Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

1964. február 21.. péntek NÉPÚJSÁG 3 A műszaki fejlesztésért Vajon csak a véletlen műve lepne, hagy az egri Finomsze- relvénygyár kommunistái és pártonkívüli szakemberei ki­bővített végrehajtóbizottsági ülésen és mindjárt az év ele­jén tárgyalták a műszaki fej­lesztést? Dehogyis véletlen, alapos okuk volt erre. A Ko­hó- és Gépipari Minisztérium idejében felhívta a gyár veze­tőinek figyelmét, hogy 1963- hoz képest az idén mintegy 3Q százalékkal többet kell termel, ni, új gyártmányt is kapnak. De a létszámot jóval kisebb mértékben növelték, tehát a többtermelést csak a termelé­kenység növelésével lehet meg­oldani. Másrészt a hazai igé­nyek és a külföldi megrende­lők kikötései a gyártmányok korszerűsítését, a technológia állandó tökéletesítését, azaz a modern nagyüzemi termelés megvalósítását sürgetik. Tehát a Finoriszerelvénygyárban el­sőrendű feladat, hogy az idén döntő sikereket érjenek el a műszaki fejlesztésben. Mit kell másképpen, vagy jobban csinálni, mint eddig, hogy korszerűbbek legyenek a gyártmányok és kevesebb bajjal, gazdaságo­sabban haladjon a termelés? Őszinte szándékkal és sokolda­lú elemzéssel erre adott vá­laszt a műszaki fejlesztési osz­tály írásos jelentése. A kenék- párszerelvények szalagszerelé­sének megvalósítása. a galva­nizálás előtti félautomaták us csiszolás kiterjesztése a dina­mókra és az összes fecskendők­re, a folyamatos, dklusrendsze. rű termelés megszervezése a 31-es üzemben egy-egy mér­földkövet jelent a vállalat mű­szaki fejlesztésében. Az ered­ményeket elismerte a pártbi­zottság és nem fukarkodott a dicsérettel. De nem fordult-e elő, hogy a célgépeket és a be- rendezéseket sebbel-lobbal ké­szítették tí, tizembe is helyez­ték, aztán menet közben „élő­re nem látható hibák” jelent­keztek. Mennyi időveszteség­gel. többletköltséggel és boez- azúsaggal járt ez. Véleménycsere és nagyobb felelősség A Finomazerelvénygyáiéban leszűrték a tapasztalatokat A kivitelezési időszakot előzze meg és az eddiginél több gon­dot fordítsanak a gazdasági elemzésre, a tervező és a szer­kesztő munkára. Ha jobban megszervezik a kivitelezést és több idő marad a kísérleti üzemeltetésre, akkor kevesebb hiha fogja zavarni a terme­lést. A párt-végrehájtóbizottság tagjai és a tanácskozásra meg­hívott szakemberek kifejtet­ték, hogy a műszaki fejlesztés nem lehet néhány ember fel­adata. A jelentősebb célgépek és berendezések gyártására is terjesszék ki a zsűrizést, már a műszaki fejlesztés előkészí­tése során, de feltétlenül a be­szerelés előtt kérjék ki a mű­szakiak, az üzemvezető és a legjobb szakmunkások vélemé­nyei, fontolják meg a dolgozók véleményét az egymás után következő műveletekre és az alkatrészellátásra vonatkozóan is. Az elmélet és a gyakorlat egysége és a segítő szándékú véleménycsere sok hibaforrást idejében kiszűrne, másrészt, ha az üzemek vezetői és az ott dolgozó munkások nem azt éreznék, hogy rájuk tukmál­nak valamit, hanem a közös célkitűzések szellemében mind- nyájuk érdekében dolgoznak a műszaki fejlesztési tervek-meg- valósitásáért. akkor nemcsak a felelősség növekedne, hanem az igyekezet is jobban szárnyra kapna. Éppen ezért helyeseljük, hogy az idén kikérték az üzem­vezetők műszaki fejlesztési igé­nyét, meghallgatták vélemé­nyüket és segítségüket kérték. A kivitelezés és kísérleti üze­melés ideje alatt terjesszék ki ezt a művezetőkre, a brigádok­ra, hogy a műszaki fejlesztést minél több dolgozó saját ügyé­nek és személyes érdekének vallja, 4 kollektíva véleményé­nek érvényesülésével biztosít­sák a nagyobb felelősséget. Feltétlenül szükség van erre,' mert a szerszámüzem és a tmk a közvetlen termeléssel kap­csolatos napi feladatai mell nem tud elegendő segítséget adni, a műszaki fejlesztés ki­vitelezése szétszórtan történik. Erre a célra külön üzemet egyelőre nem szervezhetnek. Mindez nem akadályozza a munkát, megoldják a műszaki fejlesztési feladatokat, különö­sen akkor, ha mindegyik üzem úgy segítené a munkát, mint a 17-es és a 36-ös üzem. Nem babra megy a látók Van-e nagyobb jelentőségű és időszerűbb műszaki feladat, mint az automatizált gépek összekapcsolását megoldani, hogy az egyedi automata gé­pekből automata sorokat al­kossanak? A kürtök tipizálása, a kerékpár-világítást felszere­lések minőségének javítása és az önköltség csökkentése meg­felel a gyár és egyben a nép­gazdaság érdekeinek és ezt kí­vánják a vásárlók, köztük a bervai munkások is. Végleges megoldást akarnak találni például az orvosi fecskendők üveghengerének tisztítására, a vibrációs felületkikészítő eljá­rásra, a fecskendöfej hideg fo­lyatására és más műszaki problémára. Lesz-e mindehhez elegendő pénzügyi fedezet? Igen, állami rendeletek bizto­sítják, hogy a gyár árbevételei után főbb tnitif nyolcmillió fo­rintot irányoztak elő. Hogyan és mikor térül meg ez az ösz- szeg? Ez főleg a gyár kollek­tíváján múlik. A végrehajtó bizottsági ülésen arra az elha­tározásra jutottak, hogy a ko­rábban elkezdett témákat az első negyedévben be kell fe­jezni, ne aprózzák el az erőt, ebben az évben a legfontosabb feladatokra tsszponto* sltsftk a figyelmet, akkor már ebben a gazdasági évben jelentkezni fog a mű­szaki fejlesztés normaórában és forintban mért eredménye. A Finom szerelvénygyárban számításokkal tudják igazolni, hogy az idén bevezetendő mű­szaki fejlesztés 90 ezer norma­óra megtakarítással jár és még ebben az évben 7 millió 217 ezer forint megtakarítást hoz a gyár és a népgazdaság kony­hájára. A műszaki fejlesztéssel kap­csolatos célkitűzés világos: jó minőségű, korszerű, a nemzet­közi versenyt is álló terméke­ket gyártsanak, jobb, ésszerűbb gépkihasználással, nagyobb ter­melékenységgel és alcsóbban. Mindez lehetséges és elérhető, de ehhez a főmérnök, a fő­konstruktőr, az üzemvezetők, a műszaki fejlesztési osztály, a meo, és az üzemek dolgozóinak egybehangolt, jó munkája szük­séges. Hogyan valósítsák ezt meg, milyen szervezést és mi­lyen intézkedéseket kívánnak a feladatok? Nhgy vonalakban eldöntötte a kibővített vb-ülés. De a részleteket a műszaki és gazdasági vezetőikből álló bi­zottságra bízta. Rövidesen el­készül a határozati Javaslat, s akkor a párttagság és a párt- szervezetek irányításával az ed­diginél sokkal szélesebb kör­ben és a siker biztos remé­nyével folytatódik a műszaki fejlesztési munka. Dr. Fazekas László Feladataink a zöldség- és gyümölcsfelvásárlásban SOK SZÓ ESIK napjainkban az 1963. évi zöldség- és gyü­mölcstermelésről, a felvásár­lásról és az értékesítésről. Ért­hető ez. mivel a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás, ezek ér­tékesítése sok problémával és nehézséggel járt az elmúlt év­ben. Ezeket a nehézségeket el­sősorban a növekedéssel járó problémák okozták. 1963-ban a földművesszövetkezetek 7950 vagon burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt vásároltak fel. míg 1962-ben a felvásárlásra kerü­lő mennyiség csak 5360 vagon volt. E megállapítósok után feltét­len szükséges felvetni a kér­dést: mi a teendő az idén, hogy az elmúlt évi hibákat, meg­szüntessük, illetve minimálisra korlátozzuk? Annál is inkább felmerül ez a kérdés, mivel sem a raktáro­zási, sem a szállítóeszköz-ka­pacitás növekedésénél nem várható 1964. évben jelentős javulás. Ezúttal mégis olyan kérdésekkel kívánok foglalkoz­ni, amelyeknek megvalósításá­val már nagymértékben csök­kenteni tudnánk a múlt évben jelentkező bajokat Az egyik fontos feladat a termelés tervszerűségének biz­tosítása. Lényeges, hogy a ter­melés, az export, a lakosság te az ipar - ellátását maradéktala­nul biztosítsa, de bármennyire is jövedelmező volt az előző évben egy-egy cikk termelése, a szükségleten felül mégse ter­meljük. A várható termést, a termelő üzemek már most kös­sék le szerződésileg a fél vásár­ló szervekkel. Jóllehet, megvan a pótszerződésre a lehetőség, azonban, ha az úgy jelentke­zik, mint az elmúlt évben, hogy az alapszerződés mennyiségét meghaladja a pótszerződés mennyisége, ez értékesítési ne­hézséget jelent, mert megfelelő piacot a rövid idő miatt már találni nem tudunk. Jelenleg is tapasztalható, hogy egyes cikkekből — gö­rögdinnye, sárgadinnye, főző­tök, zöldpaprika, stb. — még szerződni kívánnak egyes ter­melőszövetkezetek, jóllehet elő­irányzatunkat már megyeileg és országosan is teljesítettük. E cikkekből, ha tovább szerződ­nénk, magunk segítenénk elő az értékesítési nehézségeket. Lehetőség van azonban para­dicsom, uborka, sárgarépa szer­ződésére és itt kívánom meg­említeni — bár nem tartozik szorosan ide — a burgonya és szárazbab termelésének fon­tosságát, az utóbbit úgy 's mint jelentős exportcikket. IGEN FONTOS szerepe van — bár lenn elől üzemeink egy része és a felvásárlók is itt-ott lebecsülik — az árubecslésnek, a heti és napi jelentések pon­tosságának. Ezek alapján történik meg az áru elosztása. Ha több az áru, már elhelyezési nehézség, ha kevesebb, akkor pedig ellá­tási problémák jelentkeznek. A jelentések alapján történik a szállítóeszközök megrendelé­se és elosztása. Elképzelhető, hogy ha a lejelentett 10 vagon áru helyett öt vagy 20 vagon jelentkezik, a szállítóeszközök kapacitásának kihasználását akadályozza, Illetve azt ered­ményezi. hogy az áru csak ké­sedelmesein, minőségileg csök­kent értékben kerül leszállí­tásra. Ezek a durva eltérések az elmúlt évben általánosak voltak, ez is oka, hogy jogosan érte a felvásárló kereskedelmet az amúgy is kevés szállítóesz­köz nem megfelelő kihasználás­sá miatti bírálat és nem egy esetben a 20—30 vagon meny- nyiséget is elérte az az áru, amelyik nem került aznapi to­vábbításra. Legfontosabb: a minőség. Sok bírálat hangzók ei, hogy 1963-ban túlságosan nagy volt a minőségi követelmény, pedig nem történt más. mint a szab­vány megkövetelése. Felvetődik nem egy esettan, hogy a magyar szabvány elő­írása túlságosan szigorú. Két­ségtelen, hogy egy-egy szab­vány előírása ma már elavult, s ez módosításra szorul. Ez azonban nem Jelent szigorúsá­got, mert összehasonlítva a magyar szabványt akár a kül­földi uborkeminöeégi követel­ménnyel, akár a szőlő genfi normájával, látható, hogy a fenti állítás nem fedi a való. ságot. A KÜLFÖLDI PIACOT csak jó minőségű áruval tud­juk megtartani, márpedig az export növelése elsőrendű nép­gazdasági érdek. Helytelen és tarthatatlan az az álláspont, hogy a magyar árunak úgyis világhíre van, így minden ma­gyar áru elkel a piacon. Kül­földön is csak a jó minőségű magyar árura van szükség. Sajnos, az elmúlt évben sok vagon árut tartottak, vagy küldtek vissza a rossz minőség miatt. Jellemző, hogy 1061-ben az összesen felvásárolt meny- nyiség 37,5 százalékát ejípor. toltuk, 1962-ben 32,6 százalé­kát, mig 1963-ban csak 26,4 százalékát. Persze, a minőség mellett a külföldi piac meg­szerzése, illetve megtartása miatt, több korai árut kell ter­melni, illetve biztosítani a szombati, vasárnapi szedést, mert ekkor van lehetőség be­törni a piacra. Az nem vezet célra, hogy a hét közepén fel­vásárolt árut tartsuk vissza hét végére, mert az áru minő­sége romlik. Az áru minősége a szedéskor dől el, éppen ezért a kerté­szetben dolgozóknak alaposan kell ismemiök a szabvány elő­írásait, követelményeit, ígv nem kerülhet leszedésre a mi­nőségileg nem megfelelő áru. A termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek közötti jó kapcsolatot akadályozó egyik ütközőpont éppen a minősítés. Az eladó és vevő közötti ellen­tétet csak úgy tudjuk minimá­lisra szorítani, ha a termelő­szövetkezeti áruátadó és a fel* vásárló a szabvány előírása szerint jár el és vita esetén igénybe veszi a kijelölt áru- szakértőket. Lényeges az átvett áru gyors továbbítása a felhasználókhoz, illetve exportra. Szükséges itt a szállítóeszközök szervezet­tebb, tervszerűbb kihasználása. Igen sokat tudunk tenni a területen, elsősorban ha a termelőszövetkezetek at áru beszállításában saját száU litóeszközeikkel, térítés ellené­ben, — főleg a felfutás idősza­kában — segítenek. Eredmé­nyesnek bizonyult az elmúlt évben az a törekvés is, hogy as áru közvetlenül a termelő­helyről a fogyasztóim* jusson «L Az ügy továbbított áru mennyiségét ez évben növelni kell Fontos kérdés a helyi ellátás megszervezése is, azaz a he­lyileg szükséges árut lehetőleg helyben termeljük meg, így nem kell apró tételeket a ren­delkezésünkre álló gépkocsi­park 20—30 százalékával a me­gyében szállítani. Ez előnyös a termelő üzemnek, mert maga­sabb árat kap 'az árujáért és előnyös a fogyasztónak, mert folyamatosam jut friss áruhoz. A termelőszövetkezet és föld­művesszövetkezet közötti meg­állapodásnál azonban a szük­ségleteket .pontosan fel kell mérni, hogy a mennyiségek he­lyesen kerüljenek meghoaatás- ra. A helyi ellátás egyáltalán nem lebecsülendő kérdés, csak hogyan történt az eset — uta­sította Bohlm. — De még nem fejeztem be. Schubert és Stalecker ismeri Heinrich Gubát, a Gans— Behmer gyár sofőrjét — Wies- bach közelebb hajóit a két kémelhárítóhoz. — Fél órával ezelőtt megállapítottam, hagy Ostburgba étkezett Georg Ho- mann! — Georg Hamann? — ámult ei szinte egyszerre Bohlm és BBSker. — Ö maga hívott fel telefo­non. — Wiesbach elmosolyo­dott, s egy formás füstkarikát fújt a levegőbe. Valósággal kéjelgett a bejelentéseit követő hatásban. — Megállapodtunk, hogy holnap találkozunk. Tele­fonáljanak a központba, hogy készítsék elő az embereket. Ügy kell az egészet megolda­ni, hogy holnap reggel, ami­kor én kilépek az utcára és el­indulok a találkozóra, attól kezdve le ne vegyék rólam a szemüket az embereik. Bohlm bólintott, majd a te­lefonért nyúlt, s felemelte a kagylót. Beléfújt, s jobb kezé­nek ujjaival idegesen csap­kodta a készülék villáját. — Az istenit! Nem működik ez az átkozott telefon. —- Nem működik, mert ki­kapcsoltuk, — szólalt meg az ajtónál egy férfihang. Mindannyian abba az irány­ba fordultak. ASzker állt a küszöbön. — Ssenkl ne mozduljon! Fel a kezekkel! — parancsolta Aszker. Becker hirtelen felugrott, s villámgyorsan a zsebéhez ka­pott. Aszker meghúzta a pisztoly ravaszát. Tompa lövés hallat­szott. Becker kiejtette a kezé­ből a pisztolyt, s nagy huppá­nással elvágődott a padlón. A többiek lassan a magasba emelték a kezüket. Síri csend lett. Wiesbach még mindig két) ujja között tartotta égő cigarettáját, amelynek füstje bágyadtan kacskaringózott felfelé, a mennyezet irányába. — Kezeket a tarkóra! — pa­rancsolta Aszker. — Letérde­pelni! Így ni. Most boruljanak arccal a szőnyegre. Na! — emelte a hangját, amikor látta, hogy a két fasiszta nem na­gyon igyekszik. Bohlm — két kezét a tarkó­ján tartva — kelletlenül leha­jolt a szőnyegre, amely beborí­totta az egész szobát — És maga? — Aszker kimé., letlen szigorral nézett Wies- bachra. A hegeisztő erre követte Bohtmot. Aszker az ablakhoz hátrált, s megzörgette, de közben egy pillanatra sem vette le a sze­mét a két németről. 2 Hogyan történt, hogy Aszker, Schubert és Stalecker az Ab­wehr konspirativ lakásán ter­met? Schubert megbízatását telje­sítve Stalecker végigjárta az egész várost. Volt abban a ház­ban, ahol Aszker lakott, a gyár­ban, s még az igazgató villáját sem hagyta ed, hátha a lakásá­hoz! rendelte a kocsit, s Krause a kapu élőét várj* Khümetzet. De a kutatás eredménytelen maradt: Krauset sehol sem ta­lálta. Otto ekkor a mulatóba in­dult Néhány szót váltott Dlet- richhel. Stalecker elmondta neki, hogy azt kérik tőle: a lebukás kockázata árán is be­széljen Krebítsel. Aztán szét­nézett a mulató belső termei­ben. De itt sem találta meg Krauset Hol lehet az az em­ber? Stalecker kiment az utcára. Mitévő legyen? Csak nem Wiesbachnál van már Krause? Kimenjen 6 is után* Wies- bachhoz és valami ürüggyel hívja el onnan Krauset? De hogyan csinálja ezt meg? És loga van-e neki erre a lépésre? Nem követ-e ed ezzel jóvátehe­tetlen hibát? Arról a feladatról, amit Ke- rimovmak Qstburgban el kel­lett végeznie, csak Oscar Schu- bertnek volt pontos tudomása. A többiek nem is ismerték azt a történetet, amelyet Max Wies bach Hamannak elmon­dott az iratokat őrző titkos rej­tek helyről. Bár Stalecker a jelek és az események alapján gyaníthatta, mi a küldetés cél­ja, jel látta: Krause beszélge­tése a raktárossal, és Schubert aggodalma annak a vallomás­nak a hallatára, amelyet Krebs tett Dietrichnek, — ez a kettő szorosan összefügg. De hogyan, miért függ össze? És mi köze ehhez Wiesbachnak? Miért fél annyira Schubert, hogy Krause találkozik a hegesztővel? Wies- bach hegesztő. (Folytatjuk) Mennyit ér egy felelőtlen mondat? Szabó gyula, az egri Állami Áruház 41 éves eladója — hivatalos személyek megsér­tése bűntettében állt az Egri Járásbíróság dr. Medgyesi ta­nácsa előtt — megmondhatja: 3 hónapi szabadságvesztést! Mióta a Szederkényi Nándor utcai házat — ahol a felelőtle­nül fecsegő férfi, korábban édesanyjával együtt lakott — egy házaspár megvásárolta, több ízben is vendége volt a bírósági tárgyalóteremnek. Kétszer a vádlottak padján kapott helyet. A peranyag, az ok minden esetben ugyanaz: a háziak és a lakó érdeke, szán­déka nem egyezett. Ingáztak a bíróság te a lakásuk között, váltogatták egymást, mint fei­neres, alperes, vádlott te sér­tett. Legutóbb a lakó volt „felül", becsületsértésért és rágalmazá­sért perelték a háziakat. Am a arra szeretnénk hivatkozni, hogy 1963-ban a felvásárolt ösazmezvnyiség 30,1 százaléka került megyén belüli fogyasz­tásra. MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy ha a termelőszövetkezetek tea foldművesszövetfkezeti felvá­sárlók szorosan együttműköd­nek, úgy az eredményesség mellett maradéktalanul tudjuk teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket Heves megyétől el­vár a népgazdaság. Patkó József a MÉK igazgatója bíróság — Szabó elégedetlen­ségére — bűncselekmény ét megfelelő bizonyítékok hiányá­ban felmentést hozott. Szabó Gyula aztán a „Kacsa” ital­bolt előtt vett elégtételt min­denért. „Kétezer forintot adta­tok a bírónőnek, azért nyerte­tek!” — mondta a házigazda felesége anyjának s hogy vala­mit „törlesszen” (mert koráb­ban a háziak bántalmazták az ő édesanyját) megütötte az él­tes asszonyt; megverni azért nem tudta, mert közbelépett a szolgálatos rendőr. Szabó, fele­lőtlen állítását a rendőr előtt is többször megismételte: „Két­ezer forintot adtak a bírónő­nek ...” A bíróság Szabó Gyu­lát könnyű testi sértés bűntet­te miatt 600 forintra ítélte; majd hivatalos személy meg­sértése miatt is felelősségre vonta és 3 hónapi szabadság­vesztéssel sújtotta! Mennyit ér egy felelőtlen mondat? Tanulságos ítélet Szabó Oyula ügyében Max Wiesbach és Bohlm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom