Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
4 NEPCJSÁG 1964. január 3., péntek &zlIl)('S<t(Z tig er b e t i...- Megjött a kis ember - Csend a nagy zsivajban - Trombita tizenötért — Nagy Józseíné... Állatforgalmi Vállalat... második gyermekem lesz. Az adatokat diktálja be, s amikor felsegítik a szülőágyra, sóhajtva téved a szeme az órára. — Vajon mikor jön meg? Kisfiú, vagy kislány lesz-e? örömteli aggódásában együtt van vele az egész fehér köpenyes kórházi gárda és talál— Sokba uram, sokba! Nem elég. hogy megcsináltam, az egész házat összeragasztóztam, még végig is kell hallgatnom, hogy kipróbálják!... no, adjon még egy ötöst, aztán maga is kipróbálhatja itt a fülem mellett— ★ Kedélyesen, vidáman, sok ;ás közepette kezdte meg évi. rendes működését 1964. Mindenki szívesen fogadta, őt köszöntötte a síró baba, a papírtrombita, az összecsendülő pezsgőspohár, mindenki vár tőle valamit, s a bolondos éjszakán egy kis előleget vettek az emberek örömből, kacagásból, vidámságból, reméljük, -nem kerül levonásba a további 364 napon! (ádám) gatják: „vajha ő lenne az ország első vidéki babája ...?” Ilyenkor nagyon lassan megy a mutató. Sok jajjal, sok fájdalommal teli óra múlik cl addig a percig, amikor dr. Saárossy György ügyeletes orvos a levegőbe emelte a hangosan síró csecsemőt: Nagy Péterbe egy perccel éjfél után látta meg a napvilágot, s a körülötte vidáman nevető felnőtteket. Ez történt szilveszter éjjelén az egri I. számú kórház szülészeti osztályán. Ügy látszik, Szombathelyen megelőzték Pétert, volt egy „frissebb” baba... ... és három járási székhelyen FÜZESABONY: A falubeliek az év utolsó napját vidám hangulatban töltötték el. Régi szokásnak megfelelően a földművesszövetkezeti Muskátli vendéglőben, a vasúti vendéglőben és a járási kulturházban szórakoztak egészen reggelig. A Muskátli vendéglőben műsoros est volt, fővárosi művészek részvételével, a vasúti vendéglőben cigányzene és tombola, a kulturházban pedig dzsessz és tombola szórakoztatta a vendégeket. HEVES: A járás székhelyén az állami gazdaságban, az ifjúsági házban, a járási tanácson, a kisvendéglőben és a cukrászdában reggel 7 óráig tartott az 1963-as év búcsúztatása. Több mint ezer ember szórakozott ezen az éjjelen és délután öt órától éjjel három óráig állandó mozgásban volt a falu. Valamennyi szórakozóhelyen nem volt hiány semmiből, sem ételből, sem italból, sem jókedvbők A tranzisztor-művelet Afrikából visszatért kereske. delmi utazó kérdezte barátját: Mit gondolsz, mi gyakoribb a fekete földrészen, az elefánt, vagy a rádió? S már válaszolt is: a rádió. Pedig Afrikában nem olcsó a rádiókészülék: egy bennszülött munkás két-három havi keresete szükséges ahhoz, hogy a legegyszerűbb készüléket megvehesse. De a bennszülött munkás nem veszi meg a lényegesen olcsóbb újságot sem, mert általában nem tud olvasni. Emiatt nagyon lassan fejlődik a sajtó, s á külföldiek, a volt gyarmatosítók is inkább a rádió és a televízió iránt. érdeklődnek. A rádió gyakoribb, mint az elefánt. Nem elég gyakori ahhoz,-hogy a műsor mindenkihez eljusson: hogy a Párizsban, Brüsszelben összeállított program közkincs legyen a földrészen: Mert rendszerint az európai , fővárosokban állítják össze még a programot is, — hiszen a rádió- és televízióállomások a. külföldiek kezében vannak, ahol nem, ott különböző segélynyújtási egyezmények értelmében technikai személyzettel, műszaki berendezésékkel látják el őket., — És persze, műsorral... A gaboni, csádi, dahomeyi, felső-voltai, nigeri, közép-afrikai és kongói televíziós állomásokat a/, Office de Co Operation Radiophonique nevű francia társaság irányítja. A többieknek pedig ez a társaság adja a segítséget... Érthető, hogy a kormányt és a társaságot aggasztja: hiába a támogatás, hiába a befektetés. nincs lehetőség a megtérülésre, hiszen a méregnek annyira szüli a terjedési köre... És bővíteni kellene a kört. Furcsa paradoxon! Hogy megtérüljön a befektetés, ismét anyagi áldozatokat kell hozni: le kell szállítani a készülékeit árát. Ezt a célt szolgálja a „tranzisztor-művelet”, amelyet a francia híradástechnikai ipar hajt végre, a kormány propagandaszakértőinek patronátu- sa alatt. A francia tőke nem hozza ingyen az áldozatot. A pénzt nem adja ingyen, nem adja olcsóbban az előfizetőknek, — a konkurrens társaságnak meg főleg nem! Éppen azért, az olcsóbb készülékeken csak a „legfontosabb” állomások adását lehet venni : tehát a nagyvilág eseményei egyedül az ti* lusztris társaságok közvetítésével jutnak el hozzájuk. Tehát a gyarmatosító kiment az egyik ajtón, visszajött a másikon. S közben olyan akadályt emelt az ajtóban, amelyiken nem tud átjönni más — egyedül ő. A konkurrenciát kizárja az olcsóság. S amikor a monopolizáló versenytárs visszajött — olyan széles vállal lépett be az ajtón, hogy mellette nem fér be más. Viszonylag egyszerű a terv, meglehetősen átlátszó a koncepció is. Leszállított ár, szellemi dömpingáru: hírközlési egyeduralom. Akinek nem tetszik, az egyéni módon tiltakozhat ellene. Csak a tiltakozás sokba kerül. Világvevő rádiót altar? Teheránt akarja hallgatni és Moszkvát? Prágát és Belgrádot? Fizessen! Több csatornás televíziót szeretne? Fizesse meg! Vagy csak olcsóra van pénze? — Akkor elégedjék meg azzal, amit kap érte. Megelégszik? Mert mit tehetne, hiszen félévi fizetést nem áldozhat eggyel több csatornáért és hullámsávért! Nem tetszik önnek a francia — Szokatlanul csendes a város — mondják az ügyeletes rendőrök az egri utcán. Furcsán nézhettem, hisz a trombitáló, papírsüveges szilveszte- rezők olyan ricsajjal vonultait le s fel az utcán, hogy hangunkat is alig hallottuk. — Nem „úgy” csendes, hanem olyan szolid mulatozás folyik, hogy sehol nincs ránk szükség. — Hacsalt... — fűzi hozzá a másik — hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy furcsa módon foglalnak asztalt a ma éjszakai vendégek. Egyszerűen felakasztják a kabátjukat mondjuk az Otthonban, aztán elmennek kabát . nélkül a Mecsetbe, ott megfeledkeznek mindenről, s hívnak minket, hogy elveszett a kabát. Lótás-futós, keresgélés, mire a homlokára csap az illető: „jaj, hát azt az Otthonban hagytuk!” Hát ez is megbocsátható ilyenkor! — Ketten egy jeggyel! — rikkantja él valaki magát a Bistróban. — Minden hely foglalt — világosítja fel a pincér. — Hogy-hogy foglalt? Én is magyar ember vagyok, nekem is kell valahol egy sarok? ... Én már kutya vagyok? — és búbánatosan várakozik. — Kérem, tessék talán megpróbálni másutt. — Hol? Ha csalt Szabó bácsinál nem, de ott hideg van. Én le akarok ülni és meg akarok melegedni. Egy másodperc sem telik bele, az ötletes felszolgáló egy éppen üres széket kerít, rá a padlóba helyezett fűtőtestre, s emberünk kényelmesen elhelyezkedve fél pillanat múlva alszik. — Tessék; leérem, felkelni, most itt táncolnak, nem lehet aludni — költögetik. — Itt se?... Látszik, hogy néni olvasnak nyugati újságot! Hamburgban olyan mulatót létesítettek, ahol aludni is lehet! — mondja. — És milyen az, hogy csinálták? — ébred fel a lelkesedés a pincérben. —• Szálloda van felette... — megemeli a kalapját és továbbmegy. • ★ — Kérek egy trombitát -r- a bank előtt a sarkon zsákban árulta egy bácsi. —• Egyet...?’— néz megütközve a kliensre. — Adjon hármat akkor. Nekem mindegy. Itt van tíz forint. — Csak tíz...? — újabb megütközés. —- Itt van tizenöt; de most már többet ne kérdezősködjön! — És a kalap? Az nem kell? —• Mondja, mibe van ez waipáitak? Mindhárom helyén zsúfolásig: tömve voltak a helyiségek és a szilveszteri hangulat már este nyolc órára elérte tetőfokát. Ezen az estén nagy mennyiségű étel fogyott el, amelyre folyt a pezsgő, a bor, a sör, de még a pálinka is. Füzesabonyban ezen az éjszakán szánté mindenki talpon volt. Akik nem fértek be a vendéglőibe, a fculturházba, azok odahaza „házibulikba” és a televízió mellett töltötték el az év utolsó óráit. PÉTERVÄSÄRA: Pétervásáxán négy helyen szórakoztak a község lakói Szilveszter éjszakáján: . a járási kulturházban, a Búzakalász vendéglőben, a tiszti klubban és a pártbizottságon, ahol a párt és a tanács, valamint a tömegszervezeti dolgozóit rendeztek szilveszteri mulatságot. E rendezvényekről sem maradt el a vidámság, a zene, a tombola, az étel, az ital, amely este 9—10 órára- „beállította” a szilveszteri hangulatot. Fő a takarékosság Pelbárt Hugó és Hugóné alig néhány hónapja mondták ki egymásnak azt az igent, amely őket férjjé és feleséggé tette egymás és mások számára egyaránt. Pelbárt Hugó történetünk kezdetén éppen azt fejtegette ifjú nejének, hogy: — Szívem, gondolom, egyetértesz velem, etfljelőre nem kell gyerek, spórolnunk kell bútorra ... Hugóné egyetértett Hugóval és a fal felé fordult... Két esztendő múlva a lakás kényelmesen, sőt kissé fényűzően is berendezve állt a fiatal házaspár rendelkezésére, amikor is Hugó megelégedetten oltva el a villanyt, így fordult ifjú nejének háttal: — Szívem, gondolom, egyetértesz velem, egyelőre nem kell gyerek, spórolnunk kell' egy autóra... Hugóné egyetértett Hugóval és a fal felé fordult... Nem kellett több, mint két esztendő és az elegáns vonalú autó, krémszínű karosszériájával, ott állt az udvaron, a házbeliek irigységére, Pelbár Hugóék örömére, jelezve egyúttal azt is, hogy a takarékosság az alapja minden földi jónak. Miután az autót gondosan betakarták éjszakára, hogy meg ne fázzék és Pelbár Hugó hátat fordított még ifjú nejének, ígyszólt: — Szívem, gondolom, egyetértesz velem, egyelőre nem kell a gyerek. Ma már nélkülözhetetlen egy modern háztartásban a frizsider. Arra kell spórolnunk ,.. Hugóné egyetértett Hugóval és egy könynyed, bár lássé bánatosnak tűnő mozdulattal a fal felé fordult... Egy év után meglett a frizsider, egy újabb esztendő és meglett a televízió, aztán alig három év és a villanytűzhely, a villanyboyler, a porszívó, a parkettkefélő, a villanykályha és a villa nykörö mreszc lő is... — Szívem, úgy vélem, egyetértesz velem, addig még igazán ráér a gyerek, utóvégre nem vagyunk annyira öregek, amíg azt a kis víkendházat megvesz- szűk a Balaton partján ... — szólt Hugó és nyögve a fal felé fordult, mert az utóbbi időben gyakran fájt a dereka... Hugóné megigazította fejkötőjét, felsóhajtott és ő maga is a fal. felé fordult. Pelbárt Hugó 75 éves volt és megelégedetten tekinthetett vissza takarékos múltjára, pazarul berendezett otthonára és a nem kevésbé kellemesen berendezett víkendházra a Balaton partján, amelyhez ügyes kezekkel kötötte ki — pedig á reumája már nagyon nyomorította a kezét — nemes vonalú vitorlását. — Szívem, úgy gondolom — seppegte Hu gónénak Pelbárt — úgy gondolom, hogy most már nem kellene tovább spórolnunk, gondolhatnánk a gyerekre is. Nem? — Gondolhatni gondolhatnánk — motyogta Hugóné és nyöszörögve a fal felé fordult, bár még megjegyezte: — De Hugó, annyit azért tudhatnál. hogy ehhez gondolkodni nagyon ke2/6S ««a (egri) Helyünk a világban — anno 1963 ÍRTA : GÖMÖRI ENDRE /'Leppben a tenger — szokták mondani, ha egy bonyolult és összetett fejlődési folyamat egyetlen jellemző pontba, vagy epizódba sűríthető. Egy ország nemzetközi kapcsolatai, „helye a világban”, politikai, diplomáciai és gazdasági szálainak szövevénye sokkal bonyolultabb, összetettebb valami, semhogy lényegük ott csilloghasson egyetlen „cseppben”. Így van ez természetesen Magyarország esetében is. Mégis, ha szemléletesség, s a fejlődés általános irányzatának „drámaibb” érzékeltetése kedvéért meg akarjuk kísérelni ezt a sűrítést — akikor a szóban forgó „csepp” majd egy esztendővel ezelőtt csillant fel először az Egyesült Nemzetek Szervezetének New Yorlt-i üvegpalotájában. Ott is V Thant főtitkár szobájában, méghozzá egy töltőtoll hegyén. Ezzel a töltőtollal írta alá U Thant azt az utasítást, amely megszüntette az ENS Z-rádióá Homasának Magyarország felé sugárzott, a hidegháború szeHemét árasztó adásait, s utasította az illetékeseket,. hogy azokat helyettesítsék valóban tárgyilagos, a világszervezet munkáját és erőfeszítéseit ismertető adásokkal. Igaz, már két nappal később a State Department, az amerikai külügyminisztérium fejlécével díszített vastag borítékban letették U Thant asztalára Washington tiltakozását a főtitkári utasítás miatt. De ez a „leves” már nem volt különösebben forró. A tiltakozás meglehetősen formális maradt... Talán ez az epizód jellemzi legtömörebben a fordulatnak a lényegét, amelyet az 1963-as esztendő hozott Magyarország nemzetközi kapcsolataiban. Természetesen, hazánk külpolitikai kapcsolatainak alapja a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő testvéri szövetségünk. Ez a szövetség szilárd és érintetlen maradt: politikai, gazdasági, társadalmi szempontból, a teljes szilárdság bázisát jelentette számunkra azokban az években is, amikor — még az 1956- os ellenforradalom leverésének következményeként — Nyugatról a bizalmatlanság, sőt mondjuk ki nyíltan: a politikai bojkott hideg légkörével vették körül Magyarországot. A magyar társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális konszolidáció tényei, persze a tényeit erejével egyre-másra ütötték a réseket ennek a blokádnak a falán. tpoben az esetben a „meg- szilárdulók’, konszolidáció szó tartalma e fogalom lehető legmagasabbrendű értelmezését takarta. Hiszen Magyarországon nem az „szilárdult meg,, ami — volt az ellen- forradalmi támadás előtt. A szocialista rend szilárdult meg ennek a siónak a legnemesebb és legemberibb értelmében. Bonyolult és nemzetközi jelentőségű folyamat volt ez. Kiterjedt a gazdasági, politikai, társadalmi élet egész területére. Megtisztította az ország egész közéletét a személyi kultusz korszakának rárakódott, megkövesedett rétegeitől. A konszolidálódás így voltaképpen egy tisztulási folyamattal ölelkezett. A gazdasági élet szervezésében ez a folyamat egyet jelentett az ipar szerkezetének és irányításának korszerűsítésével; a legalkalmasabb és legtehetségesebb gazdasági vezetők előtérbe kerülésével. A mezőgazdaságban azt jelentette, hogy a szocialista átalakulás folyamatát, ezt a szinté „hagyományosan” nehéz és nagy emberi konfliktusokat is hordozó időszakot nem kísérte a termelés csökkenése, s a gazdasági átalakulással lépést tudott tartani a parasztság tudatos egyetértésének folyamata is. S miután a szocializmus építésének történelmi korszakában a gazdasági változások formáiban jelenik meg a politikai és emberi — sőt, normális viszonyok változása is, azt mondhatjuk: a konszolidáció éveiben egy „testileg-lelküeg” új Magyarország született. Olyan Magyarország, amelyben a szocialista nemzeti egység a mindennapi élet valósága. Olyan Magyarország, ahol az építés természetes gondjai és nehézségei átváltoznak, átalakulnak közösen viselt harci feladattá, mert szinte „ a levegőben van” az emberekkel^ — testi, szellemi és erkölcsi jólétükkel való törődés. Mindez egyáltalán nem valami „elméleti”, megfoghatatlan tényező — hanem kemény politikai valóság, amelynek az ország nemzetközi helyzetében megmutatkozott a maga természetes kisugárzása. Ama bizonyos reggel az -v ENSZ főtitkári dolgozó- szobájában' volt azonban mindenesetre az első csalhatatlan jele annak, hogy a tények előtt a világszervezet politikáját oly nagymértékben befolyásoló Egyesült Államok is visszavonulásra kényszerült. ' Nyáron, az ENSZ közgyűlésének külön ülésszakán _ az amerikai küldöttség már kénytelen volt lemondani arról, hogy kétségbe vonja a magyar ENSZ-delegáció megbízatásának jogosságát. Ez a „kétségbe vonás” a korábbi években sem akadályozta meg természetesen abban a ínagyar külpolitikát, tőke „tranzisztor”-művelete? (Tranzisztor-műveletnek nevezik az akciót — a villamos energiában’ szegény Afrikában népszerűéit a tranzisztoros készülékek.) Nem erőszak, kérem, egyáltalán nem erőszak, ha pénze van... Hogyan folytatná ezt a mondatot Anatol France? A demokrácia azt jelenti, hogy a szegénynek éa gazdagnak egyaránt joga van olyan készüléket venni, amelyik csak helyi adó műsorát veszi, és persze, világvevő gépeket. zár Foton sorsolják a lottót A lottó I; játékheti nyerő«, számait pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Foton sorsolja a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A lottósorsolások januári, további menetrendje: 10-én Pásztó, 17-én Seregélyes, 24-éa Kiskunlacháza, 3I-én Izsák. hogy hangját hallassa a legfontosabb nemzetközi fórrumon. S a szavazásoknál egyre jobban „morzsolódott” azoknak a száma. akik követték a washingtoni politikát az úgynevezett „magyar kérdés” napirenden tartásának provokatív, az egész nemzetközi légkört mérgező gyakorlatában. Ez a nyár azonban magát az elkeruihetetteu fordulatot is meghozta, s mint a legnagyobb amerikai hírügynökség, az Associated Press némi sajnálkozással megállapíthatta: „Washington kénytelen volt az egész ügyet száraz szemekkel elkísérni a temetőbe.” Ennek a politikai fordulatnak volt azután természetes következménye, s mintegy meg- pecsételése U Thant ENSZ-fő- titkár budapesti látogatása, tárgyalásai országunk vezetőivel — és az a búcsúmondat te, hogy .,látogatásom eredményeivel nagyon meg vagyok elégedve”. A fordulat ezzel gyakorla- tilag befejeződött: a magyar konszolidáció eredményei kivívták a „másik oldal” nehézkes elismerését is. A folyamat végeredményét Kádár János joggal jellemezte úgy, hogy „a Magyar Népköztársaság tekintélye és megbecsülése külföldi barátaink szemében tovább nőtt és azok az erők is kénytelenek elismerni eredményeinket, amelyek szemben állnak velünk”. Magától értetődik, hegy a politikai fejlődésnek megvoltak a maga szervezeti és gyalcorlati következményei is. Ezeket szinte lehetetlen esetenként feiste rolni, hiszen Magyarországra*
