Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
4 NEPÜJSAG 1964. január 19., vasárnap Töretlen lendülettel tovább ! Eredmények és tanulságok a szocialista üzem címért küzdő gyöngyösi X!l-es aknánál gondolom, hogy az erőnk zömét az oktatásra összpontosítottuk, tudváji azt, hogy a termeléssel nálunk nem akad probléma. Talán ez okozta, hogy az utolsó negyedévben bizony visszaestek kissé a fejtési teljesítményeik. — Milyen új szín kerül az 1964-es évi versenybe? — A szerződéseket még decemberben megkötötte minden brigád. Van újdonság, hogy a brigádokon belül minden egyes tag egyéni vállalást tett. így az üzemi vállalásban már az összesített adatok szerepelnek. De év közben is könnyen ellenőrizhetjük, hogy hol, vagy kinél van lemaradás, hová szükséges a segítség. Nagy dolog ez, hiszen 960 egyéni vállalkozásról van szó. — A munka célja tehát továbbra is a szocialista üzem cím! Ezen belül természetesen az élüzem szint tartása, minden tekintetben. Inc zik János Áll a traktor... ... áll magában, egy teleknek a lábjában, pontosabban Tipászó-tanya szénakazlai mögött, a jobb emlékezetű emberek szerint a cséplés óta. Kihasználatlanul. Elletve mégis használják: a gyerekek gurigáznak egyes alkatrészeivel, sőt az élelmesebbek már cl akarták vinni a MÉH-nck a súlyos kerekeket Lehetséges, hogy a Pctervásári Gépállomásnak nem hiányzik ez a traktor, s nem lenne esetleg szükség rá — ha máshol nem — a téli gépjavításnál? (Foto: Kovács K.) re Őszinte beszélgetés a esaludiemezfamL, a szülei faj zabái / íj ű zás cél Az utóbbi esztendőkben valójában egy új tudományág alakult ki: statisztikusok, orvosok és szociológusok fogtak össze, hogy behatóan, alapjaiban vizsgálják és kutassák társadalmunk egy új jelenségét: a családtervezést — A társadalom legkisebb sejtje, a család vonalán is,bizonyos tervezés jut érvényre — mondja dr. Bukovinszky László, kórházi adjunktus, aki néhány év óta behatóan foglalkozik ezzel az érdekes és valljuk meg „izgalmas” kérdéssel. — A szülők számba veszik a szóba jöhető körülményeket: a lakásviszonyokat, keresetüket, háztartásukat, és lakásuk felszereltségének állapotát, hiányosságait, az esetleges otthoni segítő családtagokat, s nem utolsósorban szórakozási és kényelmi vágyaikat, szándékaikat, mielőtt eggyel többen lennének. — Hogyan alakult az utóbbi évek során megyénkben a születések száma? — A statisztikai kimutatások Heves megyében is egy népességi hullámvölgyről adnak számot. Az utóbbi hat év alatt a szüleíése’-: száma közel 37 százalékkal esett, a természetes szaporodás pedig 8,8 ezrelékről 2 ezrelékre csökkent. Kétségtelen azonban, hogy 1963-ban a helyzet stabilizálódott, és olyan kép alakult ki, hogy a születések száma nem csökkent tovább, s a (közeli esztendőkben lassú emelkedés várható. A kimutatott csökkenést átmenetinek tartjuk ugyan, de mégis indokolt, hogy keressük és tanulmányozzuk a jelenség okait. — Megfelel-e a tényeknek, amint azt egyesek mondogatják, hogy a születések számának csökkentesére a terhesség gyakori művi megszakítása vezetett? — Tévednek, akik ezt hiszik. Mi séui bizonyítja ezt félre- érthetetlenebbül, mint például az, hogy az áb-esetek szarna 1961-ről 1962-re mintegy 10 százalékos csökkenést mutat Heves megyében, a születések _ szám® mégis tovább csökkent^ Az emberi kultúra fejlődése sajátságának kell elismernünk, hogy a családoknak joguk van eldönteni: hány gyermeket kívánnak. A születésszabályozásnak azonban nem a legkívánatosabb és nem is az egyedüli módja az orvosi műtéti beavatkozás. Őszintén meg kell mondanunk, hogy az orvosi beavatkozás sem nem veszélytelen, sem nem közömbös az anyára. Egyik esetleges következménye lehet, hogy például később, amikor már majd kívánja a gyermeket, képtelenné válik az anyaságra! — Milyen létszámú családokban csökken leginkább a születések száma? — A szülések számának csökkenésén belül, a harmadik és negyedik gyermek születési gyakoriságának csökkenése figyelhető meg. — Milyen okok játszanak • tehát közre abban a körülményben, hogy a családokban jelenleg kevesebb gyermek születik? — Amikor választ a<iunk erre az érdekes és fontos kérdésre, tudnunk kell, hogy a probléma legkevésbé sem magyar vonatkozású, hanem általános európai jelenséggel állunk szemben, amely a különböző társadalmi berendezkedésű országokban foglalkoztatja a kutatók egyre szélesebb táborát Van. aki a háborús feszültségben látta a szülési kedv, a gyermek utáni vágy csökkenését Dr. Acsádi György magyar statisztikus, a kérdésnek egyik magyar szakértője, materialista alapon, helyesen állapította meg, hogy a biológiai tényezők nagyrészt háttérbe Szorulnak, mivel ezt újabban döntő mértékben a társadalmi-gazdasági tényezők határozzák meg. — A leggyakrabban a lakásviszonyokat okolják. — A megyei kórházban felvett statisztika adatainak alapján is állíthatom — folytatja a kórházi adjunktus —, hogy nem így van! Akiknek első gyermekük született, azoknál ugyan magasabb a százalék, de az 1—3 gyermekes családoknak csupán 20 százalékában jelent a lakáskérdés problémát. Számításba kerül itt: a gyermek elhelyezési gondja, vagy hogy a gyermek miatt valamilyen más tervet Mire készül 1964-ben hatvani MÉV-kuiluroftlton zenekara? Ahogy elindult lobogó hitével Kuíich Gyula születésének S0. évfordulóján A hatvani vasutasok zene- ja immár 33 éve fevékenyke* kedvelőinek néhány aktív tag- dik abban a kis zenekarban, amely Ángyán Jenő karnagy | vezetesevel mar sok szép sikert aratott, s ami talán a legfontosabb, valamennyi rendezvényén meghódította a hatvani közönség szívét. Milyen tervei vannak a zenekarnak 1964-ben? — ezt kérdeztük Ángyára Jenőtől; aki hosszú évek óta lelkes ve* zetője a gárdának. — Tervünk sok van, s hisz- szük, mind valóra válik! A zenekar próbái serényen folynánk, hiszen február 2-án Ur- bán Etelka budapesti vendégművésznő közreműködésével operett-dalestet rendezünk, majd március elsején a Budapesti Állami Operaház balettkarának balettestjén is közreműködünk. Ugyancsak márciusban szeretnénk megrendezni önálló hangversenyünket Beethoven, Mozart;, Haydn és Herold műveiből Pesti Ella opera-énekesnő és Mezei Gyula művész-tanár közreműködésével. Áprilisban az Állami Operaház művészei lépnek majd fel a MÁV- kultúrotthonban s májusban, a hatvani szabadtéri színpad avatásán is szerepelünk. Természetesen ott leszünk állami ünnepeink kultúrműsorain is. Az SzMT kezdeményezésére az Egri Pedagógiai Főiskola énekkarával közös hangversenyre készülünk Egerben és Hatvanban. Tervünk az is* hogy mint a múltban, ebben az évben is részt vegyünk a KISZ által megrendezésre kerülő kulturális seregszemlén — fejezte be nyilatkozatát Ángyán Jenő. (D jó tulajdonságaikkal, tik egymást, s ahhoz, amit mi majd egyszer él akarunk érni, sok odaadó, tehetséges, önzetlen, tiszta emberre lesz szükség ... A börtönrácsok mögött mondott ilyen messzire látó bölcs szavakat. Megjárta Dunakeszi— Alag és a Hadiik-laktanya kín- zákamráit, a budapesti börtönöket, Szegedet, Vácot és a náci koncentrációs tábor rémségeit. Életéinek három évtizede nehéz sorsiban télt él. Mindig ©lőre nézett, mindig készülődött. Mint az Országos Ifjúsági Bizottság titkára, a fiatalok felsorakoztatására, hogy védjék életüket, nemet mondjanak a háborúnak. Rabsága éveiben a szabadulásra készült. Franciául tanult naphosszat zárkája magányában. És olvasott, olvasott. Sokszor álmodozott családról, szerelemről, nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott alkotó munkálkodásról. Hálás volt annak, aki megnevettette, s örült, ha társait erősnek, bizakodónak látta. Már húsz esztendeje nincs köztünk, s még mindig csak ötven esztendős lenne. Ma sokan felköszöntenék. Egészen bizonyosan így lenne. Bárhol dolgozna népünk javáért, bármilyen tisztséget töltene be, a régi Kulich Gyula lenne. Szeretné mindenki, mert éreznék sose fáradó, sose csalódott, sose lohadó emberségét. Hajtsunk ma fejet édesanyja előtt, aki még köztünk van, őt pedig úgy idézzük fel emlékezetünkben, ahogy nyurgán, fiatalon és derűsen hajdan útnak indult lobogó hitével, bátran és eltökélten cselekedni. Vadász Ferenc élelemre. Később egyedüli és legfőbb gondja a szervező-nevelő munka lett, a kizsákmányoltak harcra mozgósítása, és az életmentés. Már küszöbön állt a háború réme. Radnóti Miklós himnuszt írt a békéről: Mert egyszer béke lesz. Ú, tarts ki addig lélek, védekezz! Valamiféle aszkéta volt-e Kulich Gyula? Tán proletár szent tógájában akart tetszelegni? A legkevésbbé sem. Nálánál jobban senkisem szerethette az életet, a vidámságot, a szép szórakozást — és az étvágyával se lett volna semmi baj. Mégis — a kegyetlen kor tette ezt — tudatosan rá kellett szoktatnia magát, szervezetét, egy bizonyos önmegtartóztatásra, mert tudta, felkészült rá, hogy lesznek nehéz és még nehezebb hónapjai, évei, amikor — ha némiképpen hozzászokott — könnyebb lesz töretlen lélekkel elviselni a nehézségeket, s ha úgy adódik, a kínokat, a gyötrelmeket is... Kulich Gyula úgy beszélt mindenkivel, hogy közben szüneteket tartott és megvárta, mit válaszol a másik. Türelmes volt, nagyra becsülte a jó szándékú embereket. Azt mondta egyszer: Ha egy értékes embert mégnyersz a mozgalomnak, megkétszerezed önmagadat, ha kettőt nyersz meg. esetleg megháromszorozod. És nekünk fcü- lön-külön minden tisztességes emberre szükségünk van, mert sai, Orkúton a bányászok álltak le. Az országban már hadigazdálkodás folyt, a kommunisták munkájának tüzzel- vassal útját kellett állni. Vezetőik közül a fiatal Kulich látszott a legveszedelmesebbek egyikének. Miből merítette ez a húsz egynéhány éves munkás országra ható erejét? Honnan? Egyszerű volt, síze- rény, halk szavú és szeretetre méltó. Megtanulta a történelemből, hogy a felfúvalkodot- takat csak alattvalóik követik, haszonrészesedésért, vagy kényszerből. A nép igazi vezetőinek emberi tulajdonságaik kölcsönöznek rangot és tekintélyt Amikor Kulich Gyula a harmincas évek elején a fővárosban került, a nehéznél is nehezebb volt a munkások sorsa. Kevés munka, alacsony kereset vagy éhség, nyomorúság. Ennyit mondhattak magukénak. Aki dolgozott, jórészt az is csak az esztendő egy részében. így élt ő is, de maradni akart mindenképpen, minthogy már nem saját sorsa volt az ami leginkább izgatta. Előbb a nyolcadik kerületi szervezetbe, később a Szociáldemokrata Párt központjában gyűjtötte maga köré a legharcosabb fiatalokat, akik vele együtt edződtek kommunistákká. Évekig úgy élt, hogy sovány keresetét sem költötte el, félretett abból is valamit a munkanéküliség nehéz napjaira. Éppen csak annyija maradt, hogy jusson szállásra, érkezett Budapestre, apró, sötét szabóműhelybe került, valahol a Józsefvárosban. Aztán összejött sok más hasonló sorsú fiúval. Azokban is olyan tűz lobogott, mint őbenne. Aztán sokszor összejöttek, sok mindenről beszéltek: mit és miképpen kellene tenni, hogy az élet szebb legyen. Aztán mindig csak többen lettek, mindig erősebbek lettek, s ettől az erőtől és az együttesen hirdetett igazságtól sokszorosra nőtt a fiatal szabólegény ereje is. Egy napon már olyan erős, olyan félelmetes lett, hogy Éliássy Sándor Öméltósága, a székesfőváros rendőr- kapitánya „szigorúan titkos” iratot küldött róla Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter úr őkegyelmességének. Jelentette, hogy sürgősen és erélyesen intézkedni kell a Kulich Gyula nevezetű fiatal munkás felforgató tevékenységének megakadályozására, mert működésének hatása már odáig terjed, hogy Kaposvárott sok száz ifjúmunkás gyűlt ösz- sze, kenyeret, békét követelni, s összedugták a fejüket szervezeteket alakítanak, tanulnak, röpiratot írnak, Debrecenben, Szolnokon, Győrött, Zalaszení- gróton és másutt az iparos legények, a diákok, a béresekés a napszámos lányok. A Heves megyei Karácson- don és Kecskeméten a szőlőtelepeken alkalmazott napszámosok követeltek béremelést, Tokodon az üveggyár munkáHa a kései utókor egyszer legendába szövi a tegnap és a ma históriáit, újfajta hősökről beszél majd, akik a gyárakból keltek útra, vidéki kisvárosokból, falvakból, tanyákról, hogy kiálljanak a nép igazságáért, immár nem törökök, nem Habsburgok, nem is helytartóik ellenében, hanem azokkal az elnyomókkal szemben, kiknek uralma arra az évszázadra esett, amelynek történelmi neve: a kapitalizmus korszaka. Az egyik történet valahogy így szól majd: Elindult egy munkásfiú Békéscsabáról, látszólag vézna, gyenge, de nagy A«ó lakozott a szívében. Megkel lett elhalasztani, vagy tőle elállni. A 2—3 gyermekes szülőknél felmerül az Is, ha csak az apa dolgozik, hogy egy fizetésből nem könnyű 5 személyt eltartani. De őszintén meg kell mondanunk, hogy kimondva. vagy elhallgatva, de a legtöbb esetben a szülők egyre fokozódó szórakozási vágya játssza a legdöntőbb szerepet. A gyermek ugyanis akadályát képezheti a fiatal háza. sok társaságba, moziba, színházba, presszóba járásának. — Mik tehát a családtervezés felsőbb irányításának feladatai? — Kétségtelenül a prevenciónak, a megelőzésnek nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Gyógyszergyártásunk ezen a téren sem marad él a világszínvonaltól és rövidesen nagy százalékban biztos készítmény gyártását kezdi meg. De természetesen az illető környezet optimális kialakítása, megteremtése már gazdasági feladat. Az 1963-ban életbe lépett szülés utáni szabadságolási lehetőség törvényes rendezésének feltétlen pozitív hatása kifejezetten érezhető volt! Ezt a lépést, népgazdaságunk teherbíró képessége arányában, két. ségteknül több is követni fogja- . — Újszerű féladatként merül fel, — fejezi be a beszélgetést dr. Bukovinszky László, — a terhesgondozás széles körű feladatainál: sorában olyan új program kidolgozása, melynek célja, hogy a legnagyobb tapintattal és körültekintéssel felfedje a terhes anya érzelmi motívumait, majd annak birtokában, igyekezzen őket áthangolni, kiszűrni. Semmiképpen sem a születésszabályozást kell megszüntetni, hanem a közvélemény széles körű, intenzív formálására, nem utolsósorban pedig okos nevélőmun- kára, mindennemű kispolgári álszemérem teljes levetkőaésé- re van nagy szükség! A nő, az édesanya életének eélja, értelme és legfontosabb feladata: az anyaság. Az életnek utódokban kell folytatódnia. Sugár István bányászatban. Éppen a közeljövőben indítunk részükre egy továbbképző tanfolyamot. — És az üzemen kívüli balesetek? — Az igen sok! Itt bizony akad javítani váló. Sok műszak kiesik a dolgozóink otthoni könnyelműsége miatt, ami néha a termelés folyamatosságán is érezhető. — Az egyéb betegségek? — Erről is érdemes beszélni. Főleg a mezei munkák dandárja idején aránytalanul felszökik a számlik. — Nem ellenőrizték őket? — Nincs módunk gyakran eljutni minden községbe. Most gondolkozunk azon, hogy községenként jelöljük ki a> beteg- ellenőröket. Ez talán segítene. — összegezve az 1963-as évet:, milyen tanulságokkal szolgált? — Tanulmányi év volt ez a részünkre is, hiszen tapasztalatok nélkül vállaltunk óriási feladatokat A tanulság? Ügy Így az új év első heteiben í a szakszervezetek is — mint j a munkaverseny gazdái — számot vetnek: miként sáfárkodtak a dolgozókban feszülő akarattal, megmentettek-e { mindent a célul tűzött nemes feladatok érdekében? Hol akadt nyitott rés, amely- í nek foltozgatása szükséges? t Ezekről a kérdésekről be- j szélgettünk a gyöngyösi XII- T es. akna szakszervezeti titka- £ rával, Berta Tiborral. — Bár a december gyengébben sikerült, az eredménye- , két tekintve mégis elegedet- 1 tek lehetünk. Egyszóval, jól c zártuk az évet. Minden dicsek- s vés nélkül mondhatom, hogy nálunk az már hagyomány, hiszen utóvégre a szocialista üzem címért harcoltunk. e — És sikerült... ? g — Még nem tudjuk. ■ - s Amit azonban a szerződésben vállaltunk, azt az utolsó pon- e tig teljesítettük. — A vállalásoknál lehet ám é a mércét alacsonyabbra és ß magasabbra is szabni! — Mi magasabbra szabtak. Bizonyításul talán néhány ada- r tot: általános iskolában 180 fő 1 jár. Ebből 116-an itt, az üze- ^ nti iskolában tanulnak. Atech- j nikumok különböző fokozatain ?6 fő, míg az egyetemen 9 fő képezi magát. A munkásakadémia harmadik évfolyamának létszáma 50 fő, 140-en a párt- és a szakszervezeti oktatásokon vesznek részt Ezeken kívül voltak szakmai tanfolyamok. Summázva tehát:dolgozóink 75—80 százaléka műveli magát valamilyen formába». A szerződésben van egy lényeges pont, mégpedig a balesetelhárítás. És hogyan áll-.. ? — Nem akarok száraz számadatokat sorolni, de 1962-höz viszonyítva a baleseti statisztika összehasonlíthatatlanul jobb képet mutat Sőt beleset védelem terén a mutatók tekintetében élen járunk még országos viszonylatban is. A munkavédelmi őrséghálózatot először mi szerveztük meg »