Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
9 k r ZOÓN POLITIKON 80 éve született Gábor Andor Az első világháború > előtt népszerű író volt. Az emigrációban fenyegették, zsarolni próbálták: s kiharcolta, hogy a hivatalos Magyarország legnépszerűbb Írója legyen. Nem újságírója, — frója. Vagy mindegy. Neki nem irodalmi és sajtóműfajai voltak. A SZÓ ARISZTOTELÉn SZÍ értelmében politikus, politizáló ember volt. A görög bölcs az embert zoon politikonnak, politizáló állatnak nevezte. Gábor Andor „műfaja” a politizáló irodáéi* lem volt, s megvetette azokat' akik arisztokratizmusból, megalkuvásból hátat fordítottak a politikának. Amilyen öntudatosan viseli az ember a zoom politikon nevet: olyan megvető értelemben használta ő a belőle, saját tollal „faragott” szójátékot a zoon apoli- tikon-t ami nem politizáló állatot jelent Olyan állatot, amely — előtte nem érdemli meg az aki-t! — semmiben sem különbözik a többi állattól, amelyek szintén nem politizálnak. Krajczár Imre így készfii a hadijelentés „Hej, adjutáns! Hej, adjutáns! Itt állunk félhalottan” „Tábornokom! Tábornokom! Ezt tartsuk csak titokban.” „Hej, adjutáns! Hej, adjutáns! Közeledünk a véghez!” „Tábornokom! Jelentsük mat: a győzelem miénk lesz.” „Hej, adjutáns! Egyetlenegy hadosztályunk sem áll már!” „Tábornokom! Jelentsük azt hogy hét hadtest csatár vár.” „Hej, adjutáns! A vörösök a kapuk előtt lesnek!” „Tábornokom! Jelentsük azt: a vörösök elestek.” „Hej, adjutáns! Elfogtak és ott lógok a kőtélen!” „Tábornokom! Titok marad, ezért cseppet se féljen.” „Hej, adjutáns! Ha, mentsen ég, velem bitófa végez, ha más nem tudja meg, csak én, hát nékem épp elég ez.” „Ha felkötik, tábornokom csak lógjon ott nyugodtan; fontos, hogy az ellenkezőt olvassák a lapokban. A lapban ellensége lóg, így szól a jelentésem, és ön nem cáfolhatja meg ezt függő helyzetében. És Anglia is már kaputt, méltón elérve sorsát, s megírják azt is a lapok, hogy meghalt Oroszország.” 1942-43. Valami megváltozott Berlin, július 24. A TÖMEGEK túl sokáig tűrtek. Lassan fogytán a türelmük. Tegnap délután az egyik neuköllni utcán a kővetkezőket láttam: az újságárusoknak fejükön, testükön, mindkét kezükben ott volt az újság, amely a Brüning-féle ínségrendeletet tartalmazza. Mit szólnak ehhez a pártok? A tőzsde? A külföld? Hirtelen, teljesen váratlanul véleményt nyilvánít még valaki, akit pedig egyáltalán meg sem kérdeztek. Munkanélküliek özönlenek lefelé az utcán. Egy gyűlésteremből jönnek. Izgatottan beszélik meg, amit ott hallottak. Ez pedig halálos ítéletük az eljövendő télre: az ínségrendelet szövege. Talán eredetileg nem is akartak tüntetni. De a rendőrség cirkál az utcákon — kettőzött járőr, mint mostanában mindenütt Berlinben —, és a két zsarunak nincs fontosabb dolga, mint az, hogy elébe menjen a tömegeknek, és — gumibottal hadonászva — ezt kiáltsa: — Oszolni! Oszolni! Reflexként szakad kJ a munkanélküliekből a kiáltás: — Le az éhségkormánnyal! — fis válaszul azonnal, minden oldalról: — Le az ínség- rendelettal! — Adjatok munkát, és ne uszítsátok ránk a rendőrséget! — Kenyeret és nem gumibotot! A rendőrök belerohannak a tömegbe, és éles hangon sípolnak. Rekedten kiabálják: — Utat! — De az utcák nem néptelenednek el. Hirtelen kavarodás támad a rendőrök körül. Odarohannak a járókelők, a felső emeletek ablakai kinyílnak. Kiáltások hallatszanak, mintegy helyzetjelentésül: — Megrakják a zsarukat! ... És ilyen kiáltások is: — Rajta fiúk, adjatok nekik! VALAHONNAN előkerül egy besúgó, titkosrendőr polgári ruhában, nyomorult provokátor, akit minden munkás tíz lépésről felismer. Bamba szemekkel harci kiáltást hallat, azt, amit megszokott: — Üssétek le a kutyákat! Verjétek agyon a zsarukat! Mintha földből nőttek volna ki: máris ott terem mögötte két munkás, és megteszik neki ezt a szívességet: két ökölcsapás és már ott fekszik elnyúlva (az egyik munkás gáncsot vetett neki). Kemény kalapja három lépésnyire gurult tőle. Az egyik munkás még belérúg a földön. Az utca közepén még kavarog a tömeg, kiáltások hallatszanak, látni a mozdulatokat, de a rendőröket nem.; ■. Egyszerre újból feltűnnek: a tömeg széle megnyílik és a hasadék egymás után köpi ki a két rendőrt. Nincs sem sisakjuk, sem gumibotjuk, sem revolvertásHorthy kertje kájuk. Le vannak fegyverezve és kissé ziláltak. Az egyili igyekszik megőrizni méltóságát és igy szól: — Drága mulatság lesz ez pplrtpjr | De a másik teljes erejéből futásnak ered, és a tömegből még utána kiáltják: — Gyorsabban szaladj! — Jó utat! — Viszontlátásra! A másik is szaladni kezd, és mindketten az őrszobára rohannak, és ismét éles sípszót hallatnak. Úgy látszik« elfelejtették elvenni tőlük a sípot. A tömegből még egysze* felhangzik a kiáltás, tagoltan, kórusban: — Éljen a Szovjet—Németország! Éljen! Éljen! Éljen! És aztán, két perc múltán, volt — nincs tömeg. Csak elszórt sétálók,.. A rendőrautó dudál... Már a járókelők is eltűntek . i. A rendőrautó beszáguld az utcába, fékez, megáll. Olyan ez, mint a lövés, amellyel bakot lőnek. Az ablakokban gúnyos arcok, A besúgó, aki időközben ösz- szeszedte magát, és leporolta a ruháját előbújik a kapualjból, és jelenti a tisztnek, — Eltűnt valamennyi. — A tiszt legyint: — Ezt magam is látom. Csak a kis szatócsok állnak boltjaik előtt és a rikkancsok kiabálják: „Kommentárok az ínségrendelethez ... Hoover nyilatkozata.” NEM VESZEM MEG a lapot A mérvadó hírmagyarázatot magam is láttam. Egy miniszterhez Beranger titán Hétfőn, vagy legkésőbb keddi nap Elmegy ön, kedves Miniszter úr, Ezt Madáchunk így fejezte ki: Feivonásvég, a dics elborul, önnek most már, hogyha nem bolond, Minden teljesen mindegy lehet: Miniszter úr, mielőbb lemond, Nevezzen ki gyorsan engemet! Ah, hogy a kérelmezett helyen Én egész fölösleges vagyok? Jaj, uram, a többi is csak az, És ön volt e téren legnagyobb. Szóval emiatt ne bántsa gond, Hadd kapok egy kis meleg helyet, Miniszter nr, mielőtt lemond. Nevezzen ki gyorsan engemet! S ne mondja, hogy hatókör vagyok V szakmában, s ez sehogyse megy. Hogyne menne! Hát ön hány ökör? Őszintén: ön is van őt plusz egy. És dolgozni? Ö, ez könnyű pont! Munkavágy énbennem sem remeg, Miniszter úr, mielőbb lemond, Nevezzen ki gyorsan engemet! \ IkV* „S Brutus derék, becsületes férfiú, s a többi is mind, mind becsületes”, hiszen „Ö, pozsonyiak, nagyon-nagyon vidámat szeretnék írni Önöknek: Láttam egy embert, aki mezítelen volt, mint Krisztus, a vér csörgött félrelógó homlokából és széttárt két karjának csuklójából, s hörögve tántorgottá halálba, elmeredt' szemeim előtt... "Ezt is a rendőrségen látta” jó pozsonyiak, ahol öt éjszakát töltöttem, tetvek, poloskák és rendőrtisztek között, a puszta földön, amely ha mégoly kemény volt is, vaj- szerűen puhának tetszett azoknak a szívéhez képest, akik körülöttem a jogrend helyreállítását gyakorolták... Már ezentúl én vidám író leszek, a legvidámabb a vidámak közül, s hangosan fogom dicsőíteni az anyaországot, s rajongani fogok kultúrájáért, amely vasrács és vasajtó mögött tartja a magyar írót, akinek szavát, önök, naiv emberek, hallani akarják.” Hiszen Brutus derék, becsületes férfiú. S a többi is mind, mind becsületes. A MÁSODIK VILAGHA- BORÜBAN az olasz és angolszász tüzérség egy időben pamíletteket lőtt egymás állásaira, — gránátok helyett. Ez a pamflet Shakespeare! kínokról vall, a vértől, a brutalitástól való fenséges iszonyatról. Itt mór a szellemi, humanista minőség olyan iz- zású, hogy a műfaji distanciák értelmetlenné válnak. Nem bádogburok reped szét a tájékozatlanság, a naivitás hadállásai felett: a közöny páncéljának is fel kell hasadnia, ha ezt a pamflet-gránátot belelövik. Pamflet? Mária-sira- lom a Regnum Mari árumból, amelyből Regnum Horthyum lett Gábor Andori szójátékkal: Rettegnum Horthyum. És eldalolja az új magyar Mária-siralmat, dalban, sanzonban irja meg a Körmagyar-! összeszorul a torok a nyomorúság, a kegyetlenség láttán: de ő arra kényszeríti, hogy kinyíljon, adja tudtára országnak, világnak, hogy a dolgozó ember kötélbe dughatja a nyakát mert szanálták. „Rőtéibe dugom nyakamat * Hogy felakasszam magamat, Engem szanált akf. kor is fellapozza a könyvet, észrevette, hogy a szerkesztők elkonspirálták előle Gábor Andort. Mennyi remek cím a cikkek, a napilapokba bezsúfolt kis irodalmi miniatűrök előtt! — Halottak, arcai, A csöti pvrgatórium, Horthy Mihály, Magyar őshalászat, Lopják a csontból a velőt, Horthy kertje, A fregatt. De minek sorolni őket: Gábor Andor a címadásnak is művésze volt ami, ha tucatnyi címvariánssal megjelenő Stendhal-regé- nyekre gondolunk, nem is utolsó írói kvalitás. Pontosabban, újságírói kvalitás, mert a sajtó természetrajzából adódó szenzációéhség, némi irodalmi agresszivitás már a címadás stádiumában jelentkezik, a címnek „árulnia” kell az írást És amiben nem újságíró: a ragyogó cím után nem következnek érdektelen, a holnap számára hatodrendű dolgok, az irodalmi igény, a hánytatott életben is uralkodó bizonyos rendszeresség megteremti a harmóniát Még a nem a „hallhatatlanság” számára írt cikkecskéi, sanzonjai, karcola- frai sem ereszkednek le az átlagszürkéhez. 1Q20 SZEPTEMBERÉBEN fr- lyíiV a szeptemberi emlék-et, — Hortliyék vizsgálati fogságában, a Markó utcában. Egy az „anyaországtól elszakadt” pozsonyi szerkesztő kért tőle kéziratot, amely a „kívül- rekedt” magyaroknak azt hirdetné, hogy Magyarországon „élni, élni! mily édes, mi szép!” — nem úgy, mint a „raboknak", akik az utódállam fennhatósága alá kerültek. — „Virágot a virágnak — mondja Hamletnak valaki, miközben virágot szór Ofélia sírjára” — írja a válaszlevelében, s megokolja, hogy miért nem tud utánanézni, ki is mondja ezt a Shakespeare- drámában. fis következik egy Shakespeare! levél a Magyar- országon „élni, élni! mily édes, mi szép” vértől csurgó teteme felett mondott Antoniusz-be- széd. A helyzet is antoniuszl és Shakespeare!: A szerkesztő arra kéri Antomiusz — Gábor Andort, hogy éltesse Magyar- ország — Caesar gyilkosait És Gábor Andor is elmondja a temetési beszédet, látja a férfit akit nyolcán ütnek puskatussal, a nőt «Mt nem kékre, hanem feketére vernek, s a másik nőt «M megőrül a félelemtől. De kimondja 6 is, hogy A Z ESZTENDŐ VÉGÉN ** körkérdést intézett munkatársaihoz az Alföld szerkesztősége. — Mit tartanak az ezerkilencszázhatvan- hármas év legjelentősebb könyvének? A válaszokból az derült ki, hogy Galambos Lajos riportregényei, és Sántha Ferenc Űj Írásban megjelent riportjai ’’viszik a pálmát”. Jóllehet, az utóbbi évek első igazán nagy, kirobbanó könyvsikere — a Rozsdatemető — kívül maradt a versenyen, mert 1962-ben jelent meg, érdemes felfigyelni arra, hogy az irodalom „közérdekű”, leplezetlenül publicisztikai hajtása bizonyult a legerősebbnek. Lapozgatom az évforduló- naptárt és január huszonegyediké mellett ott áll a piros betűs félmondat: Gábor Andor nyolcvanadik születésnapja. A születésnap ismét eszembe juttatja ezt a bizonyos körkérdést mert Gábor Andor munkássága jelenti a magyar irodalomban azt az életművet amelyben elválaszthatatlanul megvalósult a publicisztika és a hagyományos értelemben vett szépirodalom szimbiózisa. Az elkötelezettség szinte természetes volt mindig az irodalomban, de annak puliciszti- kai, újságírói műfajokban is megmutatkozó bevallása annál ritkább. Ha hinnék az újságírás és a szépirodalom között áthi dal- hatatlanul tátongó szakadékban: a magyar irodalmat kivételes literatúrának kellene tartanom, mert századunk szinte valamennyi jelentős írója, költője megszólalt a zsurnalisztikái műfajokban is. De azt hiszem, Gábor Andoron kívül nincs még olyan írónk, aki munkássága egy- egy periódusának „fő művét” is a sajtó számára írta: persze nem azért, mintha az nem érdemelte volna meg már akkor is a .komolyabb” könyvformátumot 1/ INYITOM AZ EGYIK ' kötetét — kilenc évvel ezelőtt adták ki — s a címlapról tintakék zord betűkkel bemutatkozik a cím: Összegyűjtött cikkek. Ki olvas ma „összegyűjtött cikkeket” és „válogatott beszédeket?” Mennyit tud ártani az írónak egy rossz cím! Ilyent még az összegyűjtött műveknek sem szabad adni, mert azok is az olvasónak készülnek. Az olvasó pedig... Ha az olvasó akHorthy, teljesült-e ratja Be-» niczky óhaja, jóslata és pa- í rancsa. A kert. Hunnia kertje,* Horthy kertje-e még, a főker- ♦ tész úr, a bajonett-tüskéjű ró-$ zsák ültetője nincs-e még a* legmagasabb fájára felakaszt-* va? Az antant képviselői gra-» tulálhatnak, annyit amennyit szintén katonai sapkájuk alól’ kitelik, mi mégis ragaszkodunk Beniczky volt újságíró-kollégánk két vezérszólamához, melyek közül az egyik azt mondja, hogy Magyarországon a világ leggyávább és legbor- ntrtább militárdlktatúrája dühöng, mert hiszen a kereskedelmi iskolai tanulók karhatalmi tizedesek is. s a másik arról beszél, hogy Horthy lógni fog. hiszen a karhatalmi tizedest, aki leszúrt egy lakatos legényt szabadon eresztik. Az olvasó, azt mondhatja, hogy gondolat-fonalunk nem egészen logikus, de mi erre azt válaszoljuk, hogy a mi gondolatfonalunk az idők viszóntag- ságaitól úgy megvastagodott hogy inkább kötélnek nevezhető már. S minden magyar Gondolat hurokján csak Horthy himbálhat Tengernagy! egyenruhában, melynek minden gombján ott díszlik a legitim három betű: S. M. S. Horthy gombjain azonban ez a három betű ilyen jelentést nyer: — Sejner Majestät Schuft. (Az ő fejedelme pemahaj- derj azóta hajlamosak az emberek arra, hogy azt mondják: gyilkos, gyilkos, de vannak érdemet Az antant képviselői, tessék csak emlékezni rá, az antant képviselői Horthy kertjének idegenből plántált de már hasonult virágai, gratuláltak annak idején a gyilkosnak ahhoz, hogy annyi ártatlan ember nyakának összéhurkolása után. a legitizmus legendájának is kitekerte a nyakát A kalandból csak ez a gratula maradt meg és a Beniczky nevű jósnak az a Horthyra vonatkozó prófétáié szava, hogy ez a csirkefogó, ti. Horthy fő- méltósága, lógni fog. Valóban, szent meggyőződésünk, hogy Beniczkynek igaza lesz és Horthy lógni fog, de nem azért, mert a másik csirkefogót a Svájcból „haza”-lézengő Ri friert a trónszékre föl nem engedte. hanem azért, mert a kertjében a fentebb ismertetetthez hasonló virágok teremnek. Vannak, akik azt hiszik, hogy Magyarországon tényleg arra kell figyelni, amit Bethlen István, vagy egy másik gróf mondanak, vagy nem mondanák, cselekszenek, vagy nem cselekszenek. Én pedig azt mondom, hogy semmi mást nem kell nézni: ott van-e még mai mellett szurony lóg, s amelyet egy lakatos legénynek még megszagolni sem szabad. Sőt a lakatos legénynek arra is vigyáznia kell, hogy ha egy ilyen virág az orra alá tolja magát, akkor is udvarias legyen vele, mert ellen esetben Horthy kertjének virága, a modem magyar kereskedelem rózsája kihúzza tüskéjét és agyon böki vele a lakatos legényt lehet mondani: minden rizikó nélkül, mert a normális bíróság, amely elé ezt az esetet a statáriális utasította, ki fogja jelenteni, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, s hogy magától értetődik az, hogy az újmagyar kereskedőnek sokoldalúnak kell lennie, annyi oldalúnak. hogy már iskolás korában is legyen egy oldala, amelyen bajonefrt csüng, megsértendő és leszúrandó lakatos legények számára. Ilyen a flóra Horthy kertjében, a Horthyé- ban, akiről mint a gyilkosok bandafőnökéről az utóbbi időben már meg szokás feledkezni. Amióta ez a nagyobbik és erősebbik gyilkos a kisebbik és gyengébb gyilkost a Károly nevű bambát. Hunnia kertjéből kitessékelte, amióta a történeti húsvét-vasámapon Szombathely csütörtököt mondott \7 alarmkor a zengőszavú ' magyar költő így énekelt: „Hunnia kertje virul, fakadoznak gyenge virágai.. Azok az idők, amelyekre a költőnek ez a gyönyörű sora érvényes volt, már régen elmúltak. Hunnia kertje helyén Horthy kertje dudváz, s armák a palántáira nem lehet azt mondani, hogy gyönge virágok. Horthy kertjének egyik legérdekesebb virágját minap láthatták e lap olvasói. Ez a virág az a kereskedelmi iskolai tanuló, aki egyszersmind karhatalmi tizedes is, aki a Hor- váth-kertiben szellőzködik az istola után, s egyszer s mind oHfelfegyvert is visel, aki megsért egy lakatos legényt és egyszersmind bajanettjével le is szúrja, aki a statáriális törvényszék elé kerül, s egyszei> smind visszanyeri szabadságát, mert a statáriális bíróság illetéktelennek mondja ki magát erre az esetre, amely nem az 5 esete, hiszen a statárium csak arra vonatkozik, ha egy lakatos legény megsértene, vagy, isten ments, leszúrna egy karhatalmi tizedest aki egyszersmind kereskedelmi iskolai tanuló is. Ez Horthy kertjének Virága, nem gyönge virág, hanem erős virág, mélynek szír
