Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE

A MEGYEI MÜVEIŰOESI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN

Solymár József és az „Uj Gilgames”

Solymár József az írója és az Űj Gilgames a címe annak az új magyar filmnek, amelyet ez ideig csak az alkotók és a beavatottak láttak. A film előreláthatólag jövő év márciusában kerül a közönség elé. Nem is volna sok értelme ha most e film mélyebb taglalásába kezdenénk. Ez az írás nem krititon harmadikként díjazzák. Ennek a kisregénynek is megvan a maga külön sorsa, küzdelme, mint ahogy Solymár minden alkotása nehéz küzdelmek között születik. Az egyik ifjúsági lapnál jelentkezett néhány írásával és a főszerkesztő rövid idő múlva „atyai jóindulattal” közölte vele: „Barátom, maga jóra való, de tök tehetségtelen ember. Ne rontsa el az életét, válasszon egy nyugodalmasat^ pályát”. Más ilyenkor betörik, Solymár megírta az említett kisregényt, amellyel harmadik díjat nyert. Rövidesen az MTI-hez kerül, itt új- ságíróskodik ma is. Bevonul, katonaidejét Vácott és Keszthelyen tölti. Üjságíróskodik Szolnokon, Miskolcon és Egerben. De az anyaföldet nem ereszti. Üjra és újra visszatér Heves megyébe. Heteiket, hónapokat tölt egy-egy faluban az övéi között. Beszél és beszélteti az embereket, kilesi titkaikat, belenéz a lelkűkbe, de mindig úgy, hogy a sajátját is kitárja. Tanul, gyűjt, tapasztal, de 1950-től tíz évig semmi sem jelenik meg tőle., Jóllehet ebben az adott politikái szituáció is belejátszik.

Szinte sorsszerű, hogy egy Heves megyei útja inspirálja

lástól látásig”, ifjúsági regény, amelynek élményanyagát Forgó Miklós és Tóth Imre mát- raballai fiatalok szinte tollba mondták az írónak, ehhez jött a saját élmény, és azután már „csak” meg kellett írni a regényt 1963-ban megjelenik újabb két kötete: a „Jóemberek örököljék a világot”, és a „Koronázás Csepelen”. A Jóemberek .. .-bői születik az új film, az Üj Gilgames, amelyet mint jeleztem, márciusban láthat a közönség. A regénynek és a belőle készült filmnek társszerzője is van, neve András Ida újságíró, aki szintén Egerből származott és aki hosszabb ideig volt az Onkológiai Intézet lakója. 0 sugallta az élményanyagot, az ott átélt töprengés, remény, élet és halálérzés elmondása nyert végül művészi megfogalmazást Solymár könyvében, illetve filmjében. ígéretemhez híven sem a könyv (ha olvasták: minek, ha nem: miért rontsam az élményt), sem a film tartalmát nem mondom el. Egyet viszont elkerülhetetlen elárulnom: mindkettőben szinte borzalmas helyhatározót és lélektani alaphelyzetet választott az író: onkológiai intézet, a rákbetegek megszámlált napjai, sokkal inSolymár József fró

Jca kíván lenni, és ha az is lenne: nincs nagyobb tapintatlanság és bosszantás, mint egy-egy film (és könyv) csattanóját előre íkifecsegná, elvenni mások élői az eredeti élmény örömét, néha csak azért, mert jól értesül tként kívánunk tetszelegni. Hogy valamilyen formában mégis szó lesz e filmről, annak több oka van, de ezek közül talán elég ha (mentségemre, hogy a fecsegés látszatát elkerüljem) egyet említek: a film írója, Solymár József, Hevés megye szülöttje öt szeretném inkább bemutatni, nem mintha szőkébb pátriájában, a pétervásá- ri járásban nem ismernék, de hát ő ott csak a Jóska gyerek, most viszont az íróról lenne •zó.

Mivel lehet bemutatni egy írót? A felelet kézenfekvő: s műveivel. De a műveit csak akkor lehet igazán megérteni, ha az író életét is ismerjük. Kezdjük tehát az életévek

Solymár József (Józsika) 1929-ben pólyában érkezett Tálcáról Mátraballára. Ekkor helyezték ide édesapját az állomásra főnöknek, és itt is mar- aadt a nyugdíjig, de azon túl is, csakhogy akkor már a bányában dolgozott az öreg. Itt, ebben a faluban rúgta a port, itt koptatta a padot Jéska, és ide lért haza Mezőkövesdről, ahol gimnáziumi tanulmányait folytatta, éa ide Budapestről is, •hol az egyetem bölcsészkarának volt hallgatója. Tályán tatán születése óta sem volt — Mátraballa lett igazi szülőfaluja, hazája. Itt ismert minden embert és emberi sorsot, minden követ, itt magáénak érezte a düledező kerítéseket, a jó- ízagú fákat és a pipaszagú állomásépületet

^Amióta nem alkarok huszár lenni, mindig az írás vonzott, mindig ezt éreztem hivatásomnak. Hogy azt a sok szépet éa jót, ami az ember lelkében van, napvilágra hozzam, hogy azt a sok szenvedést, sorstragédiát, melyet mint gyerek, és később mint felnőtt láttam, szintén leírjam. Leírjam, hogy mindkettőből tanuljunk mi, emberek” — vallja Solymár.

Élményanyagot a falu adott, intellektuális irányt, a bátyja, Solymár István, aki ma a „Művészet” című folyóirat főszerkesztője, s a Nemzeti Galéria főigazgatója. És a könyveli! Az Ötestamentumtól Camus-dg mindent elolvasott és olvas mindmegannyi hatás, élmény. Solymár József első nyilvános sikerét 21 éves korában éri el, femikor egyik kisregényét az teszágos József Attila pályázdJelenet a filmből (Darv as Iván és Dómján Edit)

kább lelkiállapotuk borzalmas, drámai hőfoka, — valljuk be, nem mindennapi téma.

Igaz, a film csak rokona a könyvnek. A szerzők maguk dolgozták át, a filmben már

erőteljesebb az élet és a halál nagy kérdése, és végül is az élet értelme és igenlése került a cselekmény középpontjába.

A címe? Hát igen, ez is furcsa első olvasásra, illetve hallásra: Üj Gilgames. De talán így érthetőbb: Gilgames, az első ékírásos asszír emlék, amely egy erős és nagy királyról, Gilgamesről szól, aki mindig, minden helyzetben keresi az élet értelmét és szépségét éa éppen ezért sohasem akar meghalni. Szimbolika tehát a rím, mintegy jelezve: mi, emberek, Űj Gilgamesek vagyunk, vagy ha nem, azzá kell válnunk, akiknek a legválságosabb, leg- szömyűbb helyzetben is rá kell döbbennünk: sohasem késő a szép és érdekes életet, a tartalmas életet elkezdeni, vagy újrakezdeni.

Az írón kívül a filmet a neves alkotók további sora fémjelzi. Szemes Mihály rendezte, az operatőri munkát Hegyi Barnabás, kétszeres Kossuth- díjas, érdemes művész végezte. Külön érdekesség, hogy hét év után először ebben a filmben játszik főszerepet Darvas Iván, sok új erénnyel gazdagodva, éretten. Partnere Dómján Edit A filmen látjuík még Pécsi Sándort, Sinkovits Imrét, Gőzön Gyulát, Szabó Ernőt, Rajz Jánost és Kiss Ferencet, hogy csak a nagyobbakat említsük. És ismét egy Heves megyei vonatkozású érdekesség — második női főszereplő Dalloa Szilvia, aki hosszú ideig játszott Egerben, és akinek ez az első nagyobb filmszerepe.

És Solymár József, a mátra- ballai Jóska gyerek ír, harcol és újra ír. Könyvnapra megjelenik az újabb kötete: „Vígasztalás magamnak” és egy újabb kisregénye: „A harmadik jelrendszer”. Ezekkel tulajdonképpen kész is van már, most egy novellás kötetén dolgozik, s egy új film forgatókönyvét írja, mely a vidéki tanítónők életéről szól.

És még e télen Nádasy Lászlóval közösen készít a mátra- ballai asszonyok életéről egy dokumentumfilmet. „Ez az adósság, ez alól nem tudok kibújni, a lelkiismeretem nem enged”.

Ezzel búcsúzik.

Suha Andor

NAZIM HIKMET kiadatlan verseiből:

(Megjelent a Lityeratumaja Gazetta 1963. november 9-i számában.)

Lombhullás

Lehangol a gondolat, hogy találkozhatott! a lombhullással,

különösen, ha a körúton megyek, különösen, ha vetkőznek a gesztenyék, különösen, ha köröttem gyermeksereg zsibong, különösen, ha a nap fénylik fölöttünk, különösen, ha levelet kaptam barátomtól, különösen, ha szívem nem beteg reggel óta, különösen, ha e napon hiszem, hogy szeret kedvesem,

különösen, ha e napon az emberekkel

és önmagámmal harmóniában élek, lehangol a gondolat, hogy találkozhatom a lombhullással,

különösen, ha a körúton megyek, különösen, ha vetkőzik a gesztenyefa.

(1961 szeptember)

Lennék platánfa, árnyékomban

megpihennének,

lennék könyv, betöltenék álmatlan éjszakákat, toll nem akarok lenni, még saját kezemben sem, ajtó akarok lenni, a jó előtt kinyílni, bezárulni a rossz előtt, tárt-nyitott ablak akarok lenni, hogy az egész város jöjjön házamba* szó akarok lenni, szólni az igazságossághoz, az igazsághoz, a szépséghez, szó akarok lenni, hogy szóljak a szeretetről szerelmes szóval,

(1962 május)

fin — kommunista vagyok.

Bennem minden íz — szenvedély.

Szenvedély: látni, gondolkozni és érteni. Szenvedély: a világon átfutó fény, szenvedély: lendíteni a hintát, csillagtól csillagig,

szenvedély: tisztának lenni, acélt önteni.

Én — kommunista vagyok.

Bennem minden íz — szenvedély.

(1963. április)

(Fordította: Antalfy István)

KATONA JUDIT;

A városhoz

Kőarcé. Az vagy.

Hideg, fölényes.

Meg sem rebben a szemed most se.

Sugárutad estébe -fényes üzletsorokkal ragyog be.

Szabadba vágyom! Lelkem ntk Mégis eljöttem elköszönni.

Fehér kévékbe kéne kötni parasztok álmát kinn falun.

Ellökhetsz. Jobb így.

Kegyetlen zsarnok.

Ahova megyek ott rám várnák. Őrzött titkokkal odatartok s elmondom majd ki vagy-a tájnak. Falura megyek. Ismerős minden paraszt, virág, kaszáié s minden szelíden égbe szálló nyár — még az esős ősz előtt.

AM/SAAAAAAAAAAAAAAAAW'AAA/VWWWWVAAAAAAAiWAAMAAAAAMAMA'

a suszter a vís

egyszcm

első komoly sikerére. A tv-vel jár Verpeléten és Hevesen, itt megmutatja egyik novelláját a tévé operatőrjének, az eljuttatja Nádasy Lászlóhoz és — két év múlva filmet készítenek belőle. A címe ,-Megöltek egy lányt”. Az olvasástól a megva-' lósulásig tartó két év önmagá-l ban is jelzi: ez sem vajúdások; nélkül született És a születé-. sét is elég furcsa szemmel fogadták. Vetítése az utolsó pil-j lanatig kétséges volt Néhány bürokrata a munkásosztály be-1 feketítését, lejáratását véltei benne felfedezni. A munkás-: osztály viszont megértette, a] film sikert aratott, a kritika el-( ismerő hangon üdvözölte ésj egyben felavatta az új írót. A. film sikeréről talán elég haj megemlítjük: a zsűri ez év for-j gatókönyvei közül Solymárét: tizenöt ponttal ismerte el (azj évben volt egy- és négypontos) film is) és a főszereplő Papi Éva az év legjobb női alakítása, díját kapta. J

A film után megjelenik Soly-j már József első kötete, amely-; ben a „Megöltek egy lányt”, J s,A hadiözvegy” és a „Kana-( dás” című elbeszéléseket olvas-; suk. A „Megöltek egy lányt”, témáját Nógrád megyéből, azj utóbbi kettő élményanyagát aj mátraballai emberek életéből' vettem” — mondja az író. „Hi- J szén Mátraballán majd min-i den házban számon tartanak; egy kanadást, és ez ott mind; külön-külön egy-egy tragédia”.1

Solymár most érzi meg iga-j zán az alkotás ízét és szaka-; datlanul ír. Az Irodalmi Alap-; tói egyéves ösztöndíjat kap és a tízéves némaságot most egy beszédes, termékeny korszak követi. Még 1962-ben megjelenik második kötete, & „Vakuben, kis cédulákkal őrizve, az

elkészült javítások sorakoznak.

Bögrét hoz ki a susztemé. Kávét és kenyeret. A suszter leteszi a kisasszonycipőt, megtörd foltos kezét és aprítja a kenyeret Muszáj aprítani, mert foga nincs.

Felénél tart, félretolja.

— Miért nem eszel? — kérdi a susztemé. Fehér haja elől sima, hátul apró, szegény kontybán. ö maga kövérkés, de nem mintha duzzadna az egészségtől. Víz puffasztja.

— Nem kell — feleli a suszter éa lenyúl a kisasszonycipőért. Ügy ismeri már, mint a tenyerét, időnként odajár hozzá ez a cipő toldozásra- foldozásra, mint ahogy esztendők sorjában a többiek is, a házból, a környékről. Lassan baktatnak a cipők, olcsó szandálok, s bakancsok is, kitaposva, éínyűve — egy új kaptafa elszégyellné magát társaságukban. Mennyi út. futott el az elvékonyodott talpak alatt, mennyi szemétbe léptek velük, mennyi lépcsőt másztak meg

bennük — mennyit futkostak ezek a lábbelik. Ide már fáradtan jönnek, öregen, el viselten. Még rájuk rak egy foltot, egy kaplit, megtoldja a ferdére koptatott sarkokat, még talpat is kap némelyik.

Persze, az emberrel is így van ez valahogy — a suszter is most jött a kórházból. Milyen szép fehér ágyba tették, az orvosok nagy gonddal, úgy vizsgálták, mint ő a kisasz- szonycipőt.

— Hát csak szedje öreg ezt az orvosságot, ez majd segít... persze, magának már nem szabad dolgoznia...

— Edd meg ezt a kis kávét, hiszen csak estére főzök — ri- mánkodik a susztemé. Tanácstalanul tartja a bögrét. »

A suszter nem felel. ESdcor jön a köhögés. Szárazon indul, mélyről; aztán elkapja az öregembert, rázza, rengeti, fojtogatja, s nehezen, Rukkolva húzatja vele a levegőt.

Rohan a susztemé a csaphoz, a keze remeg. Mint a szomjan

haló, úgy kap után.

A susztemé hozzá lépne, egészen Jcözel — ahogy az érzések mondják neki — nagy szívbéli simogatással, köhögést kergető babusgatással, miként gyermekével tette az idők mélyén, mielőtt sorban elhaltak, itt a műhely mögött, a nap- világtalan fülkében. Oda sietne hozzá, és ... elmondhatatlan, micsoda ember ez az ő embere... ötven esztendeje immár, hogy soha egy nehéz szót nem mondott neki, csak csöndeset mindig, és most... ó, a szegény. A susztemé tudja, hogy nagy lázak égnek az öregben, megmondta a főorvos úr a kórház folyosóján, lázak és meszesedő ereiben ágaskodik az öreg vér... Nagyon magas a vérnyomás, kérem szépen.

— Pihenj hát egy kicsit — szól a susztemé, de csak a falnak, mert az öreg már keresgéli a foltnak valót, kis deszkáján szabja a bőrnyelű késsel.

Szombatra készen kell lenni.

Sóhajt a susztemé. ötven esztendő. És csak foltok és flekkek. De régebben még any- nyit sem hozott a műhely, hogy — ijedten elhessegeti a gondolatot: nem akar bűnözni. Uramisten, itt ez.a beteg ember, maholnap már... jaj.

Nincs rosszabb, mint azt érezni, hogy tehetetlenek vagyunk. A susztemé, ha nem is>

Köp, köp, köp, köp, Mpi-kop... Rozsdásodó bádogdobozban fehér faszö- gék, barna fatálkában nyúlós, sárga csiriz, bőrdarabok, mellettük reszelő, görbe fejű kalapács. Deszka-asztalka fölé hajol az öreg suszter. Egy kisasszonycipőt foltoz, hegyes kisasszonycipőt, mintha tű lenne, olyan a sarka, s olyan sovány a cipő, olyan elvénhedt, mint Aranka, az öreg kisasz- szony, aki a negyedik emeleten lakik, és csak egy foltos macskája van, senki más. Utána La- josika vaskos gyerekcipője kap majd sarkot és foltot a talpra, nyűvi ez a huncut a lábbelit, de hogy nyűvi. Aztán a hivatalnok úr... izé... a kartárs hétköznapija következik, két nagy flekk kell rá... kérem szépen, szombatig meglesz. A susztemé félrehúzza a foszló függönyt, amely a műhelyt a fülkétől elválasztja. Két politúros ágy van a fülkében, két nachtkasztli, — enni itt szoktak, az utcára nyíló műhelyben, a pulton, amelynek végé