Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-28 / 49. szám
flLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PUJSÁG AZ MSZMP HEVES MEGVEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANA CS NAPILAPJA ARA: 50 PILLÉR A cél: Építsünk gyorsabban, olcsóbban és jobban Az építőipar helyzetéről és feladatairól, valamint személyi kérdésekről tárgyalt a megyei pártbizottság Az MSZMP Heves megyei Bizottsága tegnap Egerben, a pártbizottság új székhazában kibővített ülést tartott. A pártbizottsági ülésen megjelent és felszólalt Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a járási pártbizottságok titkárai, valamint az építőipari vállalatok és ktsz-ek párt, szakszervezeti és gazdasági vezetői és több meghívott szakember. Csuhaj Ferene elvtárs nyitotta meg a pártbizottsági ülést, üdvözölte a megjelenteket, és javaslatot tett két napirendi pont tárgyalására. Először a Központi Bizottság február 20- 22-i határozata alapján az építőipar helyzetét, és feladatait tárgyalták. A beszámolót Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára terjesztette az ülés elé. Második napirendi pontként személyi kérdésekről tárgyalt a megyei pártbizottság. Bíró József elvtárs beszámolója I. Az építőipar jó, vagy rossz munkája meggyoristhatja, vagy fékezheti népgazdaságunk, fejlődését — hangsúlyozta beszámolójának első részében' Bíró eávtárs, majd arról beszólt, hogy az építőipar tevékenysége mennyire közvetlen kapcsolatban áll a dolgozó tömegek életszínvonalának emelésével, a kulturáltabb élet- és munkakörülmények megteremtésével. Ezért hozott határozatot az MSZMP Központi Bizottsága az építőipar fejlesztésével kapcsolatban, amelyre különösen nagy feladatok hárulnak az elkövetkezendő években. Az építőipar dolgozódnak munkája általában javult. — hangoztatta Bíró élvtárs. — Megyénkben az állami építőipar 1962-ben 90.4 százalékra, tavaly 96.2 százalékra teljesítette tervét, ezen belül az állami építőipar 89.8 százalékra. Sajnos, a termelékenység egy százalékkal alatta maradt az előző évinek, míg a tanácsi építőipari vállalat és a ktsz-ek túlteljesítették tevüket. Az építőipar tevékenységében különösen kiemelkednek a lakást- és kommunális építkezések megyénkben is 623 lakást építettek fel az állami, tanácsi vállalatok, s ezenkívül a tatarozásoknál, karbantartásoknál 32 és fél millió forint értékű munkát végeztek. De mégis, a fejlődés ellenére sem kielégítő ütemben halad a tatarozás, a karbantartás, a munka minősége nem mindig megfelelő, az időtartam is rendkívül hosszú. A megye építőipara ezenkívül három év alatt 75 tantermet épített fel, s nagy segítséget nyújtót a mezőgazdasági nagyüzemi épületek, istállók elkészítésében. Az utóbbi három év alatt 16 064 szarvasmarhának, és 43 032 sertésnek építettek ólat, istállót, s ezenkívül más gazdasági épületeket, de még így nem tudta mezőgazdasági ép i tkezési terv ét teljesíteni a megye építőipara, ráadásul a tervezés hibájából járulékos beruházásokat jóformán nem is végeztek. Az elmúlt három évben — mondotta Bíró elvtárs — meglehetősen sok minőségi kifogás merült fel nemcsak a lakás- építkezéseket illetően, hanem a mezőgazdasági létesítményeknél is. II. Az építőipar műszaki alap- feecteiktfr ellátottságáról szólva Bíró elvtárs megállapította, hogy az építőipar az utóbbi három-négy évben növelte technikai, tudományos, bázisait, korszerű anyagokat, és építési módszereket alkalmazott. Megyénkben is három év alatt 112 százalékkal növekedett az állami építőipar technikai bázisa. Mindez azonban még a technikai fejlődés kezdetét mutatja, annál is inkább, mert az építőiparban alkalmazott gépek nagy része korszerűtlen, további tökélesítésre szorul. Míg az állami lakásépítkezéseknél emelkedett az előre gyártott szerkezetek aránya, az új és könnyű falazati anyagok alkalmazása, ugyanakkor a be- tonelemgyártó iparágakban a termelési szintje három év alatt alig 24 százalékkal emelkedett, s zömmel olyan termékeket gyártanak, amelyek a hagyományosnak tekinthető építkezéseknél kerülhetnek csak alkalmazásra. Ezenkívül az építőipar a rendelkezésére bocsátott anyagi forrásokból korszerűtlen berendezéseket szerzett be, s nem történt kellő előrehaladás a nagy sorozatban gyártható és szerelhető korszerű építőanyagok gyártásában. Megyénkben is csak 1963-ban került sor az egri téglagyár átalakítására, hogy ott épületblokkokat gyárthassanak. E tekintetben a Központi Bizottság határozata komoly feladatot szabott az építőipar számára: a következő években meg kell gyorsítani a nagy sorozatban gyártható és szerelhető korszerű építőanyagok gyártását, új házgyárakat kell létrehozni. Az is vitathatatlan tény, hogy az épületszerelvényekben és felszerelésekben (zárak, csapok, kazánok, radiátorok, gázkészülékek, felvonók) az építőipar ellátása rendkívül egyenetlen, a termékek nagy része korszerűtlen és minőségileg sem megfelelő. Az egri lakás építkezések munkáját is zavarja, hogy nincsenek biztosítva a gázkészülékek, radiátorok. Megállapítható, hogy az építőipari gépek állománya nem növekedett kielégítően. Különösen nagy a lemaradás az úgynevezett paneles építési módhoz szükséges gépek, berendezések beszerzésében. Bizonyos fejlődés tapasztalható a gépi munkák részarányának növekedésénél, hiszen a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál a földmunka gépesítése 10 százalékról 12,9. ' vakolás 6,6 százalékról 21,2 százalékra, a festés, mázolás 8.3 százalékról 21,3 százalékra. a parkett-csiszolás 23,1 százalékról 96,2 százalékra emelkedett —, de még mindig nem elégíti Id a megnövekedett igényeket és követelményeket. A meglévő géppark kihasználtsága még mindig alacsony, sőt az elmúlt években tovább romlott, s megyénkben mindössze 16.2 százalékot ért el. Ennek okai a munkahelyek növekvő számában, a gépek gyors tönkremenetelében, valamint a képzett gépkezelők hiányában keresendők, de nem megoldott kérdés még az építőipari gépek gyártása sem — mondotta Bíró elvtárs. majd az építőipar munkáját nagyban befolyásoló, de sokszor késedelmes, hiányos műszaki tervezésről szólt, hangsúlyozva, hogy az elkészült tervek gyakran nem a leggazdaságosabbak, a típustervek alkalmazásánál a népgazdaság előnyei még nem eléggé nagymértékűek, s azokból csak kevés kerül fel- használásra. Ezenkívül a kommunális építkezések egy részénél nem állnak az építőipar rendelkezésére megfelelő típustervek, s az is sok ember előtt érthetetlen, hogyan adnak ki olyan típustervet, mint például a 100 férőhelyes szarvasmarhaistállóé. mert az ennek alapján felépített istállók rendkívül huzatosak. A gondos előkészítés hiánya, s az, hogy egyszerre több építkezésbe kezdenek a vállalatok, gátolja a tervek teljesítését, nem különben a sok veszteségidő, amelynek kétharmada a munka szervezetlenségéből, a művezetés alacsony színvonalából adódik. Az építőipar a kézműves jellegű tevékenységből, a nagyüzemi építőiparrá válás átmeneti szakaszánál tart, tehát a korszerűbb építési módok mellett a hagyományos építés is fontos szerepet kap. A jövő természetesen a sze- relőjellegű építésé. amely azonban csak úgy érhető el, ha hatékonyabban elősegítjük az előre gyártott, nagyelemes építési mód alkalmazását. bölcsődéknél. makadámutak- nál, s például a munkásszállások és az aszfaltburkolatú utak építésénél emelkedés mutatkozik. Ezért komoly erőfeszítésre van szükség, hogy további önköltség-csökkentést érhessünk el. Ehhez feltétlenül szükség van a beruházások koncentrálására, hogy az építőipar termelőerői ne forgácsolódja- nak szét a rengeteg munkahely között. A legutóbbi két évben ugyanis a megkezdett és átadott építmények aránya rosszabbodott Megyénkben az állami építőiparnál a befejezetlen építmények az év végén 136 millió forint értékűek voltak, ez 8,8 százalékkal több az előző évinél. A munkahelyek nagy száma miatt a megyei állami építőipari vállalatnál csak 16.8 munkás jut egy építményre, s ez messze alatta áll még a követelményeknek. nem teszik érdekeltté a kivitelező és tervező vállalatokat, hogy az építmények költségei csökkenjenek. hogy határidőre és megfelelő minőségben végezzék el a munkát Ezenkívül a határidők túllépése miatt nem mindig lépnek fel kötbérigénnyel, s ennek is csak igen csekély hányadát hárítják át a mulasztást elkövetőkre. V. IV. III. A termelés gazdaságosságának kérdéseivel is részletesen foglalkozott Bíró elvtárs, s elmondotta. hogy a költségek alakulása kedvezőbb a lakásoknál, magtáraknál, raktáraknál, üzemi épületeknél, nem javult a helyzet az iskoláknál. Bíró elvtárs ezután az építőipar irányításáról, és gazdasági mechanizmusának problémáiról beszélt, sürgetve az építőipari szervezetek munkájának összehangolását Erre megyénkben is nagy szükség van, hiszen az építkezéseket különböző felügyeleti szervekhez tartozó vállalatok végzik. A Heves megyei Építőipari Vállalat — amely az Építésügyi Minisztériumhoz tartozik, — különösen a lakásépítkezések. egészségügyi és kommunális építkezések és á termelő- szövetkezetek fontosabb építkezéseit végzi, de ezenkívül más állami vállalatok is dolgoznak megyénkben. A megyei tanács alá tartozó építőipari vállalat a kisebb volumenű építkezések, tatarozások, karbantartások elvégzésével foglalkozik. a szövetkezeti építőipar főleg a lakosság igényeinek kielégítését szolgálja, a házi építőipar a vállalatok kisebb építkezéseinél végez hasznos munkát, s végül a kisiparosok. E különböző építőipari tevékenység összehangolása a megyei tanács tervosztálya részéről még nem mindig biztosított, gyakori eset, hogy egyazon területen dolgozik az állami, a tanácsi és szövetkezeti építőipar, holott előrelátó, körültekintő munkával ugyanezt a feladatot egy vállalat is elvégezhetné. Gyakori a vita a megyei tanács tervosztálya és a megyei állami építői pari vezetők között a tervdokumentációk, szerződéskötések elkészítésének halogatása, de a műszaki átvételek miatt is, ahelyett, hogy a legteljesebb összhangot és együttműködést biztosítanák. Az építőipari tevékenység összehangolásának hiánya országosam is jelentkezik, ezzel kapcsolatban a Központi Bizottság is megállapította, hogy a vállalati anyagi ösztönzés módszerei nincsenek megfelelően kidolgozva., nem elég hatékonyak az önköltség csökkentésére, ■ Az építőipar vezetésének személyi feltételeiről és munkaerő helyzetéről szólva Bíró elvtárs hangsúlyozta, hogy az építőipari vállalatok központi irányítása és közvetlen vezetése — részben az építőipar sajátosságai és gyors fejlődése következményeként — általában alacsonyabb kultúrdltsá- gú és hatásfokú, mint a telepített ipari vállalatoké. Műszakiakkal való ellátottsága is alacsonyabb, különösen az épületgépész szakemberek hiányoznak, de kevés a főépítésvezető, építésvezetői is, s ezenkívül egy részük nem is rendelkezik a beosztásához szükséges műszáki képzettséggel és gyakorlattal. E szempontból az országosnál is rosszabb a helyzet a megye állami építőiparánál, ahol a képesítés nélküli építésvezetők aránya 48 százalék 8 csak 21 mérnök és 52 technikus van. Az utóbbi években valamelyest javult a helyzet s mivel az építőipari vállalat 30 ösztöndíjas tanulót vár vissza, további javulás remélhető. Ezenkívül a tanácsoknak is elő kell segíteniük az építőipari vállalatok mérnöki, technikusi ellátását ügy is, hogy lakást biztosítanak számukra. Emellett valamennyi építőipari vállalatnak törekednie kell a szakemberek, az építésvezetők szakmai továbbképzésére s nem engedhetik meg, hogy szakmunkások segédmunkát végezzenek. Az építőiparban az élet- és munkakörülmények nem olyan kedvezőek, mint a többi vállalatoknál, ennek ellenére az utóbbi években javult a szociális ellátottság; három év alatt mintegy 7—S százalékkal emelkedett az átlagkereset, munkásszállások épülnek, de még így is rengeteg nehézség tapasztalható, amely miatt sok munkás hagyja ott az építőipart. Az építőipari munkások zöme ettől függetlenül becsülettel dolgozik, mégis a munkafegyelem lazaságáról beszélhetünk. Ennek egyik oka, hogy nem biztosítják a folyamatos anyag- ellátást, másrészt az építésvezetők, főépítésvezetők nem lépnek fel határozottan a munkafegyelem megszegiővel, a lógósokkal szemben. Sok esetben a munkások egy része nem tekinti fő munkahelyének az építőipari vállalatot, hanem az úgynevezett kontármunkában élik ki magukat pihenőnapokon, műszak után, amely érthetően káros hatással van munkájukra. A munkafegyelem lazaságát az is fokozza, hogy az építőipari munkások bérezése aránytalan az egyes építőipari szektorok között, bérezésük nem ösztönöz megfelelően a minőség javítására, -a takarékos munkára. A tedjesátenónybérezés is igén komplikált, s nem ismerik ki magukat a doigoaók. A munkások sítabil helyzetét elősegítene, ha az építőipar a téli időszakban rövidebb, a nyári időszakban arányosabb, hosszabb munkaidőt biztosítana, illetve bevezetnék a kettő, három műszakos termelést, és nagyobb gondot fordítanának a téli munkák előkészítésére. VI. Az építőiparban folytatott politikai munka értékelése során Bíró edvtárs többek között megállapította, hogy javulás érezhető a pártszervezetek gazdaságszervező tevékenységében, hogy a Heves megyei építőipari vállalataknái rendszeresen beszámoltatják a vezetőket, s komoly segítséget nyújtanak a feladatok megvalósításához. A szakszervezetek, a munkások továbbképzésében, a munkaversany szervezésében, a szocialista brigádmozgalom kibontakozásában nyújtottak nagy segítséget. S mivel az építőiparban sok fiatal dolgozik, a KISZ-szervezetekre is komoly feladatok hárulnak, bár az ifjúsági szervezetek most is nehéz helyzetben vannak, hiszen a fiatalok egy része nem érzi stabil helynek az építőipart. Az építőipari pártszervezetek mindezek ellenére igyekeznek összefogni a társadalmi szervezeteket, összehangolni munkájukat, bár a párttagok általános műveltsége még nem éri el a kívánt színvonalat. Ez mindenekelőtt arra kötelezi a pártszervezeteket, hogy erőteljesebb munkát folytassanak a párttagok általános műveltségének, különösen a pártvezetőség politikai, szakmai és általános továbbképzésében. A pártszervezetek komoly erőfeszítéseket tettek megyénkben is az elmúlt tél okozta nehézségek leküzdésére, a tervek teljesítésére, ám feltétlenül szükséges, hogy a Központi Bizottságnak az építőipar helyzetéről és fejlesztéséről hozott határozatát alaposan tanulmányozzák. s vegyék alapul feladataik végrehajtásánál. hogy állandó politikai nevelő- munkával serkentsék, lelkesítsék dolgozó társaikat a mindennapi feladatok megvalósítására. Az eredményesebb politikai nevelőmunkát és gazdaságszervező tevékenységet segítené az is. ha rendez'ék az építőipari pártszervezetek hovátartozását, mert eddig nehézségeket okozott a pártmiunka irányításában, hogy az egyes építkezéseken működő alapszervezeitek, (Folytatása a 3. oldalon)
