Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

1963. december 34., kedd N.ÉPC jsAg MEREDEK AZ VT IGAZSÁGHOZ A hó térdig ér, mély ösvény vezet a házig. Az asszony csi­nos. örül a vendégnek: új szék­re ültetheti, új asztal mellé-, hisz épp tegnap hozták meg a konyhabútort. A kisfiú szösz­ke, élénk tekintetű. A férfi, a gazda, pihen, mert ezen a hé­ten „bagoly-műszakba” jár, éj­jeles. Kicihelcdik a kék paD- lan alól, nadrágot, inget s puló­vert húz magára. Izmai duz­zadtak, vibrálók; mintha mind­járt szétpattanna karján, dere­kán a bőr. (— Mackó olyan ember, hogy egyedül felteszi a sínre a lebakkant csillét... akkor is, ha meg van rakva. Egye* nes, nyílt természetű ember. Mondok rá példát is. Valami gyűlésféle volt ott, a kis tele­pen s Mackó mindenki előtt azt mondta: tehetetlen ember az a szakszervezeti titliár, rég el kellett volna a helyéről za­varni már! Fülébe jutott a titkárnak a szó s alkalomad­tán megkérdezte a fiút, igaz-e, hogy ezt meg ezt mondta ró­la. Mackó meg: Őszinte le­gyek. M. bácsi? Ezt mondtam, szóról szóra!) Most itt ülünk egymással szemtől szemben. Cigarettát szed elő, rágyújtunk. S aztán keresetlen szavakkal beszéli az életét, amely kusza és za­vart, értetlenségekkel, képte­lenségekkel sűrűn tűzdelt; s akár egy bűnöző önéletrajza is lehetne. De jól tudom, ’mennyi­re más ember ül előttem. Alig 17 éves. amikor meg­szökik otthonról, a Nagykani­zsa melletti becsehelyi házból. Pesten lődörög, nincs rendes lakása, meleg ételhez is ritkán jut; pályaudvarokon trógerol. (— Csomaghordótól a csa­vargóig minden voltam én...) Három évig egy sornyi leve­let nem ír haza, nem ad él et­jeit magáról; szülői kérésre a rendőrség már országosan kö­rözi s amikor ráakadnak — gépkocsivezetői tanfolyamon tanul — bekísérik a rendőr­ségre, s ott a tiszt előtt kell le­velet írnia haza, csak aztán küldik vissza a motorokhoz. Jogosítvánnyal a kezében Székesfehérvárott köt ki: más­fél évig az ottani bőrgyár egyik teherautóját vezeti. Az­tán 1953-ban katonai behívót kap, de az „angyalbőr” helyett — akkor , alakultak az első'bá­nyász-századok — bányászán* cugot ölt magára. Várpalota. Errő-mező: itt Száll először a mélybe, elvégzi a váiáriskolát s megismerkedik egy kislánnyal. (— Ilonka idevalósi volt, | Csehibe. Apja az öreg bremt-j bergi bányában dolgozott, amikor azt bezárták, költöd-' tek Várpalotára...) Szereti a lányt, s mikor ké­ri, jöjjön ő is Csehibe, dolgoz­hat a bányában, együtt tart a j lánnyal. 1954-et írtak akkor. I Bemutatkozása Egeresekitoen, hatalmas verekedéssel kezdő- dött. ... Májusi vasárnap volt, este, tíz után. A Népkert gesz- tenyefái alatt zene szólt, tán­coltak a fiatalok'. Csak Ilonka várt; mellette üres volt a szék, mert a fiút berendelték délutá­ni műszakba. Meg is érkezett időben, úgy, ahogy a bányából kiszállt s leült a lány mellé; menyasszony, vőlegény voltak már akkor. „Az a férfi ott, lá­tod, állandóan szemtélenkédik velem, nem hagy békén; tola­kodó, haza akar kísérni min­denáron — intett a lány a szemközti asztal felé. Ő csak legyintett az egészre, nem törő­dött a dologgal. Csodálkozott, mikor az idegen azt kérdezte: „Ilyen piszkos bányásznak mi keresnivalóba ilyen csinos lány mellett?!’’ Türelmet parancsait magára, de mikor az újabb sér­tések özönét zúbogtatták rá s megpróbálták erőszakkal eltá­volítani menyasszonya mellől, áramütés szaladt szét karjai­ban, felemelte a kerti széket maga alól-és odacsapott. Öten szaladtak neki, de egyszer se tudták megütni, s a túlerő si­etve eliramodott. Nem büntet­ték meg a verekedés miatt, aki tanúja volt az esetnek, neki adott igrzat: de utána már hírhedt verekedőnek titulálták a .telepen. Nváron megtartották az es­küvőt. s több mint egy év után megszületett a trónörökös: * o kicsi András. Először az apaság különö- öröme adta kezébe a poharat aztán az ivócimborák, akiktől Bem tudott, nem akart szaba­dulni. Egy korsó, két kórsa, féldeci, deci, liter... Háröm- szor-négyszer zátonyra futott házasélete ezek miatt; volt, hogy felesége másfél évig lát­ni se kívánta, s válni akart. Ha ivott, ingerlékennyé vált. ha­mar összekoccant bárkivel Mégsem emiatt adták ki az út. ját. Békekölcsönjegyzés volt a bányában. Neki. 1800 forintot szabtak meg. de, nem fizette, osak a felét, kilencszázat. Nem tettek érte szemrehányást, do­hogj'!? Ám egyik napról a má­sikra az elővájási munkahely­ről a szállítók közé sorolták. Dühösen ment az irodába a báoj’amesterhez, mondja meg, miért tette ezt vele. „Fizettél volna annyi békekölcsönt, amennyit előírtak neked!” Bal­tával akarta felaprítani a bá­nyamester íróasztalát. Fegyel­mi eljárást indítottak ellene s azonnali. hatállyal elbocsátot­ták. Hiába fordult bárhová a jobbról is, balról is megtámo­gatott hamisság erős falába üt­között s nem volt képes rést ütni e falon. Végül is a minisz­térium hatálytalanította a fe­gyelmi döntést, az elbocsátást; ám, nehogy a vezetők tekinté­lyén csorba essék, * nem mehe­tett vissza a csehi bányába, — csak az edelénj'iben kapott munkát. Meghátrálásra kényszerítette hát a hamisságot, álnokságot, mégis ő maradt a vesztes — keserű szájízzel. Ügy érezte magát, mint akibe tövist szúr­nak, de csak a kibuggyanó vé­rét mossák le s a tövis a test­ben marad. Fájdalomnak, ha- raggyűjtőneik. Tehetetlenségé­ben, elvakultságában n®m tud­ja mit csinál. S mint „társá­nak”, ifjabb Hábetler János­nak a Rozsdatemető-ben „sze­me fehérje elsárgult” és ütött. Leszámolták a hányától s hoz­zájárulással kezébe adták a munikakönj’vet. Visszatér a telepre, de mun­kát hiába vár. A Pétervásári Gépállomásra megy — vontató­vezetőnek. Itt éri a kolompre- pesztő. fegvvercsörge tő ellen­forradalom ... S az az ember, aki addig kevés jót tett életé­ben az országért, a rendszer­ért: elsőiként fog fegyvert, kar- hataílmistáuak áll. Hét hóna­pon keresztül harcol a rend helyreállításáért,. életveszéllyel dacolva, megtorpanás nélkül, í— A járási munkástanács egyik ülésén magam is ott voltam. ' Arról tárgyaltak. hogy a nemzetőrség kell, hogy parancsoljon a rendőrségnek, karhatalomnak. Ki altattak zavarni engem.) Ötvenkét áprilisában már új­ra a csehi bányában dolgozik. S mit tesz a sors, milyen kép­telen tragikomédiáikat teremt: a szeptemberi bányásznapon őt — aki a legveszélyesebb na­pokban ioigott feg.yvert, s véd­te a rendszert karhatalmista- ként — verik meg. mint. huli­gán ellenforradalmárt! Később egy vizsgálat kiderítette; pro­vokálták az összetűzést;. volt, akit emiatt az egj'enruhától is megfosztottak'. Égy ideig csönd volt körülöt­te, de a vargabetű két szára csak nem egyenesedett ki. Hi­ába sűrűsödtek feje fölött a felhők s követték egymást a képtelen és érthetetlen esemé­nyeik. nem tanult belőle sem­mit Felelőtlenségével tönk szé­lére sodorta családját. Aztán hadbíróság: öt évre eltiltották a fegyverviseléstől. Mért? Mert három golyót :— önvédelmi pisztolyából — magába lőtt. (— Itt a vágás is. Egyet ki­szedtek az orvosok. Kettő még bennem kóvályog vala­hol ...) Felesége otthagyja s ő búcsút se mond a bányának, megy más irányba. Vontatóvezető a Gödöllői Állami Gazdaságban, aztán a háziipari szövetkezet­ben festő szakmunkás-bizonyító vényt, majd fonál- és végá.ru- készítő bizonyítványt szerez. Amikor az asszony nyomára bukkan ■ a Dunántúlon, Kör- nyén. ő a közeibe, a Kömlődi Állami Gazdaságba szegődik traktorosnak. S együtt térnek vissza a telepre, mint amikor még először jöttek, 54-ben. Munkát kór a bányánál. Hal­lani sem akarnák róla, már a nevétől viszályodnak. S nem tudják, hogy egészen más em­ber áll előttük. S ha tudnák se hinnék már! Nem bíznak benne. Annjdra- sem, mint a börtönből szabadultnak, minta gyilkosnak, aki letöltötte ki­szabott büntetését. Nem akar munka nélkül tengődni, s az erdészetiéi favágó lesz. Dönti a szálas törzseket, pénzt visz haza a családnak, a fizetést le­számolja hiánytalanul. Az ember keresi az okot: miért ez a fordulat, miért ez a sorsváltás? És hiába keresi, semmi különleges okot — ami­lyenek csak a regények lapjain léteznek, vagy filmek celluloid­ján — nem talál. A feleség sem tudja a magyarázatot. A férfi pedig nem mondja. „Jobb így!” — ennyivel intézi él kur­tán a faggatást. 1961-ben aztan megtört a jég: újra beszállhatott a bá­nyába. Előbb azonban aláírat­tak vele egy nyilatkozatot; hogy rendesen dolgozik, visel­kedik, különben . (— Nem, is volt azóta velem semmi baj. De azt nem veszik jónéven, hogy nem az embe­rek háta mögött, hanem sze­mükbe mondom meg a véle­ményemet és nem hallgatok a gyűléseken sem, ha érzem a sántítá'st. Van, akinek .ez rosszjilésik. Olyankor elősze­dik azt a papírost s az orrom elé tartják. Mert nem a mos­tani embert nézik., hanem az\ a régit; arra akarnak emlé­keztetni. Ök nem felejtenek mondják...) Elhallgat. Cigarettára gyújl és hosszan hallgat. f— Én azt mondom: ak, nem tud felejteni, annak fus­son ki az egyik szeme, de ak, mindent elfelejt, annak fus­son ki mind a kettő ... Ma­gam is így élek: felejteni, di , nem mindent.) . . 1961. februárjában került új­ra a bányába. Márciusban mái megállította Dénes görög Jó zsef, az első szocialista bri-gác vezetője: „dolgoznál-e ve­lünk?” Megtiszteltetésnek, ki­tüntetésnek érezte, hogy észre­vették. gondoltak rá s ma.gul- közé hívták. S a brigád amely­nek három éve ő is tagja, több­szörös birtokosa a • szocialista címnek s elnyerte már az okle­velet is azóta. Nem kis rang­nak számít, hogy a legjobb elő-' vájási csapatok között emlege­tik az övéket. Pártonkívüli aktívája a párt-' szervezetnek. S egy 60 tagú Ki- lián-szervezetet is vezet Bagó- lyukban, a kis telepen, ahol családjával él. De meg légóok- tatói minősítése is van. Nem az az ember, aki csa­vargóként, trógérolással, kezd­te,. akit hírhedt verekedőként tartottak számon. Az az ember, aki 'televíziót vett s tegnap ki­cserélte a konyhabútort, aki azt tervezi. hogy a szoba be­rendezéseit is megújítja. Az az ember, aki arról híres, hogy a sínről lebakkant csillét a he­lyére emeli, akkor is, ha meg van rakva. Szégyel-li-e a „múltját”? Ke­vés azt szégyelleni. Tud felej­teni, de nem híd és nem is akar mindent elfelejteni. Bárkit kérdeznek is az öreg telepen: kiféle, miféle az a Czimmermann András, csak egyetlen szó lehet a válasz: Ember! Patak? Dezső Az emberek általában s viszolyognák a statisztikai ki- v mutatások készítésétől, azok f tanulmányozásától, mert vall­juk be, a rideg számoknál £ könnyebb találni érd.ekfeszí- 1 több olvasmányt! 1 Aki azonban a siroki Mátra- t vidéki Fémművek párt- és tár- ( sadalmi szervezetei által ké- 1 szített statisztikai lapot keze- i be veszi, mind fokozottabb ér- » deklődéssel kíséri a számok 1 alakulását. 1 Arról beszél ez a sta- : i tisztika, hogy a gyárban csak- : nem minden harmadik ember s j rendszeresen tanul, s amellett, ) j hogy félezernél is többen vesz- I nek részt a párt és a KISZ- ^ oktatás különböző formáin. , j 130-an pedig a münkásakadé- , j mia első és második évfolya- , inán. bőven jutott a gyár . munkásaiból, műszaki és ad- . mini&ztratív dolgozóiból a ( gimnáziumok, technikumok, . egyetemek padjaiba is. Böngésszük a statisztikát és ! j feltűnik, hogy a nők közül is ; I igen sokan vesznek részt a le- I velező és felnőttoktatásban, a gyár asszonyai és lányai közül : 57-en tanulnak a közgazdasá­gi technikumban, gimnázium­ba 19-en járnak, s még a gép­ipari technikum hallgatód kö­zött is megtalálhatjuk őket. ; Sokat lendített-a tanulásig ked- I ven az is, hogy a gyárban | megnyílt a gépipari techni­kum " kihelyezett osztálya. Tízezer ember i Nagy feladatok előtt állnak a népírontbizottságok ezekben a napokban. Már elkezdődött a készülődés a Hazafias Népfront I tavasszal megrendezendő har­madik kongresszusára, amely előtt sor kerül a községi, váro­si, járási, megyei népfrontbi­zottsági tagok újáválasztására is. Nagy munka vár a népfront- mozgalomra, mert olyan embe­rekkel szeretnék erősíteni a he- : lyi és magasabb szintű bizott­ságokat, akik nincsenek túlter- . heh e más munkával és készek tevékenykedni a mozgalom erő­sítéséért és képesek összefog­ni a választókörzetek lakos­ságát, ha közhasznú, túrsadal- . mi akciókról van szó. A Hazafias Népfront bízott- ’■ ságaiban megyénk városaiban^ ! falvaiban mintegy ötezren te- : vékenykednek mint választott 1 társadalmi aktívák, s jó néhány ezer azoknak a száma, akik ön­tevékenyen segítenek a nép­MA 931 NŐ SOK, holnap 500 eser hevés Friss, puha hó lepte be a várost. Az emberek ajándék- csomagokat és fenyőfát cipel­nek, arcukat pirosra csípte a hideg és az örömszerzés boldog izgalma. De Egerben sok olyan nő akad, aki aggódva, félve gondol az ünnepekre. Meleg szobában, ennivalóba^ nem lesz hiány, karácsony ‘ estére ajándék is kerül a fa alá, de hol találnak állandó munka­helyre, mikor lesz biztos kere­setük? Egerben december elején 982 munkanélkülit tartottak nyíl. van és ezek közül 931 nő. Az 51 férfi idős, rokkant ember. Az állást kereső nők száma- évek óta állandóan ezer körül mozog. Mintegy száz asszonyt és leányt helyez el havonta a munkaközvetítő. Többségüket azonban csak ideiglenes mun­kára alkalmazzák, szezon után a vendéglátóiparból, a MÉK- től és a strandról újra a „sor- banállók” közé kérülnek az asszonyok, vagy újabbak je­lentkeznek állásért. M. Gy.-né 29 éves, két gyer­mek anyja, férje 1250 forintot keres, legalább félnapos állást szeretne. T. S.-né idős asz- szony, egyedül, s eddig alkalmi munkából élt., özvegy ' F. B.- nét egyetemista fia támogatja — az ösztöndíjából. Qc akad olyan asszony, akinek férje 2600 forintot, vágj’ ennél töb­bet keres, mégis dolgozni sze­retne, mert a háztartás nem köti le, más munkakört és jobb megélhetést igényel. Az iskolá­ból kimaradt lányok szinte ki­vétel nélkül dolgozni akarnak. Csak a nőknek nem jut állás? Miért? A 931 nő közül mind­össze 52-nek van szakképzett­sége. 15 gépíró, — de kezdők mind. — Tizenhét varrónő, ket. tő kalapos és három fodrász. Ezekből a szakmákból Egerben most nincs kereslet. És 879 ál­lást kereső nőnek nincs szak­mája, közel 600-nak nincs meg az általános iskola nyolc osz­tálya sem. Így hol és milyen munkakörben- tudnák elhelyez­ni őket? Mostanában az egri nyom­dában 26 nőnek adtak munkát és további száznak lesz állása, de csak februárra, ha befeje­zik az átalakítást, építkezést. A jövő év második felétől még 50 nőnek tudnak munkát adni, ha a könyvkötészet után a do­bozüzemnek is helyet szoríta­nak. (Nagyobb igyekezetét ta­núsíthatna a városi tanács. Most igényelt 70 munkást az egri Finomszerelvénygyár. Gépre kerülnek, könnyű mun­kára, a nők is megfelelnek. De Egerben egyelőre több mint 700 nő marad állás nélkül, vi­szont az építkezésekkel késnek, mert nincs munkaerő, az egri Finomszerelvénygyár, az Egye­sült Izzó gyöngyösi félvezető- és gépgyára és más üzemek szakmunkás-hiánnyal küzde­nek. De mi lesz a 7—800 állást kereső egri nővel? Többször el­hangzott a javaslat, hogy Ejjcrbe munkaigényes üzemet telepítsenek, ahol főleg nőket alkalmaznak. Eddig a kezdeményezés nem jutott előbbre, mert a minisz­térium helyiséget, a tanács meg pénzt kért hozzá. Az új munkahely előteremtése szük­ségszerű, de önmagában csak átmeneti, csak helyi megoldást hoz. A miértre az iparitanuló-is- kolában találjuk a választ. Egerben 1120 tanuló közül mindössze 118 a leány. Másutt sem jobb az arány. Kevés nő szerez szakképzettséget, pedig iparunknak tanult, hozzáértő emberekre van szüksége. De hazánkban az ipari szakképzős összes fokozatain tanuló nőik aránya csak tíz százalék. Pe­dig köztudomású, hogy több nő él az országban, mint férfi. A férfi és a női szakmunkások aránytalansága az egyik ellent­mondás. A másik? A távlati tervek szerint az ipar, a köz­lekedés létszámigénye növek­szik. (Nagyobb mértékben, mint ahogyan a mezőgazdasági foglalkoztatottság csökken.) Honnan vonják el a fiatal, friss •munkaerőt? Faluról, a mező- gazdaságból. Pedig termelőszö­vetkezeteink tagságának kor szerinti megoszlása nagyon kedvezőtlen. Ezért alapvető követelmény, hogy kellő szá­mú munkaképes fiatal marad­jon fa-lun. A következő húsz év alatt a munkaképes (14—60 éves korig) férfilakosság csak 110—120 ezerrel növekszik, de 700 ezer ú| munkaerőre lesz szükség Hogyan oldhatjuk meg a népgazdaság fejlesztését, a fog­lalkoztatottságot? Csakis a nők fokozottabb munkába állításá­val. Ám húsz év alatt a mun­kaképes nők létszámnövekedé­se aligha haladja meg a száz­ezret. Tehát mindenképpen a nők újabb rétegét kell bevonni a termelésbe, azokat, akik ed­dig a háztartást látták el és a folyamat első lépéseként első­sorban megszűnik a városi nők munkanélkülisége. Jelenleg 1,2 millió munka­képes nő él a háztartásban. Ott is szükség van munkájukra, a gyermeknevelés, a család el­látása sok esetben másképp nem oldható meg. De azt is tu­domásul kell venni, hogy a háztartás a legkisebb termelé­kenységű „üzem”. A nők fokozottabb munkába állítása szükségszerű, de csak bizonyos előfeltételek mellett oldható meg. A bölcsődék, a napközik férőhelyét növelni kell, elengedhetetlen a szolgál­tatások javítása, a „második műszak” könnyítése. Az is tény, hogy a nők fizikai alka­tuknál fogva nem minden munkakörre alkalmasak. Vi­szont gyakorlati példák igazol­ják, hogy a műszerész, idom­szerész és szerszámkészítő szakmában, valamint a pepe­cselő munkát, nagy türelmet igénylő szerelőmunkában, jól megállják a helyüket. (A gyön­gyösi dióda- és tranzisztor­gyártás!). Az ésszerűség megkövetelné, hogy a munkaerőhiánnyal küz­dő üzemek a férfi és a női munkaerőket átcsoportosítsák. Az Egyesült Izzó, a Finomsze- rdvénygyár és a Heves me­gyei Nyomda Vállalat példája igazolja, hogy jelentős létszám- bővítést már ma is csak női munkaerővel lehet megoldani. Akár tetszik, akár nem, a kör­vetkező években fokozottabb mértékben kell női munkaerőt alkalmazni, tehát jobban jár­nak azok a vállalatok, amelyek a törzsgárdát már most, idejé­ben kialakítják. A munkát kereső nőtt és népgazdaságunk érdeke egy­aránt megköveteli, hogy a tan­folyamokra és az iparitanulói képzésbe fokozottabb, mérték* ben vonják be a nőket, jobb tanulási és szélesebb körű kép­zési lehetőséget kell biztosítani a lányoknak, asszonyoknak. A kereskedelem, az egészségügy és a kulturális intézmények további lehetőségeket adnak a nők foglalkoztatására. Éljünk a lehetőségekkel. Gazdasági fejlődésünk és szocialista társadalmi rendsze­rünk biztosítja, hogy a felbuk­kanó ellentmondásokat a je­lenlegi női munkaerő-nélkülisé­get is — megszüntessük. Per­sze, a munkára jelentkező nők foglalkoztatottsága máról hol­napra sem Egerben, sem orszá­gos méretekben nem oldható meg. De pár esztendő múlva a női munkaerőt Egerben és az ország más részében is éppúgy fogják keresni, mint ma a fér­fiakat. De a-ddig sem tétlen­kedhetünk. A 931 egri nő sor­sán segíteni kell — átmeneti intézkedésekkel — és a jövő útjának tudatos egyengetésével Dr. Fazekas László ímelyre a rengeteg jelentke- :ő közül „csak” 61-et vehettek el. ...................... A tanulni vágyók közül így !2-en a közgazdásági techni- tumban gyarapítják ismeretei­det, hárman a villamosipari echnikumban, öten a műegye- emen, heten a mérlegképes könyvelői tanfolyaméin, s azt - nár össze se számolták, meny- íyien járnak az általános isko- a hetedik-nyolcadik osztályá­ba, hiszen vannak olyan köz­ségek, ahol csak a gyár dolgo­sóinak kellett egy-egy osztályt .zervezni, hogy elvégezzék a retedilí-nyolcadik évfolyamot. Természetesen az iskola­padokból a vezetők sem hiá­nyoznak Czank Péter műveze- :ő most végzi a gépipari tech­nikum második osztályát, Tö­rök József már harmadikos., A műszakiak nemcsak tanulnak, le tanítanak is. Váci Sándor termelési osztályvezető, Hajas János meo-vezető, Fabu Béla mérnök technológus, Sebest György technológiai osztályve­zető, és még jó néhányan a gyár képzett műszaki gárdájá­ból tanítanak a gépipari tech­nikumban. Ezt olvashatjuk ki az üzen. társadalmi szerveinek statisz­tikáját nézegetve, amelyről nyugodt lelkiismerettel mond­hatjuk; cseppet sem unalmas hiszen a növekvő kulturális igények ékes bizonyítéka rel beszélnek frontmozgalom feladatainak megoldásában. S hogy piégtöbh legyen a számuk, a választási előkészületek során rendszeres felvilágosító munkát végezve csak a bizottságok újraválasz­tása ügyében mintegy tízezer emberrel beszélgetnek, hogy * egyrészt megismertessék a népfront-mozgalom legújabb feladatait, másrészt a. bizottsá­gi tagok tennivalóit, s azoknak' pedig, akik valami ok miatt nem tudtak eleget tenni meg­bízatásuknak megmagyarázzák, hogy helyükre rátermettebbe­ket kel] állítani. A választási előkészületek során a népfront-bizottságok ér­tékel ik az utóbbi négy év mun­káját, amely újabb tízezreiket tudósít ártól, mennyire haladt előre a különböző társadalmi helyzetű és beállítottságú em­berek összefogása közös célja­ink érdekében, s miként lehet újabb ezreket és 'tízezreket megnyerni a közhasznú társa­dalmi akciók lebonyolításához. Öröm az ilyen statisztika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom