Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-11 / 34. szám
2 NßPÜJSÄG 1984. február Il„ kedd Hintázik a szamár és az elefánt Titkos szerződés Panama és az Egyesült Államok között Panama az ENSZ-ben agresszióval vádolja az Egyesült Áramokat Az Egyesült Államok fővárosában vasárnap nagy port vert fel a Washington Post című lap értesülése, hogy az Egyesült Államok és Panama még 1962-ben titkos memorandumot írt alá és ebben megállapodott: új szerződésről jognak tárgyalni, ebben szabályozzák a csatorna-övezet státusát. Az emlékirat foglalkozik egy új csatorna megépítésének lehetőségével is, de leszögezi, ha ilyen csatornát nem építenek, akkor is szükség lesz új szerződésre. A Washington Post hozzáfűzi, hogy az emlékiratot 1962. június 15-én írták alá, az elhunyt Kennedy amerikai elnök, valamint Chiari panamai elnök washingtoni tárgyalásai nyomán. A lap közli még azt az értesülését is, hogy az A ÁSZ békéltető bizottságával tartott megbeszéléseken Panama képviselője szóba hozta a „titkos memorandumot” és ígéretsze- géssel vádolta az Egyesült Államókat. Az AP hírügynökség jelein ti, hogy jól tájékozott latin-amerikai körökben megerősítették a Washington Post értesülését, E forrás szerint a panamái külügyminisztérium egyik tisztviselője még a múlt hónapban felolvasta az emlékirat szövegét a békéltető bizottság tagjainak. Harriman külügyminiszter- helyettes a CBS rádió- és televízió-társaságnak adott nyilatkozatéiban kijelentette, ha új csatorna épül, „természetesen, új szerződést is kell kötni”. Hangoztatta azonban, hogy évek telnek el még, amíg a jelenlegi csatorna kapacitását teljesen kihasználják és ezért egyelőre még nem tervezik egy második csatorna megépítését Megkérdezték Harriman tői, mit tud az 1962-ben aláírt titkos emlékiratról, de ő szűkszavúan csak azt válaszolta: „nem tudom, hogy 1962-ben mi történt”. Az amerikai külügyminisztérium vasárnap a késő esti órákban nyilatkozatot tett közzé és ebben cáfolta, hogy az Egyesült Államok 1982-ben Panamával kötött titkos egyezményben kötelezte magát a szerződés újratárgyalására. A külügymi nisztrériurni közlemény azt állítja, hogy az amerikai kormány álláspontja Mengele Paraguayban éi és nincs remény kiadatására Osztrák lap értesülései ax auschwitzi tömesíijií kosról A Neues Österreich című bécsi lap nagy érdeklődésre számot tartó értesüléseket közöl Mengaléről. Megírja, hogy az auschwitzi haláltábor tö- meggyilkos „orvosa” 1951-ben érkezett Paraguayba, ahol Eichmann több más munkatársa is éi A paraguayi kormány röviddel ezelőtt közölte a bonni külügyminisztériummal: 1959. november 28-án egy Jósé Mengele nevű ember elnyerte az ország állampol- gárságát. Azt, hogy az illető azonos-e a hírhedt háborús bűnössel, akinek kézre kerítésére a nyugatnémet kormány húszezer márkás díjat tűzött ki, még nem állapították mag. „Kiadatására azonban akkor sincs remény, ha azonos a körözött gyilkossal: Paraguayban ugyanis a gyilkosság bűntette tíz év után elévül, s a nemzetközi szokások szerint nem szolgáltatható ki a bűnös akkor, ha a kiadatását kérő országban nagyobb büntetés vár rá, mint abban, ahol elfogták. Erre az esetre ez a joggyakorlat annál is inkább vonatkozik, mivel Paraguayban Mengelének semmiféle eljárástól nem kell tartania” — írja a Neues Österreich. Amint Simon Wiesenthal, a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője az osztrák lapot tájékoztatta, a központ nyilvántartása megerősíti, hogy Mengele Paraguayban él. Tizenegy különféle útlevéllel rendelkezik, s azokká! ismételten tett európai utazásokat. Feltehetően Nyugat- Németországban is járt — egy nyugatnémet cég képviselőjeként telepedett le ugyanis 13 évvel ezelőtt Paraguayban. Bizonyos, hogy megfordult az évek során Svájcban, másfél évvel ezelőtt pedig Olaszországban járt, „de erről az útjáról sajnos csak túlkésőn szereztünk tudomást” — tájékoztatott Wiesenthal, majd elmondotta: a hóhér főleg „kutatásokkal” foglalkozik. Auschwitzi gyilkos „kísérleteinek** anyagát sikerült magával vinnie, s most azt dolgozza fed az 58 éves Mengele. Wiesenthal arra a kérdésre, nem kerülhet-e sor Mengelének Eichmann esetéhez hasonló elrablására, nemlegesen válaszolt. A gyilkos egy távol eső birtokon lakik, s az ilyen akció reménytelen volna. Kézre kerítésével csak akkor lehet számolni, ha utazásai alkalmával olyan országban leplezik le, amellyel az NSZK-nak jogsegély szerződése van. változatlan, azt azonban elismeri, hogy a Washington Post értesülésében szereplő emlékirat létezik. A külügyminisztérium mindazonáltal azt állítja, hogy ez az emlékirat nem tartalmaz semmiféle megállapodásos kötelezettséget, hanem pusztán Kennedy és Chiari eszmecseréjének tartalmát rögzíti, feltüntet bizonyos lehetőségeket. amelyek a jelenlegi szerződés • módosítását eredményezhetik. ★ Hírügynökségi jelentések szerint Panama Cityben vasárnap este kétszáz ember tüntetett az amerikai agresszió ellen és megemlékezett azokról a panamaiakról, akiknek az életét amerikai golyók oltották ki. A tüntetők hangosan kiáltozták: „Le a jenki imperializmussal!’’, „Ameriakiak, takarodjatok haza!” A tüntetők ezután a kubai emigránsok székhazához mentek és bezúzták az épület ablakait. Felháborodottan elítélték a kubai ellenforradalmatokat, mert támogatják az amerikai imperializmust és a januári véres incidensekért a forradalmi Kubát akarják felelőssé tenni. Ezt követően a tüntető menet az elnöki palota elé vonult. Itt a kormány képviselője tájékoztatta a tömeget arról, hogy Panama az ENSZ-ben hivatalosan is agresszióval vádolja majd meg az Egyesült Államokat, ha az Amerikai Államok Szervezete tétlen marad. szemforgató meglovagolaaávah Igen, azelőtt mindezt köny- nyüszerrel meg lehetett tenni. De most, amikor az egész országot egyik szélétől a másikig katonasírok borítják, amikor a szovjet csapatai már- már Németország keleti határait rohamozzák, a Vaterland felett pedig éjjel-nappal az angolok, amerikaiak, oroszok bombázói hasítják az eget, most az egyszerű németek már sok mindenen elgondolkoznak. És Uptiz — akinek a kezében az ország minden részéből a legobjektívebb és a legteljesebb információ összefutott — világosan látta, hogy áz emberek nemcsak gondolkozni kezdenek, hanem cselekednek is, s minden nappal egyre intenzivebben. A frontról közölték: a legjobb német gyárakban készített légibombák, torpedók, lövedékek és aknák sokszor nem robbannak, mert homokkal, vagy szeméttel vannak megtöltve. Berlinben a szabotőrök használhatatlanná tették az egyik fegyvergyár legnagyobb üzemrészét. Egy másik gyárban egyszerre leégett valamennyi villanymotor. És mindenütt hasonló ügyek. Nem jobb a szállítás helyzete sem. A fronthoz közel eső egyik zónában a partizánok ki- siklatták a Wehrmacht szerelvényeit, amelyek a szakadékba zuhantak. Mélyen a hátország belsejében viszont a német antifasiszták és a koncentrációs táborokból megszökött egyének aknázzák alá a hadianyaggal megrakott vonatokat... Telihold ragyogott magasán az égen. Az utat jól be lehetett látni, s Upítz teljés erőből nyomta a gázpedált. A kocsi nagy sebességgel száguldott. A kapott: a „Totenkopf” SS-divi- zió aranygyűrűjét és tőrét Azóta sok Idő eltelt. Heinz Upítz tevékenykedett Németországban, Franciaországban és Norvégiában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Roppant energikusan dolgozott, s —« ahogy mondani szokás —, sehol sem ijedt meg a maga árnyékától. A főnökség értékelte is ezt: nem fukarkodott a kitüntetésekkel és a rangokkal. Most, 1944 közepére már elérte a Gruppenführer! rangot, s a fasiszta kémelhárítás egyik legtekintélyesebb, egészen magas pozícióban levő egyénisége lett. Azon az estén, amikor Ászkor Kerimov találkozott Schu- berttel, Heinz Upitz éppen akkor hagyta el fényűző berlini villáját. Beült a nagy nyitott „Mercedes” volánja mellé, ki- kocslzott a városon túlra, s északnyugati Irányba hajtott. Upitz szerette a gyorshajtást, amely mindig ki tudta kapcsolni a napi gondok tömegéből. S a Gruppenführer úr idegeire bizony alaposan ráfért a pihenés: csaknem naponta érkeztek a frontról a kellemetlennél kellemetlenebb hírek. Heinz Upitz, a tapasztalt kémfőnök, egy idő óta új, rettenetes veszélyt szimatolt. Különben, ami azt illeti, ez a veszély nem is volt olyan új. Régen tudtak róla, hiszen még abban a pillanatban felütötte a fejét, amint a nácik uralom- ; ra jutottak. Etet a veszélyt a nép jelentettet. Csakhogy azelőtt nyugodtan köphettek a n énre. be- léfoitották a szót. félelemben tarthatták, feltétlen engedc- 1emre kényszerfthették. elho- lóndíthatták a gátlástalan demagógiával, s a nemzeti érzé- i sek és a németek vágyainak nökők egy csoportját, amely aztán „megtámadta” a lengyel —német határ német őrségét és a gledwitzi rádióadót. A provokáció sikerült, mindenki láthatta a „becstelen lengyelek”, vagyis a német internáltak hulláit. Az Abwehr fogdmeg- jei lengyel katonaruhába bújtatták őket, s hamis igazolványokat raktak a zsebükbe. Le- lövöldözték őket, aztán a helyszínen hagyták valameny- nyit, ahol a „határincidens” történt. A „Harmadik Birodalom”, Japán és Olaszország sajtója, kórusban acsarkodott a „lengyel agresszorokról” Az ürügy, amelynek alapján be lehetett vetni a „Plan Weiss”-t, kéznél volt. S Lengyelország a háború tüzébe keveredett. Heinz Upitz az akcióban való részvételéért megkapta a lovagi „Vaskéreszt”-ét, a kardokkal, egy fokozattal emelték a rangját, s Heinrich Himmler- tál még személyes jutalmat is XXI. A háború kitörésétől kezdve azonban a Németország által megszállt államok területére is kiterjesztette tevékenységét. Heinz Upitz nem mindennapi képességeket árult el a provokátorok és kémügynökök kinevelésében. Jeles érdemeket szerzett például a hírhedt „Plan Weiss” előkészületeiben. Egyike volt annak a néhány különleges bizalommal kezeit embernek, akiket beavattak a „Himmler-akció” fedőnévvel álcázott szigorú titokba. Mi több, tulajdonképpen maga Upitz és még egy másik illető (akiről a későbbiek folyamán szó lesz) agyalta ki az akció alapideáját Az ötlet lényege a következő volt: az Abwehr 1939 elején hozzájutott nagyobb mennyiségű lengyel katonai egyenruhához, fegyverhez és lengyel katonatiszti igazolványhoz. Ezekkel felszerelték a német ügyfiMSMOV:----------------Vj Kzreaei \jaeiv I •L i ' .11 Fordította: Szathmári Gábor régiókban. De ámióta az északkeleti nagy iparvállalatok részben áttelepültek Délre és Délnyugatra — az olcsó munkaerő lelőhelyére — azóta a jenki politika földrajza tagozódása átalakulóban van. Kennedy nem volt «jellegzetesen amerikai vezető" Konzervatív oldalról Kennedy „liberalizmusát” folyamatosan támadták, s a kongresszuson szembeszegültek előterjesztéseivel. Nem tartották őt jellegzetesen amerikai vezetőnek. Attól féltek, hogy alapvető belpolitikai változásokat tart szükségesnek, s ezek érdekében radikális intézkedésekét tervez. Hogy ebből mi igaz, mi nem, azt nem lehet tudni. Bizonyos azonban, hogy a néhai elnök adminisztrációja ismerte az amerikai gazdasági élet bajáit, látta az ismét kibontakozó válság jeleit: a munkanélküliséget a dollár devalvációját, a fizetési mérleg zavarait, az aranytartalék csökkenését, az automatizálás botrányait és egyebeket. Mindehhez komor hátteret festett a gazdag Amerika 35 millió szegényének léte és az atomháború veszedelmét felidéző féktelen fegyverkezés. Végső fokon a demokraták éppúgy az USA-imperializmus érdekeit képviselik, mint ahogyan a köztársaságiak is ugyanezt teszik. Igazában nem az adócsökkentés, a néger-kérdés, vagy a szakszervezeti probléma választja el őket egymástól. A demokrata Kennedy nemcsak a válság következményeit, hanem annak okait próbálta feltárni és a monopoltőke érdekében kiiktatni. Ezt azonban nem tehette meg egy erős, központosított államhatalom nélkül. Másképpen sem — mondjuk mi —, de maga a szándék az USA-monopoltőke egy igen befolyásos részét a demokrata-adminisztráció dühös ellenzékévé tette. Merre tart most Amerika? Az bizonyos csak, hogy megkezdődött a felvonulás az új élnökválasztó küzdelemre. Ilyenkor az érdekeltek kirakják legvonzóbb portékájukat, ami — az emblémák nyelvén szólva — a szamár és az elefánt politikai „hintázását” jelenti. r. m. jobbról — rokon a kommunizmussal és szakadatlanul közeledik hozzá. Ez ugyan nem igaz, de a jobboldal régi stílusú vezetést követéi. Más szavakkal: leszámolna minden olyan szándékkal, amely a szövetségi kormány javára csökkenteni akarja az egyes tagállamolt politikái, gazdasági, kulturális és „társadalmi” szuverenitását. A John Birch Társaság a és a Minuteman- szervezet szerint, például, az állami centralizáció lényegében tekintély-uralmi rendszer. Ezek azzal vádolják a demokratákat, hogy elvétik a régi amerikai „erényeket”: a korlátlan egyéni kezdeményezést, az aki bírja marja légkört. Nyíltan kimondják, hogy a központosított állam „lappangó szocializmus”; a jóléti állam pedig beavatkozás a monopóliumok érdekeibe. Fémjelzett konzervatív cédáiról általában a régimódi Amerikát kívánják vissza. Szeretnék, ha az Egyesült Államok a kapitalista korlátlan lehetőségek hazája maradna. Erről az alapról támadják a „központosított bürokrácia” minden formáját. Riadót fújnak az American way of Ufo, vagyis az amerikai „klasszikus” életforma védelmében. Ök még az ENSZ létét sem helyeslik, mert — amint fölpanaszolják — a „kommunista vétójog” megakadályozza a jenki érdekek gátlástalan érvényesülését. Nekik rokonszenvesebb lenne egy világméretű NATO — el nem vitatott US A-vezetéssel. Ezt a .konzervatív” politikát mintegy 1000 szélsőjobb- oldali szervezet és csoport támogatja, d« mindenekelőtt a John Birch Társaság és a Mi- nutoman veszettjei. És támogatják, természetesen, a mono- , poitőke és a farmerek bizonyos körei, mégpedig dollárral. ami az USA-ban minden elismerés legfelső fóka. összegezve: a jelenkori amerikai neo-konzerva ti vizmus élesen ellenzi a teljhatalmú, központosított államvezetést, s az eszközeiben sem válogatós. Ez a neo-konzérvatívizmus minden kezdeményezést, döntést, ellenőrzést és nagy üzletet — a tagállamokra és az érdekelt tőkéscsoportokra akar bízni. Nem kétséges tehát, hogy a mai konzervatívok a régi, sza bad versenyez liberalizmus felújítói, s minden állami beavatkozás ellenzői. Reakció ez a javából: „eszmei” visszaka- nyarodáe az 1914. előtti imperializmus stílusához. Mindebből nem az következik, hogy a demokraták pontosan az ellenkezőjét akarnák annak, amit a konzervatívok terveznek. A konzervatívok korábban főleg Délen és Délnyugaton voltak erősek, a demokraták pedig Északon, Északkeleten és egyes nyugati Most, amikor a jenki köztársasági párt szamara és a jenki demokrata párt elefántja választási jelvény formájában ismét felébredt és megjelent az utcán, nincs semmi rendkívüli a címben. Elnökválasztásra ké- ■ szül a két hagyományos amerikai párt, azaz megkezdődött a nagyszabású politikai „hinta-palinta”. De vajon, mi a különbség a két párt általános politikája között? Van-e egyáltalán különbség köztük? Sok ember bizonytalanul felel erre a kérdésre, még az Egyesült Államokban is. Tény, az hogy mindkét párt az amerikai monopóltőke édes- gyermeke. Céljait tekintve, voltaképpen egy párt a kettő. Ennek ellenére, a választókat más-más „programmal” trak- tálják. Ez a más-más program a jenki monopolisták egy-egy csoportjának érdekkülönbségeit fejezi ki. A választási küzdelem kikiáltói konzervatívnak nevezik a köztársaságiakat, és liberálisnak a demokratákat. Ámde a fogalmak nem tiszták. Tüzetesebb vizsgálódáskor kiderül, hogy a demokrata elefántnak olykor szamár lába van, a köz- társasági szamárnak pedig ormánya. Ezt a fura jelenséget Láppmanntól Schulzbergerig a legtöbb amerikai közíró azzal magyarázza, hogy a demokraták soraiban épp úgy vannak köztársaságiak, mint a köztársaságiak között demokraták. Legalább egy-egy végtagot kölcsönöznek az ádáz párthívek, hol az elefánttól, hol a szamártól. Alighanem ott van a kutya eltemetve, hogy a jenki közéletben már átértékelték a hagyományos politikai fogalmakat. Következtetésképpen a mai konzervatívok — a régi felfogás szerint — lényegében liberálisok, a mai „liberálisoknak viszont tekintélyuralmi törekvéseik vannak. Nem játék ez a szavaikkal. Kari O. Pacáéi bonni publicista ezt a rejtélyt amerikai politikusok megnyilatkozásaival oldja fel. Eszerint mindkét pártban hemzsegnek a legkülönfélébb nézetű személyek és csoportok. Ez pedig lehetetlenné teszi valamiféle egybefoglalt, rendszerezett pártprogram közreadását, a — „világos beszédet”. Sokak szerint tehát mindössze arról van szó, hogy a kortesbeszédek altéi megkavart választók egyik vagy másik milliomost a Fehér Házba küldjék. Való igaz, hogy az elnöki székbe aligha kerülhet más, mint milliomos. De maguk a imffiomoeak nem egyformán, nem azonos taktika alapján szolgálják osztályuk érdekeit Van tehát mód rá, hogy — legalább az irányzatokat illetően — a két i>árt különbségeit bárki megállapíthassa. És ezek a különbségek nem lényegtelenek. Az alap tendenciákat mindkét párt szóvivő politikusai akarva akaratlanul, de kitálalják — noha rejtett céljaikat nem teszik a kirakatba. A köztársasági szamár égisze alatt hozzávetőleg efféle politikai „elveket” népszerűsítenek: Harc a kommunizmus, a roosewélti New Deal törekvések és a neo-liberalizmus ellen. Ez utóbbi — hirdetik A Kárpátokon hideg szivárog, as óceánról melegfront lön kezik hazánk légterébe egy újabb enyhe lúghullám az Atlanti-óceánról. Az észak- nyugati széllel érkező új front erősebb felhősödést okoz, ezért a felmelegedés kedden nem lesz erős: a napi maximumok valószínűleg mínusz 1 — plusz 3 fokig emelkednek. A hidegszivárgás hatására Észak- Keleten ismét havazás kezdődik, a melegfront viszont havas esőt, esőt hoz. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző és távprognózis osztálya tájékoztatásul közölte- Ukrajna felől a hideg beszivárgása tovább tart, zöme azonban valószínűleg el- slklik a Kárpátok mögött. Kedden reggelre még kissé fokozódik a hideg: általában mínusz 2, - mínusz 6, Észak- Keleten mínusz 8—mínusz 12 fokos fagyokra kell számítanunk. Ugyanakkor kedden reggelre valószínűleg megér-
