Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

2 népújság 1904. január 24., péntek Megnyílt a Nyugat'cnrúpai Unió hűífigyminiszteri értekezlete Csütörtökön délelőtt a lon­doni Lancaster Houss-ban Butler angol külügyminiszter elnökletével megkezdődött a Nyugat-európai Unió külügy­miniszteri értekezletének két­napos tanácskozása. Ezt a tár­sulást — a NATO előfutárát — London hívta életre 1943-ban Nagy-Britannia nyugat-euró­pai vezető szerepének biztosí­tására. Megnyitó beszédében Butler hangoztatta, hogy Nagy-Bri­tannia változatlanul a „külvi­lág felé tekintő európai egység” megteremtésén fáradozik és el­írná a .gazdasági és politikai bezárkózás” politikáját. Kifej­tette, hogy kormánya tovább­ra is fejleszteni kívánja a kap­csolatait a „hatokkal” é$ cél­zott rá, hogy megfelelő bátorí­tás eáetén Nagy-Britannia haj­landó újabb kísérletet tenni a Közös Piachoz való csatlako­zásra. A franciaországi Saint Nazaire-ben 30000 ember tüntetett a munkanélküliség ellen Léderer Frigyes, az MTI pá­rizsi tudósítója írja: A nyugat-franciaországi Saint Nazaire kikötővárosban szerdán hatalmas tüntetés zaj­lott le. Harmincezer főnyi tö­meg tiltakozott a hajógyári és vasipari munkások elbocsátá­sa ellen. A városban délután mindenütt leállt a munka, a kereskedőit is bezárták üzletei­ket és az iskolában szünetelt a tanítás. A tüntetéshez a kör­nyékbeli parasztok is csatla­koztak. Az alacsony felvásár­lási árak miatt elégedetlen kis­termelők előre hozták másnap­ra tervezett tiltakozó gyűlésü­ket, hogy a munkásokkal együtt tüntessenek. A 40 000 lakosú Saint Nazai­re legnagyobb ipari létesítmé­nye a hajógyár, amely egy sor vasipari üzemet foglalkoztat. A hajógyártás jövedelmezősége az utóbbi években csökkent. A vállalat tulajdonosai nagyará­nyú leépítésre kész_arek. A3 elmúlt hetekben közel 700 munkás kapott felmondóleve­let és további ezreket fenyeget az elbocsátás veszélye. A munkanélküliség elleni mozgalomban az egész környék lakossága szolidáris a hajógyá­ri és vasipari munkásokkal. Ú* ország — úí vezetők A közös bankról A fekete Afrika szinte naponként szolgál új meg új meg­lepetésekkel a világnak. Az imperialistáknak azt a szándékát, hogy ünnepélyesen távozva a díszkapun —- visszaszivárogja­nak a hátsó kisajtón: mind erőteljesebben tehetetlenné te­szik. Ez történt Zanzibarban is, ahonnét a nép elűzte az an­gol zsoldban álló szultánt és kikiáltotta, a Zanzibari Népköz- társaságot. Az új népköztársaság elnöke, Abeid Karúmé sejk (baloldali képünk), az ellenzéki Afrosirazi párt vezetője. Ma­gas hivatalában következetes erélyt mutat és támogatja, a nép követeléseit. A zanzibari külügyek intézését Abdul Rah­man Mohamed Bábu sejk (jobboldali képünk) vette át. Ö a baloldali Vmma Párt vezetője és az új köztársaság tényleges szabadságának egyik előharcosa. Rusk kirohanása a Kubával kereskedő tőkésországok ellen Dean Rusk amerikai külügy­miniszter a Bamard-főiskola fennállásának 75. évfordulóján elhangzott külpolitikai előadá­sában szokatlanul élesen kiro­hant azok ellen a tőkésorszá­gok ellen, amelyek Kubával kereskedelmet folytatnak. Rusk felszólította az Egyesült Álla­mok nyugati szövetségeseit, ne kereskedjen Kubával, ne szál­lítsanak a kubai gazdaság szá­mára fontos cikkeket, mert úgymond „ az ilyen kereskede­lem kudarcra ítélheti a kubai kommunista veszély csökken­tése céljából tett erőfeszítése­ket”. Rusk hangoztatta, az Egyesült Államok nem fogad­hatja el azt az álláspontot, hogy a Kubával való kereske­delmi kapcsolat összehasonlít­ható bármelyik más szocialista országgal fenntartott szokásos kereskedelmi viszonnyal. Rusk azzal a képtelen váddal illette Kubát, hogy „terrorizmust ex­portál” s hogy a panamai za­vargásokat — idézzük szavait — „Kubában kiképezett terro­risták használták ki”. A külügyminiszter más kül­politikai kérdések között szólt a moszkvai atomcsendegyez- ményről, amely szerinte még nem jelenti a nemzetközi hely­zet enyhülését. A megoldandó égető politikai kérdések között Rusk a nyugat-berlini és a né­met problémát, s a délkelet­ázsiai kérdést említette meg s ide sorolta Kubát is< A francia pénzügy miniszter Moszkvában Patolicsev szovjet külkeres­kedelmi miniszter meghívásá­ra ma délután Moszkvába ér­kezett Valery Giscard D’Esta- ing francia pénzügyminiszter. A Szovjetunió és Franciaor­szág gazdasági kapcsolatait hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény szabályozza, amely­nek 1966-ig való meghosszab­bításáról a múlt évben írtak alá jegyzőkönyvet. Patolicsev szovjet külkeres­kedelmi miniszter meghívását 1963 augusztusában adta át Giscard D’Estaing-nek a pári­zsi szovjet nagykövet. Ez év Január 3-án közölték, hogy a francia miniszter még a hónap folyamán ellátogat Moszkvába. Két magyar származású álszerzetest tartóztattak le Franciaországban Bosnyák János és Varga Miklós 1956-ban illegálisan el­hagyták Magyarországot és Franciaországban vélték fel­fedezni a .-szabad világot”. Egy ideig különböző segélyek­ből, később lopásokból, csalás­ból igyekeztek munka nélkül megélni. Emiatt Franciaország­ban, Belgiumban is megismer­kedtek a börtönökkel és mind­két országból kiutasították őket. Bosnyák és Varga erre szerzetesi ruhát szerzett. Nizza környékén az egyházi iskolák javára gyűjtögettek. A csend­őröknek azonban feltűnt a bistrókban ólálkodó két „szer­zetes” világias modora. Varga és Bosnyák hamarosan ismét fogdában találták magukat, i Más ruhájuk nem lévén, szer­zetesi csuklyában várják to­vábbi sorsukat HMSUBor. J anuár 1-töi működik Moszkvában a KGST- országok közös bankja, hivata­los nevén a Gazdasági Együtt­működés Nemzetközi Bankja. Igen gyorsan létrejött a KGST-nek ezt a nagy lehető­ségeket teremtő, új intézmé­nye. Mindössze tavaly feb­ruárban alakult meg a KGST valuta és pénzügyi állandó bi­zottsága, amely feladatul kap­ta a sokoldalú elszámolási rendszer és a bank működési szabályzatának kidolgozását. És íme, 11 hónap múltán lét­rejött a KGST-országok kö­zötti" sokoldalú elszámolás rendszere. A kölcsönös áru­szállításokkal és egyéb fizeté­sekkel kapcsolatos, sokoldalú elszámolásokat a szerződő fe­lek közt a közös bank bonyolít­ja — a tagországok bármelyi­kébe átutalható úgynevezett transzférábi s rubelben, tEgy ilyen átutalható rubel arany­tartalma: 0,987 412 gramm tisz­ta arany.) Melyek a bank által bonyo­lított sokoldalú elszámolási rendszer előnyei? A KGST- országok kölcsönös államközi elszámolásaikat eddig szinte kizárólag kétoldalú an bonyo­lították le, vagyis két ország áruforgalma és egyéb fizetései évente szükségképpen ki kel­lett, hogy egyenlítsék egymást. A sokoldalú elszámolásnál már nincs erre szükség. A kétolda­lú egyensúly helyett elegendő csupán egy adott KGST-or- szág és az összes többi tagál­lam fizetéseinek egyensúlya a naptári éven belül. V izsgáljuk meg mindezt * közelebbről, egy konk­rét példán. Bulgária és Ma­gyarország csakúgy, mint Ma­gyarország és az NDK között korábban törekedni kellett a kétoldalú egyensúly biztosítá­sára. Ezért Bulgária az igé­nyek ellenére sem vásárolha­tott több gépet és műszert Ma­gyarországtól, a kétoldalú egyensúly ennek határt szabott. A bolgárok nem fizethették nekünk fö kiviteli cikkükkel, zöldséggel és gyümölccsel, hi­szen mi magunk is exportá­lunk hasonló terméket. Ha­zánk viszont nem szerezhetett be például több vegyicikiket az NDK-tól, mivel itt meg ne­künk nehéz tartanunk a két­oldalú egyensúlyt. Most a sok­oldalú elszámolásokkal ezek a külkereskedelmi lehetőségeit realizálódhatnak, hiszen tar­tozásunk keletkezhet az NDK- nál többlet import miatt, ha hasonló értékű követelésünk van Bulgáriával szemben gép­exportból, s Bulgária sokolda­lú egyensúlyát viszont az NDK-ba irányuló konzervszál- litmányokkal biztosíthatja. Aligha kétséges ezek után a sokoldalú elszámolások jelen­tősége a KGST-országok kül­kereskedelmének alakulásá­ban. A nemzetközi munka- megosztás fejlődését ma már kifejezetten fékezné a kétol­dalú egyensúlyra való törek­vés, amikor a termelés szako­sításában, a tervek összehan­golásában a sokoldalúság a cél. A sokoldalú elszámolás önmagában azonban csak lehe­tőség, eszköz, feltételezi pél­dául a külkereskedelmi tervek sokoldalú összehangolását. Az idén először sokoldalú külke­reskedelmi tanácskozásra ke­rül sor. Ugrásszerű fejlődésre azonban csak az új. 1966— 1970-es hosszú lejáratú külke­reskedelmi szerződéseknél szá­míthatunk, amikor majd hosz- szú távon a külkereskedelmi árustruktúra alakitásánál eleve figyelembe veszik a sokoldalú elszámolás lehetőségeit. Érdemes megemlíteni, hogy a sokoldalú elszámolás rend­szere segíts a nemzetközi szük­ségletek jobb és hatékonyabb kielégítését is. Ez a többi kö­zött azt jelenti, hogy a korsze­rűtlen termékék a szocialista világpiacon is egyre inkább el­adhatatlanná válnak. Mivel nem cél ma már a kétoldalú egyensúly minden áron való biztosítása, növekszik annak lehetősége, hogy valamennyi ország csak olyan terméket vásároljon a másiktól, amire valóban szüksége van. A Gazdasági Együttműkö­tx dés Nemzetközi Bank­jának a’aptőkéje egyébként 300 millió átutalható rubel. Ehhez az összeghez a KGST- országok a kölcsönös kereske­delemben lebonyolított export mértéke alapján járulnak hoz­zá. Így Magyarország 21 mil­lió átutalható rubelt fizet a bank alaptőkéjébe. A nemzet­közi bank alaptőkéjéből és a nála elhelyezett átmenetileg szabad pénzeszközökből fede­zik a sokoldalú elszámolások hiteligényét. A bank rövid le­járatú hiteleket nyújthat an­nak a tagországnak, amelynek szezonális termelési okokból nincs megfelelő követelése át­utalható rubelben, amivel az importárukért fizethetne. A bank hitelt folyósíthat a sok­oldalú megállapodásokban nem szereplő soron kívüli vásárlá­sokra és más esetekben. Mind­ezen kívül a bank alapszabály­zata lehetőséget nyújt a hitel- folyósítására, iparvállalatok és más közös intézmények építése, felújítása, üzemeltetése céljá­ból. A hitelnyújtáson és a sok­oldalú elszámolás lebonyolítá­sán kívül a közös bank fel­adatai közé tartozik még a KGST-országok és más álla­mok (köztük a tőkés országok) gazdasági együttműködésének fejlesztése. Ä bank alapsza­bályzat lehetővé teszt, hogy olyan országok is belépjenek a bankba, illetve bekapcsolód­janak az átutalható rubelel­számolási rendszerbe, ame­lyek nem tagjai a KGST-nek. A Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankja elvállal­hatja a tagországok, illetve egyes vállalati üzletelnek bo­nyolítását és maga is bank­ügyleteket folvtathat a tőkés piacon. A közös bank kezes­kedhet a tagországok külföldi tartozásaiért, stb. A közös bank tevékenysége a tagországok teljes egyenjo­gúságán és szuverenitásának tiszteletben tartásán alapul. A bankot a banktanács irányít­ja. Mindegyik tagországnak egv szavazata van a tanács­ban, függetlenül attól, milyea összeggel járult hozzá az alap­tőkéhez. A tanács, amely ne­gyedévenként ülésezik, csak egyhangú döntéseket hozhat A mindennapi ügyek intézé­sét a banktanács határozatai­nak alapján nyolc tagú ügy­vezetőség végzi. Minden or­szág egy-egy képviselőt küld az ügyvezetőségbe, öt évre. A bankapparátus összes létszá­ma 113 fő, ebből érdemi ügy­intéző 60. öt magyar tisztvi­selő is dolgozik különböző be­osztásokban a moszkvai közős bankban. Az új esztendő első hó­n napját írjuk, s máris jelentős szervezeti lépést tett előre 1964-ben a KGST. Nem kétséges, hogy az új közös bank hozzájárul majd a szoci­alista nemzetközi munkameg­osztás továbbfejlesztésében, a KGST-országok gazdasági ere­jének növeléséhez. Kovács József i mm Fordította: Szathmári Gábor „A halál lovagjainak karrierje” A csütörtöki lengyel lapok elégedetten számolnak be Hans Krüger tisztségének fel­függesztéséről. A lapok ezzel kapcsolatban ismételten közük Krüger lengyelországi bűn­listáját, amely szerint a nyu­gatnémet miniszter lelki isme­retét több ezer gyilkosságban való felelősség és részvétel terheli. A Trybuna Ludu a hírrel kapcsolatban közli Jánusz Gumkowskinak, a „Lengyel- országban elkövetett náci bűn­cselekményeket kutató bizott­ság” elnökének nyilatkozatát. — Krüger chojnici bűnlajst- roonát elküldtük a frankfurti per megindulása előtt a meg­felelő szerveknek — mondotta Gumkowski. — Nagy elégté­tel számunkra, hogy erőfeszí­téseink nem voltak hiábavalók. Igen jellemző azonban, hogy égy ilyen múlttal rendelkező ember, aki számtalan hitleris­ta kitüntetés tulajdonosa, ilyen magas posztra emelkedhetett Nyugat-Németországban. A lap a továbbiakban rámu­tat arra, hogy a magabiztos, revansista Krüger 1959-ben, amikor De Gaulle az' Odera— Neisse-határok elismerése mel­lett szólalt fel, mint az átte­lepültek egyik vezetője, rend­kívüli kongresszust hívott ösz- sze tiltakozásul, amelyen ha­tározatot hoztak a nyugati or­szágokban való revansdsta pro­paganda fokozására. Mint a miniszter kijelentet­te, a határon túli területek visszatérése, „a német biro­dalom megteremtése mellett vagyok.” Itt az ideje — hangsúlyozzák a lapok, hogy a hitlerizmus halállovagjai nyugat-nómetor- s’ági karrierjének véget ves­senek. XL — Két alakulatunk tevé­kenykedett a bennünket ér­deklő alegység ellen. A tan­kok a harmadik zászló 'j ol­dalszárnyát támadták meg, hogy magukra vonják a figyel­met A lövészek, akiket a páncélzatukon vittek, szemből indítottak támadást Közben pedig ejtőernyősök ereszked­tek le a zászlóalj mögöttes te­rületére. — Ilyen módon izolálni tud­ták a zászlóaljat? — Majdnem, tábornok elv- társ. Az utolsó pillanatban ak- navető-tűzzel sikerült a néme­teknek néhány tankunkat ár­talmatlanná tenni. Így egy rés keletkezett, amelyen égé rutát nyert két század. Pontosabban ennek a két századnak a ma­radványa. Ha ez nem történik, még több foglyot ejthettünk volna. — Maga hol tartózkodott? — A hadtestparancsnokság körletében. Ahogy a parancsot kaptam. — Igen, —- mondta Likov el. gondolkozva. — És kiket hoz­tak? — Tizenkilenc személyt, köz­tük két tisztet, tábornok elv­társ. — Mindannyian a harmadik zászlóaljból valók? — Igen. — Hogyan hozták őket idáig? — Nem tudtak egymással érintkezni. — Nagyon jó. — El is felejtettem, tábor­nok elvtárs: a foglyok között van Homann századparancsno­ka is. — A zászlóalj parancsnokot nem sikerült foglyul ejteni? — Az alakulat tagjai el­mondták, hogy az utolsó pilla­natban sikerült meglógnia. A2 ogyik híradóstiszt motorkerék­párján menekült el. ■ — Kár. — Likov az aszta­lon levő papírokat forgatta a keze között. Gondolataiba me­rült. — A katonai felderítők pa­rancsnokának átadtam a tá­bornok elvtárs parancsát: azonnal jelentést tesznek, ha a harmadik zászlóaljból újabb foglyokat ejtenek. Likov bólintott, de látszott rajta, hogy nem odafigyelt. — Telefonált az édesanyja, — mondta csendesen Ribin. Aszker összerezzent, kiegye­nesedett. — Csak nem valami... — Ugyan. Minden a legna­gyobb rendben. Csak egysze­rűen izgiüt De megmondtam neki: ne nyugtalankodjék, cse­metéje kiküldetésbe ment, ha­marosan épségben-egészségben visszajön. Aszker hálásan bólintott Ri­bin felé. Az pedig egy papír- szeletre néhány sort irt, aztán átadta Kerimovnak. Aszker e~t olvasta róla: „Estefelé, ha vé­geztél, gyere fel egy órácská­ra hozzám, a lakásomra. Meg­iszunk egy csésze teát, — és sakkozunk. Várlak.” Aszker felemelte a fejét, te­kintete találkozott a Ribiné- vel, s elmosolyodott. Likov felpillantott a papír­jaiból és gyanúsan nézett a két tisztre. — Miben törik már megint a fejüket? — mormolta alig hall­hatóan. — Ki vele, csak gyor­san! Ribin és Aszker nem szólt semmit Likov kezébe vette a papírszeletet, megnézte, s utá­na kissé félretolta. Enyhe árny futott végig az arcán. Ribin- nek családja van itt Moszkvá­ban. Aszkemek is van édes­anyja, ha távol is innen. Likov. nak pedig nincs senkije, öt év­vel ezelőtt temette el a felesé­két, két évre rá pedig a fiát is elvesztette. Ribin tudta ez. Megértette a tábornok lelki állapotát, — Nem nézne fel hozzánk esetleg ön is, Szergej Sze$ge- jevics? — kérdezte bátortala­nul az ezredes. — Nem tudom... Nem tu­dom, hogyan leszek az idővel» Különben miért ne beszélget­hetnénk hármasban egy órács­kát, mi? — Likov váratlanul elmosolyodott. Ribin fellélegzett, pillantást váltott Aszkerra.1. — Most azonban még a mun­káról beszéljünk, — komolyo­dott el hirtelen a tábornok. — Kerimov őrnagy, ön már bi­zonyára tudja, hogy Otto Lisa és Georg Homann vallomása igen nagy jelentőségű. Érdekes, hogy bár különböző módon és különböző helyen került ez a két ember hozzánk, vallomá­saik mégis teljesen azonosak. Mi következik ebből? — Feltételezhető, — felelte Aszker —, hogy igazat monda­nak. — Valóban feltételezhető, — bólintott Likov, — Nézze meg például Homann vallomásának ezeket a részeit: Hamburg, az­tán lejjebb tőle az Elbán az a kisváros, Ostburg, majd Ost- burctól nyugatra, a folyó part­ján fenyves erdő. És most néz. ze meg Liss vallomását: itt is Hamburg, aztán Ostburg, és végül az erdő az Elba partján. — Minden egyezik. — mond­ta elgondolkozva Ribin. — Abszolút egyezik, — szó­lalt meg Aszker is. — Még a rejtekhely falát is egyformán írták le: acélból van. — 'Homannt és Lisst Moszk­vába hozták. — Likov ceruzá- ia végével koccantott egyet az asztalon. — Hogy úgy mond­jam, várják magát, őrnagy. — Én előbb emezekkel sze* rettem volna beszélni. A fog

Next

/
Oldalképek
Tartalom