Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-13 / 36. szám
4 népújság 1984. február 13., csütörtök 4 Krakó mellett A ház ablakából jól lehet látni a Krakót. Zsúp-, nád- és cserépfedelű házakban népes családok élnek, egyik udvaron gémeskút ágaskodik. A telep rendezetlen, nem tudom, a házakat számozzák-e? Itt laknak a káli cigányok. A Krakót az Arany János utca köti össze a külvilággal. Ahol az utca véget ér, az „utolsó” házban, a hatvankettes szám alatt laknak Váradiek. Váradi Lajos, negyvenhárom éves segédmozdonyvezető, ezerki- Jencszázötven óta dolgozik a Keleti fűtőházban. Azelőtt hegedült: prímás volt. Az asz- szony negyven éves, a fiuk tizenegy, a lány, aki a káli gimnáziumba jár. tizenhét. Az idei káli „Ki mit tud”- versenyem Váradi Erzsébet nyerte meg -az első díjat: az egyhetes csehszlovákiai utazásit. Jó növésű, sportalkatú, csinos lány. Élénk eszű, csillogó szemű: csak a bőre színe árulkodik a származásáról, de az is csak itt, a Krakó mellett Jut az ember eszébe. Ízlésesen öltözik, magabiztos, gyorsan vált az esze: nyoma sincs benne azoknak a kisebbségi érzéseknek, amelyek annyira jellemzik a Krakók, a Dankó-áelepék, a Gödrök, a Ci- gányvárak lakóit. Indokolt is az önbizalma, jeles rendű tanuló. kiváló a németben és az oroszban, szereti a történelmet, sokat olvas: megállja a helyét az iskolában. És hogy az apai örökség is szerepet kapjon az életében: szeret énekelni. Ián meg is sértődik, hogy csak annyit feltételezek róla, mint az „átlag” műkedvelőkről. akik az első siker után kézzel, lábbal, könyökkel és főleg nagy önhittséggel törnek a művészi pálya felé. — Tanárnő akarok lenni: német-orosz szakos. Olvasom a Képes Nyelvmestert. Ragad rám az idegen szó, a tanáraim Az aPja valamikor falusi lakodalmakban, mulatságokban húzta a talpalávalót: ő a község nagy kulturális megmozdulásán. a művelődési házban „gyűjtötte” a tapsokat: slágerekkel. A Csao, csao amore-t énekelte, az Ami a szívemen, a ezámon-t és a Hóbortos este voLt-ot Siker, taps, vastaps ... „Hóbortos este volt”. Neki elsősorban: sikeres este volt — megváltotta a jegyet Csehszlovákiába. — Volt már külföldön? Az édesapja válaszol: Magyarországon már majdnem mindenütt, de külföldre még mi sem jutottunk eL A nyáron talán nekünk is sikerül. Akkor akarunk menni, amikor a lányunk. Az Erzsiké volt máraz iskolával kirándulni Sopronban, Pesten, Győrben, Székes- fehérváron, Balatonfüreden, bejárta a Mátrát. Szeret utazni: szünidőben itthon sem lehetne tartani. Hívják a rokonok is. — Énekes szeretne lenni? Csodálkozik. — Miért? Tais azt mondják, jó nyelvérzékem van. Olvasok is elég sokat... Itt az édesanyja közbevág. — Néha túl sokat is. Tetszik tudni, ha ő beleered — így mondja, nem azt, hogy belemerül — él sem lehet zavarni a könyv melIőL — Mit olvasott mostanában? — A Hullámverést, meg az Aranycsillag lovagját. Tetszettek. Nem is értem, miért nem tetszik valakinek az Aranycsillag lovagja. Ez is olyan, mint a Tenkes kapitánya. Azt is annyit támadják, pedig olyan szép. — Mit gondol, igaz, korhű történet ez a tv-film? Tényleg olyan maflák voltak a laban- ook? * — Nem hiszem, de olyan szép... Olyan szép... a film is, a tv színházi közvetítései is —, de legszívesebben mégis az utazásról beszél —, pedig még azt sem tudja pontosan: hova és milyen városokba, hegyekbe viszi majd az autóbusz, vagy a repülőgép, mert még az úti programját sem ismeri. — Azt mondták, választhatok az IBUSZ társasútjai közül, amelyik nekem leginkább megfelel Én persze, csak a szünetben mehetek: azt hiszem, júliusban. A beszélgetés pontosan olyan körülmények között zajlik, mintha árrá egy fél évszázad óta polgárinak számító házban került volna sor. A lány gimnáziumba jár, jéles tanuló, jó hangja van, énekel az iskola klubdélutánjain — itt figyeltek fel rá — és az egész falu előtt megnyert egy versenyt, aminek a dija sem utolsó. Az egészben csak annyi a figyelemre méltó: hogy a beszélgetés a Krakó mellett történt A K rakótói néhány méternyire. De ez a család már több kilométerre eltávolodott a cigánytelep nyomorától, tudatlanságától. munkátüan életmódjától. A család reménysége az egész falu közönsége (háromszor játszották a műsort telt ház volt) előtt *tett bizonyságot erről (krajczár) Eredmények Gondok a hatvani gyermekkönyvtárban A VÖRÖSMARTY Művelődési Ház klubhelyiségében működik 1963. januárjától a városi gyermekkönyvtár. Fazekas Zsigmondné, a könyvtár vezetője tájékoztat. — 1963-ban 591 beiratkozott kis olvasója volt a könyvtárnak, s a 3500 kötetes könyv- állományunkat figyelembe véve, a 17.157 kikölcsönzött kötet száma jelentős forgalomnak bizonyult. Jelenleg, február közepén 352 az átiratkozott olvasók száma. Könyvállományunk igen választékos, mint a polcokon olvasható feliratok is elárulják, számos regényünk van az ifjúság életéről, vannak szépirodalmi, történeti, természetrajzi munkáink, de megtalálhatók a szórakoztató útleírások, a sportról, játékokról írt munkák éppúgy, mint a kicsinyek kedvencei is, a színes meséskönyvek. Bőséges választék van technikai munkákból is, s külön polcon találhatják látogatóink a klasz- szikusokat is. — Milyen témájú könyvek forognak közkézen? — Erre nehéz válaszolni, mert az érdeklődés igen tág, vannak, akik főleg technikai kérdésekkel kapcsolatos könyveket kölcsönöznek, igen sok olvasónk visz haza irodalmi munkákat, és természetrajzi olvasmányokat is. — De nézzünk csak kicsit körül... — Az egyik polcnál Györkis Marika, a Hatvani 3. számú Általános Iskola VII. osztályos tanulója válogat. 1963-ban mintegy 60 könyvet olvasott ki. — Milyen könyveket szeretsz legjobban? — Kalandos regényeket, jelenleg a Bőrharisnyát olvasom. — És mi az a nagy könyv a kezedben? — Állatkerti tarkaságok, az iskolában most tanulunk az állatokról, s ott is van könyvtár, de itt nagyobb a választék. JUHASZ ERZSIKÉ is a 3. számú iskolába jár, az V. Bbe. Mint mondja, nagyon sze-t réti a meséskönyveket. Tavaly; ő volt a 4. számú olvasó, ami| azt jelentette, hogy a könyv-; tár megalakulása után csakhamar beiratkozott. Nummer Illyés a kalandos j> könyveket szereti, a nagyszerű]; indiánregényeket. Györkis La- ; cika, 1963. áprilisától a mai J napig már pont 99 könyvet ol-| vásott ki, s most kölcsönzi a századikat. De szorgalmas od vasók: Blaskovics Józsi, Kassa László és Bandi, Huszár Éva és Szabó Balázs is. Fazekas Zsigmondné szívesen ad útbaigazítást a gyerme-v keknek, ajánlgatja a koruknak és érdeklődési körüknek legmegfelelőbb műveket, jól ismer mindenkit személyesen. Kis kezek egymás után| nyomják le a könyvtár ajtajá-| nak kilincsét, jönnek, hogy| újabb és újabb könyveket vihessenek haza, mert a jó könyvi jó szórakozás és sok segítséget| nyújt a tanuláshoz is. — Gondok? — Bizony, sok problémával küzdünk. A klubhelyiség ahol a könyvtárat berendezték, igen| látogatott Itt tartják a terme-; lőszövetkezeti akadémiát, isme-J; retterjesztő előadásokat, a katonai sorozást éppúgy, mint a; röntgenvizsgálatokat és a galambkiállítást is, — hogy csak| néhányat említsek. így aztán helyszűke miatt nagyon nehéz' összehangolni a kölcsönzési időt. Volt már rá példa, hogy egy-két hétig is szünetelt a könyvtár, ilyenkor hiába jötték kis olvasóink, a levelekkel; kellett felhívná a figyelmüket aríra, hogy most már újra kölcsönözhetnek. Kicsi a hely, a gybrekek nem alakíthatnak 3d a könyvtárban egy kis klubé életet; nem tudják megfelelően! nézegetni a könyveket, s má-| lyen jó lenne, ha mód nyílhatna egy kis társasjátékra is olykor. VAJON MIKOR adhatunk hírt arról, hogy Hatvanban is£ megnyílt egy olyan gyermek-J könyvtár, amit valóban, annak lehet nevezni? ... (r) Munkásőreinket köszöntjük Hét évvel ezelőtt, 1957. február 13.-án — az 1956-os ellenforradalom leverése után rövid időre — jött létre ha- hazánkban a munkásőrség. Munkások, parasztok, értelmiségiek, párttagok és párton- kiviiliek legjobbjai kérték a kormányt, adjon fegyvert a kezükbe, hogy szervezetten is védhessék a dolgozó nép államát, hogy ezután még foko- zottabb éberséggel őrködhessenek szocialista vívmányaink, nagyszerű eredményeink felett. Azóta hét év telt el, kemény, önfeláldozó munkával. Hét év alatt bebizonyították ezek az egyszerű, becsületes, tisztességes szándékú emberek, hogy állják a szavukat, jó kezekbe került a fegyver, védik a népet, védik a szocialista társadalmunkat. Hét év alatt a mindennapi fáradságos munka mellett, a pihenésre jutó időből hosszú órákat fordítottak a fegyverismeret és mindazon követelmények elsajátítására, amelyeket kiképzési programjuk előírt. Megyénk munkásőrei is W- válóan elsajátították ezeket a követelményeket és ha a szükség hozza, meg is tudják mutatni, hogyan kell a fegyverrel bánni, hogyan kell megsemmisíteni azokat, akik békés épitömunkára emelnek kezet Az elmúlt hét év alatt nem volt szükség olyan akcióra, amelyben az állambiz- tonságot, vagy a közrendet zavaró elemekkel szemben kellett volna munkás- őreinknek eljámiok, nem fejtettek ki a nyilvánosság előtt látványos tevékenységet, mégis munkásőreink bebizonyították helytállásukat, tett- rekészségüket. Ha csak a hatvani. füzesabonyi, káli, hevesi egységek tevékenységét említjük az emlékezetes árvízkor, máris szavaink igazát bizonyítjuk. Ma, amikor as évforduló jegyében azokat az embereket ünnepeljük, akik mindenütt ott vannak ahol segíteni kell, tisztelettel szorítunk velük kezet. Az ünnep meghatott perceiben arra kérjük őket, továbbra is ilyen bátran, szerényen, munkásemberhez méltóan szorítsák fegyverüket, szilárdítsák tovább egységüket, növeljék erejüket, fegyelmüket, mindnyájunk boldogságának és békéjének megvédéséért REHÁK FERENC: Üldözés ■Efovács Zoli kéztörésével kezdő- dött a történet Nagyszünetben a folyosón zajongva játszottak a gyerekek. Egyszer csak Zoli megállt a fal mellett összekuporodott és fájdalmas nyöszörgéssel nyúlott el a folyosó kövezetén. Mire becsengettek, a vöröskeresztes autó mesz- sze járt a kanyargó országúton. Jött a hír: „Eltörött a Zoli keze.” Kezdődtek a találgatások. Ki a bűnös, ki miatt törött el Zoli keze? A sok mendemonda között olyan hírek is voltak, hogy valaki szántszándékkal okozta a balesetet. Az iskola harmonikus rendje fölborult, a gyerekek egyre csak a balesettel foglalkoztak. A vádak sebző nyálai Zoli egyik rossz hírű osztálytársára, Váradi Andrisra irányultak. Valóban ő volt? Ki tudja?! Negyedik napon már nyolcadikosokból és hetedikesekből álló kis csoport meg akarta verni Váradi Andrist. Alig tudta megmenteni az osztályfőnöke. Szünetben nem szóltak hozzá, nem játszóinak vele, feltűnően kerültél:. Két padtársa pedig azzal állított az osztályfőnök elé. hogy nem akar többé Váradi mellett ülni. Az osztályfőnök hat gyereket kihallgatott. Mindegyik azt mondta, hogy Andris okolta a kéztörést. Különös volt, hogy Váradi Andris szótlanul tűrte a vádaskodásokat. Padiéba húzódva, lesütött szemmel fogadta osztálytársai gúnyolódásait. Még akkor sem tiltakozott, amikor a Sirály őrs veze+őte azt mondta neki, hogy társadalmi bíróság elé állítják. — Az laoul így, akinek nincs rendben a szénája — mondta az egyib fiú. II atodikos volt) még Andris, ami- * ■ kor tolltartóiával beverte Kiss Tlonka felét, elvette esv kisebb tanuló töltőtollát, telefirkálta hazafelé a frissen festett falakat, emiatt % rendőrök is jártak az iskolában. Azt beszélték róla, hogy a csínytevésnek is 6 a nagymestere az iskolában. Az úttörőcsapatból is ki akarták tavaly zárni a rendőrségi ügy kapcsán, de három pajtása megmentette, felelősséget vállalt érte. Azóta megkomolyodott Andris. Elnyűtt ruhájában mindig a hátsó padban gubbaszkodott. Nem beszélt senkivel, még a régi barátaihoz se volt szava. Zolit, miután kivittek a kórházból, két fiú meglátogatta: Vincze Józsi és Kóródi Lali. Váradiról egy szót sem szóltak neki. „Most beteg, még képes lesz Andris kedvéért hazudni” — mondták. Csupán azt kérték Zolitól, hogy szombaton délután kettőre menjen be az iskolába. Közben az Andris elleni harc rettenetesen elmérgesedett. A vádak egész özöne zúdult rá. Kétszer meg is verték. Néha ki-kitört a vádaskodás ellen, de arra mindig ő fizetett rá. Még azok is elfordultak tőle, akik egykor felelősséget vállaltak érte Szerencsére elérkezett a szombat is. Annak rendje és módja szerint megalakult a társadalmi bíróság. Király Ibolya, a Sirály őrs vezetője elnökölt, ö volt a legidősebb, a legtapasztaltabb. Mint gimnazistának, tekintélyben sem volt hiánya, mivél az iskolában végzett, vállalt úttörőmunkát. A vádat Tóth Laci, a védelmet ' pedig Nagy Géza képviselte. Mindkettő hetedikes volt, mint Váradi Andris. Jelen volt a rajvezető, az osztályfőnök és a csapatvezető. A Sirály, a Mókus, a Dobogó őrs tagjai mind-mind ott1 tolongtak szép egyenruhájukban az iskola földszinti folyosóján. Egyedül Zoli nem jelent meg. Váradi Andris meg kint ődöngött az udvaron, beszólításra várt. Keserűség szorongatta a torkát. „Azért hívtak ide, hogy kigúnyoljanak” — gondolta és a kerítés mellett nagyokat rúgott a kiálló buckákba. Zoli távolmaradása megzavarta a bíróság munkáját, de azért mégsem halasztották el a tárgyalást. „Majd eljön” — gondolták, és megnyitották a társadalmi bíróság ülését Behívták a vádlottat. Amint kinyílt az ajtó, Andris lassan, félve lépkedett előre; bágyadtan, sápadtan ült be az első padba. A hallgatóságon csendes morajlás hullámzott végig. A rajvezető megkérdezte az elnököt, valamint a vád és védelem képviselőjét, hogy mindent úttörőhöz méltóan, teljes komolysággal és' tárgyilagossággal készítettek-e elő? Tóth Laci, a vádló kapta meg először a szót Részletesen elmondta a vádlott hibáit. A bátyja magatartását is megemlítette és mindent, amit valaha elkövetett így fejezte be: — Nem változott meg Váradi Andris. Most Kovács Zolinak okozott majdnem halálos kimenetelű balesetet. Javaslom: Váradi Andrást zárjuk ki a csapatból, ő nem méltó az úttörőnév és nyakkendő viselésére. Egyben javasoljuk, hogy osztály- főnöki megrovást kapjon ... Az osztály helyeslő zsibongása és az osztályfőnökök magatartása azt mutatta, hogy Andris kivételével mindannyian egyetértenek az ítélettel. A védő, Nagy Géza, idegesen tehetetlenül állt föl. Félt, hogy belesül az egészbe. Nem tudta, mit tegyen? Zoliban bízott és nincs sehol... Lassan, tagoltan, bizonytalanul kezdte olvasni a jegyzetét — Igaz, hogy Váradi ’ Andris nagyon sok hibát követett el, igaz, hogy a rendőrségi üggyel szégyent hozott csapatunkra, igaz mind, amit Tóth Laci elmondott, de az is igaz, hogy a kéztörés kivételével azokért meg is kapta a büntetését. Miért akarunk egy bűnért, vagy hibáért kétszer büntetni? — Miért hallgatott? — kiáltotta közbe az egyik részvevő. — Azért, mert neki úgyse hisznek el semmit! — válaszolta Vaszy Éva, aki eddig szótlanul kuporgott az egyik középső padban. Halk megjegyzések, nevetés kísérte Éva közbeszólását. — Ellenséges érzésből ítélkeztünk! — folytatta Nagy Géza — akkor leszünk igazságosak, ha azt is őszintén. megnézzük, hogy miért került Andris a vádlottak padjára ... Ha csínytevés volt az osztályban, azt mindig őrá fogtuk... Én is haragudtam rá, talán csak azért, mert mások is haragudtak. Sokszor tele volt az arca kék folttal, kérdeztük, azt mondta, hogy az utcán verekedett, pedig otthon verték meg. Az édesapja egyszer azért verte kék-zöldre, mert éjszaka nem akart lemenni a kocsmába pálinkáért Kistestvére eL mondta, hogy aZ ősz óta nincs édesapjuk. elhagyta őket. édesanyjuk keres négyükre. Ezt eddig senki sem tudta, talán még az osztályfőnök tanár néni sem. Azt se, hogy neki ebédre csak egy darab száraz kenyér jut azt se vette észre senki, hogy panasz nélkül tűr mindent és mi is kizártuk... — hangja remegésbe, halk suttogásba fulladt Halálos csend ülte meg a termet Az első sorban két kislány ült Szipogni kezdtek és a szemüket töröl- gették. — Igaz — állt fel kivörösödve Vaszy Éva —, Váradívai nem játszanak a fiúk, nem barátkoznak vele, ha beteg, még a leckét se akarják neki megmondani, mert rongyos, csúnya a ruhája, pedig Andris jószívű! — Igazságtalannak tartom az ítéletet — pattant fél Vincze Józsi —, mert ahhoz, hogy megjavuljon, segíteni kellene, őrá mindenki haragszik, mert Tóth Laci mindenkinek telebeszéli a fejét, hogy Váradi ilyen, meg amolyan. — A tanárok se hisznek Váradi Andrisnak — mondta Boór Lajos —. ha ő mond valamit akkor csak leintik. Váradinák senki se hisz. Az ajtó megcsikordult. Felkötött kézzel, ijedt arccal lépett be Kovács Zoli. Géza elébe ugrott: — Úttörő becsületszóra mondd, ki miatt törött el a kezed? — Almacsutkára léptem — morogta értetlenül Zoli. — Váradi? — ő segített fel... Az osztályon zsongás futott végigIV agy Géza sápadtan, diadalma- 1 san kezdte: — Javaslom, az ítéletet semmisítsük meg, Bandit fogadjuk magunk közé, játsszunk vele, segítsünk neki... A teremben felharsant a tape
