Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

1964. január 12., vasárnap NÉPOJ8AG s Falusi pártszervezeteink a zárszámadások sikeréért Rekord élelinis7erío<iya$ztás 1%3-ban Az orvosok kiszámították, hogy az emberi karizmok a gé. pék jóvoltából ma alig fele­annyi munkát végeznek, mint húsz évvel ezelőtt Annál ed­zettebb azonban gyomrunk izomzata, amely 1963-ban az évszázad legfeszítettebb tervét is túlteljesítette. A karácsonyi és szilveszteri fogyasztás vár­ható étel- és italmennyiségét is beleszámítva, az év folya­mán egy és negyedmillió ton­na tej- és tejterméket, negyed- millió tonna zsiradékot, négy- százezer tonna húst és hentes­árut, s mindehhez százhúsz­ezer vagon kenyeret és péksü­teményt fogyasztott az ország lakossága. Az ételek minden egyes alapanyaga tonnára át­számítva is csak ötjegyű szám­mal fejezhető ki, még a beig- libe való mákból és dióból is több mint húszezer torma fo­gyott az idén. ... csak másztam és másztam egyre fel­jebb. A csúcs még magasan, szinte a ködbe veszve csalo­gatott, s én nem tud­tam ellenállni hívá­sának. Sziklák és új­ra sziklák, jégfolyók és viharzó szél, zihá­ló tüdő és gémberedő ujjak, lábak. De a vágy, hogy feljussak a csúcsra, erősebb volt mindennél, s amikor felértem li­hegve, kifulladva, bol­dogan kiáltottam fel: — Hurrá, fent va­gyok a Mont Blan­ti con... Ekkor valaki a Pál­iamra ütött. Ijedten kaptam hátra a fejem és kíváncsian néztem a mosolygós arcra; — Hová jutott ön fel? —, kérdezte. — Mondom: hurrá! Fent vagyok a Mont 3! ancon... — Pardon — vere­gette meg a vállam vigasztalóan. — ön kissé eltévedt... Ez a Mount Everest! (-6) 1 gyártott a szocialista országa . szinte mindegyike. Ezzel szett. , ben a tőkés piacon egyre nő s • iparcikkek cseréje. Az Egyesül ; Államokban, Angliában, é. Nyugat-Németországban i®tt ■ gyors mértékben növekedett t ■ gépek és a közlekedési eszfei zök bevitele. Pedig ezé az országok fejlett ipar ral rendelkeznek, a gép • és a járműgyártásban ha 1 gyományaik is vannak. De i nagy sorozatú, tehát olcsó tér melés megvalósítása írnál nem törekszenek arra, hoc mindent maguk gyártsanak Ezekben az országokban a ki méletlen nemzetközi versem kikényszerítette a specializáló dást. MAGYARORSZÁG a KGST keretében eddig több mint 20i • gépipari tennék és berendezét gyártási jogát kapta meg. Ter­mészetesen több termék gyár­tásáról lemondtunk. Vegyipar és híradástechnikai gépeiket különféle szerszámgépeket ét komplett élelmiszeripari be­rendezéseket gyárthatunk, gaz­1 daságos szérianagyságban, nem. csak saját magunk, hanem a világpiac számára is. Hogyan döntenek a nemzet­közi szakosítás kérdéséből? A KGST szakbizottságai széle» ■ körű, nemzetközi szintű mö­■ szaki és gazdasági elemzó mun­kát végeznek, összehasonlítják az egyes országokban gyártott termékek műszaki, korszerű­ségi és minőségi mutatóit, ' megvizsgálják a termelékeny­séget és a gazdaságosságot és a fejlesztési lehetőségeket Vagyis, a gyártmányszakosí­tással nemcsak a párhuzamos­ságot küszöbölik ki, hanem minden egyes ország anyagi és szellemi erőit azokra a termái kekre összpontosítják, amelye­ket az adott ország természeti, gazdasági és társadalmi adott­ságainál fogva a legelőnyöseb­ben termelhet. Világos, hogy az ilyen módon megalapozott döntések mind az egyes orszá­gok, mind a szocialista álla­mok összességének érdeket! szolgálják. MEGYÉNK HÁROM legna­gyobb gyára: az Egyesült Izzad gyöngyösi félvezető és gép­gyára, az egri Finomszercl- vénygyár és a Mátra vidéki Fémművek egyre fokozottabb mértékben vesz részt a nem­zetközi munkamegosztásban és a gyártmányszakosításban. De azt is tudomásul kell ven­ni, hogy a nemzetközi piacról először a korszerűtlen és a drá-> ga termékek szorulnak ki. A minőség, a korszerűség, a ter­melékenység és az önköltség személyi és anyagi feltételeit haladéktalanul biztosítani kell, mert a megbízatás teljesítés* túlnő az üzem, de a népgazda­ság érdekein is. Dr. Fazekas László Középkorú, sovány és a fel­sőteste után ítélve, magas fér­fit ábrázolt a fénykép. Siro- kov figyelmesen tanulmá­nyozta a fény­képen látható férfi szökés fe­hér szemöldö­két, ' mélyen bennülő szemét, orrát, amelynek alig észrevehe­tő volt a haj­lata, s a hegyét egy kis baráz da szelte át. hosszú nyakát, amelyről óriá­si ádámcsutka dudorodott ki az álla alatt. — Nem szólalt meg, amikor vissza­adta a fényké­pet. — Ilyen személyt nem ismerek. A választ igen szórakoz- fatónak tartotta az ezredes. El­mosolyodott. Sirakov észre s vette, s még gyszer a kezé­be fogta a fény­képet * — Nem. Ha­tározottan állí­tom, nem isme­rem — mondta — most már magabiztosan. — Nem találkoztam még vele, 1 és ezredes élvtára. Becsületsza- egy vamra. nem. (Folytatjuk.) • jónak, miben szeretne válto­zást, és milyen módon. Előke­rülnek az egyéni sérelmek is, amelyek némelykor alaptala­nok, máskor pedig valódiak. Ha ezek a beszélgetések, vi­ták közmegelégedésre zárul­nak, a közgyűlések valóban a legfontosabb dolgokkal foglal­koznak majd. Ez esetben el­maradnak az egyes tagok sze­mélyi dolgai feletti párbeszé­dek. De egyetlen zárszámadó közgyűlés sem lehet igazán produktív, ha nem előzi meg széles körű beszélgetések, tájé­koztatások egész sora, és ha ezek tanulságait nem tükrözi maga a beszámoló. A termelőszövetkezetek je­lentős részében már bevált gyakorlat, hogy minden ilyen esetben a beszámolót először a pártszervezetben „rágják át” alaposan. Nemegyszer izzó vi­ták füzében kristályosodnak azután ki a zárszámadó köz­gyűlés beszámolóinak jő vona­lai, tételei, és elmaradnak a semmitmondó, csupa számok­kal teli, sokoldalú összefüggé­sek nélküli részek, amelyek csak untatják a tagságot és mellékvágányra juttatják ezt a fontos eseményt. Minden párt­szervezetnek ügyelnie kell ar­ra, hogy túlzások, szélsőségek se kapjanak helyet a vezető­ség beszámolójában. A reális valóságot tükrözze minden beszámoló. Világosan, egyértelműen választ kell kap­nia a tsz-tagságnak az 1963-as év valamennyi fontosabb moz­zanatáról. Előfordulhat persze az is, hogy egy-egy probléma megoldásához nem érzi elég erősnek magát a tsz pártszer­vezete. Ilyenkor forduljon bát­ran támogatásért a felsőbb pártszervekhez, a tanácsokhoz, társadalmi szervekhez. Nagy feladatok megoldása vár közös gazdaságainkra a most kezdődő évben. A falu kommunistái akkor mondhat­ják el, hogy jól dolgoztak a zárszámadások politikai, szer­vezeti előkészítésén, ha a most kezdődő közgyűlések együtt járnak az elmúlt év helyes értékelésével, a közös minden­oldalú erősödésével; ha nem­csak feltárják a hibák gyöke­reit, hanem meg is szüntetik azokat és utat mutatnak az új évben elvégzendő tennivalók legsikeresebb megoldásaihoz is. Maris János ilyen beszélgetéseket a tsz-párt- szervezetek. Hiszen az ilyen eszmecserék — akár brigádér­tekezlet, egyéni beszélgetés, vagy munkacsapat-összejövetel formájában zajlónak is le — a véleménygyújtésnek. a legkü­lönfélébb javaslatok elhangzá­sának a fórumai lesznek. Már- csak azért is, mert kisebb kol­lektívában bátrabban, feszélye- zettség nélkül szólhatnak a tsz- tagok, nem úgy, mint a köz­gyűlésen. Jó dolog, ha itt ke­rülnek felszínre, akár tájéko­zatlanságból, akár a régi pa­raszti világ hagyományaiból táplálkozó hibás nézetek is. amelyek esetleg rossz irányban befolyásolják a tagság gondol­kodását, cselekedeteit. Türel­mes, logikus érvekkel kell meg­győzni az ilyen álláspontot val­ló tagokat Különösen élénk vitákat vál­tanak ki az egyéni, a csoport és az ország érdekeinek össz­hangjával kapcsolatos nézetek, amelyek gyakran torzítva tük­rözik vissza ennek az össze­függésnek minden lényegbe vágó vonatkozását. Fontos dolog például, hogy a tsz-taa tisztességes jövedelem­hez jusson, erősödjön a közös gazdaság. De legalább annyira fontos az is, hogy boldoguljon az ország is, amely jelentős anyagi áldozatokat hozott és hoz ezután is a modem, szo­cialista mezőgazdaság megte­remtéséért, a parasztság, a falu életének folytonos javításáért. A falu kommunistáira hárul az a feladat is. hogy minden ilyen vitában helyes magyarázatot adjanak a tez-tagoknak és megnyugtatóan zárják le eze­ket a, beszélgetéseket. Hiszen az egyéni boldogulás elválasztha­tatlan a termelőszövetkezet erősödésétől, a* ország egész­séges fejlődésétől. Ebben a periódusban nyílik alkalom arra is, hogy már elő­zetesen is véleményt nyilvánít­sanak a tsz-tagok a termelő­szövetkezeti élet, a gazdálko­dás valamennyi sarkalatos kér­désében. Minden tagot érintenek ugyanis az adott tsz-ben alkal­mazott jövedelemelosztási, a munkadíjazási formák, a mun­kaszervezés és munkafegyelem problémái, a vezetők tevékeny­sége, a szakmai vezetés gondjai, a korszerű termelési eljárások bevezetésének, alkal­mazásának lehetőségei. Ezek­ben a kérdésekben is sokféle — jó és hibás nézet kerül napvi­lágra. Itt ezeken a beszélgeté­seken derül ki, hogy milyen hibákat lát, mit és hogyan tart Zárszámadási közgyűléseink sikeres lébonyolítása rendkívül fontos gazdasági és politikai 1 tett. E fontos.esemény jó poli­tikai, gazdasági és szervezeti előkészítésén sok múlik. Ezért vár most különösen sok tenni­való a tsz-ek pártszervezeteire, hiszen a falu kommunistáinak kell elsősorban segítséget nyúj­taniuk a tsz-Uigoknak és a ve­zetésnek is ahhoz, hogy helye­sen ítéljék meg a végzett mun­kát és minden vonatkozásban levonják a szükséges következ- i ütéseket. A kommunisták ak­tív tevékenysége, politikai elő­készítő, munkája nélkül egyet- ! en közgyűlésen sem számíthat­nak a várt sikerre, alapos elemzésre, alkotó és aktív, a kö­zöst erősítő vitákra. Talán az év egyetlen idősza­kában sem kínálkozik annyi kedvező lehetőség a tsz-tagok véleményének megismerésére, I* - ngulatának formálására, mint éppen most. a zárszám­adások előkészületei során. Mindezt az idén még jelentő­sen megkönnyíti az a tény is, hogy sem a tagságot, sem a ve­zetőséget nem nyugtalanítja az elmaradt őszi munka. Időben elvetették a tsz-ek és egyetlen esztendőben sem sikerült any- nyi földet ősszel felszántani, mint 1963 végén. Ritka kivétel­től eltekintve, jól sikerült az őszi betakarítás is. Ilyen körülmények és felté­telek között két nagyon lénye­ges területen segíthetnek a zár­számadások jó előkészítésében és lefolytatásában a tsz kom­munistái: a tsz-tagok előzetes tájékoztatásában, véleményük, tapasztalataik, javaslataik meg­ismerésében, másrészt a beszá­moló végleges formába öntésé­ben. Ott, ahol egész évben rend­szeresen megtartották a köz­gyűléseket. brigád- és munka­csapat-értekezleteket, és a tájé­koztatókat, ott könnyebb dolga van a pártszervezetnek. De még ilyen tsz-ekben is — a zár­számadás már ismert számai, tényei alapján —■ feltétlen hasznos a részeredményeket n^egi smerte tni a tsz-tagokkal. Még inkább szükség van erre azokban a közös gazdaságok­ban, amelyekben valamilyen oknál fogva nem tudták folya­matosan tájékoztatni a tagsá­got a gazdálkodás helyzetéről, a várható eredményekről, hi­bákról, ezek az egyéni, vagy csoportos beszélgetések kitűnő alkalmak a közösségi élet vala­mennyi területére vonatkozó tapasztalatok kicserélésére. Ez­ért bátran kezdeményezzenek Mindenből egy keveset, vagy a kevésből sokat és korszerűt? A ^gazdasági együttműködés és a gyórtmányszakositás VAJON SZÜKSÉGSZERÉI, általános történelmi-gazdasági folyamat az országok gazdasá­gi együttműködése? Sajátsá­gos belső erők, a gazdaságilag fejlett és a viszonylag elma­radott országok kapcsolata készteti mindinkább • szorosabb együttműködésre a szocialista államokat? Vagy talán a nagy, gazdaságilag, politikailag erő­sebb hatalom és a kis orszá­gok egyenlőtlen erőviszonya hajtja ebben az irányban a fejlődést? A szocialista országok kö­zötti együttműködés céljainak és módszereinek kérdése egy­re gyakrabban felbukkan ba­ráti beszélgetések során, a szakembereik vitájában, újság­cikkekben és folyóiratokban. Ez érthető, hiszen a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatoknak egyre nagyobb hatása lesz gaz­dasági életünkre, a ffyár ter­melésére és mindennapi mun­kánkra. A termelőerők oly gyor­san fejlődnek, hogy leggazda­ságosabb működtetésük ma már egy ország (különösen kis ország) szűk határai között nem valósítható meg. A nemzetközi piacon a fejlett , tőkés államok termelésével l kell felvenni a versenyt. De a ■ külföldi eredményekhez képest ■ a mi gépipari termelésünk so- i rozatnagysága nem felel meg • a korszerű gyártási módszerek- i nek. A modern tőkés közép- i üzem évi termeléséhez viszo- i nyitva nálunk teherautóból 13 , —20, traktorból 3, motorke­■ rékpárból 60 és varrógépből 8 ■ —10 százalékot gyártottak. Te- i hát iparunk törzegszerüsége i ma még alacsony fokon áll. Mit jelent a szérianagyság pél- . dául a teherautógyártásnál? : Ha 1000 tehergépkocsi önkölt­sége 100 százalék, akkor 10 , ezeré 45, de 100 ezeré már csak 25 százalék. Elsőrendű gazdasá­gi érdekünk diktálja tehát, hogy a sorozatnagyság elő­nyeit kihasználjuk. Statisztikai , adatok nélkül, gyakorlati ta- , pasztalatokból is tudják a i szakemberek, hogy ® modem gépi technika alkalmazásának egyik feltétele a nagy széria. A gyártás tömegszerűsége és az önköltség kedvező alakulása között olyan törvényszerű az összefüggés, hogy ez további bizonyításra nem szorul. DE LEHETSÉGES-E széria­gyártás egy olyan kis ország­ban, mint a mienk? Lehetsé­ges, de a mai igényeknek meg­felelő sorozatnagyságnak nemcsak a nemzetközi munka- i megosztás, hanem a specializá- lás, a gyártmányszakosítás is feltétele. Nem lehet (és főleg i kis országban nem lehet) egy- 1 idejüleg nagy szériában és sok­félét gyártani. Pedig köztudo- . mású, hogy jelenleg sok min­dent és sok terméket próbá­lunk exportálni. Bst sem nyersanyaggal (többségük ex­■ portból származik), sem szelle­mi kapacitással nem győzzük. Csak a múlt öröksége és a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás okozza, hogy túl­’ zottan elaprózódott exportunk? Nem csak ez. Iparunk erőtel­jes fejlesztéséhez egyre több energiára, nyersanyagra van szükségünk. Nemzeti jövedel­münk 1959 és 1962 között 21 százalékkal növekedett, de eh­hez az import 51 százalékos növelése volt szükséges. Ter­mészetesen ezzel nőtt az ex­portfeladat (a fizetési mérleg egyensúlyát biztosítani kellett) de kellő szakosítási megállapo­dások hiányában az áruössze­tételt szélesítettük, azaz egyre többféle ipari termékeket gyár­tottunk — mindenből egy ke­veset — és ez kedvezőtlenül ha­tott a gazdaságosságra. A csehszlovák szakemberek megállapítása szerint a KGST- országokban gyártott hengereit áruknak eddig csak öt száza­léka, a gyártott mozdonyoknak csak három, a kombájnoknak és a traktoroknak csak mint­egy 6-8 százaléka került ex­portra. mert azonos gépeket A regényből készült német DEFA-film főszereplője H ans-Peter Minetti, Kerimov őrnagy alakítója. — Mutassa meg a képet, szólt útitársának. Szemin elővett a zsebéből odanyújtott Sirokovnak < fényképet. A házmester nem fejezte be. A tető szélén megjelent a rendőr. Levette tányérsapkáját, s meglengette, amiből a lenti­ek megértették: a tolvajt el­fogták. A rendőr, a három járőr és a zsebes nemsokára az udvarra ért. A rendőr a katonák gond­jaira bízta a tolvajt, ő maga pedig a kárvallottat próbálta előkeríteni. De annak nyoma veszett. « 2. Személygépkocsi állt meg a rendőrség épülete előtt Két ci­vil ruhás férfi szállt ki belő­le. Egyenesen a parancsnoki irodához tartottak. Sirokov rendőrőmagy már várta őket. Telefonon jelezték neki jöve­telüket A két férfi éléje sie­tett — Erőt, egészséget, ezredes elvtárs! — köszöntötte az Idő­sebb, magas, kövérkés férfit. Az béüintott. kezet fogott ve­le, s a társára mutatott — Ismerkedjenek meg. Sze­min őrnagy. Artyomij Iljics Szemin. Sirokov és Szemin kezet fo­gott Sirokov már a hatodik éve dolgozott Baku egyik központi kerületének ezen a rendőrkapi­tányságán. A napi ügyek nem­egyszer hozták össze Azizov- val, az állambiztonsági hivatal ezredesével. Azizovnak rend­szerint igen bonyolult, nehéz nyomozati feladatai voltak. Két alkalommal Sirokov is részt vett az akcióban, amelyeket Azizov irányított Mi hozta ma ismét ide az ez­redest? Sirokov vizsgálódva -ézte. Azizov termetes, teljesen ' borotvált fejét, pi­arcát, finoman ívelt, kereke! ed állát. s várt Azizov elővette cigarettatár­cáját megkínálta a két tisztet, s maga is rágyújtott. más sugárutat Ott aztán keres­hetik a hömpölygő embertö­megben. Három fegyveres járőr ter­mett előtte. Mitévő legyen? Visszaforduljon, s kísérelje meg, hátha sikerül egérutat ta­lálnia? Körülnézett. Vagy tízen rohantak a nyomában. Egész utcaszélességben futottak, s köztük volt egy rendőr is. Sem­mi remény nem látszott, hogy áttörheti ezt a valóságos csa­tárláncot. Az pedig még re­ménytelenebbnek tűnt, hogy futni hagyja a három fegyve­res katona, akik — sejtve, hogy valami nincs rendben — egye­nesen feléje tartottak. Az" üldözők közeledtek. A zsebes az utolsó percbdn egy kaput pillantott meg, amely valamilyen ház udvarára nyílt, s azon vetette be magát Amikor az üldözők az udvar­ra értek, a tolvaj a hatalmas épület falához erősített tűzoltó- létrán kapaszkodott felfelé. Már a második emelet magas­ságáig ért. Két járőr, hátára vetve a géppisztolyt, a nyomába eredt. A harmadik katona és a rendőr pedig a lépcsőháziba sietett, hogy a padláson keresztül a te­tőre jusson. Jókora tömeg verődött össze az udvaron. Szemük láttára ért fel a tolvaj a lépcső legfelső fokára, s ott eltűnt. — Most már elinal, — szó­lalt meg a tömegben egy kis­fiú, aki hatalmas, a kelleténél szemlátomást jóval nagyobb gumicsizmában lábatlankodott az emberek között. — Nincs hová mennie. — fe­leüt TV1 ~ 1- ■ -- „ T-.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom