Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

1964. január 19., vasárnap népújság 7 Ä lakás díszítése Műanyag a háztartásban leveleinkből t A téü szün­idő nálunk ese­ménydús volt. Hat tanterem mindig melegen várta a pajtá­sokat, akik ösz- szejöveteleket, foglalkozásokat, filmelőadáso­kat és Ki mit tud?-versenye- ket rendeztek. Lesti László Verpelét Rajgyűlésünk vendége Cza­kó Sándor bácsi volt. ö a Ta­nácsiköztársaság idején Gyön­gyösön tevékenykedett. Az összejövetelen erről a munká­járól tartott beszámolót. Töb­bek között elmondotta, hogy a szénbányát is ekkor tárták fel. Czakó elvtérs sokat beszélt Nemecz Józsefről és Kiss An­talról is, akikről a mi utcán­kat elnevezték. Antal Zsuzsanna Gyöngyös RECEPTEK Kelt tészták wwmiwumtwm ax aranyfejnzérői Élt egyszer régen két testvér. Mind a ketten favágók vol­tak és igen szegények. Az idősebb testvér egy napon éppen a tfolyó partján vágta a fát, amikor a fejsze kicsúszott a kezé­ből és a mély vízbe repült. Nagyon elbúsult a szegény fa­vágó, s mind azon törte a fejét, hogyan szerezhetné vissza kenyéradó szerszámát. Ekkor a vízből egy hatalmas, nagyszakáUú öreg ember emelkedett ki, a folyó jó szelleme. — Tudom, hogy milyen nagy baj ért téged — mondta — de ne búsulj, én visszahozom a fejszédet. — Azzal alámenni a vízbe, s csakhamar ismét felbukkant. — Ez a te fejszéd? — kérdezte és egy tiszta aranyból ké­szült baltát emelt magasra. — Nem — rázta tagadókig a fejét a favágó. — Az enyém egyszerű vasbalta volt, favyéllel. A folyó szelleme ismét elmerült a habokban, s mikor felbukkant, egy ezüst fejszét tartott a kezében. — Akkor hát, biztosan ez a tied — mondta. De mert a derék favágó megint csak nemet mondott, új­ból lemerült, s amikor harmadszor is felbukkant, egy vas- baltát emelt magasra. — Ez az én fejszém — kiáltott fel a favágó boldogan. — Köszönöm, hogy visszahoztad, kedves szellem! — Látom, hogy becsületes, derék ember vagy! — bólo­gatott elégedetten a szellem, — ezért nemcsak a te baltádat adom vissza, de legyen tiéd az ezüst és az arany fejsze is. A favágó még egyszer megköszönte a folyó szellemének jóságát és szaladt haza, hogy szerencséjét elmesélje. Mindenki együtt örvendezett a becsületes favágóval, csak ez öccse irigyelte, s elhatározta, hogy 6 is szerez magának kincseket. Azonnal a folyóhoz sietett, bedobta a fejszéjét a vízbe, s nagy szomorúságot tettetve, sírni kezdett. Ekkor hirtelen megjelent a folyó szelleme, s bánatának óka iránt érdeklődőtt: A ravasz favágó akkor azt mondta, hogy véletlenül ki­repült kezéből a fejszéje és a mély vízbe zuhant. — Jól van. segítek! — mondta a folyó szelleme, alábu­kott a habokban, s csakhamar isméi felmerült, egy arany- baltát tartva a kezében. — Ez a te fejszéd? — kérdezte. — Ez az! Ez az! — kiáltotta a kapzsi favágó, de a szel­lem kemény hangon így szólt: — Hazudsz, az már biztos. Az arany fejsze nem lesz a ti­éd, de ráadásul, a vízbe dobott fejszédet sem adom vissza A folyó szelleme ekkor ismét lemerült a pórul járt fa­vágó pedig balta nélkül, szégyenkezve kullogott haza. A halak között van két tel­jesen egyforma is. Melyek azok? A képet vágjátok ki é* karikázzátok be a két egyfor­ma mintájú halat és ezt leg­később január 20-ig küldjétek be az Úttörőélet szerkesztő­ségébe. Címünk: Úttörőélet szerkesztősége, Eger, Úttörő* ház. A borítékra írjátok rá: Törd a fejed! A LEGUTÓBBI REJTVÉNYEK HELYES MEGFEJTÉSE A KÉRDÉSEKRE A VÁLASZ A KŐVETKEZŐ: 1. A Föld; — 2. Az egyip­tomiak az i. e. XV. század­ban; — 3. Werner Siemen* (Zimensz); — 4. A Vezúv. SZAMREJTVÉNY 3 1 5 4 2 6 A rejtvények helyes meg­fejtéséért könyvet nyert: Bal­lagó József, Heves, Petőfi u> 4. sz. R. SADÓ LILI: Őrsvezető Tíz tiszta szempár nézi lépted: legyen hát utad egyenes. Tíz ifjú agy fogadja szódat: legyen szavad rá érdemes. Tíz lélek földjét híven ápold, tavaszát meg ne rontsa fagy, s megteremje, amit belévetsz. . Ne felejtsd el, hogy példa vagy! Ki élen áll, az messze látszik. Légy lobogó az ormokon, légy a viharral küszködőknek messze világító őrtorony. Motor légy, mely mozgásba lendít, és a munkát, ha bármi nagy, magadtól várd el elsősorban. Ne felejtsd el, hogy példa vagy! Biztasd a sok bátortalant, hogy barátokat találnak itt, s ki elmarad, azt fogd kezénél, majd utoléri társait. Vezesd őket, utat ne tévessz, s magadhoz mindig hű maradj, mert élen állsz és messze látszol, Sose felejtsd el: példa vagy! : Feri alig várta a vasárnapot, hogy elmehessen apukával horgászni. Mihelyt a partra ért, fogott egy darab kenyeret, s szaladt a vízhez: hátha is­mét eljön régi pajtása, a kis keszeg, s újra mesél valami érdekeset hal-testvéreiről. Nem ís csalódott, mert ahogy be­szórta az első morzsálcat a víz­be, máris megjelent a pajtása. Feri nagy örömmel üdvözölte, s miután a halacska jóllakott, megkérte, hogy meséljen va­lamiről. — Mesélek én, szívesen — válaszolta a jóllakott halacska. — Szeretnél hallani azokról a halakról, amelyek — akárcsak te, — horgászni szoktak? — Horgászni? — nézett na­gyot Feri. — Bizony, vannak olyan ha­lak. Messze-messze innen, a nagy tengerekben élnek ezek a testvéreim. Ügy is hívják őket: horgászó halak. Több fajtájuk van. Az egyiket pél­dául ördöghalnak nevezik. Nagy feje van, szinte az egész hal egyetlen hatalmas fej. Na, ennek a halnak a szája körül — meg a testén másutt is — sok kis bajuszszála vem. Bele­fúrja magát az iszapba, hogy csak a szája legyen szabadon, s azon az élő ba-juszkák vígan lebeghessenek a tűzben. Ami­kor aztán a közelébe kerül va­lamilyen másik hal, az ördög­hal elkezdi mozgatni a horgát. Bizony, a horgát, ahogyan mondom, mert egyik testrésze olyan, mint a valóságos horog, s még a csalétek is rajta van. Nos, mozgatni kezdi azt a fé­reg-formájú csalétket, mire a közelben levő hal gyorsan odaúszik, hogy lenyelje a moz­gó falatot, de erre előpaítan az ördöghal, éles fogaival meg­ragadja, s lenyeli vigyázatlan zsákmányát. — És van másfajta horgászó hal is? — kérdezte Feri. —- Van bizony — folytatta a halacsl'M. — Az ördöghalnál is érdekesebbek azok, amelyek a nagyon mély tengerek fene­kén élnek. Kicsi állatok, de roppant ügyesen szerzik zsák­mányukat. Nekik nem csak horguk, hanem még lámpásuk ts van, amelyiknek a fénye ugyancsak arra szolgál, hogy a közeibe csalogassa az áldoza­tot. A horgoscsápú halnak például olyan hosszú a „hor­gászbotja”, mint a> saját teste. A végén van a „horog”, s 3 felett helyezkedik el az élő kis lámpás. A zsákfejű csalo­gatóhalnak a fejéről felfelé nyúlik a „horgászbot”, a vé­gén a kanál alakú, világító csalival. — És mondd, halacska, — érdeklődött Feri —, ők honnan veszik a horgukat? — Nem veszik sehonnan, Fe­rikém, mert a horgászbot, a zsinór, s még a világító csali is, egyszerűen hozzájuk tarto­zik, a testük része, akárcsak neked az ujjad. És ezek az élő horgászszerszámok még jobbak is, mint a tiéd.' Ha a horgászó halak horgát lecsípi valamelyik élelmes ellenség, akkor sincs semmi baj: az élő horog újra kinő! Feri hitetlenkedett egy daran big, de amilcor otthon elővette apuka egyik könyvét, s abban is megtalálta a horgászó ha­lak leírását, és még a fényké­püket is, akkor végre elhitte, hogy akármilyen csodálatos, mégiscsak igazat mesélt a kit halacska. A lakás képei lakóinak mű­vészi igényességéről, ízlésének fejlettségéről vallanak. Az utóbbi években megnőtt az ér­deklődés a képzőművészet iránt. Sajnos, előfordul, hogy a járatlan embereknek az áru­sok olyan képeket varrnak a nyakukba, amelyeket maguk sem tennének otthon a falra. A gyanútlan emberek pedig nagy pénzt adnak, abban a hiszem ben, hogy a megvásárolt kép műalkotás, holott az ara­nyozott rámán kívül semmit sem ér. Könnyű volna, ha néhány mondatban meg lehetne ma­gyarázni, mi a különbség a jó kép és a giccs között, s miért értéktelen és rossz a selyemre festett hold világos kastély, a tavon úszkáló hattyú. De ha ezt a feladatot nem is láthat­juk el, némi jó tanáccsal szol­gálhatunk. Aki szép, maradan­dó értékű képet, szobrot és egyéb dísztárgyat akar ottho­nában, csakis képzőművészeti üzletben, vagy más, teljesen megbízható helyen vásároljon. - Meg kell barátkozni a vi­szonylag alcsóbb rézkarcokkal, vízfestményekkel is, mert azok mind a modem, mint a stílus- bútorokhoz egyaránt illenek. Ha már a képeiknél tar­tunk, beszélnünk kell a családi fényképeikről is. A lakás fa­lát ne díszítsük túl családunk képeivel, ezeknek inikább al­bumban van helye. Egy-egy fénykép, de csak ha művészi, számításba jöhet, mint szobadísz, ha nagyon ra­gaszkodunk hozzá. Bizonyos, hogy sokan nehezen és nem minden belső vívódás nélkül hiszik él, hogy a vásárok és búcsúk gyorsfényképészeinek színes, csillámos foglalatba ágyazott fényképei nem díszí­tik a lakást, bármilyen kedve­sen örökítette is meg a fiút, a lányt, a pólyást, vagy az igent mondó párt a fotográfus. Az albumot á kis asztalra, vagy a sublótba lehet tenni, ahoi az érdeklődő vendég nyugodtan ■ belelapozhat. , Néhány szót még a képek : elhelyezéséről. Tudnivaló, hogy a laklsdíszből a kevesebb töb­bet mutat. Elegendő három- . négy szép festmény, rajz, vagy rézkarc, esetleg műnyomat. Ne feledjük el, hogy a kép nem a keretért van, hanem fordítva. A keretnek nem sza­bad uralkodnia a kép felett. A nem modemül berendezett szobák még elviselik a fara­gást utánzó aranyozott kerete­ket, ha a kép >maga is régi korból váló. A modem bútor­hoz azonban jobban alkalmaz­kodik a tompa, sima keret, nyersszínű, arany, vagy ezüst. A képek az alattuk levő búto­rokkal legyenek összhangban. A sublót, a könyvállvány és heverő fölé mindig tehetünk képet, de magas bútorok, pél­dául szekrény fölé, már nem. Még akkor sem, ha sok jó ké­pünk van. Ha több sorba akasztjuk egymás fölé, alulra mindig a kisebbek kerüljenek. Lehet lépcsőzetesen elhelyezni a képeket, kissé szabálytala­nul; nem élőirás ugyanis, hogy a keretek alsó vonala egyfor­ma magasságban legyen. A nőtanács hírei — A NŐK SZEREPE a ter­melőszövetkezetek megszilár­dításában címmel tartott elő­adást az egerbaktai nőgyűlésen Jezoviczki Vincéné a nőtanács egri járási titkára. — KÉZrMUNKAKÖRT szer-’ veznek az egerbaktai asszor nyak. Minden héten kedden dél­után gyűlnek össze, s a külön­böző kézimunkák ismereteinek elsajátítása mellett arra is fel­használják az időt, hogy idő­szerű politikai és irodalmi kér­désekről felolvasásokat hall­gassanak. kellemesebb a cukor, a rizs, liszt vagy só tartása: nem kap fém ízt az élelmiszer, ezért alkalmasabb e célra a festett fémdobozoknál, no meg, hogy láthatjuk és fel­mérhetjük tartalmát; az üveggel szemben pedig — ebben az esetben — előnyös a könnyűsége, s persze a tőre hetetlensége is. A viaszosvásznat ugyanúgy kiszorítja a lemosható mű­anyagterítő a konyhaasztalon, mint ahogyan a családi étke*' zések alkalmával a damaszt- abroszt. Gyerekek számára is okos és hangulatos a lemos­ható színes műanyag terítő, vagy asztallap. De csempe, szeméttartó, szappantartó, edényszárító rács, kád elé va­ló is mind-mind kedveltebb anyag a könnyen tisztítható, nem áporodó műanyag. Az átlátszó műanyagtasak- nak fontos szerepe van a fi­nom ruhanemű csomagolásá­ban is: nagyon okos dolog egy-egy gyapjú pulóvert ben­ne tartani és a kényes nylon- harisnyák legjobb helye is ilyen nvlon-zacskóban van. A bevásárló szatyrot és a ruhás­szekrényt egvaránt ésszerű e zacskókkal felszerelni. A rao- Ivosodó holminak külön em- bemagyságú műanvagzsáko- kat is szerezheti'’nk be. Főtt Margit A műanyagok egyre jobban bevonulnak mindennapi éle­tünkbe. A háztartásban van a leg- hálásabb, legszínesebb, legjá­tékosabb szerepe. Elöljáróban azonban hadd támadjam ott, ahoi nem állja meg a helyét. Ez pedig az asztali üvegféle­ség: pohárnak, vázának nem kellemes, egyrészt fénytelen­sége, másrészt súlytalansága miatt. Annál kitűnőbbek a tetszetős műanyag szivacsok, akár fürdőszobai, akár pedig konyhai használatra. Kiváló­an alkalmas, csinos fűszerdo­bozokat, fonaltartókat, száj­víz- és sampon-adagolót, pap­rika-, sószórót, citrom prést terveznek és hoznak forga­lomba. A tálcák, alátétek va­riánsai is kedveltek: üde szí­nekben, változatos formában jelennek meg lakásunkban. Hőállósága még nem telje­sen megbízható, ezért forró ételt ne tálaljunk bele, de ru­galmassága folytán egész sor helyen kiszorította a fát, az üveget, sőt a fémet is. Példá­ul sokkal szebb és praktiku­sabb kávédarálót állítanak elő műanyagból, mint a fából, sokkal vidámabbak a mű­anyag salátás tálaló-kanalak, mint a hagyományos fémből készítettek. (Nem is beszélve arról, hogy nem oxidálód­nak.) Az áttetsző dobozokban CSOKOLÁDÉS KUGLÖF Fél kilogramm liszthez tegyünk 3 ttkg élesztőt (amelyet langyos, édes tejben megkelesztünk), továbbá 2 tojássárgáját, 6 dkg felolvasztott vajat, 5 kanál porcukrot, lél liter tejet és kevés sót. összekeverjük és nagyon jól kidolgozzuk. Kettőbe vágjuk, az egyik tésztába beleke­verünk 2 szelet puhitott csokoládét vagy 2 kanál kakaót, és 1 kanál vaníliás porcukrot. A két tésztát külön kelesztjük és ha megkelt a .yújtótáblát megüsztezzük, rátesz- szük a tésztát és mindkettőt köny- tyedén kinyújtjuk. Kihúzogatjuk (nem nyújtóiéval), a csokoládést ■áboritjuk a másikra, összecsavar- uk, majd vajjal kikent kuglóf-for­mába tesszük; a formát csak félig öltjük meg. Ismét kelni hagyjuk, azután tetejét tojással megkenjük és 1 óráig sütjük. TŰRÖ3 BUKTA Fél leg lisztből rendes kalácstész­tát készítünk,ha megkelt, nyújtótáb­lán késfokvastagságúra kinyújtjuk, - 4 kg vékony szeletekre vágott va­jat a tésztára rakunk éppen úgy, hajtogatva, mint a leveles vajas tésztát, majd háromszor nyújtjuk, közben y4—y4 órát pihenni hagy­juk. A tésztát vékonyra kinyújtjuk, kockákra vágjuk (a kocka egy-egy oldala 8—9 crn legyen) és a követ­kező töltelékkel töltjük: 40—50 dkg friss tehéntúrót szitán átpasszíro- zunk, hozzáadunk 2 tojássárgáját és habját, ízlés szerint annyi cuk­rot — kTo 15 dkg-ot — hogy elég édes legyen, Ids reszeüt cftownlié­jat, csipetnyi sót és 5 dkg tisztí­tott mazsolát. Mindezt jól össze­keverjük, kis csomókat teszünk a kockák közepére, az egymással szemben levő sarkokat összenyom­juk és tojássárgájával megkenjük. Forró sütőben szép pirosra sütjük, majd még melegen vaníliás cu­korral leszórjuk. ARANYGALUSKA Fél kg tiszthez 2 dkg élesztővel, kis langyos tejjel, 1 kockacukorral kovászt készítünk és ha megkelt, a liszthez vegyítjük. Kb 4 dl lan­gyos tejbe 2 kanál porcukrot, 1 ká­véskanál sót 2 tojássárgáját te­szünk, mindezt Jól összekeverjük éa nagy fakanállal jól felverjük (a rendes kalácstésztánál lágyabbra). Fzután 6 dkg olvasztott vajat las­sanként hozzákeverünk. Ha sima, hólyagos és a kanáltól elválik, liszttel beszórjuk, letakarjuk és megkeleszti ük. A . meglisztezett nyüjtótáblán ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, kis fánkvágóval ki­szaggatjuk. A formát vajjal, vagy zsírral kikenjük. A kiszaggatott tésztát vajba vagy zsírba mártjuk és lerakunk 1 sort, rászórjuk a da­rabosra tört cukros diót és mazso­lát, újból tésztát, erre tetszés sze­rinti lekvárt ( legjobb a baracklz), megint 1 sor tésztát erre cukros diót és mazsolát; ilyen módon rak­juk tovább a fonna J/5-áig. Meg­kelesztjük, majd forró sütőben l órán át szép pirosra sütjük/ Kibe- rftjjuk és porcukorral lehintjük. A horgászó hal

Next

/
Oldalképek
Tartalom