Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-04 / 2. szám

I N GPCJSAG 1964. január 4., szombat /i/rri/orutri Az egri mentőállomás ,.kinőtte ruháját’. A két belső garássos épület éppen any- nyira elegendő, hogy a szolgálatos kocsikat benn melegítsék, vagy a javításokat elvégezzék. A „csillag-garázsban” hideg a téli éjszaka, s csak a reménység táplálja a gépkocsik veze­tőit, — vajon nem fagy agyon a sokat futó, nagyon igénybe vett fehér, kék lámpás autó?! (Foto: Kiss Béla) életet ott Zemplénben, apám, nagyapám is drótos vált. Mikor a drótos ezt kimond­ta, épp akkor érkezett oda Plizsák Manci. Nemigen több ő 30 évesnél, pufók arca, szép, darázs dereka arra vall, hogy van mit neki Bezzegh dokto- réknál a tejbe aprítani. Még negyvenkettőben szerezte a doktor felesége a lelencintézet­ből, s hogy a lány illedelmes, dolgosnak mutatkozott, örökbe is fogadták. Hogy volt-e vala­ha is apja, anyja, azt senki sem tudja a községben, de még in­kább nem Plizsák Manci. Csak annyi marad meg gömbölyű szép fejében, hogy valahol Zemplénországban, a tótok bi­rodalmában látta meé a napvi­lágot, de arról is csak hallott. Kisgyermek korára azonban jobban emlékszik: sokat elme­sélte a szomszédoknak, milyen gyönyörű hegyek meredeznek ott az égnek, s milyen sebesen folyik a Hemád vize, amiben mosta kis ingecskéjét. Amint mondom, kezében ló- bázva egy pecsenyesütőt, épp akkor érkezett oda a lány, s hogy meghallotta, hogy a dró­tos Zemplénből jött, rászegezte gyönyörű fekete szemét. A lóznyi, fotóznyi! i A harmadik utca a Szabad- : ság utca. Itt már meglassul a drótos, nem tudni, a fáradsá­gos gyaloglástól-e, vagy a kia- ; hálásba fáradt-e bele® De in­kább a gyaloglásba, mert a - hangját még talán feljebb is hordja. A nagy kerekeskútnál körülveszi két idősecske mama: : — Hallja-e? Mennyiért fó- dozmá be ezt a lábost? — Meg az én mosófazéiko- mat? És alig kötik meg a nagy üz- . letet, máris verá-kalapálja az edényeket, mintha a régi-régi. dobszót idézné vissza a faluba. Node bírja is erővel, mert alig múlt harmincöt esztendős ez a szép szál drótoslegény. Egy középkorú asszonyka is kilibbent három tepsijével, e hogy a drótos éppen a két idős néni munkáján fáradozott, hát leült vele szemben. Az asz- szonyfca nyelves is, meg kíván­csi is, hát megkérdezte: — Hogy bírja ezt a vándor­életet.? Mindig elengedi erre a csavargásra a felesége? — Nincs énnekem felesigem, még ezután ákárók szereznyi; meg osztány, tudja asszonyság, megszoktuk mink már ezt áz A csillagok késő estére ki- gyultak. A hold sápadtan ha­jolt be az ablakomon, a meleg nyári estében motorbúgást, tü­csökciripelést hajtott be ágyam­hoz a lanyha szellő. Magamra húztam vékonyka takarómat, mélyen elaludtam. Korán reggel hangos kiabá­lás verte ki szememből az ál­mot: — Asszonyok, asszonyok, van-e valami drótoznyi-fótoz- nyi való? Lábos, vazok, kanna, vödör, csupor, tepsi, ami likés, ide vele. Olcsón befoldozok... Asszonyok, asszonyok... ■ Ahány asszony, gyerek, az mind kiállt a kapuba és élve­zettel hallgatták a drótost. Még ilyen: drótostót jár a faluban, amikor a kátéesz service, vagy­is magyarul szerviz-szolgálata mindent megjavít. Simonyi nénit annyira meg­babonázta a drótostót rezegtető. dalos hangja, mert hej!, de na­gyon régen hallott itt a nagy lapos alföldön drótostótot éne­kelni, hogy rá se gondolt ott hamarjában a három lyukas fazekára, csak akkor, amikor már a harmadik utcából hal­latszott: — Asszonyok, asszonyok, dró­c5qjy, lakta/ff/ai sziloernte?t 'éí ja ketté a szilveszteri zsibolyt Vezényszó nélkül egyszerre vi- gyázzba éli negyven katona. 1963. Az óramutató ugrik egyet Harangoznak. 1964. Boldog új évet mindenkinek! Az öreg katonák első mondata ez volt az új év első percében: „Ebben az évben leszerelünk!” — Felkapcsolják a villanyt. Itt minden ember egyforma. A meleg kézfogás, a baráti ölelés pillanatában a sokféle civil foglalkozású fiatalembernek még a szíve is egyszerre dob­bant: — Boldog új évet min-, denkinek! Mindenki kezet fog mindenkivel, BUÉK-ok röp­ködnek a levegőben. — Az egercsehi aknász, Lu- nacsek Ferenc növendék, ép­pen bajtársával, a szarvaskői bányatechnikussal, Lezancsek Jánossal köszönti az új évet. Rózsaszentmártonból Miczki István növendék, a káli Gódor Árpáddal fog kezet, míg egy másik társaságban Szabó Ist­ván arról beszél, hogy Tama- őrsön, a tsz-irodában van egy kislány... Reményi István az idén nem a Berva zenekarában, hanem a móri honvéd zenekarban kö­szöntötte az új évet, csakúgy, mint az egri Finomszerelvény- gyár másik dolgozója, Dobos Balázs növendék törzsőrmes­ter. A tv-teremben újonc ka­tonák nézik a szilveszteri mű­sort. Otthon, a katocf'-t.- h— tartozói a katonafiúkra gon­dolnak, akik szilvesztereznek ugyan, de ha ezt a szót hallot­ták volna, hogy: RIADÓ! — percek múlva a harci technika irányítói, kezelői lennének. Riadó nem volt. Béke van. Riadó! A nap bármely percé­ben elhangozhat, az új év haj­nalán nem hangzott el, mert a boldogságra, és a békére ürí­tette akkor minden ember a poharai!... Simon Imre LAKTANYA. A katona ott­hona. Szilveszter. Az óév utolsó napja. A vidámság és a szóra­kozás éjszakája. Az emberi szeretet, és a szívek reménysé­gének megnyilatkozása. Szilveszter a laktanyában? Igen. Milyen lehet a szilveszter egy laktanyában? A rend és a fegyelem, a szigo­rú katonai szabályzatok ottho­nában más a szilveszter, mint a civil élet „korlátlan” lehető­ségei között... Szilveszter. Tv-terem. A laktanya KISZ-klubjában va­gyunk. Barátságos és hangula­tos helyiség. Az ablakon necc függöny, a falon tablók. A ren­dezett széksorokon fiatal kato­nák foglalnak helyet. Üjoncok, szilveszterestjüket a televíziós készülék előtt töltik.. Pereg a műsor. Báli forgatag. Konfetti­eső hull, és szerpentinhullá- rriok között pezsgés üvegek durrannak... (Hej, édes civil élet!) A katonai közösségben élő fiatalember számára emléke­zetes marad az óév búcsúzta­tása, még akkor is, ha csak te­levízión láthatta a szilveszteri szórakozókat. A képernyőn pergő műsor hatására, a kato­nákban mindenképpen leját­szódik egy folyamat vágyako­zás. Hej, ha én is családi kör­ben ünnepelhetnék... Tovább folyik a műsor. A katonák hangulata feloldódott. Együtt nevetnek, együtt derül­nek a kabarészámokon, együtt dúdolják az ismert slágert. Éjfél előtt. Városképek jelennek meg a televízió képernyőjén. Moszk­va, Párizs. Miskolc, Szeged, Debrecen, Pécs, Eger... A ka­tonák a szilveszteri szórakozó­helyekre képzelik magukat. Az éjszakai Dunáról jelenik meg felvétel, benne tükröződnek Pest-Buda fényei. A Himnuszt játsszák. Az első akkord fel­hangzásakor néma csend vág­egy rendőr figyelmeztette! De horogra került az ÉPFU egy gépkocsivezetője is, akinek járművén nemcsak a jobb irányjelző hiányzott, de a há- tulsó vontatójelző táblája sem égett. Sok baj akadt a lovas ko­csikkal is, amelyek hajtői azt nem világították ki. Az Állami Pincegazdaság és a Városgon­dozási Vállalat egy-egy kocsi­sa követett el súlyos mulasz­tást. Érdekes mentséget hozott fel a Városgondozási Vállalat haj tója: — Kérem, a vállalat egyet­len lovas kocsiján sincs lám­pa! Az ellenőrzés még folyik to­vább ... Amikor hazafelé tar­tunk a városba, Kömyei Lász­ló rendőr őrnagy arról tájékoz­tat, hogy az elkövetkező hetek­ben és hónapokban sűrűn foly­tatódnak az alapos és széles alapokra helyezett ellenőrzé­sek. Kivált a közelgő farsangi időszakra fektetnek majd nagy súlyt, amikor kisebb-na- gyobb mértékű szeszes italozás utáni esetleges gépkocsiveze­tést fogják az egyre gyakrab­ban előkerülő alkoholszondák­kal a helyszínen vizsgálni. És az új magyar találmány irgal­mat nem ismerő tárgyilagoság- gal leplezi le a vér alkoholtar­talmát, illetve a vezető szesz­fogyasztását ... Sugár István — .............—....... ..... ..... Sz uromi Antal a Makiári út ( végén kerékpározott egy disz- ] nótorról hazafelé. Egy szent- ; jánosbogár-fényű zseblámpát szorongatott a markában, j amely bizony egyáltalában 1 nem világította meg előreha- < ladtában az úttestet, s alig né­hány lépésről volt csak észre- , vehető. A gyanúsan, bizonyta- . tanul haladó Szuromi esetében az alkoholszonda kékeszöld ( színnel jelezte az erősebb sze- , szes ital fogyasztást. — A legkisebb mennyiségű : alkoholfogyasztás is súlyos be- \ számítás alá esik, kivált ilyen síkos-csúszós útviszonyok ese­tében — mondja Kömyei László rendőrömagy —, mert csökkentve az agyi gátlást, be­láthatatlan balesetek okozójává válhat ae ilyen gépkocsi-, von­tató-, kerékpár-, vagy lovas kocsi vezető. Horváth Ferenc szomolyai lakos, aki Felnémetre iparko­dott kerékpárján, amellett, hogy lámpa nélkül haladt, még ittas is volt. Bizony, mindhármójuk ellen megtet­ték a feljelentést és kétségte­lenül el is fogják nyerni méltó büntetésüket Fennakadt a szigorú ellenőr­zésen Dankó Andorján mezőgaz­dasági mérnök is. Gépkocsit vezetett, noha 1960. december 9-e óta nem volt orvosi vizs­gálaton, pedig annak érvé­nyessége már több mint egy éve lejárt! Csak egy lámpával közleked­tek Pintér István, az ÉMÁSZ FD 76-20., Kruppa János kis­körei lakos a 4. sz. AKÖV YB 51-35. rendszámú, Kovács An-f tál anodrnaktályai lakos ugyancsak a 4. sz. AKÖV gép­kocsiján. Kóbor István, a fel- sőtárkányi Dózsa Tsz vontató­ját ugyancsak nem kellően ki­világított állapotban vezette. Aranyosi Tibor, a felnémeti lakótelepről, CF 26-93. rend­számú kocsijánsjk a jobboldali lámpája nem égett, de súlyos­bítja a helyzetét az, hogy né­hány nappal ezelőtt erre már — Közúti ellenőrzés! Kérem az iratokat! Sok százszor hangzott el az Udvarias felszólítás, az Egerbe vezető utak mentén felállított közlekedésrendészeti csopor­tok tagjai részéről. A rend­őrökből, honvédekből, pénz­ügyőrökből és az AKÖV ellen- preiből összeállított csoportok szoros gyűrűje vette körül a Várost és a Kerecsendi, a Fel- hémeti, a Baktai, a Kistályai és Vécsey-völgy úton a város­ba érkező és onnan távozó gép­kocsikat, motorkerékpárokat, bicikliket és lovas kocsikat szigorú ellenőrzésnek vetették alá. , — A jeges-havas utakon a legteljesebb körültekintést igé­nyel a vezetés — tájékoztat­nak a városi-járási rendőrka­pitányságon. — A legcseké­lyebb gondatlanság ^ is súlyos balesetek okozója lehet. A Icözlekedésrend észeti ellenőr­zéssel kapcsolatban ellenőrzés utó kerülnek az esetleges en­gedély nélküli fa>-, szén- és borszállítmányok is. Esen a nagy ellenőrzésen ke­rüli széles körű használatra a Nagy- és Zsigmond-féle alko­holszonda, amely a legcseké­lyebb alkoholtartalmú italfo­gyasztást is azonnal jelzi, A kék rendőrségi gépkocsin végigjárjuk az öt ellenőrző ál­lomást és fél-fél óráig figyel­jük a nagy apparátussal gör­dülékenyen lébonyolódó mun­kát. Bizony, az alkoholszonda gyakran használatba került és nem is minden alap nélkül..1 Varga József, az Egri Gépál­lomás Ve 25-07. rendszámú járművét szeszes ital fogyasz­tása után vezette. — Csak egy pohárral ittam az előbb •— mondja, de már jelzi is as érzékeny alkohol­szonda halványzöld színével Varga alkoholfogyasztását. A gépet azonnal leállítják, a ve­zető pedig kórházba kerül vér­vétel végett. Az alkoholszonda nem ismer kivételt! Közlekedésrendészeti ellenőrzésen Egerben drótos meg bizony alig győzte kapkodná a fejét, nem lehetett abba szívdobogás, full adózás nélkül beletekinteni. Végre sorra került a pecse­nyesütő is. Két térde közé ve­szi s üti-veri. A lány csak né­zi, de mintha nem is a mun­kát, hanem inkább a drótos göndör haját, szép domború mellkasát, felfelé kunkorodó bajúszát, orra alatt a vérpiros, összeszorított száját. Egyszer aztán megszólalt a lány: — Maga Zempléni? A drótos nem mert felnézni, csak bólintott. — Megvannak-e még azok a szép nagy hegyek? — kérdi tovább a lány. — Meg, mind egy szálig, — kapja el az arcát Plizsák Man­ci igézőén fekete szeme elől a drótos. — Hát a Hemád arra, lefelé folyik-« még? A drótos belemerült mun­kájába, csalt félvállról vetette oda a szót: — Arra. De a lány nagyon faggatózik: kők-e arra is az ég, megvan- nak-e még Fórizs Mári néniék, meg Blazsó Misuék háza eleje olyan virágos-e, mint az 6 gyermekkorában? Hanem erre már nem tudott mit felelni a drótos. Zemplén megye nem egy tányér nedel- le, hogy csak úgy megtaláljuk benné Fórizs nénit, meg Bla­zsó Misut. Tudja már, hogy a lány az ő vidékér e való, meg­érzi a hangjából a lélegzéséről, de különösen azokból a bogái- fekete szemekből, amikbe nem mer belenézni, mert ha csak J>£/V£S Géz* I m Jj berek igazságérzete puszii tha­tatlan, legfeljebb nem tudnák beleavatkozni eseményéltbe. A sors vagy az istenek keze mi­att? Euripidész nem egy helyen az istenekkel, a hozzájuk kül­dött fohászokkal, a tőlük ka­pott jóslatokká] oldja meg a tragédia csomóit. Kakoyannisz a karra, az arcokra bízza a hát­tér felrajzolását. A hősök ugyan magánosán törekszenek végsőnek látszó céljuk, a bosz- szú beteljesítése félé, de nem­csak indulataikkal, tetteikkel is kívánják szolgálni az igaznak vélt ügyet . Ahogyan a női kar fekete ruhája suhog, ahogyan az arcok a mondatfoszlányok mögött meg-megvillannák, aho­gyan a testükkel takarják, vé­dik, akit szeretnek, az mind Euripidész is, de film is, a nagyszerű élmény egyik oko­zója. Kakoyannisz csaknem las­sított felvételben újból és új­ból előhozza nekünk a hősök arcát és a kar asszonyait, lá­nyait, de sohasem ismétek Mindig új és más minden szán , és arc, mert mást mondanak. Euripidész fenséges üzenetét nagyszerűen fordította le a mai ember nyelvére a görög film­rendez». Iréné Papas Elektrája meg­rendítő alakítás. A megalázott- ság és esz. elfojtott bosszú ott vibrál mindig az arcán. Patta­násig feszülő idegekkel — mindössze három kitörése van a fűmben! — a tragédiát hord- ja az első mozdulattól a meg­nyugvást nem hozó megtor­lásig. Igazságtalanok lennénk, ha nem tartanánk valamennyi. , főhős játékát kitűnő művészet-. nek: Aleka Catseli (KBtaim* nésztra), Yanis Fertás (Oresz- tész), Theano Yoamnidou (kar- vezető), Takis Emmánouil (Pü- ladész), Teodore Demebríou (Agamemnon), Phoebus Rhazis (Aigiszthosz), Notts Peryalls (Elektra férje) és Manón Kat- rakis (az öreg pásztor) egy összehangolt együttes tagjai. Mikos Theodrakis zenéje széles dallamaival segítette * tragédia megértését. (farkas) szorítása jelzi: itt mindenre el­szánt hősök végzik be sorsukat. Elektra apjának gyilkosain aicar bosszút állni. Egy paraszt­hoz lökik ki a márványpalotá- ból és így várja Oresztészt, aki­vel együtt: betölti a bosszút. Aigiszthosz elhullása után áll a diadal, de Klitaimnésztra, az anya vesztén feljajdul Elektrá­ban is, Oresztészben is a meg nem nyugtatható lelkiismeret, hogy anyjuk vére csüngött ke­zükre. Ez űzi el őket, a hazá­ból a hontalanságba, még ak­kor is, ha személyes boldogsá­gukat valaha is megtalálják. Michael Kakoyannisz az ar- go&zi királyságot kopár hegyek, dombok és sovány termőföld, girbe-görbe kavicstörmelékkel teleszórt utak börtönének lát­ja. Fent, a csaknem megköze­líthetetlen magasságban all a királyi vár, hatalmas kőtömb­jeivel, némán leselkedő rab­szolgáival, s a mindent elöntő, tragédiákat bontó indulatok­kal. Lent, a völgyekben, a ter­mőföldek parasztjainál, a ju­hokat őrző pásztoroknál és az amforákkal vízért siető argo- szi asszonyoknál, a népnél min­dent tudnak, ami a magasban, a fejük felett, a királyi vár­ban történik. Az egyszerű em­Az í. e. 413-ban játszották először Euripidész drámáját. S napjainkban akad egy görög rendező, Michael Kakoyannisz, aki filmre írja és megrendezi ezt a csodálatos és fenséges tragédiát úgy, hogy a közimon­dás jut eszünkbe: a nagy szel­lemek évszázadok felett üzen­nek, csak meg kell hallani az üzenetet. Ritkán adódik alkalom, hogy ennyire közel juthassunk az ókori drámák, tragédiák leiké­hez. Az érdeklődő számára a könyvben olvasott verssorok jelentik az élményt, s hiába működik a legerősebb képzelő erő is, a vers zenéje, a szavak komoly intelmeket görgető ára­data, mitológiai vonatkozásokat emlegető kifákadásai arányai­ban nem úgy jelentik az él­ményt, mint aminőnek lennie kellene. A kiváló görög rende­ző nemcsak érti, de meg is ért- teti Euripidész tragédiáját. A képekkel és a képekben min­den lényeges érzelmi változást, minden indulatot akcióiba lép­tet. Már a tulajdonképpeni tragédia elindításánál, néhány mozdulattal, a visszatérő Aga­memnon gyilkosságára törő Klütaimnésztra és Aigiszthosz szemének összevillanása, kéz­ELEKTRA Görög film

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom