Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
' ‘"'t 9 * p"1 FARKAS ANDRÁS HARGITAI ISTVÁN: Sziget az óceánban a kék cet lázadása A pontos észak-déli kört Csak a* újsásból ismérem: Egy félalvé vulkán kitört A zajló-bomló tengeren. A szédült, szörnyű-szép erő Szétszórta a szelíd vizet, A mélyből láva tört elő, Minden szónál beszédesebb, Szent izgalom fújt fölfelé, Mozgást ég tetteket akart. Minthogyha ésszel értené. Hogy van valahol az a part. Ahol a küzdelem megáll. Ahol az akarat megett. A perc válaszfalainál Megértik már a tetteket, S millió köbméter vizet Szétfröcskölt, mindegy karcsapás, S én hallom az eszeveszett, A messziről jött csattanást, Mi tál a eápa annyi esak, Mint tüaszenés a semmibe, Mitál lehull kagyló, Iszap A lóvá serpenyőibe, fis minden ég, minden lehűl, Reszketve fut a bús elem, De felüti erőtlenül A kezdet a hamuhegyen, A hullám meghal, elpihen A boruló víz, a nagy folyam l/orsog a föld teknőiben. Mert mindig mondandója van, S marad a láva, a sziget, Nines még formája, neve sem, De már a szél hoz senkiket Hajók ölén, fölényesen, S ez az új föld még esak leb«, 0« ember jön, jó zászlaját Kitűzi és amit tehet, Teszt Szerszám, olajfaág Kezében s nézi a jövőt: Hazát emel, kis fényt fakaszt. A termő lávatömb fölött Már halnapot vár és tavaszt. Megújulást, szerelmeket, $ megvallva-éli önmagát, Mert áll a vízben a sziget. fis megmarad, nem megy tovább.^ Utóirat: Korlátlan tenger az idő, Mélyéből a szellem kitör, Csodája az egekre nö Nem kérve semmit senkitőlMOLNÁR JENŐ: FIATAL MUNKÁS Se több, se kevesebb szemre, — ha nézed. Tán jobban meghúzták a fáradt évek, mert többet izzadt és többet lihegett, kevesebbet nézett felhőt, színeket. A szeme nyugtalan. Ez legyen? Ne ez? Napjainkat nézi, szüntelen keres. A lába új utak felé tapogat, ma rögös, de holnap ez repít sokat, hallgat még, mert száján fém-nehéz a szó, amit mond fogható, eleven való, csak agyában zsongnak messze a tervek, új napok, jövő, új célok teremnek, a szívében ott van már az a dal talán, mitől «árnyunk lesz, vagy égünk parazsán. 1. , bíbor zátonyok közül kivált Hatalmas arányai könnyedén Törték szét a fehérfogú korállt S leúszott a mély tengerek egén. Ügy jár széles szügyén a halhatatlan És mérhetetlen óceán vizével — A Föld partjai között számtalan évvel «— Magasban, mélyben, árván és fiatlan .,. A tenger klasszikus törvénye, finom Érzékeit kiformálta s leírnom Nehéz emitt az aprócska körök Szorításában fo, akihez költő Sem érhet el, mert egy-egy emberöltő Kevés — amíg hozzá utat török.. IL A foszforos mélységek elnyelik Időnkint, s Útján senki a világon Nem ismerős, s csodás hőstetteit Nem őrzi emlék s nem kíséri lábnyom. Tarka vitorlák pillantják meg olykor. Fehér gőzt lövel és mondják, hogy őrről Valamiért, — pedig játszik talán —> S a habok dörgölőznek oldalán ... Néhány farizeus s próféta hajlik Affelé, hogy szentírás s némi balhit Elég ahhoz, hogy szent állat legyen. Ügy hiszem mégis, gyomra a pogányság Lakomáin áldoz, s a szép imádság Lepereg hátáról a sós vízen. — POLNER ZOLTÁN versei: Tét a Marosnál A töltés sűrű ködben. Fehér póznáit mint tutajokat úsztatja a szél. Lent: füzek vörhenyes lángja világít s az erdőn csapzott kévékben az éj. A ritkas csapásokra nagy pelyhekben szállong a hó, a Maros jég alatt s a partok ívei felejthetetlen kék nyári egekkel virrasztanak. Egy villanásra csöpp falu pihent el. Utcáiban a béke tért haza s most együtt álmodik szívek csendjével a táj, az út, a fák s az éjszaka. Kihalt kutaknál esak a víz beszélget s a földeket kint őrzik a vetések. A Paradicsomon kívül Az Ür nagyot, merészet gondolt és évről évre megrendezte áhitatos, szent búcsúit és csodákat tett olykor este. Most itt ülünk a sátrak mögött, arca csupa jóság, részvét beszélgetünk a világról s ő közben számolja pénzét. Olajtárolók Balogh László rajza tSze(jénij ipna MEGDÖBBENVE olvastam az újságokból, hogy az isteni Gina Lollobrigtdét elhagyta a férje. Könny futotta el a szemem, aztán magamban hálát adtam sajtónknak a pontos és gyors tájékoztatásért. Eddig csak azt tudtam, hogy Fösr- méténét otthagyta a férje. Pöszméténé nálunk dolgozik a könyvelésben és a beavatottak tudni vélik, hogy... De ez nem tartozik ide. Ez Pöszmé- téék magánügye. Annyi azon- . ban biztos, hogy szegény t Pöszméténé csúnyácska, nagy- szájúcska és butácska volt, de ezt Pöszméte észrevehette volna öt hónappal ezelőtt is, amikor elvette feleségül. Na de kit érdekel a Pöszméte, mikor sajtónk jóvoltából, már világszínvonalon álló pletyA farsang volt minden időkben a tánc hivatalos ideje s az ifjúság évszázadokon keresztül kihasználta és használja napjainkban is ezt a rövidre szabott, időt. S amiként megvoltak a tánc hívei, bőven akadtak ellenségei is. Hajdanában az előkelőek, a komolyak és az idősek nem lelkesedtek a zajos táncmulatságokért. Amilyen mértékben terjedt a tánckedv, ugyanúgy erősödött a táncgyűlölet is. Hazánkban előbb született irodalma a táncgyúlöletnek, mint a táncnak magának. A XVII. század végén Szentpéteri István „Táncpestis”, Gyulai Mihály „Fertelmeskedő tánc jutalma”, Pathai János pedig „Tánc felboncolása” címmel adott ki könyvecskét. Ugyanebből az időből való egy hosszabb — ismeretlen szerzőtől származó — vers, amely ilyen címmel jelent meg: „Görcsös bot, mely- tyei amaz emberi formát viselő. de az ugrásban és táncolásban bakokat és gödölyéket követők délceges háta megigazíttatik és az ugrásban levő wndokság leiratik”. Idézzük ide, hogyan kezdett el dolgozni az a bizonyos táncellenes görcsös bot: Gondolod, honnét vette Első eredetét A tán eb éli bolondság? Bizony u ördögiül, Mint förtelmes dögtül Jőve be ez a rútság ... a spanyolok értenek a Karnevál herceg bevonulása és búcsúzása megünnepléséhez. Nálunk ilyen népünnepély jellegű farsangi ünnepélyek klimatikus viszonyaink miatt sem voltak lehetségesek, azért nem árt felidéznünk gok. virágok s aranyozott figurákkal cifrázták föl. Végre a hízott ökröt a vágóhídra vitték, hol rendesen az óriási erejű Huba Márton mészárosmester tagló helyett izmos öklével úgy vágta főbe a nagy álRfiVÉSZ TIBOR: Régi farsangok Akit azután nem rettentett el az ördög felidézése, azt megrémíthették egyéb hivatkozások: Karjait csóválja, Pajkos ő munkája, Mint rongyos farsangosának. Kezel csattognak, Veszteg nem áUhatnak. Mint pozsonyi hóhérnak, ötét sok rossz nézi, Kacagnak la néki, Mint egy bécsi bolondnak. A mindenkori farsang legforróbb napjai a végén következnek be. Ekkor emelkedik legmagasabbra a jókedv s a táncosok legszívesebben abba sem hagynák a legdivatosabb táncokat. Különösen az olaszok. a délfranciák és a magyar farsangvégek krónikájából a gyöngyösit, amelyet Vahot Imre, Petőfi barátja, így ír le: la jól emlékszem vissza — írja Vahot —, a mészárosok, csizmadiák, szűcsök, szürsza- bók leginkább kitettek magukért. A vérben könyökig túrkáló mészárosok ünnepruhájuk elé csipkés fehér kötényt kötve, feltűrt, izmos karjaikban szalagokkal s virágokkal felcicomázott taglókat, nagy szekereiket tartottak s kötélen vezettek lassú léptekkel, zeneszó s borral kínálga- tás mellett egy nagy hízott ökröt, melynek kajla szarvait, hófehér tarkára festették, szalalatot, hogy ez eszméletlenül rogyott össze s kilehelte páráját a rövid pünkösdi királykodás után. Ezt aztán nagy lakoma és nagy áldomás követte, s a csinos, nyalka mészároslegények, csakúgy mint a huszárok, eszményképei lévén a gyöngyösi kackiás menyecskék, s leányoknak, táncra került a sor, dncogott a hegedű és cimbalom, közbe- közbe sikoltozott a klarinét és zúgott a nagybrúgó, pengett az ezüstsarkantyú, repült, suhogott a viganó, ez ■volt csak az igazi viganó — míg most a szomorú adó lépett helyébe. A vérengző szélifórj előbb megtudhatta a Wissen megjelent lapokból, mint ahogy Gina hazaért. Beszélgettünk erről a problémáról Ka bicskával ia, áld rajong Gina LoUobrlgidAért, helyesebben művészetéért, ami ből a filmjeiben olyan soli látszik, A Kalácska is érteb lenül áll a probléma előtt á* nem érti Mirko Skoflcot, hogy tudta ezt a csodálatos teremtményt csak úgy egyszerűen otthagyni, öt soha nem vinné erre a lélek, hogy a testről ne is beszéljünk. Hangácsi Elnézést kérek, hogy erről ez ügyről ennyit polemizálok, de a dolog nem érdektelen, ezért is közölték a megrázó hírt a lapok. Különösen érdekes ma, amikor a válások kérdése társadalmi probléma. Miért hagynak el a férfiak egy ilyen nőt is, mint az isteni Gina? Pontosan azért, amiért nálunk. A Népszava közölte ki az ok nevét Az illető egy kimondhatatlanul kacifántos nevű, húszéves osztrák leányzói Tehát egy harmadik. Éppúgy mint Pöszmétééknél, aki ugyan arra hivatkozik, hogy a felesége elmaradt tőle a fejlődőében, nem tartott vele lépést Ebben persze lehet valami, mert ha lépést tartott volna vele, akkor Pöszméte kevesebbet lépegethetett volna Mancikával, aki ugyan nem osztrák, de húszéves, tehát lényegesebben elmaradottabb mint Pösss- météné, aki már a negyvenedik évében jár. Lám, kedves Pöszméténé; Maga csak ne panaszkodjék. Így lett sorstársa az isteni Gina Lollobrigidának. Ebből az a tanulság, hogy a férfiak áll- hatatlansága ellen még Gina is védtelen. HA PEDIG ez ellen egyáltalán lehet védekezni, az semmiképp nem azzal a fegyverrel képzelhető el, ami Ginának olyan erős oldala. ősz Ferenc lú.ll kákhoz Jut a magyar dolgozó. Nézzük esak ezt a Gihács- kát. Szegényről senki sem mondhatja, hogy csúnyácska. Sőt! Ez a Mirko Skofic, aki arról híres, hogy az isteni Gina férje, nem hivatkozhat arra, hogy neje megcsúnyúlt, otromba lett, elhízott és így nem képes őt szerelemre gerjeszteni. Ahogy én ezt a Ginét elnézem, biztos, hogy képes! A válőperi tárgyaláson a Skofic azt sem állíthatja, hogy felesége elmaradt tőle a fejlődésben. Amennyire én Gina fejlődését ismerem, ki merem jelenteni, hogy nem maradt él Mirko Skofic mögött. Gondolom, anyagi problémák sem felhőzték házasságuk egét A sajtóból tudom azt is, hogy Gina egyéb előnyein | kívül, kiváló anya is. | És most tessék! Hát érde> mes? Mégis elhagyják! Eg akikor mi a Pöszméténén csodál- | kozunk? | A sajtóban már eddig je tő- * mérdek cikket olvastam a hó► zasságok válságáról és a sok »válásról. A cikkek írói keresik ! az okokat éppen úgy mint én j most a Skofic házaspár eseté- f ben. í NEM HINNEM, hogy az lett (volna a baj, hogy Skofic nem (volt hajlandó megosztani féle- őségével a második műszak ter- 1 heit. Biztos vagyok benne, »hogy Gina férjének akkor is I volt tiszta inge, ha története- (sen Lollobrigida este későn | jött haza a műszakból. Azt sem i hiszem, hogy probléma lett vol- k na, hogy ld vigye bölcsődébe a [ gyereket. | Hát akkor vajon mi? Sorolom magamban az újságokból j ismert és a válóperi tárgyalásokon elhangzó válóokokat, i Talán az a tipikus ok forogna [ fenn, hogy esténként Gina nem számolt be férjének problémáiról? Vagy talán nem í avatta be őt a magánéletének (titkaiba? Kizárt dolog! Gúláinak elsősorban nem volt ma- ! gánélete, ama meg volt, azt a i debb mesterlegények < magyar díszöltönyben, ] tollas füveggel $ ki- • vont karddal, melynek j hk gyére narancsok, ] citromok voltak tűz- • delve, vitték keresztül1, a főbb utcákon a céh i fölpiperézett ládáját, j melynek kulcsa az' atya, vagy céhmester- < nél volt, kitől mint', valami férjhez menendő lányt, kérték ki a frigyládát. Valódi ál- j arcos utcai bál volt ez, • mely nem zárt körre] szorítkozott, hanem azt egész népet mulattatá.: Volt köztük török ba-, sa apró rabszolgákkal,' szerecsen, égbenyúló, óriás és apró, törpe, < különféle komikus1 torzalak, — bajazzó i eleven ördög, különfé-' le állatok bőrébe öltő-, zött csodabogarak, kik i mindenféle tréfát, esi- j nyékét követtek el, s. kacagásra indíták a ] bolonddá tett népet, áj borral való kínál gatás' —, hiszen akkor még; csak két váltó krajcár: volt egy itce bor ára'. —, a céhláda hazavite- \ le után. a lakoma, lak. mározás, a tánc itt sem maradt el.( Íme, Így mulattak a\ derék gyöngyösiekj egykoron farsangon. '
