Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

refc j.» a g l!)64. január 25., teedd 4 Százhúsz évvel ezelőtt, szü­letett; Üjházy fide, aki 1870-től haláláig u Nemzeti Színház tagjakéul. 23 éven keresztül a Színművészeti Akadémia ta­náraként működött. Kiváló epizódszínész, r|e főszerepek­ben is nyújtóit emlékezetes alakítást. Ma nemigen akadnak már, akik személyesen ismerték őt. de az anekdoták és a pálya­társak őrzik rendkívül rokon­szenves egyéniségének mesz- szeható varázsát. Apja jónevű debreceni or­vos, őmaga szülei akarata el­lenére lesz színész húszéves korában. Magánéletében is, a színpadon is a jókedély, a bo­hém derű és az élet optimista szemlélete jellemezte. Ahogy az anekdotákat olvassa róla az ember, nehéz eldönteni, mi volt nála fontosabb: a szín­vast színlelő Üjházy kedvenc kiszólását: „Marha, ez hamis • olt!'’ A nagy jellemszínészt és ko­mikust nem annyira az alakí­tásairól szóló késői megemlé­kezéssel, mint inkább a róla szóló anekdotákkal idézhetjük és jellemezhetjük a legiga- zabban. Ezért veszünk át meg­emlékezésül Bárdi Ödön Thá- lia mosolya című színházi anekdota-gyűjteményéből ket­tőt. Új hói v és Arany János Egy hódmezővásárhelyi ven­dégjáték után a vacsoránál egy köpcös polgár mutatko­zott be Üjházynak: Arany Já­nos vagyok. A soron követke­ző helybeli patikus bemutat­kozását azonban á jókedélyű Üjházy már így előzte meg: Ezek után ón csak Petőfi Sándor lehel! Újházy, mini- szónok A bécsi színészek, ha Pes­ten voltak, a Frohner-féle vendéglőben vacsoráztak. Itt kereste fel őket Üjházy Ede is. Akkor éppen a híres Löwe vendégszerepelt, akit Üjházy nagyra becsült és a vacsora végén köszöntővel tisztelt még. A Mester (mindenki így hív­ta!) magyar nyelven sem volt jó szónok; hát még németül! De azért nekidurálta magát. . — Lieber Herr Lowe... de itt mindjárt belezavarodott, el­hallgatott, . végre elnevettc ma ■ gát és koccintásra emelve po­harát. az egész asztal harsogó derültsége közben így fejezre be a beszédet: — Lieber Herr Lőwe, meg vagyok lőve. Grüss Gott, szervusz! (f. a.) Tanul a falu Az oK la las helyzeti' a jwv(\og^osi járásban tGY, TÉLVÍZ idején, keve­sebb munkáskézre van szük­ség a termelőszövetkezetben. Am ez a viszonylagos nyuga­lom nem azt jelenti, hogy most már a falusi dolgozók tétlenül pergetik a napokat. Mert ha fizikailag nem is akad annyi tennivaló, a. szellem művelésé­re nagyszerűen alkalmas ez az időszak. Ügy is mondhatjuk, hogy nemzeti sajátosságaink jelzői ^egy újabbal gyarapod­tak, Tanuló nemzet lettünk. Hogy ez mennyire nem lég­ből kapott szó, talán nézzünk •’tV'án.v adatot a gyöngyösi já- . >.s területéről. Ahogy Pataki Mihály, a járási tanács nép­művelési felügyelője elmondja, szer körül, van azoknak a dol- •v/őknak a száma, akik az ál- •d;-’V;s iskola esti tagozatán a 7. — íí. osztályt végzik. Ezekhez csatlakoznak még, akik alsóbb osztályokból Igye­keznek feljebb jutni magánta­nulóként, illetve levelező tago­zaton. De működik analfabéta-tan­folyam is, mégpedig Hahrtaj- ugrán, Gyöngyöstarjánban, Nagy fügédén és Gyöngyöspa­tán. Az is igaz, hogy a lét­szám ezeken a tanfolyamokon elenyészően kevés, de a lelki­ismeretes pedagógusok még két-három emberrel is szíve­sen foglalkoznak, hogy kira­gadjanak valakit az elmara­dottsággal járó írástudatlan­ságból. ÉRDEKESSÉGKÉNT említ­hetjük a nagyrédei és a do- moszlói kísérleti osztályokat. A cél itt az, hogy miként lehet­ne az általános 'iskola dolgozó tagozatán mezőgazdasági szak­embereket képezni. A próbál­kozás helyességéhez nem fér kétség. A kérdés csupán most az, hogy a tapasztalatok alap­ján üdvözölhetünk-e a jövő­ben több helyen is hasonló kezdeményezéseket. A terme­lőszövetkezet cs a tagság lát­ná a tanulás hasznát. Akad azonban olyan község is — mint például Márkáz — ahol hibás szemléletből adódó­éi probléma volt, illetve je­lenleg is van, a tanulást ille­tően. Azt tartják az emberek, hogy iskola helyeit inkább szakm u nkáskpzö-tán folyamra járnak, vagy oltványhoz, szük­séges vesszők vágásával töl­tik az idejüket. Az tény, hogy a vesszővágás közvetlen anyagi haszonnal jár. Am azt is tudni kell, hogy ma nrár nálunk szakmunkás' csupán az lehet, aki elvégezte az általános iskola nyolc osz­tályát. fis helyes lenne, ha a termelőszövetkezeti vezetőink ezt minden esetben szem előtt tartanák. SOKAN AKADNAK olya­nok is, akik nem elégszenek meg csak az anyanyelv műve­lődésével, illetve tudásával. Halm aj ug fán, Visontán és Ka­rácsonyon orosz nyelvtanfo­lyam indult, míg Markazon a német nyelvet igyekeznek el­sajátítani. Laczik János ház, a jókedély, vagy az étte­rem. Akár a színpadon való­sította meg parádés alakítás­/--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Az Egri Zeneiskola növendékhangversenyéről sál Lear bolondját, vagy a' Vízkereszt Malvolióját, vagy a Csiky-darabokban a nagyszerű epizódfigurákat; akár a szí­nészbejárónál ült és ugratta társait, akár az étteremben tartózkodott és rendelte, megalkotta az Üjházy mód­ra készült tyúklevest, az mind sajátosan és utá­nozhatatlan Üjházy-féle volt. Vagy ahogyan a Színmű­vészeti Akadémia tanári széké, ben alva hallgatta a növendé­kek. deklamálását, az is bo­hémra vall; a legkisebb hang- súlybeli hibára rávágta az al­Szom baton este rendezte az Egri Zeneiskola félévi növen­dékhangversenyét, a Panakosz- ta-házban. A kitűnő akusztikájú, két­száz fő befogadására alkalmas teremben, a szülők és érdeklő­dők fegyelmezett közönsége előtt kéttucatnyi fiatal lány és fiú — egyetlen felnőtt akadt közöttük — mutatta be az évekkel egyre érlelődő zenei tudását. A növendékhangversenyek­nek különös bája és izgalma a szereplőkből és az őket körül­vevő, hallgatni, megtapsolná vágyó szülő-közösségből árad. Tizennégy-tizennyolc éves lá­nyok és fiúk huszonöt számból álló műsort pergettek le. Zon­■N A TÉLI KINCS ... A silót csak hárman egyszerre nyithatjuk ki1 (Endrődi István rajza) gora, trombita, klarinét, hege­dű, fuvola, gordonka. szólaltat­ta meg a nagy klasszikus ze­nészele — Schumann, Brahms, Beethoven, Bach, Gluck, Per- golesi, Chopin. Händel, Schu­bert, Bartók és a mindig hatá­sos Liszt — egy-egy alkotását, vagy az alkotás egy leválaszt­ható részletét, míg két| énekes — két különböző egyéniség — kellemes meglepetéssel szol­gált: Pászthy Júlia egy Gluck- áriát, Szűts András egy bel canto-dalt énekelt el hatáso­san. A fiatal zenészek elsősorban arról győzték meg a hallgató­ságot és a kritikust is, hogy az Egri Zeneiskolában komoly nevelőmunka folyik. A hang­versenyadta lámpaláz és izga­lom ellenére néhány említésre méltó játékot, előadást lehetett hallani. Azt még nem várja senki ezektől a lányoktól és fiúktól, hogy kamaszfejjel tisz­tán értsék a zenetitánoik gon­dolatait ■ és érzésvilágát, de technikai felkészültségük már alkalmassá teszi őket arra, hogy hangszereikkel megszó­laltassák az igényesebb, itt-olt már elmélyülést is kívánó mű­veket örömmel kell 'megálla­pítani, hogy nem egy növendék már a saját egyéniségét is megmutatta helyenként, és a játékon túl — talán szándék nélkül is — tudott önmaga lenni. Az Egri Zeneiskolában folyó nevelő és oktató munka hasznosságát és dicséretét mondjuk el akkor is, amikor megemlítjük: egy-két növen­déknél a szereplés szokatlan idegállapota miatt a játékba hi­ba csúszott, de nem hagyta magát egyik sem az izgalom­tól leteríttetni, hanem becsü­lettel, s feledtetve a hibát, vé­gigjátszotta számát. Érdemes felfigyelni e nagymúltú intéz­mény működésére! Mód nincs rá és talán cél­szerű sem lenne, hogy az este szereplőivel külön-külön fog­lalkozzunk. Bizonyára lesznek ezekből a fiatalokból művé­szek is, de a legtöbbjük mű­vélt zen eér tő emberré lesz, aki a fiatalságában szerzett élmé­nyekén érlelődye, a hangsze­res tudás birtokában élvezi majd a halhatatlan zeneírók alkotásait A nyújtott teljesítmények alapján megemlítjük a zongo­risták közül Szakács Piroska. BortnyáJk Eleonóra, Kiss Ernő, Bakos Gabriella. Vendrei Éva .(a bemondó tisztét is ellátta), Járosi Mária, Nagy Mária, Vincze Teréz és Kőrösy Mária nevét, a klariné­tos Lakatos Bélát, a hegedű­söknél Kiss Ernő, Géresi Já­nos. Újházi Mária, Pók Ibolya, Székely Éva és a határozott fellépésű Gáspár Sándor nevét, a fuvolások közül Tamás Zsu­zsát, Járosi Máriát és Fekete Zsoltért, a gordonkázó Bocsi Szabolcsot és a trombitás Be- recz Andrást. A kíséretet az egyes számok­hoz Fógel Elemérné, Zsuko- tinszky Rudolfné és Szepesi György tanárok, valamint az intézet növendékei szolgáltat­ták. (farkas) A napokban olyan beszélge­tésnek voltam fültanúja, amelyben — ez most, a zár­számadások idején különösen aktuális — arról volt szó: a szőlős termelőszövetkezetek óriási előnyben vannak a töb­biekkel szemben. A beszélge­tés egyik részvevője — többek között — ezeket mondta>: — Könnyű az abasáriakriak, jól megélnek a Sárhegyen ter­mett zamatos borokból, meg az oltványokból. Biztos, hogy meglesz náluk az 50 forintos munkaegység ... Még akkor nem sejtettem-, hogy néhány nappal később, éppen az abasári Rákóczi Ter­melőszövetkezet zárszámadá­sán jutnak eszembe ezek a szavak és győződhetek meg róla: igen, az illető jól sejtet­te! A termelőszövetkezet való­ban 47 forint munkaegységet fizetett, amelyet azonban a 9 forint prémium és a termé­szetbeni járandóság 60 forint fölé emel! S ha már ezeket a számokat említettük, rögtön itt tegyük hozzá: az 1380 főt számláló tagságból 270 a nyugdíjasok száma, a rendszeresen dolgozó 1000—1050 tag egy főre eső évi átlagkeresete megközelítet­te a 20 000 forintot! Persze csak abból, hogy a szövetkezetnek kitűnő szőlős területe, kitűnő minőségű, el­ismert szőlőoltványa van — még nem lesz 20 000 forintos átlagjövedelem. A szőlőt meg kell művelni — még­hozzá nem is akármilyen módon — és az oltványaival is különös gondossággal kell ke­zelni! A Rákóczi Tsz — mondhat­juk — megtalálta a helyes termelési rendszert. A szőlőt és 0.3 oltványt családi műve­lésre adta át tagjainak és anyagilag tette őket érdekeltté a termelésben. A terven felüli szőlő- és oltványmennyiség 55 százalékát prémiumként kapta a termelő, s ez lelkiismeretes, jó munkára buzdította. Az anyagi ösztönzés mellett jól szervezett munkaverseny lendítette előbbre a termelést. A munkabrigádok és munka­csapatok egész évben izgalmas versenyben álltak egymással7 A zárszámadáson őszinte elis­merés köszöntötte a legjobba­kat: Birkás Imre, Juhász Fe­renc, Valiskó Joachim brigád­jait) és özv. Pálinkás Jánosilé, Előházi János, Leckóczi Mi- hályné munkacsapatait. Bizony, nem kis részük van abban, hogy a termelőszövet­kezet ma 4,5 millió forint tar­talékalappal rendelkezik! És amikor a kialakult vita során a tagok szinte egyönte­tűen foglaltak állást amellett: „ne nyúljunk hozzá ehhez e tartalékhoz, hanem évről évre igyekezzünk minél jobban nö­velni” — a jelenlevők arról is meggyőződhettek, hogy a> „rá- kóczisok” nemcsak szorgalmas, de előrelátó, előregondolkodó emberek. Magukénak tudják és vall­ják a Mátra alja e gazdagon termő vidékét! (Somody) Ínség, sötétség, halál közepette, kínban, de élt, ■ lépdelt, fejét büszkén magasra emelve, " s mindig remélt. (R ozsgyesztvenszki)) Magasra emelte fejét, de betakar­ta. nehogy . a csillogó szemek cél­pontul szolgáljanak a támadóknak... Az Adnii ralit ás 138 méter magas aranyozott tűtornyát ólomszürkére festették, hogy a német tüzérség és a íégiflotta ne tudjon közvetlen cél­zással támadni. A szobrokat „becso­magolták”, a kőszfinxek, a gránit- költők és a bronzcárok a pincék mé­lyén várták, hogy ismét az Aurora fedélzetén szólaljon meg az a neve­zetes hajóágyó, amelyet a németek blokádja kikényszerített fenséges múzealitásából, és az öböl partján ásták be: a dísztűz helyett hódítók seregeire szórta a halált. A németek el akarták pusztítani a várost: repülőik, ágyúik a három­milliós metropolis kétötödét letöröl­ték a föld színéről és a tankokból, hadihajókból, repülőikből és katonák­ból álló pusztító gyűrű éhhalállal fe­nyegette a megmaradt lakosságot is. A leningrádi hősök temetőjében hatalmas sírdombokon kapaszkodik meg a pázsit. A sírhalmok rendben sorakoznak egymás mellett, egy-egy csoportot allék választanak el. Az allé másik oldalán az új ..évjárat halottal pihennek. Kilencszáz napig tartott a blokád, s ennek minden egyes napján hétszázan haltak meg az éhségtől, járványoktól, gyógyszer- hiány miatt. A temető előtt áll a blokád múzeuma. A falon szűkszavú felirat: „Umeft ot goloda 632 253 rnirnih zsityclej.’ — Az éhségtől meghalt 632 253 bé­kés lakos. Magyarország összes háborús vesz­tesége! A felirattól nem messze egy fény­kép: szovjet katonák melegednek a kidöntött út jelző tábla mellett, amin német nyelvű felirat adta tudtára a hódítóknak —, hogy Peterburg 25 kilométer. A forradalmi múzeumban filmet vetítenek a blokád napjairól. Embe­rek esnek össze a gép mellett, mert nincs mit enniök. Ott halnak meg az utcán, — jártá- nyi erejük sincs, amivel a romok közé vonszolnák magukat. És német hadifoglyok sora kígyózik a város­ban: az asszonyok áttörik az őrök sorfalát, leköpdösik a gyönyörű vá­ros pusztítóit: „Nézzétek, mit tette­tek!” „Megfeketedtünk és felpüffedtünk az éhségtől, gyengeségünkben össze­estünk az ellenség szaggatta utcákon és csak á hit tartotta bennünk a lel­ket, hogy győzni fogunk” — köszön­tötte Olga Bergholz a leningrádi rá­dióban azokat a szovjet harcosokat, akik az első korridort vágták a blo­kád falába. — „Vártuk ezt a napot — mondta az éjszakai rádióüdvözlet­ben —, így beszéltünk: Éjjel lesz majd, hajnal, vagy szürke este, Ezen a napon felkelünk, s megyünk A szabad város utcáin sietve. Hol győztesen vonul seregünk. Virágok nélkül, roncsolt vassisakban, Vattás kabátban úgy megyünk, csapatban. Mint egyenlők a katonák elé; S kiterjesztett szárnnyal felkél * keményen A bronz-Dicsőség, s feketült kezében Koszorút tart a fejünk fölé .. Húsz évvel ezelőtt a szovjet csa­patok pozdorjává zúzták a város köré vont blokádot; a huszonöt kilo­méter nem zsugorodott össze méte­rekre. — A leningrádi ostrom máso­dik felvonására Berlinben került sor. — Köszöntünk, Nagy Föld! Üdvöz­lünk a felszabadult Leningrádból. Köszönjük a segítségedet.' Felszabadult Leningrad ... Felsza­badult romok... A petrodvoreci (orosz Versailles) hatalmas barokk palota „gyógyíthatatlan, fenséges rom marad, miként az Akropolisz romjai, hogy építőjének teremtő szellemére, s a fasiszták barbársá­gára emlékeztesse az utódokat” — írta Ehrenburg. A fenséges romok körül építőállványok meredeznek, s az orosz barokk e csodálatos alkotása talán valamikor ismét csak „építő­jének teremtő szellemére” emlékez­teti az embert. Hiszen az emlékezetet nemcsali a romok, a múlt tárgyi maradványai béklyózzák meg. A hatszázezer halottat temető vá­ros szemét éberebben tartja a teme­tőkön, mint mi. A nagy temető előtt lobogó öröklángot nemcsak az évfor­dulók napján látogatják: Szerelme­sek melegednek mellette (az idegen nem érzi profánnak a látványt) csak­úgy, mint a Mars-mező gázfáklyájá- nál. A természetességnek itt — ahol Oroszország tágas, barokk ablakot vágott Európára, és ahol Európa felágaskodhatott, hogy ezen az abla­kon benézhessen a szocializmus épü­letébe, — mások az ismérvei. Természetesség... A nők még kö-, tött kendőkbe bugydálták a fejü­ket, a párizsi kalapdivatról még csak a folyóiratokból szerezhettek tudo­mást: mert a folyóiratok már meg­jelentek. A nyomdagépek elkoptak, „de az emberek annyira akarják, hogy szépek legyenek könyveik és folyóirataik, hogy akaratuk pótolja a technikát”. A férfiak abban a ruhá­ban jártak, amit meghagyott rajtuk a háború: de a világ egyik legna­gyobb szoborgyűjtöménye már ismét „szétoszlott” a tereken, a parkokban. A város hajdani képéből először a luxoriózusnak számító elemeket állí­tották helyre: a szobrok ablaktalan falakkal nézlek farkasszemet. Természetesség... A blokád nap­jai alatt az iskolás gyerekek már a gép zúgásáról megismerték, hogy Junkers- vagy Heinkel-repülőgép ígéri a halált. Természetesség.. . Most az élc- lapok témája lenne Leningrádban egy kutyakiállítás. A blokád után „szolgálati kutyák és ostromot átvé­szelt ebek” kiállítására került sor, ahol osztatlan sikere volt Gyina ku­tyának, amelyik ötezer aknát kuta­tott fel. Fedotovics Fedotov ... Igazi orosz név, vígjátékba, szatírába kívánko­zik, mondjuk, mint Ivan Ivanovics De nem, ő inkább gogoli hős, Bulyba Taraszt juttatja az ember eszébe: mindennap feljött az óvóhelyről, hogy felhúzza a faliórát, hogy a kro­nométer egyetlen pillanatra se áll­jon meg ... Hogy pontosan jelezze a blokád áttörésének, a Leningrad, környék^ német csapatok szétverésé­nek történelmi pillanatát, a Finn-: öbölben működő óriás vulkán kitö­rését. — Akár egy. működő vulkán — mondta a városról Tyihonov...-A vulkán mélyből kitörő lávája le­perzselte a fölé szálló gépmadarak szárnyait, s a földön egyre vastagabb rétegekben ömlő láva maga alá te­mette a hódítókat. Emberek eleven teste, gyengülő fi­zikai és hatvónyozódó erkölcsi ereje tartóztatta fel itt a világ akkor leg­erősebbnek hitt hadseregét addig, amíg a Nagy Föld nem készült fel a visszavágásra, a leszámolásra. Moszkvában a háború alatt először a leningrádi hősök tiszteletére adtak tüzérségi dísztüzet. (K. I.) KÍNBAN, DE ÉLT... Előrelátó emberek a Sárii eyíj alatt •> *> *;♦ *i* *i* «j* *x* «j* ♦> «•> v ♦♦♦ *i* **♦ v *i* *i* ®x* fX* *X® 4® *x* v Ű JH á Z ¥ EBE (1814 1915)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom