Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-18 / 14. szám

4 NEPÜJSAG 1964. január 18., ®o tribal oníffrzz. BOCCACCIO 70 iT^T A harmadik filmnovella cí­me: A munka. Eredeti és át­vitt értelemben van itt mun­kánál szó. A téma itt is, annyi­ban is boccaccioi, hogy az asz- azony szokatlan szerelmi meg­oldásra vállalkozik: eseten­ként 400 000 líráért lesz a fér­je szeretője. Számára ez a munka, ez a pénzkeresés. Ho­gyan jut él idáig a kis „Bube”, a milánói gróf felesége? A férj a lapok hasábjain szere­pel, mint bortrányhős, akit az asszony apjának pénze tess — arisztokrata származását is be­leszámítva — nagystílű éjsza­kai lovaggá. Amikor a botrány a lapok első oldalára kerül, a léhűtő gróf ügyvédi konzíliumot hív össze. S itt jön a kapitalizmus, a pénz logikájának tarthatat­lansága: lehet erkölcsi kérdé­seket jogi csűrés-csavarások. kai, megvesztegetésekkel meg­oldani? Aligha. A négy ügy­véd — köztük egy professzor — tehetetlenül állnak és ülnek órákon át a grófi palota . rönyvtártermében mindaddig, amíg a gróf félesége váratlan fordulattal megoldja az üzlet­emberek számára a gordiusi csomót: nem válik eü, hagyja. hogy az apja pénzét a férje lasználja. De kegyetlen a fér­jével és önmagával szemben: kéri az esetenkénti négyszáz­ezret Mert ő így dolgozik. Ha Lilly megkaphatta és ha Imala, a nyilvánosház főnökasszonya, a lányok után még levágott a léha grófról háromszázezret, íme, a pénz szaga felülről, lu- .vusvilágífásban, művészi érté­kű bútorok között, exkluzív környezetben, rafinált szóára­datok, sziszegő szóváltások kí­séretében. Luchio Visconti, a rendező mindent tud hőseiről, de csak a lényegeset mondja el. Azt hogy a társadalom tojáshéj vastagságú felső rétegében ho­gyan szennyeződnek be egy­mástól az emberek — a pénz miatt, a pénz hatalma miatt Komy Schneider a feleség vigasztalhatatlan pózában ki­tűnő alakítást nyújt; keresetlen mozdulataival és őszinte arc­játékával rokonszenvessé teszi ezt az önmagán is bosszút álló nagyvilági dámát, aki munká­nak látja férjének,, szexuális impulzusait?’ kiszolgálni — ha­vi négyszázezerért. Frivol családi kép ez a tör­ténet, de igaz. A Renzo és Luciana az utol­só novella ebben az eggyé öt­vözött és eggyé tartozó négy alkotásban. Itt a pénznek — hogy a borábbi kifejezést ve­gyem elő — alulról van szaga. Renzo kifutó ott, ahol Lucia- na gépkönyvelő. A gyárban a lányoknak nem lehet férjhez menniük és szülniök, mert ak­kor elbocsátják őket: így szer-, ződtek és a szerződést nem szabad megszegniük. Renzo és Luciana érthető okokból fogva megesküsznek, de titokban tartják, míg egyszer — éppen örömükben — a házasok el­árulják magukat a gyári fel­ügyelő előtt. A gyárból repül­niük kell. A férj éjszaka dol­gozik, reggel épp hogy találko­zik Lucianával, aki nappali műszakban keresi a kenyeret. Gyermekről most sem lehet szó, mert van sok-sók részlet, amit fizetni kell. Luciana hajt­ja Renzot az esti iskolába is. Mindez a pénz miatt, mert a tőke, a pénz olyan, mint a gyárban, a felügyelő: önző és kíméletlen. Sivárrá és kapko- dóvá válik az élet, mert min­den érdek a pénzhez kötődik. Renzo fáradtan jön haza, Lu­ciana nyugtalanul, alszik egye­dül éjszaka. Renzo a nappali alvásban álmodik a jövőről, amire szűkös és szorító körül­mények között kell vámiok. Mindennel takarékoskodniok kell, a szerelemmel is. És ho­gyan kell megalázni a szerel­met és megalázkodni a bol­dogság miatt, még a szülők előtt is! Mennyi kezdődő és folytatódé emberi nyomorúság a modern bérpaloták és világ­városi neonreklámok között. A négy novella közül ez az utolsó a legsötétebb szürke: a sok millió kisember — nem kispolgár! — gyötrődését fogja össze képekké. Mario Monice,U és operatőrje, Armando Nan- nuzzi jellegzetes képkontrasz­tokkal rögzíti belénk a gyár hatalmasságát és a kisember kiszolgáltatottságát. Marisa Solinas a másik három női fő­szereplőhöz nem hasonlítható sem művészetben, sem alkati­ban, de aprózó verébszámy. vergődéseivel, szüntelenül ag­gódó asszonyi fecsegésével so­kat mond él a mai olasz kis­emberek életéről. A Boccaccio ”70: négy kitű­nő olasz rendező szándékát valósította meg: a mai életről elmondani a bíráló lényegeset úgy, hogy az mulattasson is és gondolkoztasson is. A film mindkét értelemben és mai módon volt Boccaccio sze­rinti. (farkas) 03 darab próbái kezdődtek a iéten a színházban. Király lezső—Vécsey Ernő Az igazi i zenés vígjátékának olvasópró- áját tartotta Hortobágyi Mar­ni rendező. A próba egyik rdekessége Volt, hogy Vécsey írnő, a vígjáték zeneszerzője s részt vett azon és szemé- yesen interpretálta a darab eneezámait a darab szerep­űinek. „Az igazi”-t a győri Cisfaludy Színház mutatta be Iső izDen és játszotta nagy si- :errel. Vajay Erzsi, Fontos 4agda, Antal László, Lórinczi '.na, Kanalas László, Bálint György és a színház fiataljai onutóak fel, hogy Egerben is ikerre vigyék a kedves vigjá- ekot. ★ Az Aiasz múlt év december 8-ára hirdetett tv-közvetí- ése, technikai okok miatt —■ mint arról akkoriban beszá­moltunk — elmaradt. A köz­elítés új időpontja január 28. 1 televízió munkatársai min­ién előkészületet megtettek, togy ezúttal semmiféle aka- íály ne jöhessen közbe, s így anuár 28-án az egész ország áthatja a színház nagy sikerű Liasz-el óadását ★ A tv-közvetítéssel sem ér még égiet az Aiász és a Nőuralom ikeres pályafutása. Február izedikén ugyanis a budapesti özönség előtt is bemutatja a zínház a két darabok Az éle­dés színhelye a Fővárosi Ope- ettszinház lesz. Meleg nézőtér várja az első idei színházi előadást Gyöngyösön Hosszas huzavona után, sok lehézség elhárításával végre anuár I4-e óta „teljes gőzzel” nűködik Gyöngyösön a Városi Művelődési Házban a központi ütés. Az idei első színházi előadá- lon már jól fűtött, meleg né- jötér várja a közönséget. A gárdonyi Színház mutatja be létfőn 15,30 órakor és 19 óra­tor a Doktor úr című kétré- Kcs vidám, zenés játékot, Három . napig Gyöngyösön tartózkodott Halasi Imre, a színház gazdasági igazgatója és Perlaky Kornél szervező titkár. A város vezetőségével, üzemek és hivatalok dolgozói­val tárgyaltak a gyöngyösi ál­landó jellegű színházi előadá­sok előkészítéséről. Mint út- jukról hazatérve beszámoltak, Gyöngyös dolgozói lelkesen fo­gadták a gyöngyösi színház megalakításának hírét és min­dent megtesznek, hogy a vál­lalkozás sikeres legyen. ★ Varga Ferenc, az Egri Váro­si Tanács vb-elnöke a napok­ban ellátogatott a színházba. Ez alkalommal azonban nem este és nem előadás megtekin­tésére, Látogatásának ezúttal más volt a célja. Már arról to­Télen gyorsan esteledik. A varjúsereg korán felgallyal a fákra és a nyálak, bemerész­kednek egészen a tanyáig. Es­tefelé bőven akad munka az istálló körül. Égnek már a villanyok, ami­kor érkezem. Két ember csillé­ben silót tol a jószágok elé, ■ tejházban az asszonyok kan­nákkal zörögnek. Köpcös, bőrmellényes ember a brigádvezetö, most ér ide 6 is az etetéshez. Figyeli a por­ciózást, viccelődik a menyecs­kékkel. A parányi dobkályha teteje már vörös a hőségtől, egy ember rőzsévef tömi sza­kadatlanul. — Tüzelj, Andris! — muto­gat kézzel-lábbai Tilai, a bri­gádvezető és ledobja magáról a báránybör-mellényt. Andris néma. ötven eszten­dősnek nézem, de az is lehet, hogy negyven. Az asszonyok fázósan melengetik ujjaikat a leúlyha fölött, aztán fejéshez készülődnek. Andris sután mo­solyog, az asszonyokra pillant, aztán újra indul egy kosár ró­zsáért. Ketten maradunk. — Ki ez az ember? — kér­dezem Tilait — Ide tartozik. Hozzánk, a szövetkezethez ... Azelőtt a kutya se törődött vele, pedig itt él Tárkonyban, amióta csak az eszemet tudom. Régebben búcsúkra járt, még Szevtícátra lyik a tárgyalás, hogy mi le­gyen a rendeltetése a Rossz­templomnak, ha a színház ki­költözik belőle. Biztató elő­jel... Kautzky Ervin Elemér, Zá­rna»» Vilma pedig Júlia sze­lepét vette át a Dankó Pistá­ban. Mindketten sikeresen ol­dották meg feladatukat és fel­váltva játsszák a szerepet Lenkey Edittel, illetve Huszár Lászlóval. Többszörös szerepváltásra került sor a Doktor úrban is. Kanalas László Puzsért, Szabó Mária Lenkét, Szilágyi Tibor Cseresznyést, Pálffy György pedig az igazgatót játssza az új betanulásban. hogy ha majd nem bírja már tovább a munkát, a rengeteg szerszámot, a hosszú évtizedek alatt összegyűjtött sok-sok munkaeszközt csak ócskavas­ként lehet értékesíteni. Kinek kellene mindez? A mester minden szavában borong a fájdalom: a szakmá­ját „temeti" már most, pedig nagyon a szívéhez nőtt. Hiába volt tizennyolc évig kényszer- szünetre ítélve, addig-addig fordult egyik hatóságtól a má­sikig', amíg 1962-ben vissza nem kapta az iparengedélyét. Mert szerinte nincs szebb, ér­dekesebb szakma a puskamű­vességnél. Mit kell tudnia a puskamű­vesnek? Nagyon sokat. Sorolja is: többféle méreggel dolgozik, is­meri a puskacső anyagának öt­vözését, a világ szinte vala­mennyi fegyvergyárának ter­mékét, a lövedékek sokféle mutatóit, hatékonyságát. Min­dent, amit a fegyvergyárban a szakemberek csak külön-kü- lön tudnak. Itt, ebben az ön­álló kis műhelyben nem lehet a mesterségen belüli speciali- zálást megvalósítani. Szétrob­bant a puskacső? Csinál he­lyette másikat. Eltört a puska­tus? Farag helyette másikat És minden mást, ami csak va­lamennyire is összefügg a fegyverrel. Van ugyan néhány gép is a kis műhelyben, de főként kézi szerszámok találhatók minde­nütt. A gerendás mennyezetre függesztve, a fal melletti áll­vány rekeszeiben, apró Ids fa­ládikákban, a belső aprócska „raktárhelyiségben” — bárho­is eljutott az öreg asszonyok­kal. Padlásokon, kazlakban aludt, ha nagyon éhes volt, ké- regetett, de nem lopott soha. Andris behozza a rozsét, le­kuporodik a kályha mellé és a vaságy alól előkapar egy jó csomó cirkot. IC ét üd(<j jószágokat Andrisnak köszön­hetjük... Csodálkozva nézem Tilait. — Nyár végén valaki jóked­vében idetévedt záróra után. Szállást kért a szalmában. Éj­fél tájban Andrisnak valahogy eszébe jutott a „vendégAmA­— Mégis, hogy került ma­gukhoz? — Négy éve, amikor az a kegyetlen tél volt, félig meg­fagyva találtak rá egy elha­gyott padláson. Amikor kijött a kórházból, azt mondta az el­nök: — Andris a faluhoz tartozik. Dolgoznia, élnie kell neki is. ...Így lett Andrisból szövet­kezeti tag. Igaz, kicsit esetlen szegény, de tiszta a gondolko­dása. Azóta itt él. ebben a szo­bácskábán, a jószágok körül. Közben figyelem Andrist. Kezében a cirokszálak formás seprővé változnak, apró szer­számaival ügyesen dolgozik. — Az istállót, meg ezeket a kor belépett az istállóba, már füst volt és tenyérnyi foltot perzselt a cigaretta az alvó ember kabátján. Égett a szal­ma is. Segítséget nem hívha­tott, mert tíz perc járásra van innen a falu, így aztán maga szaladt vízért, maga oltotta el a tüzet is... Az asszonyok lassan végez­nek a fejőssel. A tejházból hangos nevetést hallok. Andris mintha csak egyedül lenne a világon, szorgalmasan kötögeti a seprőt. — Mint nappali őr kap mun­kaegységet — magyaráz to­vább Tilai. A múltkor papírt, ceruzát leért, megcsinálta a há­za „tervrajzát”. Azt magya­rázta, hogy jövőre megkezdi az építkezést. Szoba-konyhás há­zat, szép leertet tervez... Kint kavarja a havat a szél. A kályhának, ha nem tömik, mindjárt lankad a tüze. And­ris észreveszi, fellobbantja a lángot. A tejházból valaki üveget hoz és az asztalra állítja, And­ris elé. — Itt a vacsorád. Andris csak a száj mozgását lesi és a fejével biccent. A brigádvezető megérinti, a karom: — Életfogytiglan tartó ha­szonélvezet. Közgyűlési határo­zat, benne van a jegyzőkönyv­ben is. A tűz óta Andris min­dennap kap két üveg tejet „tiszteletdíj” címén... Mire végeznek az asszonyok, mi is szedelődzködünk. Tilai felráncigálja vastag bőrbeke- j eset, az asszonyok is előszedik a meleg kabátot, kendőt. Andris mindezekről csak ak­kor vesz tudomást, amikor a brigádvezető megérinti a vál­lát és köszönésre nyújtja a ke­zét. A kis szobán túl nagy darab szürkeség az egész világ, csak a hóbuckák világítanak. Tilait várnom kell, visszapillantok há>t az ablakon. Andrist látom, amint ül az ágv szélén és jó­ízűen kortyolgatja az üvegből a frissen fejt. meleg tejet... Szalay István dolgozák egy távcső felszerelé­sével: két' tartólábat kellett előbb elkészítenie, ebbe rugós csapok merevítik bele a táv­csövet. És olyan pontossággal kellett a megmunkálást elvé­geznie, hogy a távcső soha ne mozdulhasson ki a bemért irányból. Hihetetlen figyelmet, precizitást igénylő munka, és mindezt lényegében kézi szer­számokkal csinálta meg. Bármilyen furcsának tűnik is, a jó fegyverműves egyben nagyon kell, hogy szeresse a vadakat is, tudtuk meg most Hegyvári Sándortól. A vadá­szat ugyanis nem öldöklés, ha­nem „aratás” — a termésfeles­leg betakarítása. Tehát a va­dat úgy kell meglőni, hogy mi­nél kevesebb fájdalommai jár­jon a kimúlása. „Tűzben ro­gyik össze a vad”.: ért a kifeje­zést használta. Az egyetlen halálos lövés azonban jó fegyver nélkül el­képzelhetetlen . De az emberi élet megóvása is azt követeli meg a puska- művestől, ' hogy csalt tökéletes fegyvert adjon ki a kezéből. Ehhez szükséges az ..erőkémle­lés”. Miből áll ez? Két lövés­ből. Előbb kéts^fces, majd másfélszeres mennyiségű pus­kaport tölt bele a lövedékbe, hogy kipróbálja: bírja-e a „szokásos" megterhelést a cső? Ha az erőkémlelés sike­res volt, jöhet a fegyverért a tulajdonos, személyesen még­hozzá, hogy aláírásával igazol­ja a fegyver átvételét Amíg est meg nem történik, a puskáikat hatalmas páncélszekrény őrzi. Hogy tavaly, egy év alatt mennyi fegyvert javított meg? Megnéztük a könyvekben. Ma­gánosoknak küencvenkettők közületeknek pedig száz- huszonhármat Arra is kiván­csiak. honnan hozták ezeket a puskákat Gyöngyösre? Csak egy szóval felelhetünk: min­denfelől. A műhelyben most is leg* alább tucatnyi, szétszedett fegyver látható. Van köztük, amelyiknek a csöve nyílt szét, mint a rózsa, van, amdnék a* agya vár javításra. A sarokból aztán előkerül egy nagyon régi fegyver. Hosz* sza közel járhat a két méter­hez. Csupa cső az egész. Vas­tag, nehéz vascső. Az agya ré­gi pisztolyra emlékeztet De szép, cizellált mintákkal fut­tatta be az egykori mester«, Kár, hogy az enyészet és a rozsda már kikezdte. Ügy hall­juk, ez a fegyver lehet már néhány száz éves. Állítólag a riff-kabilok használták és aa Apponyiak fegyvergyűjtemé­nyéből származik. Az első elöl­töltős, gyutacsos puskák egyi­ke. Afrika északi hegyvidékein védhette valamikor a szülő­hazát a betolakodó gyarmato­sítókkal szemben. Még két érdekes fegyverrel ismertet meg bennünket Hegy­vári Sándor. Nemrég két pár­bajpisztolyt tett alkalmatlanná műszakilag a használatra. Csa­ládi emlék, hagyaték a két fegyver. A másik, egy 1900-as évekből származó, nagyon szé­pen díszített vadászpuska, Bánffy báró fegyvere volt, amit volt vadásza örökölt, at­tól vette meg mostani tulajdo­nosa. G. Molnár Ferenc Felvétel az ápolónöftópzö iskolát tanfo yamaira A Fővárosi Tanács egészség- ügyi osztálya felvételt hirdet a fővárosi általános ápolónő- képző iskolák márciusban kez­dődő tanfolyamaira. Felvételre jelentkezhetnek elsősorban budapesti leányok és asszonyok 17—35 éves korig. A felvétel iránti kérelmeket február 20-ig kell az iskolák címere beküldeni. A kérelem­hez csatolni kell közép- vagy általános iskolai bizonyítványt, önéletrajzot, születési anya­könyvi kivonatot, orvosi iga­zolást és 2 darab fényképet. Az iskolában a hallgatók tel­jes ellátásban részesülnek. A budapestiek bejárnak, a vidé­kiek bentlaknak. Bővebb fel­világosítást az iskolák nyújta­nak. HOL VAN ILYEN MESTERSÉG? Az ország egyetlen puskaművese Mi lesz az utánpótlással? - Ha nincs szerszámod, csináld meg magad! — A riff-kabil puskától a párbajpisztolyig mondja: abban bízik, hogy ez­után talán fontolóra veszik az illetékesek — ennek a mester­ségnek van jövője, mai körül­ményeink között is. Mert Hegyvári Sándornak legfőbb bánata, hogy nincs utánpótlás, nem vehet fel ta­nulót. Kisebbik fia szívesen átvette volna a mesterségét, de kérését a „zord” hivatal eluta­sította. Mintha halálra ítélték volna a puskaművességet. Ki­csit fájdalmasan, némi ön­gúnnyal jegyzi meg a mester, vá nézünk. Saját maga készí- : tett el egy homyonfúró gépet, most készül a gyalugép. A sú­lyos vaslemezekben azonban még csak a mester látja meg a későbbi gépet. Van azon még munka, éppen elég! Honnan is tudna olyan gé­pet, szerszámot venni, amire szüksége van? A fegyvergyár­tól? Ha valamilyen javításhoz nincs szerszáma, előbb meg kell azt csinálnia, hogy a pus­ka majd ismét működhessen. Most például már egy hete Lehet-e foglalkozást nagyon szeretni? Lehet. A foglalkozás szenvedéllyé válhat. így van ezzel Hegyvári Sándor is, az ország egyetlen önálló puska­művese. Érdekes mesterség -az övé. ö az utolsó mohikán eb­ben a szakmában. Miért? Nincs igény a puskaműves te­vékenysége iránt?- A tények mást bizonyítanak. Ajánlom: nyissunk be a kis gyöngyösi műhelybe. Élénk mozgású, élénk beszé­dű, vékony, szikár férfi az 53 éves mester. Nemcsak szívesen beszél a munkájáról, hanem örül is annak, hogy az újság nyilvánossága elé kerül ked­velt szakmájának jövője. Mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom