Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-29 / 23. szám

4 NÉPÚJSÁG 1964. január 29., SE«*d* Lálhalaflau rubrikáit lóknál is ugyanennyit... a ki­sebb munkákat nem is számít­va. Ezek az épületek természete­sen azzal a költséggel szere­pelnek a zárszámadás rubri­káiban, amelyekbe valóban kerültek, de az a különbség már nem szerepel, amennyivel többet kellett volna kifizetni, ha mással készíttetik el. S eze­ket hallva, az ember jókora építőbrigádra gondol, halott csak hárman vannak: Síké M. Ágoston és két társa, Varga R. Miklós és Varga Cs. Ferenc. Legfeljebb időnként, kapnak néhány segítőt. Az ám, a segítőik. Ők sem el­hanyagolható tényezők a szö­vetkezet gazdálkodásában, bár szerepükről, hasznos tevékeny­ségükről szintén nem szólnak a zárszámadás adatai. .:• -*<*>*■ <:-< rmm- - rtgs gozó feleségeiknek kapálni, aratni, kukoricát' tömi, állato­kat ellátni. — Nem tudjuk megállni, hogy otthon tétlenül marad­junk — bizonygatta Sike D. Ágoston, amikor munkahelyü­kön meglátogattuk a szövetke­zet segítőkész támogatóit. Látjuk, hogy nem mindig bírnak az otthoniak a munká­vá], amíg nem lesz elegendő gép. segítünk mi is. Mellette Nyerges Cs. Péter hengerész verejtékezik, akit néhány órával korábban még a tsz tanyáján láttunk, amint fát aprított és burgonyát fő­zött — két zsáknyit legalább — a közös gazdaság sertéseinek. S itt hajtogatja a lemezgyár­ban a még forró anyagot Sike M. András is, a találékony há­zi építöbrigád egyik segítője, akn ácsmestersógét kamatoztat­ja szabad idejében a közös gazdaság boldogulására. A ná- dasdi és az ózdi gyár más se­gítőket is ad a termelőszövet­kezetnek. Nyugdíjasaik, Csir- maz H. János, Nyerges G. Mik­lós, Fábri József, s a többiek is gyakorta láthatók a határban a sürgős munkák idején. S bár neveik, tetteik szeré­nyen meghúzódnak a zárszá­madás rubrikád mögött, a szö­vetkezet tagsága, amikor kéz­hez veszi évi jövedelmét, nem feledkezik meg róluk. Kovács Endre ]V|ÁR HARMADSZOR ko­*-’-*■ pogok. Körülnézek az előszobában, aztán újból meg­ismétlem a kopogást. Néhány pillanat múlva egy testes asz- szonyság jön elő. A szobába vezet, ahol kellemes meleg fo­gad. A sarokban csővázas re- kamié, fölötte őzikés falvédő. A falon szentképek, olajfest­mények vegyesen, a földön szőnyeg, az ablak előtt virá­gok. Az asszonyt inkább hat­van, mint ötven esztendősnek nézem, bár arca még sima és homlokán csak alig észrevehe­tően futnak a ráncok. — Mi járatban, ha Szabad érdeklődni? — Tudni akarok valamit a jövőmről... Egy másodpercig csend van. Az asszonyság gyanakodva für­készi arcom minden rezdülé­sét — Mit tetszett mondani? — Mondom, a jövőmről... a jövőmről, ha mondhatna vala­mit Zavartan elmosolyodik. — öt esztendejénél is több, hogy abbahagytam a jóslást. Azóta csak magamnak kuta­tom a jövőt Halkan nyílik az ajtó és egy fehér macska — mintha hí­vásra jönne — besétál a szo­bába. Nesztelen és óvatos, akár a párduc. — Valamikor jósoltam, de most... Nyolc ország filmművészeinek II alkotása a bemutató mozik februári műsorán Sike ML Ágoston, az építő­brigád vezetője, már a tavasz­ra készül; építőanyagot raktá­roz a zavartalan munkához. Kevés a munkabíró férfi. Mindössze két tucatnyi a nyug­díjasokkal együtt így tehát rászorulnak a gyári munkások segítségére is, ha összetorlódik a munka. A falu férfijai a hegy túlsó oldalán lévő Bor- sódnádasdi Lemezgyárban dol­goznak, tűzzel és vassal, hő­ségben és gőzgamolyban, s utána még szabadnapokon se­gítenek a szövetkezetben dől­A «A A «ti **« A AA«?«*** A A A A A A A i — Miért hazudnék? — Ké­- sőbb elkerültem a kastélyból és azóta egyedül élek. Az em­j berek tisztelnek, de nem sze- . rét senki. Vannak, akik elke- i rülnek, sokan félnek tőlem. — Sok volt a kíváncsi em- 1 bér? Az asszonyság feláll, és a . másik szobába indul. Néhány • pillanat múlva egy köteg le- ’ véllel jön elő. : — Tessék! Olvasson belőlük, ha hinni csak a szemének i akar. Régen még a hatodik megyéből is eljöttek hozzám. Ezek, amelyeket fehér szalag- [ gal kötöttem össze, köszönő levelek. Az én színem ugyanis , a fehér. Ezt a macskát is csak a színe miatt tartom, külön- . ben süket és lomha. A levelek hol innen, hol t amonnan jöttek, de egyik se i frissebb öt esztendőnél. Egyik- , ben egy özvegyasszony hálálko. ■ dik az igaz jóslatért. J — Felgyújtom a villanyt, hogy jobban lássa a betűt, — Szóval, most rosszul megy- az üzlet? — kérdem szinte csak magamtól. — Mondtam már az előbb. Két kosztoeom van, és varrónő vagyok. Aztán ez a szörnyű hitetlenség, gonoszság, amely most uralkodik a földön ... A macska a lábamhoz dőf- zsölődik. Puha simogatásától végigszalad a hátamon a hideg — Szabad idejében mivel tölti az estét? — Sose vagyok egyedül. A jövendő világa előttem nyitva áll... A macska, mint az árnyék, kisurran az ajtón. A testes asszonyság feláll, én is készü­lődöm. Kikísér az előszobáig, s hallom, amint utánam reteszre csukja az ajtót. 1/ INT SŰRŰN HAVAZIK, A villanykörték alatt látni lehet a hópelyhék tán­cát Indulni akarók, amikor kékes lángot pillantok meg az előbb még sötét ablakban. A beszélgetés után meglep a lát­vány, és itt, a hóesésben szin­te, víziónak tűnik. Néhány pillanat múlva azonban, han­gok szűrődnek ki az utcára. A jósnő szobájában esti hí­reket mond a televízió.. „ Szalay István Hőstett a levegőben Az irányító központ pa­rancsnoka fáradtan nyomott el egy ásítást, s az órájára né­zett. „Még csak négy óra van” — dünmyögött maga elé... unalmas volt számára a csend, fárasztotta. Elfoglaltságot ke­resett. s ismét, mint az éjsza­ka már annyiszor, a meteoro­lógiai jelentést kezdte olvas­gatni. — Igen... — morfondíro­zott magában — alacsonyan szálló hófeihők, hóesés, rend­kívül rossz látási viszonyok... — ásítani akart, ám ebben a pillanatban a fehér színű tele­fonkészülék csengője, amely a magasabb parancsnoksággal kötötte össze, kettévágta a csendet. — Itt az irányító központi... Jelentkezem! A hallgató membránja fé­mesen koppant, majd mecha­nikusan jelentkezett a hang. — Figyelem!... — Nyugat felől a 220x2 négyzetben ellen­séges cél... Riasszon!... Vá­ram a jelentést! A parancsnak arca megke­ményedett, eltűnt szeméből az unalom, a parancsoláshoz szo­kott hangja végighansant a ter­men: — Riadó!... Irányító tiszt, riassza a 310-est! Az irányító központ megtelt élettel, csengtek a telefonok, rádiók sistergése felerősödött, s a lokátorok vörösen viliódzó ernyőjén apiró pontok cikáz­tak nagy összevisszaságban ... A készültségi szobában na­gyon meleg volt Szegszárdi Béla őrnagy félálmában lehúz­ta a meleg kezeslábas villám­zárait. Felriadt A szobában fülledt volt a levegő. Az alvó ember önkéntelen bosszúságá­val állapította meg ezt, s a ma­sk < oldalára akart fordulni, amikor csengett a telefon. Nyújtózkodva, lustán nyúlt a hallgató felé. — 310-es, jelentkezem — mondta álomittasan. — Riadó! — sivított a hall­gatóba a hang. Magához rántotta a bőrsisa­kot, az oxigén-csutorát, s fu­tás köziben húzta be a viHám- zárakait A jeges szél az arcá­ba vágott, egy pillanatra el­akadt a lélegzete, de futott a karcsú repülőgép félé. Felka­paszkodott a törzshöz támasz­tott létrán, s először a radar kapcsolójához nyúlt. Magára húzta a kabintetőt, s elfordí­totta az indítógombot. A repü­lőgép testén remegés futott ke­resztül, amikor feldübörgőtt a hajtómű. — A vadászrepülő készenlét­ben van! — mondta maga élé, amelyet a nyakára erősített gégemikrafon a rádió hullá- main keresztül az irányító köz­pontba röpített. A parancsnok még mindig a kezében fogta a fehér telefon hallgatóját. Szeme szinte meg­babonázva föggött a sokat ol­vasott időjárásjelentésen. — Kérek engedélyt jelente­ni — emelte szája été a mik­rofont, de hangja remegett. — A reptér fölött rossz az időjá­rás. Ha a 310-es fel is tud szállni, a feladat végrehajtása után a leszállás bizonytalan, s a levegőben kell elhagynia a gépet. — Értem — hallatszott a válasz. Kevés szünet után most már barátságosabban el­hangzott a parancs — semmi­sítse' meg a 113-as célt! Na­gyon vigyázzanak a 310-esre! — kattant a telefon. Az irányító tiszt a parancs­nokra nézett Várta az utasí­tást. A parancsnok egy pilla­natig tétova tekintettel nézett rá, nyelt egyet, s halkan ezt mondta: — Felszállás! A bőrsisakbá szerelt rádió hallgatójában süket csend volt. Szegszárdi őrnagy torkát szorongás környékezte. Még egyszer ellenőrizte a műszere­ket, s várta, hogy az idegtépő másodpercek véget érjenek. Halántékában egy ér kalapált, amely egyre azt ütögette; rossz m fy M m AV.‘ ' \ v % * Á . az idő... rossz az idő.... A kabintetőre nagy hó­pamacsokat dobott a széL Egyetlen dolog kötötte most le, hogyan fog felszállni. Eszé­be jutott, munkagépek van­nak a kifutón ... Bekapcsolta, majd leoltotta a gép reflekto­rát „Észre kell venniük” — villant át rajta — „muszáj!” — Semmisítse meg a 113-as célt!... Felszállás! Torkában dobogott a szíve. A sötétben csak a radar piros fényt adó ernyője világította meg sápadt arcelét. Egy pil­lanatra felvillant előtte kislá­nya arcocskája, felesége szőke haj koronázta arca... Klen ­F-É-N-Y — Nem hozok bajt, csak t jövőmről szeretnék hallani va­lamit. A TESTES ASSZONYSÁG ** közelébb húzza a szé­ket a kályhához. A macskí egyetlen intésére az ölébe ug­rik és lomhán elnyújtózik í térdén. — Ismerem már ezt a beszé­det — komolyodik el váratla­nul az előbb még finoman mo­solygó arc. — Fütyül maga a; én jóslásaimra, aztán csak ne­vetne rajtam, ha mondanál- valamit. — Nem kell jósolnia, csupár a téma érdekel. Hogyan kezd­te, és csinálta valamikor? — Én mindent előre látok kérem — mondja most mái barátságosabban. — Azt is tu­dom, hogy maga nem rosss ember és azon sem csodálko­zom, hogy érdekli a dolog. Szí­vesen mesélek, de jósolni.. arra ne is kérjen. Nem mintha nem tehetném, hiszen tisztán látom a jövőt, de én... én. kérem, varrónő vagyok és tisz­tességes munkával keresem a kenyerem. Két kosztosom itt lakik a szomszéd szobában. A nevemet se titkolom. Bárány Zsófinak hívnak és 35 éve itt lakom már a Mátra alatt. Néhány pillanatig a macskát figyelem. Szemét félig le­hunyva tartja és idegesen mozgatja bajuszát. — Valamikor egy bárónál szolgáltam, mint szobalány, ké­rőbb mint házvezetőnő. RiUka volt az olyan nap, hogy a kas­télyba ne jött volna vendég. Liza baronesse asztaltáncolta- tással foglalkozott és idézte a szellemeket. Én, mint kislány, először csak bámultam, de ké­sőbb az öreg bárónő legked­vesebb tanítványa lettem. Azt mondta, elsőrendű médium va­gyok és belőlem még lehist va­lami. Később csodálatos ál­maim voltak. Korán meghalt anyámat láttam életben és ve­le beszélgettem. A kártyát is Liza baronesse-től kaptam. Eleinte a kocsisaknak, a cse­lédlányoknak jósoltam, de ké­sőbb, amikor a báró házveze­tőnője lettem, már a vendé­geknek is. — Jósoljon csak a vendé­geimnek, Zsófikám — mondta az öreg báró, mert mindig Zsó- f lkamnak hívott Ha valaki meghalt a faluban, megnéztem, később, amikor már a szelle­meket idéztem, először ők siet­tek a segítségemre... — Mindig sikerült beszélnie a holtakkal? A Z ASSZONY SÉRTŐ­DÖTTEN néz rám és hirtelen lelöki öléből a fehér macskát. god te a féket»... A vadászre­pülőgép végigfutott a betonon, egyre sebesebben forogták s kerekei, s aztán, mint az al­batrosz, a tengerek viharma­dara, befúrta magát a hófel hók közé... A magasságmérő óra muta­tója ideges rezgésekkel mu­tatta a számokat: 800... 1500... 3000 ... 4000 méter. A pilóta arcán apró izzadságcseppek gyöngyöztek. A felszállás sike­rült. — A 310-es jelentsen ... 310- es jelentsen ... A nyomasztó érzés meg­szűnt. Most már egyetlen ér­zés volt csalc benne, megsem­misíteni az ellenséges repülő­gépet. Felkiáltott. — A 310-es jelentkezik... Magasság 4000 méter __Irány ny ugat... Keresem a célt.... — Fokozza a sebességet..; Magasság 3000 ... Keresse a célt... A gép a felhők között szá­guldott. Sötét volt, zuhogott a. hó. A felhők, mint a polip karjai, fonták körül a gépet, s vele együtt az embert, a piló­tát. Kis csattanásokkaí egyen­lítődött ki a felhő és a gép elektromos töltése. s apró lángnyelvek táncoltál; felüle­tén. A lokátor ernyőjén egyre nagyobbodott egy apró pont. A cél körzetébe ért, s csak a műszereiben bízhatott. — Elértem a 220x2 négyze. tet.. . Körözök ... — Ereszkedjen 1500-ra... A gép orra a földnek fordult. Februárban, nyolc ország filmművészeinek 11 alkotását vetítik a mozikban. A magyar filmművészetet két alkotás képviseli. A Kosz­tolányi Dezső regényéből ké­szült Pacsirta, amelyben a Vajkai házaspárt Tolnay Klá­ri és Páger Antal, a címszere­pet) pedig egy fiatal színésznő, Nagy Anna, a debreceni Cso­konai Színház tagja alakítja, és Gertler Viktor rendező Egy ember, aki nincs című bűn­ügyi filmje. Három érdekes szovjet film színesíti a februári progra­mot Egy tudós életéről szól a Minden az embereké marad című alkotás. Kozsenyikov ha­zánkban is megjelent regényé­ből készült a Bemutatom Ba- lujevet című szélesvásznú film. Ugyancsak szovjet mű­vészek készítettél; A harmadik félidő című újdonságot. ; A lengyel filmművészei; a b második világháború utolsó napjait elevenítik fel XJt nyu- t gat felé című munkájukban. ■ A mozik vásznára kerül a Gí- - tár és szerelem című cseh- i szlovák film is. A hónap mű- 1 sorában szerepel a bolgár • filmgyártás reprezentatív al- , kotása, Dirnov Dohány című ■ regényének filmváltozata is. , A nagy riport című amerikai i vígjátékban mutatkozik be a • magyar közönségnek a világ­hírű amerikai énekes színész­nő, Doris Day. A férfi fősze­repet Clark Gable játssza. A francia filmművészek ezúttal egy vígjátékkal, a Hogyan let­tem vezérigazgató? című film­mel jelentkeznek. Bizonyára nagy örömmel fogadják majd a fiatalok a Robin Flood új kalandjai című angol filmet. A főszerepet a nagy sikerű tele­víziós filmsorozat hőse, Ric­hard Greene alakítja. Felsorolni is hosszú, menny tétele, rubrikája van a zár­számadás bevételi rovatának amelyekben a növényterme­lésből, az állattenyésztésből, s fuvarozásból szerzett összege­ket könyvelik, s amelyből vég­eredményben kialakul, meny­nyi pénz jut a közös alapra, s a szövetkezeti tagok közötti elosztásra. Ezeknek a ro­vatoknak alakulását külö­nös gondossággal ügyelték a szentdomonkosi Biikkalja Termelőszövetkezetnél is, azon igyekezve, hogy sikerüljön az összeget feltornászni legalább a félmillió fölé. De év közben nem jutott kevesebb figyelem azokra a tényezőkre sem, ame­lyek ugyan nem szerepéinek a zárszámadás statisztikájában, de raégisem elhanyagolhatók * jövedelem alakulásában, ez pádig a leleményesség, az ön­állóság és a helyi lehetőségek, es a segítőkészség kihasználá­sa A tsz házatáján nézelődve feltűnt, hogy egy éve még csak baja fű és kóró nőtt azon a helyein, ahol most... — Hídmérleget építettünk ide — ad felvilágosítást Ko­vács Ágoston elnökhelyettes, aki szusszamásnyi időt véve.' nézelődő csoportunkhoz lépett. — Nagy pénz fekszik itt a földben — mutat az egyenge­tett, fagyott talajra —, de any- Byít eltemethettünk volna, ha sem magunk készítjük. — Hogy értsük ezt? — Ez a mázsaház saját esőnkből készült és... fele fcSlteéggek — Kinek a jóvoltából ? — Mióta megalakult terme­tósswvetkEzetünk, az az élv; ha tehet, mindent a magunk ere­jéből. A 300 férőhelyes júhho- dály — csinosan összeállított *aar£as épület —, a sertésól, a baromfinevelő, s az ebben az evben elkészült újabb 300 ju hot befogadó hodály saját épí- töbrigáddal és fele költséggel készült. Természetes, az ap­róbb tatarozásokat és a télie- sítést is így végeztük el. ne­hogy „a hideget etessük” a draga takarmánnyal. — Az el­nökhelyettest alig lehet meg­állítani a felsorolásban, de az általa elmondott tények is kel­lően bizonyították, milyen je­lentősége van szövetkezetük­ben az öntevékeny, saját erő­ből végzett munkának, amely számításuk szerint csak a má­zsaháznál 40 ezer forintos megtakarítást hozott, az istái- ^ »;♦ •> ♦:« •> ♦> ♦> ♦;« — Anyu, — nyafogott a szcí- ke Agika — mikor jön már apu? Ebben a pillanatban felber­regett a csengő. — Jön az apu! — tapsikolt <t kislány, s az előszobában szinte repült a belépő, vállas, tagbaszakadt férfi jelé. — Apu, mit hoztál? — nyitotta tágra szemecskéjét, amikor az apja kezében megpillantotta a cso­magot. — lemezjátszót, cicám... Na, ntí lesz a puszival? A karcsú, szőke asszony mo­solyogva nézte a férjét, elvette a csomagot, s kíváncsian kuk­kantott a papír mögé. — Tényleg lemezjátszó. ■■ Hol vetted? — s tréfás szemre­hányással folytatta — mond­tam, hogy van dugi pénzed. A férfi mosolygott, majd el­komolyodott, az órájára nézett. Megenyhült arccal fordult a kislányához. — Öt perc múlva jön a Tv- maci. addig elmesélem a le­mezjátszó történetét. ★ Éjszaka volt. Az N-i katonai repülőteret vastag fehér bun­dával takarta be a hó. A lak­tanya épületeinek ablakszemei sötéten aludták álmukat. Egyedül az irányító központ­ban szórták kékes fényüket a neon testek, a rádiók, a telefo­nok, térképek, rajzasztalok aneűlett ülő tisztekre és kato- fiakra. A teremben csend volt. csupán a rádiók halk sercegé­se, meg a kályhában a tűz lo- - ea okozott nézni zajt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom