legalább is csökkentik az üzemen belüli igen nagy, mintegy 25— 30 százalékos veszteség időket. Képzeljük csak el, száz munkásból átlagosan 25—30 nem dolgozik! őszintén meg kell mondani, hogy az üzemen belüli munkanélküliség, ácsor- gás és lógás elsősorban és nagyobbrészt nem a munkásolt, hanem a vezetők gondatlanságából és fegyelmezetlenségéből adódik. Nincs időben elég anyag, megfelelő szerszám, rajz, vagy éppen a már említett rendelés hiányzik. S ahol embereknek a napi 480 percből 100—150 percig nem tudnak munkát biztosítani, ott a munkás könnyen megtoldja ezt még a maga fegyelmezetlenségével. Ezért anélkül, hogy akár átmenetileg is valamiféle menlevelet adnának a lógósoknak, a naplopásnak, a munkafegyelem megszilárdítása a szervezettség fokának, a vezetés színvonalának emelését, sürgeti. A megnövekedett felada- tök új szellemet, korszerű szemléletet igényeinek. Egy vállalat például élüzem szinten teljesítette 1963. évi tervét. A pártbizottság mégsem elismeréssel, hanem szigorú bírálattal illette a gyár vezetőit. Az elért eredményekben ugyanis sok volt az üres és formális megoldás, s elenyészően kevés az érdemi alkotó munka. Túlórázással — nem kis mértékben fekete túlórázással — teljesítették az éves tervet, ami az idén januárban már megbosszulta magát. A rohammunka szükségképpen visszaesést, majd újabb rohammunkát szül Ahogy a dolgozóknak kötelességük munkabérükért teljesíteni a normát, ugyanúgy kötelessége a vezetőknek is a maguk normáját teljesíteni, a tervteljesítés műszaki és szervezeti feltételeit biztosítani. Hasznos, megszívlelendő tanulságok ezek 1964-re is. Igen szigorúak az idei termelési, export és termelékenységi előírások. Arra van szükség, hogy érdemi műszaki fejlesztéssel a gyártás korszerűsítésével, a szállítás gépesítésével a jobb munkaszervezéssel érdemileg emelkedjék a termelés színvonala — a termelékenység. Általános igazság, ahogy növekszik a termelékenység, úgy gyarapszik az ország és emelkedik dolgozó népünk jóléte, életszínvonala is. Népgazdaságunk éléskamrája nem terülj, terülj asztalkám, elosztani és elfogyasztani is azt lehet, amit megtermeltünk. Tervező szerveink évről évre elkészítik a népgazdaság fejlesztésének, az ország gazdálkodásának esztendős programját. Az éves népgazdasági tervben mint kiadások szerepelnék az életszínvonal emelését, a lakosság jobb szociális ellátását szolgáló intézkedések. Így p>éldául a béremelés, a lakás, a kórház, az iskolaépítkezés, a nyugdíjemelés, stb. anyagi ’átlátásai. Nyilvánvaló, ha a „tartozik” oldalon, vagyis a termelésben nem valósulnak meg a tervek, ez módosítja a „követel” oldal életszínvonal emelő elképzeléseit is. Valamennyien ismerjük az ötvenes évek elejéről, hogy áruhiányt és áruÍV -ipjaink egyik legége- több feladata a termelékenység emelése. A termelékenység, — ez a száraz köz- gazdasági fogalom — izgalmas és közérdekű témává lépett elő, hiszen alakulásától függ életviszonyaink javítása, a tervezett új, szociális intézke- kések, béremelések megvalósítása. Bizonyos jelzések — mondjuk meg őszintén — valaÉv Termelés *3 1961 111,0 1962 108,3 1963 106,9 Nem kell különösebb közgazdasági készség annak megállapításához, hogy évről évre hasonló mértékű létszámemelkedés mellett a termelés és következésképpen a termelékenység növekedési üteme csökkent. Az 1964. évi terv lényegében a tavalyihoz hasonló hétszázalékos termelésnövekedést irányoz élő, a termelékenység célba vett növekedési üteme viszont 3,6 százalék, tehát magasabb a tavalyi szintnél. A tét nagy, érdemes hát az élteit három évre, különösen a tavalyi esztendő mérlegét megvonva, vázolni a feladatokat. Minden rosszban van valami jó, a szóban forgó ütemcsökkenésnek is van pozitív vonása. Ma sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, a tényleges szükségletekre történik a termelés. Rendelés nélkül raktárra termelni, — csak azért, hogy öncélúan emelkedjék a termelékenység —, ma már tilos. A vállalatok tulajdonkép- p>en a korszerűséggel, a jó minőséggel maguk állítják ki a gyártási engedélyt. A szerszámgépgyártás nem felelt meg e követelményeknek, ezért az iparág termelése tavaly 16 százalékkal csökkent, exportja 23 százalékkal. A termelékenység emelése feltételezd tehát a gyártmányfejlesztést, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodást. Ha a termelés a szükségletekhez igazodva nem növékszik évről évre, ez óhatatlanul kihat a termelékenység alakulására is. A z idei esztendő feladata azért is bonyolult, mert nem elég csupján megfelelő rendelést szerezni. Szükséges arról is gondoskodni, hogy a termelés ne az új munkások beállításával, hanem elsősorban a meglevő erők ésszerűbb hasznosításával növekedjék. Az országos munkaerőhelyzet is parancsolóan ezt követeli. Tavaly az építőiparban 4—5 százalékos létszámhiány volt a tervezetthez képest Más iparágakban is kevés a szakmunkás és a férfi segédmunkás. Mindez nem jelenti persze, hogy ma már a termelés növekedésének nincsenek megfelelő munkaerő-forrásai. Csakhogy ezeket a forrásokat nem a gyáron kívül, hanem működő üzemeinkben kell keresni. ■ A termelékenység-emelés egyik gazdagon buzgó forrása — ahogy erről az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is szó esett — a belső szállítások és rakodások gépesítése. A nehéz rakodó és cipékedő munkára egyre kevesebb a vállalkozó, ami önmagában is ráirányítja a figyelmet e viszonylag köny- nyen mechanizálható területre. Az autó- és traktoriparban például számításokat végeztek, s kiderült, hogy a szállítás gé- piesítésére fordított minden be. fektetés tízszer olyan termelékeny, (vagyis tízszer annyi embert mentesít az anyagmozgatástól), mintha ugyanezt az összeget a gyártási folyamatok automatizálására fordítanánk. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy nálunk például a gépiparban a munkások 20—25 százalékát rakodással, szállításai foglalkoztatják (a fejlett tőkés országokban mindössze csak hathét százalékát), nyilvánvalóak a nagy lehetőségek. emelkedést jelent csupán, ha szilárd termelési háttér és megfelelő árualap nélkül fizetnek ki milliókat. A z anyagi érdekeltség ré^ vén minden dolgozó annyit kap a társadalomtól, amennyit ő munkájával a közösségnek nyújtott. Ez a mélyen humánus elv azonban nem érvényesül mindenütt maradéktalanul. Gyakran érdemtelenül keresethez jut nálunk a lógós, a henyélő is, fizetést, prémiumot és jutalmat kapnak rendszerint a műszaki fejlesztést, a munkaszervezést elhanyagoló vezetők is. S ha netán határozottan fellépnek az ilyen i fegyelemsértő munkásokkal és vezetőkkel szemben, előfordul, hogy a szakszervezetek, egyeztető bizottságok, vagy más szervek védelmükbe veszik őket, társadalmunk humanizmusára hivatkozva. Holott a fegyelmezetlenség — bármilyen szinten is történjék — éppen a szocialista humanizmus magasztos eszméjét, milliók jólétének emelését sérti leginkább. Szocialista társadalmunk fő célja a dolgozók szükségletének mind magasabb fokon történő kielégítése. E humánus cél elérésén munkálkodik mindenki, aki a rendelkezésre álló eszközökkel és lehetőségekkel legjobb tudása szerint a termelékenység emelésén munkálkodik. Fémjelezze e munkánkat minden szinten az igényesség és az egészséges türelmetlenség. Nem szabad sehol sem beérni a termelékenységi mutatók formális teljesítésével, mint ahogy pártunk és kormányunk életszínvonal-politikáját sem — az évekkel ezelőtt még oly gyakori — formális százalékok hajhászása, hanem a megalapozottság, a konkrétság és a biztonság jellemzi. Kovács József Cserágáéira készítést, javítást, tisztítást a lakosság részére, rövid határidőre vállalunk. Megrendelés felvétel: minden csütörtökön 8—16 óráig. — B-A-Z m. Építőauyagipari V. cserépkályhaépitő részlege, Mezőkövesd, Fecske út 2-a Hasai HÍREK DOBI ISTVÁN, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte második Erzsébetet, Nagy-Britannia és Észak- trország Egyesült Királyság királynőjét, az új királyi herceg születése alkalmából.; ★ A SZÍNHÁZ- és Filmművészeti Főiskola igazgatósága az 1964—65-ös tanévre színészi szakra felvételt hirdet. A felvételi vizsgára érettségizett, vagy az 1963—64-es tanévben érettségiző 18—22 éves fiatalok jelentkezhetnek. A kérelmet írásban kell benyújtani a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s hozzá mellékelni kell az érettségi bizonyítványt, a középiskolai tanulmányi értesítőt, életrajzot, valamint 30 napnál nem régibb orvosi bizonyítványt és az iskolabizottság, vagy a munkahely ajánlását. A jelentkezés benyújtásának határideje: 1964. április 30. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola, Budapest, nyolcadik kerület, Vas utca 2-c. ★ A MAGYAR VÖRÖSKERESZT országos vezetősége kedden dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus elnökletével tartott ülésén jóváhagyta az 1963. évi munkáról szóló jelentést és megtárgyalta a Magyar Vörös- kereszt második kongresszusának előkészületeivel kapcsolatos feladatokat. Olvassa! Terjessze ! a KÉPÚIS0G01 tURUETKSI OUAK: -Apróhirdetés hétköznap szavanként l.— rt vasárnap . szavanként 8.— Ft Anglia és a Polaris-rakéta Amery, Anglia repülésügyi minisztere, kedden visszaérkezett az Egyesült Államokból, ahol megvitatta a Polaris-ra- kéták szállításának kérdését. Az MTI londoni tudósítója ezzel kapcsolatban idézi a Daily Herald katonai szakértőjét: — A 100 Polaris-rakéta, amelyet Anglia a maga öt tengeralattjárójának felszerelésére rendéit, elavul, mielőtt szolgálatba kerülne — írja a lap. — Anglia A—3. mintájú rakétákat rendelt és már jelentékeny összegeket fizetett előlegül, amerikai szakértők egybehangzó véleménye szerint azonban a Szovjetuniónak öt éven belül olyan rakéta-el hárító rakétái lesznek, amelyek meghiúsítják az A—3-mal megkísérelt bármilyen támadást. (Mint ismeretes, a Szovjetuniónak már vannak elhárító rakétái. — A szerk.) Ezért az amerikaiak új, nagyobb rakéta kifejlesztését tervezik, amelyet B—3-nak neveznek, — ez viszont olyan nagy lesz, hogy nem fér el az építendő angol tengeralattjárókon. A Daily Herald szakértője hozzáteszi, az amerikai atomstratégiának ez a legújabb fejleménye ismét világosan bizonyítja: Anglia még az évi kétmilliárd font katonai költség- vetés árán sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy lépést tartson az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval a rakétaverseny terén. Anglia öt tengeralattjárója csak 1970. re készül el és 350 millió fontba kerül. sítósával nem szabad tovább várni Angliára”. Schröder viszont ezzel kapcsolatban rámutatott: a tervezett politikai unió megvalósítása a jelenlegi körülmények között nagy nehézségekbe ütközik, mert) az olaszok és a hollandok hallani sem akarnak arról, hogy Anglia nélkül csatlakozzanak ehhez. A külügyminiszter éppen ezért azt javasolta: egyelőre arra összpontosítsák az erőfeszítéseket, hogy jobb együttműködést és szorosabb kapcsolatot teremtsenek a Közös Piac és az E. F. T. A. között. Von Herkatz volt miniszter nyíltan kimondotta, hogy a politikai unió megvalósítása azért lenne fontos, mert így egy olyan politikai szerv jönne létre, amelyet azután a nyugatnémet politika céljainak megvalósítására használhatnának fel. A volt miniszter azon. ban meglepő őszinteséggel beszélt arról is, hogy e terv megvalósítása egyelőre szinte le- küzdhetetlennek látszó akadályokba ütközik, mert a kisebb nyugat-európai államok — múltbeli rossz tapasztalataik alapján ,Jáznak” a politikai urnától és csak Angliával együtt lennének hajlandók belemenni abba, mert Angliában látják az „oltalmazó hatalmat” I Bonra és Párizs gyanakodásával szemben. ★ A CDU kongresszusa kedden délben véget ért. A várakozásnak megfelelően ismét Ade- nauert választották meg a párt elnökévé. A piárt ügyvezető elnöke ismét Josef Dufhues lett, a párt- elnökség tagjai piedig Erhard kancellár, Von Hassel hadügyminiszter, Blank munkaügyi miniszter, Gerstenmaier parlamenti elnök és Krone tárcanélküli miniszter. Ismét szervezkednek a katangai szakadárok Dr. Ralph Bunche, az ENSZ politikai ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettese, hétfőn este beszédet mondott egy amerikai egyetemen. Egyebek között kijelentette: illetékes körökből egyre ijesztőbb hírek érkeznek arról, hogy a katangai zsoldos hadsereg ismét szervezkedik. Bunche szerint az angolai- kongói határ mentén Csőmbe szétszórt hadseregének maradványai és a zsoldos tisztek újra alakulatokba szerveződve bukkantak fel. A főtitkár-helyettes kijelentette: könnyen lehet, hogy Nőise Csőmbe, Katanga tartomány szakadár egykori vezetője esetleg visszatér miután júniusban kivonják Kongóból -az ENSZ-csapatokat — jelenti a Reuter. Bunche megnyilatkozása alighanem összefüggésben áll amerikai köröknek azzal a törekvésével, hogy a világszervezet csapatai továbbra is maradjanak a Kongói Köztársaság területén. IMSMOV: semtm MM Fordította: Szathmári Gábor (Befejező rész). Odament hozzá egy katona. A zseblámpa fénye először a Gefreiter mellén táncolt, majd megállapodott a kis igazolványon, amelyet a tiszthelyettes a kezében tartott. — Abwehr-igazolvány, — ■ szólt oda a tankban álló tisztnek a Gefreiter. — Adolf Toro Sturmführer. — Ezek ők lesznek! — A tiszt intett a katonáknak. — Gyorsan, kocsikra! — Nem kellene itt körülnézni? — kérdezte bátortalanul a Gefreiter. — Azt hiszed, hogy ölbe tett kézzel várnak itt téged, mi? — fakadt ki a tiszt. — De mi legyen a holttesttel? — Vigyétek te az úttestről, fektessétek le oda a földre. Ha visszafelé jövünk, majd feltesszük a kocsira. A tank tornyának teteje lecsapódott. A katonák az út mellé helyezték a hullát, aztán gyorsan felugráltak a két teherautóra. Felbúgtak a motorok. A tank megmozdult, s zörögve indult tovább, nagy ívben elkerülve Upitz és Torp kocsiját. A két teherautó követte. Jónéhány perc telt el, míg Aszker megmoccant, s felemelte a fejét. A tank zörgése már csak messziről hallatszott, s hamarosan ismét csend ült a tájon. Abból az irányból, amerre a tank és a két teherautó ment, nemsokára távoli robbanások, tompa lövések hallatszottak. Két felvillanó fénycsóva világította meg a horizont alját egy pillanatra. Utána néhány lövés hallatszott még, aztán elült a harc zaja. Aszker mozdulatlanul feküdt. Rágondolni se mert, mi történhetett ott a repülőtérnél, ahová a tank és a- két teherautó igyekezett. Aztán megmozdult, felemelte a fejét. Hajnalpír festette vörösre az ég alját. S miközben elgondolkozva nézett a távolba, messze az úton, egy kis mozgó pontot vett, észre. Aszker az összesározott mar- kolatú pisztolyához kapott, s nyugtalanul köhintett egyet. A mozgó pont mind nagyobb lett. A körvonalai szerint, ahogy Aszker kivette, nem lehet sem személygépkocsi, sem teher;! p- kocsi. De akkor mi? Könnyű szellő kezdett lengedezni. Közelebb hozta a motor zaját. Aszker most már azonnal rájött: motorbicikli közeledik. Motorbicikli!... Aszker ösz- szeszedte minden erejét, s közelebb kúszott az úttesthez. A talaj egy mélyedésbe húzódott le. Most már tisztán kivehető volt a motor hangja Aszker rögtön felismerte: négyütemű, egyhengeres motor, minden valószínűség szerint tehát csak BMW lehet. Upitz és Torp gépkocsija mellett megállt a motorkerékpár. A férfi, aki vezette, gyorsan leugrott a nyeregből, a2 úttestre döntötte a motort. • A hannoveri CDU-kongresz- szuson lefolyt külpolitikai vitára a nemzetközi enyhülés ellen intézett támadások nyomták rá bélyegüket. Jellemző volt ebből a szempontból is Jaeger parlamenti alelnök felszólalása, aki nyíltan kimondotta, hogy a nemzetközi enyhülés veszélyezteti a bonni politika céljait és azt hangoztatta: nem szabod megengedni, hogy a status quo jegyében enyhülés következzék be a nemzetközi politikában. Hasonló hangnemben beszélt Von und zu Guttenberg báró, a CDU—CSU bajoroszági szer- ! vezetőnek egyik vezetője is. Von Hassel hadügyminiszter felszólalásában ismét sürgette a sokoldalú atomhaderő létrehozását és hangsúlyozta, hogy annak felállítása politikailag és katonailag egyaránt elengedhetetlenül szükséges. Viszont kereken elutasította a nemrég előterjesztett lengyel tervet a j közép-európai atomfegyver^ j mentes övezet megteremtésére, ! illetve a Közép-Európában ái- I lomásozó atomfegyverek be- | fagyasztására. Több felszólaló, — elsösor- ! ban Amrehn, a CDU nyugat- j berlini szervezetének elnöke, éles kirohanásokat intézett a berlini látogatási engedélyek ügye ellen. Schröder külügyminiszter, aki ellen az utóbbi hetekben feltűnő bírálatok hangzottak el a CDU jobbszárnya részéről, a külpolitikai vitában szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy ő is rendíthetetlenül kitart az eddigi politika alapel- vei mellett és azti hangoztatta, hegy a nyugatnémet külpolitikában nem történt semmiféle változás. Schröder — aki a két héttel ezelőtti dortmundi kongresszuson még a „mozgékony külpolitika” jelszavával lépett fel, most arról beszélt, hogy „a mozgékony külpolitika nem lehet öncélú, mint ahogy nem lehet öncél a szilárd kitartás politikája sem”. Schröder azt mondotta, hogy ezt a két jelszót össze kell kapcsolni: kitartóan ragaszkodni kell a régi célokhoz és ugyanakkor — ha lehetőség nyílik rá — „mozogni is kell egy kicsif’. A külpolitikai vita másik fő témája a Franciaországgal és Angliával való viszony és a nyugat-európai politikai unió létrehozásának problémája volt. A legtöbb felszólaló a Franciaországgal való szövetség még szorosabbra fűzését sürgette és azt hangoztatta, hogy a politikai unió megválóTámadások a nemzetközi enyhülés ellen
