Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-07 / 31. szám

2 NEPÜJSAG 1964. február 7., péntek Köves Tibor, az MTI tudósí­tója írja: Valja 25 percet ké­sett az ebédről, de Amery lég­ügyi miniszter, Guintin Hogg, tudoményügyi miniszter és az előkelő társaság megértő mo­sollyal várakozott, az angolok királynője és a szovjet trakto­ros lánya, a protokolláris me­netrendet túllépve, elbeszél­gették az időt — Az űrhajózásról és más kölcsönös érdekű dolgokról be­szélgettünk— mondotta Tyeres- kova, s mivel a Buckingham- palota fogadóterme az újság­írók előtt bezárul, a riporterek találgatásokra vannak utalva, hogy a két leendő mama — a királynő márciusra várja ne­gyedik gyermekét — milyen kölcsönös érdekű témákról tár­gyalhatott. Este zsúfolásig megtelt a Piccadilly Hotel nagyterme.1 A AMSimv tanúén mint gában A&zker. — Hadd jöjjön! S elérte a ház szürke kőren­getegét. Csak nehogy legyen valaki a bejáratnál! Vagy tizenkét méterre lehe­tett tőle, amikor megpillantot­ta a homlokzati faltól kissé bel­jebb álló kaput. Nem volt ott senki. Változatlanul nyugodt, kimért léptekkel ment a kapu­aljig, s amikor eltűnt alatta, futni kezdett Áthaladt a ka­pun, félreugrott, s a fái mellé, a kapu becsukott szárnyához húzódott Eltelt egy másodperc, kettő, s lépések hallatszottak. Rövid árnyék jelent meg a kapualj­ban. Aszker visszatartotta lé­legzetét Szívének dobogását is lehalkította volna mo6t, ha te­hetné. Az árnyék égy pillana­tig mozdulatián volt, aztán megnyúlt. A kapu szárnyánál megjelent a férfi profilja. Asz­ker figyelmesén megnézte ma­gas, szép homlokát szabályos formájú orrát, energikus állát, a nyakán lüktető kis kék eret Pontosan odasújtott: a nya­kára. Azzal a rövid, erős ütés­sel, amelyet olyan hosszú ideig gyakorolt, de végül hibátlanul elsajátított. Mielőtt Torp elesett volna, Aszker megragadta, a falhoz szorította, s ismét rásújtott Ez­úttal azonban az állára. Aztán leengedte a földre a férfi ösz- szecsukló testét. Aszker egy mély lélegzetet vett és kijött a kapualjból. Fel­tűnés nélkül, nem sietősen folytatta útját. Gépiesen zsebé­be dugta a kezét Ujjai a pisz­toly recés markolatához értek. Ismét visszaállította rajta » biztosító zárat. Amikor Torp kinyitotta a szemét bolthajtásos mennyeze­tet látott maga felett s ő a földön hevert, még mindig a kapu alatt Iszonyúan fájt a fe­je. Nagy nehezen hasra fordult, feltápászkodott, s a falba ka­paszkodva kifelé indult Odaszaladt egy járókelő. — Valami baj van? Ó, véres? — Az illető felmutatott Torp állcsontjára, amelyből nagy sötét cseppekben folyt a vér. — Hívjon rendőrt. — nyög­te ]d nagy nehezen a Sturm- führéf. Az idegen elszaladt a sarok­ra, s hamarosan egy rendőrrel jött vissza- Torp körül bá­mészkodók kezdtek gyülekez­ni. A rendőr Szétzavarta őket, megállított egy arra haladó autót, s beültette Torpot. Torp Sturmführer fél óra múl­va — az erős fejfájástól a hom­lokát összehúzva — ült a hiva­tali szobájában. A felcser be­kötötte az állát és a nyakát. Nem sokára megjelent nála Becker is: Apró szemei megve­tően szikráztak. Torp megpró­bált felállni. Becker bosszúsan nyomta vissza a székbe. — Üljön csak, üljön, — dör- mögte gúnyosan. — Felugorhat, ha bejön a felettese, összecsap, hatja a bokáját, kifeszítheti a mellét, nézhet a főnökére olyan hűségesen- és szolgálatkészen, mint egy nyomorult kutya, ak­kor is sült bolond marad. Idió. ta! A felcser sietősen befejezte a munkáját, s távozott. — Igen, igen — folytatta a háborgást Bedker — maga kész idióta, Torp. Idióta és os­toba, üreslejű. Mit csinált, ma­ga szerencsétlen? Mi volt az utasítás? ... Feleljen, ha kér­dezi a parancsnoka! Torp alig érthetően düny- nyögte hogy a parancs úgv szólt: — másik két felderítő kíséretében menjen el és fi­gyelje Herbert Lange házát — Tehát hárman? Fordította: Szathmárl Gábor Az angolok királynője és a szovjet traktoros leánya elbeszélgették az időt logirigyeltebb ember a terem­ben dr. Shephard, a társaság elnöke volt — az aranyérem át­adója —, aki viszonzásul csókot kapott Váljától és egy jel­vényt, amely „feljogosítja” őt világűrutazásra. A forrón ün­neplő közönség egyáltalán nem csodálkozott, amikor az átszel- lemülten ragyogó Shephard doktor tüstént bejelentette: — Valentyina, szívesen lennék az utasa... Még nagyobb volt a derült­ség, amikor egy kérdésre vála­szolva, Ty eres kova ezt mon­dotta: — Természetesen örömmel indulnék világűrutazásra fér­jemmel, jobb, ha az asszonyok még a világűrbe se engedik el egyedül a férjüket... „Amerika nemzetközi ügyei mind rosszabbul állnak" — ál­lapította meg teljes joggal a U. S. News and World Report. De ez a rövid, találó elemzés teljes mértékben ráillik az egész atlanti politikára. A leg­újabb dél-vietnami események­nél például maga az Egyesült Államok mozgatta a rugókat és a rezsimváltozás elsősorban mégis azt tükrözi, hogy a Fe­hér Ház délkelet-ázsiai vonal- vezetése egészében elhibázott. 1963-ban a Diem-kormány megbuktatása után az ameri­kaiak azt remélték, hogy az új garnitúra majd lendületet ad a hazafiak elleni harchoz. Ez nem következett be, és az sem valószínű, hogy Washing­ton által hatalomra juttatott je­lenlegi kormány az eddiginél nagyobb sikert tud majd fel­mutatni. Johnson elnök egy sajtóértekezleten ismét a kato­nai beavatkozás mellett foglalt állást és ezzel kb. egy időben Dél-Vletnamban a felszabadí­tó mozgalom egységei csúfos vereséget mértek az amerikai megszálló csapatokra. Az új saigonl katonai klikk hatalom­ra jutása tehát az Egyesült Ál­lamok számára rossz előjelek közepette kezdődött meg. Az sem közömbös, hogy a mosta­ni puccsot De Gaulle ázsiai politikájának az aktivizálódá­sa előzte meg, ami újabb problémát Jelent a* Egyesült Államok és Franciaország vi­szonyéban. Egy másik földrészen, Latln- Amertkában is a sikertelenség jegyében zajlik Washington vonalvezetése. Londonban hi­vatalosan bejelentették, hogy a Leyland Motors autógyár, az USA-bojkott felhívása ellenére új egyezményt írt alá a Kubai Köztársaság képviselőivel A korábban lekötött négyszáz autóbuszon felül további ezer autóbuszt szállítanak Kubá­nak. Az amerikai kormányt, mint ismeretes, már a koráb­bi szerződés is felbőszítette. Kétségtelen, hogy az említett megállapodás nem gyakorlati síkon érinti az amerikai politi­kát, ez elvi jelentőségű Was­hington számára. A Fehér Ház ugyanis nem hajlandó tudomásul venni, hogy szövetségesei nem hajt­ják végre százszázalékosan az amerikai politikai diktátumo­kat Ezen a síkon bizony nem­csak London helyezkedik szembe az Egyesült Államok­kal. Napjainkban már alig akad olyan NATO-ország, KILENC POFON Kavicsok a NATO fogaskerekében amely szolgaian követné a ke­let-nyugat kereskedelmi kap­csolatok korlátozására irányu­ló amerikai parancsokat. A latin-amerikai erjedést tükrözi a panamai helyzet ala­kulása is. Jellemző, hogy még az Amerikai Államok Szerve­zetének, a kifejezetten Wa­shington politikai érdekeit kö­vető testületnek a bizottsága is azt javasolta, hogy az Egye­sült Államok vonuljon ki a Panama-csatorna övezetéből. Az angol és francia lapok pe­dig nyíltan megírják, hogy az Egyesült Államok úgy viselke­dik Panamában, mint az OAS annak idején Algériában. Ez azt mutatja, hogy Panama és ezen keresztül a latin-amerikai helyzet esetleges fejleményei nem elszigeteltek a világ többi részétől, még a folyamatban levő, vagy elkövetkező nemzet, közi eszmecseréktől sem. A pa­namai krízis tulajdonképpen a Johnson-kormány első, komoly és átfogó valóságává nőtt, A gyarmatosító politika egy­re növekvő nehézségeire, a neókólonialista jellegű hátvéd- harcok eredménytelenségére mutatnak a kelet-afrikai ese­mények. A legjelentősebbek a Zanzibar! változások, ahol az ország függetlenné válása után megdöntötték a 6zultanátust A nyugati lapok azt is megír­ták, hogy az angol hírszerző szolgálatnak fogalma sem volt a készülő robbanásról. Az an­gol kormány később hadiha­jókat és egy repülőgép-anya­haj ót vezényelt a kelet-afrikai vizekre, de nyüt katonai be­avatkozásra nem került sor, aminek több oka van. Angliá­nak Cipruson, Adenban, Ma­laysiában, Brit-Guyanában és más térségekben megsokasod­tak a problémái. London pedig tisztában volt azzal, hogy egy valóban független és szilárd köztársasági kormányzat fegy­veres megdöntés! kísérlete nemzetközi síkon igen súlyos következményekkel járt volna. Zanzibaron kívül még három kelet-afrikai országból érkezett hír katonai felkelésről. A meg­mozdulások alapvető oka az volt, hogy a három ország hadseregét a függetlenség ki­kiáltása után is angol tisztek irányították és a különböző gazdasági kulcspozíciókat is angolok töltették be. Jellemző például, hogy Tanganyikában háromszor annyi brit szárma­zású személy volt a hivatalok­ban és intézményekben, mint afrikai. Hasonló volt a helyzet Ugandában és Kenyában is. A tanganyikai. ugandai és a ké­sőbbi kenyai megmozdulások után újabb brit csapatokat küldtek az említett országokba. Valószínű azonban, hogy az angol gyarmatosító szakembe­rek is érzik, hogy ez nem je­lentheti a végleges megoldást, mert Londonban most lázasan tanulmányozzák a felkelések indítékait, és már olyan ja­vaslat is elhangzott, hogy a jö­vőben brit tisztek ne töltsenek be parancsnoki tisztséget más országok hadseregében. A következő neuralgikus góc Ciprus szigetén alakult ki. A dráma előjátékaként a londoni értekezleten olyan döntés szü­letett, hogy NATO-csapatokat küldenek a szigetre. Még az is lehetséges, hogy az Atlanti Paktum hangadói ezt a „meg­oldást” már korábban, a tár­gyalások előtt elhatározták. A lényeg az, hogy!Anglia a csend­őrt szerepkört meg akarja osz­tani szövetségeseivel, de — és ez jellemzi az ellentmondások­tól terhes nyugati politikát — a ciprusi vonalvezetés éppen a NATO válságának új szakaszát nyitotta meg. Franciaország máris közölte, hogy nem vesz részt az akcióban, Makariosz érsek pedig, kerülő úton ugyan, de elutasította a NATO be­avatkozást kísérletét. Ragasz­kodik hozzá, hogy a csapato­kat a Biztonsági Tanács ellen­őrzése alá helyezzék. Ennek az a jelentősége, hogy a Bizton­sági Tanács döntéséhez a Szov­jetunió szavazatára is szükség van, az pedig biztos: a szovjet kormány sohasem egyezik bele, hogy az ENSZ zászlaja mögött atlanti csapatok szállják meg Ciprust. Végül, de nem utolsósorban, utalnunk kell a kínai—francia diplomáciai kapcsolatok felvé­telére, amely a legnagyobb za­vart és megdöbbenést váltotta ki Washingtonban. Az már ré­gen nyilvánvaló volt, hogy a „népi Kína nem létezik” jelszó alatt kialakított amerikai poli­tikát a többi szövetséges csak vonakodva, vagy pedig egyál­talán nem követi. Francia- ország nem az első, hanem Anglia, Dánia, Hollandia és Norvégia után az ötödik NATO-állam, amely elismeri a népi Kínát. Az kétségtelen, hogy Franciaország magatartá­sának most, ebben az ügyben a legfontosabb eleme a realiz­mus, vagyis az a felismerés, hogy eddigi politikája kudarc­ra van ítélve. vágy egy fa mögé lépett. Aszker végérvényesen meg­bizonyosodott. Tovább indult. Óvatosan zsebébe csúsztatta a kezét, megfogta a pisztolyt, s eltolta rajta a biztosító zárat Még egy háztömb van hátra. Utána már egy emeletes épü­letekkel szegélyezett utca kö­vetkezik. S az egyik épületnek. — a saroktól a harmadiknak — több udvara van. Bizonyo­san átjáró ház. Tegnap, ami­kor Lángéval Staleckerékhez tartottak, egy vak öregember újságokat árult ennél az épü­letnél. Igen, itt van, jól emlé­kezett. Valamivel arrébb, ahogy tegnap látta, egy kes­keny kapualj az első udvar be­járata. Vagy ötven lépés még odáig az út. Aszker szíve he­vesen vert. De hiszen erről az , átjáró házról bizonyosan a kö­vetője is tud! Ismeri és termé­szetesen nem marad az utcán Várakozni, hanem bemegy utá­na abba a hosszú sötét kapualj­ba. — Jól van, — mondta ma- 0 XVTIL Adolf Torp volt az Siető. A határozott, erős jellemű, céltudatos embereik a veszély pillanataiban határtalan nyu­galmat. valami különleges ren­dezett és világos gondolkodást tudnak magukra parancsolni. Ennek birtokában a másodpere töredéke alatt képesek félmér­ni az adott körülményeket, ki­választani a szükséges lépést s gyorsan és pontosan végre­hajtani, amit elhatároztak. A felderítőnek ez a felbe­csülhetetlen értéke tökéletesen megvolt Aszkerban is. De mit tehet most ebben az idegen, ellenséges német vá­rosban, amelynek az utcái ilyenkor, a késő délutáni órák­ban ráadásul már népidének is? Aszker néhány száz lépést tett. Megállt a kirakatok előtt, mintiha azokat nézné, s fél szemmel mindig visszasandi- tott. Kitartóan követte. Ha Aszker megállt, ő sem ment tovább, egy hmietőoszlop, Gaston Deffer elnökvá I asztál Léderer Frigyes, az MTI pá­rizsi tudósítója írja: Gaston Deíferre, De Gaulle szocialista ellenjelöltje az 1965-ös elnökválasztáson szer. dán, francia parlamenti tudód­tok sajtóértekezletén megnyi­totta elnökválasztási kampá­nyát Deíferre bejelentette, hogy „Horizont 80” név alatt (az el­nökjelölt az SFIO kongresz- szusán 15 éves távlati politikai tervet körvonalazott) bizottság alakul. Ez irányítja majd el­nökválasztási kampányát. A bizottság tagjai szocialista és nem szocialista politikai sze­mélyiségek lesznek, de nincs szó arról, hogy az angol Mun­káspárt árnyékkormányának mintájára belőlük alakuljon ki az új kormány. Olasz közalkatmí A másfél millió állami alkal­mazott sztrájkja szerdán egész nap csaknem megbénította Olaszország életét. A sztrájk rendkívüli sikerrel járt, sok helyütt százszázalékos volt. Húsz év óta először fordult elő, hogy a kormány egyáltalán meg sem kísérelte katonaság kivezényiését a sztrájk letöré­sére. Preti miniszter, aki a kor­mány nevében tárgyalt a szakszervezetek képviselőivel, az utolsó pillanatban végső erőfeszítést tett, hogy rávegye á szakszervezeti vezetőket, re megkezdte §i kampányát Az elnökjelölt közölte, hogy hármas találkozót javasolt Willy Brandtnak és Karold Wilsonnak, akik elfogadták a tervet Üjből megerősítette, hogy számít a kommunista párt szavazataira, mivd az egész baloldal jelöltje akar lenni, de politikájáról nem tár­gyal és nem alkuszik senkivel. Etienne Fajon, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, az Huma- nité csütörtöki vezércikkében kiemeli, hogy a szocialista párt kongresszusa nem titkolta ag­godalmait Defterre jelölése miatt, de mégis hozzájárult. Ettől azonban Deíferre nem lett a demokratikus ellenzék jelöltje, mivel a demokratikus pártok és szervezetek nem egyeztek meg személyében. izottak sztrájkja mondják le a sztrájkot, de próbálkozása nem járt siker­rel. Az állami alkalmazottak sztrájkjához csatlakoztak a rá­dió és a televízió dolgozói is, akik sztrájkjukat csütörtökön és pénteken is folytatják. Mindezek az általános sztráj­kok — amelyekben több mint hárommillió dolgozó vesz részt — mutatják az olasz munkásosztály hatalmas harci lendületét, valamint azt, hogy az olasz dolgozók helytelenítik a kormány gazdaságpolitiká­ját. Befejező szakaszába lépett az ENSZ világkereskedelmi konferenciájának előkészítése Az előkészítő bizottság szerdai ülésén felszólalt G. P. Arka­gyev, a Szovjetunió képvise­lője. Arkagyev megjegyezte: a szovjet küldöttség megérti a fejlődő országoknak azt a tö­rekvését, hogy meg^ akarják ta­lálni a konferencián a gazda­ságuk fejlesztését gátló, alap­vető problémák megoldásának útjait. A szovjet küldöttség­nek azonban szilárd meggyőző­dése, hogy a fejlődő országok gazdasági és külkereskedelmi problémáit nem vizsgálhatja a konferencia elszakítva a világ­kereskedelem •egésze fejleszté­sének égető kérdéseitől, egye­bek között a szocialista orszá­gok és a fejlett kapitalista or­szágok közötti kereskedelem kérdéseitől. Világosan látni kell, hogy az egyes országok vagy államcsoportok közötti kereékedelem abnormis hely­zete az egész világkereskede- lem helyzetét rontja éa nega­tív hatást gyakorol a fejlődő országok külkereskedelmére éa gazdaságára is. A konferencia fő feladata: kidolgozni olyan indítványo­kat és intézkedéseket, amelyek az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a más országok belügyeibe való be nem avat­kozás elvei alapján megkülön­böztetések és mesterségesen teremtett gátak nélkül a keres­kedelem fejlesztésére irányul­nak. a világ minden országa között A szovjet küldöttség véleménye szerint ki kell dol­gozni és él kell fogadni a nem­zetközi kereskedelmi kapcsola­toknak azokat az elveit, ame­lyek majd minden országot ve­zérelnek. A szovjet küldöttség, Lengyelország éa Csehszlová­kia küldöttségével együtt en­nek alapján hivatalos doku­mentumként terjesztik a kon­ferencia élé „A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és a kereskedelmi politika elvei” elnevezésű tervezetet A ter­vezet szerzői igyekeztek figye­lembe venni a különböző kül­döttségeknek az előkészítő bi­zottság ülésein elhangzott ja­vaslatait Ebben a dokumen­tumban helyet kaptak annak a deklarációnak a tételei, ame­lyek az ENSZ-közgyűlés 18. ülésszaka egyhangúlag jóváha­gyott 75 fejlődő ország közös javaslata alapján. Ugyancsak figyelembe vették a nemzet­közi gazdasági együttműködés­ről szóló nyilatkozat tervezeté­nek számos tételét A Szovjetunió, Lengyelor­szág és Csehszlovákia küldött­sége kiindulási alapként fo­gadta el azt az álláspontot, hogy a javasolt elveknek elő kell segíteniök a nemzetközi kereskedelem általános norma­lizálását, ezen belül szolgálniok kell a fejlődő országok keres­kedelmi érdekeit, exportjuk bővítését és jogos helyet kell biztosi tan iok ezeknek az orszá­goknak a nemzetközi munka­megosztásban. A tervezet értelmében a fej­lett országok megteszik a szük­séges intézkedéseket a fejlődő országok export-struktúrájá­nak megjavítására oly módon, hogy az ezekből az országokból való behozatalukban növelik a készáruk és a félkészáruk rész­arányát. A Szovjetunió — amely állandó figyelmet fordít a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak fejlesztésére — kész a jövőben is széles körű együttműködést folytatni ve­lük olyan megoldások keresé­sében, amelyek megfelelnek független nemzetgazdaságuk és külkereskedelmük fellendítését szolgáló alapvető érdekeiknek. A szovjet küldöttség teljes ko­molysággal foglalkozik a fej­lődő országok azon javaslatai­val, amelyek a különböző tár­sadalmi rendszerű és különbö­ző fejlettségi színvonalú orszá­gok kereskedelmének kérdé­seivel foglalkoznak. A szovjet küldöttség érdeklődéssel tanul­mányozta a brazil küldöttség­nek azt a javaslatát, hogy a fejlődő országok teremtsenek sokoldalú kereskedelmi kap­csolatokat a KGST tagálla­maival. A szovjet küldöttség kifejezte, hogy a Szovjetunió elvileg egyetért ezzel a javas- jattal. Arkagyev hangot adott an­nak a reményének, hogy a há­rom küldöttség által előterjesz­tett dokumentum alapján dol­gozza majd ki a konferencia a nemzetközi kereskedelmi kap­csolatok éa kereskedelmi poli­tika elveit A konferenciának azt is biztosítania kell, hogy ezek az elvek meg is valósulja- nak. A szovjet küldöttség vé­leménye szerint ennek a fel­adatnak a nemzetközi kereske­delmi szervezetre kell hárulnia Ez a szervezet hivatott arra hogy a nemzetközi kereskede­lem kérdéseinek teljes komp­lexumával foglalkozzék. Szovjet felszólalás az ENSZ világkereskedelmi konferenciája előkészítő bizottságának ülésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom