Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

>964. január 16., csütörtök NÉPÚJSÁG 8 Közös tehervagonpark 1 ■■ 1 1 rr mm N kölcsönös elonyok Beszélgetés a MÁV vezérigazgató-helyettesével (Tudósítónktól.) A napokban az európai szo­cialista országok gazdasági együttműködésének, a szocia­lista nemzetközi munkameg­osztás fejlődésének újabb je­léről, sikeréről adott hírt a sajtó. A kormány — a KGST végrehajtó bizottságának egyezménye alapján — jóvá­hagyta és az Elnöki Tanács elé terjesztette a KGST-orszá- gok közös teherkocsi-parkjá­nak megteremtésére vonatko­zó csatlakozásunkat. A ma­gyar vasúti forgalom jelentős eseményével kapcsolatiján fel­kerestük Lindner József MÁV vezérigazgató-helyettest, és Berki Béla MÁV forgalmi és kereskedelmi szakosztályve­zetőt, akik kérdéseinkre az alábbi felvilágosítást adták: Milyen szükségesség indo­kolta, és mi a lényege a közös teherkocsi-parkra vonatkozó * megállapodásnak? A KGST kocsiközösség lét­rehozásának terve néhány éve a magyar kormány javas­lataiként került a KGST vég­rehajtó bizottsága elé. A vb 1962-ben megvizsgálta, kidol­goztatta, s tavaly december­iben a tagországok képviselői­nek útján azt egyezményben rögzítette. Eszerint Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország. Lengyelország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Ro- nánla és a Szovjetunió vas- ital — az egyes országok for­galmának nagysága szerint 1964-ben létrehoznak egy 190 ezer kocsiból álló közös va­gonparkot. Sok alapos indók szól, a kö­zös park kialakítása mellett. Az érvényes egyezmények sze­rint a nemzetközi forgalomba a tehervagonokat, kiürítésük után, azonnal vissza kell kül­deni a tulajdonos országba. A késedelem jelentős kocsikl- használati díj fizetésével jár, s így a vasutak —, hogy csök­kentsék a népgazdaság valuta- fizetési - kötelezettségeit — rendszerint üresen küldik vtsz- sza a tehervagonokat. Bizo­nyos esetekben a belföldi for­galomban sem vehetik igény­be azokat a szocialista orszá­gok vasutak Ez a rendszer végeredményben igen költsé­ges, hiszen a MÁV vonalán a szomszédos országokba visz- szatérő kocsiknak alig 25—-SO százaléka szállít rakományt, s a hazatérő vagonoknál is ha­sonló az arány. A magyar vi­alatt több százmillió forint megtakarítást eredményezhet a szocialista országokban. Mikor lép életbe az egyez­mény, s milyen lesz a kocsi­park irányításának szerveze­ti felépítése? Miután a kormányok min­den országban jóváhagyták, Prágában, a szervezet székhe­lyén összeül az elvi irányító szerv, a közös kocsipark taná­csa. Megtárgyalja és jóváhagy­ja a» működési szabályzatot, az ügyrendet, s kijelöli a végre­hajtó szerv, a közös kocsipark üzemi irodája feladatait. Az iroda a közös vagonok napi ki- egyenlítését, és a pénzügyi el­számolásokat végzi. Majd a személyi és a technikai feltéte­lek biztosítása után, még eb­ben az évben működésbe lép a KGST közös vagonparkja. Folynak-e tárgyalások a KGST-ben a vasutat érintő más kérdésekben? Természetesen. A megbeszé­lések a Sizemélyforgalom meg­javításáról, meggyorsításáról, a közös határállomások létesítéséről jó meder­ben haladnak. A tagországok közös erőfeszítéseiket tesznek a nemzetközi áruforgalom to­vábbi gyorsításával, és a nem­zetközi gyors-tehervonatok há­lósaidnak szélesítésével kap­csolatban is.. Meggyőződésünk, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás a vasút vona­lán további sikereket eredmé­nyez. ! Súlyos szerelmi bánat... I I Hétfőn este a délnyugal­i angliai Devon megyében Paing ton város állatkertje sürgős fegyveres segítséget kért a környéken állomásozó hadi­tengerészeti és szárazföldi ala­kulatoktól. Az történt ugyanis, hogy Jumbo, az állatkert há­romtonnás afrikai elefántján váratlanul idegösszeomlás vett erőt, s vad harci riadót trom­bitálva áttörte ketrecének kor­látjait, majd kirontott a szabad mezőkre, s mire idegcsillapító­ként kicsavart néhány fát té­vestől, s lakóival együtt feje tetejére állított egy madárhá­zat. Jumbo ápolója végül is banánnal, almával és narancs­csal édesgette magához a már lecsendesedett, de még mindig morózus elefántot. Miután a kiadós gyümölcs­adagot elfogyasztotta, s figyel­mesen meghallgatta ápolójá­nak vigasztaló szavait, hajnali két óra tájban Jumbo békésen visszaballagott kissé szétzilált ketrecébe. Az állatkert lélek­búvárának diagnózisa: Jurobón szerelmi bánat vett erőt, mi­után elválasztották barátjától, Hospie-től. — Szervusz, vagy? — Szervusz. Köszö­nöm, csak ... csak. És te? — Kösz. Én is csak... csak... Hát akkor szervusz. örültem, hogy láttalak... — Hát akkor, szer­vusz. Én is örültem... II. — Szervusz... Kép­zeld, találkoztam ez­zel az ostoba Pacolai- val... — Szervusz, na és? — Nem tud mást mondani ez az unal­mas fráter, mint hogy vagy... hogy vagy?... — Tényleg unalmas egy fráter... Külön­ben mi újság? — Semmi... És ná­latok mi újság? — Semmi... Szer­vusz! — SzervuszI (-6) Tizenöt perces vita a gyöngyösi XII-es aknánál A VITA CSENDES eszme­cserével kezdődött a gyöngyösi XII-es akna bányamesteri iro­dájában. Ám itt is úgy történt, mint általában, amikor a ki­mondott szavak heve és a mö­götte rejlő alapigazság magá­val ragadja az embert. Oláh Sándor, a 61-es front szocialista brigádjának veze­tője vitte a szót. — Nem tudjuk megbecsülni, amink van. Sok esetben paza­rolunk, mintha Krőzusok len- I nénk. Ezt úgy általánosságban Negyvenmilliárd értékű vagyon a termelőszövetkezetekben Az ország több mint 3600 termelőszövetkezetében befe- ződött az 1963. évi közös gaz­dálkodás értékelésének, a zár­számadásnak első szakasza: a leltározás. A termelőszövetkezetek lel­tárai együttesen mintegy 25 milliárd forint értékű — a ta­valyinál körülbelül 20 száza­lékkal nagyobb — beruházott közös vagyont: épületet, felsze­relést, gépet, ültetvényt, törzs­állatállományt mutatnak ki. A leltárba vett forgóeszközök —• vetőmag-, takarmány-, műtrá­gya-. üzemanyag- és egyéb készleteik, valamint a pénzfor­értem. De a kilenc évvel ez­előtt felépült legényszállónkat is annyit renoválták már, hogy egy újat lehetett volna építeni a költségekből. Méreti Károly mérnök azon­nal szaván fogja: — Ne beszéljünk általános­ságban! A ml üzemünknél ki tehet legtöbbet az anyagtaka­rékosságért Ti, akik közvetle­nül Irányítjátok a munkahe­lyeket. Miért jön ki a bányá­ból annyi elvagdosott fa? — Mert nem mindig kapnak méreteset — jegyzi meg a csen­des szavú aknász, Franczuz József. — Miért nem adtok le anyag­megrendelést? — Formaság... Számtalan esetben mást kapunk, mint amit igénylünk. MÉLYET SZIPPANTOTT Mérai Károly, majd a nagyobb nyomaték kedvéért az asztalra eiti öklét. — Egy szó, mint száz... A haladás alapja a pontos mun­kavégzés.. Ez vonatkozik a mér­nökre és a gépkezelőre egy­aránt. — Igazad van' — lopott a szón Oláh Sándor. — Hát ak­kor miért lett eltolva a 61-es nagyszerelés? — Neked kellesne tudnod! Te vagy ott a gazda — vágott vissza a mérnök. — Akkor szabadságon vol­tam. Helytelen utasítást kap­tak, ez az igazság. Tudjátok, mibe került ez a frontnak? Legalább 8 méterrel több lett volna az előrehaladás. — Nem voltál ott, azért nem ment rendben a munka — ve­tett ellent Mérai Károly Fran­czuz Józsefre kacsintva. — Ez nem Igaz! Amikor sza­badságra mentem, azt mondta a brigád: Menjen nyugodtan Sanyi bácsi, a munkával nem lesz semmi baj! Nehogy azt mondják, hogy no, nincs itt a gazda, tehát hanyagolunk. galmi eszközök — értéke kö­rülbelül* 14—15 milliárd forint. A szövetkezeti vagyon meny- nyiségi felmérése után niost országszerte megkezdődött az egész évi gazdálkodás eredmé­nyeinek, tapasztalatainak tar­talmi elemzése, értékelése, I több mint egymillió paraszt-1 család közös munkából szár­mazó jövedelmének pontos megállapítása. A szövetkezetek az idén első ízben nemcsak tiszta jövedelmüket, hanem egész évi termelésük halmo­sa ti an teljes értékét, azaz bruttó jövedelmüket is kimu­tatják. Az árnyak nem mozogtak tovább, a nesz abbamaradt. Aztán valami fémtárgy csatta­nása hallatszott, mintha a puska závárát húzták volna fel. Homaníi idegei megfeszítet­ten dolgoztak. Ha nem tesz valamit, vége van, itt pusztul. Az orosz falderitők — abban pedig Homann nem kételke­dett, hogy éppenséggel azok­kal került szembe — menten szitává lövik egy géppisztoly­sorozattal, vagy csupán egy késdöféssel végeznék vele. Mégis el kell pusztulni, ami­kor már ilyen közeli a cél? Gyorsan tenni kellene vala­mit. Olyasmit, ami feltartóz­tathatná a szovjet felderítő­ket.. De mit? Mindent ä másodperceit döntöttek el. S Homann hir­telen elkezdte énekelni az In- ternacionálét. Nagy igyekezet­tel és izgalommal éneltelt, mi­közben igen nehezen szedte a levegőt, fulladozott, úgy, hogy alig lehetett felismerni a dal­lamot. ■ Eltelt egy fél perc. Abba­hagyta az éneklést, hallgató- zott. — Komm her! — hallatszott egész halkan a domb mögül. S hozzátették: — Hände hoch! — Jawohl, jawohl, — sut­togta vissza igyekezettel a Gefreite. — Ich komme. Eldobta géppisztolyát, s a hangok irányába indult. Már elérte a dombot. S azonnal látta is, kikhez került. Hár­rombán adta fel a kérdést — Üljön le, — mondta neki. Homann valósággal rázuhant a padra. A felderítő parancs­nok észrevette, amint Homann a doboz cigarettára vetette pil­lantását. A tiszt felvette a dobozt, egy mozdulattal kíjebb rázta belőle a cigarettát, s a német felé nyújtotta. Homann köszönőleg bólin­tott, de nem vett belőle. Zsebé­be nyúlt, elővette fából készült cigarettatárcáját, s abból gyúj­tott rá. — Szóval, mégis miért jött át? ■— ismételte meg a kér­dést a tiszt. — Nincs kedve to­vább harcolni? Homann kiegyenesedett. — Nem, — felelte. — Harco­lok én még! A tiszt kíváncsian nézett rá. — Én kommunista vagyok, Oberleutnant úr... bocsánat, elvtárs. — Homann egy kis szünetet tartott, csak aztán fe­jezte be. — Gondolom, hasz­nos lehetek még. A tiszt figyelmes lett. Tud­ta, hogy az ügynökök, akiket a hitleristái: katonaszökevé­nyek gyanánt dobtak át a szovjet hadsereghez, legtöbb­ször ellátják magukat még a kommunista párt tagjainak irataival is. — Kommunista? — kérdez­te vissza megvető mosollyal. — És igazolni is tudja? Homann felállt. — Én természetesen megér­tem az ön hangnemét is, és bi­zalmatlanságát is, — mondta — A pontos munkavégzést említetted... — ejtette a sza­vakat Franczuz József a szo­kott, meggondolt módon. — El­ismerem, hogy nálunk, akná­szoknál is hiba van. A főmér­nök elvtárs utasításait néha bizony csak két-három napig tartjuk be. Ebből néha kár származik. A rossz vágatok ... — Éppen ezt akartam mon­dani! — szól közbe Oláh Sán­dor. — a 60—61-es front vága­tai annyira összeültek, hogy bizony a termelést is gátolják. Nem tegnapi hiba.., — Nem bizony... — bólin­tott a fiatal mérnök. — Az ak­nászoknak, akik naponként járják a munkahelyet, látniuk kellett ezt előre. Látták Is, de a főmérnök elvtárs is utasítás­ba adta, hogy a vágatokat fenntartókkal kell telepíteni minden műszakon. — Telepítettük... — szabad­kozott Franczuz József. — Az igaz... telepítettétek, de 1 belenyugodtatok az ala­csony tessék-lássék teljesítmé­nyekbe. NYÍLT AZ AJTÓ, megér­keztek a délutános váltás ak­nászai, a beszélgetés pedig új problémák felé, más vágányra terelődött. Tévedés ne essék, nem olyan fekete ám az ördög, mint aho­gyan a falra festik. Ennek a kétszeres élüzemnek az ered­ményei, a múlt éves tervmuta­tók — bár még nincsenek vég­leges adatok — arról tanúskod­nak, hogy az egész üzem me­netét tekintve, nincsenek itt komolyabb bajok. A2 elkapott röpke beszélgetés azt a tényt erősíti csupán, hogy ott szület­hetnek Igazán szép munkasike­rek, ahol a kisebb hibákat sem rejtik véka alá, ahol őszintén, szembe mondott szó­val vetnek gátat a lazaságnak. A nyíltan elhangzott szavak tetterőt és a közös ügy szolgá­latát bizonyítják. Az ilyen vi­ták méltóak azokhoz az embe­rekhez, akik a szocialista üzem címért harcolnak. Laczik János Állami kedvezményből félmillió forint Jól gazdálkodott és igen so­kat termelt az idén a mezősze- merei Dózsa Termelőszövetke­zet. Sikerrel teljesítette áruér­tékesítés! tervét, és a jó gaz­dálkodás eredményei a mosta­ni zárszámadásnál is megmu­tatkoznak. Nemcsak a termelési tervek teljesítéséből, hanem az állam által adott kedvezmények, le­hetőségek jó kihasználásából is jelentősen gyarapodott a bevé­telük. Közel félmillió forintos kedvezményt jelentett számuk­ra, hogy élni tudtak a 3004-es rendeletek által biztosított kedvezményekkel. Kedvez­ményt kaptak mindenekelőtt a saját gépeikkel végzett talaj- munkáért, az árutermelési terv túlteljesítéséért, a tervszerű rét és legelőgazdálkodásért, ás az üszőszaporulatok után is. Igen sok előnyt jelentett számukra az is, hogy az elmúlt évben gépállomási erőgéppel és saját Sz-lÖ0-as gépükkel 1600 folyóméter árkot készí­tettek a szövetkezet iapályos, vizes talajú földjein. Az a félmillió forint, ame­lyet a szövetkezet a különféle kedvezmények révén kapott, minden munkaegység értékét 5 forinttal emelte. Az állami kedvezmények jó kihasználá­sa tehát a közösség és a tagság jövedelmére egyaránt előnyö­sen hatott. Cs. I. csendesen, s közben mindegyrí a kezében füstölgő cigarettái nézte. — Mindez érthető. Nerr tehetünk ellene semmit. De ké­rem: vezessen engem az önöl parancsnoka elé! — Homann i tiszt szemébe nézett, s idege sen rántott egyet a vállán. — Az önök legfőbb parancsnoka elé. Valami igen fontosat kel! közölnöm. t Homannt a következő regge­len átszállították a hadosztólj felderí tő-parancsnokához. Amikor Homann a helyiség­be lépett, egy magas, szikár őrnagy állt fel az asztal mel­lől. — Amint hírük, valami fon­tosat kíván velünk közölni, Tessék, hallgatom. — Amit mondani akarok, körülbelül egy félórát vesz igénybe, vagy talán még annál is többet — Homann elővette a cigarettatárcáját, s kérdőn nézett a tisztre. — Rágyújthat — adott enge­délyt az őrnagy. Homann megköszönte, majd kinyitotta a cigarettatárcáját és az őrnagy felé nyújtotta. — Nem dohányzom. — Nem kínálni akartam. — Homann a cigarettatárca fede­lét mutatta. — Preparált. Ket­tős fedelű. A két fedél között pedig a párttagsági könyvem van. Emst Thälmann aláírásá­val. Az őrnagy kinyitotta a zseb­kését, s odanyújtotta a német­nek, man voltak, mindhárman te­repszínű álcázó köpenyben, Homann Jhason feküdt a föl­dön, s közben igyekezett fel­tartani a kezét. A három szov­jet katona odasietett hozzá. .,, A háromtagú felderítő egység parancsnoka egy óra múlva jelentést ^ tett feljebb­valójának az átszökött németi­ről. — Azt mondja, 6 szólította meg magukat? ■— kérdezte még egyszer a tiszt, miközben feljegyzett valamit a jegyzet­tömbjébe. — Elsőnek ő szólított meg, főhadnagy elvtárs. — És az Intemacionólé? — Igen, azt énekelte, főhad­nagy elvtárs. *— De közben reszketett a hangja. Éreztem. — Mindjárt §h is kipróbá­lom, még mindig reszket-e, — nevette el magét a tiszt Homannt a bunkerba vezet­ték. Amikor megállt .az ajtó­nál. hirtelen felkapta a fejét, s teljes erővel összecsapta a bokáját. — Csak a „Heil Hitler!” hiányzik még hozzá — mond­ta maga elé a főhadnagy. — KI ön? — kérdezte németül. Homann megnevezte magát, közölte az ezred és a divízió számát is, amelyhez tartozott. — Igen — mondta közönyö­sen a tiszt. — És mi ügyben tette tiszteletét nálunk? Homann ajka összerezzent. Veste elemyedt, alig állt a lá­bán. A szovjet tiszt közben arra gondolt, hogy túlságosan go­szonyok között évente 80 mil­lió kilométert futnak üresen a nemzetközi kocsik. A meddő fuvardíjak összege a szocialis­ta országok viszonylatában több száz millió forintot tesz ki. Az egyezmény aláírásával ezt a költséges rendszert vál­toztatták meg a baráti orszá­gok vasutainál. Milyen kölcsönös előnyök­kel jár a kocsiközösség lét­rehozása? Az áruszállítások minden szocialista országban állandó­an emelkednek. A jó együtt­működés révén a vasutak for­galmának nehézségeit ilyen módon is enyhülhetjük. A kö­zös kocsipark létrehozásának fő célja a vagonok üres futá­sának csökkentése, s ezzel a vasúti forgalom gyorsítása, ol- csóbbítása. A megoldás módja és az együttműködés lényege abban van, hogy a tagorszá­gok a nemzetközi forgalomban részt vevő teherkocsijaik egy részét — megfelelő arányban — a közösség rendelkezésére bocsátják. A kocsik tulajdon­joga ugyan* fennmarad, de az egyes országok ar. OFV-jellel ellátott valamennyi vagont sa­ját kocsijukként korlátozás nélkül használhatják. Rendel­kezhetnek azokkal saját bel­földi forgalmukban, rakomá­nyaikat elküldhetik más. az egyezményben részt vevő or­szágok vonalaira, sőt a nyu­gati államokba is. Egy ország a kocsiparkból annyi vagont használhat naponta díjmente­sen, amennyivel belépett a kö­zösségbe. Bizonyos számítások és ta­pasztalatok alapján az üresen visszatérő vagonok száma ily módon 25-28 százalékra csök­kenthető. S tekintettel arra, hogy a 100 ezer vagon évente 20-30 esetben is felhasználha­tó, nagy megtakarítás jelent­kezhet. Csökkennek a felesle­ges vonattartások, hiszen a ko­csipark a kiürítés irtán bárhol megrakható. Optimális becslé­sek szerint az üres futások 20 százaléké« csökkenése egy év

Next

/
Oldalképek
Tartalom