Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-30 / 24. szám

1064, január 30., csütörtök W K r “ ft O A zárszámadásokról eientmk: (Folytatás az I oldalról) kárt csökkenteni s nagyobb gondot fordított a kapásnövé­nyek ápolására és a kertészei­re, ahol a tervezettnél maga­sabb termésátlagokat sikerült elérni. Különösen a 310 holdas kertészet bevételei pótolták á kalászosokban esett kárt. A főzőtokbői 92 ezer, az uborká­ból 415 ezer, a görögdinnyéből pedig több mint egymillió fo­rinttal több bevételt szereztek, mint várták az év elején. Így billent helyre a gazdálkodás egyensúlya, s az igen jelentős beruházások mellett — majd­nem egymillió forintot költöt­tek épületekre, gépekre, álla­tokra — mégis 7 117 000 forin­tot tudtak biztosítani a bevé­teli számlájukra s munka­egységenként -41 forintot fizet­hettek. A szövetkezeti tagoknak azonban ettől még nagyobb jövedelem ütötte markát, hi­szen a részes művelésből más- félmillió forintnál is több be­vételük származott, s a falu­ban úgjt számítják, egy-egy szövetkezeti család jövedelme 30-40 ezer forintot is megha­ladta. A vitában részvevő szövet­kezeti tagok és vezetők első­sorban arról beszéltek, hogy az idén miként alapozzák meg az elmúlt évinél is magasabb jö­vedelem megszerzésének alap­jait, s miként hárítsák el az esetleges jelentkező nézetelté- éseket a termelőszövetkezet egyesülésével kapcsolatban. Ugyanis az Új Élet Tsz-nek ez volt az utolsó zárszámadó köz­gyűlése, mert miután egyesült a helybeli Petőfi Tsz-el, ezután már Búzakalász néven folytat ja működését. A közgyűlést a hagyomá­nyok szerint a fiatalok műsoi követte. 13 milliós vagyona van a füzesabonyi Petőfi Tsz-nek Eredményes és sikeres gaz­dasági év végére tették pontot a füzesabonyi Petőfi Termelő­szövetkezet tagjai. Zsúfolásig megtelt a szövetkezeti tagok­kal és a zárszámadási közgyű­lésre meghívott vendégekkel a Járási Művelődési Ház nagy­terme. A közgyűlésen részt vett és köszöntötte a szövet­kezet tagságát Horváth Ferenc, a járási pártbizottság első tit­kára is. A nagy múltú és jól gazdál­kodó termelőszövetkezet múlt évi munkájáról, gazdasági eredményeiről Bartha András országgyűlési képviselő, a szö­vetkezet elnöke adott számot a megjelent közel 700 szövet­kezeti tag előtt. — Tagságunk szorgalma, igyekezete az elmúlt évben is meghozta a kívánt ered­ményt — mondta. Termésátla­gaink a kedvezőtlen időjárás ellenére is jók voltak, teljesí­Még két nap! Még kétszer huszonnégy, összesen negyven- nyolc óra és kézbe kerül a félévi bizo­nyítvány helyett a félévi értesítő. Izga­tott vagyok, nem ta­gadom. Teljességgel nem érdekel, hogy most minek hívják, $ hová írják a jegyeket, én akkor is izgatott vagyok és izgatott le­szek még negyven- nyolc órát. Türelmetlen kí­váncsisággal várom, hogy hányasom lest számtanból, meg he­lyesírásból, olvasás­ból, meg rajzból... A rajztól nagyon félek. világéletemben ügyet­len voltam és semmi garancia arra. hogy az elmúlt években valami titkos és cso­dálatos fejlődés tör­tént volna bennem. Nem, abban bízom, hogy bukásról szó sem lehet, annyira azért voltam én ren­des, szorgalmas; de hát mindezt csak ak­kor mondhatom el nyugodtan, ha a fiam. meg a lányom meg­hozza az értesítést. A félévről! Hogyan ta­nultak ők és hogyan voltam apa én... Hm. csak azt a raj­zot. csak azt tudnám feledni! (—ó) tettük több millió forint)' áruértéi?:esítési tervünket, s a közös vagyon is szépen gya rapodott. A szövetkezet jelenleg több mint 13 millió forintos va gyónnál rendelkezik, s ebből a fel nem osztható szövetkezeli alap értéke 8 és fél millió fo­rint. Az elmúlt évben közel 3 millió forinttal gyarapodott a közös vagyon, s az egy szövet­kezeti tagra jutó közös va­gyon értéke 19 ezer 605 fo­rint. Csupa milliós számokat említ a beszámoló, hiszen ez a nagy közös gazdaság ma már milliókban számol. Jól kihasználták a szövetke­zet tagjai az állam által nyúj­tott lehetőségeket, s többek között az áruértékesítés után 219 ezer, az üszőnevelések után pedig 216 ezer forint kedvezményben részesültek. Elégedettek a szövetkezel tagjai is, hiszen egy munka­egység után 46 forint 50 fil­lért fizetett a szövetkezet. Az egy tagra jutó tiszta jövede­lem 15 ezer 794 forint volt. Cs. Elégedettség, siker Gyöngyössolymoson Majdnem 50 forintot fizetett egy munkaegységre a gyön- gyössolymosi Mátra Tsz és ez 11,70 forinttal több, mint ta­valy volt, ugyanakkor az egy tagra jutó részesedés is 3500 forinttal haladta meg az előző évit. Egy év alatt sokat fejlő­dött a tagok szorgalma és ez­zel összefüggésben a gazda­sági eredményesség is. Most már 10 500 forintot számolhat­tak el a részesedési áttagíkiént. A jó munka tovább erősí­tette a tsz-t. Tiszta vagyonuk 1 900 000 forinttal nőtt az el­múlt évben. Nem feledkeztek meg a jövőről sem: 1 100 000 forintot tartalékoltak. A gyöngyössolymosi Mátra Tsz tagsága valódi ünnepi hangulatban zárta le tegnap a tavalyi eredményes gazda­sági évet. it termelés növelésének tartalék* Üzemeinkben a termelés fo­kozásáról szólva, elsősorban a létszám növeléséről, a terme­lékenység emeléséről szólva pedig legtöbbször csak a gépe­sítésről. automatizálásról be­szélnek. Arról, hogy a nagyobb lét­szám. a nagyobb teljesítőké­pességű gépek, a modernebb termelési eljárások miként te­szik lehetővé, hogy a munká­sok ugyanannyi, vagy keve­sebb fizikai munkával — ter­mészetesen nagyobb szaktu­dással, több szellemi hozzájá­rulással — többet termelhes­senek. A termelők számának emelése, a gépesítés, az auto­matizálás a több termelésnek, a társadalmi haladásnak való­ban az egyik legfontosabb fel­tétele. De arról sem szabad megfe ledkeznünk, hogy a jelenlegi munkáslétszámmal, a jelenle­gi termelési szervezetünkben a mai gépparkunkkal is jóval többet és gazdaságosabban ter­melhetnénk, ha nagyobb lelki­ismeretességgel, fegyelmezet­tebben dolgoznánk. S az, hogy az ipari termelés, a termelé­kenység növelésének elsősor­ban az üzemen belüli tartalé­kait kell feltárnunk, talán so­hasem volt olyan parancsolóan szükséges, mint manapság. Nemcsak azért, mert kiderült: a népgazdaság arányos fejlődé­sének biztosítása érdekében a rendelkezésre álló beruházá­soknak nagyobb hányadát kell a mezőgazdaságba irányíta­nunk, mint korábban, hanem azért is, mert égyre csökken a termelésbe beállítható új mun­kaerők száma. 1964-ben a ter­melés előirányzott növelésére lényegesen kevesebb új mun­kaerővel rendelkezünk, mint amire eredetileg a gazdasági minisztériumok számítottak. A beruházások és a munkaerő­tartalék korlátozott volta, te­hát akár tetszik, akár nem, megköveteli az üzemen belüli belső tartalékok feltárását, ha­csak nem akarunk lemondani a termelés, a termelékenység és a termelés gazdaságosságá­nak megfelelő növekedéséről, mely pedig előrehaladásunk, az életszínvonal gyors emelésé­nek elengedhetetlen feltétele. A lemaradás egyébként már csak azért is elhamarkodott, felelőtlen dolog lenne, mert szinte „kéznél vannak” a ter­melés, a termelékenység eme­lésének üzemi feltételei: a munkafegyelem növelése, a munka- illetve üzemszervezés megjavítása. S, hogy a munkafegyelem és az üzemszervezés terén milyen lani, hogy a távoli sarokban egy kisgyermek szipog. A kislány öt év körüli volt. Az anya ölében feküdt. Az asz- szony szeméből bánat, meg­törtig látszott Szája szögle­tén is két keserű vonás húzó­dott alá. — Aludj, Rozié, aludj — rin­gatta az asszony a gyereket — Mindjárt vége lesz, s akkor megyünk haza. A közelben ülő, nagy szaru­keretes szemüveget viselő ma- mácska közelebb hajolt meg­igazította a kislányon a plédet aztán kutatni kezdett a táská­jában, s egy olcsóbbfajta, ap­ró kis csomagolt cukorkát hú­zott elő onnan. Rozié felé nyúj­totta. A kislány a fejét rázta, behúnyta a szemét — Vedd el no, — mondta a mamácska, s közelebb tolta hozzá a cukorkát — Hiszen, ha a felnőttek adják, a jógyerek­nek el kell fogadni^ — Vedd el, Rozié — súgta neki az anyja. A mamácska egy mélyet só­hajtott s könnyet törölt ki lopva a szeméből. „Szerencsét­len asszony! — mondta magá­ban. — Pedig micsoda szép család volt ez! De a férjét el­vitték katonának, s éppen most jött róla a levél a gyászkere­tes borítékban.” A mamácska gyengéden át­ölelte, s magához vonta azasz- szonyt. — Így ni, most jó — mondta alig hallhatóan, amikor azasz- szony az oldalához dőlt. — Próbáljon meg szunyókálni egyet, kedves. — Jó, Frau Streiber, — Aludjon csak, szegény­kém — suttogta a mamács­ka. — Aludjon... Frau Streiber, Rozié és az édesanyja hajnalban menteik A repülőgép Ostbiirg közelébe érkezett. fel az óvóhelyről. Nem messze laktak onnan, Ostburg keleti szélén. Frau Streibemek volt egy kis háza, amely még az ura után maradt rá. Csaknem húsz esztendeig kuporgatták, rakták össze a maguktól meg­vont filléreket, hogy megve­ti essék a házat. Ugyanilyen há­zacskája volt Rozié édesanyjá­nak is, csak valamivel távo­labb. A mamácska elkísérte a fia­talasszonyt, meg a gyereket egészen a kapuig, aztán vissza­menti Az asszony gyorsan le­vetkőztette a kis Roziét és ágyba fektette. Aztán ő maga is lefeküdt. De nem jött álom a szemére. Túlságosan fáradt, kimerült volt. Idegei a pattanásig fe­szültek. Az asszony hanyatt fe­küdt, szemét szorosan, erősza­koltan lehúnyva. Gyorsan és mély lélegzettel szedte a leve­gőt Aztán még tovább gyor­sult a légzése, rövid, szagga­tott lett A párnába fúrta a fe­jét és zokogni kezdett. Sokáig sírt. Szájához szorí­totta a párnát, hogy fel ne éb­ressze a kislányt Később meg­nyugodott, s elszenderedetti Az ablak alól hallatszó cso­bogásra ébredi fel. Lizel — így hívták Rozié édesanyját — kinyitotta a szemét s felült az ágyon. A lépések zaja megis­métlődött, csak ezúttal erőseb­ben. Aztán már tisztán lehe­tett hallani, amint a veranda végén lévő, a kertre néző ab­lak rámája megcsikordult Az asszony lélegzetét visszafojtva igyekezett megkülönböztetni a lépések zaját A rémülettől szinte önkívü­letben ' ugrott ki az ágyból, s rohant az ajtóhoz, hogy bezár­ja. (Folytatjuk.) nagyok a tartalékok, azt né­hány számszerű adat eléggé vi­lágosan megmutatja. Az iparban (az építőipart is beleértve) a rnunkaerőkihasz- nálás 90 százalék körül van. A ki eső 10 százalék, több mint 100 000 dolgozót jelent. Persze, ezek a számok csak elméleti adatok, hiszen a mun­kaerő-felhasználás — azaz a dolgozó létszám és az állomá­nyi létszám hányadosa — so­hasem lehet 100 százalék. (Az állományi létszámban ugyanis a fizetett és betegszabadságon levők is benhefoglal tatnak.) Mégis, a két szám közötti 100 000 fős különbség egy ré­sze olyan, amely a munkafe­gyelem fokozásává] megtaka­rítható. S ez a szám lényege­sen több, mint: amivel az egész ipar és építőipar munkaerő problémája megoldható lenne. Pedig a munkafegyelem fo­kozásának még sokkal na­gyobb tartalékai is vannak. Hiszen a munkafegyelem nem­csak azáltal javítható, ha az állományi, létszámból egyre kevesebben mulasztanak és egyre' többen jelennek meg dolgozni, hanem azáltal is, ha a munkára megjelentek job­ban használják ki a rendelke­zésre álló munkaidőt. S itt is lenne bőven tenni­való! A KGM Üzemszervezési Intézetének reprezentatív fel­mérése szerint a forgácsoló­gépeken a termelési idő aránya 65 a tényleges főidő 44,5 százalék volt. A munkaidőn belüli összes veszteségidő kb. 12 százalék. (Hasonló az arány a sajtoló­üzemekben, szerel défcben is.) 1963. őszén több KGM-válla- latnál végeztek munkaidő­felmérést. A Vegyipari Gép-és Radiá­torgyárban a kieső idő az ösz- szes munkaidő több mint 21 százalékát tette kl. S ebbe nem számították be azokat az állásidőket, amik az új mun­kára való átállás, vagy a folyó munkával kapcsolatos megbe­szélések miatt váltak szüksé­gessé. A Gamma Gyárban, amely pedig ilyen szempontból egyáltalán nem tartozik a rosszabb vállalatok közé. a ki­eső idő meghaladta az össz­munkaidő 11 százalékát. A munkaidő jobb kihaszná­lása természetesen nemcsak a fizikai munkásokra vonatkozik —, hanem a műszaki, admi­nisztratív dolgozókra — és nemcsak az üzemekre, hanem a felsőbb irányító szervekre, xnánisztériumokra is. Kádár János elvtárs mon­dotta el a munkafegyelemről szólva azt a tréfát — „szo­morkás történetet” —, amely szerint mikor egy járókelő megkérdezte az egyik főható­ságunk portását, hányán dol­goznak a minisztériumban, rö­vid gondolkodás után azt fe­lelte, hogy kb. a fele. S ha ebben a tréfában ter­mészetesen sok is a túlzás, mégis sok benne az igazság is. Hogy mennyire, azt egy belső vizsgálat, illetve számítás bi­zonyítja. Eszerint az egyik leg­nagyobb gazdasági miniszté­riumokban a büfében és ebéd­lőben eltöltött idő — természe­tesen a félórás ebédidőn felül — kb. 190 dolgozó teljes évi munkaidejének felel meg. Az említett néhány példa — úgy gondolom — eléggé meg­világítja, hogy a termelés nö­velésének mekkora tartalékát jelenti a munkafegyelem eme lése: a munkában való ponto­sabb megjelenés, a munkában töltött idő intenzívebb kihasz­nálási). Minden munkásnak, de külö­nösen a gazdasági vezetőknek elsőrendű feladata, hogy — ki­tartó munkával — állandóan javítsák üzemükben a munka­fegyelmet. Sok gazdasági vezető azon­ban meglehetősen húzódozik a feladattól. S elsősorban nem is azért, mert a feladat népsze­rűtlen. Hanem azért mert na. héz megértetni a munkások­kal, hogy egy percet késni, vágj’ a munkafegyelmet lazí­tani vétek a közösséggel szem­ben, akkor, amikor a szerszám­ra, anyagra való várás nem perceket, hanem órákat is el­vesz a munkás napi idejéből. Olyan munkaszervezés mellett, amikor a negyedév végi ro­hammunka „mindent belé* munkatempóját a tétlenség, aa üzemen belüli munkanélküliség időszaka követi. Igencsak ne­héz a munkásoknak meg­magyarázni, miért kell fegyel­mezettebben, a munkanap min­den percét kihasználva, dol­goznia. És megfordítva, miként a rossz munkaszervezés „meleg­ágya” a fegyelmezetlenségnek és lógásnak, a korszerű üzem­szervezés, a modem termelési eljárások — szalagszerű terme­lések, stb., rendkívül megnehe­zítik a munkafegyelem éllen vétők dolgát. Nemcsak azért mert pl. a szalagszerű terme­lésnél a szalag haladása szinte automatikusan szabályozza » munkatempót, hanem azért is, mert azok a munkások, akik* nek nem kell munkájuk köz­ben anyagra, szerszámra hosz- szú időket várakoznia, hanem minden kérés nélkül, automa­tikusán, idejében biztosítják számukra a tempós munka ősz. szes feltételeit, másként néz­nek a büfében eltöltött ne­gyedórákra. mint azokra, akik, ha „megfeszülnének” az igye­kezettől sem tudnák — rajtuk kívül álló okok miatt — a napi 8 órát maradéktalanul „kidol­gozni”. ■> A munkafegyelem és a munkaszervezés ilyen össze­függéseit azért is fontos első­sorban vizsgálnunk, mert ná­lunk — szocialista országban — nem élhetünk a munkások fegyelmezésének olyan drasz­tikus eszközeivel, mint a tőkés vállalatoknál. Mi nem akarha­tunk. de nem is akarunk olyan fegyelmi rendelkezéseket hoz­ni, hogy hány cigarettát szív­hat él egy munkás és kivel beszélhet munka közben egy mérnök. Éppen ezért még a kapitalista üzemeknél is fon­tosabb a mi számunkra, hogy a munkafegyelem növelésére a termelés jobb megszervezésé­vel ösztönözzünk, cűyan mun­kafeltételeket és körülménye­ket teremtve, amikor a lógás nagyon feltűnő dolog és ami­kor ez nagyon érezhetően hát­ráltatja a termelés megszokott ütemét. Az ilyen termelésszervezet minden agitációnál jobban se­gíti elő a munkásokban annak az önkéntes szocialista mun­kafegyelemnek a kialakulását, amely alapvető feltétele a szocializmus, a kommunizmus felépítésének. Or. Garam József (jjD FÉRFI KAlAPa/ZW] :—gags—^^ /^\ V s\WJ i ~T IPANAMAl 1 KAtAP | DALLASI MODELL DÉl*VIETNAM»J MODELL | 1 “X“ JOHNSON: Peches modellek ezek (Szegő Gizi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom