Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-07 / 286. szám

1963. december szombat NÉPÚJSÁG s Értékes könyvek karácsonyra Az Akadémiai Kiadó kará­csonyra több értékes könyvet ad közre. Rövidesen a könyves­boltokba kerül az irodalom- történeti könyvtár 12. kötete­ként Sőtér István Nemzet és haladás című, nagy jelentőségű munkája. A szabadságharc bu­kásától a kiegyezés küszöbéig terjedő idő irodalomtörténetét összefoglaló mű középpontjá­ban Arany János életműve áll. Rajta kívül Vajda János, Ma­dách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál, Erdélyi János pályáját rajzolja meg a szerző. Az irodalom nagyszá­mú hívének szóló másik aján­dék a Benedek Marcell szer­kesztésében több mint száz szakember közreműködésével megjelent magyar irodalmi lexikon első kötete. A Képzőművészeti irodalmat képviseli Berkovits Ilona Zi­chy Mihály élete és munkás­sága című gazdagon illusztrált könyve. Magyar és német nyelven egyidejűleg jelenik meg az Esztergomi Keresztény Múzeum képtárának ismerte­tése, amelyet Boskovits Miklós, Mojzer Miklós és Mucsi And­rás állított össze. A magyar sajtó napján lását — SzilveszTerre. Hogy szívesebben keressék fel a fia­talok a KISZ helyiségét, rend­behozzák, felújítják a felszere­lést, lemezeket, társasjátéko­kat, ' sakkot vásárolnak. Több irodalmi vetélkedő megtartását is tervbe vették. Tapolcsányi Rezső, Ecséd. Tavaly óta, december 7-én, a Vörös Újság megjelenésé­nek évfordulóján ünnepük országszerte a magyar sajtó napját. S e napon az első gondolatok“ a megemlékezésé, a kegyeleté, a harcos előd iránt, amely 1918 december 7-én került ki a nyomdából és szinte percek alatt szét­kapkodták tízezres példány­számát. Miért szerették, s szedték ki szinte egymás kezéből az emberek a Vörös Újság pél­dányait? Mert abban a ne­héz időben a párt szólt ha­sábjain, szólt az első világ­háború véres frontjait meg­járt katonákhoz, a háború miatt kizsarolt, elnyomott munkásokhoz, parasztokhoz, s az újság sorait mintha e szenvedők írták volna, any- nyira megegyezett gondjaik­kal, vágyaikkal, akaratukkal. Szerették akkor is. mikor a Tanácsköztársaság kikiál­tása után — immár félmilliós páldányszámban — adott hírt a munkások, parasztok jogai­nak gyarapodásáról, az új idők kezdetéről, s ragaszkod­tak hozzá akkor is, amikor már a fehér-terror dühön­gött az országban, s a Vörös Újság csak illegális úton ju­tott olvasóik kezébe. Ilyen példaképet válasz­tott a mai magyar sajtó, s ehhez a harcos elődhöz akar méltó lenni, annak az út­mutatásnak szellemében, amelyet az MSZMP Vili. kongresszusa így fogalmazott meg: „Azt várjuk, hogy a sajtó, a rádió és a televízió dolgozói igényesebben, von­zóbb formában hirdessék a szocializmus. igazságait. Le­gyenek a szocialista ember nevelésének, az egységes szo­cialista társadalom formálá­sának élenjáró munkásai, terjesszék a szocialista kul­túrát.” S mikor a magyar sajtt ezeknek a magas szintű igé­nyeknek eleget akar tenni, nem feledkezhet meg azok­ról, akiknek munkája az új­ságírókén kívül, hozzájárni ahhoz, hogy a lapok, folyó­iratok friss, érdekes, megbíz­ható, pontos, elfogulatlan híreivel, riportjaival időben és mindig eljusson az olva­sóhoz. Ezért hát, legyen ez a nap az ő ünnepük is, azoké, akii- napi munkájuk mellett tollai ragadva, megírják termelő- szövetkezetük, falujuk, üze műk, iskolájuk eseményeit akik a betű erejével fellép­nek munkahelyükön, kömye zetükben . található hibái ellen, akiket az újság társa dalmi aktivistáinak, tudósí tóinak, levelezőinek ismer nek a megyében. Lényege részt vállalnak ők a minden napok krónikájának megírá sában, a VIII. kongresszus nak a sajtóra vonatkozó hatá rozatának megvalósulásába: Ezért érezzük magunk me lett őket nemcsak a inunk­ban, hanem az ünneplésbe is, azokkal együtt, akik bál mi módon hozzájárulnak 2 újság megjelenéséhez. Ki szöntjük a nyomdászöka akik szerény technikai Iehi tőségek között is arra tőre kednek, hogy szebb, ízlése sebb újságok juthassanak e az olvasóhoz, a szállítókat, postai dolgozókat, kézbesíti két, kik nap mint nap csi­bén, sárban a legeldugottab’ falvakba, tanyákra viszik f' a párt szavát tolmácsol sajtótermékeket. Magunk mellett érezzfi' őket a hétköznapok sokasa gában, mint ahogy most a- ünnepen is, további nélkülöz­hetetlen munkájukra számít va köszöntjük valamennyiü két a magyar sajtó napja alkalmából. Amíg a pipa kialszik Rágyújtás előtt ellenőrizni kell, hogy jól szelel-e a pipa. Ezután következhet a tömés, majd a gyufa sercenését köve­tően kattanhat a kupak. Ezzel a művelettel be is fejeződött a munkát igénylő rész, mert a füstölés, akárhogyan is nézzük, már élvezet számba megy. — Hát tudja .... — elakadt a szava és hosszasan figyelt a magasba, a sziporkázó csilla­Az egri sajtó bölcsőjénél Ünnepi „előzetes4 Nemcsak az ünnepek közele­dése, hanem az új, téli szezon is arra késztette a Vendéglá­tóipari Vállalatot, hogy Gyön­gyösön a Mátragyöngye Cuk­rászdában bemutatót rendez­zen a fogyasztók tájékoztatá­sára. Főként a gesztenyés és a cukrozott gyümölccsel díszített sütemények vonták magukra a figyelmet, amelyekből mintegy tízféle jelent meg. Érdekesség­ként hatott a csokoládés bevo­tékes szervek mind az üzem­tervek megfelelő kialakításá­val, mind pedig a megvalósí­táshoz szükséges beruházások, kai és anyagi jellegű támoga­tásokkal is segítik. Emellett a szerződések biztosítják a je­lenleg érvényben levő felvásár­lási árak kifizetését. A háztáji gazdaságok esetében szintén biztosítják a jelenlegi nö­vendékmarha. és süldőárakat, a tojásnál az ún. védőárat, másrészről pedig a jelenleg ér­vényben levő takarmánytámo- gatós rendszerét. A több éves szerződésköté­sek rendszere tehát megterem­ti a mezőgazdasági termelés fejlődésének és anyagi meg­alapozó* tságának a korábbinál nagyobb biztonságát. Egyben elősegíti a lakosság zavartalan ellátásához szükséges állami élelmiszer alapok hosszabb idő­szakra szóló biztosítását. A fő feladat ma az, hogy a termelő- szövetkezetek, de a háztáji gazdaságok is éljenek a rende­let adta lehetőségekkel és na­gyobb számban kapcsolódjanak j be a termelési szerződések új rendszerébe. Dankovits László I karmányellátottság mellett, jó­részt az állatértékesítési (bor­jú, üsző) lehetőségek bizonyta­lanságából adódtak. Számos esetben előfordult, hogy éppen az múgy is nehéz takarmány­helyzet következtében, az érté­kesítés bizonytalansága miatt nem igyekeztek szaporítani a , borjúállományt. A szerződés- kötéseknek a háztájira való ki- terjesztése megoldja ezt a problémát, mert hosszabb idő­szakra alátámasztja a háztáji gazdaságok termelési biztonsá­gát. Ugyanakkor előnyös a népgazdaság számára is, mert távolabbi perspektívában szá­molhat a háztáji és egyéb gaz­daságok árutermelésével. Ter­mészetesen ezek az előnyök csak abban az esetben realizá­lódhatnak, ha a szerződésköté­seket a gyakorlatban is széles körben alkalmazzák. A több éves szerződéseket ez évben a termelők három évre, az 1964., 1965. és az 1966. évekre köthetik, illetve a már megkötött szerződések hatályát 1966. évre is kiterjesztik. A termelőszövetkezetek által ily módon vállalt termelési és értékesítési feladatokat az ille­A termelőszövetkezetek po­litikai és gazdasági fejlődése ma már lehetővé* és egyber szükségessé teszi, hogy a jó] bevált termelési és értékesíté­si renszerünket íovábbfejlesz- szük. Az elmúlt évben néhány fon­tosabb cikkre (zöldségek, do­hány, fűszerpaprika, burgonya) kísérletképpen bevezetett több éves szerződéskötések rendsze­rével megteremtettük a fej­lesztés egyik legfontosabb fel­tételét: biztosítottuk azon ter- melvények értékesítését, ame­lyeknek termelése nagy beru­házásokkal jár. Ugyanakkor ez a rendszer lehetővé teszi a termelés szakosítását, ösz­tönzőleg hat egyes népgazda- ságilag értékes kultúrák ve­tésterületének növelésére és fejleszti a biztonságos terme­lést. A bevezetett új szerződéses forma az eddigi tapasztalatok alapján eredményesen vizsgá­zott, és népszerűségét bizonyít­ja, hogy az 1963-ban, a már említett növényi cikkekből a szerződéses terület egyharma- dára, mintegy 100 000 holdra történt több éves szerződés- kötés. A fejlődésre és a ter­melés szakosítására utal, hogy 1965-re ez a terület már 112 000 holdra növekszik. Az élért eredmények, vala­mint a termelésre és az érté­kesítésre gyakorolt pozitív ha­tása alapján ebben az évben továbbfejlesztik a több éves szerződéskötések rendszerét. A már bevezetett mezőgazdasági termékeken túlmenően, a ter­melőszövetkezetek szerződést köthetnek: cukorrépára, cikó­riára, rizsre, borra (borszőlőre és mustra), valamint egyes gyümölcsökre (téli almára, ét­kezési szőlőre, meggyre, cse­resznyére és málnára), továbbá levendulára és borsmentára. Továbbá a mezőgazdasági ter­mékek körének bővülésén kí­vül néhány növénynél az ál­lam biztosítja a felvásárlási árat isi Új vonása a több éves szer­ződéskötések rendszerének, hogy azt kiterjesztik a háztáji és egyéb gazdaságok egyes je­lentősebb termékeire is (mint a borjúsztjporulatra, süldőre, valamint baromfira — elsősor. ban a víziszámyasokra — to­vábbá a tojásra). A háztáji és egyéb gazdaságok jelenlegi ter­melési nehézségei a gyenge ta­fi több éves szerződéskötések rendszerének továbbfejlesztéséről tályát. Még egy adatot a kul­turális munka ‘iránti érdeklő­désről, kis községünkben öt színjátszó csoport működik, ké­szül rendszeresen előadások megtartására. Rozgonyi István, Hevesvezekény. Megvalósuló javaslat Az. ecsédi KISZ-szervezet vezetőségválasztó gyűlésén a párttitkár elvtárs részéről el­hangzott olyan javaslat, hogy a KISZ-fiataioknak sokkal na­gyobb részt kell kérniök a köz. ség kulturális munkájából. A vezetőségváiasztó gyűlés óta nem sok idő telt el, s már is vannak törekvések e javaslat megvalósítására. A KISZ szín­játszó csoportjának tagúi! a napokban kezdték meg két egyfelvonásos színdarab tanu­Vj jáépiiló iskolák, tanuló felnőttek Az 1962-es esztendő új isko­lát hozott ajándékba a heves- vezekényieknek. Az idei * év sem távozik üres kézzel. 90 ezer forintos költséggel újjá­varázsolták a régi iskolát, a fe­kete gerendás tanterem ma már hófehér, rendbehozták a falakat, a pallót. Nő az érdeklődés is a tanu­lás iránt. A szülők nem csak gyermekeik haladásával törőd­nek többet, maguk is tanul­gatnak, a különféle ismeret- terjesztő előadásoknak nagy a közönsége. Községünkben fel­mértük az írás-olvasás tudást, s a felmérés során kiderült a 16—50 évesek között nincs egyetlen analfabéta sem. Van­nak, akik felnőtt fejjel igye­keznek pótolni a gyermekkor mulasztását, 23-an végzik az általános iskola nyolcadik osz­— Éppen azért, mert maga őr, jelentenie kellene a fel­sőbb vezetők valamelyikének az észlelt szabálytalanságokat. Hangtalanul nevet. Csak úgy, a pipaszár mellől. — De melyiknek? Mert a vezetők részére az utóbbi idő­ben készítettek a műhelyben egy vaskaput, egy kályhaellen­zőt, tegnap pedig egy vékony csőből készült ródlit vittek ki. Nos, hogy menjek jelenteni, amikor nem tudom, hogy ki kinek fusizik. Mert fusiznak. Főleg így az éjszakai műszak­ban. — Dehát a terv? Legyint fölényesen. — Az megvan! Mert vég­eredményben csak egy kis szá­zalék csinálja a fekete mun­kát, de képzelje ©1, hogy meny­nyivel többet tudnának ter­melni, ha mindeki a termelés érdekében fáradozna. — És nem emelt még senki szót az ilyenfajta mellékmun­kák ellen? Neheztelve pillant rám. — Bátor és becsületes em­berek dolgoznak ebben a gyár­ban ... már néhány kivétellel. Szóltak is többször. Dehát va­lahol mindig elakadt Ezért nem szólok én sem. — Én azt mondom, István bátyám, hogy az ilyesmi más­hol is előfordul, nemcsak ma­guknál. Éppen ezért, oldjon föl a szavam alól. Nehogy olyanok is találva érezzék ma­gukat. akiknek a keze tiszta az ilyenféle dolgoktól. — Hm! Maradjon csak így, ahogy megbeszéltük... — hosszasan, erőteljesen szippan­tott. Ám, a pipa kupakja alól nem szivárgott már füst. Laczik János gok felé. — Vadlibák... ezek is érzik, hogy itt az ősz. Nem siettettem a beszédet. Hiábavaló próbálkozás lett volna, mert tudtam, hogy meg­adja a módját a gondolatszö­vésnek. Füstfelhőket bodorítva ül­tünk az üzemet körülölelő ke­rítés tövében és ... hallgat­tunk. Pedig vékony kabátom alatt ugyancsak fürgén futká- rozott az éjszaka hidege. — Tehát megígérte, hogy 1 hol... és kitől, az nem fontos. Meg nem is az a lényeg... Ám, ez óvatosság sohasem árt, — halkan nevetett hozzá. Megígértem, hát meg is tar- tom. Nem ma ismertem meg István bácsit, az egyik üzem éjjeliőrét Olyan ember ő, aki többet meglát az éjszaka sö­tétjében, mint más ember a napfénynél. — Valamelyik este itt pipáz- gatofc, és egyszercsak... hupp! Egy fiatalember ugrott át a kerítésen. Tudja, úgy szökött... Udvarolni ment a gézengúz. De az is előfordul, amikor kívül­ről igyekeznek befelé... jóval a műszahkezdós után. — És az ilyesmit hogyan in­tézik el a szolgálatot teljesítő vezetővel ? A sötétben is látom csodál­kozó pillantását. — Honnan tudnám én azt? Én csak éjjeliőr vagyok. Min­dent látok és hallok, de nem kérdezek és nem beszélek. A némasággal kapcsolatban ol­vastam valamikor egy arab közmondást. A szövegre már nem emlékszem, de a lényege bennem ragadt. oldali, sőt az első egri fanati­kusan baloldali, szabadgon­dolkozó Végh József ügyvéd és Joó János, aki különben az első, bár rövidéletű lapot az 1840-es évek során kiadta. Néha bizony, mint Kováeh Károlynál olvassuk „... töröl- getni kelle cikkeinkből dgyet- mást: a javát, de azért mi ír­tunk és agitáltunk...” Az első számok megtették a kívánt hatást: előfizetője is akadt a lapnak. A megélénkült politikai élet pártjai vetélkedve vetették magukat a lapra, hogy ma­guknak szerezzék meg azt. Így került az első komoly egri újság, az „EGRI ÉRTESÍTŐ” a megyei ellenzék kezébe 1862. nyarán. Az ellenzék meg­változtatta a lap címét, „EGRI PÓSTA” áll ezentúl a lap homlokán. Néhány héttel ké­sőbb Szabó Ignác tanár, a vá­ros későbbi nagytudományú levéltárosa vette át a szer­kesztés nehéz és fárasztó, nem kevés veszélyt rejtegető mun­káját. Megszerezték a szüksé­ges óvadékot is és annak leté­tele nyomán politikai lappá fejlődött az „Egri Posta”. Az utóbbi tény pedig abban az időben nem kis jelentőségű volt... * MI CSAK arra vállalkoz­tunk most, hogy az első mara­dandó egri újság bölcsőjéről írunk. Kétségtelenül, egész odaadással, szolgálták a nehéz veszélyekkel teli időkben a város haladó polgári erőinek legjobbjai az „EGRI ÉRTE­SÍTŐ”-!. Emlékezzünk a mai napon az egri újságírás pio­nírjairól, elfeledett becsületes hazafias meggyőződésű egriek­ről, újságírókról. Emlékezzünk róluk a magyar sajtó napján... Sugár István í — cukrászatból natú tésztákból készített, ötle­tes és ízletes állatfigurák fel­sorakoztatása is. A legkisebbek figyelmét keltették fel ezek. Nem hiányoztak a nagymére­tű, díszes ünnepi torták sem, amelyeknek többsége már az első órában vevőkre talált. A bemutató másik célja az volt, hogy a napi mintegy har­mincötféle sütemény válasz­tékát bővítse, azaz: újdonságot hozzon. önkénnyel, mégis kiszedette a nyomdáiban a teljes szöveget és a lap példányait gyorsan szét is oszttatták. Földváry főispáni helytartó „izgató ál- hírterjesztés”-«el vádolta meg a lapot és sajtos zabái y-elle- nes cselekedet”-ért az össze­esküvésben résztvevők után nyomozást indított Moháry most is segített, mint Visontai Kovács László írta, — , .soha­sem feledte, hogy baj társak voltunk”. - „Itt vagyok én — mondta a császári megyefő­nöknek, — jótállók mindenért s ezek szándékaiért!” A „jólét előmozdítása", az „intenzív mezőgazdálkodás”, az „ipar és kereskedelem”, a „művelődés és felvilágosodás”- ra ébresztő sorok között ott volt mindig, — elrejtve óvato­san a sorok között! — a haza­szeretetre buzdító lelkesítés. Néhány szemléltető példa a sok közül. Amikor Egerben a horvát árvízkárosultak részére hangversenyt rendeztek s a műsor végén rázendített a kö­zönség tüntetőén a „Szózat” örökszép dallamára, — részle­tes beszámolót adott a lap az eseményről és magasztalta a közönség hazafias magatartá­sát Egy egri gyümölcskiállí­tást pedig „hazafias ébredé­sünk hajnalsugara”-ként mél­tatta. Fenyegették, intették, morogtak a „rebellis korifeu- sok”-ra, mert ez volt a címe azoknak is, akik a lapot írták, szerkesztették. A LAP SÚLYÁT és politi­kai irányvonalát fémjelezte az a körülmény is, hogy később csatlakozott a bátorhangú új- ságirógárdáhoa a haladó, bal­engedély megszerzésénél is. De nem hagyhatjuk említés nél­kül Tóth Istvánt, a nyomda hazafias érzelmű művezetőjét sem, mint a lap egyik erős tá­maszát. MI VOLT az Egri Értesítő­ben? Mint mondották: „sok és mindenféle”. Vezércikkek, vá­rosi és megyed ügyek s esemé­nyek, egyleti dolgok és nem utolsó sóiban hirdetések. Óva­tosan, nagyon óvatosan kellett írni, hiszen Tiboldt megye­főnök ceruzája vastagon fogott a kötelező cenzúra során. „Sza­bad sajtó volt, — írta később a lap egyik megalapítója, Ko- vách László, — de sajtósza­badság nélkül, beszélni, írni lehetett ugyan, de oly súlyos következményeknek voltak ki­téve a szabad szó vagy írás, hogy bizony napróPnapra tért nyert azon régi közmondás, hogy: szólni ezüst, hallgatni arany... A fővárosban tojás­táncot jártak újságíróink, lap- szerkesztőink s alig volt köz­tük, ki egyszer-kétszer a „Ká- roly-kaszámya börtöneit be ne járta volna, vagy ahogy tré­fásan mondták: „A Károlyka szárnyai alá be ne került volna.” A vidéken csak itt-ott pislogott a hazafiasság sugallta lapszerkesztés.. Amint olvassuk, „egy vélet­lenül s egész ártatlanul kiej­tett szóért rögtön nyakunkon volt a megyefőnöki ukáz...” Az egyik cikkben csak azt írta a szerző, hogy ......beülünk a ca mera obseurába. ami ezen ostromállapotos időben legcél­szerűbb is”. A császári cen­zúra törölte az inkriminált részletet, de a bátorhangú szerkesztőbizottság dacolva az AZ ELSŐ maradandó jel­legű újság megjelenése Heves megyében, kétségtelenül igen megtisztelő helyet foglal el országos viszonylatban is. Az Egri Értesítő-t, melynek első száma 1860 szeptember 1-én jelent meg, a Szegedi Híradó csupán egy évvel, a Győri Köz­löny pedig csak három évvel előzte meg. A szabadságharc alatt is jelentek meg ugyan Egerben lapok, de bizony azok nem voltak hosszú életűek, al­kalmi jellegűek voltak. A me­gye élén ekkor Tiboldt Károly mindenható megyefőnök állott, a császár bizalmából és képvi­seletében. Három lelkes hazafi: Momte- dégói Albert Ferenc, a tudós csillagász, Visontai Kováeh László, volt 48-as honvódtiszt és Pázmány Alajos elhatároz­ták, hogy „egy kis lap”-ot ala­pítanak, „mely a csüggedő ha- zafiságnak megyénkben élet- bentartását tűzte ki fölada­tául, azonban tevékenységé­nek programjában. — ezt azon időben nem tűzhetvén cégéré­re, — a mezőgazdaság emelé­sét s a megye kulturális viszo­nyainak előmozdítását vallotta nyíltan ...” Az újság, mely homlokán a „vegyes tartalmú lap” megjelölést viselte, a Hevesmegyei Gazdasági Egy­let” hivatalos lapjaként kapott létalapot. Kik bábáskodtak az első maradandó jellegű egri újság körül? Montedégói Albert Fe­renc, a nagytudományú csilla­gász a felvilágosodott magyar ismeretterjesztés megalapítója szerkesztette az élső évben, a .kiadója, a lap tulajdonosa pe­dig Zeisler Lajos egri keres­kedő volt. Az újság egyik segí­tője Moháry-Morbitzer Gyula, egykori 48-as honvódtiszt, a •megyei főnök titkára, mint jmondották: „Tiboldt jó szel­leme” volt. aki közbenjárt az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom