Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-29 / 23. szám
4 NÉPÚJSÁG 1964. január 29., SE«*d* Lálhalaflau rubrikáit lóknál is ugyanennyit... a kisebb munkákat nem is számítva. Ezek az épületek természetesen azzal a költséggel szerepelnek a zárszámadás rubrikáiban, amelyekbe valóban kerültek, de az a különbség már nem szerepel, amennyivel többet kellett volna kifizetni, ha mással készíttetik el. S ezeket hallva, az ember jókora építőbrigádra gondol, halott csak hárman vannak: Síké M. Ágoston és két társa, Varga R. Miklós és Varga Cs. Ferenc. Legfeljebb időnként, kapnak néhány segítőt. Az ám, a segítőik. Ők sem elhanyagolható tényezők a szövetkezet gazdálkodásában, bár szerepükről, hasznos tevékenységükről szintén nem szólnak a zárszámadás adatai. .:• -*<*>*■ <:-< rmm- - rtgs gozó feleségeiknek kapálni, aratni, kukoricát' tömi, állatokat ellátni. — Nem tudjuk megállni, hogy otthon tétlenül maradjunk — bizonygatta Sike D. Ágoston, amikor munkahelyükön meglátogattuk a szövetkezet segítőkész támogatóit. Látjuk, hogy nem mindig bírnak az otthoniak a munkává], amíg nem lesz elegendő gép. segítünk mi is. Mellette Nyerges Cs. Péter hengerész verejtékezik, akit néhány órával korábban még a tsz tanyáján láttunk, amint fát aprított és burgonyát főzött — két zsáknyit legalább — a közös gazdaság sertéseinek. S itt hajtogatja a lemezgyárban a még forró anyagot Sike M. András is, a találékony házi építöbrigád egyik segítője, akn ácsmestersógét kamatoztatja szabad idejében a közös gazdaság boldogulására. A ná- dasdi és az ózdi gyár más segítőket is ad a termelőszövetkezetnek. Nyugdíjasaik, Csir- maz H. János, Nyerges G. Miklós, Fábri József, s a többiek is gyakorta láthatók a határban a sürgős munkák idején. S bár neveik, tetteik szerényen meghúzódnak a zárszámadás rubrikád mögött, a szövetkezet tagsága, amikor kézhez veszi évi jövedelmét, nem feledkezik meg róluk. Kovács Endre ]V|ÁR HARMADSZOR ko*-’-*■ pogok. Körülnézek az előszobában, aztán újból megismétlem a kopogást. Néhány pillanat múlva egy testes asz- szonyság jön elő. A szobába vezet, ahol kellemes meleg fogad. A sarokban csővázas re- kamié, fölötte őzikés falvédő. A falon szentképek, olajfestmények vegyesen, a földön szőnyeg, az ablak előtt virágok. Az asszonyt inkább hatvan, mint ötven esztendősnek nézem, bár arca még sima és homlokán csak alig észrevehetően futnak a ráncok. — Mi járatban, ha Szabad érdeklődni? — Tudni akarok valamit a jövőmről... Egy másodpercig csend van. Az asszonyság gyanakodva fürkészi arcom minden rezdülését — Mit tetszett mondani? — Mondom, a jövőmről... a jövőmről, ha mondhatna valamit Zavartan elmosolyodik. — öt esztendejénél is több, hogy abbahagytam a jóslást. Azóta csak magamnak kutatom a jövőt Halkan nyílik az ajtó és egy fehér macska — mintha hívásra jönne — besétál a szobába. Nesztelen és óvatos, akár a párduc. — Valamikor jósoltam, de most... Nyolc ország filmművészeinek II alkotása a bemutató mozik februári műsorán Sike ML Ágoston, az építőbrigád vezetője, már a tavaszra készül; építőanyagot raktároz a zavartalan munkához. Kevés a munkabíró férfi. Mindössze két tucatnyi a nyugdíjasokkal együtt így tehát rászorulnak a gyári munkások segítségére is, ha összetorlódik a munka. A falu férfijai a hegy túlsó oldalán lévő Bor- sódnádasdi Lemezgyárban dolgoznak, tűzzel és vassal, hőségben és gőzgamolyban, s utána még szabadnapokon segítenek a szövetkezetben dőlA «A A «ti **« A AA«?«*** A A A A A A A i — Miért hazudnék? — Ké- sőbb elkerültem a kastélyból és azóta egyedül élek. Az emj berek tisztelnek, de nem sze- . rét senki. Vannak, akik elke- i rülnek, sokan félnek tőlem. — Sok volt a kíváncsi em- 1 bér? Az asszonyság feláll, és a . másik szobába indul. Néhány • pillanat múlva egy köteg le- ’ véllel jön elő. : — Tessék! Olvasson belőlük, ha hinni csak a szemének i akar. Régen még a hatodik megyéből is eljöttek hozzám. Ezek, amelyeket fehér szalag- [ gal kötöttem össze, köszönő levelek. Az én színem ugyanis , a fehér. Ezt a macskát is csak a színe miatt tartom, külön- . ben süket és lomha. A levelek hol innen, hol t amonnan jöttek, de egyik se i frissebb öt esztendőnél. Egyik- , ben egy özvegyasszony hálálko. ■ dik az igaz jóslatért. J — Felgyújtom a villanyt, hogy jobban lássa a betűt, — Szóval, most rosszul megy- az üzlet? — kérdem szinte csak magamtól. — Mondtam már az előbb. Két kosztoeom van, és varrónő vagyok. Aztán ez a szörnyű hitetlenség, gonoszság, amely most uralkodik a földön ... A macska a lábamhoz dőf- zsölődik. Puha simogatásától végigszalad a hátamon a hideg — Szabad idejében mivel tölti az estét? — Sose vagyok egyedül. A jövendő világa előttem nyitva áll... A macska, mint az árnyék, kisurran az ajtón. A testes asszonyság feláll, én is készülődöm. Kikísér az előszobáig, s hallom, amint utánam reteszre csukja az ajtót. 1/ INT SŰRŰN HAVAZIK, A villanykörték alatt látni lehet a hópelyhék táncát Indulni akarók, amikor kékes lángot pillantok meg az előbb még sötét ablakban. A beszélgetés után meglep a látvány, és itt, a hóesésben szinte, víziónak tűnik. Néhány pillanat múlva azonban, hangok szűrődnek ki az utcára. A jósnő szobájában esti híreket mond a televízió.. „ Szalay István Hőstett a levegőben Az irányító központ parancsnoka fáradtan nyomott el egy ásítást, s az órájára nézett. „Még csak négy óra van” — dünmyögött maga elé... unalmas volt számára a csend, fárasztotta. Elfoglaltságot keresett. s ismét, mint az éjszaka már annyiszor, a meteorológiai jelentést kezdte olvasgatni. — Igen... — morfondírozott magában — alacsonyan szálló hófeihők, hóesés, rendkívül rossz látási viszonyok... — ásítani akart, ám ebben a pillanatban a fehér színű telefonkészülék csengője, amely a magasabb parancsnoksággal kötötte össze, kettévágta a csendet. — Itt az irányító központi... Jelentkezem! A hallgató membránja fémesen koppant, majd mechanikusan jelentkezett a hang. — Figyelem!... — Nyugat felől a 220x2 négyzetben ellenséges cél... Riasszon!... Váram a jelentést! A parancsnak arca megkeményedett, eltűnt szeméből az unalom, a parancsoláshoz szokott hangja végighansant a termen: — Riadó!... Irányító tiszt, riassza a 310-est! Az irányító központ megtelt élettel, csengtek a telefonok, rádiók sistergése felerősödött, s a lokátorok vörösen viliódzó ernyőjén apiró pontok cikáztak nagy összevisszaságban ... A készültségi szobában nagyon meleg volt Szegszárdi Béla őrnagy félálmában lehúzta a meleg kezeslábas villámzárait. Felriadt A szobában fülledt volt a levegő. Az alvó ember önkéntelen bosszúságával állapította meg ezt, s a mask < oldalára akart fordulni, amikor csengett a telefon. Nyújtózkodva, lustán nyúlt a hallgató felé. — 310-es, jelentkezem — mondta álomittasan. — Riadó! — sivított a hallgatóba a hang. Magához rántotta a bőrsisakot, az oxigén-csutorát, s futás köziben húzta be a viHám- zárakait A jeges szél az arcába vágott, egy pillanatra elakadt a lélegzete, de futott a karcsú repülőgép félé. Felkapaszkodott a törzshöz támasztott létrán, s először a radar kapcsolójához nyúlt. Magára húzta a kabintetőt, s elfordította az indítógombot. A repülőgép testén remegés futott keresztül, amikor feldübörgőtt a hajtómű. — A vadászrepülő készenlétben van! — mondta maga élé, amelyet a nyakára erősített gégemikrafon a rádió hullá- main keresztül az irányító központba röpített. A parancsnok még mindig a kezében fogta a fehér telefon hallgatóját. Szeme szinte megbabonázva föggött a sokat olvasott időjárásjelentésen. — Kérek engedélyt jelenteni — emelte szája été a mikrofont, de hangja remegett. — A reptér fölött rossz az időjárás. Ha a 310-es fel is tud szállni, a feladat végrehajtása után a leszállás bizonytalan, s a levegőben kell elhagynia a gépet. — Értem — hallatszott a válasz. Kevés szünet után most már barátságosabban elhangzott a parancs — semmisítse' meg a 113-as célt! Nagyon vigyázzanak a 310-esre! — kattant a telefon. Az irányító tiszt a parancsnokra nézett Várta az utasítást. A parancsnok egy pillanatig tétova tekintettel nézett rá, nyelt egyet, s halkan ezt mondta: — Felszállás! A bőrsisakbá szerelt rádió hallgatójában süket csend volt. Szegszárdi őrnagy torkát szorongás környékezte. Még egyszer ellenőrizte a műszereket, s várta, hogy az idegtépő másodpercek véget érjenek. Halántékában egy ér kalapált, amely egyre azt ütögette; rossz m fy M m AV.‘ ' \ v % * Á . az idő... rossz az idő.... A kabintetőre nagy hópamacsokat dobott a széL Egyetlen dolog kötötte most le, hogyan fog felszállni. Eszébe jutott, munkagépek vannak a kifutón ... Bekapcsolta, majd leoltotta a gép reflektorát „Észre kell venniük” — villant át rajta — „muszáj!” — Semmisítse meg a 113-as célt!... Felszállás! Torkában dobogott a szíve. A sötétben csak a radar piros fényt adó ernyője világította meg sápadt arcelét. Egy pillanatra felvillant előtte kislánya arcocskája, felesége szőke haj koronázta arca... Klen F-É-N-Y — Nem hozok bajt, csak t jövőmről szeretnék hallani valamit. A TESTES ASSZONYSÁG ** közelébb húzza a széket a kályhához. A macskí egyetlen intésére az ölébe ugrik és lomhán elnyújtózik í térdén. — Ismerem már ezt a beszédet — komolyodik el váratlanul az előbb még finoman mosolygó arc. — Fütyül maga a; én jóslásaimra, aztán csak nevetne rajtam, ha mondanál- valamit. — Nem kell jósolnia, csupár a téma érdekel. Hogyan kezdte, és csinálta valamikor? — Én mindent előre látok kérem — mondja most mái barátságosabban. — Azt is tudom, hogy maga nem rosss ember és azon sem csodálkozom, hogy érdekli a dolog. Szívesen mesélek, de jósolni.. arra ne is kérjen. Nem mintha nem tehetném, hiszen tisztán látom a jövőt, de én... én. kérem, varrónő vagyok és tisztességes munkával keresem a kenyerem. Két kosztosom itt lakik a szomszéd szobában. A nevemet se titkolom. Bárány Zsófinak hívnak és 35 éve itt lakom már a Mátra alatt. Néhány pillanatig a macskát figyelem. Szemét félig lehunyva tartja és idegesen mozgatja bajuszát. — Valamikor egy bárónál szolgáltam, mint szobalány, kérőbb mint házvezetőnő. RiUka volt az olyan nap, hogy a kastélyba ne jött volna vendég. Liza baronesse asztaltáncolta- tással foglalkozott és idézte a szellemeket. Én, mint kislány, először csak bámultam, de később az öreg bárónő legkedvesebb tanítványa lettem. Azt mondta, elsőrendű médium vagyok és belőlem még lehist valami. Később csodálatos álmaim voltak. Korán meghalt anyámat láttam életben és vele beszélgettem. A kártyát is Liza baronesse-től kaptam. Eleinte a kocsisaknak, a cselédlányoknak jósoltam, de később, amikor a báró házvezetőnője lettem, már a vendégeknek is. — Jósoljon csak a vendégeimnek, Zsófikám — mondta az öreg báró, mert mindig Zsó- f lkamnak hívott Ha valaki meghalt a faluban, megnéztem, később, amikor már a szellemeket idéztem, először ők siettek a segítségemre... — Mindig sikerült beszélnie a holtakkal? A Z ASSZONY SÉRTŐDÖTTEN néz rám és hirtelen lelöki öléből a fehér macskát. god te a féket»... A vadászrepülőgép végigfutott a betonon, egyre sebesebben forogták s kerekei, s aztán, mint az albatrosz, a tengerek viharmadara, befúrta magát a hófel hók közé... A magasságmérő óra mutatója ideges rezgésekkel mutatta a számokat: 800... 1500... 3000 ... 4000 méter. A pilóta arcán apró izzadságcseppek gyöngyöztek. A felszállás sikerült. — A 310-es jelentsen ... 310- es jelentsen ... A nyomasztó érzés megszűnt. Most már egyetlen érzés volt csalc benne, megsemmisíteni az ellenséges repülőgépet. Felkiáltott. — A 310-es jelentkezik... Magasság 4000 méter __Irány ny ugat... Keresem a célt.... — Fokozza a sebességet..; Magasság 3000 ... Keresse a célt... A gép a felhők között száguldott. Sötét volt, zuhogott a. hó. A felhők, mint a polip karjai, fonták körül a gépet, s vele együtt az embert, a pilótát. Kis csattanásokkaí egyenlítődött ki a felhő és a gép elektromos töltése. s apró lángnyelvek táncoltál; felületén. A lokátor ernyőjén egyre nagyobbodott egy apró pont. A cél körzetébe ért, s csak a műszereiben bízhatott. — Elértem a 220x2 négyze. tet.. . Körözök ... — Ereszkedjen 1500-ra... A gép orra a földnek fordult. Februárban, nyolc ország filmművészeinek 11 alkotását vetítik a mozikban. A magyar filmművészetet két alkotás képviseli. A Kosztolányi Dezső regényéből készült Pacsirta, amelyben a Vajkai házaspárt Tolnay Klári és Páger Antal, a címszerepet) pedig egy fiatal színésznő, Nagy Anna, a debreceni Csokonai Színház tagja alakítja, és Gertler Viktor rendező Egy ember, aki nincs című bűnügyi filmje. Három érdekes szovjet film színesíti a februári programot Egy tudós életéről szól a Minden az embereké marad című alkotás. Kozsenyikov hazánkban is megjelent regényéből készült a Bemutatom Ba- lujevet című szélesvásznú film. Ugyancsak szovjet művészek készítettél; A harmadik félidő című újdonságot. ; A lengyel filmművészei; a b második világháború utolsó napjait elevenítik fel XJt nyu- t gat felé című munkájukban. ■ A mozik vásznára kerül a Gí- - tár és szerelem című cseh- i szlovák film is. A hónap mű- 1 sorában szerepel a bolgár • filmgyártás reprezentatív al- , kotása, Dirnov Dohány című ■ regényének filmváltozata is. , A nagy riport című amerikai i vígjátékban mutatkozik be a • magyar közönségnek a világhírű amerikai énekes színésznő, Doris Day. A férfi főszerepet Clark Gable játssza. A francia filmművészek ezúttal egy vígjátékkal, a Hogyan lettem vezérigazgató? című filmmel jelentkeznek. Bizonyára nagy örömmel fogadják majd a fiatalok a Robin Flood új kalandjai című angol filmet. A főszerepet a nagy sikerű televíziós filmsorozat hőse, Richard Greene alakítja. Felsorolni is hosszú, menny tétele, rubrikája van a zárszámadás bevételi rovatának amelyekben a növénytermelésből, az állattenyésztésből, s fuvarozásból szerzett összegeket könyvelik, s amelyből végeredményben kialakul, menynyi pénz jut a közös alapra, s a szövetkezeti tagok közötti elosztásra. Ezeknek a rovatoknak alakulását különös gondossággal ügyelték a szentdomonkosi Biikkalja Termelőszövetkezetnél is, azon igyekezve, hogy sikerüljön az összeget feltornászni legalább a félmillió fölé. De év közben nem jutott kevesebb figyelem azokra a tényezőkre sem, amelyek ugyan nem szerepéinek a zárszámadás statisztikájában, de raégisem elhanyagolhatók * jövedelem alakulásában, ez pádig a leleményesség, az önállóság és a helyi lehetőségek, es a segítőkészség kihasználása A tsz házatáján nézelődve feltűnt, hogy egy éve még csak baja fű és kóró nőtt azon a helyein, ahol most... — Hídmérleget építettünk ide — ad felvilágosítást Kovács Ágoston elnökhelyettes, aki szusszamásnyi időt véve.' nézelődő csoportunkhoz lépett. — Nagy pénz fekszik itt a földben — mutat az egyengetett, fagyott talajra —, de any- Byít eltemethettünk volna, ha sem magunk készítjük. — Hogy értsük ezt? — Ez a mázsaház saját esőnkből készült és... fele fcSlteéggek — Kinek a jóvoltából ? — Mióta megalakult termetósswvetkEzetünk, az az élv; ha tehet, mindent a magunk erejéből. A 300 férőhelyes júhho- dály — csinosan összeállított *aar£as épület —, a sertésól, a baromfinevelő, s az ebben az evben elkészült újabb 300 ju hot befogadó hodály saját épí- töbrigáddal és fele költséggel készült. Természetes, az apróbb tatarozásokat és a télie- sítést is így végeztük el. nehogy „a hideget etessük” a draga takarmánnyal. — Az elnökhelyettest alig lehet megállítani a felsorolásban, de az általa elmondott tények is kellően bizonyították, milyen jelentősége van szövetkezetükben az öntevékeny, saját erőből végzett munkának, amely számításuk szerint csak a mázsaháznál 40 ezer forintos megtakarítást hozott, az istái- ^ »;♦ •> ♦:« •> ♦> ♦> ♦;« — Anyu, — nyafogott a szcí- ke Agika — mikor jön már apu? Ebben a pillanatban felberregett a csengő. — Jön az apu! — tapsikolt <t kislány, s az előszobában szinte repült a belépő, vállas, tagbaszakadt férfi jelé. — Apu, mit hoztál? — nyitotta tágra szemecskéjét, amikor az apja kezében megpillantotta a csomagot. — lemezjátszót, cicám... Na, ntí lesz a puszival? A karcsú, szőke asszony mosolyogva nézte a férjét, elvette a csomagot, s kíváncsian kukkantott a papír mögé. — Tényleg lemezjátszó. ■■ Hol vetted? — s tréfás szemrehányással folytatta — mondtam, hogy van dugi pénzed. A férfi mosolygott, majd elkomolyodott, az órájára nézett. Megenyhült arccal fordult a kislányához. — Öt perc múlva jön a Tv- maci. addig elmesélem a lemezjátszó történetét. ★ Éjszaka volt. Az N-i katonai repülőteret vastag fehér bundával takarta be a hó. A laktanya épületeinek ablakszemei sötéten aludták álmukat. Egyedül az irányító központban szórták kékes fényüket a neon testek, a rádiók, a telefonok, térképek, rajzasztalok aneűlett ülő tisztekre és kato- fiakra. A teremben csend volt. csupán a rádiók halk sercegése, meg a kályhában a tűz lo- - ea okozott nézni zajt.
