Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
1964. január 19., vasárnap népújság 7 Ä lakás díszítése Műanyag a háztartásban leveleinkből t A téü szünidő nálunk eseménydús volt. Hat tanterem mindig melegen várta a pajtásokat, akik ösz- szejöveteleket, foglalkozásokat, filmelőadásokat és Ki mit tud?-versenye- ket rendeztek. Lesti László Verpelét Rajgyűlésünk vendége Czakó Sándor bácsi volt. ö a Tanácsiköztársaság idején Gyöngyösön tevékenykedett. Az összejövetelen erről a munkájáról tartott beszámolót. Többek között elmondotta, hogy a szénbányát is ekkor tárták fel. Czakó elvtérs sokat beszélt Nemecz Józsefről és Kiss Antalról is, akikről a mi utcánkat elnevezték. Antal Zsuzsanna Gyöngyös RECEPTEK Kelt tészták wwmiwumtwm ax aranyfejnzérői Élt egyszer régen két testvér. Mind a ketten favágók voltak és igen szegények. Az idősebb testvér egy napon éppen a tfolyó partján vágta a fát, amikor a fejsze kicsúszott a kezéből és a mély vízbe repült. Nagyon elbúsult a szegény favágó, s mind azon törte a fejét, hogyan szerezhetné vissza kenyéradó szerszámát. Ekkor a vízből egy hatalmas, nagyszakáUú öreg ember emelkedett ki, a folyó jó szelleme. — Tudom, hogy milyen nagy baj ért téged — mondta — de ne búsulj, én visszahozom a fejszédet. — Azzal alámenni a vízbe, s csakhamar ismét felbukkant. — Ez a te fejszéd? — kérdezte és egy tiszta aranyból készült baltát emelt magasra. — Nem — rázta tagadókig a fejét a favágó. — Az enyém egyszerű vasbalta volt, favyéllel. A folyó szelleme ismét elmerült a habokban, s mikor felbukkant, egy ezüst fejszét tartott a kezében. — Akkor hát, biztosan ez a tied — mondta. De mert a derék favágó megint csak nemet mondott, újból lemerült, s amikor harmadszor is felbukkant, egy vas- baltát emelt magasra. — Ez az én fejszém — kiáltott fel a favágó boldogan. — Köszönöm, hogy visszahoztad, kedves szellem! — Látom, hogy becsületes, derék ember vagy! — bólogatott elégedetten a szellem, — ezért nemcsak a te baltádat adom vissza, de legyen tiéd az ezüst és az arany fejsze is. A favágó még egyszer megköszönte a folyó szellemének jóságát és szaladt haza, hogy szerencséjét elmesélje. Mindenki együtt örvendezett a becsületes favágóval, csak ez öccse irigyelte, s elhatározta, hogy 6 is szerez magának kincseket. Azonnal a folyóhoz sietett, bedobta a fejszéjét a vízbe, s nagy szomorúságot tettetve, sírni kezdett. Ekkor hirtelen megjelent a folyó szelleme, s bánatának óka iránt érdeklődőtt: A ravasz favágó akkor azt mondta, hogy véletlenül kirepült kezéből a fejszéje és a mély vízbe zuhant. — Jól van. segítek! — mondta a folyó szelleme, alábukott a habokban, s csakhamar isméi felmerült, egy arany- baltát tartva a kezében. — Ez a te fejszéd? — kérdezte. — Ez az! Ez az! — kiáltotta a kapzsi favágó, de a szellem kemény hangon így szólt: — Hazudsz, az már biztos. Az arany fejsze nem lesz a tiéd, de ráadásul, a vízbe dobott fejszédet sem adom vissza A folyó szelleme ekkor ismét lemerült a pórul járt favágó pedig balta nélkül, szégyenkezve kullogott haza. A halak között van két teljesen egyforma is. Melyek azok? A képet vágjátok ki é* karikázzátok be a két egyforma mintájú halat és ezt legkésőbb január 20-ig küldjétek be az Úttörőélet szerkesztőségébe. Címünk: Úttörőélet szerkesztősége, Eger, Úttörő* ház. A borítékra írjátok rá: Törd a fejed! A LEGUTÓBBI REJTVÉNYEK HELYES MEGFEJTÉSE A KÉRDÉSEKRE A VÁLASZ A KŐVETKEZŐ: 1. A Föld; — 2. Az egyiptomiak az i. e. XV. században; — 3. Werner Siemen* (Zimensz); — 4. A Vezúv. SZAMREJTVÉNY 3 1 5 4 2 6 A rejtvények helyes megfejtéséért könyvet nyert: Ballagó József, Heves, Petőfi u> 4. sz. R. SADÓ LILI: Őrsvezető Tíz tiszta szempár nézi lépted: legyen hát utad egyenes. Tíz ifjú agy fogadja szódat: legyen szavad rá érdemes. Tíz lélek földjét híven ápold, tavaszát meg ne rontsa fagy, s megteremje, amit belévetsz. . Ne felejtsd el, hogy példa vagy! Ki élen áll, az messze látszik. Légy lobogó az ormokon, légy a viharral küszködőknek messze világító őrtorony. Motor légy, mely mozgásba lendít, és a munkát, ha bármi nagy, magadtól várd el elsősorban. Ne felejtsd el, hogy példa vagy! Biztasd a sok bátortalant, hogy barátokat találnak itt, s ki elmarad, azt fogd kezénél, majd utoléri társait. Vezesd őket, utat ne tévessz, s magadhoz mindig hű maradj, mert élen állsz és messze látszol, Sose felejtsd el: példa vagy! : Feri alig várta a vasárnapot, hogy elmehessen apukával horgászni. Mihelyt a partra ért, fogott egy darab kenyeret, s szaladt a vízhez: hátha ismét eljön régi pajtása, a kis keszeg, s újra mesél valami érdekeset hal-testvéreiről. Nem ís csalódott, mert ahogy beszórta az első morzsálcat a vízbe, máris megjelent a pajtása. Feri nagy örömmel üdvözölte, s miután a halacska jóllakott, megkérte, hogy meséljen valamiről. — Mesélek én, szívesen — válaszolta a jóllakott halacska. — Szeretnél hallani azokról a halakról, amelyek — akárcsak te, — horgászni szoktak? — Horgászni? — nézett nagyot Feri. — Bizony, vannak olyan halak. Messze-messze innen, a nagy tengerekben élnek ezek a testvéreim. Ügy is hívják őket: horgászó halak. Több fajtájuk van. Az egyiket például ördöghalnak nevezik. Nagy feje van, szinte az egész hal egyetlen hatalmas fej. Na, ennek a halnak a szája körül — meg a testén másutt is — sok kis bajuszszála vem. Belefúrja magát az iszapba, hogy csak a szája legyen szabadon, s azon az élő ba-juszkák vígan lebeghessenek a tűzben. Amikor aztán a közelébe kerül valamilyen másik hal, az ördöghal elkezdi mozgatni a horgát. Bizony, a horgát, ahogyan mondom, mert egyik testrésze olyan, mint a valóságos horog, s még a csalétek is rajta van. Nos, mozgatni kezdi azt a féreg-formájú csalétket, mire a közelben levő hal gyorsan odaúszik, hogy lenyelje a mozgó falatot, de erre előpaítan az ördöghal, éles fogaival megragadja, s lenyeli vigyázatlan zsákmányát. — És van másfajta horgászó hal is? — kérdezte Feri. —- Van bizony — folytatta a halacsl'M. — Az ördöghalnál is érdekesebbek azok, amelyek a nagyon mély tengerek fenekén élnek. Kicsi állatok, de roppant ügyesen szerzik zsákmányukat. Nekik nem csak horguk, hanem még lámpásuk ts van, amelyiknek a fénye ugyancsak arra szolgál, hogy a közeibe csalogassa az áldozatot. A horgoscsápú halnak például olyan hosszú a „horgászbotja”, mint a> saját teste. A végén van a „horog”, s 3 felett helyezkedik el az élő kis lámpás. A zsákfejű csalogatóhalnak a fejéről felfelé nyúlik a „horgászbot”, a végén a kanál alakú, világító csalival. — És mondd, halacska, — érdeklődött Feri —, ők honnan veszik a horgukat? — Nem veszik sehonnan, Ferikém, mert a horgászbot, a zsinór, s még a világító csali is, egyszerűen hozzájuk tartozik, a testük része, akárcsak neked az ujjad. És ezek az élő horgászszerszámok még jobbak is, mint a tiéd.' Ha a horgászó halak horgát lecsípi valamelyik élelmes ellenség, akkor sincs semmi baj: az élő horog újra kinő! Feri hitetlenkedett egy daran big, de amilcor otthon elővette apuka egyik könyvét, s abban is megtalálta a horgászó halak leírását, és még a fényképüket is, akkor végre elhitte, hogy akármilyen csodálatos, mégiscsak igazat mesélt a kit halacska. A lakás képei lakóinak művészi igényességéről, ízlésének fejlettségéről vallanak. Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a képzőművészet iránt. Sajnos, előfordul, hogy a járatlan embereknek az árusok olyan képeket varrnak a nyakukba, amelyeket maguk sem tennének otthon a falra. A gyanútlan emberek pedig nagy pénzt adnak, abban a hiszem ben, hogy a megvásárolt kép műalkotás, holott az aranyozott rámán kívül semmit sem ér. Könnyű volna, ha néhány mondatban meg lehetne magyarázni, mi a különbség a jó kép és a giccs között, s miért értéktelen és rossz a selyemre festett hold világos kastély, a tavon úszkáló hattyú. De ha ezt a feladatot nem is láthatjuk el, némi jó tanáccsal szolgálhatunk. Aki szép, maradandó értékű képet, szobrot és egyéb dísztárgyat akar otthonában, csakis képzőművészeti üzletben, vagy más, teljesen megbízható helyen vásároljon. - Meg kell barátkozni a viszonylag alcsóbb rézkarcokkal, vízfestményekkel is, mert azok mind a modem, mint a stílus- bútorokhoz egyaránt illenek. Ha már a képeiknél tartunk, beszélnünk kell a családi fényképeikről is. A lakás falát ne díszítsük túl családunk képeivel, ezeknek inikább albumban van helye. Egy-egy fénykép, de csak ha művészi, számításba jöhet, mint szobadísz, ha nagyon ragaszkodunk hozzá. Bizonyos, hogy sokan nehezen és nem minden belső vívódás nélkül hiszik él, hogy a vásárok és búcsúk gyorsfényképészeinek színes, csillámos foglalatba ágyazott fényképei nem díszítik a lakást, bármilyen kedvesen örökítette is meg a fiút, a lányt, a pólyást, vagy az igent mondó párt a fotográfus. Az albumot á kis asztalra, vagy a sublótba lehet tenni, ahoi az érdeklődő vendég nyugodtan ■ belelapozhat. , Néhány szót még a képek : elhelyezéséről. Tudnivaló, hogy a laklsdíszből a kevesebb többet mutat. Elegendő három- . négy szép festmény, rajz, vagy rézkarc, esetleg műnyomat. Ne feledjük el, hogy a kép nem a keretért van, hanem fordítva. A keretnek nem szabad uralkodnia a kép felett. A nem modemül berendezett szobák még elviselik a faragást utánzó aranyozott kereteket, ha a kép >maga is régi korból váló. A modem bútorhoz azonban jobban alkalmazkodik a tompa, sima keret, nyersszínű, arany, vagy ezüst. A képek az alattuk levő bútorokkal legyenek összhangban. A sublót, a könyvállvány és heverő fölé mindig tehetünk képet, de magas bútorok, például szekrény fölé, már nem. Még akkor sem, ha sok jó képünk van. Ha több sorba akasztjuk egymás fölé, alulra mindig a kisebbek kerüljenek. Lehet lépcsőzetesen elhelyezni a képeket, kissé szabálytalanul; nem élőirás ugyanis, hogy a keretek alsó vonala egyforma magasságban legyen. A nőtanács hírei — A NŐK SZEREPE a termelőszövetkezetek megszilárdításában címmel tartott előadást az egerbaktai nőgyűlésen Jezoviczki Vincéné a nőtanács egri járási titkára. — KÉZrMUNKAKÖRT szer-’ veznek az egerbaktai asszor nyak. Minden héten kedden délután gyűlnek össze, s a különböző kézimunkák ismereteinek elsajátítása mellett arra is felhasználják az időt, hogy időszerű politikai és irodalmi kérdésekről felolvasásokat hallgassanak. kellemesebb a cukor, a rizs, liszt vagy só tartása: nem kap fém ízt az élelmiszer, ezért alkalmasabb e célra a festett fémdobozoknál, no meg, hogy láthatjuk és felmérhetjük tartalmát; az üveggel szemben pedig — ebben az esetben — előnyös a könnyűsége, s persze a tőre hetetlensége is. A viaszosvásznat ugyanúgy kiszorítja a lemosható műanyagterítő a konyhaasztalon, mint ahogyan a családi étke*' zések alkalmával a damaszt- abroszt. Gyerekek számára is okos és hangulatos a lemosható színes műanyag terítő, vagy asztallap. De csempe, szeméttartó, szappantartó, edényszárító rács, kád elé való is mind-mind kedveltebb anyag a könnyen tisztítható, nem áporodó műanyag. Az átlátszó műanyagtasak- nak fontos szerepe van a finom ruhanemű csomagolásában is: nagyon okos dolog egy-egy gyapjú pulóvert benne tartani és a kényes nylon- harisnyák legjobb helye is ilyen nvlon-zacskóban van. A bevásárló szatyrot és a ruhásszekrényt egvaránt ésszerű e zacskókkal felszerelni. A rao- Ivosodó holminak külön em- bemagyságú műanvagzsáko- kat is szerezheti'’nk be. Főtt Margit A műanyagok egyre jobban bevonulnak mindennapi életünkbe. A háztartásban van a leg- hálásabb, legszínesebb, legjátékosabb szerepe. Elöljáróban azonban hadd támadjam ott, ahoi nem állja meg a helyét. Ez pedig az asztali üvegféleség: pohárnak, vázának nem kellemes, egyrészt fénytelensége, másrészt súlytalansága miatt. Annál kitűnőbbek a tetszetős műanyag szivacsok, akár fürdőszobai, akár pedig konyhai használatra. Kiválóan alkalmas, csinos fűszerdobozokat, fonaltartókat, szájvíz- és sampon-adagolót, paprika-, sószórót, citrom prést terveznek és hoznak forgalomba. A tálcák, alátétek variánsai is kedveltek: üde színekben, változatos formában jelennek meg lakásunkban. Hőállósága még nem teljesen megbízható, ezért forró ételt ne tálaljunk bele, de rugalmassága folytán egész sor helyen kiszorította a fát, az üveget, sőt a fémet is. Például sokkal szebb és praktikusabb kávédarálót állítanak elő műanyagból, mint a fából, sokkal vidámabbak a műanyag salátás tálaló-kanalak, mint a hagyományos fémből készítettek. (Nem is beszélve arról, hogy nem oxidálódnak.) Az áttetsző dobozokban CSOKOLÁDÉS KUGLÖF Fél kilogramm liszthez tegyünk 3 ttkg élesztőt (amelyet langyos, édes tejben megkelesztünk), továbbá 2 tojássárgáját, 6 dkg felolvasztott vajat, 5 kanál porcukrot, lél liter tejet és kevés sót. összekeverjük és nagyon jól kidolgozzuk. Kettőbe vágjuk, az egyik tésztába belekeverünk 2 szelet puhitott csokoládét vagy 2 kanál kakaót, és 1 kanál vaníliás porcukrot. A két tésztát külön kelesztjük és ha megkelt a .yújtótáblát megüsztezzük, rátesz- szük a tésztát és mindkettőt köny- tyedén kinyújtjuk. Kihúzogatjuk (nem nyújtóiéval), a csokoládést ■áboritjuk a másikra, összecsavar- uk, majd vajjal kikent kuglóf-formába tesszük; a formát csak félig öltjük meg. Ismét kelni hagyjuk, azután tetejét tojással megkenjük és 1 óráig sütjük. TŰRÖ3 BUKTA Fél leg lisztből rendes kalácstésztát készítünk,ha megkelt, nyújtótáblán késfokvastagságúra kinyújtjuk, - 4 kg vékony szeletekre vágott vajat a tésztára rakunk éppen úgy, hajtogatva, mint a leveles vajas tésztát, majd háromszor nyújtjuk, közben y4—y4 órát pihenni hagyjuk. A tésztát vékonyra kinyújtjuk, kockákra vágjuk (a kocka egy-egy oldala 8—9 crn legyen) és a következő töltelékkel töltjük: 40—50 dkg friss tehéntúrót szitán átpasszíro- zunk, hozzáadunk 2 tojássárgáját és habját, ízlés szerint annyi cukrot — kTo 15 dkg-ot — hogy elég édes legyen, Ids reszeüt cftownliéjat, csipetnyi sót és 5 dkg tisztított mazsolát. Mindezt jól összekeverjük, kis csomókat teszünk a kockák közepére, az egymással szemben levő sarkokat összenyomjuk és tojássárgájával megkenjük. Forró sütőben szép pirosra sütjük, majd még melegen vaníliás cukorral leszórjuk. ARANYGALUSKA Fél kg tiszthez 2 dkg élesztővel, kis langyos tejjel, 1 kockacukorral kovászt készítünk és ha megkelt, a liszthez vegyítjük. Kb 4 dl langyos tejbe 2 kanál porcukrot, 1 kávéskanál sót 2 tojássárgáját teszünk, mindezt Jól összekeverjük éa nagy fakanállal jól felverjük (a rendes kalácstésztánál lágyabbra). Fzután 6 dkg olvasztott vajat lassanként hozzákeverünk. Ha sima, hólyagos és a kanáltól elválik, liszttel beszórjuk, letakarjuk és megkeleszti ük. A . meglisztezett nyüjtótáblán ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, kis fánkvágóval kiszaggatjuk. A formát vajjal, vagy zsírral kikenjük. A kiszaggatott tésztát vajba vagy zsírba mártjuk és lerakunk 1 sort, rászórjuk a darabosra tört cukros diót és mazsolát, újból tésztát, erre tetszés szerinti lekvárt ( legjobb a baracklz), megint 1 sor tésztát erre cukros diót és mazsolát; ilyen módon rakjuk tovább a fonna J/5-áig. Megkelesztjük, majd forró sütőben l órán át szép pirosra sütjük/ Kibe- rftjjuk és porcukorral lehintjük. A horgászó hal
