Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
r y at k^JLwt ®, ßgijr&tuBjjpj ntttt 4 BODŐ BÉI.A: Dobrolszki, Ördög, arvakkal: :gedő férjek- sk, akik fiatal -'.ség ükét vi- ik a bálba, ad . lássák, A agyat- iesztgetni még kosztüm, ud. Nagyszerű találmány ez a nélkül, nyugdíj előtt álló fér- farsang, amikor, aki akarja, fiáknak kissé kopott sörény- álarc mögé dughatja orcáját, ny«»1 eltakarva a takarnivaló* Nincsen farsang álarc nélk — ezt bárki beláthatja, s út vélem, hazai álarcs2ükséglt tünk fedezése nem szorul irm portra, bőségesen tudjuk azt biztosítani belső tartalékainkból is. Mégis, úgy vélem, hogy a világszínvonal elérése, a Választék bővítése, az ötletek gyarapítása miatt szolgálhatok néhány javaslattal, nem is annyira új álarctípusok gyártása, mint a meglevők helyes felhasználása céljából. Mert nemcsak a női divathoz szükségeltetik tanács, hogy azt mondja: teltkarcsú hölgyek — mert nálunk kövér, olyan aztán nincs! — ne hordjanak rakott szoknyát, hanem az álarc viseléséhez is. Itt is érvényesnek kell lennie annak az alapelvnek, miszerint mindenki egyéniségéhez méltóan álarckod jón! Robespierremaszk: Mindazoknak, akik lakást igényelnek. a íapélás ördög, szarvak nélkül: Idősebb agglegények számára. Gödöllye: Tizenhat éves lányoknak és azoknak, akik annyinak szeretnének látszani. glóriával: Aki üzemi anyagból és szerszámmal otthon próbál segíteni a dolgozó nép növekvő igényeinek gyors kielégítésén... Glória nélkül: ... aki elismeri, hogy elsősorban saját igényeire gondol. Oroszlánfej: Férjeknek és kontírozó könyvelőknek. Legalább farsangkor féljenek tőlük. Női kontírozó könyvelőknek sörény Királyi korona: Lakáshivatali előadóknak. Kérvényenként egy-egy ággal! POLNER ZOLTÁN: Rondó Tüzes szavakért kiáltozz madárpuha torkom, tüzes szavakért kiáltozz! Káromló szél hajtja az aranyszügyű fákat fekete mezőkön át a nap lángoló Hatójához. Kicsordul a lombokból az éj. A füvek mögött elpattan az ég hatalmas kékje, csak a szegfűk óriási vörös fényszórói pásztázzák haragos nyaraimat a felhők elébe. A lehúnyt szemhéjú dombok alól irgalmatlan lázaim kivillannak. Hozzád kiáltok ezüst vértű hajnal: őri at őrizz meg lázadó dalokban már ilyen fiatalnak. Arcukkal ismeretlen tájak úgy merülnek meg bennem, mint az álom. Csatangolásaimat széthordja az idő s ragyog az utak végén legyőzhetetlen, merész ifjúságom. Százkarú Buddha, ugyanannyi volánnal: A párttitkárok részére... Kilencven. illene 'ca-rú 1iddha, ilán nélkül: .akszervezeti .iíkárok részére, mert végtére is a párté a vezető szerep. Imazsámoly. ! hatalmas |könyörgó j kezekkel: ’ Üzemi ‘igazgatók és j anyagbeszerzők »részére. volt, — hogy legyen! íl/fost. amikor hideg idők járnak, makacsul visz- szatér gyermekkoromból Doi>- rolszki képe. Mert akkor is ilyen fagyos idő volt, amikor megláttam a sebesültszállító autóban. A sebesülteket, a pólyáit fejű eket, az átkötött mellű katonákat, a láblövéses bakákat szállító autók óvatosam kígyóztak a Keleti-pályaudvar irányából; mi az utcán bámészkodtunk a fehér télben, s már azt is tudtuk, hogy a fehérre festett vöröskeresztes kocsik a Tavaszmező utcai állami főgimnáziumba viszik a sebesülteket. A Tavaszmező utcai épületbe jártam én is, elsős voltam, kihirdették: hadikórház lett az iskolánkból. A kocsik éppen megtorpantak az utcánk sarkán, s az egyik autóról a ponyvatakaró hirtelen lecsúszott. Mellettem, ' a szomszédasszony összecsapta a kezét: — Úristen ... Látják? ... A Dobrolszki... Az én Dobrol- szkim... Rövidnadrágos fiú voltam még, nem értettem, miért as ő Dobroszkija? Ügy tudtam, a tapétássegéd albérlő volt a szomszédasszonyunknál, mielőtt behívták a háborúba, amelyet azóta első világháborúnak neveznek. Az 6 Dob- ) rolszkija? Nem tudtam még, i milyen csendes, vagy égő re- ' gények keletkeznek nő és férfi > közt, de azt sem, hogyan sza- i kit bele millió regénybe a há- } ború. Az csak egy pillanatra csodálkoztatott el, hogy a szomszédasszony sírva követi a többihez lassan csatlakozó autót, hiszen én is sajnáltam Dobrolszki bácsit Inkább az döbbentett meg, ahogy néztem a kocsiban, milyen sápadtan fekszik, fején kötés, amelyet átitatott a vér. ö, Dobrolszki is észrevett minket, megpróbált ránk, vagy még inkább a szomszédasszonyra mosolyogni, nem sikerült néki, eltorzult mosolya a bepiszkolódott kötés keretében még jobban megriasztott. Aztán rendőrök zavartak fél minket a járdára. A szomszédasszony megragad— Ezt kikérem magamnak.{ Mindenki tudja, hogy ágyba' viszem a reggelidet. De kitűnő' lenne azt mondani, hogy neked,', Miskolcon van egy nőd, aki’ gyereket vár tóled. < Kőszegi vörös lett a dühtói: i 1— Nincs nőm. Legyen neked j egy szeretőd. Mondjuk, egy', pesti dzsesszdobos. — Pjujl Te gyáva! Egy ti«-’ felséges asszony becsületében j gázolsz. Nem Is vagy te fér-', fi — kiabált Aranka, majd! megenyhülten hozzátette: — f különben ez utóbbi is válóok. j Vállalod? — Nem vállalom. Semmit\ sem vállalok. Es ha nem ha-’ gyod abba, nem állok jót ma-j gomért. I —• Szégyellő magad! j — Szégyellő te. Te... te... j Ebben a pillanatban ott tar-' toltak, hogy olyan biztos váló-’, okot szolgáltatnak, hogy a bl-\ róság megnyalja mind a tíz- ujját. De Keszeg! észnél volt: | — Nem hagyom köztisztelet-1 ben álló nevemet meghurcolni.j Akkor inkább maradjon min-- den a régiben — mondta és ki-* ment. Be akarta csapni az aj-t tót, de az utolsó pillanatban' fegyelmezte magát. Azóta is együtt élnek és a { csendes otthonban némán po-j rázsllk a gyűlölet. Időnként' veszekednek, persze, csak na-: gyón csendben, nehogy ai szomszédok meghallják és' feddhetetlen jó hírükön vaia-- mi csorba essék™ 1 ta a kezemét, s ezt mondta: — Átkozottak a háborújukkal. j j áború? Gyernlekiejjei nem sokkal többet tudtam, mint a felnőttek körülöttem a ml utcánkban. Csak annyit: megölték Ferenc Fer- dinándot, a trónörököst, ezért Ferenc József, a monarchia ura, hadat üzent, s nincs elég kenyér, mert háború van. Azt tudtam: Dobrolszki katona lett — megsimogatta a fejemet, amikor a házban mindenkitől elbúcsúzott —, de ha elképzeltem Dobrolszkit bakaruhában, úgy gondoltam, olyan szépen fütyül kint is, mint ahogy itthon szokott. lanság. Hát valakinek, aki mindig csak létrázik, levágják a lábát,! Ugyanakkor az a gondolat is belémkapott: Dobrolszki többé nem fog fütyülni. Valahogy úgy emlékszem, ez még jobban fájt akkor nekem, mint az, hogy féllábú lett. A szomszédasszonyt még abban az esztendőben elvitték a rendőrök. A házban úgy beszélték: folyton szidta a királyt. a háborút, s egy császári és királyi tisztet leköpött a Nagykörúton. Kihagyok most sok-sók es»- tendőt, úgy térek a továbbiakra. Nyár, szagos, kellemes efi- te. Kerthélyiség Budán. A műlugaeban összetolt asztalok; (egri) Mert kitűnően fütyült A létra tetején is — egyszer láttam munka közben, amikor a tapétacsíkokat ragasztotta a falra, de esténként otthon is fütyült, szinte állandóan, trillázott, mint egy énekes madár, mindig bő, jó kedve volt Dobrolszki napközben létrájával finom szép lakásokba járt dolgozni, itt a Józsefvárosban. a szomszédasszonynál szűkös albérleti szobája volt szűk és szegényes, de micsoda trillák, füttyök... Két- háram rumos tea után (kevés citrommal) koncertet adott, csak hallgattuk, mi gyerekek, s a szomszédasszony, áhítattal. Három dologért szerettem őt nagyon. A bajúszóért tetszett nekem bozontosnak ható, mégis rendiben tartott, fekete nagy bajúsza, aztán mert rózsás, aranycsíkos, ezüst kockás tapétadarabokat adott nekem a cukros dobozból készült magamcsinálta bábszínházam díszletedhez, de elsősorban édes, vidám füttyéért Vékony ezüst hangon is tudott mint a nagy művészék a hegedűvel, de táncoltatta is a füttyét ugráltatta. úgyhogy nevetni kellett a hangok ugrabugrálásán; a fütty nekieredt, felszökött a mennyezetre, alábukott, az asztalon táncolt a fütyülés, forgott, libegett nagy vidám kedvében. 'Talán egy hét múltán azt 1 mondja a szomszéd as z~ szony: — Eljönne velem hozzá?... Magát nagyon szerette... Csomag volt a szomszédasz- szonynól, s egy csuporban rumos tea, jól bebugyolálva, mert ilyen népeiknek, mint mi, nem volt akkor termoszunk. Hát elmentünk a hadikórházba. Az ágya előtt megálltrak. — A fejlövéssel már nincs baj —1 mondta Dobrolszki — hanem nincs mér csak egy Iában. Ahogy behoztak, rögtön levágtak... Nem mertem a szomszédasz- szonyra nézni, de piros lettem, úgy felháborított az igazságtaszínészek, írók. Loknis haja van a szerelmemnek, japánvágású szeme, kezdő színésznő. A beszélgetésre körülöttünk nem figyelünk, az étel kihűl — fogjuk egymás kezét Huszonnégy esztendőm lobog bennem. Valaki megáll az asztalnál — miért néznék fel? A ztán mégis, mert valaki cx fütyül. Halkan, de sok szólamma] trilla és madárcsicsergés, a fütty ugrál, kering, táncol, allegro vivace, persze óvatosan azért, nehogy a főpincér kitessékélje a füttyős koldust. — Dobrolszki — mondtam örvendezve, s egyben elszo- morodva — füttyéről felismertem. Hóna alatt mankók, az egyik nadrágszára térdig visz- szahajtva, rongyos katonaköpeny rajta (pedig mondom* nyár van) a mellén rojtozó szalagon Károly-csapatkereszt, fején, hátratolva, zsíros katonasapka. — Egy pohár bort, Dobrolszki? — Nem szabad innom,™ —- Az asszony? — Két éve meghalt... — Hol lakik? — Menhelyen, — Istenien fütyül —- szól közbe a kezdő színésznő, szakmai elismeréssel. — Csak este ... Kocsmákban ... Ha nem veszik észre a pincérek ... Nem tűrik ... Én is kezdő voltam még. Pénzem alig. — Egy cigarettát? Dobrolszki aztán tovább ment mankóin a szomszéd asztalhoz. Később láttam, a pincér, mint valami szigorú hatósági közeg kikíséri a kerthelyiségből. Dobrolszki az ajtóból visszanézett, találkozott a tekintetünk. ÍV/| őst is érzem azt a bűn* iT1 tudatot, amelyet akkor éreztem. Hogy nem tudtam se. gíteni Dobrolszkin. gyermekkorom füttyös eszményképén. Ráadásul, alighogy kiléoett a vendéglő kapuiám hirtelen zuhogni kezdett Nvári zápor, Felugrottunk az asztal mellől, s futottunk, nehogy bőrig ázzunk. hogy nem iszom, a verekedéstől meg világéletemben undorodtam. — Nem is kell, hogy megverj — sietett a közléssel Aranka. — Elég, ha azt mondjuk. Vagy például te bevallód hogy megcsaltál — Hogy képzeled7 Mit mondanának rólam a hivatalban. Az igazgatóm nagyon erkölcsös ember. Vége lenne a karrieremnek. Akkor inkább mondjuk azt, hogy te csaltál meg! — Én? Hogy mersz ilyesmit mondani? Szegény jó édesanyám megfordulna a sírjában. És mit gondolsz, kibírnám én, hogy az emberek ősz- szesúgnának mögöttem? — Persze, velem nem törődsz. Én vállalják áldozatot. Rólam beszéljék, hogy részeges vagyok és verem a feleségem. Világéletedben Önző voltál! *- Te pedig gyáva! Pedig csak néhányszor kellene berúgnod. hogy néhány tanú lássa. — Mit csináljak, ha egyszer a gyomrom nem bírja az italt? Tudod mit? Mondjuk azt, hogy te elhanyagoltál, nem törődtél a családdal. — Vettem észre — állapította meg nosztalgikusan a nej. — A teendő nyilvánvaló; el fogunk válni! — Benne vagyok. De tudod, én mégis egy buta nó vagyok. Neked kellene elintézned — bizonytalankodott az egyelőre még Keszeginé. — Mit kell ezen problémdz- nl? Egyszerű a dolog. Elmegyünk a bírósághoz és kijelentjük. hogy már nem szeretjük egymást. Hivatkozunk En- gelsre, aki megmondta, hogy minden házasság bűnös, amelyet nem a szerelem tart ösz- sze. Miután mi nem akarunk bűnös viszonyban élni, el akarunk válni. — Te kis naiv. Nem választanák el! Valami okot kell mondani — közölte Aranka, aki lehet, hogy buta volt, de a dörgést ismerte. — Az talán nem ok, hogy nem szeretjük egymást? — Nem. Az at ok, ha például te megcsalsz. — De én nem csallak meg-- tiltakozott még a gondolat a*- len is Keszegi. — Jó az Is. hg te iszol és részegen engem elversz. — Te tudod a legjobban. Keszegi öt éve élt együtt nejével, született Pöszméte Arankával. Ez öt év alatt semmi különös nem történt velük Keszegi rendes férj volt. Más nőre tisztességtelen szándékkal nem nézett, nem ivott, fizetését hazaadta, semmilyen elítélendő szenvedélye nem volt. Sót. Egyáltalán nem volt szenvedélye. Neje is tisztességes asszony volt. Rendesen ellátta tiszta inggel, gyengédséggel és mindennel, amire Keszegi igényt tartott. Mindenki úgy beszélt róluk, hogy ők a minta házaspár és a házasulandó gyermekek szülei ilyen tiszta, zavartalan h&zaséletet álmodtak magzataiknak. Pedig Keszegiék halálosan unták egymást, utálták a csendes családi estéket, a családi tűzhely langyos melegét. És mert Keszegi az említetteken kívül becsületes, őszinte ember is volt, egy este így szólt született Pöszméte Arankához: — Nem jó ez így! Már nem szeretjük egymást. Igaz? — Pontosan ezt akartam mondani — válaszolt Aranka szemlesütve. — Én nagyon sze... becsüllek, de már nem tudok rád némi úgy, mint három évvel tzelötL .. _,__. t____: Ősz FERENC:
