Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

6 N ÉP Ü JS A G 1963. december 15., vasárnap A tadzsikisztáni Dusán be város és a kelet-szibériai Mar- kovo község 3700 kilométerre van egymástól. Közöttük hú­zódik a Pamír-hegység, a kö­zép-ázsiai sivatag, a kazah sztyeppe, az Altáj-hegység és a szibériai tajga. 1960 tavaszától kezdve a szovjet geofizikusok az egész vidéket egyetlen ha­talmas laboratóriummá vál­toztatták, amelyben bolygónk titkait kutatják. Tádzsikisztán országútjain autókaravánok vonultak végig, s a hatalmas teherautók csinos kis lakóko­csikat húztak maguk után. A gépkocsik egyre tovább ha­ladtak északkelet felé, s ma-, guk után hagyták a sztyeppé­kén, a sivatagokban, az er­dőkben, a hegyekben egy-egy fehérre festett lakókocsit. Utolsó állomásuk a Léna men­ti Markovo község volt. így hozták létre azt az 54 mozgó földrengés-megfigyelő állomás­ból álló hálózatot, amelyet a Föld mélyének megfigyelésére szolgáló műszerekkel láttak el. A laboratóriumok rádióössze­köttetésben állnak egymással és a fő állomással. A nem min­dennapi tudományos laborató­rium: a Szovjet Tudományos Akadémia Földfizikai Intézeté­nek komplex földrengéskutató expedíciója megkezdte műkö­dését. A legfőbb feladatokat már sikerült megoldaniuk. Bolygónkon évente körülbe­lül egymillió földrengés megy végbe. Mindegyiket „egy-egy lámpához hasonlíthatnánk, mely csak rövid időre gyullad !d és világítja meg számunkra a Föld belsejét, minek követ­keztében megfigyelhetjük, mi történik odalent”. A földrengés gócában min­den esetben rugalmas rezgés keletkezik, amelyet a földren­A Föld lélegzete Mi ez a KFE? A világ legnagyobb laboratóriuma A tudósok 1000 kilométer mélységben kutatnak Pontos mérések és számítások alapján megfigyelik, fel­térképezik a földlökéseket, a térképen megjelölik a veszé­lyes helyeket. is megfigyelő állomások Föl- i.nk legkülönbözőbb pontjain /.lelnek. A tudósok a Föld nélyéből jövő hullámok alap- ári jutottak arra az ismert ;övetkeztetésre, hogy a Föld belseje több rétegből tevődik össze: a tömör belső magból a külső magból és a föld­kérget borító földköpenyből. Bolygón/k szerkezetének ala­pos tanulmányozása érdeké­ben célszerű, ha a szeizmikus állomásokat egy vonalban he­lyezik el, és ezáltal mintegy keresztülmetszik a Föld bel­sejét. Ennek az elképzelésnek alapján hozták létre ezt a 3700 kilométeres vonalat. Ez a meg­oldás lehetővé tette, hogy 1000 kilométer mélységig a lehető legpontosabban kutathassuk a Föld mélyét. A huzamos időn át és nagy térségben folytatott megfigyelések alapján tisztáz­hatják a földköpenyről alko­tott elképzeléseket. Eddig azt hitték, hogy többé-kevésbé azonos közegből áll, most már azonban öt vagy hat gömb­szerű zónára osztjuk. Ez a fel­fedezés számottevően hozzá­járul a geofizika fejlődéséhez. A tudósok sokoldalúan ki­használták e példátlan tudo­mányos rendszer lehetőségeit. Tanulmányozták például a földkéreg mozgását is. Moszkva mindennap egy fél métert emelkedik és süllyed. Közép-Ázsiában már csak 30— 40 centiméteres ez a mozgás. A földkéreg egyes részeinek emelkedése és süllyedése • Hold vonzásának hatásár» megy végbe, mint valamiféle apály és' dagály, valamint a vulkanikus és tektonikus fo­lyamatok következményeként. A felület hatalmas részeinek elhajlását különleges, rendkí­vül érzékeny műszerrel mérik, amelynek segítségével 100 ki­lométeres távolságról már 0,5 milliméteres hajlást is észlel­hetnek. S mivel a földrengé­sek és a földkéreg elhajlásai között összefüggés van, fcöny- nyen elképzelhető, hogy a hajlásmérő adatai nyomán le­hetővé válik a küszöbön álló katasztrófa előre jelzése. Az expedíció feladata közé tartozik továbbá, hogy megál­lapítsa, melyek azok a körze­tek, amelyekben nagyon erős és gyakori földrengések lehet­nek. A szeizmikus állomások rendszerének segítségével ala­pos kutatásokat végeztek a Pamir-, a Tyany-Sany-, a Szaján-hegységben, valamint a Bajkál vidékén. A szeizmográ­fok naponta rendszeresen fel­jegyezték a leg jelen féktele­nebb földlökéseket is, ezred- mikronnyi pontossággal jelez­ték a legkisebb talajmozgást is. A több kilométer hosszú szeizmogramok az expedíció központjába futottak be, ahol az egész hatalmas „fogást” feldolgozzák, a különösen bo­nyolult számításokat pedis* elektronikus számítógépeken végzik el. A szovjet állomások érzé­keny műszerei jelzik a távoli Szumátrán, a Banda-tenger­ben, a Mariana-szigeteken, az Üj-Guineában lezajló legki­sebb földrengéseket is. A moszkvai geofizikai központ­ban szünet nélkül folyik a vi­lág különböző pontjairól ka­pott adatok feldolgozása. i Sg,i tüzet alalúl ót ENERGIÁVÁ A TUDOMÁNY A tikkasztó kánikulai hőség­ben szokták mondáid az em­berek: jó volna eltenni ebből a melegből a hideg téli napokra. Talán nem is gondolnak arra, hogy a tudomány alapjában véve már megoldotta ezt a problémát, ha gyakorlati fél­használásnak még kezdetén tartunk is. Miért ne merítenénk abból az energiából, amely Dapról napra, szünet nélkül patakzik felénk a Napból? Egy év lefor­gása alatt annyi kalóriát kap Napunktól a Föld, amennyit 100 milliárd tonna szén elége­téséből sem nyernénk. Vagyis kto. hatvanszorosát jelenlegi energiatermelésiünknek — ál­lapítja meg Michel Rouzé. Bolygónk a Nap gyermeke, mint tápláló anyától kimeríthe­tetlen bőségben kapja az ener­giát jelentő aranysugarakat. Ha él is nyeli a sugarak egy ré­szét légkörünk, azokon a vidé­keken, ahol sok a napsütéses órák száma, hatalmas mennyi­ségű napsugarat lehet felfogni és energiává átalakitani. így a modern tudomány valósítja meg a prometheuszi kísérletet: tüzet lop az égből és azt az emberiség javára fordítja. A napenergia felhasználásá­nak problémája nem más, mint az, hogy tudjuk-e kis felszínre koncentrálni és képesek va­gyunk-e tartalékolni abból a célból, hogy átalakítsuk egyéb energiaféleségekre. A XV. században divatban voltak az úgynevezett hevítő tükrök & üvegek. A napener­gia átalakítására irányuló első kísérlet azonban a toursi kol­légium fizika tanárának, Muc- hot-nak a nevéhez fűződik. Napszivattyúja, amelyben a nap hevétől gőzzé vált víz tur­binát forgatott, szép időben egy lóerőt fejtett ki. A napenergia felhasználásá­nak korszerű megoldására a Szovjetunióban a taskenti tu­dományos intézetben folynak kutatások. Gigászi tükrök az Ararát napján Muchot kísérlete óta már igen sok napmotort és napka­zánt szerkesztettek. De a leg­nagyobb feltűnést minden bi­zonnyal az a berendezés keltet­te, amelyet az Ararát sík terü­letein, Szovjet Örményország­ban építettek. Külsőleg az ara- ráti napcentráló egy kicsit em­lékeztet a tudományos fantasz­tikus regényekben leírt tájak­ra. Ott sem lehet látni a hő­erőműveiméi megszokott óriás- kéményeket, sem vízierőművek duzzasztó gátjait: az egész egy egy kilométernél nagyobb át­mérőjű tükröző felület, amely 2295 darab 15 négyzetméter nagyságú óriás tükörből van összeállítva; a tükröket 23 automatikus vonatberendezés mozgatja 21 koncentrikus vas­pályán. A hatalmas körlapot fák sze­gélyezik, védekezésül a tükrök­re a pusztákból érkező por el­len. A berendezés közepén 40 méter magas torony emelke­dik. A torony csúcsán, a tük­rök gyújtópontjában, a katlan helyezkedik el. Ez a katlan nem más, mint egy nagy tartály, amelyen nagy számú fekete fémből készült cső halad át. A csövekben keringő víz 400 fok­ra hévül és egy gőzturbinát, a turbina pedig áramfejlesztőket működtet. Az erőmű a tervek szerint évi két és fél millió ki­lowattórát fog termelni. Fényelemek csodája Az lenne ideális, ha a nap­energiát közvetlenül tudnánk villamos energiává átalakítani, anélkül, hogy gőzgépet kellene közbeiktatni. Az átalakításnak ez a fajtája hosszú időn át az álmok birodalmába tartozott. Elméletileg több megoldás is kínálkozott A legérdekesebb a fotoeleletromas effektus, amely­nek értelmében a fény, bizo­nyos fémekbe ütközve, elektro­nokat szakít ki belőlük. A fotoelemek látványos al­kalmazást nyertek mostaná­ban. Ilyen elemek foglalnak ugyanis helyet a legutóbb fel- bocsátott műholdakon s szem­ben a kémiai telepekkel, kimé­ríthetetlen aramíorrást jelen­tenek. A jövő űrhajói ilyen naptelepekkel lesznek felszerel­ve, ezek fogják szolgáltatni an­nak az energiának egy részéi is, amelyre a fedélzetükön el­helyezett berendezéseknek szükségük lesz, sőt az is elkép­zelhető, hogy ez az energia fogja — legalábbis részben — hajtani az űrhajókat. Az égi tűz, a Nap felfogása és átalakítása energiává tehát lényegében a megvalósult tudo­mányos feladatok sorába tar­tozik. A fotoeiemekhez szüksé­ges szilícium egyelőre ugyan még drága és az így nyert áram sokba kerül. De a félvezetők technikája éppen csak hogy megszületett A szilícium ára is bizonyára csökkeni fog. Az energiává átalakított égi tűz az ember céljait fogja szolgálni. Kis» István Aatomatiku- san méri a kü­lön!éie talaj­minták, növé­nyek, termé­kek, porok ra­dioaktivitását a moszkvai szakemberek által szerkesz­tett ötletes műszer. A mű­szer kezelője egy dobozba helyezi a vizs­gálandó anya­gokat és pa­pírszalagra rögzített teljes elemzést kap róluk. A mű­szer lényege­sen meggyor­sítja a vizsgá­latokat és a népgazdaság legkülönfélébb tcrüleTcin al­kalmazható. Parányok az elektronikában Az elektronikus berendezé­sek a mai hangsebességen tú­li repülőgépekben, űrhajók­ban és rakétákban egyre na­gyobb jelentőségre tesznek szert; fejlesztésükben a súly és térfogat csökkentésére tö­rekednek, anélkül, hogy a megbízhatóságot és a sokolda­lúságot elvesztenék. A nyom­tatott áramkör az elektroni­kában nagyon elterjedt. Le­egyszerűsíti a készülékek elő­állítását, azonban a nyomta­tott áramkörökkel is megva­lósítható ún. kétdimenziós szerelési mód a miniatürizá­lásnak csak egy lépése. To­vábbi haladást jelentett a hordozható rádió és tv-készü- lékek megjelenése. Hasonlít­suk csak össze például, hogy milyen igénybevétel terheli a szobábán elhelyezett rádiót, és ugyanakkor a terepen üze­meltetett hordozható készülé­ket! Rázásállóság tartósság, kis méretek s a hőmérsékleti, va- ’ amint egyéb légköri hatások­kal szembeni érzéketlenség — ezt kívánjuk napjaink elektro­nikus berendezéseink alkatré­szeitől, áramköri egységeitől! Hogy az egyes egységek meg­bízhatóságát növeljék, az első törekvés a huzalozás automa­tizálására iránytűt. Ezáltal a kapcsolási hibák zöme elke­rülhető, és az egyes szerelési egységek elektromos elterelé­sei kisebbek (vagyis az azonos típusok működési szempontjá­ból jóval egyöntetűbbek). Egy­idejűleg szerelési térfogat is megtakarítható és az egyes átviteltechnikai berendezések ugyanazon térfogatnál össze­tettebb feladatokat oldanak meg Ebből a megondolásból eredtek a nyomtatott vagy máratott áramkörök. A megoldás útja az ún. mi­niatűr áramköri alkalmazása. Az áramköri elemeket (kon­denzátorok, ellenállások, önin­dukciós tekercsek) az eddigi módszertől teljesen eltérően 12,5x12,5x0,5 mm-es kerámia lapkákon szitanyomással vagy vákuum-gőzölögtetéssel állí­tották elő. Az egyes lapkák vili amoskapcsol ását oldalsó feszítő huzalokkal végezték, az összerakott lapok között. Az így létrehozott blokk egyik végén egy normál elek­troncső aljat a másik végén egy dugasz van felerősítve. (Jjabban ez az építési mód egyre jobban terjed és tran­zisztoros elemekre alkalmaz­nák. Egyes esetekben az építő­elemek (szerelési egységoszlo- nok) négyzetes keresztmetsze­tét szabályos hatszöggel he­lyettesítették. A külföldön alkalmazott RCA mikromodul rendszer lényegében a „Tinkertoy” megoldás alkalmazása tran­zisztoros kapcsolásokra. Ennél a tranzisztorok és a diódák négyzetes lapocskákra (kb. 8— 9 mm élhossz) lapos szerelési módon vannak felhelyezve. Az elektronikus készülékek térszükséglete jelentősen csök­kenthető (kedvező esetben egyetlen köbcentiméterben 20 áramköri elem is elhelyezhe­tő, míg pl. a hagyományos áramköri elemek némelyike egymaga elfoglal 1 etrű-nyi helyet). Mint kiemelkedő eredményt említjük meg, hogy a szocia­lista országok ipara jelentő­sen előretört a mikromodulok gyártásában és szerelésében; Természetesen ma még ko­rai lenne részletes képet adni a miniatűr elektronikus ele­mek alkalmazásának vala­mennyi szakterületéről. Bizo­nyos azonban, hogy kis mérete­ik, rázásállóságuk, áramköri megbízhatóságuk megnyitja előttük az utat a haditechni­ka elektronikus berendezés«* ben való alkalmazásukhoz. LigeM György

Next

/
Oldalképek
Tartalom