Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-15 / 293. szám
4 NEPÜJSAG 1963. december 15., vasárnap Molnár Ferenc és Zerkovitz Béla zenés víg játéka az. egri Gárdonyi Géza Színházban Nagy vita gyűrődzik • most irodalmi és színházi berkekben Molnár Ferenc drámáiról, s többen is magyarázzák pro és kontra a Molnár-legenda tartalmát, elvtelen kultuszát. Molnár Ferenc vígjátékainak kettőssége közismert.' Ami a tartalmat illeti, az író nagyon vigyázott arra, hogy ne mondjon semmit, de mindezt három órán ' keresztül olyan ügyesen, szellemesen csinálja, .hogy színpadi zsonglőrmutatványain,. poén-dramaturgiáján nagyon jól szórakozott a közönség. Jóllehet gyakran a divat is szárnyra kap egy-egy írót, színpadi szerzőt, de á fővárosi és vidéki színházak Molnár-reneszánszát nem feltétlenül a legendában, inkább a jó magyar vígjátékok hiányában kell keresni. Ezért nyúlt az egri színház is Molnár Ferenchez, és nem választott rossziul, amikor a Doktor urat tűzte műsorára. Magát a művet olyan két név fémjelzi, amelyekből egy is biztosíthatnám néked a csillagokat, ma már csak így, parodizálva lehet színpadra vinni. A rendezőnek sikerült átvennie az író könnyed eleganciáját, s így kedves, szellemes előadást láthattunk. Puzsér hálás szerepét Máriása József alakította. Uralta a színpadot, vitte, irányította az előadást. Puzsérja bájosan kedves, öreg mackó: hiánytalanul fedi a molnári elképzel lést. Jó, testre szabott szerep, — s helyenkint a clownt érintő játékstílusával kitűnő alakítás. , Mint ahogyan eddig már több alkalommal, most is felfedezzük Petőházy Miklóst és jól sikerült Sárkány alakításának margójára feljegyezzük: nagyon szeretnénk már jelentős szerepben látni a színház tehetséges művészét! Fontos Magda, a kacér feleség szerepében aratott megérdemelt sikert, Huszár László ötletes rendőrfogalmazója kí■ ............... do lgozott alakítás. Lenkey Edit nagyszerűen komédiázott Marosiné hálás szerepében. A szerelmespár számára már nagyon kevés jutott az írói humorból. Mendelényi Vilmos rutinjából futotta az elfogadható alakítás, míg Mikes Emma Lenkéje elevenebb, színesebb is lehetne. Bencze István néhány szavas leendőre és Kovács Sándor igazgatója ügyes kabinet-alakítás. Kanalas László Cseresnyése túl harsányra sikerült.. Fekete Alajos földrajztanára, Kóródy Ildikó szobalánya és Láczay Zoltán rendőre egészítették ki az együttest. Az egyszerűségében . is ötletes díszlet Kocsis Árpád műm kája. A jelmezeket Greguss Ildikó tervezte, a táncokat So- moss Zsuzsa tanította be. Zerkovitz sok sikert látott zenéjét Somos István vezénylésével tolmácsolta a zenekar. (márkusz) Milyen les* Játékkiállítás a hatvani ámításban .. . Pöttömnyi emberkéit, apró i óvodások sétálnak kézenfogva, j próbálnak maguknak helyet j szorítani a karácsonyi vásárlás j lázában égő, izgatott, zajos j forgatagában. És amint „Játékország” elé ; érnek, felcsillan a szemük, j előtör egy-egy önfeledt fel-1 ■kiáltás kedvencük felismerése láttán. — Persze, annyi sok I szép. érdekes játék közül nem I könnyű kiválasztani éppen azt, j ami legjobban tetszik! Sokait közülük, döntés nélkül távoz- j nak, alszanak még rá néhá- j nyat, s anyut, aput is megkérdik otthon; mit szólnának hozzá, ha... — Hagyományos már ez a játékkiállítás itt a hatvani áruházban, mondja Soós Alajos vezető —, évről évre. minden karácsonyra megrendezzük. A város minden óvodáját meghívjuk ilyenkor karácsony előtt erre a kiállításra, tetszik a gyerekeknek, — s ízíik a finom uzsonna, amit az áruház vendégeiként fogyasztanak el, a közeli. „Rózsa” cukrászdában ... (gyóni) ná a sikert: Molnár Ferenc és Zerkovitz Bélá. Ha most rninda korszerűsített Park Szálló? ehhez hozzáadjuk még Kellér Dezsőt, aki átdolgozóként saját humorával is teletűzdelte a három felvonást, a jól pergő, ötletes rendezést, a néhány jó színészi-alakítást, elmondhatjuk: kellemesen szórakoztunk az egri színházban. A Doktor úrban sem szabad keresni mélyebb tartalmat, valamilyen radikálisabb állás- foglalást Ilyet Molnár Ferenc nem is vállalna, legfeljebb bele lehet magyarázni. A legtöbb talán egy fricsltaféle, amelyet Puzsér, a rokonszenves betörő küld a polgári társadalomnak, s kitapintható egy haiövány írói ítélet is abban, hogy az ilyen előkelő társaságban a betörő a legbecsületesebb. A vígjáték értékét azonban nem ez a nagyon is lojálisán megfogalmazott mondanivaló, hanem a jó fordulatok, szellemes csattanók ad iák. Sík Ferenc rendezte az előadást. Jó érzékkel vitte a vígjátékot a paródia felé, s ezzel a mai néző számára is elfogadhatóvá tette a századfordulói történetet. A rendező karikírozó kedve a legfrap- párísabb a pantomimszerű kettősnél mutatkozik meg. A hajdan nagy sikert aratott Zerkovitz-számot, a LehozEger egyik idegenforgalmi büszkesége, az új hotel mellett, természetszerűen jelentős feladatokat hivatott megoldani az első világháború után épült Park Szálló is. Tekintve azonban, hogy ma már fokozott igényeket támasztanak a vendégek a szállodákkal szemben, az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Éttermi Vállalat szükségesnek találta a Park Szálló jelentős felújítását, korszerűsítését, rekonstrukcióját. — A munka tartamára — tó jékoz. tat Dűli László igazgató —• szükséges volt a régi hotelt lezárni és ezért ma csupán az EGER szálloda áll a szállóvendégek rendelkezésére. — A jelentős korszerűsítés és felújítás mit fog eredményezni a Park Szállóban? —• A legjelentősebbnek mondható, hogy részben fürdőszobás lakosztályokat, részben pedig fürdőszobás szobákat alakítunk ki. Ez 15 külön fürdőszobát fog jelenteni, az eddigi közös fürdőszobákkal szembeni A szobák, az épületnek megfelelő stílbútorokat, csillárokat kapnak. A III. emeletet, ahol eddig csak vaságyak álltak a vendégek rendelkezésére, korszerű bútorzattal rendezik be. Az egész szállodában állandó melegvíz-szolcá'látást vezetünk be, hiszen ez ma már szinte elengedhetetlen követelmény. Megtudjuk még, hogy a konyha korszerűsítése kapcsán áttérnek a korszerű gáztüzelésre. Egyébként a szálloda fűtésénél is igénybe veszik majd a legkorszerűbb energia- hordozót, a gázt. Sajnos, az EGER szálló kazánjai alkalmatlanok a gázfűtésre való átállásra, pedig mint az igazgató mondja, az igen jelentős megtakarítási jelentene. — Milyen további különlegességgel fog a szálloda kedveskedni o vendégeknek? A PARK Szálló első emeletén ugyan megépítettek egy szép tetőteraszt, de bizony azt talán sohasem használták. A jövő esztendőben azt is a vendégek rendelkezésére bocsátják. Az EGER szállóban pedig éppen most rendezünk be, a kellemes előcsarnokban, egy I. osztályú presszót. A vendégek itt zamatos fekete mellett, italokat, süteményeket, sőt hideg ételeket kaphatnak, illetve fogyaszthatnak. A szálloda nagy fejlődése mellett probléma is akad. Dűli László igazgató elmondja, hogy sajnos nincs a hotelban fodrász és hiányzik a közelből egy posta is. Az EGER szálló vendégei számára kényelmetlen, hogy esőben, sárban és hóban kell átlábolniok a Park éttermeibe. Az agilis igazgató ezen a súlyos hiányosságon is szeretne majd a jövőben segíteni, egy üvegezett folyosó megépítésével. Az AKÖV kitelepülésének elhúzódása is nemkívánatos jelenség, sem a Park, sem az Eger hotel számára. Nagyon sok vendég teszi szóvá és sokaknak okozott még az ősszel is bosszúságot. Joggal magunkévá tehetjük a szállodaigazgató aggodalmát, melyet esetlegesen az Eger szállóval szemben építendő OTP társasházak közelsége jelent majd. Semmiképpen sem helyes az idegenforgalmi jelentőségű új hotel é számára, ha nyugati oldala mentén magas, emeletes pontházak sorakoznak. Végső soron azzal a jó érzéssel távoztunk a szállodából, hogy a Park merőben megújult formájában, ifjú testvérével, az Egerrel, egyik legjelentősebb -vidéki idegenforgalmi értékünk; Sugár István Lődi Józsi bácsit ismeri a falubeli mindenki. Érthető is, hiszen 30 éve kovács, 13 éve pedig Gyöngyöspatán él és dolgozik szakmájában. Van bőven munkája, mert a Béke Termelőszövetkezet kocsisai gyakran keresik fel fogatukkal. Segítség is akad olykor Hegedűs József személyében, aki mint besegítő dolgozik együtt az idős falusi kováccsal. (Foto: Kiss Béla) Ötoldalnyi tévedés Szarvashiba. Amit még hangsúlyosabbá tesz az, hogy évekig készültek fel rá, az alkotók széles skálája vett részt a munlcában, mindenki nagy várakozással tekintett „megszületése” elé, mert a sok kísérlet — bármennyire is sziilcséges az — kicsit türelmetlenné tette már a pedagógia munkásait. Az új tankönyvek egyikéről, az első osztályos olvasó- Icönyvről van most szó. Nagyon sok jót lehetne róla felsorakoztatni, minden erőlte- tettség nélkül, a teljes elismerés hangján. Most azonban arról az egyetlen, de meghökkentő hibáról essék inkább szó, arról a bizonyos ötoldalnyi tévedésről. Tessék kinyitni a könyvet a 49. oldalon. Itt találhatjuk „A baba neve” című olvasmányt, amelynek egyik mondatában olvashatjuk az „ünneplők” szót. Mi van ebben furcsa? Semmi. Csak az, hogy ugyanennek a könyvnek az 54. oldalán ismerkedhetve meg a kis elsős a p-betűvél Mostmár: hogyan olvassa el azt a szót a betűk ismeretével küszködő kis emberpalánta, amelyiknek egyik betűjét nem ismerheti még? Hogyan olvastassa el ezt s szót tanítványaival a nevelő? Tartson közbevetöleg egy betűismertetést? Hagyja léi ezt a mondatot a szövegből? Ez az az eset, amire azt szokták mondani: bármelyik - ujjamat harapom is meg, fáj. Sajnálatos és megmagyarázhatatlan hibát követtek eí a tankönyv szerkesztői, lektorai, aU és főellenőrei. Annyi- felkészülés után, olyan alapos körültekintés mellett, hogy lehetett ilyen „baklövést” megírni, elnézni és kinyo- matvi? Hány ezer könyvet kétl a zúzdába küldenünk egyetlen, betű miatt? Hány ezer forintot zúznak össze azok a gépek? Mi mindent tad okozni: egyetlen p-betű! (g. mai—l GYTJRKÓ GÉZA: Nő a volán mögött A taxi, amellyel a szomszéd városba akartam utazni, ahogy előkelőén mondani ülik: előállt. Szokásom szerint behuppantam a vezető melléi s kiadtam az utasítást: — Indulhat, hérem... — Indulok, kérem — válaszolt aZ, aki a volán mögött ült, s aki válaszolt: nő volt. — Te jó ég — nyögtem fel, mert a nőket nyugodtan elképzelem a ®i- lágűrben, ahol ugyebár nincs össze- ütközési lehetőség, sőt még miniszternek is, de volán mögött, amikor az én életemről van szó, — hát akkor már nehezen. — Mi baj, kérem? — nézett rám ahelyett, hogy az utat figyelte volna. — Hogy mi baj? Megmondom kisasszony ... — Asszony vagyok... — Mindegy. Nő. És ez a baj. Nem szeretem a nőket a volán mögött, nem szeretem rájuk bízni az életem. Nő sok van, de életem nekem csak egy. S maguk képesek a volán mögött, vezetés közben kirúzsozni a szájukat, hogy szépek legyenek, amikor velem együtt kihúzzák, magukat is a kocsi roncsai alól. Hát ez a baj — morogtam dühösen és egy kissé izgatottan is. — Kedves utas, nagyon sajnálom, hogy engem küldtek. De ha akarja, kiszállhat és kérhet másik taxit — mondta udvariasan a nő és mereven, pisze orrát kissé dacosan feltartva •nézett ki n szélvédő üvegén. Csinos pofi — állapítottam meg, csinos, de inkább ruhabemutatót vezessen, mint autót. — Szálljak ki? Igazán aranyos. Nem loptam az időt, s már így is késtem egy kicsit... — Hát akkor, sajnos, meg kett wi átfednie velem... — Meg és lennék, istenuccse meg, esők nem a volán mögött — sóhajtottam fel és igyekeztem kényelembe helyezkedni, de természetesen úgy, hogy jól lássam az utat. hogy időben közbeléphessek, bármiféle veszély fenyegetne. Hallgattuk. A vő, kis bundácskájában úgy nézett ki, mint valami pimasz, de fürge, mindig és mindenre friss mókus. Fél szemmel figyelve azt is észrevettem, hogy — na mit mondtam?! — a pólón mögött is nő: rövid, szűk szoknya, kerek, izgatóan kerek térdekkel. Divatot itt nekem. A szűk szoknya összeszorítja a combokat, a lábat, egyszóval nem lehet miatta kényelmesen mozogni. S ezek a szűk szoknyás lábak tapossák a gázt, meg a féket... — Bővebb szoknyája nines? — mordultam rá. — Nem hiszem, hogy a tarifába az is beletartozna, hogy felvilágosítsam ruhatáramról — vágott vissza gyorsan, — de erőltetett szenvtelenséggel. — Vigyázzon... Ott eOV másik autó jön — rivaltam rá előzés közben. A nő összehúzta a szemét, köny- nyed mozdulattal jobbra húzta a kor- mánut, s máris előztünk. Aztán nézett csak rám: — Megkérem a kedves utast, hogy bízza rám a vezetést és ez előzést és ne sikongasson, mint waíami •nő... — Hogyhogy ne sikongassak, amikor úgy előz, hogy az ember haja is égnek áll tőle... Kérem nekem fontos tárgyalásom van abban a városban. s oda akarok érni, de haza is. Engem vár a családom — háborog- tam sértett önérzettel, hogy így leintett. — Engem ss vár a családom — válaszolta tömören és a nyílt, egyenes úton nagyobb sebességre kapcsolt. A fák, már kopár ágaikkal, úgy loholtak visszafelé az autó mellett, mintha elkésnének valahonnan. Ránéztem a sebességmérő órára, a matató valósággal ráragadt a nyolcvanas számra. Nem vagyok ellene a sebességnek, ha férfi diktálja a tempót, de mindig idegesít, ha egy nő vezet, ha női kezekbe van letéve a sorsom. — Miért kellett magának pont gépkocsivezetőnek menni? — Mert szeretem ezt a szakmát... — Annyi más van, amit szerethetett volna... — Az annyi másból egyet sem szerettem. Csák ezt. A motort, a sebességet, a vezetést, a változatosságot, hogy engedelmeskedik nekem a gép — mondott most már egymásután több mondatot is. Szereti a változatosságot. Nem rossz. Egv nő, aki szereti a változatosságot. Hát én is szeretem, s a változatosságot együtt szeretni az meg éppen a legjobb. Csak * valóm mögött. Bár kétségtelen, hogy biztos a keze, úgy látom, hogyha nő is, de ura a kocsinak. Prémes félkabáÍjában. kivillanó térdével, mint valami úrvezetőnő. Csinos, felettébb csinos. Természetes, mindig férfiakat szállít. Munka és haszon. A kellemest a hasznossal. Ismerjük már ezt jól. Változatosság. Értem. Nem a gépkocsit szereti ez, hanem hogy nincs az a férj, amelyik nyomon követhetné felesége hűtlenségét a kanyargós országutakon. Van esze a kicsikének. A térde mintha egy kissé felémhajoli volna és a szoknya egy ujjnyit még feljebb csúszott. A fene enné meg, végül is nincs rádió a kocsiban unaloműzőnek. Kissé odábbcsúsztam az ülésen, s óvatosan hozzáértem a térdéhez. — Kedves utas, vegye el a kezét — jegyezte meg a nő rám se nézve. Elvörösödtem. Ostoba fajankó vagyok, mit■ kell itt kikezdenem ezzel a benzintündérrel. Rámpillantott, kis gúny villant a szemében: — Ügy látszik, kezdi megszokni, hogy nő ül a volán mögött... Nem válaszoltam. Mit lehessen erre mondani? Biztos, nem tetszik a fizimiskám, nem vagyok a zsanéré, s ezért játssza itt most meg a változatosságot a volán mögött kereső tisztességes asszonyt. S még gúnyolódik is velem. Kinevet. Mamlasznak tart-. S igaza is van. Tltóvégr.e neki mégis iUik szólni, legalábbis az első próbálkozásnál. Ha annyira vigyázna &t erényeire, akkor felháborodott volna,, kikérte volna magának, vagy mit tudom én mit csinált volna. Hát persze! A térde még mindig ott vdH előttem, kis kaján mosolyt véltem, vibrálni a szeme sarkán. Most móri- határozott és nyílt mozdulattal indult meg a kezem... Az autó hirtelen fékezett, majá kiütöttem a szélvédőt. A nő rámnézett. arcán düh és megvetés, talán még undor is... — Kedves utas. ön azon siránkozott, hogy mi lesz az életével, mert nő ül a volán mögött. Ilyen körülmények között nem tudom <jz életét garantálni. Azonnal szálljon ki! — Hogy kiszállják? — hebegtem. — Itt az országút közepén... Képet, volna itthagyni? — Tessék kiszállni! — Én a városig rendeltem a gépkocsit és vissza is — próbáltam határozott lenni. — A gépkocsit igen, de engem, nem — mondta elszántan és áthajoí előttem, hogy kinyissa mellettem «£ ajtót. Finom, kesernyés illata volt. És komolyan gondolta, hogy itthagy Ez a nő megőrült. Ez fúria! — Képes lenne itthagyni? — Képes! — És, ha bocsánatot kérek — hőköltem vissza. A nő töprengett égi pillanatig... — Kérjen bocsánatot és üljön hátra. — Bocsásson meg... — Kérem — biccentett hidegen Beültem a kocsi sarkába és rendkívül dühös voltam. Hát nincs igazam? Dehogyis nincs. Nem szeretem a nőket a volán mögött. Mindig okoznak.
